Rész

 1   IV|          Yóta.~ ~Aben Chamot, a mór lovag~ Győzelmes hadból tér meg,~
 2   IV|     szemközt.~ ~«Óh hős Aben Chamot lovag!~ Mit használ diadalmad?~
 3   IV|       elrabolta hölgyed.~ Most fuss lovag, és érd utol,~ Hogy rablóját
 4   IV|            Lásd hát szemem,» mond a lovag.~ S félrostélyát kinyitja.~ «
 5   IV|            is, csak várjon.~ ~Benno lovag oly fiatal,~ Nem is pelyhes
 6   IV|            pár, aszszonyom.~ Walter lovag rá igy felelt;~ A nőmhöz
 7   IV|            padlót megégeti.~ ~Beppo lovag sápadva hull~ Térdére a
 8   IV| Oroszlánhűség.~ ~ I.~ ~Vitéz Róbert lovag a szent földre indul,~ El
 9   IV|        lehajtá szépen hizelegve,~ A lovag kezéhez nyaldosott a nyelve,~
10   IV|               Sunnyogva kotródnak a lovag útjából,~ Csak a fogaikat
11   IV|        távol.~ ~Ő maga ott lépdel a lovag oldalán,~ Azt hinné az ember,
12   IV|     oroszlán nem maradt el tőle.~ A lovag oldalán ballagott előre,~
13   IV|            féleségem; sohajt Róbert lovag,~ Nem nevezlek többé lelkem
14   IV|          ébredt életre a hős Róbert lovag.~ Sötét volt körülte, olyan
15   IV|           új egészségének.~ ~Róbert lovag erre szomorún mosolygott:~
16   IV|           hű bajtársam, mond erre a lovag,~ Lásd mostan vesztemre
17   IV|        Erről megtudják, hogy Róbert lovag él még:~ Pedig már rég el
18   IV|         minden üldözöttnek;~ Róbert lovag ott felépülhet közöttek. -~ ~
19   IV|      pitvarban jön rá egy bársonyos lovag.~ Rajta előlhátul országczimer