bold = Main text
    Részgrey = Comment text

  1    I   |                   s szavad messzehangzó:~ Hogy e méla dallam nem mienk;~
  2    I   |                   méla dallam nem mienk;~ Hogy az nem a magyar ősi búja~
  3    I   |                 találta ki;~ Csak azután, hogy a dallam meg volt,~ Firkált
  4    I   |                  zenésze,~ Mint tudod te, hogy miről beszélsz?~ Mit tudod
  5    I   |                  beszélsz?~ Mit tudod te, hogy e keserédes~ „Ki-ne-mondd-mi”
  6    I   |                utója szól?~ Mit tudod te, hogy mi a magyar dal?~ Ki „jövő
  7    I   |             magyar dal a „multak zenéje”~ Hogy miért az? meg sem hallhatod.~
  8    I   |                    mi egy nemzet kincse,~ Hogy mik annak ősi szentei?~
  9    I   |                     Meddig laktál köztük, hogy kiismerd~ Azt a tért, miről
 10    I   |             nagyon kevély,~ De fáj mégis, hogy kit dicső költőnk~ Első
 11    I   |                szép dalán~ Most kimondja, hogy még azt se tudta~ Rólunk:
 12    I   |             hogyan kell?~ - Bizony tudja, hogy kell!~ ~Városnak, megyének
 13    I   |                   is.~ (Elismerjük róluk, hogy ők nemes barmok)~ - Bizony
 14    I   |                    Nem igen örülnek azon, hogy ott vannak,~ - Bizony nem
 15    I   |                  Bizony nem gondolt rá.~ ~Hogy még sincs otthona, a hová
 16    I   |                     Te kérjed azt s hidd, hogy eljön.~ Magyar, ne szégyeld
 17    I   |              sarkantyú peng~ Arról tudod, hogy az nem czenk,~ A bámész
 18    I   |               felőle,~ Az szólna világra, hogy él-e?~ Oh halva bizonynyal
 19   II   |                    Hosszú századokon át,~ Hogy e honban ne mondhassa~ Senki
 20   II   |                meg költő s tudós lelkét,~ Hogy irjanak magyarán.~ Tisztaságban,
 21   II   |                 Csak ki kell választani.~ Hogy e honban ne mondhassa~ Költő,
 22   II   |                szólni~ A hazai hangokon.~ Hogy e honban ne mondhassa~ Gróf
 23   II   |                     A ki azzal kérkedik,~ Hogy más nyelven, mint magyarul~
 24   II   |                 eddig.~ S mondd meg néki, hogy nem elég~ Téged viselni
 25   II   |                  Könyvekben és ujságban,~ Hogy e honban ne mondhassa~ Senki
 26   II   |                   a halál.~ ~Azt mondják, hogy minden embert~ Egyenlővé
 27   II   |                   azt türni forró lelke,~ Hogy olyan messze van tőlünk
 28   II   |                  légy és mondd el annak,~ Hogy a hol állsz, ottan helyén
 29   II   |                   magyar, ha azt vártad,~ Hogy a sok jó barátod~ Majd kisegít
 30   II   |                  legközelébb,~ Azt igéri, hogy feltámaszt;~ Hanem, hogy
 31   II   |                  hogy feltámaszt;~ Hanem, hogy halj meg elébb. -~ ~De te
 32   II   |                   ne hagyd magad,~ Akárki hogy fenyeget.~ Nem esik ki olyan
 33   II   |                    Kiről közmondás volt,~ Hogy a magyar vigad mindig sírva,~
 34   II   |                 népet,~ Vaczkort harapsz, hogy savanyu~ Legyen tőle a képed.~
 35   II   |                 megtagadsz,~ S azt várod, hogy még téged is tartson a jámbor
 36  III   |             krámpusz is ott leszen,~ Csak hogy ennek a formája~ Különbözik
 37  III   |                   Jó ember a Mikulás.~ ~S hogy az általános öröm,~ Melytől
 38  III   |             Legyen úgy, mint régen volt:~ Hogy ne legyen a magyarnak~ Hogy
 39  III   |               Hogy ne legyen a magyarnak~ Hogy ne legyen a magyarnak~ Sem
 40  III   |             Legyen úgy, mint régen volt:~ Hogy ne ártson a magyarnak~ Hogy
 41  III   |               Hogy ne ártson a magyarnak~ Hogy ne ártson a magyarnak~ Sem
 42  III   |             Legyen úgy, mint régen volt:~ Hogy halljanak a magyarrúl~ Hogy
 43  III   |               Hogy halljanak a magyarrúl~ Hogy halljanak a magyarrúl~ Dicsőséges
 44  III   |             Legyen úgy, mint régen volt:~ Hogy ki szereti a magyart,~ Hogy
 45  III   |               Hogy ki szereti a magyart,~ Hogy ki szereti a magyart,~ Még
 46  III   |             Legyen úgy, mint régen volt:~ Hogy becsülje meg a magyart,~
 47  III   |                  becsülje meg a magyart,~ Hogy becsülje meg a magyart~
 48  III   |                   egyik-másik;~ Harmadik, hogy melegedjék,~ Tüzet gyujtogat
 49  III   |                 lepi el az utczákat:~ Nem hogy jövendő „holnapot”,~ De
 50  III   |                 Pedig látom a szemedből,~ Hogy nálad még valami van,~ A
 51  III   |                  Az érdemes publicumnak:~ Hogy a boltjukat megnyitották~
 52  III   |                   azon tulajdonsága van,~ Hogy eltart igen sokáig,~ Ha
 53  III   |                    igyekezve~ Megmutatni, hogy még nincs minden elveszve?~ „
 54  III   |             magyarnak az most a panasza,~ Hogy ki sem hajtott a fü, hogy
 55  III   |                 Hogy ki sem hajtott a fü, hogy learassa.~ ~Rozsda megeheti
 56  III   |               gondja:~ Ki mivel, mikép és hogy él?~ „Egyed azt, mi neked
 57  III   |                   nem volt.~ ~Adja Isten, hogy a miről~ Apáink csak álmot
 58  III   |                   kiván mást, csupán azt, hogy~ Munkás kezeit feloldd:~
 59  III   |                  Megpróbálta a fél-hold,~ Hogy honáért küzdve, e nép~ Megtört,
 60  III   |                  előre küldöz,~ Hirnökül, hogy a várt napok jőni fognak.~ ~
 61  III   |                 járnod,~ Te tudhatod még, hogy mi a honszerelem,~ Kinek
 62  III   |                 de hit széles e hazában:~ Hogy a ki le próbál onnan verni
 63  III   |                  nyalom!”~ ~Az nem lehet, hogy annyi toll~ Hiába annyit
 64  III   |                  toll~ Hiába annyit irt,~ Hogy stempli, accis és trafik,~
 65  III   |                approbirt.~ ~Az nem lehet, hogy ispán, pap,~ Gróf, főtiszt,
 66  III   |              allgemeine Zeitunghoz.~ ~Már hogy mi itt emberhússal élünk,~
 67  III   |                   itt emberhússal élünk,~ Hogy megnyúzzuk az idegent,~
 68  III   |                   megnyúzzuk az idegent,~ Hogy az orrát menten elharapjuk~
 69  III   |         elharapjuk~ Az utazónak idebent.~ Hogy mérget (sőt paprikát!) keverünk~
 70  III   |                 Kegyetlenül agyonverünk.~ Hogy a külföldön ily hirben álltunk~
 71  III   |               liebe allgemeine Zeitung!~ ~Hogy a tudatlan nép most kezdi
 72  III   |               liebe allgemeine Zeitung;~ ~Hogy tulajdonképpen tótok vagyunk,~
 73  III   |            tulajdonképpen tótok vagyunk,~ Hogy ősi eredetünk szláv,~ Vagy
 74  III   |                   czigányokkal legalább.~ Hogy a mink van, azt mind összeloptuk,~
 75  III   |                 Török volt ki kigondolá.~ Hogy minden javunktól igy megváltunk~
 76  III   |               liebe allgemeine Zeitung!~ ~Hogy hazánk egy nagy sivatag
 77  III   |        kivándorlók rajja,~ Csak azért is, hogy harczi szellemet~ Oltson
 78  III   |               liebe allgemeine Zeitung!~ ~Hogy a paraszt minálunk rabszolga,~
 79  III   |                  a nagy úr bottal fizet,~ Hogy boszorkányokat égetünk,~
 80  III   |                  hiszünk, azt is hiszed.~ Hogy ököljog volt nálunk a törvény,~
 81  III   |                   millió halálunk:~ Igaz, hogy tudtunkon kivül:~ Oh liebe
 82  III   |                 még azt is bebizonyitád,~ Hogy csak vitézek sem valánk.~
 83  III   |                   Rólunk épen elmondani,~ Hogy ősi harczos dicsőségünknek~
 84   IV   |                   a bánt.~ Mondd el neki, hogy mi itt elvesztünk,~ Híven
 85   IV   |                    szolgáját elküldé~ S a hogy előre kimondá:~ Huszonheted
 86   IV   |                  régi ellenfél,~ Arra jó, hogy öljed, tépjed, marjad.»~ ~
 87   IV   |             embert, bánj vele csendesen,~ Hogy hírt rólunk ne vihessen,~
 88   IV   |               hollónak.»~ ~A bakó tett, a hogy parancsolták. -~ «Hogy urának
 89   IV   |                  a hogy parancsolták. -~ «Hogy urának ne irhasson~ Betüiró
 90   IV   |                 volna kőbül)~ «Bánj vele, hogy fájjon neki, lassan!»~ ~
 91   IV   |             fájjon neki, lassan!»~ ~S még hogy szíve titkos dobbanása~
 92   IV   |               ophirjaim, szemek gyanánt,~ Hogy láss velük, - szobrodnak
 93   IV   |                   szobrodnak engedém.~ ~S hogy ott lehess, a hol uralkodol,~
 94   IV   |              fárad tovább késő éjig.~ ~És hogy tartós legyen a kő ragasztéka,~
 95   IV   |                    S elvárja, míg alszik, hogy költse fel őt -~ Nem hajnali
 96   IV   |             balban szívbevert szigony.~ S hogy szörnyetegnek félelmesb
 97   IV   |               egyet~ Megérte minden, azt, hogy a szerelem~ Érzelmi közt
 98   IV   |              várurak tudhatták, -~ - Kár, hogy azt már mostan minden cseléd
 99   IV   |          elakadnak. -~ - Mintha mondanák, hogy mit jártok itt szerte~ Hol
100   IV   |             másnál csatabárd van.~ - Kár, hogy már nem élnek. -~ ~Mikor
101   IV   |                  mért arcza oly halvány,~ Hogy a szív megérzi? -~ ~Az a
102   IV   |             délczeg bajnok mit hibáztál,~ Hogy ide száműznek? -~ ~Róbert
103   IV   |           perczekben~ Álmaikat mondják.~ ~Hogy milyen élet volt! Milyen
104   IV   |                   kéjbe.~ Méltán mondják, hogy ők a paradicsomba~ Eljutottak
105   IV   |               alól a mint letekint ránk,~ Hogy nem csodálkozunk, miként
106   IV   |                képnek,~ Mint fájhat neki, hogy onnan le nem léphet!~ Mint
107   IV   |               neki ott egyre mosolyogni,~ Hogy kezével arczát el nem takarhatja,~
108   IV   |                arczát el nem takarhatja,~ Hogy nem tud szeméből csordultig
109   IV   |                 kisért a bántó gondolat,~ Hogy az idő lassan mindent ledönt.~ ~
110   IV   |                    nem úri kincseid,~ Nem hogy szokott kényelmedet ne lásd,~
111   IV   |             szokott kényelmedet ne lásd,~ Hogy az előre küzködőt segítsd;~ ~
112   IV   |                 segítsd;~ ~De kérjük azt, hogy tartsd meg önmagad:~ Ki
113   IV   |         megtartanod; -~ S mig azt hiszed, hogy lelked adtad át~ E fajnak,
114   IV   |              urkodni más.~ És mind azért, hogy megmaradjanak.~ ~De adj
115   IV   |             szikrázó tüzet:~ Nemes tüzet, hogy zsarnok ne legyen~ S vas
116   IV   |                   nem türend.~ ~És akkor, hogy próbára tegyem én,~ Egy
117   IV   |                 szive~ Egy dobbanás volt, hogy ha érezett,~ És hogyha tenni
118   IV   |                 is tanubizonyságot teve:~ Hogy nemes ércz, mely tüzben
119   IV   |            martyrjaink.~ ~És látta Isten, hogy e hon fia~ A tulvilágon
120   IV   |                   is könyörg uj életet.~ ~Hogy nincsen nyugta még a sirba’
121   IV   |                 nyugta még a sirba’ sem:~ Hogy csörren kardja, pendül lantja
122   IV   |               kardja, pendül lantja ott;~ Hogy siró nemzetének népivel~
123   IV   |                   konyhapénzt felhányja~ «Hogy milyen sok elmegy! A férj
124   IV   |                okai kaszinók és klubbok,~ Hogy jó emberekből lesznek medvék,
125   IV   |          szobalányra dajka miket rávall?~ Hogy milyen hosszú lesz az idén
126   IV   |                 gyönge csemege;~ Végül, - hogy esnék rá egy kis jó bakator?~
127   IV   |                      Pedig ugy csúfolják, hogy «konty alá-való.»)~ S a
128   IV   |                   hát ezt itt mi hordja?~ Hogy maradt meg «ez egy» e muzsikaszernek,~
129   IV   |                 az ajtó elébe rendelték,~ Hogy be ne jöhessen rajt hivatlan
130   IV   |                rikkant s kontyához kap.~ «Hogy volt, hogy?»-ot kiált, egymást
131   IV   |               kontyához kap.~ «Hogy volt, hogy?»-ot kiált, egymást átkarolja,~
132   IV   |               vallja.~ Olyan port vernek, hogy alig látnak benne,~ Ha valaki
133   IV   |                   de meglelik a nyitját,~ Hogy kimenjen, egyik ablakot
134   IV   |         rokonszenve?~ - A csárdás ment, a hogy ment; de már a polkát,~
135   IV   |       El-elfelejtette a ki volt a férfi,~ Hogy neki kellene a tánczot vezérlni,~
136   IV   |           dicsőségbül,~ Ugy megforgatják, hogy a feje is szédül.~ Náncsi
137   IV   |                  Futott werklis után, kit hogy vihet lába!~ Csipjék el,
138   IV   |                 semmit)~ De hitét veszik, hogy nem beszél ki semmit!~ Werklis
139   IV   |               concertért.~ De felfogadta, hogy ide vissza nem tér.~ Vette
140   IV   |                 fuss lovag, és érd utol,~ Hogy rablóját megöljed.~ Nézd
141   IV   |                 hős erődet.~ Villám légy, hogy ha ő vas!»~ ~«Szép Yótám,
142   IV   |                   mórnál.~ ~«A mily igaz, hogy e czipőt~ Ölébe áthajítám,~
143   IV   |                   áthajítám,~ Olyan igaz, hogy meghalok,~ Ha ki nem szabadítám.»~
144   IV   |                tud csókolni senki~ Ugy, a hogy Aben csókol.»~ ~Sisakrostély
145   IV   |                 Ezüst koporsót, tágasat,~ Hogy ketten beleférjünk.~ Márványlapon
146   IV   |                ember a sirban?~ Elmondja, hogy élnek a holtak alant?~ Rég
147   IV   |                    úgy beszél nejével,~ A hogy Athenben nem, csak Baktriában~
148   IV   |             szidja mind az apja lelküket~ Hogy azt irtózat végig hallani.~
149   IV   |                  egy némely izé elárulá,~ Hogy azt nem irhatá más mint,
150   IV   |                   Lais,~ Sőt rajtakapták, hogy Phrynének egy~ Chignonja
151   IV   |               Pedig Diána légyen a tanú,~ Hogy Thersitesre ő nem is kacsintott,~
152   IV   |                  Ezért szereti a király:~ Hogy magányában valahol~ Egy
153   IV   |                  elestén.»~ ~«Csináld ki, hogy megbocsásson~ A jó Isten:
154   IV   |             szabad félteni?~ Gyanakodtam, hogy rám támad.»~ ~«Aztán nem
155   IV   |              Bizony mondom, megérdemlem,~ Hogy felém forditsd az orczád.»~ ~«
156   IV   |              Neked - még nem mondom~ Meg, hogy mit? - de szépet, nagyot!»~ ~«
157   IV   |               Rómába ment császárnéstul,~ Hogy ottan megkoronázzák.~ ~Gergely
158   IV   |                 elvette tőle;~ Nem tudom, hogy talált oda?~ ~Crescentius
159   IV   |            Crescentius védte magát~ Úgy a hogy az angyalvárban.~ Vele voltak
160   IV   |                   szivem is.~ Mutasd meg, hogy hogyan tetted.~ ~Nézd, a
161   IV   |                 tetted.~ ~Nézd, a császár hogy hizeleg~ Az elfogott özvegyének.~
162   IV   |                  lássa: a jobbágy kölyök~ Hogy tört be a szentélyibe!»~ ~
163   IV   |                   hű valék:~ Bocsáss meg, hogy legyőztelek.»~ ~De Walternek
164   IV   |              eléje nem térdel ő.~ ~«Uram, hogy férjem megölöd,~ Azt teheted:
165   IV   |                  tűzes vasat,~ Meglássuk, hogy nem félsz-e te?»~ ~Fehér
166   IV   |               história-irók~ Azt mondják, hogy arczszine volt pirók,~ S
167   IV   |                 ugy tudta elfintorgatni,~ Hogy nem lehetett rá pictort
168   IV   |                   dámák~ Elhitették vele, hogy imádják.~ Ujonczokat hoztak
169   IV   |                   a katonásdiba’,~ Nézte, hogy hol van valami hiba?~ Valamennyi
170   IV   |                   a gyerek:~ S azt látja, hogy a kölyök pityereg.~ A nagyherczeg
171   IV   |                 nagyon fáj itten valami,~ Hogy nem tudom magamba fojtani.»~ «
172   IV   |                baj Pál mesterre nézvést,~ Hogy a jámbor lélek istenadta
173   IV   |              embertől: mit kiván?~ Nem is hogy mit kiván? hanem hogy mit
174   IV   |                  is hogy mit kiván? hanem hogy mit hozott?~ Mert az a sok
175   IV   |                csizmadiát:~ Ugy nevetett, hogy a hasát fogta volna,~ Már
176   IV   |                  még más e tréfán mulatni hogy tudna!~ Megállj róka koma,
177   IV   |                  Buda várába!~ Sietett, a hogy csak birta a két lába.~
178   IV   |                   hanyat?»~ «Mondtam már, hogy százat! Eredj vedd át varga!»~
179   IV   |                elkeseredetten.~ Gondolva, hogy várnak rá odakinn ketten.~
180   IV   |                lesz elégedve:~ Nem tudni, hogy kinek miben telik kedve?»~ -
181   IV   |         járandóságot,~ A száz aranyat meg hogy ne légy kénytelen~ Megosztani
182   IV   |                 máskép rendelem.~ Hallom, hogy házadnál lenne keresztelő,~
183   IV   |              kivánjuk vissza; - örüljünk, hogy letölt.~ Nem boldogság volt
184   IV   |             magyart.~ Soha sem tudhatták, hogy mire virradnak,~ Egész magyar
185   IV   |                    s valljuk meg igazán,~ Hogy ő futott akkor, s tatár
186   IV   |            legjobban meg voltak átkozva,~ Hogy részesüljenek az országos
187   IV   |             székely hadnak,~ Mikor látta, hogy már világgá szaladnak,~
188   IV   |                  tatár-kardbafutást!”~ ~A hogy a lágy vasat tűz megaczélozza,~
189   IV   |           székelység Gábor diák körül,~ S hogy ott győz, vagy meghal, fogadta
190   IV   |                     Azt mondják ilyenkor, hogy készül Rómába.~ ~No, ha
191   IV   |                   menni:~ Nagy baj támad, hogy ha megtalálsz ijedni. -~ ~
192   IV   |                     Gondold meg, ilyenkor hogy nem vagy egyedül:~ Két életet
193   IV   |                  küld kelmed a kuczkóba.~ Hogy én otthon nyugton addig
194   IV   |                  senki a székely anyára,~ Hogy ijedtében szül fiat a világra!~ ~
195   IV   |                 hegyes vasas rudat:~ Ugy, hogy az egy egész sor katonát
196   IV   |        sorbarakott nagy üres süvegek;~ De hogy a tatárok jól megijedjenek.)~ ~„
197   IV   |                    hasadt!~ Hadd higyjék, hogy ágyú, kiki vastag hangon~
198   IV   |                   vastag hangon~ Kiáltsa, hogy „rajta!” leányszó ne halljon!”~ ~„
199   IV   |                   is neki riad szörnyen,~ Hogy majd azt a gátot elfoglalják
200   IV   |                     Hátha majd meglátják, hogy csak fehércseléd,~ Kinek
201   IV   |                   se dárda.~ Ordit a hős, hogy majd kiszakad a torka,~
202   IV   |                   találja főbe~ Az elsőt, hogy mindjárt ott harap a fűbe.~ ~„
203   IV   |                   dárdát hoz,~ Azt hiszi, hogy az kell ilyen vacsorához.~ ~
204   IV   |                 Ez csak azon veszi észre, hogy fennakadt,~ S valami szoritja
205   IV   |                   hanem majom-állat!”~ ~S hogy ne csodálhasson Joldog pofájába,~
206   IV   |              erővel sujtá oda találomba,~ Hogy ilyen pusztitást még nem
207   IV   |               egyet csak ki nem találta,~ Hogy szeges gereben legyen a
208   IV   |                  a nőstény ördög!”~ ~„No, hogy annál jobban hozzám illő
209   IV   |              nyárs ugy szurja keresztül.~ Hogy csak hanyatt esik minden
210   IV   |              vezér, restelli a szégyent,~ Hogy kudarczot valljon egy nő
211   IV   |                     S a nagy erő mellett, hogy fegyver ne fogja,~ Pánczélba
212   IV   |            kitömve elküldöm a khánnak; -~ Hogy mutogassanak mint egy szörnyeteget,~
213   IV   |                képen nagy Bukadort vele,~ Hogy annak a szeme, szája mind
214   IV   |                 neki óriás termete?~ Mit, hogy vaspánczélból van a körülete?~
215   IV   |               körülete?~ Mit segit rajta, hogy kardja nyom félmázsát?~
216   IV   |                    Ha az van, mondhatjuk, hogy Isten van velünk!~ ~Gábor
217   IV   |              vénségtől feketül.~ ~De hát, hogy is szoktuk mondani tréfásan,~
218   IV   |               fejére.~ ~Hát Puskás Kalára hogy végezte napját?~ Kérdezzük
219   IV   |                jön) az apját.~ Hát ugy, a hogy illett igaz magyar nőnek,~
220   IV   |                 azt tele vagdalá.~ Tudta, hogy az ura a sok cselédséggel~
221   IV   |                 tüzet betakarta~ Hamuval, hogy bele ne üljön a tarka.~ ~
222   IV   |               szaraczén, Róbertnek?~ Azt, hogy a szent földre telepedni
223   IV   |          szemeidtől olyan messze mentem!~ Hogy élünk, ha élünk, így kettészakadva:~
224   IV   |                    S majd megtudod akkor, hogy abban én laktam!»»~ ~««Hogyha
225   IV   |                  alatta.~ ~Nagy örömében, hogy újra a földön jár,~ Neki
226   IV   |               hall egy sötét barlangból,~ Hogy még a szikla is jajgat a
227   IV   | Összecsattogtatják szörnyű fogaikat;~ Jó, hogy egymást ölik, s nem egy
228   IV   |                olyat vágott a kardjával,~ Hogy az jobbra-balra pattant
229   IV   |               gondolt a vitéz keresztes,~ Hogy most majd ő reá támadhat
230   IV   |                 nyújtott lábat,~ S látja, hogy a hős vad szeme könybe lábbad:~ ~
231   IV   |                   föld poráig hajtja.~ ~S hogy Róbert a lábát rátette fejére~
232   IV   |                   közt el is felejtette,~ Hogy hát a lovával mi történt
233   IV   |                      Monda Róbert, látva, hogy im gyalog maradt:~ Kiabál
234   IV   |      Visszaterelik a sziklaszakadékig:~ A hogy az oroszlán parancsolta
235   IV   |              mondd meg, édes oroszlánom,~ Hogy’ rontok keresztül e fene-vad-nyájon?~
236   IV   |             oldalán,~ Azt hinné az ember, hogy csatlósa talán.~ Vezeti,
237   IV   |              vezérét,~ A kiről azt hiszi, hogy már odaveszett: -~ Bizony
238   IV   |                   Bizony kevés hija volt, hogy így nem esett.~ ~«Most már
239   IV   |       visszatérhetsz, kedves oroszlánom;~ Hogy tovább is kisérj, azt már
240   IV   |                     S emlékezzél meg rám, hogy ha jól lesz dolgod.»~ ~De
241   IV   |                 támadt a csodálat. -~ ~De hogy kipróbálják jobban az erkölcsét:~
242   IV   |                erkölcsét:~ Vedret hoztak, hogy azt tejjel teletöltsék;~
243   IV   |                 ilyen nagy kutyának.)~ ~A hogy látunk uszkárt mészárszékre
244   IV   |             keresztül Jeruzsálem felé,~ A hogy a vezérek tanácsa rendelé. -~ ~
245   IV   |                lábakat:~ Azokkal jelezte, hogy forrásra akadt.~ ~Mindjárt
246   IV   |               támadt soha ilyen mámor!~ A hogy forrást nyitott Mózses és
247   IV   |               lelkem angyalomnak!»~ Érzi, hogy vére foly, ereje hanyatlik,~
248   IV   |                ezt.~ Senki sem gondol rá, hogy üzőbe vegyék;~ Csak Isten
249   IV   |              tartá fenn, egyedül a hite.~ Hogy Isten, a kiért magát föláldozta,~
250   IV   |                messze földön!~ Ha tudnád, hogy én most mi kínban vergődöm?~
251   IV   |           gyönyörködve nézte:~ Vendégénél hogy kel a «szépasszony főzte?»~ ~
252   IV   |                toppan;~ Róbert azt hiszi, hogy az az ő barátja,~ De a hogy
253   IV   |               hogy az az ő barátja,~ De a hogy az rá néz, csalódását látja.~ ~
254   IV   |               majd elváltottalak;~ Ezután hogy többé el ne téveszszelek:~
255   IV   |               vezérnek;~ Erről megtudják, hogy Róbert lovag él még:~ Pedig
256   IV   |                marad el tőle oroszlánja;~ Hogy nála lehessen, azt senki
257   IV   |                  A keresztes hadak romját hogy vennék föl;~ Róbert lovagnak
258   IV   |             lovagnak is eljött az ideje,~ Hogy az útját vissza hazájába
259   IV   |                  hajós olyan gyáva!~ Fél, hogy mind megeszi útközben a
260   IV   |               hajósok azzal fenyegetnek,~ Hogy visszafordulnak s mindent
261   IV   |                   valóságos koldusok.~ ~- Hogy harczoltak a «lovagok?»~
262   IV   |                 ellenségre~ Mászott: csak hogy ne legyenek~ «Ők» a nyakán! -
263   IV   |              voltak rongyaikra,~ És arra, hogy semmijök sincs,~ De senkinek
264   IV   |              Esznek ott, a hol találnak.~ Hogy senkit megsüvegelni~ Ne
265   IV   |                Sőt azon biztos tudatban,~ Hogy keblükben és hátukon~ Egy
266   IV   |                 Legfelsőbb curia nélkül)~ Hogy a nagy gyülekezetben~ Kik
267   IV   |                   friss tetten kapatott:~ Hogy dolgozni járt valaha,~ Kapától
268   IV   |                   Filléreket kuporgatva,~ Hogy saját kunyhót épített;~
269   IV   |             koldusok királyának~ Nem csak hogy a hatalma nagy,~ Hanem a
270   IV   |                 Hogyha nem látják előre,~ Hogy még a krajczár felett is~
271   IV   |                   Az egyiket gyanusítják~ Hogy nem néma. Az protestál;~
272   IV   |                     Kémszemlét tartani, a hogy vezérnek kell.~ ~De hogy
273   IV   |                  hogy vezérnek kell.~ ~De hogy az ellenség rá se hederintsen,~
274   IV   |                 berakva:~ Ez azt mutatja, hogy nem néznek ki rajta.~ ~Az
275   IV   |                  való fű vala a kövezet.~ Hogy itt szekér járna, az már
276   IV   |               gubbaszt felette;~ Látszik, hogy az őrlést régen elfeledte.~ ~
277   IV   |                       Nem mondanád-e meg, hogy az a ház amott,~ Kinek a
278   IV   |                mondja a góbé: «Hát kiedet hogy hívják?»~ «Ha tudni kivánod,
279   IV   |             errefelé tudja már a vak is,~ Hogy ebben a házban Bente uram
280   IV   |               van-e szállás itt benn?»~ ««Hogy ne volna öcsém, csak gyere
281   IV   |              sávolyos abroszszal.~ Lássa, hogy úrral van dolga, nem paraszttal.~ ~
282   IV   |                   föl, a mi arra csábít.~ Hogy két fogás étel lesz a lakomán
283   IV   |               előre jó, ha szíjat tágít,~ Hogy mind bevehesse gyomra drágaságit!~ ~
284   IV   |                ismerné Hunyady Mátyását,~ Hogy csak kézzel eszik, azt a
285   IV(6)|                   királyról meg van irva, hogy villát nem használt az evésnél,
286   IV   |               fenynyen:~ Fogja az órrost, hogy jó példával menjen~ Ő maga
287   IV(7)|               rakni úgy mondja a székely, hogy «trágyázni».~ ~
288   IV   |                bor, se nem víz;~ Az igaz, hogy senkit részegségre nem visz;~
289   IV   |             kedvesebb is;~ De annyi igaz, hogy egészségesebb nincs. -~ ~
290   IV   |                   hozott reszelt tormát:~ Hogy csak úgy csavarta embernek
291   IV   |               félétől!~ Szabódni kezdett, hogy ő belé nem fér több:~ Annyit
292   IV   |                több:~ Annyit evett-ivott, hogy feje is szédül;~ Holnap
293   IV   |                   kívánságnak sem tudtam, hogy mi bajom?~ ~Hanem egy átkozott
294   IV   |                  igy szól erre; «Mondd el hogy volt mint volt?»~ ««Hát
295   IV   |                 dőre!~ ~Tudom én azt jól, hogy nagy ember egy bíró,~ Azt
296   IV   |                  ember egy bíró,~ Azt is, hogy a király mily erővel bíró,~
297   IV   |                    nem válik kárára!~ ~De hogy rám találjon, és hozzám
298   IV   |                 Tudom nem mondják rá azt, hogy «gyere holnap!»~ Mátyás
299   IV   |                   fogadásba.~ S gondolva, hogy ennek nagy a fáradsága,~
300   IV   |              beszegett:~ Azzal betakarta, hogy jó álma legyen. -~ ~Elmondta,
301   IV   |                álma legyen. -~ ~Elmondta, hogy ez a vőlegényi mente,~ Eben
302   IV   |               tudott már a geográfiában,~ Hogy szászok felé ne menjen bolondjában:~
303   IV   |                   útat neki jó magyarán,~ Hogy «erre közelebb, arra meg
304   IV   |                  lekapott sipkáját,~ Majd hogy meg nem törli vendége csizmáját.~ ~
305   IV   |          csizmáját.~ ~Tessék parancsolni, hogy mivel szolgáljon? -~ - Igy
306   IV   |                     Jaj, ha én azt tudom, hogy itt szászok laknak!»»~ ~
307   IV   |                szabódása:~ Hiába mutatta, hogy üres a táska: -~ Ha nem
308   IV   |                   nyestprémes mentét,~ ~««Hogy a kő üsse meg! szól Bente
309   IV   |                 distriktusban! 16~ De jó, hogy két mentét nem hozék magammal!~
310   IV   |                   el bizonynyal.»» -~ ~Jó hogy Czinkotához nincs már messze
311   IV   |              nálam,~ S ezt a gyűrűt adta, hogy ezzel találjam?»»~ ~«Nem
312   IV   |                   Méltóságos vajda! Tudom hogy nem ismersz:~ De azért hiszem,
313   IV   |                ismersz:~ De azért hiszem, hogy innen ki nem is versz. -~
314   IV   |             nádorispán uram!~ Engedj meg, hogy ide vezetett az utam:~ Mátyás
315   IV   |                   engedelmes.~ Jól tudom, hogy hol van Mátyás diák mostan:~
316   IV   |                  meg nem ebédel!~ Mondja, hogy itten van Bente, a gazdája!~
317   IV   |                   Azt már ugy kell hínom, hogy «fölséges király!»~ ~Jól
318   IV   |                   Nagyon szép volt tőled, hogy eljöttél hozzám:~ Hogy biztál
319   IV   |                    hogy eljöttél hozzám:~ Hogy biztál szavamban, felkerestél
320   IV   |                   felkerestél itten. -~ A hogy te én nekem, én neked úgy
321   IV   |                     S azzal int a király, hogy hozzák az ételt.~ A főétekfogó
322   IV   |               tálat;~ De az be van födve, hogy bele nem láthat. -~ ~«Ime
323   IV   |                  szelidséggel.~ «Kivánom, hogy költsd el teljes egészséggel.»~ ~
324   IV   |                       Bente úr nem várta, hogy kétszer kinálják:~ Megtölté
325   IV   |                 második tálon.~ Tudom én, hogy mi a becsület. Bár szépen~
326   IV   |             szépen~ Kinálnak, azt mondom, hogy elég volt nékem!~ ~Vitesd
327   IV   |            Hadjárás pénz nékül, tudom én, hogy nem megy;~ Jobb a te kezedben
328   IV   |                    hogyha, megrendelnéd,~ Hogy az Olt vizének adná vissza
329   IV   |                 is csak azért könyörgök,~ Hogy őt is csak félig vigye el
330   IV   |              dolgot,~ Megmondom magam is, hogy mibe sandalgok?~ Tégy engem
331   IV   |               ellenségen!~ ~Vesd ki ránk, hogy hányat vágjunk le szakmányba,~
332   IV   |                  csak azt is észrevette,~ Hogy Bente uramnál hiányzik a
333   IV   |                ékesség,~ A mit arra tart, hogy benne eltemessék.~ ~«Hol
334   IV   |                  se’;~ Nem úgy híják azt, hogy czinkotai itcze?»~ ~««Ha
335   IV   |                  székely;~ A király inte, hogy kedvét ne vegyék el:~ Mert
336   IV   |               háromra.~ A legelső kérdés, hogy: «hol kel fel a nap?»~ (
337   IV   |             kérdés: «találd ki legottan,~ Hogy a király miről gondolkodik
338   IV   |               törje meg, nem én!»~ Bánja, hogy elkezdte, szégyen lesz a
339   IV   |               rendezte azt a Mindenható,~ Hogy minden pap mellett kántor
340   IV   |                Látja a jó kántor, a papja hogy busul:~ Mi lelte? Tán csak
341   IV   |             egygyel sem.~ Diák korom óta, hogy kis pappá lettem,~ Még ilyen
342   IV   |                mondja a kántor,~ Fogadom, hogy ebből a bajból kirántom.~
343   IV   |                 kissé boríze.~ ~Jelentik, hogy itt van a pap Czinkotárul!~
344   IV   |                   lenne senki feltörője.~ Hogy úszik ki a pap? mind azon
345   IV   |              Fölség mostan azt gondolod,~ Hogy czinkotai pap, a ki itt
346   IV   |            koldulni, s hirdeti a népnek,~ Hogy a tudományos pálya milyen
347   IV   |                  Azt majd később vesznek, hogy addig ne nyűjje.~ Dádé felismerte
348   IV   |             merényi:~ Büszkesége nagyobb, hogy sem ezt eltürje;~ Kihíja
349   IV   |                   muzsikán.~ Csak az kár, hogy ottan minden ember czigány.~
350   IV   |                   Idejét a négy honatya,~ Hogy nem töltötte bután.~ ~Várta
351   IV   |             Köntöst hoz: „Nézd muczikám,~ Hogy a férjed nem czigány,~ Hogy
352   IV   |               Hogy a férjed nem czigány,~ Hogy mindig te rád gondoltam,~
353   IV   |               fölteszed egyszer, -~ Lásd, hogy a szivembe’ voltál?~ Jövőre
354   IV   |                   gondom.~ Azt hitted tán hogy a férjed~ Ki tudja hol barangol?~
355   IV   |                  csókot,~ Azt is kölcsön, hogy megadd,~ S legyen uzsorás
356    V   |                   átment rajtam.~ Vártam, hogy majd úgy lesz, a miként
357    V   |                 Élnéd-e úgy a világot,~ A hogy a többiek élik?~ Szorultságból,
358    V   |              egész tisztelettel~ Irnád-e, hogy most ezt hordják,~ Azt a „
359    V   |             főznek rajt’.~ De jól jártál, hogy meghaltál!~ ~ ~ ~
360    V   |              karcsú.~ Ez a két sötét szem hogy lángolt miatta,~ Ez a két
361    V   |               bizony kedves álma,~ Méltó, hogy támadjon érte egy kis lárma.~ ~
362   VI   |               Hazánkon elmerengő idegen,~ Hogy ezt mi úgy szeretjük, ne
363   VI   |                  S mert benne élünk, kell hogy érte éljünk.~ ~Volt a magyarnak
364   VI   |                  nevét,~ S port hinte rá, hogy meg se lássa többé.~ ~Te
365   VI   |                megdicsőült ősök tetteit:~ Hogy lelkesüljön rajtuk nemzedékünk.~ ~
366   VI   |                   művészet hő szaván:~ ~S hogy hallja minden, s higyje,
367   VI   |                  s higyje, hogyha hallá,~ Hogy nincs a földnek édesebb
368   VI   |                  Ezért ez oltár!” És nem, hogy hizelgjen~ A kor hibáinak,
369   VI   |              korcs izlés szavának.~ ~Nem, hogy legyezze könnyelmű ledérség~
370   VI   |                töltsön a szivekbe.~ ~Nem, hogy fület csiklandó pengetéssel~
371   VI   |                 nemzeti dicsőség;~ Méltó, hogy a miért küzdtél, mire vártál,~
372   VI   |                 szikra,~ Olyan tisztán, a hogy az égbe lehelted,~ Egyik
373   VI   |          gyászában, mint ritka örömében;~ Hogy annyi veszély közt soha
374   VI   |               közt soha sem csüggedt el,~ Hogy annyi ellenség nem győzött
375   VI   |           ismernek,~ Kik leginkább hínak, hogy álmod felköltsék;~ Zaját
376   VI   |                   S az nőjjön oly nagyra, hogy azt befogadja,~ Uj fényt
377   VI   |             letünt,~ S közel voltunk már, hogy rómaiak legyünk,~ Nemzetünk
378   VI   |                  mennyei tűznek.~ Látták, hogy egy nemzet, midőn életet
379   VI   |          darabokra szakadhat a földgömb,~ Hogy a sötét ürben széthullva
380   VI   |             kiontott vér tengerré lenne,~ Hogy a Hargita-csúcs sziget volna
381   VI   |                  sum civis.~ ~Nem mondom, hogy féltünk, visszavonom a szót,~
382  VII   |                  biró votizál,~ a nélkül, hogy két egyforma szavazat találkoznék.)~ ~
383  VII   |                  elég jussa.~ Az ő dolga, hogy azt valahogy kifussa.~ ~
384  VII   |                     2. Bizonyitsa be azt, hogy ő Ágostváry~ S apja házassága
385  VII   |               fári.~ ~3. Óhajtandó volna, hogy a megboldogult~ Nyilatkoznék:
386  VII   |                  neki extra dominium,~ De hogy bele jusson, pjum desiderium.~ ~
387  VII   |                 volna elébb protestálni,~ Hogy sikere lesz-e? el fog aztán
388  VII   |              Aztán az itélet; - én tudom, hogy mi jó.~ ~11. Nem úgy van,
389  VII   |            személy nem szenved kétséget.~ Hogy mit adjunk neki! Beszélünk
390  VII   |               neki, a mit kiván; de ugy,~ Hogy a másiktól meg ne vegyünk
391  VII   |               ülve.~ ~27. Annyit tegyünk, hogy betelekkönyveztessék.~ Ágostváry
392  VII   |              Jobbágyok, lássátok, fizetni hogy birtok?~ ~31. Nem kell panaszkodnunk!
393  VII   |                   szabadok?”~ Hát persze, hogy szabadok,~ Azért olyat ne
394  VII   |                   Ám e nagy nap emlékére~ Hogy legyen meg ez is hát:~ Becsukatunk
395  VII   |                Nem hiába mondom én annak, hogy „kincsem”,~ Mert az én galambom
396  VII   |                megöl, a másik feléleszt:~ Hogy ha így nem volna, tán el
397  VII   |             hinném ezt.~ ~A fekete szemét hogy ha lecsókolom~ Az én galambomat
398  VII   |           egymástól,~ Olyan távol látlak, hogy csak alig látszol,~ Pedig
399  VII   |                     IV.~ ~Azzal mentelek, hogy nő vagy,~ A mi hát elég
400  VII   |               elég nagy ok,~ Légy szives, hogy te még éngem~ Ments ki azzal,
401  VII   |                  ki azzal, ha mi vétkem:~ Hogy én meg férfi vagyok.~ ~Vesztegettünk
402  VII   |                  fogadtuk fel egymásnak,~ Hogy addig el nem feledjük~ Ebben
403  VII   |                 nem ásnak.~ ~Felfogadtuk, hogy a patak -~ Hogy a míg az
404  VII   |              Felfogadtuk, hogy a patak -~ Hogy a míg az lefelé foly~ Ebben
405  VII   |               Csináljunk neki egy gátot,~ Hogy az ő futása~ Az ő gyors
406  VII   |              fogadjuk fel jól egymásnak,~ Hogy úgy, de úgy elfeledjük~
407  VII   |                 halott ember:~ Az a híja, hogy szívem ver.~ ~Nem ismertél
408  VII   |                  az utczán,~ Azt mondtad, hogy: „ne egy krajczár~ (Rongyos
409  VII   |                   porába verte gyökerét:~ Hogy tartana a szívben hát örökké~
410  VII   |                  úgy akarta:~ A lant maga hogy még is megmaradt;~ Akadt,
411  VII   |               pohárról!~ Nem tudja senki, hogy mi fájhat ott?~ ~ Fújjad,
412  VII   |                 emlék idefenn;~ Milyen jó hogy mély földbe van temetve~
413  VII   |            Felébrednél tőle.~ ~Ha tudnád, hogy milyen boldog voltál~ Visszajönnél
414  VII   |            Visszajönnél tőle.~ Ha tudnád, hogy mily nagyon megcsaltál,~
415  VII   |                   szemedért.~ Haragusznak hogy piros vagy,~ Szeretnének
416  VII   |                 asszony,~ Ha azt mondják, hogy megéltem.~ Ne higyj nekik:
417  VII   |                 asszony.~ Ha azt mondják, hogy meghaltam.~ Hidd el nekik:
418  VII   |                      XIV.~ ~Azt álmodtam, hogy te halva voltál,~ Egész
419  VII   |                  az egyet el nem birtam,~ Hogy elvesztelek örökre.~ ~Pedig
420  VII   |                   izenetet:~ Azt mondtad, hogy küldtél egyet -~ A rigó
421  VII   |               rigó madártól.~ ~Szeretnéd: hogy mi volt ebben?~ Keresd csak
422  VII   |                    Valjon mit véthetett,~ Hogy még csak ki sem kiséri senki?...~
423  VII   |                született?~ ~Azt beszélik, hogy megölte magát,~ Szerelmes
424  VII   |                    Nagyon szenvedhetett,~ Hogy magát ily korán végezte
425  VII   |                Milyen szépen kiszámiták,~ Hogy milyen nehéz a földgömb?~
426  VII   |              milyen nehéz a földgömb?~ De hogy egy kigondolt kis szó,~
427 VIII   |                   hallgasson tehát kend.~ Hogy ha már egyszer odabent~
428 VIII   |              Hagyja szépen gurulni kend,~ Hogy légyen minden bajtól ment!~
429 VIII   |               szeme fényére;~ Azt mondom, hogy soká éljen.~ ~De kivált
430 VIII   |                nem emlékezem:~ Azt tudom, hogy porkoláb volt.~ ~(1858)~ ~ ~ ~
431 VIII   |               régen,~ Vártam is rá régen, hogy majd mostan - hm, hm.~ Engemet
432 VIII   |              felől ábrándoztam, hm, hm,~ ~Hogy legalább - hm, hm - levelező -
433 VIII   |         akademikusnak.~ ~Pedig tudom jól, hogy érdemem is van rá,~ Vidéki
434 VIII   |        asztalodnál,~ Borod igen jó vala;~ Hogy pinczéd legjobb rendben
435 VIII   |                   Választottját úgy híták hogy Janka;~ Nem volt ugyan valami
436 VIII   |                sok bankó.~ ~Mondta Jankó, hogy a szive mint ég!~ Akár csak
437 VIII   |                  mindég.~ ~A mint mondja, hogy a keble lángol:~ Egyszer
438 VIII   |           itt-meg-itt láttam:~ Nem tudom, hogy híják azt a falut?~ Nem
439 VIII   |                 így fél az ember nagyon,~ Hogy az ilyen szörnyű magas szépség~
440 VIII   |             megharagítja,~ Úgy üti pofon, hogy arrul kódul!~ ~ ~ ~
441 VIII   |                hallik) csak egy czikked,~ Hogy ottan ülsz máma.~ ~Hazudnám,
442 VIII   |                    ha azzal hizelkedném,~ Hogy örülök rajta;~ Én bizony
443 VIII   |                 széked.~ ~De az bosszant, hogy a mig más annyi~ Évig várakozhat:~
444 VIII   |                   mesék.~ ~Találjátok ki, hogy mi ez?~ Veres inge néki
445 VIII   |                    Hát ezt mondjátok meg, hogy mi?~ Nincsen veres sipka
446 VIII   |                   engemet:~ Ismertek már, hogy ki vagyok?”~ ~ 1862.~ ~Vedlett
447 VIII   |                  A ki csak azért agitál,~ Hogy sok prænumeranst gyüjtsön.~ ~
448 VIII   |                  leginkább áll az utban.~ Hogy még sem mehetünk Bécsbe.~ ~...
449 VIII   |                   asszony bánja nagyon -~ Hogy pártáját elcserélte;~ Vén
450 VIII   |                elcserélte;~ Vén legény, - hogy ifju férj lett.~ Görög bánja
451 VIII   |                   bánja.)~ Lengyel bánja, hogy énekelt,~ Muszka bánja,
452 VIII   |                   énekelt,~ Muszka bánja, hogy ütlegelt,~ Kerepesi igazgató~
453 VIII   |               Drámajátszó szinész bánja,~ Hogy nem tanult énekelni.~ Bánja
454 VIII   |                  árát.~ Szaid pasa azt, - hogy meghalt;~ Handabanda, -
455 VIII   |                   meghalt;~ Handabanda, - hogy született;~ Ujságíró bánja, -
456 VIII   |             született;~ Ujságíró bánja, - hogy irt;~ S olvasó, - hogy praenumerált.~ ~ ~ ~
457 VIII   |                    hogy irt;~ S olvasó, - hogy praenumerált.~ ~ ~ ~
458 VIII   |                                           Hogy beszélnek a nemzeti szinházban?~ ~
459 VIII   |                   maholnap.~ ~Nem mondom, hogy meg ne volnék elégedve,~
460 VIII   |                 és szolgálat, azt mondom, hogy jó volt.~ Hanem régi mondás: „
461 VIII   |                közt megvallhatom titkon,~ Hogy bizony csak „otthon” mégis
462 VIII   |               eleget~ Imádkozott értem, - hogy soká itt legyek.~ ~És most
463 VIII   |                   Kedves édes apám uram,~ Hogy’ leszünk a télen?”~ „Kedves
464 VIII   |                  pénze az embernek~ Télen hogy kártyázik?”~ „- Hát: - krétára
465 VIII   |              dzsekk«-ben”~ „Mondok egyet, hogy segithetsz~ Ebben az esetben?~ ~
466 VIII   |             szidja a lovakat,~ Itt az ok, hogy ő elakadt;~ Jól hajt ő,
467 VIII   |              szidják a szekeret,~ Ez oka, hogy igy megrekedt,~ Ők jól húznak,
468 VIII   |                  mostan:~ Azt a paruplit! hogy’, esik!~ Pedig az alföld,
469 VIII   |                  ma.~ ~Tiszánk úgy van, a hogy megvolt,~ Árkunk ugy nincs,
470 VIII   |             megvolt,~ Árkunk ugy nincs, a hogy nem volt,~ Mesterséges fűvetésről~
471 VIII   |              Engedj egy kis napot sütni,~ Hogy a szérü felszáradjon.~ ~
472 VIII   |                  Mit mondanak a tudósok,~ Hogy mostan hát mit csináljunk?~
473 VIII   |                ültessünk, mit árkoljunk?~ Hogy fel ne kopjék az állunk.~ ~
474 VIII   |                 az „vita” nem volt,~ Mert hogy ha az egyikük elkezdte,~
475 VIII   |             napvirradásig,~ Ha azt várta, hogy emez kifárad.~ ~Közbeszólás
476 VIII   |                  jó”, rájövének egyszer:~ Hogy egy szóljon egész gyertyahosszat;~
477 VIII   |                                       Jó, hogy nincs pénz!~ ~Minden ország
478 VIII   |                testamentoma.~ Sőt hirlik, hogy a magyarnak~ Százezer bakancsot
479 VIII   |                Ugyan jó hát reánk nézve,~ Hogy senkinek sincsen pénze.~ ~ ~ ~
480 VIII   |               megmutatta Zólyom.~ ~Azért, hogy ők ajkaikkal szlávok,~ Szívük
481 VIII   |              öklük elagyalt,~ Megtanulta, hogy „ne bántsd a magyart!”~ ~