Rész

 1    I|       Mi sem esünk nagyon búnak érte,~ A czigány sem lesz nagyon
 2   IV|       nyelvem, szemem, szivem,~ Érte sír, szól és küzd hiven.~
 3   IV|    lengő kisértet~ S haragudnék érte. -~ ~Félve nyit a szolga
 4   IV|        elmult, elhalt, gyászban érte végét,~ Ez volt szörnyü
 5   IV|         mennyben~ Ki számol meg érte?»~ ~«Hogyha még utolsó volnék
 6   IV|       bebocsássák, nem sajnálta érte.~ Hejh, de még a király
 7   IV|         az arcza elkékül;~ Mire érte mennek, már akkorra megholt,~
 8   IV|       nyelvével ott nyalta, hol érte.~ Majd, mint a kis macska
 9   IV|        kóstol!~ ~Most fölrohant érte, kitépte tövestül~ Iszonyú
10   IV|        elkoppantani,~ S elfogad érte kóser pénzt:~ «Korbács neki
11   IV|          De még azzal végét nem érte a trakta:~ Bente úr a tálat
12   IV| hajigálnak neki.~ Nem haragszik érte: - tessék! Megengedi.~ Megbántja
13    V|     álma,~ Méltó, hogy támadjon érte egy kis lárma.~ ~Tartatik
14    V|    Hogyha a nemzetet valami baj érte,~ Tánczolok, szavalok, énekelek
15    V|   Tánczolok, szavalok, énekelek érte,~ S ha már kifogytam az
16   VI|        vígság istennőjét mi baj érte?~ A ki kaczagni szokott,
17   VI|     mert benne élünk, kell hogy érte éljünk.~ ~Volt a magyarnak
18   VI|  kigondolá,~ Áldott a nép, mely érte áldozott,~ Áldott a szellem,
19 VIII|    pedig be híven megszolgálnék érte,~ Soha hívebb kebel e rangot