Rész

 1    I|       megfáznék, ellopnák, vagy épen~ Hozzátennének - és kár
 2    I|       mit egy ivadék~ A másikra épen hoz át:~ Tanítsátok meg
 3  III| egészben véve nem lehet~ Rólunk épen elmondani,~ Hogy ősi harczos
 4   IV|       elfogják, - viszszahozzák épen:~ Könyörögnek neki mindenféleképen,~
 5   IV|   minden mellékneve volt,~ Csak épen egy nem: a «sancta».~ ~«
 6   IV|      fel a királyhoz! - az most épen ráér;~ Hanem aztán a mit
 7   IV|     deresre,~ Ha már grácziának épen ezt kereste,~ S számlálják
 8   IV|        napját?~ Kérdezzük meg, (épen onnan jön) az apját.~ Hát
 9   IV|         szelidíté meg a vadakat épen:~ Látunk más oroszlánt Márkkal
10   IV|         asszony így harczol meg épen!~ ~Két féltő asszony, ki «
11   IV|       ott egy czifra ruhás urat épen, -~ Egy nagy ezüstfejü bot
12   IV|       vagyok nagyságos, főispán épen nem:~ A király kapusát ismerje
13   IV|             Semmi méltóságos, s épen semmi vajda;~ Hanem vagyok
14   IV|         diák mostan:~ Az ebédet épen számára felhoztam.»~ ~«No
15   IV|             De legjobb órában!~ Épen most párolog a leves a tálban.»~ ~
16   IV|         félhangon.~ ~A negyedik épen semmi~ Vásárfiára nem ad.~ „
17    V|      Pesti Naplóba vagy Honba?~ Épen neked való volna~ Ez a munka,
18    V|        magában azon töprenkedik épen:~ „Hát ezt kinek adjam ezen
19 VIII|        Hát én akkor hová legyek épen,~ Dicsőségem legfőbb mértékében?~