Rész

 1    I|      egyik a földre leesni;~ Ott szólt vele más a csatában;~ Sirjához
 2   IV| várnagyja,~ Huszonötödik nap így szólt:~ «Szolgám Frankó, Unna
 3   IV|        nem állnak.»~ ~Többet nem szólt, - szolgáját elküldé~ S
 4   IV|     bánnak vagy kutyája;»~ - Igy szólt Ozmán a cselédhez.~ «Koldús
 5   IV|       Égnek őre, földvédő cherub szólt~ Úr szinéhez: «Oh uram ne
 6   IV|        Mágok a szörny előtt.~ És szólt, az «élő csendet» felriasztva.~ ~
 7   IV|          ajka nyilt~ És mindenik szólt a mi fájt szivének.~ Szólt,
 8   IV|       szólt a mi fájt szivének.~ Szólt, a mi nyelvet anyjától tanult.~ «
 9   IV|     semmi más»~ És mindegyik, ki szólt, meggázolá,~ Míg por lett,
10   IV|     elmulik s téged megtagad!»~ ~Szólt Isten: «Itt a nép, próbáld
11   IV|         A gyülölés sötét nemtője szólt:~ «E fajt nem fogja másnak
12   IV|          halott!~ ~S még egyszer szólt az Ur: «Föltámadás!»~ S
13   IV|       megrázva a csörgő sipkát,~ Szólt: «Ne boszantsd az ördögöt!»~ ~
14   IV|        kegyencze az!»~ A császár szólt: - «Az még leány.~ ~Nem
15   IV|          fiú!»~ ~Istent hivám! - szólt, s a vasat~ Azzal kezéből
16  VII|           Már husz éve. -~ Akkor szólt igy egy poéta; -~ Ki emlékezik
17  VII|       hatni,~ A míg az ő ajkáról szólt a dal!~ Óh mint tudott az