Rész

 1    I|         világra szólj?~ Kerested-e, annyi jó elődöd~ Maga után mi
 2   II|              A másiknak magának is~ Annyi mostan a dolga,~ Eszébe
 3   II|           Két felűl az ellenségünk~ Annyi, mint az útféli gaz,~ De
 4  III|           Hosszú asztal alatt.~ ~És annyi köpeny-forgatás~ S szinváltozás
 5  III|       nyalom!”~ ~Az nem lehet, hogy annyi toll~ Hiába annyit irt,~
 6   IV|        századok,~ A sárga ércz, mit annyi nép imád,~ Sok bálvány képiben
 7   IV|             Szegény,~ Itt láta ő is annyi szép napot,~ S a várral
 8   IV|       ravatalt.~ ~Nevette azt, mért annyi sziv szakadt,~ Elesküvé
 9   IV|             gyászt lemossa, nincsen annyi könyü!~ ~Merre fussunk,
10   IV|            is kidült már paripája:~ Annyi lándzsa és nyil fúrt az
11   IV|     megénekelték mások~ Unos-untig. Annyi a vers~ A hősökről, mint
12   IV|           van tán kedvesebb is;~ De annyi igaz, hogy egészségesebb
13   VI|          mint ritka örömében;~ Hogy annyi veszély közt soha sem csüggedt
14   VI|         soha sem csüggedt el,~ Hogy annyi ellenség nem győzött e népen!~ ~
15  VII|             fiacskám,~ Mit tanultál annyi éven?~ „Én az alatt jó apácskám~
16 VIII|            bosszant, hogy a mig más annyi~ Évig várakozhat:~ Te mingyárt
17 VIII| Kiszáraszták a sok mocsárt,~ A mely annyi egészséges~ Felhőnek való