Rész

 1    I|         De fáj mégis, hogy kit dicső költőnk~ Első honfivá tett
 2   II|    imádkozék,~ S meghalt, mert dicső vala.~ ~Mindkettőért egy
 3   II|      lesz majd az unokáknak!~ ~Dicső nemzet! Kiről közmondás
 4   II|         Félszázad feledett - a dicső hír emlit örökké!~ ~ ~ ~
 5   IV|    örökkön élni - méltó~ Nagy, dicső és bátor fajt teremtni.~ ~
 6   IV|       Tiszta homlokára. -~ ~Oh dicső elődi voltak e családnak!~ (
 7   IV|      szentek,~ Hősök, alapítók dicső kép-sorába,~ Kik előre mentek. -~ ~
 8   IV|    csatáiról.~ ~Szabad lett és dicső. - E nép szive~ Egy dobbanás
 9   IV| Fernando lebocsátja.~ «Ah mily dicső arcz, mily merész!»~ Elbüvölten
10   IV|   király és a szegény varga.~ ~Dicső Mátyás király fényes palotája,~
11   IV|        bír ez.~ ~Hajh, de ez a dicső, istenáldott róna,~ De sok
12   IV|       a bátrak,~ Nem győzni, a dicső meghalásért már csak!~ Némelyik
13   IV|     venni a hű oroszlántól!~ A dicső állatnak a szeme is lángol,~
14   IV|        A valóságos koldusok.~ ~Dicső egy nagy méltóság volt~
15   IV|        még az sem volna ár egy dicső királynak,~ Ilyet a piaczon
16   VI|     magyarnak fényes éve is~ S dicső korának hős emlékeit~ Fegyver