Rész

 1    I| Tüneményes idők járnak!~ Férfi szive úgy dagad.~ Kétszerte szebb
 2    I|     van.~ Kincs a gyermek ifju szive!~ Nemzet kincse van azokban;~
 3  III|    Mikulás.~ ~Kinek mire fáj a szive~ Azzal prezenteli meg.~
 4  III|       mi a honszerelem,~ Kinek szive mindig két hazáért fájhat.~ ~
 5   IV|          Két karja aczél, de a szive galambé,~ Álmába’ se vét
 6   IV|         V.~ ~És Mágok fölkelt; szive uj vala.~ A sziklazúzó szörnyü
 7   IV|      elfordultan.~ Egy anyának szive szakadt meg miattuk,~ Egy
 8   IV|   olyan jól van!~ ~Hogyha érző szive van e festett képnek,~ Mint
 9   IV|  Szabad lett és dicső. - E nép szive~ Egy dobbanás volt, hogy
10   IV|   világ fénylik szemürén,~ Ott szive fölött a koronátlan~ Ország
11   IV|   anyának! - A szíve beteg,~ A szive nehéz; ez a földre levonja;~ ‘
12   IV|     fel volt róva jól.~ Király szive erre nagy sor ha nem hajól.~ ~
13    V|    Megannyi eszménykép, kikért szive lángolt,~ S zengett ajkán
14  VII|          Édes zsákmány asszony szive~ Tárva áll az mindenkinek,~
15 VIII|           Mondta Jankó, hogy a szive mint ég!~ Akár csak egy