Rész

 1   II|      Hozott az ég! keblünkbe zárt~ Rég várt vendég, magyar nyelv!~
 2   II|          ez évben két férfiu;~ Nem rég haltak, nevük tudva.~ Az
 3   II|          drága jelvény,~ Szivemnek rég alvó szerelmese.~ Ki a nagy
 4  III|           Az alatt a jámbor török~ Rég be is ment - s ki is dobták.~ ~ ~ ~
 5   IV|            föld,~ És egy úr rajta, rég elmult a kor.~ A porrá tört
 6   IV|         négy idegen kezeire szállt rég. -~ - Elhunyt birtokoknak
 7   IV|      leszedve, a mikor hajnallik.~ Rég lehetett az már, a vedrek
 8   IV|       kénytelen, kelletlen,~ A kik rég leveték már az emlék gondját,~
 9   IV|        hogy élnek a holtak alant?~ Rég elfeledettet: a multba mi
10   IV|            csak alunni nyugodtan a rég holt.~ Mig fenn magas égen
11   IV|            meg neki.~ Itt járt nem rég a hires Ibicus~ És hangversenyt
12   IV| harapófogójuk,~ De biz a spiritust rég leitták róluk.~ ~ ~ ~
13   IV|           lovag él még:~ Pedig már rég el is temetettnek vélték.~ ~
14    V|        voltál:~ Ki azt mondja, mit rég mondott,~ Ki nem nézte,
15 VIII|            ők is, mi is.~ Az övéké rég készen áll már,~ Mienknek