Rész

 1    I|    lesz nagyon kevély,~ De fáj mégis, hogy kit dicső költőnk~
 2    I|     minden nemzet életének~ És mégis mindeddig senki sem gondolt
 3  III|       És leönti rostopsinnal,~ Mégis kemény, mégis rágja,~ Nyelné,
 4  III|   rostopsinnal,~ Mégis kemény, mégis rágja,~ Nyelné, nyelné,
 5   IV|          Tudja patvar, hogyan? Mégis kitudódott.~ ~ ~ ~
 6   IV|       nehéz sebekkel tetézve;~ Mégis ki a kardja közelébe botol,~
 7   IV|          Pedig nem volt János, mégis volt hijános.~ «Három ilyen
 8   IV|  kalendáriom~ Se csizió hozzá, mégis olyan finom,~ Mintha nyomtatásbul
 9   IV|    kifizesse.~ ~Régen volt; de mégis igaz a történet.~ Olyantól
10    V|    kidől:~ - Azért az Üstököst mégis csak megirom.~ ~Sok rosszat
11    V| reméltem.~ - Azért az Üstököst mégis csak megírtam.~ ~Kedves
12 VIII|   vétettem Székes-Fehérvárnak~ Mégis bejutottam lovas katonának.”~ ~
13 VIII| Engemet is - hm, hm - tán csak mégis - hm, hm.~ Pedig nem vétettem
14 VIII|      Hogy bizony csak „otthon” mégis jobb mint „itthon.”~ ~Tiszteletem