Rész

 1    I|       lesz nagyon kevély,~ De fáj mégis, hogy kit dicső költőnk~
 2  III|       a Mikulás.~ ~Kinek mire fáj a szive~ Azzal prezenteli
 3  III|        támaszkodom~ Reá, mert fáj a tyukszemem.”~ ~Mi itten
 4  III|    pártunk!~ A többi ment; ez fáj: - ne tedd,~ Oh liebe allgemeine
 5   IV|     az eszembe!~ Olyan nagyon fáj itten valami,~ Hogy nem
 6   IV|     egyszer a fejlágyon,~ Nem fáj annak többet semmi a világon.~ ~
 7   IV|       búcsú-csókja, az nagyon fáj!~ ~«Mi sorsra hagylak itt,
 8   IV|       Tagjaira a sebeit,~ Nem fáj neki, csak «úgy» jajgat.~
 9   IV|    most viselék,~ Neki a lába fáj: nem jöhetett eléd.»~ Azt
10   IV|       kántor szavára:~ «No ha fáj a lába, mustárt a nyakára.~
11    V|     Azt se kérdik tőle, miért fáj a szíve?~ A költő alszik
12   VI|  elvesztén nem csoda szíve ha fáj!~ ~ ~ ~
13  VII| lakjál jól;~ ~ De ha a szived fáj: -~ Nem bánom, hadd fájjon.~ ~