Rész

 1   IV|       szive uj vala.~ A sziklazúzó szörnyü vasrudat~ Vállára vetve,
 2   IV|      gyászban érte végét,~ Ez volt szörnyü bűne.~ ~Még egy ajtó nyilik,
 3   IV|           lett honszerelem.~ ~Vad, szörnyü indulat, ha féke nincs;~
 4   IV|           dühvel~ Hő vérbe mártott szörnyü ujjait~ Végig söpré e nép
 5   IV|     bágyadt,~ Nagyokat ásitni érez szörnyü vágyat,~ S ha vesztett a
 6   IV|       Ditró és Toplicza pusztulása szörnyü,~ Mi e gyászt lemossa, nincsen
 7   IV|        kérne.~ ~Hat férfit leölt e szörnyü asszonyember!~ A többi feléje
 8   IV| összeapritottan.~ Hulláikat rakták szörnyü nagy halomba:~ - Most is
 9   IV|         útját.~ ~Óriás nagy vadak, szörnyü elefántok,~ Szarvorrú, ki
10   IV|      tulnan. -~ ~Jön a hű oroszlán szörnyü ugrásokban;~ Recsegve válik
11   IV|       égbül!~ ~Nem kell neki ahhoz szörnyü nagy készülés:~ Van paripa,
12 VIII|      ültetett fáknak~ Vagyon ottan szörnyü híjja.~ ~Mert a Tiszát szabályozták,~