bold = Main text
    Részgrey = Comment text

  1    I    |            a dal, mely szivből jött és szivbe~ Visszatér; mely
  2    I    |        lelkesülni tudtál zengzetén~ És a mit most, mint avult játékszert,~
  3    I    |           az nem a magyar ősi búja~ És jó kedve, a mi benne zeng.~
  4    I    |            hol a népdal terem?~ Dal és dallam együtt. Tud-e erről~
  5    I    |          fészke.”~ ~Párduczos apák! és minden párducz nélkül~ Megszületett
  6    I    |          vagy épen~ Hozzátennének - és kár történnék benne.~ -
  7    I    |            ura immár.~ Mars, Mercur és Bacchus fel van palotázva,~
  8    I    |        törvény,~ Ez nevel jó embert és igaz honpolgárt,~ Ez alapja
  9    I    |             minden nemzet életének~ És mégis mindeddig senki sem
 10    I    |          nevesse bár.~ Az órgyilkos és a gyáva~ Nem ver pengőt
 11    I    |              szertehullni~ Közügyet és ősi vagyont;~ Mikor mindennap
 12    I    |           Nemzetem gazdasszonyai.~ ~És míg az erősek lelke~ Csak
 13    I    |            Mulatságuk magunk tora!~ És fölöttünk ég a házunk!~
 14    I    |           Nemzetem gazdasszonyai.~ ~És a kik még nem tudják azt,~
 15   II    |           honban ne mondhassa~ Gróf és grófné ezután:~ „Nem tudom
 16   II    |      olvasgatni is kell~ Könyvekben és ujságban,~ Hogy e honban
 17   II    |             Önkezét is megsebezte.~ És az egyik im lehullt~ Olyan
 18   II    |             Volna rajta az az átok~ És gyalázat, mely kiséri,~
 19   II    |           Vizbefojtottnak nyakán.~ ~És a másik el kiszálla~ Oly
 20   II    |             a hon földe boldogabb,~ És szellemétől, mely az égbe
 21   II    |          Czimer helyett vagy pórnak és nemesnek:~ Egymásra ismer
 22   II    |        korszakot;~ S hol a sötétség és a fény csatáztak,~ Az eszmének
 23   II    |       taszít:~ Keblünkre tüzve légy és mondd el annak,~ Hogy a
 24   II    |       minden magyar ember,~ Kicsiny és nagy, egy hős lenne,~ Hős
 25   II    |             élsz; de hazádtól pénzt és munkát megtagadsz,~ S azt
 26  III    |        melegedjék,~ Tüzet gyujtogat és lázit.~ ~Zajlik folyam és
 27  III    |           és lázit.~ ~Zajlik folyam és emberszív,~ Jég és kormányzat
 28  III    |           folyam és emberszív,~ Jég és kormányzat elakad;~ Jégcsap
 29  III    |                John Bull Galantéria és vegyeskereskedése.~ ~Alulirott
 30  III    |         soha sem használtatik;~ Vég és rőf számra adatik.~ ~Van
 31  III    |          járván~ Buzditjuk hitében, és nem hagyjuk árván?~ „Oh
 32  III    |         Megsózva nagy kegyetlenül,~ És páczolva eczettel be.~ Összerágja
 33  III    |              Összerágja kaviárral,~ És leönti rostopsinnal,~ Mégis
 34  III    |       Prosit, prosit, proficiat!”~ ~És ez igy megy szép csendesen,~
 35  III    |            gondja:~ Ki mivel, mikép és hogy él?~ „Egyed azt, mi
 36  III    |          megjövendölt~ Egy pásztort és egy akolt! -~ - - Legyen
 37  III    |           Beszélj, beszélj! Értjük, és felelünk rája,~ S nevezzük
 38  III    |              Hosszú asztal alatt.~ ~És annyi köpeny-forgatás~ S
 39  III    |           irt,~ Hogy stempli, accis és trafik,~ Ne legyen approbirt.~ ~
 40  III    |             s varga.~ Csak kolbászt és tarhonyát gyártunk,~ Igy
 41  III    |       Uratlan pusztákon a vadlovak~ És vadtehenek száma sok.~ Kasszelből
 42  III    |            letorkolása,~ Üstöktépés és pofozás,~ Ebből állt ősi
 43  III    |      civilizatiót,~ A többi barbar, és még abból is~ Eldugtál egy
 44  III    |         meghasadt.~ Miveltek, hősök és jó barátok~ Levénk előtted
 45  III    |    egyetlenegy gondja,~ A jó pincze és jó konyha:~ Várhat jót a
 46  III    |        Testvérgyülöletet gerjeszt,~ És a syllabust hirdeti:~ Bibor
 47  III    |           De a ki áldást osztogat,~ És a néppel jót tesz sokat,~
 48  III    |            másnak vet, másnak arat~ És maga szikárnak marad.~ ~
 49   IV    |                       IV. Elbeszélő és leiró költemények~ ~
 50   IV    |            ne várjad:~ - Van kardod és hétezer vitézed...»~ ~Herbert
 51   IV    |             vára jó lett romnak;~ Ő és társai lettek halottá.~ ~
 52   IV    |           országod rongy!~ Áruld el és mindent kimondj:~ Ki tudja,
 53   IV    |             szivem,~ Érte sír, szól és küzd hiven.~ Bárha mingyárt
 54   IV    |          vihessen,~ Vágd ki nyelvét és vesd a hollónak.»~ ~A bakó
 55   IV    |            szól véled.~ Csak nyelve és keze-lába híjja.~ ~Megcsonkítva,
 56   IV    |              I.~ ~«Egy úr a földön, és az égben egy!~ A többi aztán
 57   IV    |          egy darab.~ ~Nimród király és bálványképinek~ Osztálya
 58   IV    |            ezüst, arany:~ A csillag és a nap, hold odafenn.~ Enyim
 59   IV    |             maga~ Ha jő, térjen ki! és kerülje el!~ ~Árnyéka a
 60   IV    |           rabmunkások karja~ Feszűl és kifárad, s újra feszűl rajta.~ ~
 61   IV    |           fárad tovább késő éjig.~ ~És hogy tartós legyen a kő
 62   IV    |        Nemzedékét elseperte a víz,~ És lemosta őket földszinéről~
 63   IV    |             sziv, mely égbe vágyó,~ És az arcznak ész, erő a karnak.~
 64   IV    |         arcznak ész, erő a karnak.~ És a szívbe oltva édes érzés,~
 65   IV    |        holtak sirját is szeretni -~ És szeretni nem levőt, - reményét.~ -
 66   IV    |          féreg,~ Mert bálványt imád és lánczokat hord.~ Muljon
 67   IV    |         uram ne rontsd el!~ Alkotád és kedved megnyeré ez.~ Rá
 68   IV    |             még egyszer ajkaiddal,~ És a lélek Isten-arczot ölt
 69   IV    |            Isten-arczot ölt fel».~ ~És az Úr még egyszer szállt
 70   IV    |            tengő állatokból~ Égre - és örökkön élni - méltó~ Nagy,
 71   IV    |           élni - méltó~ Nagy, dicső és bátor fajt teremtni.~ ~
 72   IV    |            sziklaszivét napokon át~ És véres a válla az ostorütéstől.~
 73   IV    |            Én akarom!~ Szólj! Tégy! és ne remegd a halált».~ ~
 74   IV    |           remegd a halált».~ ~ V.~ ~És Mágok fölkelt; szive uj
 75   IV    |           melyből rabként elhozák.~ És érze édes fájdalmat szivén,~
 76   IV    |       utánunk minden porszemünkben~ És nemzedékről nemzedékre száll.~
 77   IV    |       bérczeit.~ ~ S akkor leszállt és ment Bábel felé.~ A néma
 78   IV    |      szörnyű isten, szarva öklelő,~ És teste széles, szája felnyitott:~
 79   IV    |        csodának teste színarany.~ ~ És ott megállt Mágok a szörny
 80   IV    |      megállt Mágok a szörny előtt.~ És szólt, az «élő csendet»
 81   IV    |            az ősi puszta, az hazám~ És én e pusztát, puszta bár,
 82   IV    |             esve, a ki rátevé azt,~ És úgy tekinte büszkén szerteszét.~ ~
 83   IV    |        néptömegnek néma ajka nyilt~ És mindenik szólt a mi fájt
 84   IV    |          vagy Isten; Jehova az úr,~ És népe annak, népem, Izrael».~ «
 85   IV    |         vagy, por vagy! semmi más»~ És mindegyik, ki szólt, meggázolá,~
 86   IV    |             volt, rossz földi por.~ És a kik olyan hosszan hallgatának:~
 87   IV    |        édesebb,~ Szeretni egy hazát és nemzetet,~ És e tudatnál
 88   IV    |             egy hazát és nemzetet,~ És e tudatnál puszta lett Babel!~ ~
 89   IV    |       egyetlen ország volt a föld,~ És egy úr rajta, rég elmult
 90   IV    |          honszerelm,~ Az mindig él, és mindig üdvezit.~ ~ ~ ~
 91   IV    |             kavicscsal szórt az út~ És a kavics közt emberek nyoma.~
 92   IV    |           itt jár a vár asszonya.~ ~És még is itt a vég. Kimondva
 93   IV    |               Itt állt süvegelve úr és paraszt hajdan~ A míg bebocsáták,
 94   IV    |             csak olyan, -~ Délczeg, és mosolygó, karcsú mint a
 95   IV    |             testet édesen ringatja~ És kedves a szemnek.~ ~Rengő
 96   IV    |             Mi nyomot hagyott fenn? és mit szerze? - Hát te~ Mit
 97   IV    |        könnyen, szórtam a világnak~ És a hova szórtam, még csak
 98   IV    |           megvan a halála. -~ A por és a férgek lassan megemésztik,~
 99   IV    |           mi porlandó volt; zivatar és zápor~ Gyorsabb rémerővel
100   IV    |            Elfoglalja a pók, penész és a moha,~ Miket lebontogat
101   IV    |              Földi nedvességtől fal és oszlop kidől:~ A mi még
102   IV    |         előtted szent az ősi czím.~ És drága birtok őseid neve.~ ~
103   IV    |         pusztít, gyülöl.~ ~Az Isten és az ördög. - Mély gyönyörrel~
104   IV    |           tekét~ Lakják népmilliók. És mind e nép~ Keblében hordja
105   IV    |        szolgálni tud, urkodni más.~ És mind azért, hogy megmaradjanak.~ ~
106   IV    |        Csupán az ősi lélekakarat.~ ~És adj e népnek vaskemény szivet,~
107   IV    |             zsarnokot nem türend.~ ~És akkor, hogy próbára tegyem
108   IV    |                Egy percz az néked - és e percz alatt~ E nép elmulik
109   IV    |             bölcsőjéből a magyart,~ És átadá, legyen próbálva itt,~
110   IV    |             kifolyt vér tengerét.~ ~És e tenger elönti! - Nevetett~
111   IV    |        Elmulik e nép önmagában is,~ És össze őt még nem is én törém!»~ ~
112   IV    |         törém!»~ ~De Isten rálehelt és monda szót:~ «Ismerj meg
113   IV    |          szót:~ «Ismerj meg engem!» és a büszke láng~ Égetni megszünt,
114   IV    |         sírokon:~ Veszélyből áldás, és közé törő~ Ellen fajából
115   IV    |              Árt önte rá ki vérből, és ez árt~ Szárasztani fölgyujtá
116   IV    |            csatáiról.~ ~Szabad lett és dicső. - E nép szive~ Egy
117   IV    |             volt, hogy ha érezett,~ És hogyha tenni kellett, az
118   IV    |          bilincseit;~ Körültekinte, és lelkébe tért;~ Magasan járt
119   IV    |              A kardot, lantot, ásót és gyalut.~ ~És győze minddel! -
120   IV    |           lantot, ásót és gyalut.~ ~És győze minddel! - S akkor
121   IV    |             minden ördög törte le.~ És aztán eltemették, mélyen
122   IV    |            követekül martyrjaink.~ ~És látta Isten, hogy e hon
123   IV    |       arczot ölt.~ Két évtized még, és az ezredév,~ Kisértetek
124   IV    |        végső nagy csatát~ Egy Isten és egy daemon küzdenek:~ Magyar
125   IV    |           állj?~ Határozd el magad, és ne remegj!~ ~ ~ ~
126   IV    |             Politizálástól berekedt és bágyadt,~ Nagyokat ásitni
127   IV    |            mind annak okai kaszinók és klubbok,~ Hogy jó emberekből
128   IV    |          annak az «vigasz, orvosság és étek.»~ Kávé után pedig
129   IV    | asszonyszívbe.~ Van nevetés, kaczaj és kitörő jó kedv,~ Minden
130   IV    |           egyik ablakot kinyitják,~ És tovább tánczolnak, nem fáradnak
131   IV    |         telik otthon a tejpénzbül.~ És becsületszavát (no az nem
132   IV    |           nem tér.~ Vette a dudáját és kereket ódott.~ - Tudja
133   IV    |                         Aben Chamot és Yóta.~ ~Aben Chamot, a mór
134   IV    |          kegyelmet.~ Rom lett a vár és temető~ Midőn alóla elment.~
135   IV    |          hölgyed.~ Most fuss lovag, és érd utol,~ Hogy rablóját
136   IV    |     zsákmány-terhét,~ Fényes boglár és drága gyöngy~ A pusztában
137   IV    |             himzéstől gyöngytől az~ És drágakőtöl terhes,~ S azt
138   IV    |           mint ragyog!» pirul a nő~ És arczát elforditja.~ «Ne
139   IV    |  Palástoddal takard ott.~ Aczélodat és nődet.~ ~Ezüst koporsót,
140   IV    |          nem élhettek:~ Aben Chamot és Yóta.~ ~ ~ ~
141   IV    |         csókoljuk-e egymást?~ Én? - és Te? meg Ő? - Háromszivü
142   IV    |        imára,~ Nem nézi, ki a tövis és a virág?~ Kit fed feledés
143   IV    |        kardala! - Tüzi harang! -~ - És közbe’, ha csend marad,
144   IV    |      szavára;~ - ‘Dus lakomám nekem és fiaimnak...~ Én megsiratom;
145   IV    |        mutatja a felbuzogó vér...~ ~És szól, nem az ajk, hanem
146   IV    |        régen epedve lakomba!~ Neked és kicsinyemnek vetve az ágyom:~
147   IV    |         Tarka kavicsmozaik belseje~ És butora, - halld én boldogságom!~
148   IV    |            s eltünik a siri álom.~ ~És megjelen ujra, megtartja
149   IV    |               porlepte reményit; -~ És zengi szerelmi dalát, ama
150   IV    |        közös nagy üregbe befértek.~ És hija nejét, s szerette fiát,~
151   IV    |            Ő vagy! Nem megyek én!~ ~És hija nejét és gyermekit
152   IV    |          megyek én!~ ~És hija nejét és gyermekit is~ Husz évig
153   IV    |             tövis megtépi, ha kél,~ És öltönye mind szakadottabb;~
154   IV    |          szerelme hivása az alvót,~ És megjelen éjféli óra előtt: -~
155   IV    |        arcza, merész szeme villan,~ És ajka mosolyg, a miként azelőtt.~
156   IV    |       karolja ma által~ A gyermeket és az anyát.~ ~És elviszi őket
157   IV    |            gyermeket és az anyát.~ ~És elviszi őket messze magával,~
158   IV    |          futott apjához Hyppiáshoz~ És válópert inditott férje
159   IV    |       Hypparata asszony~ (Szép volt és ifju a menyecske még;~ De
160   IV    |             nem rég a hires Ibicus~ És hangversenyt adott. Elvitte
161   IV    |          csak Baktriában~ Beszélnek és csupán a myrmidonok.~ Cselédre
162   IV    |                            A király és bolondja.~ ~A Boldogasszonykép
163   IV    |          kimond.~ ~Bolond az, bamba és hülye.~ Pofája torz és háta
164   IV    |        bamba és hülye.~ Pofája torz és háta púp.~ A lelke is, miként
165   IV    |         maga körül,~ Ki ott nyüzsög és kalatyol;~ ~Hoszszuképü
166   IV    |          Mellé guggol Bohó Misi -~ ~És a szétszedett olvasó~ Gyöngyével
167   IV    |        védszent ólomképe,~ S fetish és amulét egyéb.~ ~«Óh drága
168   IV    |             a mily ferde én vagyok~ És hibákkal teljesteli.»~ ~«
169   IV    |             A haja mind kihullott!~ És kezéről a körmei;~ Foga
170   IV    |           Vivát!» kiálta a bolond,~ És közbe nagyot röhögött.~
171   IV    |                Mind béna a beszéd,~ És minden arcz olyan fagyott.~ ~«
172   IV    |          öcsémet,~ Ki oly okos volt és délczeg.~ Mint a milyen
173   IV    |            milyen bolond vagyok~ Én és görbe, pupos, félszeg.»~ ~«
174   IV    |             de ott büszkén megáll,~ És eléje nem térdel ő.~ ~«Uram,
175   IV    |            hamvait~ Elhordja zápor, és vihar:~ Vereshaju Ottó az
176   IV    |                           A ki sir, és a ki nevet.~ ~Nem szól belőlem
177   IV    |          arcza.~ ~De ezért a főurak és dámák~ Elhitették vele,
178   IV    |                       Mátyás király és a szegény varga.~ ~Dicső
179   IV    |           egy pompa ez! De kivált,~ És a mi legjobban hirdeti a
180   IV    |    igazságot nem is pénzért mérik.~ És a hol kis gyerek van ugyan
181   IV    |             volna nekemvaló falat!~ És fogta: vadászból felcsapott
182   IV    |          Két összeforrt állat ugrál és ficzánkol.~ Csuka rúg farkával,
183   IV    |             vize veres lett;~ Ditró és Toplicza pusztulása szörnyü,~
184   IV    |              Illaberek, nádak, erek és bozótok!~ A ki a föld alá
185   IV    |   mutogatásával; -~ Megijed a tatár és tovább eblábol.~ ~De te
186   IV    |  vigyázzatok!~ Gyújtsatok kanóczot, és jól czélozzatok!~ ~Están
187   IV    |        Ugrál, tánczol, rugdal hátra és előre,~ Prüszköl és czikákol,
188   IV    |           hátra és előre,~ Prüszköl és czikákol, magát földhöz
189   IV    |            elmondott hiba nékül,~ - És szült fiut - hármat - minden
190   IV    |       kezéhez nyaldosott a nyelve,~ És oly bús nyöszörgést hallatott
191   IV    |           oldalán ballagott előre,~ És mikor a vitéz lováról leszálla,~
192   IV    |          leszálla,~ Odasímult hozzá és ott maradt nála.~ ~ III.~ ~
193   IV    |        kiáltva:~ «Isten csodája ez, és nem ördög munka.~ Példája
194   IV    |         hogy forrást nyitott Mózses és Szent László:~ Az oroszlán
195   IV    |            paripája:~ Annyi lándzsa és nyil fúrt az oldalába;~
196   IV    |          megkapva, fölveti hátára,~ És elnyargal vele messze a
197   IV    |            addig marczangolja, tépi és harapja,~ A mig megfojtottan
198   IV    |           ki «egy» lovagot szeret,~ És miatta élethalálharcznak
199   IV    |         bánja;~ Virtusát csodálják: és úgy emlegetik,~ Mint embernek
200   IV    |         bámulja, vizsgálja;~ Hosszú és vontatott ordítása végig~
201   IV    |            ser’get:~ Minden királyt és nagymestert,~ S az inkább
202   IV    |         Büszkék voltak rongyaikra,~ És arra, hogy semmijök sincs,~
203   IV    |           tudatban,~ Hogy keblükben és hátukon~ Egy egész népet
204   IV    |     legtökéletesebb.~ Sánta, púpos, és félszemü -~ Mikor beszél,
205   IV    |        Papokhoz csizmát tisztítni,~ És azért kap jusculumot,~ Vagy
206   IV    |            Társaikat leszorítva.~ - És a mi legsűrűbb panasz~ Köztük:
207   IV    |            pellengéren?~ Embert ölt és csirkét lopott~ S boszorkánynak
208   IV    |             akkor aztán~ Addig ütik és zsákolják~ Egymást, elől,
209   IV    |          Leszállnak a Velenczések,~ És mind azok, kik elmulnak,~
210   IV    |                         Mátyás diák és Bente úr.~ ~ELSŐ RÉSZ.~
211   IV    |               De hogy rám találjon, és hozzám vezessék,~ Fogja
212   IV    |            tele rovással.~ ~Estebéd és szállás: ennyi a fizetség,~
213   IV    |                Jól találta biz azt, és még is csalódott:~ Nem czifra
214   IV    |                  Nevetett a király, és az egész udvar.~ «Nagy mélység
215   IV    |           kik ottan voltak,~ Mentét és kaczagányt sorban lekapcsoltak~
216   IV    |             én még, ha kell ötvenet és!19»»~ ~Haza is ment szépen
217   IV    |      felruházta vele.~ Csűr, hombár és pincze lett azután tele.~ ~
218   IV(19)|       székely «is» helyett gyakran «és»-t mond, a mi igen jól illik
219   IV    |       tisztes egyháznagyok,~ Boglár és drágakő valamennyin ragyog.~
220   IV    |         kézben,~ Beszélt a két kard és addig beszéle~ Egyik vivó
221   IV    |                               Péter és Pál.~ ~Péter a beczézett,
222   IV    |           Pál a mostohafi,~ Az urfi és diák, ez csizmadiafi,~ Diák
223   IV    |    megszökött a szülői kastélyból,~ És most az utfélen operát pazérol;~
224    V    |           kérdem, hányat vet csorda és gulya?~ ~Élhet a szegénynek
225    V    |        Élhet a szegénynek kicsinyje és nagyja,~ Mit szeme megkíván,
226    V    |       peresnek,~ Meg a kik hivatalt és állást keresnek.~ Akár szolgabiró,
227   VI    |          András halálára.~ ~A humor és vígság istennőjét mi baj
228   VI    |    ellentétek minden árnyalatja, -~ És egy testvérnek vallja ott
229   VI    |         égbe irta fel.~ ~De csillag és dicsőség messze vannak!~ -
230   VI    |            tudomány:~ Ez véde téged és Te védted ezt.~ ~A honni
231   VI    |           riasztott,~ Itt menhelyet és ápolást talált,~ S hálából
232   VI    |         utódok ujra visszavívták.~ ~És ujra Kárpátoktól Adriáig~
233   VI    |             hű szivet,~ Drága hazát és fényes őserényt; -~ Szeretni
234   VI    |        büntetését,~ Sújtsa hibánkat és javítsa azt,~ Mutassa fel,
235   VI    |         ajkain.~ ~„Ezért ez oltár!” És nem, hogy hizelgjen~ A kor
236   VI    |       Tréfának öltözött botlásait,~ És édes mérget töltsön a szivekbe.~ ~
237   VI    |             a vér nem volt drága.~ ~És a szabadságért kihullt vér
238   VI    |  halottaknak sírt ás,~ S miben holt és élő lelkek egybeforrnak:~
239   VI    |        éltet szenteltél~ Küzd, épít és terjed, hódít és elfoglal,~
240   VI    |         Küzd, épít és terjed, hódít és elfoglal,~ Mi halottnak
241   VI    |        felkél:~ Helyet kér a földön és halad a korral.~ ~Sokan
242   VI    |           Ki mindenekfölött imádott és drága,~ Kit lelkében visel,
243   VI    |             t is a hitel piaczán.~ ~És nem pihenünk meg, haladunk
244   VI    |    töviskoszorúd újra kizöldellett~ És csillagkoszorúd ott ragyog
245   VI    |         eltemettek~ S mennybe száll és ott ül jobbján a nemzetnek.~ ~
246   VI    |            csak a szellem,~ Erőszak és ármány nem győzhet az ellen.~
247  VII    |          könnyű szivvel,~ Vezéreket és basákat~ Hol fölrakni, hol
248  VII    |           más lakni~ Csak a szultán és cselédi,~ Esztendőnkint
249  VII    |           élni.~ Játszni gyöngygyel és virággal~ És mi gyöngynél
250  VII    |             gyöngygyel és virággal~ És mi gyöngynél és virágnál~
251  VII    |           virággal~ És mi gyöngynél és virágnál~ Szebb, hizelgő
252  VII    |           Másik búsul hona sorsán,~ És a fekete kenyeret~ Könnyeivel
253  VII    |      örökösödési per.~ ~(Boldogváry és Ágostváry között, melyben
254  VII    |           kell hozni minden esetre~ És a végrehajtást bizni az
255  VII    |             nem halaszthatni.~ ~17. És még sem dönthetjük el egyedül
256  VII    |      kiváltságos Isten:~ „Egy” van, és ez római. -~ Ez is közös
257  VII    |            semmi sem nehezebb:~ Kék és fekete szem közűl melyik
258  VII    |     dicsérve rajta~ Asszonyt, hazát és tele poharat;~ Jár kézrül
259  VII    |             szól dalaimba’.~ ~Pálma és sas magas képek,~ Nagyratörő
260 VIII    |     Atyámfia, jó barátom!~ Szeretőm és régi szolgám:~ Mind elhidegült
261 VIII    |         immáron megettem,~ Harmincz és egynehány év maradt megettem.~
262 VIII    |            Az ostoba elvakult nép!~ És ez a sok éhes firkász!~
263 VIII    |               Páholyokban:~ Németül és francziául.~ A kritika szól
264 VIII    |           mulatni őszig!~ ~Kvártély és szolgálat, azt mondom, hogy
265 VIII    |             hogy soká itt legyek.~ ~És most Isten áldja - sok szivességekér’.~
266 VIII    |         főni gondnak.~ ~Ha a legyek és bögölyök~ Szokatlanul csipnek,
267 VIII    |              vagy mit mondok?~ Légy és bögöly csipnek nagyon,~
268 VIII    |             lesz, fiam uram~ Kenyér és szalonna.”~ ~„Hugocskáim
269 VIII    |           megszokták már~ A czukrot és kávét.”~ „- Czukrot kapnak -
270 VIII    |           Mely a felhőt odaszíjja;~ És mert az ültetett fáknak~
271 VIII    |             nyelvet:~ A hon nyelvét és a magáét is,~ S ha magának
272 VIII    |               Csak hallgató kellett és türelem.~ ~És ők ketten
273 VIII    |      hallgató kellett és türelem.~ ~És ők ketten összejártak este~
274 VIII    |         kezdődik a más replikája.~ ~És azontul vitatkoztak szépen,~
275 VIII    |         panganét,~ Montirozva tiszt és kadét,~ Áll mindenki harczra
276 VIII    |         veszedelmünk,~ Együtt örült és sírt a „tót” velünk.~ ~Megbecsüld,