Rész

 1   IV|   mellékneve~ «Vereshajú», német császár,~ Rómába ment császárnéstul,~
 2   IV|      Alig húzta ki a lábát~ Ottó császár szent Romábul:~ Elkergette
 3   IV|         hogyan tetted.~ ~Nézd, a császár hogy hizeleg~ Az elfogott
 4   IV|       sebzette meg.~ ~Düh forr a császár sziviben.~ Parancsol: «Ott
 5   IV|         még neje.~ Dult hajjal a császár elé~ Rohan; de ott büszkén
 6   IV|      hazug a vád.»~ «Megállj!» A császár közbeszólt.~ «Nőmet ne sértsd!
 7   IV|          halott, mint eleven.~ ~«Császár! a bűnös a te nőd!~ Láttad,
 8   IV|          a nőd kegyencze az!»~ A császár szólt: - «Az még leány.~ ~
 9   IV|          sápadva hull~ Térdére a császár előtt.~ Halál-halvány tekintete,~
10   IV|      máglyán harmadik!»~ Ordit a császár, s jobb keze~ A nő karját
11   IV|       már nem kerül a sor.~ Ottó császár hanyatt eldül.~ Ottó, mi
12   IV| székhelyek.~ ~A hányszor a török császár rosszat álmodt,~ Vagy mikor