Rész

 1    I|    emlékeztetünk.~ Nem vitázunk; hiszen hallgatásunk~ Olyan régen
 2  III|       édes, rokon társalgásnak,~ Hiszen közös veled a mi házunk
 3   IV|         bűnül fel ne ródd neki:~ Hiszen csak álmodott, míg ezt tevé!~ ~
 4   IV|           Hisz ezek már nem nők! Hiszen ezek villik!»~ Villik az
 5   IV| szentélyibe!»~ ~Vádol a nő: Ottó hiszen;~ Lám könnye foly, keble
 6   IV|         Megyünk valamennyen!”~ ~„Hiszen nagyon jó lesz; - Gábor
 7   IV|      király most e pillanatban?~ Hiszen a gondolat mindig láthatatlan.~
 8  VII|          Ugyan mit kivánna még?~ Hiszen minden kivánsága,~ De mind
 9  VII|       szelindek, ne harapj meg,~ Hiszen elhordom már magam.”~ ~
10 VIII|      hiven,~ Megadatott néked.~ ~Hiszen velem együtt neked is volt~
11 VIII|        ehhez vagyon elég kedve.~ Hiszen ha olyan jó nem volna itteneg,~