Rész

 1    I|        Csupán ősi nyelvünk lelke él még~ S vérünk lángja, a
 2    I|        mai napig.~ Mások udvarán él, mint valami jött-ment:~
 3    I|     visszakerültire várnak:~ Itt él, ott holt hire támad.~ Meg-megjelen!
 4  III|          Ki mivel, mikép és hogy él?~ „Egyed azt, mi neked tetszik,~
 5   IV|               Oltalmazzon - a ki él, - az Isten!...» ~- Erdődy
 6   IV|          nem hal meg velünk;~ De él utánunk minden porszemünkben~
 7   IV|     szent honszerelm,~ Az mindig él, és mindig üdvezit.~ ~ ~ ~
 8   IV|     megtudják, hogy Róbert lovag él még:~ Pedig már rég el is
 9   IV|      máriás!~ ~««Ezzel ember nem él! ez nem lencse, torma!~
10   VI|         azt megőrzi híven, addig él.~ E kincs neve: az édes
11   VI| egyértelmű lett a szabadsággal;~ Él benne egy nemzet minden