Rész

 1    I| hallgatásunk~ Olyan régen jól illik nekünk.~ A szegény czigányra sem
 2    I|       Vesztett reménységeit.~ Ha mi nekünk szép az élet~ Azért minket
 3    I|         fölöttünk ég a házunk!~ Ah, nekünk e könnyelmün szép,~ De hiú
 4   II|        hagyj többé mondani.~ Van mi nekünk annál jobb, szebb,~ Csak
 5   II|           gaz,~ De az mind nem elég nekünk:~ Egymás között is kell
 6  III|             A csizmákból kiszedik:~ Nekünk is van mézes kalács:~ §
 7  III|             így is, úgy is penziót~ Nekünk adni muszáj.~ Bár kigyót-békát
 8   IV|            mond a király.~ «Játszál nekünk bohózatot!~ Jó kedvre e
 9   VI|            szeretjük, ne csodáld.~ ~Nekünk e kincs volt századok során:~
10  VII|          forró szerelmünket,~ A míg nekünk sírt nem ásnak.~ ~Felfogadtuk,