Rész

1   II|        csakugyan elátkozott~ Nép vagyunk, az már igaz!~ Két felűl
2   II|    pazalják; nincs szük idő!~ Mi vagyunk most a bankárok,~ Fizethet
3  III|        Hogy tulajdonképpen tótok vagyunk,~ Hogy ősi eredetünk szláv,~
4   IV|          s hozzám a nőm.~ Mi hűk vagyunk; Isten veled!»~ ~«Nem Isten!
5  VII| messzeség neki.~ ~Hejh de messze vagyunk galambom egymástól,~ Olyan
6  VII|          miből volt elég sok,~ S vagyunk mostan mind a ketten~ Elpazarolt
7 VIII|          kritika szól pogányul;~ Vagyunk ugyancsak csunyául.~ ~ ~ ~
8 VIII|          S végül mert - nyakasak vagyunk~ S hozzá - tudatlan barbárok.~ ~
9 VIII|           mint tavaly,~ Barbárok vagyunk, mint tavaly.~ Még is már