Rész

1    I|   a magyar ősi búja~ És jó kedve, a mi benne zeng.~ Csak
2   IV| mind ő maga szerelé.~ Nagy kedve telt a katonásdiba’,~ Nézte,
3   IV|    Pál mester házára~ Volt kedve leesni: az is az ő kára.~
4   IV|   főuraknak lett erre nagy kedve:~ Soha ily bajvivást még
5   IV|     hogy kinek miben telik kedve?»~ - Pál mester e szókra
6   IV|    sövényhez kötni,~ Mikor kedve támadt nyergéből leszökni. -~ ~
7   IV|  derül fel az ember jobbik kedve:~ Azért oly bús, mivel nem
8  VII|  képek,~ Nagyratörő szivek kedve;~ Szederinda, parti bogár!~ -
9 VIII| embernek ehhez vagyon elég kedve.~ Hiszen ha olyan jó nem