Rész

1    I| szabadság ága fakad;~ Minden, mi halott, föltámad ez évben:~ Csak
2   IV|         eltemetve~ Csendes, néma halott lettem;~ De míg veszélyben
3   IV|           Együtt sir ezer millió halott!~ ~S még egyszer szólt az
4   IV|   szivnek öröm kell!~ Nem félt a halott! Szép lepke, te röpkedj,~
5   IV|         a virágon...~ Lenn súg a halott: «Szűm üdve, világom,~ Csókoljuk
6   IV|         volt azt tennem,~ Mert a halott rám nem támad.»~ ~«Aztán -
7   IV|         Sancha Mária már~ Inkább halott, mint eleven.~ ~«Császár!
8   VI|    multból a végtelenig érő~ Nem halott árnyék, nem, világosság
9  VII|          sem jár,~ Olyan, mint a halott ember:~ Az a híja, hogy