Rész

  1    I|              sem lesz nagyon kevély,~ De fáj mégis, hogy kit dicső
  2    I|           Bizony csak ugy lakik.~ ~No de majd máskép lesz! Hozzá
  3    I|            nekünk e könnyelmün szép,~ De hiú ragyogás elől~ Üdvet
  4   II|          Beszéltem a magyar nyelvet,~ De b’z én nem olvasgatám.”~ ~(
  5   II|              hogy halj meg elébb. -~ ~De te azért ne hagyd magad,~
  6   II|           Annyi, mint az útféli gaz,~ De az mind nem elég nekünk:~
  7   II|             miatt: - volna értelme.~ ~De a kinek a háza ég,~ Hajója
  8   II|               mulatásod~ Nem könnybe, de vegyül szégyenpírba,~ Sírva
  9   II|               nevess!~ Hasadnak élsz; de hazádtól pénzt és munkát
 10   II|              Közé dobod az üszköt.~ - De ha baj lesz, te magad majd
 11  III|             hogy jövendő „holnapot”,~ De mai napot se látok;~ No
 12  III|               mely maga egy árzenál;~ De oda te be nem jöhetsz;~
 13  III|                Ejh, mit, lirum lárom, de minek is mondja?~ Igaz hazafinak
 14  III|              nincs minden elveszve?~ „De iszen hirlapnak nincsen
 15  III|               nem is reflektál ma”.~ ~De hát urambátyám, mondja meg
 16  III|           ebédre, gazdag vacsorára.~ ~De szegény magyarnak az most
 17  III|                 Van ott mit kaszálni, de ha learatta,~ A levágott
 18  III|               atyafi is,~ Ellenvetést de még sem tesz.~ Ha megehette,
 19  III|             proficiat!”~ ~Muzulmánnak de jól esik~ Egy kis dulcsász
 20  III|               rágja,~ Nyelné, nyelné, de nagy kínnal.~ Szánják szegényt (
 21  III|               küzdve, e nép~ Megtört, de meg nem hajolt!~ ~ Legyen
 22  III|             el-elkerget innen téged,~ De mikor visszajösz, ismét
 23  III|              S te nálunk nem zsellér, de hű házitárs vagy.~ ~Kegyelet
 24  III|           alatt fészked,~ Nem babona, de hit széles e hazában:~ Hogy
 25  III|          daczból járat lapot;~ Azt is de német poéták irják,~ Ugy
 26  III|          Akadt, akadt köztünk talán.~ De ugy egészben véve nem lehet~
 27  III|            Baréthoz jut okvetetlen.~ ~De a ki áldást osztogat,~ És
 28   IV|                 Minden kapu aláásva,~ De félhold még sem ragyogott
 29   IV|             hű cseléd szökve indult;~ De rosz sorsa jára véle:~ A
 30   IV|          szült bennünket testvérnek;~ De az kent fel bennünket rokonná,~
 31   IV|         Csendes, néma halott lettem;~ De míg veszélyben forog az
 32   IV|              isten kerek világ tied,~ De rajta innen én magam lakom.~ ~
 33   IV|            után neked szolgál a rab,~ De énnekem a másik életig.~ ~
 34   IV|            arszlán.~ Két karja aczél, de a szive galambé,~ Álmába’
 35   IV|               folyik pihenéstelenül.~ De Mágok, a rest, meglopja
 36   IV|               mi nem hal meg velünk;~ De él utánunk minden porszemünkben~
 37   IV|           Egymás szavát nem érték: ám de egyet~ Megérte minden, azt,
 38   IV|         bálvány képiben feltámadott.~ De a mi Bábel pusztulásakor~
 39   IV|          terem, rajta még a szőnyeg;~ De a bibor felett ronda pókok
 40   IV|          levágva, egyformán vitézek;~ De kiknek halála megnyeré a
 41   IV|        vitézzel.~ Elveszté a harczot, de nem büszkeségét,~ Önkényt
 42   IV|           záródnék utánam a sírbolt!~ De utánam sírnak a Tiboldi
 43   IV|              lassan mindent ledönt.~ ~De megtanit, a mit tanulni
 44   IV|             előre küzködőt segítsd;~ ~De kérjük azt, hogy tartsd
 45   IV|          érzeni. Támad helyükbe más;~ De várakon ha fordul a paizs~
 46   IV|          azért, hogy megmaradjanak.~ ~De adj egy népet, mit nem véd
 47   IV|               még nem is én törém!»~ ~De Isten rálehelt és monda
 48   IV|           törte őt le; - vére folyt,~ De hire nőtt; s ha tüzbe hányaték,~
 49   IV|          akkor összetépték,~ Nem egy, de minden ördög törte le.~
 50   IV|          mondád: «az utolsó levél!»~ ~De hogyha Isten elfordítta
 51   IV|             nevét kitalálta!~ - -~ No de hát akczió reakcziót teremt,~
 52   IV|            Jár a «frische viere» (Hej de vennénk hírét,~ Ha mást
 53   IV|          hozott,~ Nagyokat borzadva: «de rosz az átkozott.»~ «Nem
 54   IV|              lenne!~ A nagy pornak is de meglelik a nyitját,~ Hogy
 55   IV|            csárdás ment, a hogy ment; de már a polkát,~ Párnak összefüzve
 56   IV|           orra, a szeme meg kancsal,~ De a hol maga van, minden férfi
 57   IV|          pihenni sem állt meg azóta.~ De most, a mint senki sem ragadja
 58   IV|         elfutott; hát vigye a kánya!~ De mit csináljon most az ember
 59   IV| becsületszavát (no az nem ér semmit)~ De hitét veszik, hogy nem beszél
 60   IV|            volt ezen kis concertért.~ De felfogadta, hogy ide vissza
 61   IV|               a vár, hagyján a kincs~ De elrabolta hölgyed.~ Most
 62   IV|                S most is csak szólsz; de nem tészsz.~ ~Üres beszéd
 63   IV|              két szemed, miként övé!~ De édes ajka néki,~ Selyem
 64   IV|             és ifju a menyecske még;~ De éles nyelvű, a mint látni
 65   IV|            szórja mindenütt a pénzt,~ De bezzeg otthon annál zsugoribb.~
 66   IV|               másutt, csak Beotiában~ De hogyha újat vesz, felhányatik.~
 67   IV|            egész szegény Herákleszig~ De még Pallasz sem megy ki
 68   IV|             itt nagylelkűt játszani!~ De nem a házi oltárok mögött. -~
 69   IV|            rejtélye meg nem érthető,~ De egy némely izé elárulá,~
 70   IV|             kellett belé tölteni!»~ ~«De Istenem! Mit tehettem?~
 71   IV|              megbüntettem érette.»~ ~«De azóta nincsen nyugtom.~
 72   IV|              mondom~ Meg, hogy mit? - de szépet, nagyot!»~ ~«Vivát!»
 73   IV|            görbe, pupos, félszeg.»~ ~«De Istenem! Mit tehettem?~
 74   IV|              nem tettem-é eleget?»~ ~«De azóta nincs étvágyam!~ Gyomromban
 75   IV|              valék,»~ Szól Crescens; «de együtt veled.»~ «S én meghalok,
 76   IV|             meg, hogy legyőztelek.»~ ~De Walternek van még neje.~
 77   IV|          hajjal a császár elé~ Rohan; de ott büszkén megáll,~ És
 78   IV|              Azt teheted: élte tied.~ De a becsülete enyim,~ Azt
 79   IV|           Kezét az meg sem perzselé;~ De a padlót megégeti.~ ~Beppo
 80   IV|           szól belőlem a hizelkedés:~ De olyan arcz, mint a nagyherczegé, 1~
 81   IV|              torzkép lett az arcza.~ ~De ezért a főurak és dámák~
 82   IV|             rá a kölyök,~ Engedj meg, de most mingyárt feldülök:~
 83   IV|          Csupádon csupa egy pompa ez! De kivált,~ És a mi legjobban
 84   IV|        embereknek kicsiny a baja is:~ De mikor hát szegényt földre
 85   IV|        megszaporitja,~ S nem egygyel, de mingyárt párjával inditja.~ -
 86   IV|              mondja: «nem megyek!»~ - De a legnagyobb baj Pál mesterre
 87   IV|               ha szoritják, magyarul; de hogyan?~ Kínjába kerül azt
 88   IV|                egyik sem kér enni.~ - De ezt a bolondot csak még
 89   IV|               csak birta a két lába.~ De nem oda Buda! - a királyi
 90   IV|             nem sajnálta érte.~ Hejh, de még a király szobaajtójánál~
 91   IV|            kettő.» - Int a szó’ga;~ - De a felforditott tenyerével
 92   IV|        keresztelő,~ Két fiu is volna, de nincs keresztszülő,~ Én
 93   IV|           egymásban a harapófogójuk,~ De biz a spiritust rég leitták
 94   IV|                A ki mindig csak vitt, de sohasem hozott,~ Az vala
 95   IV|            akkor, s tatár a nyakán.~ ~De a kik legjobban meg voltak
 96   IV|              Szép Erdélyországban hej de sokat sirtak!~ Százezerre
 97   IV|         malomba fogva, mint a barom;~ De sokat szenvedtél én édes
 98   IV|            volt, jól birta a tollát,~ De azért karddal is megtette
 99   IV|          pedig tizszerte is többen.~ ~De magyarokkal volt Isten segitsége,~
100   IV|              csak sír, csak kesereg.~ De ezek ám tudnak fegyverrel
101   IV|              meghagyjuk a vázzát. -~ ~De tatár nem visz el minket
102   IV|               el minket szolgálónak!~ De fejét itthagyja - czinegefogónak!”~
103   IV|            tatár és tovább eblábol.~ ~De te édes hugom, jó Puskás
104   IV|              mikor szól a taraczk.”~ ~De Puskás Kalári nem hallgat
105   IV|                 Ki bizony, szálfákat, de nem székely vitézt~ A ki
106   IV|       sorbarakott nagy üres süvegek;~ De hogy a tatárok jól megijedjenek.)~ ~„
107   IV|      nyavalyás; fordulna már vissza;~ De nyakát a hurok annál jobban
108   IV|            viselt valami főrangot.~ ~„De én nem öllek meg: elfoglak
109   IV|               kardjuk most is véres:~ De sok ártatlan vér! Boszuállást
110   IV|      cséphadaró szánt neki jó bérül;~ De azalatt a nyárs ugy szurja
111   IV|                Csak egy ütés volt az, de elég az utra,~ A minek a
112   IV|             sebet ezen ugyse vágna.~ ~De bevárta nyugton, helyéről
113   IV|             fala vénségtől feketül.~ ~De hát, hogy is szoktuk mondani
114   IV|        kvittelne,~ Ez a magyar nemzet de szépen feltelne!~ ~ ~ ~
115   IV|         Krisztus urunk drága sírját,~ De még a szent kereszt fáját
116   IV|             vadja:~ - Azokat ő mostan de mind itten hagyja.~ ~Nem
117   IV|            miatta jó öreg dajkája;~ - De a feleségét, azt nagyon
118   IV|               pusztaság, vadontáj;~ - De a hű nő búcsú-csókja, az
119   IV|            marja meg a szabadított.~ ~De hát az oroszlán tán jobb,
120   IV|               lova nyakát gyengén.~ ~«De most már azt mondd meg,
121   IV|           hogy ha jól lesz dolgod.»~ ~De biz az oroszlán nem maradt
122   IV|            itt! Ez ördögség lészen.~ ~De majd megnyugtatá az ősz
123   IV|        helyébe támadt a csodálat. -~ ~De hogy kipróbálják jobban
124   IV|          szent erővel bír ez.~ ~Hajh, de ez a dicső, istenáldott
125   IV|             dicső, istenáldott róna,~ De sok vitéznek lett örök takarója,~
126   IV|              sírját látni eljövének;~ De mind csak a maga sírját
127   IV|         számára nyitva van a pokol.~ ~De hát a pokol küld ellene
128   IV|               alatt tőle távol jára;~ De mikor meglátta a halálveszélyét,~
129   IV|             Hajh, kard volt ez eddig; de most már nem fegyver!~ Emelné,
130   IV|                 felel rá egy szózat:~ De olyan, a mitől háta is borsózhat!~
131   IV|       lassankint nagy nehéz sebébül;~ De a barlangjábul még kijönni
132   IV|                hogy az az ő barátja,~ De a hogy az rá néz, csalódását
133   IV|             látja élte kinos végit!~ ~De egy kiáltásra még képes
134   IV|        ordítozva erdőnek, pusztának;~ De nem dicsekedni a maga fajának;~
135   IV|        oroszlánt is elvinné magával;~ De a velenczei hajós olyan
136   IV|               ember a ragaszkodáson;~ De már szélben dagad a vitorlavászon;~
137   IV|              az erős tengerrel~ Küzd; de nem mondhatni: egyenlő fegyverrel.~
138   IV|               gyalog;~ Nem is gyalog; de fél lábon:~ Másikat pótolta
139   IV|           arra, hogy semmijök sincs,~ De senkinek sem tartoznak.~
140   IV|           Mikor beszél, akkor dadog.~ De ha rákezd énekelni~ Fülrepesztő,
141   IV|             káromkodni~ Tud, ha kell; de akkor czifrán.~ Ennek azt
142   IV|            másikat, hogyha rosszabb;~ De még inkább azért, ha jobb~
143   IV|                majd akkor üt rajta!~ ~De míg megindulna fekete sereggel,~
144   IV|               a hogy vezérnek kell.~ ~De hogy az ellenség rá se hederintsen,~
145   IV|        süvegével mehetne rák-szedni;~ De az ellenséget így lehet
146   IV|             eset:~ Marhanyomot látni; de azt is keveset.~ ~Egy kiszáradt
147   IV|                 Hej öcsém, jó napot!~ De fölvirágoztad a szalmakalapod! -~
148   IV|               s aztán nagyot kiált:~ «De csak nem kied az a garabonczás
149   IV|               sorba; -7~ - Órjával: - de minthogy nincsen disznótor
150   IV|            aztán átadja pihenten.~ ~««De fölséges ital! Áldassék
151   IV|         között van tán kedvesebb is;~ De annyi igaz, hogy egészségesebb
152   IV|         áldomását szépen visszaadta;~ De még azzal végét nem érte
153   IV|             még csak egy madarat. -~ ~De még egy kis földem maradt
154   IV|             király mily erővel bíró,~ De ez kettő együtt: ez a királybíró! 11~
155   IV|              síró, maga népetnyíró.~ ~De még eddig ez sem volt elég
156   IV|            úgy maradék az aljba.~ ~No de hál’ Istennek, még itten
157   IV|                  Még van egy paripám; de azt el nem adom;~ Mivel
158   IV|        kegyelmed, nem válik kárára!~ ~De hogy rám találjon, és hozzám
159   IV|               itt szászok laknak!»»~ ~De nem használt semmit Bente
160   IV|               ezen distriktusban! 16~ De jó, hogy két mentét nem
161   IV|              Tudom hogy nem ismersz:~ De azért hiszem, hogy innen
162   IV|               rosszkor is jöttem?» - «De legjobb órában!~ Épen most
163   IV|             olyan mint egy templom.~ ~De a mi pompásabb márványoszlopoknál:~
164   IV|           körben nagy tekintetével.~ ~De már akkor tudta Bente úr,
165   IV|         főétekfogó előhoz egy tálat;~ De az be van födve, hogy bele
166   IV|           teljes egészséggel.»~ ~Héj, de a mint a tálfedőt felemelte,~
167   IV|             melylyel trágyázva van.~ ~De Bente felszólal: ««Nem uram,
168   IV|              kell az a királynak!»~ - De lekönyörögnék még a palástját
169   IV|        hazugságot a székely átallja:~ De az igazságot nagy furfanggal
170   IV|             szegényt ám kifigurázni:~ De sokkal nehezebb őtet felruházni!~ ~
171   IV|               meg belőlük kaczatnak,~ De a mi nem szakad, miből mindég
172   IV|            vers is pogány poétákbul,~ De még több idézet a szent
173   IV|                   Jó volna ezt tudni! De utána ki jár?)~ A harmadik
174   IV|           Három ilyen kérdés! dió ez, de kemény!~ Fog kellene ehez,
175   IV|             fel, neki kell felelnem,~ De én meg nem tudok birkózni
176   IV|         kérdéseit tudják mind előre,~ De egynek se lenne senki feltörője.~
177   IV|       sipkáját.~ - Se okos, se bolond de ki nem találják.~ De a kántornak
178   IV|           bolond de ki nem találják.~ De a kántornak nem kell kalendáriom~
179   IV|                 Adass nagyobb itczét, de azt tele töltsék.»~ «Meglesz!»
180   IV|              kifizesse.~ ~Régen volt; de mégis igaz a történet.~
181   IV|           neje.~ A nő szerelme kincs, de oszthatatlan,~ Az osztozásnak
182   IV|                 Csizmája még nincsen; de van hegedűje,~ Azt majd
183   IV|       osztályát nagy müvész Reményi;~ De megtorlás nélkül nem marad
184   IV|              van karpereczczel.~ „Jaj de szép vagy, de tetszel!~
185   IV|    karpereczczel.~ „Jaj de szép vagy, de tetszel!~ Ha ezt fölteszed
186   IV|             Az asszonyka nevet erre,~ De csak olyan fél neszszel.~ ~
187   IV|             neked adom!” Nevet a nő,~ De csak olyan félhangon.~ ~
188    V|           csupán oltár:~ - Tisztelik; de nem főznek rajt’.~ De jól
189    V|      Tisztelik; de nem főznek rajt’.~ De jól jártál, hogy meghaltál!~ ~ ~ ~
190    V|           szíve?~ A költő alszik már, de művei élnek,~ Imádott szép
191    V|             nőkről örökké beszélnek;~ De arról a helyről, hova lelke
192    V|                   Az igaz jó szívnek. De melyik az igaz?~ Nehéz megtudni,
193   VI|             hegyével égbe irta fel.~ ~De csillag és dicsőség messze
194   VI|             vihar harsogását öltve.~ ~De te, örök élő, örök ébrenlévő,~
195   VI|              korral.~ ~Sokan imádnak, de kevesen ismernek,~ Kik leginkább
196   VI|            munkáit,~ Remélve a Jóban, de készen a Rosszra.~ ~Hol
197   VI|               már összetörött régen,~ De töviskoszorúd újra kizöldellett~
198   VI|    tündérkertje!~ Mindig szerettelek, de most ezerszerte.~ - Kit
199   VI|            adtunk hamar alvó tűzzel,~ De Te nálad talált a művészet
200   VI|          rákezd?~ ~A darab elkallott; de a czím megmaradt~ S más
201   VI|              szöveggel sikert tarlóz, de nem arat.~ A nyilt ellenkezés
202   VI|         ellenkezés üdvösséges munka,~ De a titkos vezet közös romlásunkra.~ ~
203   VI|             világból újra előtörnek,~ De a mit most ásnak, alattomos
204   VI|               a szót,~ Érezve bizony, de létben nem igaz volt;~ A
205  VII|          vagyon neki extra dominium,~ De hogy bele jusson, pjum desiderium.~ ~
206  VII|             adjunk neki, a mit kiván; de ugy,~ Hogy a másiktól meg
207  VII|        elvárhat a feltámadásig.~ ~16. De isz oly sokáig el nem halaszthatni.~ ~
208  VII|             Hiszen minden kivánsága,~ De mind végrehajtaték.~ Mit „
209  VII|            Nem „paraplü-ribillió,” -~ De „paraplü-parlament”~ - Mártzius
210  VII|          nincs messzeség neki.~ ~Hejh de messze vagyunk galambom
211  VII|             is, én is, mind a ketten~ De jól jártunk volna.~ ~Én
212  VII|             jól egymásnak,~ Hogy úgy, de úgy elfeledjük~ Ebben az
213  VII|              sem jár, ember sem jár,~ De még csak a szellő sem jár,~
214  VII|               szól,~ Szép hangja van; de kissé bánatos:~ Mind hűtlen
215  VII|            Pihenj meg, lakjál jól;~ ~ De ha a szived fáj: -~ Nem
216  VII|             milyen nehéz a földgömb?~ De hogy egy kigondolt kis szó,~
217 VIII|           Annak szekerét tolja kend;~ De ha alá felé menend,~ Hagyja
218 VIII|            mondom, hogy soká éljen.~ ~De kivált a szabad légtül~
219 VIII|             be akademikusnak.~ ~Pedig de kivántam, az Isten is látja:~
220 VIII|              végig;~ Nem érteném bár, de magasztalnám égig.~ Semmi
221 VIII|   rámondhatták volna: „fiat piscis!”~ De nem zúgolódom, nem hánykódom -
222 VIII|       üvegházad~ Növényzete ezernyi;~ De könyvtárt az egész háznál~
223 VIII|            ugyan valami szép lányka;~ De birtoka volt igen sok bankó.~ ~
224 VIII|         kisebb lett volna egy ölnél;~ De így fél az ember nagyon,~
225 VIII|           mulva~ Kiteszik a széked.~ ~De az bosszant, hogy a mig
226 VIII|           Budára is által megy!”~ ~...De majd tisztelt citoyen úr,~
227 VIII|            Csak egy kettő loyolális.~ De még azok sem elég jók.~
228 VIII|            sem mehetünk Bécsbe.~ ~... De hát tisztelt honpolgár ur,~
229 VIII|                illattal dús a lég.~ - De nem ott ám, hol én ülök.~ ~ ~ ~
230 VIII|               ő elakadt;~ Jól hajt ő, de rosszul húznak,~ Aztán kén’
231 VIII|                 Gördülne az ő kereke~ De a sárnak nincs feneke.~
232 VIII|     összejártak este~ Disputálni; - - de az „vita” nem volt,~ Mert
233 VIII|          Százezer bakancsot varrnak.~ De a terv még heverészne,~
234 VIII|             elnyom.~ ~Ha nyelvük tót, de a szívük honfi,~ S karjuk
235 VIII|              neki fekete kenyért ád,~ De ő a hazáért piros vért ád,~
236 VIII|             vért ád,~ Ruháján folt; - de zászlónkon foltot~ Nem tűrt