Rész

1   IV|    mosolygott soha, csak ha más sírt.~ Halálra kinzottak sohajtásin~
2   IV|       mondja el azt a mit tud:~ Sírt áss neki, abba temesd élve:~
3   IV|      várakon ha fordul a paizs~ Sírt az egész nemzet keserve
4   VI|        mely a drága halottaknak sírt ás,~ S miben holt és élő
5  VII|     szerelmünket,~ A míg nekünk sírt nem ásnak.~ ~Felfogadtuk,
6  VII| szerelmünket,~ Mint a kinek már sírt ástak.~ ~ VI.~ ~Régen láttál,
7 VIII|  veszedelmünk,~ Együtt örült és sírt a „tót” velünk.~ ~Megbecsüld,