Rész

1   II|  feledett - a dicső hír emlit örökké!~ ~ ~ ~
2   IV|  romokba:~ Csak az enyim tart örökké.~ Koldusnép sohasem vész
3   IV|      az egyetlen egy~ Örökkön örökké élő,~ Folyton folyvást szaporodó~
4   IV|  mérik,~ Hanem Hollós Mátyást örökké dicsérik!~ ~ ~ ~
5    V|   élnek,~ Imádott szép nőkről örökké beszélnek;~ De arról a helyről,
6   VI| száján.~ ~A „haza”, a haza, s örökké a haza!~ Ez volt az a bálvány,
7  VII|    Hogy tartana a szívben hát örökké~ Az emlék, a mi gyarló emberé?~ ~