Rész

  1    I|           tudsz ejteni!~ ~Jártál-e már ott a délibábos~ Pusztán,
  2    I|          kellett.~ Igen sok nem jó már, csupán kisértetnek.~ A
  3    I|      Mulatságra való házunk is van már sok.~ Szinházak, táncztermek,
  4    I|         Bizony nem ők annak!~ ~Sőt már a bolondok számára is épül~
  5    I|           gazdasszonyai.~ ~S a kit már a sorsa megtört,~ Kit a
  6    I|             átokkal hajít,~ A kire már életében~ Rá boríták a szemfedőt:~
  7   II|           mit is keresed?~ Mindegy már az írott malaszt,~ Akár
  8   II|        elátkozott~ Nép vagyunk, az már igaz!~ Két felűl az ellenségünk~
  9  III|           a világot.~ ~Alig várjuk már a tavaszt:~ Nem fagyott-e
 10  III|     eldobta?~ „Ugyan hagyjon békét már tisztelt uraság,~ Nem a
 11  III|        elég lesz szóval szájjal?~ ~Már mint a török hadsereg~ A
 12  III|      tenyere véres,~ Alkonyodik is már, még se juthat bérhez.~ ~
 13  III|        forrott hazát:~ Megpróbálta már a fél-föld,~ Megpróbálta
 14  III|    Tiszapárt,~ Vagy provisorium.~ ~Már így is, úgy is penziót~
 15  III|           allgemeine Zeitunghoz.~ ~Már hogy mi itt emberhússal
 16   IV|            Ozmán;~ Romladékká lett már minden bástya,~ Minden kapu
 17   IV|           a várat?~ - A szerencsét már ne várjad:~ - Van kardod
 18   IV|               Az ég sem hallgatott már szavára.~ Huszonheted napra
 19   IV|       harmadszor is szólott,~ Most már szólott a bakónak:~ «Fogd
 20   IV|      Annyiszor megváltozott a föld már.~ ~Óriások, hév mocsár lakói,~
 21   IV|       kemény itélettel. -~ - Sárga már az irás, por belepte szörnyen,~
 22   IV|           rejtekajtós kamra:~ Most már szakadozott szőnyeggel takarva.~
 23   IV|      tudhatták, -~ - Kár, hogy azt már mostan minden cseléd tudja,~
 24   IV|        csatabárd van.~ - Kár, hogy már nem élnek. -~ ~Mikor tele
 25   IV|           hallatszik léptünk.~ Itt már uj világ van; ifjabb kor
 26   IV|        hajnallik.~ Rég lehetett az már, a vedrek széléről~ Asszú
 27   IV|              Szép asszony se’ szép már, virág se’ terem már,~ Az
 28   IV|          szép már, virág se’ terem már,~ Az egész kastélyban senki
 29   IV|      kelletlen,~ A kik rég leveték már az emlék gondját,~ Mint
 30   IV| hajlékukból miattam kizárvák.~ Kik már őseiktől mást sem öröklének,~
 31   IV|           Örül rajt az asszony, ha már egyszer horkol.~ S mind
 32   IV|            reakcziót teremt,~ S ha már ugy intézte náluk a ferde
 33   IV|            őket.~ Maguk sem tudják már, mért van oly jó kedvük?~
 34   IV|      csárdás ment, a hogy ment; de már a polkát,~ Párnak összefüzve
 35   IV|        bánni nem illik!~ Hisz ezek már nem nők! Hiszen ezek villik!»~
 36   IV|        jobban híják,~ Kiabálhatnak már utána: «jer ide!»~ Világgá
 37   IV|         Együtt meghaltak, a midőn~ Már együtt nem élhettek:~ Aben
 38   IV|       mondja: «előre, halálba!»~ ~«Már nyugszik a harcz,» károgja
 39   IV|        mezején nincs több aratás;~ Már mind lekaszálva a tarló...»~ - ‘
 40   IV|          ez a chlamys!~ Ki is megy már Athenben a divatból~ S nem
 41   IV|         lázadó Crescentiust,~ A ki már az életéhez~ Nem is tarthatott
 42   IV|           lesz.~ ~Nézd, ott rakják már a máglyát.~ A mire az porrá
 43   IV|       Kiált a nő: «héj asszonyok!~ Már nem szerelmet: szégyenért~
 44   IV|        szerelmet: szégyenért~ Most már csak boszút szomjazok!»~ ~«
 45   IV|           Parancsol: «Ott a máglya már!»~ S egymás mellé kötözve
 46   IV|             Iszonytól Sancha Mária már~ Inkább halott, mint eleven.~ ~«
 47   IV|    circusban tapsol a nép.~ ~«Most már nincs férjed, s nőm nekem.~
 48   IV|         férjed, s nőm nekem.~ Most már szerethetsz szabadon.»~
 49   IV|     harmadik.... a pokolért!~ Erre már nem kerül a sor.~ Ottó császár
 50   IV|            gaz ficzkó, mi lele?»~ «Már nagyherczeg, felel rá a
 51   IV|           áldása.~ Eddig is hallék már négy poronty sirása;~ S
 52   IV|         hogy a hasát fogta volna,~ Már hogyha szegénynek ilyenje
 53   IV|            magában Pál mester,~ Ha már én is ily jót nevettem ez
 54   IV|   ajtónálló is fakadt nevetésre;~ «Már biz ez érdemes lesz a megnézésre;~
 55   IV|        kérdezi «hanyat?»~ «Mondtam már, hogy százat! Eredj vedd
 56   IV|             fektessék deresre,~ Ha már grácziának épen ezt kereste,~
 57   IV|         hadnak,~ Mikor látta, hogy már világgá szaladnak,~ Azt
 58   IV|         népet kudarczczal!~ Látott már az ország elég tatárfutást;~
 59   IV|          tatárfutást;~ Hadd lásson már egyszer tatár-kardbafutást!”~ ~
 60   IV|           fegyverfélét tüstént, -~ Már a milyen fegyver jól áll
 61   IV|        fegyverre kap az,~ „No most már azután jöhet az a kopasz!”~ ~
 62   IV|           csatát.~ ~Megsokalta ezt már a tatárok khánja,~ Sok vitéz
 63   IV|    ellenségnek szemébe se néztek,~ Már is kárát vallák egynehány
 64   IV|        Megijed nyavalyás; fordulna már vissza;~ De nyakát a hurok
 65   IV|        elkékül;~ Mire érte mennek, már akkorra megholt,~ A mi benne
 66   IV|          csak Joldog még holt.~ No már ezt az egyet csak ki nem
 67   IV|     elfoglak életben. -~ Van nekem már otthon feleségem hetven.~
 68   IV|         most?~ Hisz fegyvere sincs már, nyársa ketté vágva,~ Azzal
 69   IV|          élével, fokával.~ S mikor már a futót karddal nem találta:~
 70   IV|           Még az sem volt elég! Ha már elkergették~ Itt a halastótól
 71   IV|            Egészen csorbára verték már a kardot;~ S mire csillagos
 72   IV|          jobbágyai sorsát,~ Sirhat már miatta jó öreg dajkája;~ -
 73   IV|         nyakát gyengén.~ ~«De most már azt mondd meg, édes oroszlánom,~
 74   IV|         meglátják.~ ~Békében eléri már a tábor szélét:~ Szemközt
 75   IV|            A kiről azt hiszi, hogy már odaveszett: -~ Bizony kevés
 76   IV|        hogy így nem esett.~ ~«Most már visszatérhetsz, kedves oroszlánom;~
 77   IV|         Hogy tovább is kisérj, azt már nem kivánom: -~ Uraddal,
 78   IV|          fel se’ keltek. -~ ~Mikor már a végső inség környékezte~
 79   IV|        csergett:~ Onnan a Jordánig már csak egy jó hajtás,~ A hova
 80   IV|        győzni, a dicső meghalásért már csak!~ Némelyik körül már
 81   IV|          már csak!~ Némelyik körül már holtakbul van rakva~ Sáncz,
 82   IV|              Róbert alól is kidült már paripája:~ Annyi lándzsa
 83   IV|             Paizsa szétrepedt, azt már földre dobta,~ Pánczélja,
 84   IV|            Pánczélja, sisakja tört már darabokra.~ ~Csak a kardja
 85   IV|          fogja két kézre:~ Maga is már nehéz sebekkel tetézve;~
 86   IV|    odaszökik kedves vitézéhez:~ Az már földre esett, minden sebe
 87   IV|           Tengernyi időnek kellett már eltelni!~ ~Azt sem tudta,
 88   IV|        kard volt ez eddig; de most már nem fegyver!~ Emelné, ha
 89   IV|       betegét igy eteti, ápolja.~ ~Már erőre is kezd kapni a megsérült:~
 90   IV|      Recsegve válik szét a bokor s már ott van!~ Rárohan a másik
 91   IV|        Róbert lovag él még:~ Pedig már rég el is temetettnek vélték.~ ~
 92   IV|         ember a ragaszkodáson;~ De már szélben dagad a vitorlavászon;~
 93   IV|        hősökről, mint a polyva!~ - Már a koldusoknak is csak~ Legyen
 94   IV|           koldus!~ Ez kevesebb: ez már szolga!»~ Hát még ki annyira
 95   IV|        Anathema! Az nem koldus~ Az már úr lett: az renegát!»~ Taszítsák
 96   IV|          Hogy itt szekér járna, az már ritka eset:~ Marhanyomot
 97   IV|            Hisz azt errefelé tudja már a vak is,~ Hogy ebben a
 98   IV|          elvégzett a székely,~ Azt már valamennyi szelek se vernék
 99   IV|           ember. -~ ~Annyit tudott már a geográfiában,~ Hogy szászok
100   IV|          Jó hogy Czinkotához nincs már messze Buda:~ Koczogva még
101   IV|         czifrább ember kiáll,~ Azt már ugy kell hínom, hogy «fölséges
102   IV|            nagy tekintetével.~ ~De már akkor tudta Bente úr, kit
103   IV|          kevély!~ A mire hazaérsz, már ott lesz a levél.»~ ~««Ne
104   IV|              Megérdemlettem én azt már többszörösön.~ Mátyás királyunknak
105   IV|            kedvére.~ Harangoztak-e már, azt sem kérdi, délre?~
106   IV|          ráhagyja;~ Hanem most jön már a kérdések legnagyja:~ Mit
107   IV|                A bort is Czinkotán már literrel mérik,~ Hanem Hollós
108   IV|         Nem krajczár, piczula hull már a tányérba,~ Bálba is elhiják
109   IV|              Bálba is elhiják most már néha néha,~ Van már pénz
110   IV|           most már néha néha,~ Van már pénz is, hir is, hozzá szép
111   IV|        találni,~ Az érdemrendekben már csak ugy válogat,~ Kit félig
112   IV|      nagyra vitte.~ Hegedüjét most már ugy hordják mögötte.~ Inas,
113   IV|            a mesterség hire.~ Most már nem muzsikál, hanem muzsikáltat:~
114    V|        volt; - végeztél; - mehetsz már pihenni.~ - Azért az Üstököst
115    V|           a czigánykereket,~ Mikor már senki sem nevet?~ ~Vagy
116    V|          kihült helye~ Nem tűzhely már, - csupán oltár:~ - Tisztelik;
117    V|     eszménykép.~ ~Mind elköltözött már: - kit a „cziprus lombja”~
118    V|       megvarrta,~ Maga is nyugszik már, s a zászló alatta.~ Megannyi
119    V|           a szíve?~ A költő alszik már, de művei élnek,~ Imádott
120    V|               Uram! Fáradt vagyok! Már mind a két lábam~ Eljártam
121    V|          nélkül keresztelőt.”~ ~„E már megint nagy sor!” szól az
122    V|      várost körösztül;~ Ugy félnek már tőlem, akár az ördögtül.~ ~
123    V|     szavalok, énekelek érte,~ S ha már kifogytam az emberi nyomorbul,~
124    V|          Pető.~ „Egy embertől több már nem követelhető.~ Hát te
125   VI|      bálvány, a kit fölállítál,~ - Már most hát ébredj föl! már
126   VI|           Már most hát ébredj föl! már most hát jőjj haza:~ A kit
127   VI|          Sajtó,~ Nincsen rabszolga már Magyarország földén;~ A
128   VI|             A honszerelemnek nincs már börtönajtó;~ S milliók felett
129   VI|          nem kellett.~ Az a korona már összetörött régen,~ De töviskoszorúd
130   VI|           letünt,~ S közel voltunk már, hogy rómaiak legyünk,~
131   VI|            pokolsártól.~ ~Száz éve már elmult, mikor mély altából~
132   VI|          század nagy szülötte,~ Ma már óriás lett, nincs határ
133  VII|        szultán közül,~ A kik ültek már a trónon,~ Négyet ön testvére
134  VII|            badarat!~ Régen volt a! Már husz éve. -~ Akkor szólt
135  VII|        szerelmünket,~ Mint a kinek már sírt ástak.~ ~ VI.~ ~Régen
136  VII|          volna csöndes ott alant?~ Már a bokor se tud felőle többé,~
137  VII|       harapj meg,~ Hiszen elhordom már magam.”~ ~ XIV.~ ~Azt álmodtam,
138 VIII|    hallgasson tehát kend.~ Hogy ha már egyszer odabent~ A kályhapadon
139 VIII|           Ilyenkor a honor elkelne már szépen,~ Meg is érdemelném,
140 VIII|            levelet két izben irtam már;~ Viseltem okulárt, könyvek
141 VIII|            Az övéké rég készen áll már,~ Mienknek még teteje nincs.~
142 VIII|    féltsetek ti engemet:~ Ismertek már, hogy ki vagyok?”~ ~ 1862.~ ~
143 VIII|           uram, én porkoláb uram!~ Már nekem kifelé áll innen a
144 VIII|            Kiteszik a szűröm innen már maholnap.~ ~Nem mondom,
145 VIII|            keveset a jóból!”~ Mert már úgy négy szem közt megvallhatom
146 VIII|            szivességekér’.~ Pattog már az ostor, zörög már a szekér;~
147 VIII|         Pattog már az ostor, zörög már a szekér;~ Én megyek. Helyembe
148 VIII|           gyár emelkedik,~ A kiből már készitenek most is~ Lisztet,
149 VIII|         mint zöldet,~ S ha belőlem már papiros támad:~ Eladom a
150 VIII|           mit mondok?~ Mennydörgés már itt ott szóllal;~ - Adjon
151 VIII|        czukor, nincsen kávé,~ Üres már a tonna!”~ „- Jó früstök
152 VIII|              Hugocskáim megszokták már~ A czukrot és kávét.”~ „-
153 VIII|          az alföldön?~ Nem is lesz már, ha csak velünk~ Egyet nem
154 VIII|      vagyunk, mint tavaly.~ Még is már az országút is~ Olyan alattunk,
155 VIII|       alattunk, mint a vaj.~ ~Most már uszunk, most azt kérjük~