Rész

  1    I|        odaadsz.~ Elhúzatjuk vele „az én nótám,”~ Sőt még össze is
  2   II|              magyar nyelvet,~ De b’z én nem olvasgatám.”~ ~(1859)~ ~ ~ ~
  3   IV|             a szolga erős szívvel:~ «Én rám mind hiába törtök!~
  4   IV|              a honfi vérnek.~ ~Azért én uramat hűn szolgálom,~ S
  5   IV|          Titkos, ismerős szó híja:~ «Én vagyok itt, Frankó, hű cseléded,~
  6   IV|          világ tied,~ De rajta innen én magam lakom.~ ~Tiéd minden,
  7   IV|             Aranyból alkotálak téged én:~ Legszebb ophirjaim, szemek
  8   IV|       hirdesse: egy az Úr!~ A földön én, a meddig zöld a tér;~ Te,
  9   IV|               A honszerelem. Legyen! Én akarom!~ Szólj! Tégy! és
 10   IV|            Te nem vagy úr! Ormuzd az én uram,~ Ki a napot választja
 11   IV|             ősi puszta, az hazám~ És én e pusztát, puszta bár, imádom.~
 12   IV|           bizton hagytatok rám,~ Azt én elpazarlám».~ ~«Elpazarlám
 13   IV|           akkor, hogy próbára tegyem én,~ Egy ezredévre én kezembe
 14   IV|            tegyem én,~ Egy ezredévre én kezembe add:~ - Egy percz
 15   IV|               És össze őt még nem is én törém!»~ ~De Isten rálehelt
 16   IV|             d’Atoya,~ Néped levágta: én vagyok~ Utolsó hirmondója.~
 17   IV|             Te vedd hátadra vérted:~ Én meghalok magamban.»~ ~Nem
 18   IV|            vagyok, miként ő.»~ ~«Mit én tudom? susog a nő.~ Ördögként
 19   IV|              Yóta. Nem,~ Ott is csak én ölellek,~ Hideg a sir, hideg
 20   IV|          Hideg a sir, hideg a férj.~ Én is veled megyek le.~ Ott
 21   IV|            méh a virágot:~ «Hát mink én édenem üdve, világom,~ Meg
 22   IV|            nem csókoljuk-e egymást?~ Én? - és Te? meg Ő? - Háromszivü
 23   IV|        lakomám nekem és fiaimnak...~ Én megsiratom; te ne várjad!~
 24   IV|             meg a hőst mink ketten.~ Én holtig. - Az uj nászéjig
 25   IV|            ajk, hanem a vérző seb:~ «Én édenem üdve, világom!~ Mint
 26   IV|          belseje~ És butora, - halld én boldogságom!~ Legdrágább
 27   IV|              nem övé. - Nem láttalak én. -~ Hagyj nyugtot - eredj
 28   IV|            Te nem Ő vagy! Nem megyek én!~ ~És hija nejét és gyermekit
 29   IV|             bűnössel irgalmat!»~ ~«- Én megölettem öcsémet, -~ Ki
 30   IV|             deli,~ Mint a mily ferde én vagyok~ És hibákkal teljesteli.»~ ~«
 31   IV|              támad.»~ ~«Aztán nem is én öltem meg,~ Az a gonosz
 32   IV|              barátodnak elestén.»~ ~«Én megölettem öcsémet,~ Ki
 33   IV|              a milyen bolond vagyok~ Én és görbe, pupos, félszeg.»~ ~«
 34   IV|            támad.»~ ~«Aztán - nem is én öltem meg:~ A baraczk volt,
 35   IV|            mit megevett.~ Baraczkfát én kivágattam,~ Hát nem tettem-é
 36   IV|              drága szépség,~ Tégedet én nem eszlek meg,~ Sőt kész
 37   IV|              bevetted.~ Angyalvár az én szivem is.~ Mutasd meg,
 38   IV|        hűséget~ Hozzá mért ne törjem én meg?~ ~Hidd el nekem, hű
 39   IV|            Ha úgy szeret, mint téged én.»~ ~«Van még egy hű pár,
 40   IV|             rá igy felelt;~ A nőmhöz én - s hozzám a nőm.~ Mi hűk
 41   IV|             Egymásra a dalia pár.~ ~«Én meghalok, hűtlen valék,»~
 42   IV|                de együtt veled.»~ «S én meghalok, mert hű valék:~
 43   IV|              vele meg nem ölheted!~ ~Én Istenre hivatkozom:~ Mit
 44   IV|         tornyával lefelé.~ «Hej csak én juthatnék valahogyan belé!»~
 45   IV|              arrafelé térül.~ «Ez az én ebédem!» - szétcsap: a többi
 46   IV|          magában Pál mester,~ Ha már én is ily jót nevettem ez egyszer,~
 47   IV|              magad ne emelnéd;~ Majd én elsegitem emelni. Menj varga!»~ -
 48   IV|              nekem pálcza kell, kell én nekem ütleg,~ A ki alatt
 49   IV|              de nincs keresztszülő,~ Én leszek azoknak majd a keresztapja,~
 50   IV|          barom;~ De sokat szenvedtél én édes magyarom!~ ~Gyergyóba
 51   IV|             kelmed a kuczkóba.~ Hogy én otthon nyugton addig tollat
 52   IV|         törődjék;~ Ott is ott leszek én, ha megjön a vendég!~ Ne
 53   IV|            hátban~ A tatár, a meddig én állok a gáton!”~ ~Ezt mondva,
 54   IV|        viselt valami főrangot.~ ~„De én nem öllek meg: elfoglak
 55   IV|            öltözni fegyverbe!~ Nohát én nekem is két kezem van;
 56   IV|               te pók, te torontál!~ ~Én most megfojtalak: - csontod
 57   IV|             hagyva?»~ ~««Nem maradok én el soha, sehol, tőled!~
 58   IV|           megtudod akkor, hogy abban én laktam!»»~ ~««Hogyha néma
 59   IV|      rettentsed;~ Gondolj reá: hátha én kisérlek ottan?~ Én édes
 60   IV|            hátha én kisérlek ottan?~ Én édes szerelmem, örök imádottam!»»~ ~
 61   IV|             földön!~ Ha tudnád, hogy én most mi kínban vergődöm?~
 62   IV|              szelid mormogással:~ ~««Én vagyok, én védlek, én őrzöm
 63   IV|          mormogással:~ ~««Én vagyok, én védlek, én őrzöm az élted:~
 64   IV|                Én vagyok, én védlek, én őrzöm az élted:~ Jó helyen
 65   IV|          itten, álmodat ne féltsed!~ Én hoztam tátogó sebed hegedésre,~
 66   IV|               Te voltál, te magad az én oroszlánom!»~ ~ ~ ~
 67   IV|          Fényes a rajta üléstől,~ Az én trónom: áll szilárdul. -~
 68   IV|              a Vaticán foglya;~ Csak én alólam nem fut el~ Az országom.
 69   IV|              biztos.~ Az országút az én hazám.~ Elfoglalnak nagy
 70   IV|          leesnek, kik elvesznek,~ Az én népem szaporítják. -~ Én
 71   IV|             én népem szaporítják. -~ Én vagyok az egyetlen egy~
 72   IV|           Díszlakomák alkalmával~ Az én kedves hű pajtásim,~ Az
 73   IV|              kedves hű pajtásim,~ Az én kenyeres társaim~ Rám köszöntik
 74   IV|    garabonczás diák?»~ ~«Nem, öcsém, én olyan diák vagyok, a ki~
 75   IV|                  Szivesen lesz látva én nálam a vendég;~ Tanór-ajtóm, 5
 76   IV|             a gazdaságom:~ Nem éltem én mindig lencséken, tormákon:~
 77   IV|            most másfelé folyik, s az én völgyem megholt.~ ~Marháim
 78   IV|             bolond az, dőre!~ ~Tudom én azt jól, hogy nagy ember
 79   IV|           Bente úr, így monda;~ Csak én visszamenjek haza, Magyarhonba:~
 80   IV|        Magyarhonba:~ Ott vagyok bent én is az udvari lomba’; -~
 81   IV|               Varasgyék14 legyek, ha én ezt meg nem teszem!~ Odatalálok
 82   IV|              nem teszem!~ Odatalálok én, bármily messze legyen:~
 83   IV|              pénzért adnak?~ Jaj, ha én azt tudom, hogy itt szászok
 84   IV|             keveset?»»~ ~«Nem vagyok én nádor, sem pedig kegyelmes;~
 85   IV|           annak. -~ Ennek a pompáját én leirni nem t’om.~ Legjobb,
 86   IV|              ott?~ E tekintet mondá: én vagyok királyod!~ Mikor
 87   IV|      felkerestél itten. -~ A hogy te én nekem, én neked úgy hittem.~ ~
 88   IV|                  A hogy te én nekem, én neked úgy hittem.~ ~Ülj
 89   IV|              a második tálon.~ Tudom én, hogy mi a becsület. Bár
 90   IV|           Hadjárás pénz nékül, tudom én, hogy nem megy;~ Jobb a
 91   IV|              nagy hatalom~ Nem kapok én semmi fényes hivatalon!~ ~
 92   IV|         vigye el az ördög.~ ~Ámde ha én rám is kivánsz bízni dolgot,~
 93   IV|        vitézkötést?»~ ««Elbirnék biz én még, ha kell ötvenet és!19»»~ ~
 94   IV|           kivánság támad:~ «Lehetnék én bizony prépost is Dömösön,~
 95   IV|             Dömösön,~ Megérdemlettem én azt már többszörösön.~ Mátyás
 96   IV|             ehez, más törje meg, nem én!»~ Bánja, hogy elkezdte,
 97   IV|             van szent atyám?~ Hát ha én valahogy segitnék a baján?~ «
 98   IV|           fiam, mond a pap, nehéz az én gondom,~ Három kérdést kaptam,
 99   IV|              neki kell felelnem,~ De én meg nem tudok birkózni egygyel
100   IV|         bajból kirántom.~ Felöltözöm én a kelmed ruhájába~ S felmegyek
101   IV|            udvarába.~ Meg is felelek én a három kérdésre,~ A cserét
102   IV|     sompolyog,~ Pedig hát nem vagyok én pap, hanem kántor,~ A ki
103   IV|          felelt,~ Dömös prépostságát én betöltöm - veled.»~ «Jaj,
104   IV|          semmi~ Vásárfiára nem ad.~ „Én nem hoztam neked semmit,~
105    V|             fogja leírni mindjárt az én versem.~ ~Az egyiknél vagyon
106    V|         előtt a ládám kitárva.~ S ha én azt becsukom s nem adok
107    V|              következő,~ „Uram, csak én rólam danol erdő, mező.~
108    V|        szörnyű sok lótás-futásban.~ ~Én járom el dolgát bajosnak,
109    V|            erényes.~ Iskolák ajtaját én nyikorogtatom.~ Hivatal-betöltés
110    V|  nyikorogtatom.~ Hivatal-betöltés az én vállalatom.~ ~Én felelek
111    V| Hivatal-betöltés az én vállalatom.~ ~Én felelek rosszul tanult diák
112    V|         helyett,~ Kimaradt cselédnek én keresek helyet.~ A tolvajt
113    V|           keresek helyet.~ A tolvajt én védem a törvényszék előtt~
114    V|            Felel az utolsó: „Oh uram én szentem,~ Nincs én nekem
115    V|              uram én szentem,~ Nincs én nekem semmi jó tett az eszemben,~
116   VI|           erénye,~ A milyennek téged én megismerélek.~ ~Mindent
117   VI|            Ferencz,~ Ilyennek látlak én, ilyennek ismerlek.~ ~Egykor
118  VII|        executio.~ Aztán az itélet; - én tudom, hogy mi jó.~ ~11.
119  VII|        aviticitás el lévén törülve,~ Én azt tartom jobb lesz, ha
120  VII|              szent a békesség!~ ~28. Én többet akarok! Installáljuk
121  VII|               vagy azt, a mit.~ ~33. Én csak bátorkodom egyet közbevetni:~
122  VII|           nincsen,~ Nem hiába mondom én annak, hogy „kincsem”,~
123  VII|             hogy „kincsem”,~ Mert az én galambom mutogatni való,~
124  VII|        szemét hogy ha lecsókolom~ Az én galambomat szőkének gondolom,~
125  VII|           Megsirattál volna,~ Te is, én is, mind a ketten~ De jól
126  VII|              De jól jártunk volna.~ ~Én pihennék ott lenn~ Te siratnál
127  VII|               Te siratnál itt fenn,~ Én sem volnék, te sem volnál~
128  VII|           azzal, ha mi vétkem:~ Hogy én meg férfi vagyok.~ ~Vesztegettünk
129  VII|           mikor legutólszor láttál.~ Én édes galambom, sirdogálj
130  VII|       Népdalocska~ ~ „Fújjad, fújjad én kedvesem,~ Voltam én is
131  VII|          fújjad én kedvesem,~ Voltam én is királyleány,~ Vagyok
132  VII|            emberé?~ ~ Fújjad, fújjad én kedvesem,~ Voltam én is
133  VII|          fújjad én kedvesem,~ Voltam én is bajnok ifju,~ Vagyok
134  VII|        fájhat ott?~ ~ Fújjad, fújjad én kedvesem,~ Voltam én is
135  VII|          fújjad én kedvesem,~ Voltam én is vidám dalnok,~ Vagyok
136  VII|       elmegyen!...~ ~ Fújjad, fújjad én kedvesem,~ Voltam én is
137  VII|          fújjad én kedvesem,~ Voltam én is hű szerelmes,~ Vagyok
138  VII|            IX.~ ~Ha te tudnád, a mit én gondoltam,~ Nem aludnál
139  VII|           Mit tanultál annyi éven?~ „Én az alatt jó apácskám~ Tanultam -
140  VII|       kincsem meg is kaptam,~ Adósod én sem maradtam,~ Választ reá
141 VIII|             Meg is érdemelném, tudom én azt régen,~ Vártam is rá
142 VIII|             vár ott?~ „Hogyan áll az én vetésem?~ Valjon lesz-e
143 VIII|             vár ott:~ „Hogyan áll az én vetésem?~ Valjon lesz-e
144 VIII|             az az oláh leány,~ A kit én itt-meg-itt láttam:~ Nem
145 VIII|    hizelkedném,~ Hogy örülök rajta;~ Én bizony nem gratulálok hozzá:~
146 VIII|           lég.~ - De nem ott ám, hol én ülök.~ ~ ~ ~
147 VIII|                           Búcsuzó az én jó porkolábomtól.~ ~Érdemes
148 VIII|    porkolábomtól.~ ~Érdemes jó uram, én porkoláb uram!~ Már nekem
149 VIII|          ostor, zörög már a szekér;~ Én megyek. Helyembe majd jön
150 VIII|       gyümölcse használhatlan.~ ~Hát én akkor hová legyek épen,~
151 VIII|             volt megengedve~ „Mostan én beszélek, még nincs vége.”~