Rész

  1    I|             magyar zene:~ Az a dal, mit hogyha hall a honfi,~ Könybe
  2    I|           sir velünk,~ Mely beszél, mit el nem mondhat a száj,~
  3    I|             el nem mondhat a száj,~ Mit belül csak némán érezünk;~
  4    I|           némán érezünk;~ Az a dal, mit egykor istenitél~ S lelkesülni
  5    I|   lelkesülni tudtál zengzetén~ És a mit most, mint avult játékszert,~
  6    I|           te, hogy miről beszélsz?~ Mit tudod te, hogy e keserédes~ „
  7    I|           tán több, mint szeszély?~ Mit tudod te, mi a honfi bánat,~
  8    I|             senkihez sem tartozol?~ Mit tudod te, mért a túlcsapó
  9    I|            midőn a dal utója szól?~ Mit tudod te, hogy mi a magyar
 10    I|             az? meg sem hallhatod.~ Mit tudod te, mi egy nemzet
 11    I|            nem nagyobb.~ Nem tevéd; mit rólunk írtál, nem más~ Mint
 12    I|             Hozzá fogunk végre~ S a mit elmulasztánk, azt most helyre
 13    I|             mentét, azt a ruhát,~ A mit hordtak őseink;~ Régi dolmány,
 14    I|              ha kell „divat”,~ Akár mit mond rá a világ,~ ... Magyar,
 15    I|       kincse van azokban;~ Örökünk, mit egy ivadék~ A másikra épen
 16   II|           mond: avult, ócska~ Jogod mit is keresed?~ Mindegy már
 17   II|         Nagy az adó!” hát ugyan te~ Mit fizetsz Demosthenes?~ Soha
 18  III|                                     Mit hozott a Mikulás.~ ~No gyerekek!
 19  III|             Ezernyolcszázhatvan:~ A mit vártunk, itt van!~ ~ ~ ~
 20  III|         szebb lesz áldoznia.~ „Ejh, mit, lirum lárom, de minek is
 21  III|       nagyot kanyarithat.~ ~Van ott mit kaszálni, de ha learatta,~
 22  III|          csendesen,~ Kiki választ a mit kiván;~ Nem szól bele sem
 23  III|             ember el nem rontja,~ A mit az ég szánt javunkra,~ Közös
 24  III|           valami.~ Üres dicsekvés a mit kiabáltunk,~ Historiád másról
 25   IV|       dobbanása~ Se mondja el azt a mit tud:~ Sírt áss neki, abba
 26   IV|          pedig, mint földi képedé,~ Mit itt alant az álló föld terem.~ ~
 27   IV|     virágszál illata,~ Enyim a kéj, mit eltépése ad.~ S hol a gyönyörnek
 28   IV|          Nimród király szólott, s a mit ő kimonda,~ Nem csak hallja
 29   IV|             édes fájdalmat szivén,~ Mit megnövelni olyan jól esik,~
 30   IV|         vagy tenmagad.~ Elég a vér, mit érted áldozánk,~ Elég a
 31   IV|            századok,~ A sárga ércz, mit annyi nép imád,~ Sok bálvány
 32   IV|   Láthatlanul emészti a varázst,~ A mit kövekből támaszt a művész.~ ~
 33   IV|               Mintha mondanák, hogy mit jártok itt szerte~ Hol a
 34   IV|         voltak e családnak!~ (Vajon mit mondanak, ha most ide látnak?)~
 35   IV|          Hát te ifju délczeg bajnok mit hibáztál,~ Hogy ide száműznek? -~ ~
 36   IV|        szóval elmondják előtte:~ Ki mit tett, miért élt? ha béke
 37   IV|             nyomot hagyott fenn? és mit szerze? - Hát te~ Mit felelsz
 38   IV|            és mit szerze? - Hát te~ Mit felelsz magadról?~ ~- Mit
 39   IV|           Mit felelsz magadról?~ ~- Mit felel magáról? Mit tud nekik
 40   IV|                  Mit felel magáról? Mit tud nekik szólni?~ Kisértet
 41   IV|           szólni?~ Kisértet hivásra mit tud válaszolni? -~ «Mit
 42   IV|             mit tud válaszolni? -~ «Mit ti drága vérrel, fáradsággal,
 43   IV|          meg se áldnak.~ Átok volt, mit adtam, átok volt, mit vettem.~
 44   IV|         volt, mit adtam, átok volt, mit vettem.~ Férfiaknak lelke,
 45   IV|            ledönt.~ ~De megtanit, a mit tanulni kell,~ Egy gondolatra
 46   IV|  megmaradjanak.~ ~De adj egy népet, mit nem véd rokon,~ Tedd helyre,
 47   IV|        századon át küzde fényeért,~ Mit ronta mindig daemon balkeze:~
 48   IV|         Terka.~ Szopogatják a bort, mit Juliska hozott,~ Nagyokat
 49   IV|                 S a lángbakatornak, mit szürcsölve szív be,~ Édes
 50   IV|           vendég,~ «No most mutasd, mit tudsz?» A werklis rárántja,~
 51   IV|         lejt asszonynyal szembe,~ S mit ér két homogén szivnek rokonszenve?~ -
 52   IV|              hát vigye a kánya!~ De mit csináljon most az ember
 53   IV|       leánya~ Itt maradt werklivel! Mit tévők legyenek~ Orpheus
 54   IV|      kérdendi: «Hát e mi a menkő?»~ Mit mondjanak neki? «Négy lába
 55   IV|             hős Aben Chamot lovag!~ Mit használ diadalmad?~ Levágnod
 56   IV|              Bástyáit elfoglalnod?~ Mit ér a kincs, a zsákmány!~ ~
 57   IV|            Óh mért irtózol tőlem?~ ~Mit sirsz a férjen? Ő pogány.~
 58   IV|          jobb vagyok, miként ő.»~ ~«Mit én tudom? susog a nő.~ Ördögként
 59   IV| megmenekszik.~ ~ III.~ ~Aben Chamot mit veszte, mind~ Kétszerte
 60   IV|     megtartja az éjfélt:~ Elmondja, mit álmodik ember a sirban?~
 61   IV|               Mind másnak az arcza, mit elhoz alantról:~ Álarczai
 62   IV|            boldogult édes mamánál,~ Mit hallani egy asszonynak:
 63   IV|        Attul ugyan nem féltheti,~ A mit a szent előtt kimond.~ ~
 64   IV|            tölteni!»~ ~«De Istenem! Mit tehettem?~ Féltém tőle koronámat!~ -
 65   IV|           még nem mondom~ Meg, hogy mit? - de szépet, nagyot!»~ ~«
 66   IV|            félszeg.»~ ~«De Istenem! Mit tehettem?~ Féltém a csörgő
 67   IV|         öltem meg:~ A baraczk volt, mit megevett.~ Baraczkfát én
 68   IV|            adom, - még nem mondom,~ Mit sipkámban rejtegetek!»~ ~
 69   IV|          Neked is van feleséged.~ A mit szólsz, az volna szégyen.»~ ~«
 70   IV|             Én Istenre hivatkozom:~ Mit nőd mondott, hazug a vád.»~ «
 71   IV|          erre mentséged lesz-e?»~ ~«Mit sem tudok e fattyuról!»~ - «
 72   IV|     akadémia;~ Ezer diáknak van ott mit tanulnia. -~ Csupádon csupa
 73   IV|        Megkérdik elébb az embertől: mit kiván?~ Nem is hogy mit
 74   IV|             mit kiván?~ Nem is hogy mit kiván? hanem hogy mit hozott?~
 75   IV|          hogy mit kiván? hanem hogy mit hozott?~ Mert az a sok strázsa
 76   IV|      závárnak.~ Rámordul gorombán: «mit hoztál te paraszt?~ Ha hoztál,
 77   IV|           épen ráér;~ Hanem aztán a mit kapsz a mulatságér,~ A jó
 78   IV|             rálegyint.~ Elmondja, a mit tud, jó Pál mester megint:~ «
 79   IV|             az ajándéknak felét,~ A mit kapsz - nehéz lesz - magad
 80   IV|         kardjával háritja fejérül,~ Mit a cséphadaró szánt neki
 81   IV|       Szegény Puskás Klára ez ellen mit vall most?~ Hisz fegyvere
 82   IV|             szája mind lesz tele.~ ~Mit használ most neki óriás
 83   IV|           most neki óriás termete?~ Mit, hogy vaspánczélból van
 84   IV|      vaspánczélból van a körülete?~ Mit segit rajta, hogy kardja
 85   IV|               Hát bizony nincsen is mit nevetni azon.~ ~Mert megilleti
 86   IV|     kereszttel, öklében aczéllal.~ ~Mit vétett a török, szaraczén,
 87   IV|              Ő maga beérte azzal, a mit hagytak.~ ~Éjjel úgy vigyázott,
 88   IV|            nagy robajjal;~ Mutatja, mit hozott? Hát sáros lábakat:~
 89   IV|        oroszlán erdő bokor felett:~ Mit hozzon hát néki? Megvan
 90   IV|           csak hamisan sántikál.»~ «Mit? Nem vagyok sánta? Mingyárt~
 91   IV|           őrlést régen elfeledte.~ ~Mit is őrölne itt! Se buza,
 92   IV|     tormákon:~ Nekem is volt egykor mit a tálba vágnom.~ ~Volt gulyám,
 93   IV|         Terem drága tormám: van hát mit aratnom.~ Majd hoz időt
 94   IV|        érzést titkolni nem könnyü!~ Mit ez ember beszélt, nem tanulják
 95   IV|          Bente úr Mátyás diáknál.~ ~Mit egyszer fejében elvégzett
 96   IV|           egy országot érnek!~ ~S a mit körül álnak, egy nagy arany
 97   IV|         mint a tálfedőt felemelte,~ Mit talált alatta a bámuló Bente?~
 98   IV|   vőlegénykori hírneves ékesség,~ A mit arra tart, hogy benne eltemessék.~ ~«
 99   IV|          már a kérdések legnagyja:~ Mit gondol a király most e pillanatban?~
100   IV|               A pap köntöse csak, a mit most viselék,~ Neki a lába
101   IV|           volt, megfizette vérben,~ Mit csókkal elrabolt; mellette
102   IV|      szinpadon hegedül,~ Megmutatja mit tud, mikor van egyedül.~
103    V|     esztendőt átéltem,~ Az telt be, mit féltem, soha mit reméltem.~ -
104    V|           telt be, mit féltem, soha mit reméltem.~ - Azért az Üstököst
105    V|          Szorultságból, mint poéta~ Mit tehetnél mindenfélit?~ ~
106    V|             voltál:~ Ki azt mondja, mit rég mondott,~ Ki nem nézte,
107    V|           Vad erdő, zöld mező tudja mit szenvedett,~ Mindig leány
108    V|    szegénynek kicsinyje és nagyja,~ Mit szeme megkíván, keze ott
109   VI|              míg ujra ifjudott.~ ~S mit fegyver veszte hős apák
110   VI|        visszavitt.~ ~S az a tenger, mit e kettő közt bejártál,~
111   VI|     egybeforrnak:~ Egy „rézpénz”, a mit e rávert szó „libertas”~
112   VI|             fejednek még azt sem, a mit Isten~ Adott felkent ősök
113   VI|      fegyverét népek erős harczán,~ Mit a magyar földje, keze, lelke
114   VI|             benne rangja társát.~ A mit Erdély elkezd, azt végre
115   VI|      világból újra előtörnek,~ De a mit most ásnak, alattomos aknák~
116  VII|          adni, venni,~ Megigérni, a mit kérnek~ S meg nem adni,
117  VII|             elmentek,~ Nem törődni, mit beszélhet~ A sok ringy-rongy
118  VII|  megboldogult~ Nyilatkoznék: valyon mit tart e dologrul?~ ~4. Jussa
119  VII|         elvet,~ Hanem a személy az, mit a tanács elvet.~ ~12. Oh
120  VII|             szenved kétséget.~ Hogy mit adjunk neki! Beszélünk e
121  VII|           13. No hát adjunk neki, a mit kiván; de ugy,~ Hogy a másiktól
122  VII|       keveset, mindent, vagy azt, a mit.~ ~33. Én csak bátorkodom
123  VII|               Mártzius 15-dikén.~ ~„Mit kiván a magyar nemzet?”~
124  VII|            a magyar nemzet?”~ Ugyan mit kivánna még?~ Hiszen minden
125  VII|             De mind végrehajtaték.~ Mit „ád még” a magyar nemzet?~
126  VII|          nemzet?~ Ez a kérdés. - Ki mit mond?~ Marad-e még, mit
127  VII|             mit mond?~ Marad-e még, mit el nem szed~ A tizenkét
128  VII|               IX.~ ~Ha te tudnád, a mit én gondoltam,~ Nem aludnál
129  VII|            alszom, alszom.~ ~ XI.~ ~Mit tanultál kis fiacskám,~
130  VII|            te másik szép fiacskám,~ Mit tanultál annyi éven?~ „Én
131  VII|         lóval egy halottat.~ Valjon mit véthetett,~ Hogy még csak
132 VIII|          Igen jól meg tudott óvni,~ Mit e derék hű embernek~ Nagy
133 VIII|       láthatáron,~ Tán felhőt, vagy mit vár ott?~ „Hogyan áll az
134 VIII|           ujságot,~ Árkeletet, vagy mit vár ott:~ „Hogyan áll az
135 VIII|             Hangulata nem vitézi.~ „Mit csinál a feleségem?~ Valjon
136 VIII|         forrás mellett?~ Nem tudom, mit vitt a fején?~ Oh be nagyon
137 VIII|           Ülhetsz: ott a széked.~ A mit vártál tavaly óta hiven,~
138 VIII|             bátran~ Megmondaná, - a mit ő mond.~ ~Mind alkuszik,
139 VIII|          ember egyszer~ Megbánja, a mit vétkezett.~ Ifju asszony
140 VIII|            nyarat.~ Napoleon - vagy mit mondok?~ Medve marad odújában.~
141 VIII|       időjel ez.~ Diplomaták - vagy mit mondok?~ Pókok nagy sok
142 VIII|               Csipcsup lapok - vagy mit mondok?~ Légy és bögöly
143 VIII|       magtárunk.~ Ágyudörgés - vagy mit mondok?~ Mennydörgés már
144 VIII|     segithetsz~ Ebben az esetben?~ ~Mit tavaly eldobtál, vedd fel,~
145 VIII|             a szérü felszáradjon.~ ~Mit mondanak a tudósok,~ Hogy
146 VIII|           tudósok,~ Hogy mostan hát mit csináljunk?~ Mit ültessünk,
147 VIII|         mostan hát mit csináljunk?~ Mit ültessünk, mit árkoljunk?~
148 VIII|         csináljunk?~ Mit ültessünk, mit árkoljunk?~ Hogy fel ne