Rész

  1    I|          szavad messzehangzó:~ Hogy e méla dallam nem mienk;~
  2    I|       beszélsz?~ Mit tudod te, hogy e keserédes~ „Ki-ne-mondd-mi”
  3    I|          csinos helység~ Emelkedett e szép darab földön szerte.~
  4    I|             Homlokát lehajtsa, mind e mai napig.~ Mások udvarán
  5    I|            öregséget ért.~ Ki tudja e boldog korbul,~ Mikor a
  6    I|             ott! Halld,~ Ő volt, ki e dalt zengé itt?~ Oh halva
  7    I|         könynél mi keserűbb?~ Mitől e pohár megtele.~ Mikor az
  8    I|            ég a házunk!~ Ah, nekünk e könnyelmün szép,~ De hiú
  9   II|         Hosszú századokon át,~ Hogy e honban ne mondhassa~ Senki
 10   II|           ki kell választani.~ Hogy e honban ne mondhassa~ Költő,
 11   II|             A hazai hangokon.~ Hogy e honban ne mondhassa~ Gróf
 12   II|       Könyvekben és ujságban,~ Hogy e honban ne mondhassa~ Senki
 13   II|         gyalázat, mely kiséri,~ S ő e tenger fenekén~ Napra nem
 14   II|           utókor tartogassa! Semmi~ E nagy szellemből nincs elmúlva
 15   II|          ember ellen kelne~ Harczra e miatt: - volna értelme.~ ~
 16  III|             tyukszemem.”~ ~Mi itten e gyanus csomag?~ Fekete por!
 17  III|           kis sziklás Czernagórát.~ E fölött tanácskozásban~ Töltének
 18  III|         ingyen, nem alamizsnát~ Kér e nemzet! A jobb létért~ Adja
 19  III|        nemzet.~ Harmadik - nincs. - E két egység~ Több elosztást
 20  III|     fél-hold,~ Hogy honáért küzdve, e nép~ Megtört, de meg nem
 21  III|           Nem babona, de hit széles e hazában:~ Hogy a ki le próbál
 22   IV|         Herbert vitéz - nem mozdult e szóra.~ Szól Bakics huszonhatod
 23   IV|         napot választja lakhelyül,~ E rémtorony, e szörnyű börtön
 24   IV|            lakhelyül,~ E rémtorony, e szörnyű börtön itt~ Nem
 25   IV|             puszta, az hazám~ És én e pusztát, puszta bár, imádom.~
 26   IV|          egy hazát és nemzetet,~ És e tudatnál puszta lett Babel!~ ~
 27   IV|              mind az egész környék~ E várat uralta; abban a nagy
 28   IV|           első családalapító,~ A ki e jószágot vérével szerezte,~
 29   IV|       harczban keresztűl szegezte.~ E szép uradalmat ő vevé meg
 30   IV|               Oh dicső elődi voltak e családnak!~ (Vajon mit mondanak,
 31   IV|            nem csodálkozunk, miként e vár maga~ Elégett általa.~ ~-
 32   IV|             vár, a tiboldi birtok,~ E két mosolygó szem miket
 33   IV|           szem miket úgy elirtott,~ E pirosló szép ajk miket úgy
 34   IV|             miket úgy lehelt szét,~ E fehér kicsiny kéz miket
 35   IV|               Hogyha érző szive van e festett képnek,~ Mint fájhat
 36   IV|           terhét a névnek».~ ~Oh ha e kép látja, oh ha e kép tudja,~
 37   IV|            Oh ha e kép látja, oh ha e kép tudja,~ Milyen nyomorral
 38   IV|           irva:~ Kín neki ott állni e rámában fogva:~ Folyvást
 39   IV|     Hazámnak ősi rende oh figyelj:~ E szó elől hideg szivet ne
 40   IV|       nyugodtan nem fedi.~ ~Te légy e földön úr, ezt kérjük im.~
 41   IV|          átélt hosszú szent rege!~ ~E föld egy szines szappanbuborék,~
 42   IV|            s uj ország-támadás.~ ~S e hab tünő szinváltozásait~
 43   IV|      gyönyörrel~ Szól Isten: «Nézd! e szines kis tekét~ Lakják
 44   IV|          Lakják népmilliók. És mind e nép~ Keblében hordja élő
 45   IV|       hiszed, hogy lelked adtad át~ E fajnak, csupán védárnyad
 46   IV|           ősi lélekakarat.~ ~És adj e népnek vaskemény szivet,~
 47   IV|         népnek vaskemény szivet,~ S e szivbe szikrát, szikrázó
 48   IV|             Egy percz az néked - és e percz alatt~ E nép elmulik
 49   IV|           néked - és e percz alatt~ E nép elmulik s téged megtagad!»~ ~
 50   IV|          kifolyt vér tengerét.~ ~És e tenger elönti! - Nevetett~
 51   IV|     veszélynek gyönyörén!~ «Elmulik e nép önmagában is,~ És össze
 52   IV|         szörnyü ujjait~ Végig söpré e nép törtenetén:~ «Isten
 53   IV|             Szabad lett és dicső. - E nép szive~ Egy dobbanás
 54   IV|     gyülölés sötét nemtője szólt:~ «E fajt nem fogja másnak fegyvere;~
 55   IV|        Istent csufolva hulljon szét e nép!»~ ~S az átok méregmagva
 56   IV|        irigyen bánta rossz müvét:~ «E szikla-nép kifog minden
 57   IV|      átaludt századnak bűneért.~ ~S e népet látta Isten küzdeni,~
 58   IV|       halhatlanság csarnokába visz~ E föld szinéről nem egy angyal-ut: -~
 59   IV|      szinéről nem egy angyal-ut: -~ E nép egyenlő hévvel birta
 60   IV|                És látta Isten, hogy e hon fia~ A tulvilágon is
 61   IV|      tulvilágon is hazát szeret,~ S e honnak itt, melyen hamvát
 62   IV|      Temesse el örökre a magyart?~ ~E hon felett egy végső nagy
 63   IV|            Hogy maradt meg «ez egy» e muzsikaszernek,~ S nem fogták
 64   IV|            S bámulva kérdendi: «Hát e mi a menkő?»~ Mit mondjanak
 65   IV|           Ha mondja: meghal érted.~ E szót csak asszony tartja
 66   IV|        mórnál.~ ~«A mily igaz, hogy e czipőt~ Ölébe áthajítám,~
 67   IV|            azon lap.~ ~Véssétek föl e kőbe majd:~ A kik hiven
 68   IV|        rabol el, mi oda~ Mindketten e sirba leszállunk...’»~ ~«
 69   IV|              Ország czimer, - éppen e helyen át van~ Lőve: mutatja
 70   IV|          igazad van.»~ ~«Sok társam e házban. Együtt mi lakunk; -~
 71   IV|        szörnyeteg!~ ~Mi védelem van e szavakra vádlott?~ Kérdé
 72   IV|          forditsd az orczád.»~ ~«Ha e bajból kigyógyítasz,~ Ha
 73   IV|            bajból kigyógyítasz,~ Ha e férget elaltatod:~ Adok
 74   IV|        nekünk bohózatot!~ Jó kedvre e mogorva kört~ - Bolond vagy -
 75   IV|          jobban szomjúhozok!»~ ~«Ha e bajból kigyógyitasz,~ Ha
 76   IV|           hasát tartja,~ Úgy kaczag e tréfa felett;~ Még ilyen
 77   IV|                  No ha Ottónak csak e kell,»~ - Szól magában a
 78   IV|            Ottó egészen veres lett~ E rosz hirre. Fordult vissza.~
 79   IV|          Walter lovaghoz:~ «Vedd be e várat ostrommal!»~ Walter
 80   IV|          szomjazok!»~ ~«Fogjátok el e vakmerőt!~ Hivjátok a császárt
 81   IV|             vassal Kinga rámutat:~ «E nőruhás alak: fiú!»~ ~Istent
 82   IV|           lesz-e?»~ ~«Mit sem tudok e fattyuról!»~ - «Nem tudsz?
 83   IV|             Nem tudsz? úgy vedd fel e vasat,~ Hah! Nem mered megfogni?
 84   IV|            se látott, - bruhaha!»~ ~E szóra a sok udvaronczféle~
 85   IV|          kelt bámultábul.~ «Adjatok e ficzkónak, - igy dörög,~
 86   IV|    csapatonkint:~ Nézegetik, mi ez? E bizony pecsenye!~ Ingerkedik
 87   IV|     kiforditott bunda,~ Hát még más e tréfán mulatni hogy tudna!~
 88   IV|        Galeottit azonnal hivatja:~ «E két vadat itten, világ csodájára,~
 89   IV|          köpenyét tekintve:~ «Adass e vargának menten száz aranyat»:~
 90   IV|         telik kedve?»~ - Pál mester e szókra köpenyét felveszi,~
 91   IV|             pusztulása szörnyü,~ Mi e gyászt lemossa, nincsen
 92   IV|     nemzettek gyávát!~ ~Álljunk meg e helyben, forduljunk meg
 93   IV|           kérne.~ ~Hat férfit leölt e szörnyü asszonyember!~ A
 94   IV|         Legdrágább kincsünknek csak e szó felel meg.~ ~Azért dicsértessék
 95   IV|              Hogy’ rontok keresztül e fene-vad-nyájon?~ Nyakamra
 96   IV|           éget. -~ ~Napokig utaztak e nagy sivatagban,~ Ég, föld
 97   IV|          találta!~ Elbámult rebegve e csodatalányon:~ «Te voltál,
 98   IV|        Akkor így beszélt magában:~ «E földön minden mulandó;~
 99   IV|           járja a garat:~ Nem látni e tájon még csak egy madarat. -~ ~
100   IV|             hozzám vezessék,~ Fogja e vasgyürüt: rajta van a pecsét,~
101   IV|             Bente úr, kit lát ott?~ E tekintet mondá: én vagyok
102   IV|             volt nékem!~ ~Vitesd el e tálat, neked több szükséged~
103   IV|            Mit gondol a király most e pillanatban?~ Hiszen a gondolat
104   IV|     osztozásnak itten nincs helye.~ E kincsnek is felét a nő megosztá,~
105    V|      neveznek közös jóltevőnek”.~ ~„E bizony nagyon szép!” mond
106    V|             nélkül keresztelőt.”~ ~„E már megint nagy sor!” szól
107   VI|           megőrzi híven, addig él.~ E kincs neve: az édes anyanyelv.~ ~
108   VI|     szeretjük, ne csodáld.~ ~Nekünk e kincs volt századok során:~
109   VI|              S hálából kincsét mind e helyre hordta.~ ~Körül vihar
110   VI|           üdvözölve ősi Debreczen,~ E templom-ünnepélyen, mert
111   VI|           szellemünknek~ Épülhetett e ház: - „azért ez oltár.”~ ~
112   VI|    visszavitt.~ ~S az a tenger, mit e kettő közt bejártál,~ Annak
113   VI|       szózatára~ Tárogatóidnak kelt e hon magzatja,~ Lélek szállt
114   VI|        hiába kaszálják.~ ~Mi maradt e nagy kor tündérvilágából?~
115   VI| egybeforrnak:~ Egy „rézpénz”, a mit e rávert szó „libertas”~ Aranyértékűvé
116   VI|          annyi ellenség nem győzött e népen!~ ~S az eszme, a minek
117   VI|         teremt,~ Ennek hódol, áldoz e földi Istennek,~ Ez a te
118   VI|            nem bontott.~ ~Te voltál e honnak megtörhetlen vára:~
119   VI|          nem mentek jajgatni széles e világba,~ Színlett fájdalmakkal
120  VII|       Nyilatkoznék: valyon mit tart e dologrul?~ ~4. Jussa vagyon
121  VII|          mit adjunk neki! Beszélünk e végett.~ ~13. No hát adjunk
122  VII|          egy poéta; -~ Ki emlékezik e névre?~ Petőfinek hítták,
123  VII|             megsérteni a birót!~ Ám e nagy nap emlékére~ Hogy
124  VII|         feledjük~ Ebben az életben~ E földi életben~ A mi forró
125  VII|       elfeledjük~ Ebben az életben~ E földi életben~ A mi forró
126 VIII|           jól meg tudott óvni,~ Mit e derék hű embernek~ Nagy
127 VIII|            érte,~ Soha hívebb kebel e rangot nem kérte;~ Minden
128 VIII|         Szivesen fogadnak mindenkit e házban,~ Testi jóllétére
129 VIII|            s elhordá ebédem.~ Tudom e jó fiu magában eleget~ Imádkozott