Rész

  1    I|                   Et tu mi fili Brute!” Még te is~ Ellenünk fordulsz, oh
  2    I|                     mint avult játékszert,~ Te vén gyermek! könnyen összetépsz.~ ~
  3    I|              hirhedett zenésze,~ Mint tudod te, hogy miről beszélsz?~ Mit
  4    I|                  miről beszélsz?~ Mit tudod te, hogy e keserédes~ „Ki-ne-mondd-mi”
  5    I|                   mint szeszély?~ Mit tudod te, mi a honfi bánat,~ A ki
  6    I|                    sem tartozol?~ Mit tudod te, mért a túlcsapó kedv,~
  7    I|                  dal utója szól?~ Mit tudod te, hogy mi a magyar dal?~
  8    I|                   sem hallhatod.~ Mit tudod te, mi egy nemzet kincse,~
  9    I|                     mik annak ősi szentei?~ Te, ki anyád édes drága nyelvén~
 10    I|              Lavotának?~ Ki több volt, mint te; bár nem nagyobb.~ Nem tevéd;
 11    I|                     A ki jobb jövőt tagad.~ Te kérjed azt s hidd, hogy
 12    I|                Hogyha szived kifakad.~ Ez a te régi jellemed:~ Magyar,
 13    I|                     uj kor a mélyben,~ Csak te maradsz-e halva magad?~
 14   II|           Üdvözöllek nemzetiszín csillag!~ ~Te benned egy a nemzet! Föltünésed~
 15   II|                    még tovább?~ A szellemet te oldozád fel egykor~ S a
 16   II|                 hogy halj meg elébb. -~ ~De te azért ne hagyd magad,~ Akárki
 17   II|                   vigad mindig sírva,~ Ez a te mostani mulatásod~ Nem könnybe,
 18   II|                     Nagy az adó!” hát ugyan te~ Mit fizetsz Demosthenes?~
 19   II|                       Harczra fel!” S a hol te szolgálsz,~ Melyik az az
 20   II|                 ezred?~ Az Untauglik ezred! Te csak~ A kuczkód védelmezed.~
 21   II|                   Kezdjük ujra!” Nem félted te~ A hazádat a tűztől,~ Csak
 22   II|                  üszköt.~ - De ha baj lesz, te magad majd szokás szerint
 23  III|                   maga egy árzenál;~ De oda te be nem jöhetsz;~ Mert annak
 24  III|              másikhoz kell untalan járnod,~ Te tudhatod még, hogy mi a
 25  III|                  veled a mi házunk tája,~ S te nálunk nem zsellér, de hű
 26  III|                      fátyol”, mely takar!~ ~Te kivüled itt senkinek~ Nincsen
 27  III|              javunktól igy megváltunk~ Ez a te sűrű érdemed~ Oh liebe allgemeine
 28   IV|             Pokolerő ellen most segits ég!~ Te fogd pártját vérző bajnokodnak.~ ~-
 29   IV|                     Pokoli örömét lelte.~ ~«Te Erdődy bánnak vagy kutyája;»~ -
 30   IV|                   monda a szolgának:~ «Hisz te még nem is magyar vagy;~
 31   IV|                     könny, néked a sohaj.~ ~Te engem, - mondják, - sárból
 32   IV|                   én, a meddig zöld a tér;~ Te, meddig földet ér a menny-azur.»~ ~
 33   IV|                hallod szózatom,~ Halld meg, Te nem vagy úr, csak sárdarab.~
 34   IV|                    pihenj, s feledve légy.~ Te nem vagy úr! Ormuzd az én
 35   IV|                  bár, imádom.~ Téged pedig, te rút aranycsoda,~ Lesujtalak.
 36   IV|                  nyelvet anyjától tanult.~ «Te nem vagy Isten; Jehova az
 37   IV|                    annak, népem, Izrael».~ «Te nem vagy Isten: mert a Brahma
 38   IV|                 Indus partja, nem Bábel».~ «Te nem vagy Isten, áldott Isis
 39   IV|                    Nilus mentén Mizraim».~ «Te por vagy, por vagy, por
 40   IV|                lesütve mint szűznek.~ - Hát te ifju délczeg bajnok mit
 41   IV|                  fenn? és mit szerze? - Hát te~ Mit felelsz magadról?~ ~-
 42   IV|                  föld nyugodtan nem fedi.~ ~Te légy e földön úr, ezt kérjük
 43   IV|             aranykor kezdő napja lészsz;~ S te azt mondád: «az utolsó levél!»~ ~
 44   IV|                 csak asszony tartja meg! -~ Te vedd hátadra vérted:~ Én
 45   IV|              csókoljuk-e egymást?~ Én? - és Te? meg Ő? - Háromszivü egység!~
 46   IV|                    boldogul élt, a mig élt, te veled,~ Nőm. - Özvegyem
 47   IV|                  mondsza, felejteni tudsz-e te engem?~ - Olcsó a halál,
 48   IV|                 fiaimnak...~ Én megsiratom; te ne várjad!~ Száz közt ő
 49   IV|                  félt a halott! Szép lepke, te röpkedj,~ Majd ha a nászzene
 50   IV|                merőn...»~ ~‘Csontkoponya! - Te nem Ő vagy! - Ereszsz el!~
 51   IV|               álmából ijedve, kiált,~ ’Nem! Te nem Ő vagy! Nem megyek én!~ ~
 52   IV|                   irgalmas, ne gyönyörködj~ Te barátodnak elestén.»~ ~«
 53   IV|                   megbocsásson~ A jó Isten: Te rád hallgat;~ Gyakoroljon
 54   IV|                  kört~ - Bolond vagy - csak te hozhatod.»~ ~A dőre hull
 55   IV|                   irgalmas, ne gyönyörködj~ Te barátodnak elestén.»~ ~«
 56   IV|                    A mire az porrá hamvad,~ Te drága szép virágszálom,~
 57   IV|                   derék.~ ~«Jer ülj mellém. Te nagy hősöm,~ Ki az angyalvárt
 58   IV|                 Meglássuk, hogy nem félsz-e te?»~ ~Fehér szikrákat hány
 59   IV|               eleven.~ ~«Császár! a bűnös a te nőd!~ Láttad, midőn mezitelen~
 60   IV|                 Dúlt arcza árulja el őt.~ ~«Te légy a máglyán harmadik!»~
 61   IV|                    nem tudnál még szebben?~ Te sirsz? Mikor puska a kezedben!»~ ~
 62   IV|              Rámordul gorombán: «mit hoztál te paraszt?~ Ha hoztál, bemehetsz:
 63   IV|                  szaladnak,~ Azt mondá: „Ne te né! hisz nem oda Buda,~
 64   IV|                     és tovább eblábol.~ ~De te édes hugom, jó Puskás Kalára,~
 65   IV|                   hugom, jó Puskás Kalára,~ Te ne kivánkozzál mostan a
 66   IV|                  egy nem volt köztök:~ Csak te hiányoztál: te, a nőstény
 67   IV|                köztök:~ Csak te hiányoztál: te, a nőstény ördög!”~ ~„No,
 68   IV|                     mostan a hegy alatt.~ ~«Te lidérczek anyja! te sárkány
 69   IV|                         Te lidérczek anyja! te sárkány kotlója!»~ Haragos
 70   IV| Boszorkány-varázszsal hat vitézt megrontál~ Te béka, te varangy, te pók,
 71   IV|                  vitézt megrontál~ Te béka, te varangy, te pók, te torontál!~ ~
 72   IV|             megrontál~ Te béka, te varangy, te pók, te torontál!~ ~Én most
 73   IV|                   béka, te varangy, te pók, te torontál!~ ~Én most megfojtalak: -
 74   IV|                       Mi a feleleted?» -~ ~«Te vagy a hetedik!» kiált erre
 75   IV|                      Mi sorsra hagylak itt, te drágám, te szentem!~ Ha
 76   IV|                     hagylak itt, te drágám, te szentem!~ Ha szép szemeidtől
 77   IV|               örömét mondja ki az állat.~ ~«Te vagy oroszlánom?» szól Róbert
 78   IV|                  rebegve e csodatalányon:~ «Te voltál, te magad az én oroszlánom!»~ ~ ~ ~
 79   IV|                 csodatalányon:~ «Te voltál, te magad az én oroszlánom!»~ ~ ~ ~
 80   IV|                       Légy itthon házamnál, te múzsanövendék!»»~ ~Bente
 81   IV|                felkerestél itten. -~ A hogy te én nekem, én neked úgy hittem.~ ~
 82   IV|                        Nem uram, királyom!~ Te is kiadtál lám a második
 83   IV|                      hogy nem megy;~ Jobb a te kezedben ez az arany, ezüst:~
 84   IV|                 Megindult a király: «Nagy a te hűséged!~ Ehez mérve meg
 85   IV|                  meg is jutalmazlak téged.~ Te légy királybiró: pusztuljon
 86   IV|                    nem akarna.~ «Hát bizony Te Fölség mostan azt gondolod,~
 87   IV|                   nem czigány,~ Hogy mindig te rád gondoltam,~ Te rád,
 88   IV|                   mindig te rád gondoltam,~ Te rád, édes marczipán;~ Bizonyítja
 89   IV|                    mondja: „Nézd galambom,~ Te vagy mindig a gondom.~ Azt
 90    V|                   munka, ez a lomha!~ ~Vagy te is ott volnál régen,~ A
 91    V|                      most nincs bolt-ár;~ A te lángod kihült helye~ Nem
 92    V|                   már nem követelhető.~ Hát te ott leghátul, ki jössz nagy
 93   VI|                 földre irta szellemével.~ ~„Te” anyanyelvünk tiszta őrhelye,~
 94   VI|                   ontotta vérét, - egyedül~ Te őrizéd a magyar Helikont.~ ~
 95   VI|           nemzetünknek~ Meghódithatlan vára Te valál.~ ~Pedig nem voltak
 96   VI|                 tudomány:~ Ez véde téged és Te védted ezt.~ ~A honni múzsa,
 97   VI|                  hogy meg se lássa többé.~ ~Te akkor is megőrzéd kincsedet:~
 98   VI|             szavának csábja meg nem ejte.~ ~Te a szegény, a megvetett anyának,~
 99   VI|                 Lett élő nemzet a magyar, s Te abban~ Mekkája a tudós zarándokoknak.~ ~
100   VI|                    a tudós zarándokoknak.~ ~Te szülted a tudóst, ki felvilágolt,~
101   VI|                    tudóst, ki felvilágolt,~ Te szülted a hit buzgó pásztorát,~
102   VI|                vihar harsogását öltve.~ ~De te, örök élő, örök ébrenlévő,~
103   VI|                      S még maradt valami: a Te egész lelked,~ Egy nemzetnek
104   VI|                     e földi Istennek,~ Ez a te szellemed, oh Rákóczy Ferencz,~
105   VI|                   semmi szét nem bontott.~ ~Te voltál e honnak megtörhetlen
106   VI|                 rómaiak legyünk,~ Nemzetünk Te nálad talált menedéket:~
107   VI|                   itten fejedelmi széket.~ ~Te védted ellentől nagy Magyarországot,~
108   VI|                       S ismét tovább aludt. Te maradtál ébren~ S folytattad
109   VI|               adtunk hamar alvó tűzzel,~ De Te nálad talált a művészet
110   VI|                    ármány, új életet szülsz Te,~ Föltámad Te benned, kit
111   VI|                 életet szülsz Te,~ Föltámad Te benned, kit ott eltemettek~
112  VII|                     tartjuk kezeinket, -~ A te hideg szíved, az választ
113  VII|                  volna~ Megsirattál volna,~ Te is, én is, mind a ketten~
114  VII|                       Én pihennék ott lenn~ Te siratnál itt fenn,~ Én sem
115  VII|                   itt fenn,~ Én sem volnék, te sem volnál~ Szerelmünkhöz
116  VII|                 nagy ok,~ Légy szives, hogy te még éngem~ Ments ki azzal,
117  VII|                 koldus, rongyos tolvaj)”~ - Te még most is olyan szép vagy.~ ~
118  VII|                    furulyácska.~ ~ IX.~ ~Ha te tudnád, a mit én gondoltam,~
119  VII|             beszélek szépen, bátran.”~ ~Hát te másik szép fiacskám,~ Mit
120  VII|                   XIV.~ ~Azt álmodtam, hogy te halva voltál,~ Egész éjjel
121  VII|                 elvesztelek örökre.~ ~Pedig te a bálban voltál akkor,~
122 VIII|               tagságra itéltetett.~ ~No hát te is benn vagy, czélhoz értél,~
123 VIII|                    annyi~ Évig várakozhat:~ Te mingyárt az első intrádára~