Rész

  1    I|                velünk,~ Mely beszél, mit el nem mondhat a száj,~ Mit
  2    I|                   Az országos nagy ház, (el se férnek ebben;~ Még mikor
  3   II|                   Velünk maradj, ne tűnj el.~ Ülj a székbe, mely megillet,~
  4   II|     Vizbefojtottnak nyakán.~ ~És a másik el kiszálla~ Oly magasra, mint
  5   II|            Keblünkre tüzve légy és mondd el annak,~ Hogy a hol állsz,
  6   II|                   11. -~ ~Félszázad siet el sirodon, hantját letiporva,~
  7  III| Ezernyolcszázötvenkettő:~ A jobb idő még el nem jő.~ Ezernyolcszázötvenhárom:~
  8  III|                  s hozzá angol~ Köd lepi el az utczákat:~ Nem hogy jövendő „
  9  III|                   Lőpor volna, se’ sülne el.”~ ~Mi áll ki a zsebedből
 10  III|                Nizzát utána felhajtott.~ El se verte vele éhét:~ „Gyorsan!
 11  III|              jobb világnak:~ A hol ember el nem rontja,~ A mit az ég
 12  III|                 Ah, a fecskék régi házuk el nem hagyják.~ ~Nem csalogatunk
 13   IV|                  Erdődyt, a bánt.~ Mondd el neki, hogy mi itt elvesztünk,~
 14   IV|             egész országod rongy!~ Áruld el és mindent kimondj:~ Ki
 15   IV|                    Rongyos hazám rongyát el nem adom,~ Nevem inkább
 16   IV|              titkos dobbanása~ Se mondja el azt a mit tud:~ Sírt áss
 17   IV|                jő, térjen ki! és kerülje el!~ ~Árnyéka a föld egyik
 18   IV|             lánczokat hord.~ Muljon ő is el, hová a többi?~ ~Égnek őre,
 19   IV|             szinéhez: «Oh uram ne rontsd el!~ Alkotád és kedved megnyeré
 20   IV|          lehajlik.~ «Kelj, álmodat hagyd el, a sziv fenekén,~ Ébredjen
 21   IV|               mely hamvait nyomja,~ Soha el nem évül.~ ~Emitt három
 22   IV|                most is vigan járnak -~ - El az útból félre!~ ~Enyelg
 23   IV|         mosolyogni,~ Hogy kezével arczát el nem takarhatja,~ Hogy nem
 24   IV|              vész érkeze. -~ ~Nem veszté el. - Küzdésből lett a hir;~
 25   IV|               hát kimulni őt:~ Pusztitsa el a lassu, kába álom.~ ~Ugy
 26   IV|                  kába álom.~ ~Ugy muljon el mint sír márványiról~ Avult
 27   IV|                Idők mohája, rozsda törli el,~ Nem bántja tűz, vas, -
 28   IV|               ujra, vagy hogyan~ Temesse el örökre a magyart?~ ~E hon
 29   IV|                  részére állj?~ Határozd el magad, és ne remegj!~ ~ ~ ~
 30   IV|             felderit, s sok bánatot hajt el.~ Kávét az asszonytól ne
 31   IV|            muzsikaszernek,~ S nem fogták el utban Beczirkszkomiszernek?~
 32   IV|              tánczolnak, nem fáradnak ők el.~ S ugyan nem gondolnak
 33   IV|           nyitott ablakon.~ S azzal vesd el magad! Ott hagyva kintornát~
 34   IV|                hogy vihet lába!~ Csipjék el, fogják el, hozzák ide viszsza,~
 35   IV|                lába!~ Csipjék el, fogják el, hozzák ide viszsza,~ A
 36   IV|                    Aczélvitéz vitt fogva el,~ Most tüntesd hős erődet.~
 37   IV|               Nem vesztelek, nem hagylak el,~ Vagy itten visszavívlak,~
 38   IV|              Chamot,~ Hanyadszor esküvéd el,~ Ha csókért tetted: kivülem~
 39   IV|                     Győzelmes ütközetből el~ Paizson hozzák a férjet,~
 40   IV|              soha!~ Ha téged a sir rabol el, mi oda~ Mindketten e sirba
 41   IV|                 Te nem Ő vagy! - Ereszsz el!~ Férjem soha nem voltál. -
 42   IV|            zöméhez~ S meg sem pihent mig el nem végezé,~ A bünlajstrom
 43   IV|                be haját szépen,~ Ő zengi el, ő legyezi~ Pávatollal szendergtében.~ ~
 44   IV|                 ne törjem én meg?~ ~Hidd el nekem, hű férfi nincs~ Sehol,
 45   IV|                  szomjazok!»~ ~«Fogjátok el e vakmerőt!~ Hivjátok a
 46   IV|                 hirtelen~ ~Hogyan pirult el! Egy csupán~ Maradt közönbös,
 47   IV|                  Nem tudja mért piruljon el?~ Ártatlan még; még nem
 48   IV|            tekintete,~ Dúlt arcza árulja el őt.~ ~«Te légy a máglyán
 49   IV|                   Együtt hamvadt a téren el.~ S a circusban tapsol a
 50   IV|               hogyha rinóczerosz~ Nyerné el, még annak se lenne rossz.~
 51   IV|                  csukát csak nem ereszté el.~ S a csuka a száját csak
 52   IV|             motosza.~ S aztán hadd vigye el Isten szent hirével!~ Ha
 53   IV|              hallaná az ember, nem hinné el.»~ «Nem nekem pálcza kell,
 54   IV|            szitkozódtak máshol,~ «Vigyen el a tatár!» nagyobb átkozás
 55   IV|              Vagy mikor ballábbal hagyta el az almot,~ Ha megharaguvék
 56   IV|            vázzát. -~ ~De tatár nem visz el minket szolgálónak!~ De
 57   IV|                     Csak kelmetek vigyék el a férfi tábort:~ Verjék
 58   IV|                  vett, semmi sem veszett el.~ ~Egész fegyver-tár volt
 59   IV|           romlását.~ ~Vinné ám, ha utját el nem állná Klára!~ Pilátushoz
 60   IV|                   Tálaltam galambom! mig el nem hül, jőszte!”~ ~Nem
 61   IV|            félmázsát?~ Mind nem oszlatja el paprika marását.~ ~Ordit
 62   IV|           csépeltek, kazalba is rakták.~ El kell őket látni szép asszony
 63   IV|             lovag a szent földre indul,~ El messze a Vörös-tenger partjain
 64   IV|              hagyva?»~ ~««Nem maradok én el soha, sehol, tőled!~ Veled
 65   IV|                      A nagy bámulat közt el is felejtette,~ Hogy hát
 66   IV|               biz az oroszlán nem maradt el tőle.~ A lovag oldalán ballagott
 67   IV|        elváltottalak;~ Ezután hogy többé el ne téveszszelek:~ Tegyünk
 68   IV|             lovag él még:~ Pedig már rég el is temetettnek vélték.~ ~
 69   IV|            közöttek. -~ ~Itten sem marad el tőle oroszlánja;~ Hogy nála
 70   IV|             Gondolja szivében: nem marad el ő se!~ ~A mikor Róberttel
 71   IV|         visszatérni: -~ S a repülő hajót el nem tudja érni.~ ~Az erős
 72   IV|                   Koldusnép sohasem vész el! -~ Minden király koronája~
 73   IV|                   Csak én alólam nem fut el~ Az országom. Enyim biztos.~
 74   IV|                  a pogányok:~ Az enyimet el nem veszik. -~ Talán még
 75   IV|            ellenkezőjét nekem se’ hinnék el. -~ Nem nyeli az el, ha
 76   IV|               hinnék el. -~ Nem nyeli az el, ha valamit megszégyenl:~
 77   IV|             Mátyás igy szól erre; «Mondd el hogy volt mint volt?»~ ««
 78   IV|              addig csak kitartom;~ Hazám el nem hagyom, itten kell maradnom. -~ ~
 79   IV|                  van egy paripám; de azt el nem adom;~ Mivel lófő-székely13
 80   IV|                   Királyom, hazámat soha el nem hagyom!»»~ ~Mátyásnak
 81   IV|              valamennyi szelek se vernék el!~ Bente úr Budára felrándulni
 82   IV|                   Budán a másikat vennék el bizonynyal.»» -~ ~Jó hogy
 83   IV|                Buda:~ Koczogva még délre el is jutott oda.~ Nagyot bámult
 84   IV|                     Kivánom, hogy költsd el teljes egészséggel.»~ ~Héj,
 85   IV|                elég volt nékem!~ ~Vitesd el e tálat, neked több szükséged~
 86   IV|              Hogy őt is csak félig vigye el az ördög.~ ~Ámde ha én rám
 87   IV|              inte, hogy kedvét ne vegyék el:~ Mert könnyü a szegényt
 88   IV|              felel a kántor, nem fogadom el ezt,~ Van a kit hordozzak,
 89   IV|                 volt az egész, felejtsük el.”~ ~Az egyiknek volt szép
 90   IV|                 volt az egész, felejtsük el.”~ ~Két jó barátnak két
 91   IV|                 volt az egész, felejtsük el.”~ ~Kopott ruhában koldul
 92   IV|                 volt az egész, felejtsük el.”~ ~ ~ ~
 93   IV|               kenyerét,~ Tőle nem vették el jó kérges tenyerét.~ Jó
 94   IV|                  a miniszter nem csaphat el senkit.~ ~ ~ ~
 95   IV|          fitymálva, kit szivesen fogad.~ El Amerikába, el az uj világba!~
 96   IV|           szivesen fogad.~ El Amerikába, el az uj világba!~ Igaz művészetet
 97   IV|               voltál?~ Jövőre is ereszsz el!”~ Az asszonyka nevet erre,~
 98    V|                 Azt a „régit” hát feledd el!~ ~Vagy élczlapot szerkesztenél?~
 99    V|           ezuttal lelki szépségverseny:~ El nem marad erről, tudom,
100    V|               lótás-futásban.~ ~Én járom el dolgát bajosnak, peresnek,~
101    V|                  Jótékony rovatbul nevem el nem marad,~ Hol adakozás
102   VI|                 nem, tűz nem vette tőled el,~ Sem úr szavának csábja
103   VI|           veszély közt soha sem csüggedt el,~ Hogy annyi ellenség nem
104   VI|                  fundamentumot.~ ~Csapás el nem csüggeszt, siker el
105   VI|                  el nem csüggeszt, siker el nem kábít,~ Erőnket feszítve,
106  VII|                Négy börtönben senyvedett el.~ Csak háromnak volt jó
107  VII|                 csizma.~ ~Együtt hagyták el a csatát;~ Egyik kilőtt
108  VII|        protestálni,~ Hogy sikere lesz-e? el fog aztán válni.~ ~6. A
109  VII|                  másiktól meg ne vegyünk el sehogy.~ ~14. Mondják neki,
110  VII|                    16. De isz oly sokáig el nem halaszthatni.~ ~17.
111  VII|                17. És még sem dönthetjük el egyedül azt mi.~ ~18. Sürgeti
112  VII|                belé.~ ~26. Az aviticitás el lévén törülve,~ Én azt tartom
113  VII|                  mond?~ Marad-e még, mit el nem szed~ A tizenkét bécsi
114  VII|               Hogy ha így nem volna, tán el se hinném ezt.~ ~A fekete
115  VII|                vizei~ Nem választják azt el, nincs messzeség neki.~ ~
116  VII|                 hideg szíved, az választ el minket.~ ~ III.~ ~Ha meghaltam
117  VII|               fel egymásnak,~ Hogy addig el nem feledjük~ Ebben az életben~
118  VII|           mondják, hogy meghaltam.~ Hidd el nekik: alszom, alszom.~ ~
119  VII|               gondolatnál;~ Azt az egyet el nem birtam,~ Hogy elvesztelek
120 VIII|                 egyetlen ápoló.~ ~Végkép el voltam hagyatva!~ Atyámfia,
121 VIII|                Hogyan maradhatánk mi így el?~ Ok arra lehet nagyon sok:~
122 VIII|                  fiam uram,~ Nem veszünk el éhen.”~ ~„Kedves édes apám