IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Válogatott versei Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Részgrey = Comment text
1 VII | szavazat találkoznék.)~ ~1. Ágostváry urnak vagyon 2 VII | végrehajtást bizni az egekre.~ ~10. Au contraire. Először az 3 VII | az, mit a tanács elvet.~ ~12. Oh persze! A személy nem 4 VII | neki! Beszélünk e végett.~ ~13. No hát adjunk neki, a mit 5 VII | ne vegyünk el sehogy.~ ~14. Mondják neki, várjon, mig 6 VII | elvárhat a feltámadásig.~ ~16. De isz oly sokáig el nem 7 VII | sokáig el nem halaszthatni.~ ~17. És még sem dönthetjük el 8 VII | dönthetjük el egyedül azt mi.~ ~18. Sürgeti ezt a pört a sok 9 VIII | már, hogy ki vagyok?”~ ~ 1862.~ ~Vedlett toll a körme 10 V | most is csak megírom.~ ~(1864)~ ~ ~ ~ 11 I | Nemzetem gazdasszonyai.~ ~(1865)~ ~ ~ ~ 12 IV | segélyegylet hangversenyén~ Jókainé 1867. ápril. 22-kén.)~ ~Két évtized: - 13 VII | Mártzius 15-dikén.~ ~(1848-1868.)~ ~„Talpra magyar! hí a 14 V | s barna czigányleány.~ ~(1876)~ ~ ~ ~ 15 II | itthon a jámbor paraszt.~ ~(1878)~ ~ ~ ~ 16 VI | meg az Isten napja.~ ~(1882)~ ~ ~ ~ 17 V | jó-szívnek az a bizonysága”.~ ~(1888)~ ~ ~ ~ 18 VI | élte lesz Erdélynek.~ ~(1892)~ ~ ~ ~ 19 VII | pört a sok journalista!~ ~19. Nem adok rá semmit, tudom 20 VII | azt valahogy kifussa.~ ~2. Bizonyitsa be azt, hogy 21 VII | tornaegyletek is nagyon zaklatnak.~ ~21. Ha nekik ugy tetszik, ott 22 VII | folyik a miatt a meeting.~ ~23. No bizony azokra sokat 23 VII | azokra sokat hederítünk.~ ~24. Verseket is irnak szörnyen 24 VII | irnak szörnyen mindenfelé.~ ~25. Vers nem documentum, nem 25 VII | documentum, nem tehetjük belé.~ ~26. Az aviticitás el lévén 26 VII | lesz, ha maradunk ülve.~ ~27. Annyit tegyünk, hogy betelekkönyveztessék.~ 27 VII | oszt? szent a békesség!~ ~28. Én többet akarok! Installáljuk 28 VII | dicsőségét hagyom a szomszédra.~ ~29. Köszönöm alásan a jó mulatságot.~ 29 VII | házassága nem volt lári fári.~ ~3. Óhajtandó volna, hogy a 30 VII | Boldogváry engem hátba vágott?~ ~30. Legyen mind kettőé egyszerre 31 VII | fizetni hogy birtok?~ ~31. Nem kell panaszkodnunk! 32 VII | mert verfluchter Kerl ez.~ ~32. Sőt gyorsan kell tennünk, 33 VII | jusson, pjum desiderium.~ ~5. Azt hiszem jó volna elébb 34 VII | lesz-e? el fog aztán válni.~ ~6. A jobbágyainkat kén megszavaztatni,~ 35 VII | kivánnak eztán adóztatni?~ ~7. Ez in principio népszavazat 36 VII | példaadást támasztanánk benne.~ ~8. Recognitionem juris dominalis!~ 37 VII | Megállapodhatnánk ezen vivmánynál is.~ ~9. Itéletet kell hozni minden 38 IV | csattanása a hegyes fogaknak:~ Abb’ a pillanatban csuka a rókának,~ 39 IV | öltem meg,~ Az a gonosz abbé tette.~ - A gyilkost megmérgeztetém:~ - 40 IV | gátot elfoglalják könnyen.~ ~Abbul lett azután nagy nevetni 41 III | most kezdi még~ Tanulni az ábéabot,~ A táblabiró olvasni sem 42 IV | Üvegből volt annak egynehány ablakja,~ A többi pediglen téglával 43 VII | fölépitni palotákat,~ Száz ablakkal, száz oszloppal,~ A mikben 44 VII | XVI.~ ~Mostan visznek az ablakom alatt~ Hat fekete lóval 45 IV | Utczu kimenekül a nyitott ablakon.~ S azzal vesd el magad! 46 IV | nyitját,~ Hogy kimenjen, egyik ablakot kinyitják,~ És tovább tánczolnak, 47 VIII | Névtelen ábránd.~ ~Oh be szép volt az az 48 VIII | széjjel.~ Mindig csak a felől ábrándoztam, hm, hm,~ ~Hogy legalább - 49 IV | Mindjárt fölteríti sávolyos abroszszal.~ Lássa, hogy úrral van 50 III | annyit irt,~ Hogy stempli, accis és trafik,~ Ne legyen approbirt.~ ~ 51 IV | Pánczélba’ van a portugál,~ Aczélcsojtárba’ méne,~ Szélvész a mór, 52 IV | susog a nő.~ Ördögként néz aczélfőd.~ Vas szájad, két szemed 53 IV | Mellén a kereszttel, öklében aczéllal.~ ~Mit vétett a török, szaraczén, 54 IV | Palástoddal takard ott.~ Aczélodat és nődet.~ ~Ezüst koporsót, 55 IV | Minden öltözete ezüstös aczélos.~ ~««Nagy kegyelmességü 56 IV | Cseng halvány Yóta hangja.~ Aczélsisak rostély mögül~ Szól elrabló 57 IV | munkájába beszélni nem szabad.~ Aczéltáblára irt kemény törvénye ez:~ - 58 IV | Ne hagyd elvinni nődet.~ Aczélvitéz vitt fogva el,~ Most tüntesd 59 I | Hő tüzét bohócz szeszély adá.~ Csak az üres csengő-pengő 60 V | nevem el nem marad,~ Hol adakozás van, tartom a kosarat.~ ~ 61 IV | legszivesben,~ Ide nem kell több adat.~ ~(1877)~ ~ ~ ~ 62 V | töprenkedik épen:~ „Hát ezt kinek adjam ezen szökő évben?”~ ~Az 63 IV | kaczajra kelt bámultábul.~ «Adjatok e ficzkónak, - igy dörög,~ 64 IV | megrendelnéd,~ Hogy az Olt vizének adná vissza felét.~ Aztán majd 65 VI | a mérget s robbanó gázt adnák.~ ~Elébb darabokra szakadhat 66 V | tehetnél mindenfélit?~ ~Adnál-e ki divatlapot,~ Változatos 67 VIII | Szavazatom mindig a többséghez adnám.~ Keresni kellene az ily 68 IV | Csak hozzávaló bőrt görögök adnának! -~ Otthon meg beütött az 69 VI | Adott felkent ősök dús adományából.~ ~Hitnek, gondolatnak, 70 VII | kincsem meg is kaptam,~ Adósod én sem maradtam,~ Választ 71 VIII | építék,~ Emezt pedig az adósok.~ ~(1859)~ ~ ~ ~ 72 VII | Melyiknek kivánnak eztán adóztatni?~ ~7. Ez in principio népszavazat 73 VII | talpaikra!)~ Parlamentet, adresseket,~ Szabadsajtót, szavazatot~ 74 VI | visszavívták.~ ~És ujra Kárpátoktól Adriáig~ Lett élő nemzet a magyar, 75 IV | azt hiszed, hogy lelked adtad át~ E fajnak, csupán védárnyad 76 VI | jobban.~ Mi csak oltárt adtunk hamar alvó tűzzel,~ De Te 77 IV | kinél mindig bot volt az adutt.~ S ha dühbe jött, az volt 78 I | fordulsz, oh nagy zenész?~ Ág is huzza a szegényt, felőlünk~ 79 I | eltemetett mag;~ A régi szabadság ága fakad;~ Minden, mi halott, 80 VIII | kifogásán~ Túl van kopód, agarad.~ ~Angolkerted, üvegházad~ 81 IV | miatt se legyen senkinek aggása,~ Miből telik ki ily nagy 82 IV | volt az élet,~ Kiket nem aggasztott soha sem a holnap.~ Hadd 83 IV | csebret, kondért helyére aggatta.~ Kenyeret kiszedte, tüzet 84 VIII | Hű élete párja.~ Óráját aggódva nézi,~ Hangulata nem vitézi.~ „ 85 VIII | firkász!~ A ki csak azért agitál,~ Hogy sok prænumeranst 86 VIII | Csattogány zeng minden ágon,~ Dallal, illattal dús a 87 IV | hajczihőnek.~ ~Haza ment, a kardot ágy alá eldugta,~ Kezeiről a 88 VIII | kifelé áll innen a rudam.~ Ágyam összefüzve, ládám bepakolva,~ 89 IV | az egész pofája,~ Hegyes agyaraktól előre áll szája.~ ~„Elmégy 90 IV | Végre lefektetik superlátos ágyba. -~ ~Másnap aztán, a mint 91 IV | Az asszonyok pedig verték agyba-főbe.~ ~Ott is elől rohant Klára 92 VIII | Helyembe majd jön tán másik.~ Agyiő! S ne mondjuk: „a viszontlátásig.”~ ~ ~ ~ 93 IV | és kicsinyemnek vetve az ágyom:~ Hármunknak elég. Nem költ 94 IV | hármat,~ Amott harapással agyonfojt néhányat;~ Az egész csoportot 95 III | tiltott fegyver,~ Kit akartál agyonütni?~ „Dehogy csákány, dehogy 96 IV | pedig~ Az útban Ibicust agyonverék,~ Zsiványok, vagy irigy 97 III | nélkül jár,~ Kegyetlenül agyonverünk.~ Hogy a külföldön ily hirben 98 III | por! lőpor ugy-e?~ Hol az ágyud? mingy’ add elő!~ „Dehogy 99 VIII | lesz csűrünk, magtárunk.~ Ágyudörgés - vagy mit mondok?~ Mennydörgés 100 IV | művész faragta remekbe,~ Ágyus bástyáira néz a tar remegve;~ 101 III | hazafinak másra van a gondja.”~ ~Áh, komolyabb eszmék, vasút, 102 IV | Csörgő sipkáját kezébe~ Áhitattal szorongatja.~ ~«Oh drága 103 IV | kinn ajtónálló,~ Király ajándéka azoknak szolgáló;~ Oszszák 104 IV | Haza is ment szépen a sok ajándékkal:~ Viselték azt otthon egész 105 IV | mindent:~ «Bemehetsz; hanem az ajándéknak felét,~ A mit kapsz - nehéz 106 IV | forrásnál majd búcsut vevének,~ Ajánlották egymást Isten kegyelmének;~ 107 III | Jeles tűzi fecskendőink.~ ~Ajánltatik figyelembe~ Az általunk 108 IV | bevésse~ Ah annyival édesebb ajkad, anya.~ Elmondd neki, apja 109 IV | Csak a markolatját emeli ajkához,~ Az a kereszt talán megszabadulást 110 IV | Ihlesd őt még egyszer ajkaiddal,~ És a lélek Isten-arczot 111 VIII | Zólyom.~ ~Azért, hogy ők ajkaikkal szlávok,~ Szívük hű: - nem 112 VI | Mint a magyar szó, művész ajkain.~ ~„Ezért ez oltár!” És 113 VII | pedig a kéket zártam le ajkammal~ Akkor barna leányt ölelek 114 VII | szivekbe hatni,~ A míg az ő ajkáról szólt a dal!~ Óh mint tudott 115 IV | mely eljön a csenddel:~ Ajkat, szemet édesen elcsuk a 116 VI | földnek szabadsága~ Minden ajkú honfi szívében egy bálvány,~ 117 III | jöhetsz;~ Mert annak nincsen ajtaja.”~ ~ ~ ~ 118 V | ki csak erényes.~ Iskolák ajtaját én nyikorogtatom.~ Hivatal-betöltés 119 IV | A míg bebocsáták, ezen ajtón kivül. -~ - Tessék fenntartani, 120 IV | Buda! - a királyi várnak~ Ajtónállója van: azt tették závárnak.~ 121 IV | cseléd.~ ~Mutassa a gyürüt az ajtónállónak:~ Tudom nem mondják rá azt, 122 IV(5) | Igy hiják a kis ajtót a székelyek.~ ~ 123 VIII | midőn 1861. évi deczemberben akademiai tagságra itéltetett.~ ~No 124 VII | futása~ Az ő gyors futása~ Akadjon meg, szakadjon meg:~ Folyjon 125 IV | zarándokok közé elegyedik.~ ~Akadnak nehányak, a kik ráismérnek:~ 126 VIII | Az az egy karosszék - akárhol a falnál,~ Az a két arasznyi 127 II | te azért ne hagyd magad,~ Akárki hogy fenyeget.~ Nem esik 128 IV | Jobb álmokat ád az, mint akármi kastély~ S ha a goromba 129 VII | Sőt gyorsan kell tennünk, akármit, valamit,~ Semmit, egy keveset, 130 IV(15)| szomszédba kerget, mikor nem akarnád.»~ ~ 131 VII | békesség!~ ~28. Én többet akarok! Installáljuk még ma.~ Ennek 132 IV | honszerelem. Legyen! Én akarom!~ Szólj! Tégy! és ne remegd 133 IV | házi kereszt.~ Hanem ha jót akarsz velem tenni Fölség,~ Adass 134 IV | szomszédunk, ott tört be hol akart:~ Hurczolta szőrpányván 135 VII | volt szegény! - Sors úgy akarta:~ A lant maga hogy még is 136 IV | lett erre a táborban:~ Nem akarták hinni, azt kérdezték, hol 137 III | csákány, tiltott fegyver,~ Kit akartál agyonütni?~ „Dehogy csákány, 138 IV | dagad a vitorlavászon;~ Akarva sem lehet többé visszatérni: -~ 139 IV | kitalálta!~ - -~ No de hát akczió reakcziót teremt,~ S ha 140 IV | nem arany; megszólal aképen;~ Száz kell nekem - pálcza. - 141 IV | elvennék, ha adna, kétszer akkorát is!~ ~Megindult a király: « 142 IV | Reverendát még nem hordtak akkoriba.~ Kantust viselt a pap zsinórost, 143 IV | Mire érte mennek, már akkorra megholt,~ A mi benne lakott, 144 VIII | szekereden,~ Megnéztem az aklodat;~ Gyönyörű szép a ménesed,~ 145 VI | mit most ásnak, alattomos aknák~ Azok csak a mérget s robbanó 146 III | megjövendölt~ Egy pásztort és egy akolt! -~ - - Legyen úgy, mint 147 IV | ugy csúfolják, hogy «konty alá-való.»)~ S a lángbakatornak, 148 IV | minden bástya,~ Minden kapu aláásva,~ De félhold még sem ragyogott 149 IV | tárják kéjelgő álomra.~ Alabástrom óra, aranyos, zománczos~ 150 IV | le.~ Haláluk után is az alacsony népre,~ Miként néztek élve.~ ~ 151 II | lelebben, az emlék fátyla aláhull.~ Félszázad feledett - a 152 I | nyomornak annyiféle~ Változatos alakjait,~ Kit a végzet büntetlenül~ 153 IV | Majd árnya csupán a régi alaknak:~ Fénytünemény, odavetve 154 V | emlékszik rá még,~ Fényes alakok közt egyedüli árnyék:~ Egy 155 IV | Fogyott, megolvadt, mássá alakult:~ Nem látta meg nagy őseit, 156 IV | másnak az arcza, mit elhoz alantról:~ Álarczai száma tömérdek:~ 157 IV | családi szentek,~ Hősök, alapítók dicső kép-sorába,~ Kik előre 158 I | és igaz honpolgárt,~ Ez alapja minden nemzet életének~ 159 IV | teljesíti szótlan.~ ~Megásták alapját a rémépületnek:~ Végét meg 160 IV | arcza, mit elhoz alantról:~ Álarczai száma tömérdek:~ Van vén, - 161 VII | szomszédra.~ ~29. Köszönöm alásan a jó mulatságot.~ Hátha 162 II | csillaga!~ Szivem dobogva lejt alattad ismét,~ S büszkébb reád, 163 VI | előtörnek,~ De a mit most ásnak, alattomos aknák~ Azok csak a mérget 164 IV | tyúkszemednek!~ Csak ugy döng alattuk a megrengett palló.~ Széllel-béllelt 165 VIII | már az országút is~ Olyan alattunk, mint a vaj.~ ~Most már 166 IV | vala.~ ~Kezdték a pénzen. Alcibiades~ Marokkal szórja mindenütt 167 IV | Hypparata.~ ~Alcibiádot elhagyá neje,~ Haza futott 168 IV | fű a sírokon:~ Veszélyből áldás, és közé törő~ Ellen fajából 169 IV | Otthon meg beütött az Isten áldása.~ Eddig is hallék már négy 170 IV | Másnapig marasztják, - Isten áldásával~ Megtömik táskáját: úti 171 IV | szórtam, még csak meg se áldnak.~ Átok volt, mit adtam, 172 IV | lencsét lenyomtatta,~ Gazda áldomását szépen visszaadta;~ De még 173 IV | szekrényekben üres serleg csendül,~ Áldomásra fogja tán a házi gazda?~ 174 VI | hazát teremt,~ Ennek hódol, áldoz e földi Istennek,~ Ez a 175 IV | Elég a vér, mit érted áldozánk,~ Elég a köny, s a férfi 176 IV | Nem kérünk tőled terhes áldozást,~ Nem véredet, nem úri kincseid,~ 177 VI | Részvétit más: - s mindkettő áldozat.~ ~A honni nyelvnek ihlett 178 I | azt most helyre ütjük;~ Áldozatfillérek milliókká nőnek:~ S tudományunk 179 III | tudománynyal, észszel,~ Áldozatot hoz két kézzel,~ Hiveinek 180 VI | Miért ez oltár? - Honfi áldozatra,~ Az egyik szellemét áldozza 181 IV | végig hallani.~ Csak egynek áldozik: Idaliának.~ No Aphrodite 182 III | szinház, ezekre szebb lesz áldoznia.~ „Ejh, mit, lirum lárom, 183 IV | hol a gyönyörnek szivet áldozunk,~ Nekem jut a könny, néked 184 VI | áldozatra,~ Az egyik szellemét áldozza annak,~ Részvétit más: - 185 VIII | hogy’, esik!~ Pedig az alföld, mint tavaly,~ Most is csak 186 II | szitok, költött gyanú,~ Álhír, undok gúnydal, hamis tanú.~ ~ 187 III | bizalom zöld bimbója~ Elfagy, alighogy kifakadt.~ ~A hévmérő kényesője~ 188 IV | csillagos lett a kerek ég alja,~ Nem volt ott ellenség, 189 IV | kecskével csak úgy maradék az aljba.~ ~No de hál’ Istennek, 190 IV | bogárhátu ház-sor ott az aljban;~ Mindenikben tudja a király, 191 VII | Szabadsajtót, szavazatot~ S más alkalmatlan zajongó~ Lármázókat nem 192 IV | nagy ünnepen~ Díszlakomák alkalmával~ Az én kedves hű pajtásim,~ 193 VI | VI. Alkalmi költemények~ ~ 194 III | Forradalmakat csinálni;~ Mely alkalommal ajánljuk~ A magas uraságoknak~ 195 IV | hősleg harczola.~ A harcznak alkonyatján~ Őt várja nője Yóta.~ ~Győzelmes 196 IV | meg egymást~ Két felleg az alkonyi égen távol. -~ Nem dörg: 197 III | kaszája, a tenyere véres,~ Alkonyodik is már, még se juthat bérhez.~ ~ 198 IV | Oh uram ne rontsd el!~ Alkotád és kedved megnyeré ez.~ 199 IV | engem, - mondják, - sárból alkotál;~ Aranyból alkotálak téged 200 IV | sárból alkotál;~ Aranyból alkotálak téged én:~ Legszebb ophirjaim, 201 III | pofozás,~ Ebből állt ősi alkotmányunk:~ A világnak ezt hirdetéd~ 202 I | dal?~ Ki „jövő zenéjét” alkotod.~ A magyar dal a „multak 203 IV | Nem is pelyhes még az álla,~ Lány ruhában férfi létét~ 204 V | egyik kezemmel,~ Másikkal az államkölcsönt jegyezem fel.~ ~Segélyt 205 IV | saját bandája.~ Bandának állandó, konvenczjós csárdája,~ 206 IV | Kinek a lakása, micsoda állapot?»~ ~Azt mondja a góbé: « 207 IV | mostan a csatára;~ Ilyen állapotban nem jó oda menni:~ Nagy 208 IV | vívnak a gonoszszak.~ ~Az állapotommal senki se törődjék;~ Ott 209 IV | jobbon, másnak balon az állása.~ Egyik deákpárti, másik 210 IV | körül megkerülve székelyek állását,~ Viszi magával az egész 211 V | Meg a kik hivatalt és állást keresnek.~ Akár szolgabiró, 212 IV | rókának,~ Róka meg elkapta állát a csukának:~ Mind a két 213 V | emberi nyomorbul,~ Gondom az állatok védelmére fordul.”~ ~„Ugyan 214 IV | földre.~ Rabnak indult tengő állatokból~ Égre - és örökkön élni - 215 IV | Másik ihletedtől, a mi pára~ Állatoknál, lélek lett szivében.~ Ihlesd 216 IV | világnak minden nyelvén~ Alleluját, hozsánnákat~ Kiáltának 217 IV | Az eleven aczél fal se állhat ellent!~ Kifáradt ló, ember, 218 IV | sereg tatár:~ Senki sem állhatta meg vele a csatát;~ Barom 219 IV | meg nem nyugosznak,~ Ki állítja verekedni -~ Parittyával - 220 IV | harczot;~ Új meg új sereget állítottak szemközt:~ Feledték a sebet 221 IV | támaszszon~ Veszedelmet, - állja utját a sok asszony:~ Lármával, 222 III | hátul?~ Meddig menjen, hol álljon meg?~ Vizen innen, diófán 223 IV | nem nemzettek gyávát!~ ~Álljunk meg e helyben, forduljunk 224 III | szépnek?~ „Oh ezekkel ugyan ki állna vitába?~ Igaz honfi erre 225 IV | Vinné ám, ha utját el nem állná Klára!~ Pilátushoz várva 226 IV | mellé irva:~ Kín neki ott állni e rámában fogva:~ Folyvást 227 IV | képedé,~ Mit itt alant az álló föld terem.~ ~Tiéd a nyilt 228 II | homályában, -~ Annak tárva nyitva állott~ Minden ajtó, minden lépcső,~ 229 III | Hogy a külföldön ily hirben álltunk~ Azt nagyján neked köszönjük~ 230 IV | satyrái, egymás mellett állva~ Megférnek szerényen.~ ~ 231 IV | egy kitömött páva,~ Fali állványokon, üveges szekrényen;~ Egymás 232 IV | aczél, de a szive galambé,~ Álmába’ se vét ura ellen.~ ~Mellette 233 IV | szerette fiát,~ Nő, gyermek, álmából ijedve, kiált,~ ’Nem! Te 234 VI | Mi halottnak látszott, álmaiból felkél:~ Helyet kér a földön 235 IV | egymásnak unalmas perczekben~ Álmaikat mondják.~ ~Hogy milyen élet 236 VII | Férges almák.~ ~Egy szerencsétlen furulyás 237 VI | Kik leginkább hínak, hogy álmod felköltsék;~ Zaját hallják 238 IV | szenderén~ Magát önellenének álmodá.~ ~S mélyen szunnyadva, 239 IV | az éjfélt:~ Elmondja, mit álmodik ember a sirban?~ Elmondja, 240 IV | szellem.~ ~S ihletve az álmodozóra lehajlik.~ «Kelj, álmodat 241 IV | a török császár rosszat álmodt,~ Vagy mikor ballábbal hagyta 242 I | mert az a czigányé,~ Az álmodta, az találta ki;~ Csak azután, 243 VII | már magam.”~ ~ XIV.~ ~Azt álmodtam, hogy te halva voltál,~ 244 VI | erősebb, mint a leghőbb álmok.~ ~S a szellem az elmult 245 IV | ám jobb kvártély,~ Jobb álmokat ád az, mint akármi kastély~ 246 IV | előkelőbb százszor,~ Miként Álmos vezér.~ ~Mellette az első 247 IV | mikor ballábbal hagyta el az almot,~ Ha megharaguvék nagy fejedelmekre,~ 248 IV | országot érnek!~ ~S a mit körül álnak, egy nagy arany zsellye:~ ( 249 IV | lett a vár és temető~ Midőn alóla elment.~ Hirnök jő rája 250 IV | Vaticán foglya;~ Csak én alólam nem fut el~ Az országom. 251 V | suttogással ringat szűz álomba;~ Kit körül ragyogott a „ 252 IV | fény, hanem ostor.~ ~Mint álomi szózat az éj közepén,~ Mint 253 IV | Kebleiket tárják kéjelgő álomra.~ Alabástrom óra, aranyos, 254 V | Próbálgatva, hogyan lehet~ Álruhában átszöktetni~ Egy-egy ártatlan 255 IV | csókol.»~ ~Sisakrostély alsó felét~ Fernando lebocsátja.~ « 256 IV | visszatartják,~ Ebbe az alsóba majd csak befogadják.~ S 257 IV | sírba leszállott utóda,~ Alszik-e a sirban, lehet-e ott boldog?~ 258 VI | éve már elmult, mikor mély altából~ A nemzet fölserkent. „A 259 III | Első hű fecskepár, légy általam üdvöz.~ Kiket boldogabb 260 III | ember a Mikulás.~ ~S hogy az általános öröm,~ Melytől minden újjongat,~ 261 IV | Mely az ellen-vezér szivét általjárta.~ Ő vala az első, ki honfoglaláskor~ 262 III | Ajánltatik figyelembe~ Az általunk most feltalált~ Szabadság - 263 IV | Ez a pohár a holtakért!~ Aludjanak szépen, soká!~ Ez a pohár 264 VII | a mit én gondoltam,~ Nem aludnál tőle.~ Ha feküdnél a mély 265 IV | beszéle~ Egyik vivó dült aludni szépen,~ A csábító volt, 266 IV | kietlen égen;~ Felül a nap, alul meg a homok éget. -~ ~Napokig 267 III | és vegyeskereskedése.~ ~Alulirott John Bull et Compagnie,~ 268 IV | felkölti szerelme hivása az alvót,~ És megjelen éjféli óra 269 IV | Felét ennek itten, felét meg amannak:~ Az ő tarsolyában ugy semmit 270 IV | éjfélenként azok oda által,~ Amaz ősi képek ide elé állnak~ 271 IV | itt kémnek gyanusítják,~ Amazt titkos szaraczénnak;~ Valamennyi, 272 IV | értem Isten oltáránál:~ Ámen-mondásoddal nekem jót kivánnál.~ ~Itt 273 VII | millió?~ Mondja ki rá az ament~ Nem „paraplü-ribillió,” -~ 274 IV | kit szivesen fogad.~ El Amerikába, el az uj világba!~ Igaz 275 VI | vésve tartogassa fenn.~ ~S amit költőknek lelke ránk hagyott,~ 276 IV | védszent ólomképe,~ S fetish és amulét egyéb.~ ~«Óh drága jó kisasszonykám,~ 277 VIII | keservei.~ ~(1858. decz. 20-án)~ ~ Ad notam: „Soha sem 278 IV | Annak szálljon a fejére~ Anathema! Az nem koldus~ Az már úr 279 IV | nemzetséges nevén~ Gáborfi Andorás) a diadal helyén~ Kápolnát 280 VI | Fáy András halálára.~ ~A humor és vígság 281 VIII | Túl van kopód, agarad.~ ~Angolkerted, üvegházad~ Növényzete ezernyi;~ 282 III | többé~ Sem francziát, sem angolt. -~ - - Legyen úgy, mint 283 IV | E föld szinéről nem egy angyal-ut: -~ E nép egyenlő hévvel 284 IV | Férfi arcza, mint egy angyalé, csak olyan, -~ Délczeg, 285 IV | Az egyik, a kinek hűsége angyali,~ A másik meg, a ki felakarja 286 IV | talán megszabadulást hoz.~ ~«Angyalkám, szentecském, ott a messze 287 IV | Nem nevezlek többé lelkem angyalomnak!»~ Érzi, hogy vére foly, 288 IV | az angyalvárt bevetted.~ Angyalvár az én szivem is.~ Mutasd 289 IV | védte magát~ Úgy a hogy az angyalvárban.~ Vele voltak a hivei~ A 290 IV | mellém. Te nagy hősöm,~ Ki az angyalvárt bevetted.~ Angyalvár az 291 VIII | Nem férne ördög pokolba,~ Annyian sietnénk oda.~ Ugyan jó 292 I | az úti port,~ A nyomornak annyiféle~ Változatos alakjait,~ Kit 293 IV | már szolga!»~ Hát még ki annyira vitte,~ Filléreket kuporgatva,~ 294 III | Mindenféle régiséget,~ Antikokat, ereklyéket,~ Rögtön becserélés 295 IV | gyümölcs, a bokorban~ Karcsu antilope delel egy csoportban.~ ~ 296 IV | annyival édesebb ajkad, anya.~ Elmondd neki, apja ki 297 I | annak ősi szentei?~ Te, ki anyád édes drága nyelvén~ Egy 298 I | Kik bennetek példaadó~ Anyai kebelre leltek;~ Ah, a hon 299 IV | megvallá remegve:~ «Megholt anyám jutott az eszembe!~ Olyan 300 IV | Frankó vitéz monda: «Igaz, anyánk~ Nem szült bennünket testvérnek;~ 301 IV | ezred évnek végső százada!~ Anyánknak néztünk, s mostohánk levél!~ 302 VI | E kincs neve: az édes anyanyelv.~ ~Bálvány ez, mely előtt 303 IV | Még a nyelvünket is hijjuk anyanyelvnek:~ Legdrágább kincsünknek 304 VI | irta szellemével.~ ~„Te” anyanyelvünk tiszta őrhelye,~ Magyarnak 305 IV | fogja azt senki a székely anyára,~ Hogy ijedtében szül fiat 306 IV | által~ A gyermeket és az anyát.~ ~És elviszi őket messze 307 IV | is magyar vagy;~ Horvát anyától születtél:~ A magyar veled 308 IV | szivének.~ Szólt, a mi nyelvet anyjától tanult.~ «Te nem vagy Isten; 309 VII | annyi éven?~ „Én az alatt jó apácskám~ Tanultam - hallgatni szépen.”~ ~ 310 I | szégyeld a viseletet,~ Miben apád ellehetett~ S boldog öregséget 311 III | föld, melyen annyiszor~ Apáid bora folyt,~ Hol minden 312 II | párttéritő.~ S hiusága az apáknak~ Koldúsbot lesz majd az 313 IV | által!~ Tud szeretni nőt, apát, fiúkat,~ Testvért, jóltevőt, 314 IV | sandáltalpat a nejétől,~ Pedig maga Apelles suszterénél~ Dolgoztat! 315 IV | áldozik: Idaliának.~ No Aphrodite nem panaszkodik;~ Libatióival 316 IV | elhagyá neje,~ Haza futott apjához Hyppiáshoz~ És válópert 317 IV | meg, (épen onnan jön) az apját.~ Hát ugy, a hogy illett 318 IV | Mihály bá’, Áron öcs, Kund apó!”~ (Pedig hát nem volt, 319 VI | riasztott,~ Itt menhelyet és ápolást talált,~ S hálából kincsét 320 VI | szellemünknek hű tanyája lettél,~ S ápolgatád, míg ujra ifjudott.~ ~S 321 IV | Kedves betegét igy eteti, ápolja.~ ~Már erőre is kezd kapni 322 VIII | Az egyetlen ápoló.~ ~Végkép el voltam hagyatva!~ 323 III | accis és trafik,~ Ne legyen approbirt.~ ~Az nem lehet, hogy ispán, 324 IV | pecsenye!~ Ingerkedik vele apraja-kicsinye.~ Róka meg sem mozdul, mintha 325 IV | hangversenyén~ Jókainé 1867. ápril. 22-kén.)~ ~Két évtized: - 326 IV | Elől meg a vitéz székelység apritja.~ Elől tűz, hátul viz, most 327 IV | csarnok,~ A sok czifra apród, szájtátó udvarnok.~ ~Rá 328 IV | kérdezték, hol van?~ A pajkos apródok vele kötekedtek,~ Ő csak 329 IV | Ha nem hord magával aprópénzt a vendég.~ Lehúzzák nyakából 330 III | Melyet terme Czernagóra;~ Az apróra vágott piláf~ Nagyon tetszik 331 IV | hatalmas Szaladin,~ Kit ural az arab, török, mór, szaraczén:~ 332 IV | lelte? Tán csak nem tanul arabusul?~ Megszólitja végre, mi 333 VIII | Télen szép bukétot?”~ „- Hű arádnak nem kell bukét,~ Csak a 334 IV | drágán: -~ - Piros vére árán. -~ ~Túl felől a főpap, 335 IV | beleférjünk.~ Márványlapon aranybetü~ Panaszkodjék mi értünk,~ 336 IV | mondják, - sárból alkotál;~ Aranyból alkotálak téged én:~ Legszebb 337 I | Magyar, ne szégyeld magad.~ ~Aranycsipkés főkötőben,~ Olyan bűbájos 338 IV | imádom.~ Téged pedig, te rút aranycsoda,~ Lesujtalak. Ne égbe fel, 339 VI | Erdélynek sziklái adnak aranyérczet,~ Az egész világnak melegét 340 VI | e rávert szó „libertas”~ Aranyértékűvé tesz az utókornak.~ ~S még 341 IV | előszöknek.~ ~Sirvájó hiéna, aranyfarkas, sakál,~ Mind a magában 342 VI | tündérvilágából?~ Egy nagy „név” az „aranykönyv”-ből kifelejtve,~ S egy 343 IV | mostohánk levél!~ Hittük: aranykor kezdő napja lészsz;~ S te 344 III | bajuszokra~ S a szájakra - aranylakat;~ A bizalom zöld bimbója~ 345 IV | gyönyörüségekkel;~ A fákon aranyló gyümölcs, a bokorban~ Karcsu 346 IV | remegve;~ Nagy torony tetején aranyozás látszik:~ Ha a nap nem süt 347 IV | holtak, aranyos rámákban~ Aranyruhás rémek, kiknek szeme ránk 348 III | Veritéktől ázott földön~ Arassanak, a kik vetnek;~ Nem ingyen, 349 IV | Általa az Isten minden jót árasszon.~ Szeresse mindenki a maga 350 VIII | akárhol a falnál,~ Az a két arasznyi hely a zöld asztalnál?~ 351 VI | azt befogadja,~ Uj fényt áraszszon rá minden jövő század,~ 352 IV | belőle fény:~ A hitnek fényét árasztó világ!~ ~S két századon 353 IV | Czinkotai itcze nőjön egy arasztot.~ Czinkotai kántor csordultig 354 IV | lesz a hon, maga körül~ Árasztva a kifolyt vér tengerét.~ ~ 355 IV | A vér mezején nincs több aratás;~ Már mind lekaszálva a 356 VIII | nap előtt mennydörög~ Jó aratást, termést várunk;~ Keblünkben 357 IV | drága tormám: van hát mit aratnom.~ Majd hoz időt Isten: addig 358 IV | vacsorát ugyan megszolgálták,~ Arattak, csépeltek, kazalba is rakták.~ 359 IV | csojtár a lovakon~ (A minek az árával még~ A zsidónak tartozának.)~ - « 360 IV | szép kivülről!~ Adva néki arca, mely égre néző,~ Adva néki 361 IV | szavakra vádlott?~ Kérdé az archon a deli vitézt.~ ~Alcibiad 362 IV | érzi a forró lehelletet arczán,~ A mint feje fölé hajol 363 IV | helyben, forduljunk meg arczczal!~ Verjük vissza ezt a rongy 364 IV | Hoszszuképü kisértetet~ Arczfintorával elriaszt,~ S mikor a «semmi» 365 IV | ősével azóta?~ - Mosolyog az arczkép, büszke kihivóan,~ Mint 366 IV | van.~ ~Haragos testvérek arczképe az tulnan,~ A kik ott látszanak 367 IV | mely égbe vágyó,~ És az arcznak ész, erő a karnak.~ És a 368 IV | soha nem voltál. - Idegen!~ Arczod nem övé. - Nem láttalak 369 IV | levonja;~ ‘Oh leld igaz arczodat meg valahára!~ Nem rettegi 370 IV | délczeg képek, mind oly ifju arczok.~ Egy tőről levágva, egyformán 371 IV | lakunk; -~ Nem leltem az arczom; téved a kéz;~ Ám visszamegyek 372 IV | Gellen, Klára előtt esett arczra, térdre;~ Mintha tőle holtan 373 IV | Földfölötti sugár ragyog le ez arczról.~ ~Bukador, a vezér, restelli 374 V | maradt, sohase feledett.~ Arczrózsája hervadt, szemlángi kihaltak,~ 375 IV | história-irók~ Azt mondják, hogy arczszine volt pirók,~ S azon, a mi 376 IV | Chamot szép nője,~ A halvány arczu Yóta.~ ~«Aben Chamot, férjem, 377 V | czigánylány, egykor piros arczú,~ Tűz szeme, termete mint 378 IV | könnyelmű lélek,~ Bút látna arczunkon a lengő kisértet~ S haragudnék 379 IV | koldusoknak is csak~ Legyen egy Ariostója!~ «Ők» harczoltak énekelve;~ 380 IV | mulatságokba nem viszi,~ Aristophanes új darabjait~ Még egyszer 381 IV | Egy kiszáradt folyam árka fut mellette:~ Valahol a 382 VIII | Körülnézi az ujságot,~ Árkeletet, vagy mit vár ott:~ „Hogyan 383 VIII | csináljunk?~ Mit ültessünk, mit árkoljunk?~ Hogy fel ne kopjék az 384 VIII | úgy van, a hogy megvolt,~ Árkunk ugy nincs, a hogy nem volt,~ 385 IV | életére;~ Mert az ellenséges árnak,~ Melynek gátot eddig bástyánk 386 IV | tánczterem volt, benne lenge árnyak,~ Embertől nem hallott kisértet 387 IV | Körüle lengtek gyászos árnyakul.~ ~Feledte nyelvét, ős szokásait,~ 388 VI | találkozik~ Az ellentétek minden árnyalatja, -~ És egy testvérnek vallja 389 IV | ottan a szent földön!~ Árnyékot egy bokor sem ad ottan kölcsön,~ 390 II | sugárral hidegebb;~ Egy árnynyal gazdagabb borult jövendőnk,~ 391 VIII | csatornánk,~ Réteket öntöző árok,~ S végül mert - nyakasak 392 IV | Están bá’, Mihály bá’, Áron öcs, Kund apó!”~ (Pedig 393 IV | Egy vén pákosz csuka, s arrafelé térül.~ «Ez az én ebédem!» - 394 VIII | megharagítja,~ Úgy üti pofon, hogy arrul kódul!~ ~ ~ ~ 395 IV | oltárok mögött. -~ Egyik nap Arsinoé, másikon~ Chloris, Zephissa, 396 III | proficiat!”~ ~Olasz szeret árticsókát~ Levelenkint eszegetni,~ 397 IV | egész országod rongy!~ Áruld el és mindent kimondj:~ 398 IV | Halál-halvány tekintete,~ Dúlt arcza árulja el őt.~ ~«Te légy a máglyán 399 IV | önmagát elveszni engedi,~ Az áruló, ki nemzetet tagad,~ S hamvát 400 IV | utánam sírnak a Tiboldi árvák,~ Ősi hajlékukból miattam 401 III | hitében, és nem hagyjuk árván?~ „Oh a magyar népnél fölösleges 402 V | Népkonyhát kóstolok, árvát protegálok,~ Erkölcs-nemesitek, 403 III | helyem,~ A mely maga egy árzenál;~ De oda te be nem jöhetsz;~ 404 IV | berekedt és bágyadt,~ Nagyokat ásitni érez szörnyü vágyat,~ S 405 IV | birta meg~ A kardot, lantot, ásót és gyalut.~ ~És győze minddel! - 406 IV | el azt a mit tud:~ Sírt áss neki, abba temesd élve:~ 407 IV | ellenségre:~ «Fogjátok meg!» assentálni~ Kell a ficzkót! Hisz «tauglich!»~ 408 IV | gondolt ki Kalári,~ Miket csak asszony-ész képes kitalálni:~ Valamennyi 409 IV | Sétálni itt jár a vár asszonya.~ ~És még is itt a vég. 410 IV | Szeresse mindenki a maga asszonyát,~ Tisztelje, becsülje annak 411 IV | Hat férfit leölt e szörnyü asszonyember!~ A többi feléje közeledni 412 IV | láng, mi varázs van!~ S az asszonyi sziv, az hajh nem aczél!~ - 413 IV | Jövőre is ereszsz el!”~ Az asszonyka nevet erre,~ De csak olyan 414 IV | ostromot győzi, -~ Addig az asszonynép a halastót őrzi.~ ~Nehogy 415 VII | virágnál~ Szebb, hizelgő asszonyokkal,~ Minden uj esztendő napján,~ 416 IV | fertelmetes klubbok,~ Kik az asszonyoktól férjeket elloptok,~ A kik 417 IV | Aztán még valami! Hát az asszonysereg?~ Másutt ez, ha baj van, 418 VII | Hull a vér a férfi sebből,~ Asszonyszemből hull a könyü,~ Akkor ülni 419 IV | Édes melege átmegy az asszonyszívbe.~ Van nevetés, kaczaj és 420 IV | bánatot hajt el.~ Kávét az asszonytól ne irigyeljétek,~ Hisz annak 421 IV | már, a vedrek széléről~ Asszú kóró hajlik.~ ~Szép asszony 422 VII | Mint a kinek már sírt ástak.~ ~ VI.~ ~Régen láttál, 423 III | Porczelánbáb, kalapos!~ Aszalt szilva-ördögöcskék!~ Hát 424 IV | gyógyítasz hamar.»~ ~«Óh aszszonykám, nagy barátném!~ Tudod, 425 IV | Van még egy hű pár, aszszonyom.~ Walter lovag rá igy felelt;~ 426 IV | tormás lencséhez mond nagy asztaláldást,~ Mátyás diák sem vár aztán 427 IV | Áll a mozaikkal kirakott asztalkán,~ Mind a két mutató az egy 428 VIII | két arasznyi hely a zöld asztalnál?~ Egy kis kalamáris, egy 429 IV | hittem.~ ~Ülj le az ebédhez: asztalod terített.» -~ S azzal int 430 VIII | emlékkönyvébe.~ ~Ültem rakott asztalodnál,~ Borod igen jó vala;~ Hogy 431 IV | sült, korsóban méhser az asztalon:~ Még kívánságnak sem tudtam, 432 IV | vérü menyecskék gyorsan asztalt, széket,~ Félretakarítnak, 433 IV | jól Ézsaut az öcscse. -~ Asztalunkról Isten soha ne felejtse;~ 434 III | tenyér, torok, mező kopár aszú.~ ~A szegény lengyelnek 435 IV | bölcsőjéből a magyart,~ És átadá, legyen próbálva itt,~ Mig 436 IV | menten~ A korsóbul, s aztán átadja pihenten.~ ~««De fölséges 437 IV | Mert a hazugságot a székely átallja:~ De az igazságot nagy furfanggal 438 IV | nap: - fizetni kell~ Egy átaludt századnak bűneért.~ ~S e 439 IV | felleghajtóját a szél felé tartva~ Átballag a hídon; visszanéz Budára:~ 440 IV | vesz a hű állat:~ A hab átcsap rajta. Lelke volt: - elszállott.~ ~ 441 IV | százados tündéri álom;~ Valóban átélt hosszú szent rege!~ ~E föld 442 V | esést, inséges esztendőt átéltem,~ Az telt be, mit féltem, 443 IV | rőf szalagnak dolog azt átérni; -~ Megesik biz az a menyecskén, 444 IV | igaz, hogy e czipőt~ Ölébe áthajítám,~ Olyan igaz, hogy meghalok,~ 445 IV | belgazdaságról,~ Szomszédból áthallott nagy háborúságról,~ Kinek 446 IV | Vas fogaival a nyakát átharapja:~ Csinálja emberré, ha Luczifer 447 IV | mutat.~ ~Végül a malomgát átjáró hidjára,~ Odahelyezkedék 448 IV | hogy?»-ot kiált, egymást átkarolja,~ Megpörget, mártogat, soh’ 449 IV | Fernand előre,~ Nyergében átkarolva ül~ Aben Chamot szép nője,~ 450 IV | bujdosó utódja!~ Milyen átkot vitt le magával a sírba,~ 451 IV | Vigyen el a tatár!» nagyobb átkozás volt.~ ~Hol egy pusztaságon 452 IV | sem hangzik, mely sorsát átkozná.~ ~Nimród szolgáinak nincsen 453 IV | kik legjobban meg voltak átkozva,~ Hogy részesüljenek az 454 IV | szürcsölve szív be,~ Édes melege átmegy az asszonyszívbe.~ Van nevetés, 455 IV | nagy gályákon!~ ~Budára átmenni hosszú hídon kellett:~ Mint 456 V | rosszat megértem, sok baj átment rajtam.~ Vártam, hogy majd 457 III | derült égbolt,~ Egymással átölelkezve,~ Vált gyönyörteljes mosolyt, -~ - - 458 IV | Róbert az oroszlán nyakát átölelte,~ Igy könnyebben esett a 459 IV | dehogy veszi észre.»~ Az átöltözésben nem lett volna hiba.~ Reverendát 460 I | végzet büntetlenül~ Kövekkel, átokkal hajít,~ A kire már életében~ 461 IV | Iszonyú robajjal a tó vize átront.~ Zuhé! le a völgybe, a 462 V | úsznak?~ A hol gát volt, ott átrontott,~ S bámulnának nagy szemekkel, -~ - 463 V | hogyan lehet~ Álruhában átszöktetni~ Egy-egy ártatlan ötletet?~ 464 IV | Kinga hófehér keze~ Marokkal átszoritja azt,~ S kinyujtott karja 465 IV | bársony a domboru kúp födele~ Átszőve virággal, - arany, hiaczint,~ 466 III | Muszka eszik lengyel nyelvet~ Átszurkálva, megspékelve,~ Megsózva 467 IV | Rajta kivül, csak a bolond:~ Attul ugyan nem féltheti,~ A mit 468 IV | gyepühöz értek a lovagok,~ Azon átugratni nékik tréfa dolog:~ Itt 469 IV | hanem~ A porba térj, a mely atyádfia.~ ~ S süvöltve szállt a 470 III | rokonszenvez;~ Félig meddig atyafi is,~ Ellenvetést de még 471 III | szláv,~ Vagy hát vérszerinti atyafiak~ A czigányokkal legalább.~ 472 VIII | Végkép el voltam hagyatva!~ Atyámfia, jó barátom!~ Szeretőm és 473 VII | végrehajtást bizni az egekre.~ ~10. Au contraire. Először az executio.~ 474 III | Az augsburgi allgemeine Zeitunghoz.~ ~ 475 VII | tehetjük belé.~ ~26. Az aviticitás el lévén törülve,~ Én azt 476 IV | szánt neki jó bérül;~ De azalatt a nyárs ugy szurja keresztül.~ 477 IV | És ajka mosolyg, a miként azelőtt.~ Kard s lant keziben. - 478 I | szive!~ Nemzet kincse van azokban;~ Örökünk, mit egy ivadék~ 479 III | Levénk előtted izibe.~ S azokhoz, a kik őt így szeretik~ 480 IV | hozott? Hát sáros lábakat:~ Azokkal jelezte, hogy forrásra akadt.~ ~ 481 IV | Büszkébbek az angol lordok,~ Azoknál is a braminok,~ Még jobban 482 VII | meeting.~ ~23. No bizony azokra sokat hederítünk.~ ~24. 483 III | sem nagy kár.~ ~Elfogadunk azonkivül~ Mindenféle régiséget,~ 484 IV | rajta,~ S tudós Galeottit azonnal hivatja:~ «E két vadat itten, 485 VIII | kezdődik a más replikája.~ ~És azontul vitatkoztak szépen,~ Nem 486 IV | orditás zendül meg:~ Néger azopardok2 jobbra-balra dülnek:~ Holttestek 487 IV | No még azután egynehány azopardot~ Helybehagy, pofonnal itten 488 III | eztán a híveket;~ Veritéktől ázott földön~ Arassanak, a kik 489 III | Egy kis ekzekúcziót,~ Az ázsió romlásáért~ Hoz emanczipácziót~ 490 VII | egyet -~ A rigó madártól.~ ~Aztat kincsem meg is kaptam,~ 491 VI | égnek,~ Mióta magyar vér áztatja a hantot,~ Erdélytül bennünket 492 II | Beszéltem a magyar nyelvet,~ De b’z én nem olvasgatám.”~ ~( 493 IV | És e tudatnál puszta lett Babel!~ ~ VI.~ ~A por belepte 494 II | mely megillet,~ Tedd fel babér-koronád,~ Erősödjék meg hatalmad~ 495 III | eresz alatt fészked,~ Nem babona, de hit széles e hazában:~ 496 IV | pártját, a leánynak.~ Lencsét, babot s más tisztességes ételt~ 497 I | immár.~ Mars, Mercur és Bacchus fel van palotázva,~ Bűnösnek, 498 VII | odahaza,~ S ne beszélj ily badarat!~ Régen volt a! Már husz 499 IV | Előre meg hátra ment minden badarul.~ Héj nem ér ez semmit, 500 IV | Politizálástól berekedt és bágyadt,~ Nagyokat ásitni érez szörnyü 501 IV | ha én valahogy segitnék a baján?~ «Jaj fiam, mond a pap, 502 VII | Szerelmes volt, nem türhette baját.~ Nagyon szenvedhetett,~ 503 IV | eddig ez sem volt elég a bajba’:~ Beüt a havason egyszer 504 IV | szép kis oroszlán, ki a bajban itthágy~ Mikor megszomjazik, 505 IV | mig a tatárhad a méhhel bajlódik,~ Klára parittyából egy 506 VI | Wesselényi, az új világszellem~ Bajnoka, egy egész dæmontábor ellen.~ ~ 507 IV | Te fogd pártját vérző bajnokodnak.~ ~- Az ég sem hallgatott 508 IV | mezőnek! izend meg:~ Hol bajnokom? Hol van a hős, a ki zengett?~ 509 IV | kívánságnak sem tudtam, hogy mi bajom?~ ~Hanem egy átkozott szomszédom 510 VIII | vagyon:~ Ő nem segíthet a bajon,~ Mért nem járnak rajta 511 V | lótás-futásban.~ ~Én járom el dolgát bajosnak, peresnek,~ Meg a kik hivatalt 512 IV | felakarja falni. -~ ~«Édes hű bajtársam, mond erre a lovag,~ Lásd 513 VIII | kend,~ Hogy légyen minden bajtól ment!~ Az erősebbel tartson 514 III | elakad;~ Jégcsap fagy a bajuszokra~ S a szájakra - aranylakat;~ 515 IV | zsinórost, takarost,~ S hozzá bajuszt, szakállt, igazi magyarost.~ 516 IV | erre nagy kedve:~ Soha ily bajvivást még ki nem találtak,~ Minőt 517 IV | Szarvorrú, ki otthon nagyon bakafántos:~ Róbert lovagot mind bántatlan 518 VIII | hogy a magyarnak~ Százezer bakancsot varrnak.~ De a terv még 519 IV | hogy esnék rá egy kis jó bakator?~ Mondják: ez az, a mi gyomrot 520 IV | és vesd a hollónak.»~ ~A bakó tett, a hogy parancsolták. -~ « 521 IV | szólott,~ Most már szólott a bakónak:~ «Fogd ez embert, bánj 522 IV | hogy Athenben nem, csak Baktriában~ Beszélnek és csupán a myrmidonok.~ 523 VII | Becsukatunk egy pár évre~ Néhány „bal” journalistát~ - Mártzius 524 IV | jobb kezében egy~ Halálfő, balban szívbevert szigony.~ S hogy 525 VII | elvesztelek örökre.~ ~Pedig te a bálban voltál akkor,~ Egész éjjel 526 IV | Mit ronta mindig daemon balkeze:~ Folyt vér: a szél minden 527 IV | rosszat álmodt,~ Vagy mikor ballábbal hagyta el az almot,~ Ha 528 IV | el tőle.~ A lovag oldalán ballagott előre,~ És mikor a vitéz 529 IV | Egynek jobbon, másnak balon az állása.~ Egyik deákpárti, 530 IV | Suhogó viganó repül jobbra balra,~ Levert csésze, tányér 531 IV | hitvesét.~ Megcsókolá jobbrul, balrul, középen~ S aztán ölében 532 IV | a testvért, a jobb kéz a balt~ Támadja meg! Imádja ellenét!~ 533 VIII | Nem kell nekik oroszok bálványa.~ Az „alkotmány” az a közös 534 IV | darab.~ ~Nimród király és bálványképinek~ Osztálya könnyű: túl a 535 IV | előtt kimond.~ ~Bolond az, bamba és hülye.~ Pofája torz és 536 VII | ringy-rongy ujságíró?~ (Száz bambusbot talpaikra!)~ Parlamentet, 537 I | tudod, hogy az nem czenk,~ A bámész nevesse bár.~ Az órgyilkos 538 IV | nem győzött. -~ ~A nagy bámulat közt el is felejtette,~ 539 IV | gálya,~ A hullámzó tengert bámulja, vizsgálja;~ Hosszú és vontatott 540 V | volt, ott átrontott,~ S bámulnának nagy szemekkel, -~ - Mint 541 IV | hempergőzött;~ Róbert a játékán bámulni nem győzött. -~ ~A nagy 542 IV | felemelte,~ Mit talált alatta a bámuló Bente?~ A lencse ezüst volt; 543 IV | S aztán kaczajra kelt bámultábul.~ «Adjatok e ficzkónak, - 544 V | szemlángi kihaltak,~ Csak bánata maradt örök fiatalnak.~ 545 VIII | primadonna~ Elkifogytát s bánatában~ Diapasont alább hangol;~ 546 VII | Szép hangja van; de kissé bánatos:~ Mind hűtlen asszony, - 547 IV | Sok szivet felderit, s sok bánatot hajt el.~ Kávét az asszonytól 548 V | vendégem délbe?~ Vacsoráló banda reggel oszlik szélylyel.~ 549 IV | Primásságig vitte, van saját bandája.~ Bandának állandó, konvenczjós 550 IV | vitte, van saját bandája.~ Bandának állandó, konvenczjós csárdája,~ 551 IV | A ki egy magában egész bandát végez.~ Hátán tudománya, 552 V | őre.~ Most egy másik alak bandukol előre.~ „Uram! Fáradt vagyok! 553 III | Zérust mutat - üres tárczát;~ Bankár urak üzérlete~ Reszket széltől, 554 II | idő!~ Mi vagyunk most a bankárok,~ Fizethet a párttéritő.~ 555 VIII | De birtoka volt igen sok bankó.~ ~Mondta Jankó, hogy a 556 IV | könyörögve jőnek.~ Öt forintos bankót oszt mind a kettőnek.~ „ 557 IV | örömét lelte.~ ~«Te Erdődy bánnak vagy kutyája;»~ - Igy szólt 558 IV | hivatalon!~ ~Hanem azt nem bánnám, hogyha, megrendelnéd,~ 559 IV | nem ég.~ ~Sátán irigyen bánta rossz müvét:~ «E szikla-nép 560 IV | mint diák, bejárok:~ Nem bántanak utban pusztázó betyárok,~ 561 IV | bakafántos:~ Róbert lovagot mind bántatlan bocsátják,~ A mint az oroszlánt 562 IV | tetőn,~ Még nem kisért a bántó gondolat,~ Hogy az idő lassan 563 VIII | elagyalt,~ Megtanulta, hogy „ne bántsd a magyart!”~ ~Mert mellettünk 564 IV | nem is én öltem meg:~ A baraczk volt, mit megevett.~ Baraczkfát 565 VIII | virághóval,~ Piros hóval a baraczkfák,~ Az orgonafák lilával.~ ~ 566 IV | baraczk volt, mit megevett.~ Baraczkfát én kivágattam,~ Hát nem 567 IV | felejtsük el.”~ ~Két jó barátnak két jó kardja is volt.~ 568 IV | Óh aszszonykám, nagy barátném!~ Tudod, mily jó vagyok 569 VIII | Tóth Kálmán barátomnak~ midőn 1861. évi deczemberben 570 VIII | kocsmábul,~ Egy kicsit elkésett barátságbul,~ Pedig otthon várja~ Hű 571 VIII | Megitatott, ha szomjaztam.~ Barátságunk ekép fejlett.~ ~Karon fogott, 572 III | tetsző civilizatiót,~ A többi barbar, és még abból is~ Eldugtál 573 IV | elhord jó messze.~ Csontvágó bárd, sulyok, eke csoroszlyája,~ 574 III | felruházza a mezetlent:~ Baréthoz jut okvetetlen.~ ~De a ki 575 III | szép dalod; hangoztassad bárhol,~ Ki ne értené azt, ki ne 576 II | körültünk,~ Balsors, erőszak bárhová taszít:~ Keblünkre tüzve 577 IV | Tábor-hegy alatt volt egy rejtett barlang:~ Körüle sivatag, tövistermő 578 IV | oroszlánnak:~ A rejtett barlangban ime rátalálnak;~ A lovagot, 579 IV | ordítást hall egy sötét barlangból,~ Hogy még a szikla is jajgat 580 IV | Visszatért, otthagyta a barlangja mélyét.~ ~Egy szökés, s 581 IV | nagy nehéz sebébül;~ De a barlangjábul még kijönni nem mer;~ Próbálgatja 582 IV | Mert hiába áll ki világ bármely hadja:~ A szivbeli erőt 583 IV | teszem!~ Odatalálok én, bármily messze legyen:~ Még ha túl 584 IV | eszlek meg,~ Sőt kész vagyok bármilyen nagy~ Árát adni szerelmednek.»~ ~ 585 IV | ott. -~ Az nem fedi magát bársonynyal, aranynyal.~ Az igazi angyal 586 IV | A pitvarban jön rá egy bársonyos lovag.~ Rajta előlhátul 587 IV | vítta Kruppa várát~ Bosnyák basa, Sátán Ozmán;~ Romladékká 588 VII | könnyű szivvel,~ Vezéreket és basákat~ Hol fölrakni, hol lerakni,~ 589 IV | Romladékká lett már minden bástya,~ Minden kapu aláásva,~ 590 IV | faragta remekbe,~ Ágyus bástyáira néz a tar remegve;~ Nagy 591 IV | Levágnod Royas őreit,~ Bástyáit elfoglalnod?~ Mit ér a kincs, 592 IV | árnak,~ Melynek gátot eddig bástyánk tartott,~ Ha mi elejtők 593 II | Demosthenes?~ Soha egy árva batkát sem~ Még eddig! No most 594 VII | azt, a mit.~ ~33. Én csak bátorkodom egyet közbevetni:~ Hát a 595 IV | Szétszórva magukra harczolnak a bátrak,~ Nem győzni, a dicső meghalásért 596 IV(1) | Constantin, Miklós czár bátyja.~ ~ 597 V | senki sem nevet?~ ~Vagy beállnál, mint munkatárs~ Egy-egy 598 IV | ficzkót! Hisz «tauglich!»~ Ki beállt bérért szolgálni,~ Lovat 599 III | Zeitung!~ ~Végül még azt is bebizonyitád,~ Hogy csak vitézek sem 600 IV | felét eligérte;~ Csakhogy bebocsássák, nem sajnálta érte.~ Hejh, 601 IV | és paraszt hajdan~ A míg bebocsáták, ezen ajtón kivül. -~ - 602 IV | virágvedrek voltak nagyobb becsbe’~ Bennök friss virág állt 603 VIII | Hogy még sem mehetünk Bécsbe.~ ~... De hát tisztelt honpolgár 604 IV | gyülés nem volt Budán,~ Hanem Bécsben, ez után~ Hogyha kissé kombinálunk~ 605 III | Antikokat, ereklyéket,~ Rögtön becserélés végett.~ A kinek van ütött 606 III | Hozza ide, mi font számra~ Becseréljük, ujért jobbért,~ Olyanért, 607 IV | király czímere, értse meg a becsét:~ Ilyen vasgyürüt hord nála 608 VII | el nem szed~ A tizenkét bécsi pont?~ Kell-e még néhány 609 VIII | foltot~ Nem tűrt soha! - Becsüld meg a tótot!~ ~ ~ ~ 610 VII | szem őrzi,~ - S nincsen becsület-szava! -~ ~ ~ 611 VII | pezsgőt a javából,~ S fényes becsület-szavára~ Jár szabadon, merre tetszik.~ ~ 612 IV | törődve a világgal,~ A koldusi becsületben.~ Válogatott titulusok~ 613 IV | teheted: élte tied.~ De a becsülete enyim,~ Azt vele meg nem 614 II | gúnydal, hamis tanú.~ ~A becsületes jó népet,~ Mely igazságért 615 IV | Ottan elveszett az ördög becsületje;~ Mert mig az ördöggel szitkozódtak 616 IV | legsűrűbb panasz~ Köztük: a becsületsértés!...~ .. Mert büszkék ám 617 IV | otthon a tejpénzbül.~ És becsületszavát (no az nem ér semmit)~ De 618 IV | felségsértés.~ - Zászlós úr becsülné egy egész országra,~ Főpapnál 619 IV | annak egész faját.~ ~Így becsülte a nép a szárhegyi nőket,~ 620 II | találkoznak,~ Kik tegnap egymást becsülték,~ Ma egymásra rágalmaznak,~ 621 VII | olyat ne irjatok,~ Melyért becsukassatok. -~ Most húsz éve, egy rab 622 VII | Hogy legyen meg ez is hát:~ Becsukatunk egy pár évre~ Néhány „bal” 623 V | ládám kitárva.~ S ha én azt becsukom s nem adok belőle:~ Nem 624 VIII | nagy Intrikusnak,~ Tán csak becsuszszanok akademikusnak.~ ~ ~ ~ 625 IV | Péter és Pál.~ ~Péter a beczézett, Pál a mostohafi,~ Az urfi 626 IV | S nem fogták el utban Beczirkszkomiszernek?~ A biz a pitvarban helyt 627 IV | jól lemosta lúgba.~ Aztán bedagasztott, befűtött a pestbe,~ Kiszakitott 628 IV | szépen veszteg maradsz,~ S bedugod a füled, mikor szól a taraczk.”~ ~ 629 IV | abból jól lakhattak,~ Ő maga beérte azzal, a mit hagytak.~ ~ 630 IV | pislogó ólomszürke szem,~ S befejezé az arczot ékesen~ Egy olyan 631 IV | Király maga előtt tuszkolja befelé. -~ ~Végre egy nagy kerek 632 IV | mind a közös nagy üregbe befértek.~ És hija nejét, s szerette 633 VI | nőjjön oly nagyra, hogy azt befogadja,~ Uj fényt áraszszon rá 634 IV | Ebbe az alsóba majd csak befogadják.~ S nézi elbusultan a Duna 635 VIII | nem ért,~ Nem kár volna befogatni~ Mint gonosztevő lázitót.~ ~ 636 VII | Rongyos a mentéd: -~ Befoldom: légyen jó.~ ~ Sebes a vállad: -~ 637 IV | lúgba.~ Aztán bedagasztott, befűtött a pestbe,~ Kiszakitott s 638 IV | pusztázó betyárok,~ Utonálló bégek, hatalmas bojárok:~ Még 639 VII | protokollum nélkül,~ S a begyült pénzt szerteszórni,~ Számadással 640 IV | még! A lesz a furcsa.~ S behíják a werklist. Hisz nagy nyereség 641 IV | Hetedhét országot, mint diák, bejárok:~ Nem bántanak utban pusztázó 642 VI | tenger, mit e kettő közt bejártál,~ Annak egy neve volt: nemzeti 643 IV | beljebb kerülni, majd ott bejelentsék.»~ ~««No ha kend a kapus, 644 VIII | rája.~ Hanem a mint hallom, bejutásod~ Még sem vala drága.~ ~Nem 645 VIII | Székes-Fehérvárnak~ Mégis bejutottam lovas katonának.”~ ~Kenyeremnek 646 IV | trónmennyezet.~ Körüle a zengő békák,~ A legőszintébb hizelgők.~ 647 IV | rugtatott a pusztának mingyár;~ Bekalandolt szerte erdőt, ungot, berket:~ 648 IV | veszi lassan észre.~ Erről bekapnak a politizálásba,~ Egynek 649 IV | mit tett, miért élt? ha béke vagy had volt,~ Mi nyomot 650 IV | oroszlánt mellette meglátják.~ ~Békében eléri már a tábor szélét:~ 651 IV | ott kész helyet.~ ~«Áldást békességet adjon az úr Isten!~ Egy 652 VIII | szakállam,~ A honestas lassan beköszöntget nálam;~ Ilyenkor a honor 653 VII | adj egy csókot”~ Ez volt beköszöntő szavam.~ „Jó szelindek, 654 VII | jó.~ ~ Sebes a vállad: -~ Bekötöm, gyógyuljon.~ ~ Éhes vagy, 655 VIII | nélkül.~ Hamar küzd, nehezen békül,~ Vagyon neki sarkantyúja,~ 656 II | Sírva kiált hozzád a dal:~ „Békülj ki legelébb önmagaddal!”~ ~ ~ ~ 657 IV | Mondják: ez az, a mi gyomrot belakatol.~ Férfiorvosság ez. Milyen 658 III | lekopik a politúr,~ Mi ingyen belakirozzuk.~ ~ ~ ~ 659 IV | követ kötne a nyakába~ S beledobná magát Duna hullámába,~ Mingyárt 660 IV | igen nagy mélység,~ Abba beleesni iszontató rémség!~ A mentém 661 IV | a másikba rohanva,~ Mig belefáradtak a gyönyörbe, kéjbe.~ Méltán 662 IV | koporsót, tágasat,~ Hogy ketten beleférjünk.~ Márványlapon aranybetü~ 663 IV | boldogit~ Legjobban, a mikor beléhalunk.~ Fájdalmat, a mi nem hal 664 IV | tánczolt, karikákat hányva,~ S belekapaszkodott még az oroszlánba.~ ~Arra 665 IV | egymás mellett. -~ A vámos beleköt: Bente úr rátámad:~ «Nix 666 IV | még a szegen,~ Rókamállal bélelt, nyestprémmel beszegett:~ 667 IV | hetedik!» kiált erre Klára,~ S belemarkolva a törött paprikába,~ Ugy 668 IV | lóg.~ ~A mint Mátyás diák belép a csarnokba,~ A főrend egyszerre 669 VIII | szép vagy első Május!~ Fák belepve virághóval,~ Piros hóval 670 IV | fölmegy a trón magasára;~ S beleül a trónba s onnan tekint 671 IV | Beszélnek divatról, a belgazdaságról,~ Szomszédból áthallott 672 IV | odabenn van; tessék~ Csak beljebb kerülni, majd ott bejelentsék.»~ ~«« 673 IV | Rongy se maradt tán meg belőlük kaczatnak,~ De a mi nem 674 IV | hiaczint,~ Tarka kavicsmozaik belseje~ És butora, - halld én boldogságom!~ 675 IV | életet hordasz a sziveden belűl:~ Jobb lesz, ha haza mégy, 676 III | A diplomatia dolga.~ ~Bemenjen-e, ne menjen-e?~ Elől rontson 677 III | ez ellen protestált~ Ha bemennek; más meg annak,~ Ha nem 678 IV | üljön a tarka.~ ~Azután bement a belső szobájába,~ Szépen 679 VIII | járok~ Az idei »dzsekk«-ben”~ „Mondok egyet, hogy segithetsz~ 680 IV | Nincs kedv. - Mind béna a beszéd,~ És minden arcz 681 I | bánat? ifju lelkek,~ Kik bennetek példaadó~ Anyai kebelre 682 IV | tőlem is, csak várjon.~ ~Benno lovag oly fiatal,~ Nem is 683 IV | voltak nagyobb becsbe’~ Bennök friss virág állt minden 684 VI | javítsa azt,~ Mutassa fel, mi bennünk szép s nemes.~ ~Legyen világos 685 IV | Bábel romjait,~ Nimród hirét benőtte vad bokor.~ Midőn egyetlen 686 IV | Magyarhonba:~ Ott vagyok bent én is az udvari lomba’; -~ 687 IV | nem hordják másutt, csak Beotiában~ De hogyha újat vesz, felhányatik.~ 688 IV | Orrcsavaró pipafüsttől bepáczolva,~ Megjön, s keserűen fekszik 689 VIII | Ágyam összefüzve, ládám bepakolva,~ Kiteszik a szűröm innen 690 IV | De a padlót megégeti.~ ~Beppo lovag sápadva hull~ Térdére 691 IV | többi pediglen téglával berakva:~ Ez azt mutatja, hogy nem 692 IV | nem vették azt pénzen.~ A berbécs-sütő nyárs, a szíjas parittya,~ 693 IV | Mélázza a völgyi tilinkót;~ A bérczi patak csókdossa szeliden~ 694 IV | tréfás véletlenek.~ ~Lőrinczi berekből egy nagy ordas róka~ Lejöve 695 IV | vaczokba,~ Politizálástól berekedt és bágyadt,~ Nagyokat ásitni 696 IV | Hisz «tauglich!»~ Ki beállt bérért szolgálni,~ Lovat vakarni 697 III | Alkonyodik is már, még se juthat bérhez.~ ~Neki sok a dolga, semmi 698 IV | Bekalandolt szerte erdőt, ungot, berket:~ Mint afféle vadász, a 699 VII | honhoz van jussa. -~ Pálffy Berti Márcziussa~ Jobb tanácscsal 700 IV | cséphadaró szánt neki jó bérül;~ De azalatt a nyárs ugy 701 III | Szomoru szép hangod, éneklő beszéded~ Milyen sokat elmond mind 702 VIII | tartod a szék-~ Foglaló beszédet,~ (Pedig dehogy tartod!) 703 IV | Rókamállal bélelt, nyestprémmel beszegett:~ Azzal betakarta, hogy 704 IV | jusculumot,~ Vagy ki pláne beszegődött~ Egy zsidóhoz: sábesznapon~ 705 IV | Beszélt a két kard és addig beszéle~ Egyik vivó dült aludni 706 I | könnyen összetépsz.~ ~Azt beszéled, - s szavad messzehangzó:~ 707 VII | elmentek,~ Nem törődni, mit beszélhet~ A sok ringy-rongy ujságíró?~ ( 708 IV | népet viselnek,~ Méltán beszélhetnek per «mi»,~ Fejedelmi plurálisban,~ 709 VII | miért született?~ ~Azt beszélik, hogy megölte magát,~ Szerelmes 710 IV | Etetik-itatják, csak ki ne beszélje,~ - A mi vele történt - 711 IV | Róbert suttogva.~ Mintha beszélnének csendesen titokba;~ Mintha 712 I | Mint tudod te, hogy miről beszélsz?~ Mit tudod te, hogy e keserédes~ „ 713 II | mondhassa~ Senki többé ezután:~ „Beszéltem a magyar nyelvet,~ De b’ 714 VII | Hogy mit adjunk neki! Beszélünk e végett.~ ~13. No hát adjunk 715 V | Virasztottam sokszor kedves betegemnél,~ Forró lélekzése szívem 716 IV | Viszi kedveskedve drága betegének,~ Ez fog erőt adni új egészségének.~ ~ 717 IV | étekfogás meg datolya,~ Kedves betegét igy eteti, ápolja.~ ~Már 718 IV | leggyöngébb kecskegidót.~ (A betegnek kell ám hozni valami jót!)~ 719 VII | 27. Annyit tegyünk, hogy betelekkönyveztessék.~ Ágostváry névre: s oszt? 720 IV | hátul viz, most igazán betelt,~ Soh’se vártak volna ilyen 721 IV | egy nyitott kaput: ««Ide betérhetek!»»~ ~Ott mindjárt eléje 722 III | megtéríti,~ (Hogyha szép lány) beteríti,~ S felruházza a mezetlent:~ 723 IV | hová egyszer az a lábát betette,~ Ottan elveszett az ördög 724 V | Házamnak kapuja soha sincs betéve:~ Azt sem tudom, ki lesz 725 IV | ujra felvirult,~ Helyét betölté népek harcziban,~ S a hir 726 IV | Dömös prépostságát én betöltöm - veled.»~ «Jaj, felel a 727 VI | A késő utódok az álmot betöltsék.~ ~Diadalmas harczok egész 728 IV | magyarom!~ ~Gyergyóba is betört egy nagy sereg tatár:~ Senki 729 IV | odajő a művészi véső,~ S a betű, még ekkor csoda-uj találmány,~ 730 IV | Hogy urának ne irhasson~ Betüiró kezét vágd le tőbül.»~ ( 731 VIII | a körme között,~ Szelid betűk tolla alatt,~ A szeme lesütve 732 II | gondolat, a szó, a holt betűsor~ Életre kelt s teremte korszakot;~ 733 IV | bántanak utban pusztázó betyárok,~ Utonálló bégek, hatalmas 734 IV | sem volt elég a bajba’:~ Beüt a havason egyszer Mihály 735 IV | görögök adnának! -~ Otthon meg beütött az Isten áldása.~ Eddig 736 IV | Bukador nagy termet, bevál óriásnak;~ Magát a pallosát 737 IV | sebet ezen ugyse vágna.~ ~De bevárta nyugton, helyéről nem mozdult;~ 738 IV | szíjat tágít,~ Hogy mind bevehesse gyomra drágaságit!~ ~S mintha 739 IV | szomorún mosolygott:~ Nem bir ő bevenni még most ilyen dolgot;~ 740 IV | hogyha megérti, szivébe bevésse~ Ah annyival édesebb ajkad, 741 IV | hős volt, neki rohant~ S bevette azt - egy ostorral.~ ~Nyakán 742 IV | hősöm,~ Ki az angyalvárt bevetted.~ Angyalvár az én szivem 743 IV | kiadta,~ Az egész csarnokot bevilágította.~ ~«Hozott Isten nálunk, 744 IV | szókkal vendéget marasztal,~ Beviszi házába; ott van egy nagy 745 IV | hagynak. -~ - Azért csak bevitte királyhoz fogását,~ S hallotta 746 IV | Rengő kerevetek selyemmel bevonva,~ Kebleiket tárják kéjelgő 747 IV | szellemekre jobb lesz azt bezárni~ S nem vitázni vélük.~ ~ 748 V | csak meg kellett írnom.~ ~Bezártak börtönbe, négy fal közül 749 IV | hogyha zsémbel a neje,~ Biblisnak fogja pártját, a leánynak.~ 750 III | hive, nem hive, szeret:~ Az bibornokká nem lehet!~ ~ ~ ~ 751 III | Milyen fából faragják a bibornokot?~ ~Ki legszorgalmasabb alvó,~ 752 III | proficiat!”~ ~Angol irlandi bifszteket,~ Szinte véres, mikor falja,~ 753 III | Nézők közül is igen sok~ A bifsztekkel rokonszenvez;~ Félig meddig 754 IV | rosz sorsa jára véle:~ A bihácsi erdő körül~ Török portyázók 755 IV | S széttörte rárakott bilincseit;~ Körültekinte, és lelkébe 756 III | aranylakat;~ A bizalom zöld bimbója~ Elfagy, alighogy kifakadt.~ ~ 757 IV | szent kereszt fáját is ők birják.~ ~Van Róbertnek otthon 758 IV | egyik falától~ A másikig birjon nyilat lőni által.~ ~Nehéz 759 IV | Mihály vajda; 12~ Minden birkanyájam nagyhamar elhajtja:~ Hét 760 VII | nekik ugy tetszik, ott most birkózhatnak.~ ~22. Mindenfelé folyik 761 IV | felelnem,~ De én meg nem tudok birkózni egygyel sem.~ Diák korom 762 IV | nő kiált:~ «Ki vágy hát birni szivem?~ Vezér ki lesz, 763 VII | Ágostváry között, melyben 33 biró votizál,~ a nélkül, hogy 764 V | Akár szolgabiró, akár biró-szolga,~ Annak mind énhozzám van 765 IV | a nagyherczegé, 1~ Egész birodalmában volt kevés:~ Ezt nem rejthetjük 766 III | hazája, egységes~ Osztrák birodalom,~ Husz évi hizelgés kiált:~ „ 767 IV | Folyton folyvást szaporodó~ Birodalomnak királya,~ Kiből ki nem veszhet 768 IV | Gellért hegyet?~ Híhatja biróhoz! Azt mondja: «nem megyek!»~ - 769 VII | szép;~ Igy megsérteni a birót!~ Ám e nagy nap emlékére~ 770 II | érzett,~ Ha megszakadni birt, óh ne csodáld,~ Nagy terhe 771 VIII | könyvtárt az egész háznál~ Nem bírtam felfedezni.~ ~(1860)~ ~ ~ ~ 772 VIII | valami szép lányka;~ De birtoka volt igen sok bankó.~ ~Mondta 773 VII | lenni!~ Három világrész birtokán~ Uralkodni könnyű szivvel,~ 774 IV | szállt rég. -~ - Elhunyt birtokoknak falra festett árnya~ Olyan 775 V | taposó-malomba:~ Irni Schleswigről, Bismarkról~ Pesti Naplóba vagy Honba?~ 776 IV | Hol van ennek elég magas bitó?~ A nagyherczeg pedig nagyot 777 IV | illatos kávé, s a drága bival-tej~ Sok szivet felderit, s 778 IV | gulyám, juhnyájam, tejelő bivalyom:~ Újon túlig tartott búzám 779 IV | mi történt mögötte?~ Azt bíz elmulasztá a sövényhez kötni,~ 780 III | szájakra - aranylakat;~ A bizalom zöld bimbója~ Elfagy, alighogy 781 VII | esetre~ És a végrehajtást bizni az egekre.~ ~10. Au contraire. 782 IV | Ámde ha én rám is kivánsz bízni dolgot,~ Megmondom magam 783 IV | takarékos kézzel~ Szentelt bizományul bizton hagytatok rám,~ Azt 784 VI | templom-ünnepélyen, mert bizonnyal~ Hol nyelv-oltárod áll, 785 IV | oroszlán kiitta fenékig:~ Így bizonyitá be tiszta lelkét nékik. -~ ~ 786 I | ha cserélt is,~ Egy dal bizonyítna felőle,~ Az szólna világra, 787 VII | azt valahogy kifussa.~ ~2. Bizonyitsa be azt, hogy ő Ágostváry~ 788 III | családunk tagját,~ Várjuk bizonyosul uj megjelenését,~ Ah, a 789 V | Az igaz jó-szívnek az a bizonysága”.~ ~(1888)~ ~ ~ ~ 790 IV | nézze.~ ~Mert a puskafélét bizták férfi gondra,~ Kerékre jár 791 IV | hogy eljöttél hozzám:~ Hogy biztál szavamban, felkerestél itten. -~ 792 IV | Dehogy vitte! Mind azzal biztatá:~ Majd Delphiben meglátja. 793 IV | ez. Milyen a quaterka?~ S biztatgatják egymást Juczi, Náncsi, Terka.~ 794 VIII | nagy pusztitást forral;~ Biztatják a föld népeit,~ Ölje meg, 795 IV | kézzel~ Szentelt bizományul bizton hagytatok rám,~ Azt én elpazarlám».~ ~« 796 IV | parittya,~ A mivel a követ biztosan hajitja.~ ~Egy fazék paprika, 797 V | Kik a lantot elhajíták,~ S biztosító-, hiteladó-~ Intézetekben 798 IV | teremtse!~ ~Háta mögött, - bizva vezérük példáján, -~ Az 799 IV | térdre;~ Mintha tőle holtan bocsánatot kérne.~ ~Hat férfit leölt 800 IV | meghalok, mert hű valék:~ Bocsáss meg, hogy legyőztelek.»~ ~ 801 VIII | egészséges~ Felhőnek való gőzt bocsát.~ ~Mert nincs cisternánk, 802 IV | Róbert lovagot mind bántatlan bocsátják,~ A mint az oroszlánt mellette 803 IV | kinek jó csuhája van,~ Még bocskor is van a lábán~ «Ki innen! 804 VIII | vagy mit mondok?~ Légy és bögöly csipnek nagyon,~ Minthogy 805 VIII | gondnak.~ ~Ha a legyek és bögölyök~ Szokatlanul csipnek, marnak,~ 806 III | Légy hive gyászmagyar!~ Bölcsed itt, majdan zsirod is,~ 807 VIII | embere,~ A tudomány s közélet bölcsei:~ Az egyik a volt tudós 808 III | Igy szólsz felőlünk nagy bölcsen~ Oh liebe allgemeine Zeitung;~ ~ 809 IV | a hatalma nagy,~ Hanem a bölcsessége is, -~ Itél peresfelek között.~ 810 IV | csizmadiafi,~ Diák könyvből egyik bölcsességet tanul,~ Másikon sem kopik 811 VI | látják benned a haza legfőbb bölcsét;~ ~Kinek az árnyéka drágább, 812 VI | reménykedve áldja.~ ~Fejedelmi bölcső volt a fényes csónak,~ Egek 813 IV | próbáld meg őt!»~ S kihozta bölcsőjéből a magyart,~ És átadá, legyen 814 VI | honszerelemnek nincs már börtönajtó;~ S milliók felett csak 815 VII | méreg, lázadóhad,~ Négy börtönben senyvedett el.~ Csak háromnak 816 V | protegálok,~ Erkölcs-nemesitek, börtönökbe szállok;~ Perselyemmel járom 817 III | alább száll;~ Még alább a börze-papir:~ Zérust mutat - üres tárczát;~ 818 IV | hirdeti a királyt,~ Az a bogárhátu ház-sor ott az aljban;~ 819 IV | Megrakta a tüzet a nagy bogrács alá,~ Jó hagymás tokánynyal 820 III | ínyének,~ Megpörkölve jól bográcsban~ Lángjainál Csettinyének.~ 821 I | lopta koldusoktól,~ Hő tüzét bohócz szeszély adá.~ Csak az üres 822 IV | király.~ «Játszál nekünk bohózatot!~ Jó kedvre e mogorva kört~ - 823 IV | Utonálló bégek, hatalmas bojárok:~ Még meg is traktálnak 824 IV | Tetején korona, melyről arany bojt lóg.~ ~A mint Mátyás diák 825 IV | fákon aranyló gyümölcs, a bokorban~ Karcsu antilope delel egy 826 IV | reggel, estve,~ Friss virág bokréta, szép asszony kezéből~ Harmattal 827 IV | van egyedül.~ Koszorút, bokrétát hajigálnak neki.~ Nem haragszik 828 I | tolvajnak.~ Bár azoknak bokros érdemű lakói~ Nem igen örülnek 829 IV | leringót;~ Langy szellet a bokrot, a méh a virágot:~ «Hát 830 VI | nagy „név” az „aranykönyv”-ből kifelejtve,~ S egy hamvvedernyi 831 IV | király és bolondja.~ ~A Boldogasszonykép előtt~ Térdel vezeklőn a 832 IV | Fájdalmat, a mi akkor boldogit~ Legjobban, a mikor beléhalunk.~ 833 VII | menyasszonyt.~ S minden boldogitó csókért~ Mely édesebb, mint 834 VIII | menyegzőjét a szerelmes mátka.~ Boldogított volna egész életemre,~ Ha 835 IV | belseje~ És butora, - halld én boldogságom!~ Legdrágább csont a világon:~ 836 I | sokkal többen).~ ~Boldog, boldogtalan maga ura immár.~ Mars, Mercur 837 IV | ki volt, hova lett?~ Mily boldogul élt, a mig élt, te veled,~ 838 IV | mondja: jobbat ett~ Otthon a boldogult édes mamánál,~ Mit hallani 839 I | mikor csordultig tele lesz bolonddal,~ Akkor is odakinn lesznek 840 IV | A király és bolondja.~ ~A Boldogasszonykép előtt~ 841 IV | Hogy szászok felé ne menjen bolondjában:~ Mind szomszédba küldik 842 I | van palotázva,~ Bűnösnek, bolondnak van díszes hajléka.~ Csak 843 I | nem ők annak!~ ~Sőt már a bolondok számára is épül~ Az országos 844 III | itczéje, mind pinczéje, mind a bolt.”~ ~Legyen úgy, mint régen 845 V | Azok” voltak, most nincs bolt-ár;~ A te lángod kihült helye~ 846 VIII | most a dolga.~ Maradhat a boltja,~ Van ő annál sokkal jobban 847 III | érdemes publicumnak:~ Hogy a boltjukat megnyitották~ Európai használatra.~ ~ 848 IV | szappanbuborék,~ Története - bolygó szinváltozás;~ A mint egy 849 IV | pusztitást még nem mívelt bomba.~ ~Hogyha Siserának egy 850 IV | ember, a nagy küzdelemben,~ Bomlik a rend; oszlik a tábor két 851 VI | bennünket semmi szét nem bontott.~ ~Te voltál e honnak megtörhetlen 852 V | ki jössz nagy sunnyogva,~ Bontsd ki, hadd lássam hát, mi 853 III | melyen annyiszor~ Apáid bora folyt,~ Hol minden restóráczió~ 854 V | után soha nem szaladok,~ Borba esett légynek utravalót 855 III | elpakolt.~ ~Itt küzdtenek borért a hős~ Kortesek hadai,~ 856 II | emlékedre közöny fátylát boritá, feledést szőtt.~ Szobrod 857 I | A kire már életében~ Rá boríták a szemfedőt:~ Gyöngéd kézzel 858 IV | hangjának volt egy kissé boríze.~ ~Jelentik, hogy itt van 859 VIII | fiam, az istálló~ S tehén, borju tánczol.”~ ~„Szép leánynak 860 VIII | Ültem rakott asztalodnál,~ Borod igen jó vala;~ Hogy pinczéd 861 IV | csontod a kutyáknak -~ Bőrödet kitömve elküldöm a khánnak; -~ 862 IV | tanujele!~ Nem régen is a bőrövéből egy~ Kis obeliszk pottyant 863 IV | kap perselyt a nyakába,~ S borsóra fog térdepelni. -~ S más 864 IV | De olyan, a mitől háta is borsózhat!~ Oroszlán-morgás az: két 865 V | országban, vagy országos ború;~ Bár remény, türelem, mind 866 II | Egy árnynyal gazdagabb borult jövendőnk,~ Egy sebbel szívünk, 867 IV | a medve.»»~ ~Az bizony borvíz volt: 8 se nem bor, se nem 868 IV | nékem.~ Itt a «lobogóban»10 borvizem bőségben:~ Áldassék az Isten 869 IV | nincsen szeme, szája.~ ~Borvizes forrásnál majd búcsut vevének,~ 870 IV | egészségesebb nincs. -~ ~A király borvizzel lencsét lenyomtatta,~ Gazda 871 IV | Juliska hozott,~ Nagyokat borzadva: «de rosz az átkozott.»~ « 872 III | Felhívás? proklamáczió!~ Borzasztó népfelkelésre,~ „Dehogy 873 IV | a «lobogóban»10 borvizem bőségben:~ Áldassék az Isten mind 874 IV | nap vítta Kruppa várát~ Bosnyák basa, Sátán Ozmán;~ Romladékká 875 VIII | Kiteszik a széked.~ ~De az bosszant, hogy a mig más annyi~ Évig 876 IV | Haragba jött a daemon, s bősz dühvel~ Hő vérbe mártott 877 IV | csörgő sipkát,~ Szólt: «Ne boszantsd az ördögöt!»~ ~Lakománál 878 IV | Bukador fakad ilyen szóra,~ «Boszorkány-varázszsal hat vitézt megrontál~ Te 879 IV | ölt és csirkét lopott~ S boszorkánynak volt a lova.~ S más ilyen 880 III | nagy úr bottal fizet,~ Hogy boszorkányokat égetünk,~ S vámpyrt hiszünk, 881 IV | ki oroszlánt hoz kézen?~ Boszorkányság van itt! Ez ördögség lészen.~ ~ 882 IV | véres:~ De sok ártatlan vér! Boszuállást kér ez!~ ~„Nem szégyeltek 883 IV | Az elfogott özvegyének.~ Boszúból is a hűséget~ Hozzá mért 884 IV | robaj, dobogó paripák,~ Bőszült tömegek vihar-átka!~ Vérnász, 885 IV | távolabb.~ Úgy dörge fel Mágok boszuszavára~ A régen fojtva tartott 886 IV | szégyenért~ Most már csak boszút szomjazok!»~ ~«Fogjátok 887 III | össze poharat~ Tyukodnak botjai,~ ~Ittasság! Itten hordozák~ 888 IV | No mid van ott varga?» s botjával rálegyint.~ Elmondja, a 889 VI | ledérség~ Tréfának öltözött botlásait,~ És édes mérget töltsön 890 IV | Mégis ki a kardja közelébe botol,~ Annak a számára nyitva 891 III | rabszolga,~ Kit a nagy úr bottal fizet,~ Hogy boszorkányokat 892 IV | üvöltő hangra minden odú, bozót,~ Elevenné válik, fejet 893 IV | Illaberek, nádak, erek és bozótok!~ A ki a föld alá bujhat, 894 IV | Vezeti, kiséri, pusztán, bozóton át,~ Mintha ő ismerné annak 895 IV | A mint egy tövises nagy bozótra bukkan,~ Olyan ordítást 896 IV | Te nem vagy Isten: mert a Brahma az,~ S hazám az Indus partja, 897 IV | angol lordok,~ Azoknál is a braminok,~ Még jobban a mandarinok;~ 898 III | krámpuszával~ Deríti fel Grand Bretagnet,~ Orosz saru nyakig telik~ 899 IV | minden népnél,~ S a magáét brevi manu~ Megverheti - ha bir 900 IV | Még az apám se látott, - bruhaha!»~ ~E szóra a sok udvaronczféle~ 901 I | világnak!”~ ~„Et tu mi fili Brute!” Még te is~ Ellenünk fordulsz, 902 I | danáit,~ Mikből az őshang bűbája szól?~ Meddig laktál köztük, 903 I | Aranycsipkés főkötőben,~ Olyan bűbájos a nőnem,~ Miként tündér-asszonyok.~ 904 IV | ilyen komédiát!~ Elhagyta búbánat a jó csizmadiát:~ Ugy nevetett, 905 IV | vadontáj;~ - De a hű nő búcsú-csókja, az nagyon fáj!~ ~«Mi sorsra 906 I | csatában;~ Sirjához az útfelen búcsura járnak;~ Másutt még visszakerültire 907 IV | Borvizes forrásnál majd búcsut vevének,~ Ajánlották egymást 908 VIII | Búcsuzó az én jó porkolábomtól.~ ~ 909 IV | Jőjjön fel kegyelmed ős Budavárába: -~ Keressen fel engem király 910 IV | pihent mig el nem végezé,~ A bünlajstrom pedig hosszú vala.~ ~Kezdték 911 VI | nemzedékünk.~ ~Hirdesse bünnek torló büntetését,~ Sújtsa 912 III | Bibor süvegig viheti.~ ~Ki a bünöst megtéríti,~ (Hogyha szép 913 VI | Hirdesse bünnek torló büntetését,~ Sújtsa hibánkat és javítsa 914 IV | térdepelni. -~ S más ily szörnyű büntetést szab.~ S kik ebben meg nem 915 I | alakjait,~ Kit a végzet büntetlenül~ Kövekkel, átokkal hajít,~ 916 IV | büszkék ám a hidalgók,~ Büszkébbek az angol lordok,~ Azoknál 917 IV | nélkül nem marad merényi:~ Büszkesége nagyobb, hogy sem ezt eltürje;~ 918 IV | Elveszté a harczot, de nem büszkeségét,~ Önkényt őslakából száműzésbe 919 V | Az egyiknél vagyon kövér bugyelláris:~ „Ismeri nevemet koldus 920 I | Hogy az nem a magyar ősi búja~ És jó kedve, a mi benne 921 IV | Milyen nyomorral küzd bujdosó utódja!~ Milyen átkot vitt 922 IV | bozótok!~ A ki a föld alá bujhat, az a boldog!~ ~Volt azonban 923 V | Egeret, madarat, ki tud bújni, szállni.~ - Azért az Üstököst 924 I | előljárt, rémtelenül,~ Az bujt-e sötétbe a rémek elül?~ S 925 IV | magát nagy kedvére,~ Akkor Bukadornak a saját kardjával~ Levágta 926 IV | Ugy teremti képen nagy Bukadort vele,~ Hogy annak a szeme, 927 VIII | Hű arádnak nem kell bukét,~ Csak a szived, légy ott.”~ ~„ 928 VIII | miből vegyek~ Télen szép bukétot?”~ „- Hű arádnak nem kell 929 IV | egy tövises nagy bozótra bukkan,~ Olyan ordítást hall egy 930 IV | győztesnek,~ Pereátot a bukottnak. -~ Tolták előre a ser’get:~ 931 IV | Kutyafejüek közt ez lehet a bulldog,~ Olyan fenyegető az egész 932 I | fél)~ Mi sem esünk nagyon búnak érte,~ A czigány sem lesz 933 IV | kinek a kedvem kiforditott bunda,~ Hát még más e tréfán mulatni 934 IV | egyéb dó’ga:~ Jól esett bundáját jól megfüröszteni:~ Ilyenkor 935 IV | végét,~ Ez volt szörnyü bűne.~ ~Még egy ajtó nyilik, 936 IV | kell~ Egy átaludt századnak bűneért.~ ~S e népet látta Isten 937 I | Bacchus fel van palotázva,~ Bűnösnek, bolondnak van díszes hajléka.~ 938 IV | Gyakoroljon a kedvedért~ Velem bűnössel irgalmat!»~ ~«- Én megölettem 939 IV | kedvire magát,~ Hozzáfogott a bűnrovás zöméhez~ S meg sem pihent 940 IV | meghalni tud;~ Erényt jutalmaz, bűnt megbünteti;~ Tudást keres, 941 IV | szent nevét!~ - Ur Isten! bűnül fel ne ródd neki:~ Hiszen 942 IV | mozdithatja.~ ~Szegény kicsiny Burzuk, lehull a nyergébül,~ A 943 IV | nyugszik a harcz,» károgja busan~ Lombhagyta juharról a holló.~ « 944 IV | üsse meg! szól Bente úr búsan:~ Nagyon rosz törvény van 945 VII | vagy,~ Szeretnének látni búsnak.~ S úgy sajnálnak, ha bánat 946 IV | jó kántor, a papja hogy busul:~ Mi lelte? Tán csak nem 947 IV | honatya,~ Hogy nem töltötte bután.~ ~Várta pedig mind a négyet~ 948 IV | kavicsmozaik belseje~ És butora, - halld én boldogságom!~ 949 V | hadd lássam hát, mi van a butyrodba!”~ ~Felel az utolsó: „Oh 950 IV | csupa figura.~ ~Kapja, nagy búvában kisétál a partra,~ Rosz 951 IV | közeledni sem mer:~ Azt hiszik bűvészet az, a mivel harczol;~ Földfölötti 952 IV | Mit is őrölne itt! Se buza, se köles!~ A parlag-földeken 953 V | Nehéz megtudni, ki tiszta búza, ki gaz?~ Mert kinek csak 954 IV | bivalyom:~ Újon túlig tartott búzám fenn a hajon. 9~ Tálban 955 VIII | szóllal;~ - Adjon Isten búzát, marhát~ Tele csűrrel, tele 956 III | élőszóval a nép között járván~ Buzditjuk hitében, és nem hagyjuk 957 VI | felvilágolt,~ Te szülted a hit buzgó pásztorát,~ S a költőt, 958 IV | Milyen jó orvosság a magyar buzogány?~ Kit azzal megkennek egyszer 959 IV | minden, vele senki se’ bir.~ ~Buzogányos dárdát hajigál öklével:~ 960 IV | kisasszonyt elvesz feleségül,~ S cabanos szivart szí, soha sincs 961 III | Európa,~ Mindenki „a la carte” eszik; -~ Az étkek fel 962 II | Nagyságos lányod, fiad.~ Casinóban, versenytéren,~ Páholyban, 963 IV | többi?~ ~Égnek őre, földvédő cherub szólt~ Úr szinéhez: «Oh 964 IV | rajtakapták, hogy Phrynének egy~ Chignonja a gallérjához ragadt~ S 965 III | Alkotmánya s más efféle~ ~Chinai furcsaságai,~ Hozza ide, 966 IV | Dolgoztat! Milyen ócska ez a chlamys!~ Ki is megy már Athenben 967 IV | Egyik nap Arsinoé, másikon~ Chloris, Zephissa, Elpinice!~ S 968 III | bort is,~ Az egyik „lacryma Christi”,~ A másik „lacryma papae”.~ 969 IV | hamvadt a téren el.~ S a circusban tapsol a nép.~ ~«Most már 970 VIII | gőzt bocsát.~ ~Mert nincs cisternánk, csatornánk,~ Réteket öntöző 971 VIII | De majd tisztelt citoyen úr,~ Ha más idő talál jönni?~ „ 972 III | uj népeket,~ Neked tetsző civilizatiót,~ A többi barbar, és még 973 VI | kiálthatják: romanus sum civis.~ ~Nem mondom, hogy féltünk, 974 VIII | nevem napja,~ Hogyan iszunk Cliquot-t?”~ „- Azt nem iszunk, hanem 975 IV | nyakába.~ Törvényt tarthat - codex nélkül.~ Országgyülést híhat 976 III | Alulirott John Bull et Compagnie,~ Szabadalmazott nagykereskedőknek~ 977 IV | Werklis elégült volt ezen kis concertért.~ De felfogadta, hogy ide 978 VIII | kocsmában: „táblabíró!~ Conservativ! Ahol van ni!~ Még Budára 979 IV(1) | Constantin, Miklós czár bátyja.~ ~ 980 VII | bizni az egekre.~ ~10. Au contraire. Először az executio.~ Aztán 981 IV | meghalok, hűtlen valék,»~ Szól Crescens; «de együtt veled.»~ «S 982 IV | fogva előhozta~ A lázadó Crescentiust,~ A ki már az életéhez~ 983 IV | Zsiványok, vagy irigy criticusok.~ - Aztán goromba: úgy beszél 984 IV | tányért rak föl, a mi arra csábít.~ Hogy két fogás étel lesz 985 IV | vivó dült aludni szépen,~ A csábító volt, megfizette vérben,~ 986 VI | tőled el,~ Sem úr szavának csábja meg nem ejte.~ ~Te a szegény, 987 VIII | sklávok,~ Nem veszik be csábszó édes mérgit,~ „Hol van a 988 VIII | Csahosi úr.~ ~1861.~ ~Vörös toll 989 IV | lett ettől:~ Örömordítása csaknem felleget tör. -~ ~Rohan 990 IV | horkan,~ S olyat röhög, csakúgy csuklik bele.~ «Hát tégedet, 991 IV | vezér.~ ~Mellette az első családalapító,~ A ki e jószágot vérével 992 IV | Hogyha még utolsó volnék a családból,~ Utolszor záródnék utánam 993 IV | árnya~ Olyan szépen illik a családi szentek,~ Hősök, alapítók 994 IV | Oh dicső elődi voltak e családnak!~ (Vajon mit mondanak, ha 995 III | Ugy várjuk lakóját, mind családunk tagját,~ Várjuk bizonyosul 996 IV | felhányatik.~ A férj nem ad csalánszövetre sem.~ S a gyermekét mezitláb 997 IV | mindannyinak?~ Mindennap új csalás tanujele!~ Nem régen is 998 IV | egyet gondol s eliramlik:~ A csalitban futó vadak zaja hallik;~ 999 IV | illenék csepesz helyett csalma.~ ~Hanem a termetét nehéz 1000 III | csalogatunk mi arany kalitkába,~ Csaló madár-szóval, elhintett 1001 IV | barátja,~ De a hogy az rá néz, csalódását látja.~ ~Ez fenevad, éhes, 1002 IV | találta biz azt, és még is csalódott:~ Nem czifra úr jött ki! 1003 III | házuk el nem hagyják.~ ~Nem csalogatunk mi arany kalitkába,~ Csaló