bold = Main text
     Részgrey = Comment text
1004   VI    |                      rakunk jó fundamentumot.~ ~Csapás el nem csüggeszt, siker
1005   IV    |                       Egyiket szúrásra, másikat csapásra~ Emeli halálos nagy tusakodásra.~ ~
1006   IV    |                          Odajön a sok hal egész csapatonkint:~ Nézegetik, mi ez? E bizony
1007   IV    |                       sziklafal között maroknyi csapattal~ Harczol Gábor diák egész
1008   IV    |                         S onnan a miniszter nem csaphat el senkit.~ ~ ~ ~
1009   IV    |                      süvegéhez.~ Bolond földhöz csapja a csörgő sipkáját.~ - Se
1010   IV    |                    elegen!»»~ ~Azzal parolát is csapott a markába~ Kedves vendégének
1011   IV    |                   Bandának állandó, konvenczjós csárdája,~ Nem krajczár, piczula
1012   II    |                   mostan a dolga,~ Eszébe sincs csárdást járni,~ Elég neki - a polka.~ ~
1013   IV    |                         terem, tornácz, pitvar, csarnok,~ A sok czifra apród, szájtátó
1014   IV    |                  szellemtusán.~ ~A halhatlanság csarnokába visz~ E föld szinéről nem
1015   IV    |                csavarogva~ Innen a magasabb úri csarnokokba:~ Édes meglepetés, boldog
1016   IV    |                    dicsfényét kiadta,~ Az egész csarnokot bevilágította.~ ~«Hozott
1017   IV    |                         enyim nem. -~ A görögök császárjának,~ Mamelukok szultánjának,~
1018   IV    |                       az izzó vassal rámutat~ A császárnéra mereven.~ Iszonytól Sancha
1019   IV    |                     német császár,~ Rómába ment császárnéstul,~ Hogy ottan megkoronázzák.~ ~
1020   IV    |                         e vakmerőt!~ Hivjátok a császárt ide,~ Hadd lássa: a jobbágy
1021   IV    |                       biz egy kintorna!~ Boldog Csaszlauból hát ezt itt mi hordja?~
1022   IV    |                      tizen, huszan, végre egész csata:~ Valamennyi kontyos mind
1023   IV    |                     egyiknél nagy könyv, másnál csatabárd van.~ - Kár, hogy már nem
1024   IV    |                           S a hir beszélt nehéz csatáiról.~ ~Szabad lett és dicső. -
1025   IV    |                        ki megsegité őket a nagy csatán.~ ~Mert hiába áll ki világ
1026   II    |                        hol a sötétség és a fény csatáztak,~ Az eszmének hősei hordtak
1027   IV    |                        Azt hinné az ember, hogy csatlósa talán.~ Vezeti, kiséri,
1028 VIII    |                          Mert nincs cisternánk, csatornánk,~ Réteket öntöző árok,~
1029   IV    |                 szerteszét.~ ~ Mint villám első csattanásira,~ A bérczek sorban végig
1030   IV    |                    asszony könyje.~ ~A kalapács csattog; dal se’ hangzik hozzá;~
1031 VIII    |                       be szép vagy első Május!~ Csattogány zeng minden ágon,~ Dallal,
1032   VI    |                        Körül vihar dúlt, villám csattogott,~ Hazánk virágát fegyver
1033   IV    |                       Rejtett csigalépcső vezet csavarogva~ Innen a magasabb úri csarnokokba:~
1034   IV    |                  reszelt tormát:~ Hogy csak úgy csavarta embernek az orrát. -~ Csakhogy
1035   IV    |                       mind elmosogatta,~ Tálat, csebret, kondért helyére aggatta.~
1036   IV    |                        kegyetlen,~ Még csak egy csecsszopót sem hagyott életben.~ ~Égő
1037   IV    |                       baja van szakácsnéjával,~ Csélcsap szobalányra dajka miket
1038   IV    |                       Én vagyok itt, Frankó, hű cseléded,~ Ki ez órában szól véled.~
1039   IV    |                  kutyája;»~ - Igy szólt Ozmán a cselédhez.~ «Koldús urad; - egész
1040  VII    |                        lakni~ Csak a szultán és cselédi,~ Esztendőnkint három hétig. -~
1041   IV    |                     kelve,~ Monda Bakics Frankó cselédjének:~ «Halálunkra szól az ének;~
1042    V    |                         diák helyett,~ Kimaradt cselédnek én keresek helyet.~ A tolvajt
1043   IV    |                        és csupán a myrmidonok.~ Cselédre hogyha zsémbel a neje,~
1044   IV    |                        Tudta, hogy az ura a sok cselédséggel~ Nemsokára megjön farkas
1045   IV    |                       igy fizették meg a ravasz cselét?~ ~Mikor a gyepühöz értek
1046   IV    |                    hurka, kolbász, s más gyönge csemege;~ Végül, - hogy esnék rá
1047   IV    |                      harang! -~ - És közbe’, ha csend marad, pendül a lant.~ S
1048   IV    |                     boldogabb óra, mely eljön a csenddel:~ Ajkat, szemet édesen elcsuk
1049   IV    |                       előtt.~ És szólt, az «élő csendet» felriasztva.~ ~ Bál, szörnyű
1050   IV    |                       szekrényekben üres serleg csendül,~ Áldomásra fogja tán a
1051 VIII    |                      volt „zugás”, nem kellett „csengetni”.~ (Ilyen gyertyát országház
1052   VI    |                  kezében,~ Azt tollal, észszel, csengő dal szavával~ A bölcs utódok
1053    I    |                     szeszély adá.~ Csak az üres csengő-pengő hang volt,~ Mi a sziveket
1054   IV    |                        megszolgálták,~ Arattak, csépeltek, kazalba is rakták.~ El
1055   IV    |                     piros alma,~ Fejére illenék csepesz helyett csalma.~ ~Hanem
1056   IV    |                   öklébe szoritja a nyársat,~ A cséphadaróban talál hozzá társat;~ Egyiket
1057  III    |                          Minden esztendőben egy csepp,~ Nagyon jót tesz, tessék
1058   IV    |                          S arra sujt le Klára a cséppel kegyetlen.~ ~Csak egy ütés
1059   IV    |                      Mibe a tetőrül hull a nedv cseppenként:~ Oly hideg, mint a jég,
1060  III    |                       viselése közben.~ Ez csak cseppenkint adatik~ Minden esztendőben
1061   IV    |                         A bátorság annál jobban cserben hagyja.~ ~Ámde jól rendezte
1062    I    |                     elül?~ S arczot, alakot, ha cserélt is,~ Egy dal bizonyítna
1063   IV    |                         ott a mező, hol a patak csergett:~ Onnan a Jordánig már csak
1064   IV    |                     repül jobbra balra,~ Levert csésze, tányér bizony kárát vallja.~
1065   IV    |                     nézni sem szabad,~ Mert van csetepaté, ha rajtakapják.~ Pedig
1066   IV    |                         nyájasságokat,~ A míg a csetepaténak~ Koldus király véget nem
1067  III    |                      jól bográcsban~ Lángjainál Csettinyének.~ S ha a száját megtörölte,~
1068   IV    |                   hangzik hozzá;~ Kötél nyög, a csigák kereke csikorog;~ Emberhang
1069   IV    |                     Kegyelemosztásra.~ ~Rejtett csigalépcső vezet csavarogva~ Innen
1070   VI    |                     szivekbe.~ ~Nem, hogy fület csiklandó pengetéssel~ A gondolattól
1071   IV    |                        Tánczra kerekedés talpuk csiklandozná,~ - Csakhogy se muzsika,
1072   IV    |                     Kötél nyög, a csigák kereke csikorog;~ Emberhang nem, csupán
1073   IV    |                    drágakő valamennyin ragyog.~ Csillagász, süvegje olyan mint a pörgő,~
1074   II    |                       Pusztább az ég egy fényes csillagával!~ A nap egy hő sugárral
1075   IV    |                     szózat az éj közepén,~ Mint csillagesés ivülése,~ Mint szélmoraj,
1076   IV    |                   pihenése a napnak lenyugtán,~ Csillagfénynél fárad tovább késő éjig.~ ~
1077   VI    |             töviskoszorúd újra kizöldellett~ És csillagkoszorúd ott ragyog az égen.~ ~Emlékköved
1078    V    |                   pályadijas égi pálma,~ Mely a csillagokból földre alá száll ma:~ Halandó
1079   IV    |                         kit vesz föl a hir ege, csillagul ég!~ Nem hangszere lant
1080   IV    |                           fogas egy kérdés ez!~ Csillagvizsgáló kap hegyes süvegéhez.~ Bolond
1081   IV    |                  Kisértetes fénynyel a sötétben csillog.~ ~Majd érzi a forró lehelletet
1082 VIII    |                     Hangulata nem vitézi.~ „Mit csinál a feleségem?~ Valjon lesz-e
1083   IV    |                         barátodnak elestén.»~ ~«Csináld ki, hogy megbocsásson~ A
1084   IV    |                   fogaival a nyakát átharapja:~ Csinálja emberré, ha Luczifer apja!~ ~
1085   IV    |                      hát vigye a kánya!~ De mit csináljon most az ember leánya~ Itt
1086   IV    |                        lett.~ Belőlem is roszat csinálna a szellet.~ ~Engem is elkapna
1087   IV    |                  Crescentius nagy pogányul.~ ~S csinált neki ellenpápát,~ S akkor
1088   IV    |                     szemére:~ Kis-sár-füvel úgy csinálta~ Tagjaira a sebeit,~ Nem
1089   IV    |                        Minőt a róka meg a csuka csináltak.~ A király is igen jól mulatott
1090  III    |                        a hegyet,~ Nagy városból csináltál kis falut,~ Megtetted lónak
1091   IV    |             tudakozódónak. -~ Akkor aztán nálam csinálunk egy jó nap’!»~ ~««Varasgyék14
1092 VIII    |                 gyertyaszálat,~ Tintával rovást csinálva rája.~ Eddig terjed egy
1093 VIII    |                        Azt közelgő zivatarnak.~ Csipcsup lapok - vagy mit mondok?~
1094   IV    |                        Puskás Klára elébb kezét csipejére~ Téve, kikaczagta magát
1095   IV    |                     után, kit hogy vihet lába!~ Csipjék el, fogják el, hozzák ide
1096   IV    |                      markolatjátul?~ Vagy a dér csipte meg a szivünk s meglágyult.~
1097    I    |                    halva bizonynyal a dalnok.~ ~Csírát ver a földbül az eltemetett
1098   IV    |                     pellengéren?~ Embert ölt és csirkét lopott~ S boszorkánynak
1099   IV    |                        nem kell kalendáriom~ Se csizió hozzá, mégis olyan finom,~
1100  III    |                       az ablakba~ Lefekvéskor a csizmád:~ Mennyi mindent találsz
1101   IV    |                 mostohafi,~ Az urfi és diák, ez csizmadiafi,~ Diák könyvből egyik bölcsességet
1102   IV    |                           Elhagyta búbánat a jó csizmadiát:~ Ugy nevetett, hogy a hasát
1103   IV    |                           Művész életpályája.~ ~Csizmája még nincsen; de van hegedűje,~
1104  III    |                         a Mikulás.~ ~Gazdaember csizmájába~ Egy kis ekzekúcziót,~ Az
1105  III    |                      tudja a Mikulás.~ ~Spanyol csizmákba mórokat~ Helyez krámpuszok
1106  III    |                        Mikor a sok ajándékot~ A csizmákból kiszedik:~ Nekünk is van
1107   IV    |                      Lenne nagy kelete sarunak, csizmának;~ Csak hozzávaló bőrt görögök
1108   IV    |                      vakarni urakhoz,~ Papokhoz csizmát tisztítni,~ És azért kap
1109   IV    |                       Ez itt szolgálóm volt! Az csizmatisztitóm.”~ ~(1877)~ ~ ~ ~
1110   IV    |                      véső,~ S a betű, még ekkor csoda-uj találmány,~ Két nevet s
1111   IV    |                Genezárettel,~ A mely Idvezitőnk csodáitól híres:~ Még ma is megható
1112   IV    |                        E két vadat itten, világ csodájára,~ Tegyék spiritusba, utókor
1113   IV    |                         le merész tekintetit;~ ~Csodákat alkot; a világerőt~ Szolgálni
1114   IV    |                            Ujra támadt elfajult csodáknak~ Nemzedékét elseperte a
1115   IV    |                        Ijedség helyébe támadt a csodálat. -~ ~De hogy kipróbálják
1116   IV    |                       majom-állat!”~ ~S hogy ne csodálhasson Joldog pofájába,~ Kapá a
1117   IV    |                     Kinek büszke hirét félvilág csodálja;~ Oszlopait művész faragta
1118   IV    |                       senki se bánja;~ Virtusát csodálják: és úgy emlegetik,~ Mint
1119   IV    |                        letekint ránk,~ Hogy nem csodálkozunk, miként e vár maga~ Elégett
1120   IV    |                        félelmesb legyen:~ A rút csodának teste színarany.~ ~ És ott
1121   IV    |                    találta!~ Elbámult rebegve e csodatalányon:~ «Te voltál, te magad az
1122   IV    |                      fene-vad-nyájon?~ Nyakamra csődítéd egész nemzetséged,~ A kik
1123   IV    |                         még a sirba’ sem:~ Hogy csörren kardja, pendül lantja ott;~
1124   IV    |                          ezüst kengyel,~ Fonott csojtár a lovakon~ (A minek az árával
1125   IV    |                       tilinkót;~ A bérczi patak csókdossa szeliden~ A rózsafüzért,
1126   IV    |                   alszol?~ ~Édes volt az özvegy csókja?~ Édesb a férj máglyalángja?~
1127   IV    |                         megfizette vérben,~ Mit csókkal elrabolt; mellette térden: -~ „
1128   IV    |                     vihar-átka!~ Vérnász, hol a csókokat osztja a vas,~ S a sir hideg
1129   IV    |                         senki~ Ugy, a hogy Aben csókol.»~ ~Sisakrostély alsó felét~
1130   IV    |               pásztorfurulyából. -~ Villámaival csókolja meg egymást~ Két felleg
1131   IV    |                         mint a szén! -~ Nem tud csókolni senki~ Ugy, a hogy Aben
1132   IV    |                   lássalak, hadd nézzelek,~ Mig csókom elhalmozna.»~ Egy nyil repül,
1133   II    |                                                 Csokonai.~ ~- Okt. 11. -~ ~Félszázad
1134 VIII    |               osztogatják az ifjaknak,~ Egy-egy csomót tiz krajczárért.~ ~Óh be
1135   VI    |                  Fejedelmi bölcső volt a fényes csónak,~ Egek országából mi a világra
1136   IV    |                        boldogságom!~ Legdrágább csont a világon:~ Hős fiak csontkoponyája
1137   IV    |                         harmadik: sirbeli rém?~ Csontfő, koszorus kalpag fövege,~
1138   IV    |                        oroszlánnak ropog minden csontja.~ ~Az óriás kigyó lesz most
1139   IV    |             korcsszülöttek,~ Elveszének szörnyű csontjaikkal~ Tüzemésztett izzó föld
1140   IV    |                     csontkoponyája merőn...»~ ~‘Csontkoponya! - Te nem Ő vagy! - Ereszsz
1141   IV    |                      csont a világon:~ Hős fiak csontkoponyája merőn...»~ ~‘Csontkoponya! -
1142   IV    |                          Én most megfojtalak: - csontod a kutyáknak -~ Bőrödet kitömve
1143   IV    |                 parittya, mi elhord jó messze.~ Csontvágó bárd, sulyok, eke csoroszlyája,~
1144   IV    |                       Karcsu antilope delel egy csoportban.~ ~Az oroszlán egyet gondol
1145   IV    |                      sziklának a szél?»~ ~Vitéz csoportja közepett.~ Vágtat Fernand
1146   IV    |                      Biz az ott lehetett, egész csoportostul,~ Az oroszlán miatt, az
1147   IV    |                   agyonfojt néhányat;~ Az egész csoportot szerteszélylyel hányja.~ ~
1148  III    |                    mákfej sarjut hajt alatta.~ ~Csorba a kaszája, a tenyere véres,~
1149   IV    |                         estig tartott:~ Egészen csorbára verték már a kardot;~ S
1150   IV    |                  találja itt!»~ ~Hozott népirtó csordát ellene,~ Árt önte rá ki
1151   IV    |                     Csontvágó bárd, sulyok, eke csoroszlyája,~ Mind jó az, csak bátor
1152   IV    |                        futó magyart látni csupa csuda.~ ~Tán a kardunk megvált
1153   II    |                                              Ne csüggedj.~ ~Szegény magyar, ha azt
1154   VI    |                     annyi veszély közt soha sem csüggedt el,~ Hogy annyi ellenség
1155   VI    |                  fundamentumot.~ ~Csapás el nem csüggeszt, siker el nem kábít,~ Erőnket
1156   IV    |                         S háboru idején kard is csüggött róla.~ Mikor felöltözött
1157   IV    |                     lovas, meg a ló,~ Eltörve a csülkét a rejtett csuprokban,~ A
1158   IV    |                      lenne rossz.~ Szóval olyan csuf volt, mint az apja,~ Ki
1159   IV    |                       megnyuzatsz is élve,~ Ily csúf pofát, mint a tied, soha~
1160   IV    |                        benn’ a jó?»~ (Pedig ugy csúfolják, hogy «konty alá-való.»)~
1161   IV    |                     egymás templomát,~ S Istent csufolva hulljon szét e nép!»~ ~S
1162   IV    |                valóságos koldusok?~ ~A kinek jó csuhája van,~ Még bocskor is van
1163   IV    |                        Róka meg elkapta állát a csukának:~ Mind a két ellenség fogja
1164   IV    |                          S olyat röhög, csakúgy csuklik bele.~ «Hát tégedet, gaz
1165 VIII    |                    pogányul;~ Vagyunk ugyancsak csunyául.~ ~ ~ ~
1166   IV    |                        van ott mit tanulnia. -~ Csupádon csupa egy pompa ez! De kivált,~
1167   IV    |                    képes kitalálni:~ Valamennyi csupor, fazék a helységben,~ Azt
1168   IV    |                   nemzetségét felruházta vele.~ Csűr, hombár és pincze lett azután
1169 VIII    |                       Isten búzát, marhát~ Tele csűrrel, tele óllal!~ ~ ~ ~
1170 VIII    |                           a tárcza~ S tele lesz csűrünk, magtárunk.~ Ágyudörgés -
1171   IV    |                         dőre hull két térdire,~ Csúszik-mászik szemforgatva,~ Csörgő sipkáját
1172   IV    |                       koptatva a király.~ Körül csúszmászsza az oltárt:~ Minden lépcsőt
1173   IV    |                         itéli meg.~ (Legfelsőbb curia nélkül)~ Hogy a nagy gyülekezetben~
1174   IV    |                       zsugoribb.~ Ő a kocsmában cyprusit iszik,~ S az asszonynak
1175   IV    |                         Az öltözete is aranyos, czafrangos:~ Bizonyosan viselt valami
1176   IV    |                tiszapárti,~ Véget a vitának vet czapári pártie.~ Jár a «frische
1177   VI    |                      ellen.~ ~Parányi mustármag czédrusfának nő fel,~ Teleirva kérge
1178   IV    |                  dolgozik,~ S az elnök csak egy czéhmester,~ A ki a munkát kiosztja.~
1179   IV    |                         Yótának hajítja.~ ~Mint czélba lőtt nyíl, úgy talál~ Az
1180 VIII    |                         No hát te is benn vagy, czélhoz értél,~ Ülhetsz: ott a széked.~
1181   IV    |                     Gyújtsatok kanóczot, és jól czélozzatok!~ ~Están bá’, Mihály bá’,
1182    I    |                        Arról tudod, hogy az nem czenk,~ A bámész nevesse bár.~
1183  III    |               rózsaszinre festve,~ Melyet terme Czernagóra;~ Az apróra vágott piláf~
1184  III    |                         hadsereg~ A kis sziklás Czernagórát.~ E fölött tanácskozásban~
1185  III    |                     most feltalált~ Szabadság - czhinaezüstből;~ Olyan szép, mint az igazi,~
1186   IV    |                       megfogja farkát s ollóval czibálja:~ Róka meg sem rándul, csendesen
1187   IV    |                     micsoda? Maga a kintornás!~ Czifferblattja ugyan nem valami formás,~
1188   IV    |                     ugyan?~ Ha még egy ennél is czifrább ember kiáll,~ Azt már ugy
1189   IV    |                       Ez itt a nagy ajtó, arany czifrák rajta,~ Mind a két kilincsnek
1190   IV    |                          Tud, ha kell; de akkor czifrán.~ Ennek azt hányják szemére:~
1191   IV    |                          Megférnek szerényen.~ ~Czifraságnak valók, valamint a könyvtár,~
1192    I    |                     Nincs magyar dal! mert az a czigányé,~ Az álmodta, az találta
1193    V    |                   ártatlan ötletet?~ S hányni a czigánykereket,~ Mikor már senki sem nevet?~ ~
1194    V    |                   egyedüli árnyék:~ Egy szegény czigánylány, egykor piros arczú,~ Tűz
1195    V    |                        a barna föld tud s barna czigányleány.~ ~(1876)~ ~ ~ ~
1196  III    |                         vérszerinti atyafiak~ A czigányokkal legalább.~ Hogy a mink van,
1197    I    |                        illik nekünk.~ A szegény czigányra sem haragszunk,~ Kinek ilyen
1198   IV    |                    hátra és előre,~ Prüszköl és czikákol, magát földhöz vágja,~ S
1199 VIII    |                         a mint hallik) csak egy czikked,~ Hogy ottan ülsz máma.~ ~
1200    V    |                       engedem másnak.~ Kártyázó czimborák, mikor összejőnek,~ Engemet
1201   IV    |                    palástban,~ Vérteiken czifra czímer:~ Gyöngyös nyereg, ezüst
1202   IV(17)|                                     A Hunyadiak czimere.~ ~
1203   IV    |                         van a pecsét,~ A király czímere, értse meg a becsét:~ Ilyen
1204   IV    |              szolgálónak!~ De fejét itthagyja - czinegefogónak!”~ Ezekre a szókra asszony,
1205   IV    |                       bizonynyal.»» -~ ~Jó hogy Czinkotához nincs már messze Buda:~
1206   IV    |                         A nagy itczéjéről hires Czinkotáig.~ Itten utolérte valami
1207   IV    |                            Derék plébánosa vala Czinkotának, -~ Egyszer a szivében ily
1208   IV    |                    Jelentik, hogy itt van a pap Czinkotárul!~ Be kell ereszteni! Az
1209   IV    |                             A mily igaz, hogy e czipőt~ Ölébe áthajítám,~ Olyan
1210    V    |                       elköltözött már: - kit a „cziprus lombja”~ Tündér suttogással
1211   IV    |                      megdobálták~ Sárral, földi czitromokkal.~ (Ők maguk oda se mentek.)~
1212 VIII    |                        nem vészünk.”~ ~„Nincsen czukor, nincsen kávé,~ Üres már
1213  III    |                           Piros alma, aranyos!~ Czukorangyal, mézes kalács!~ Porczelánbáb,
1214  III    |                      olvasni sem tud,~ S csupán daczból járat lapot;~ Azt is de
1215   IV    |                 félszemü -~ Mikor beszél, akkor dadog.~ De ha rákezd énekelni~
1216   VI    |                világszellem~ Bajnoka, egy egész dæmontábor ellen.~ ~Parányi mustármag
1217   IV    |                        Tusakodni hívja a tenger dagályát!~ ~Bámul minden ember a
1218   IV    |           szakácsnéjával,~ Csélcsap szobalányra dajka miket rávall?~ Hogy milyen
1219   IV    |                         Nem tudja, mi az még? - Dajkadana!~ Majd hogyha megérti, szivébe
1220   IV    |                       Sirhat már miatta jó öreg dajkája;~ - De a feleségét, azt
1221   IV    |                      angyal.~ ~«Szervusz Mátyás dák!» kiált nagy örömmel.~ S
1222   IV    |                      tavasz ligetén. -~ Költőnk dala sir pásztorfurulyából. -~
1223  VII    |                     énekeltem,~ Most bogár szól dalaimba’.~ ~Pálma és sas magas képek,~
1224   IV    |                        Zeng a liget a csalogány dalain:~ Mélázza a völgyi tilinkót;~
1225    I    |                          Első honfivá tett szép dalán~ Most kimondja, hogy még
1226   IV    |                  reményit; -~ És zengi szerelmi dalát, ama régit. -~ Ő az! - Csak
1227   IV    |                         kötözve néz~ Egymásra a dalia pár.~ ~«Én meghalok, hűtlen
1228 VIII    |                   Csattogány zeng minden ágon,~ Dallal, illattal dús a lég.~ -
1229  III    |                      két hazáról~ Panaszos szép dalod; hangoztassad bárhol,~ Ki
1230    I    |                       Oh élve ha volnál, büszke dalodtól~ Lángra lobogna a két haza
1231  VII    |                        XII.~ ~Hajdan pálma volt dalomban~ Mostan futó szederinda,~
1232   IV    |                            De ezért a főurak és dámák~ Elhitették vele, hogy imádják.~
1233   IV    |                        S ha vesztett a négyszin dámákon sok makszit:~ A szegény
1234    I    |                  úr-terem?~ Hallgatád-e a mezők danáit,~ Mikből az őshang bűbája
1235   IV    |                      van az ó-testamentumba.»~ ~Dániel proféta oroszlán vermében~
1236    V    |                következő,~ „Uram, csak én rólam danol erdő, mező.~ Házamnál a
1237   VI    |                        lett, a hol az ébresztőt danolták~ S hol lángot gyújtottak,
1238   IV    |                         viszi,~ Aristophanes új darabjait~ Még egyszer sem mutatta
1239   IV    |                   szállt a súlyos érczdorong~ S darabra törve hullt alá a szörny,~
1240   IV    |                        A harmadik étekfogás meg datolya,~ Kedves betegét igy eteti,
1241   IV    |                        kezem van; rajta!~ Szent Dávid Istene! Segits diadalra!”~ ~
1242   IV    |                     okáért: a jó „Gábor diák.”~ Deákos ember volt, jól birta a
1243   IV    |                         balon az állása.~ Egyik deákpárti, másik tiszapárti,~ Véget
1244   VI    |                                       Prolog~ a debreczeni nemzeti szinház megnyitásának
1245 VIII    |                     Árva fiú keservei.~ ~(1858. decz. 20-án)~ ~ Ad notam: „Soha
1246 VIII    |                     barátomnak~ midőn 1861. évi deczemberben akademiai tagságra itéltetett.~ ~
1247   IV    |                   mutató az egy órán áll most,~ Dél- vagy éjfél után?~ ~Régi
1248    V    |                       tudom, ki lesz a vendégem délbe?~ Vacsoráló banda reggel
1249 VIII    |                        volt hű hozzám.~ Reggel, délben, este eljött,~ Megitatott,
1250    I    |                    magyar nemzet ettől tanult,~ Délczegségét lopta koldusoktól,~ Hő tüzét
1251  VII    |                         mehet be; -~ Csak szent delegáczión át~ Szabad hozzá szólani.~
1252   IV    |                         lesznek szép mesék:~ „A delegatio-élet~ Valódi remeteség!”~ (Hátha
1253   IV    |                              A vásárfia.~ ~Négy delegatus jött haza~ Hosszu ülésszak
1254   IV    |                       bokorban~ Karcsu antilope delel egy csoportban.~ ~Az oroszlán
1255   IV    |                    Munkavégeztével itt töltik a delet,~ A vándor utas is talál
1256    I    |                    ejteni!~ ~Jártál-e már ott a délibábos~ Pusztán, a hol a népdal
1257   IV    |                       lőn a vége.~ ~Ottan áll a delnő, fagyos, mint a márvány,~
1258   IV    |                       Mind azzal biztatá:~ Majd Delphiben meglátja. Hát pedig~ Az
1259   II    |                       hát ugyan te~ Mit fizetsz Demosthenes?~ Soha egy árva batkát sem~
1260   IV    |                        roha,~ Menedéknek nézi a denevér fia,~ Földi nedvességtől
1261   IV    |                         minden cseléd tudja,~ S denevérek lakják. -~ ~Fenn a pompás
1262   IV    |                        a markolatjátul?~ Vagy a dér csipte meg a szivünk s meglágyult.~
1263  III    |                          Inváziók krámpuszával~ Deríti fel Grand Bretagnet,~ Orosz
1264   IV    |                         megeredt a leve!~ Ettűl derül fel az ember jobbik kedve:~
1265  III    |                        fel az égre~ S viszsza a derült égbolt,~ Egymással átölelkezve,~
1266  VII    |                       De hogy bele jusson, pjum desiderium.~ ~5. Azt hiszem jó volna
1267   IV    |                      Chamot lovag!~ Mit használ diadalmad?~ Levágnod Royas őreit,~
1268   IV    |                      egyenrangba tette őket,~ A diadalnapnak örök emlékére,~ Fekete süveget
1269   IV    |                      Legyen ott részedre fényes diadalom!~ ~Kell majd a sok hópénz18
1270   IV    |                      Szent Dávid Istene! Segits diadalra!”~ ~S mig egyik öklébe szoritja
1271   IV    |                         hévvel lévvel~ A Mátyás diákhoz, míg meg nem ebédel!~ Mondja,
1272   IV    |                        nem veszik kincsen,~ Nem diákköntös, ha könyökén folt nincsen.~ ~
1273   IV    |                 kötözzük, -~ Kiszapuljuk mint a diákné a vásznát, -~ Madárijesztőnek
1274   IV    |                       biz édes mézem, jó Mátyás diákom!~ Nekem is más forma volt
1275   IV    |                      lehet rászedni:~ A szegény diákot nem bántja ám semmi.~ ~«
1276   IV    |                    ókumlál oláh hegygerinczen,~ Diákruhát ölt fel, - azt nem veszik
1277   IV    |                          ha rajtakapják.~ Pedig Diána légyen a tanú,~ Hogy Thersitesre
1278 VIII    |                        Elkifogytát s bánatában~ Diapasont alább hangol;~ Drámajátszó
1279   IV    |                     erdőnek, pusztának;~ De nem dicsekedni a maga fajának;~ Elrohan
1280  III    |                     Hirében volna valami.~ Üres dicsekvés a mit kiabáltunk,~ Historiád
1281   IV    |                     Mert megilleti a legnagyobb dicséret,~ Férfiak részéről azt a
1282   IV    |                     Hanem Hollós Mátyást örökké dicsérik!~ ~ ~ ~
1283  III    |                    Zeitung!~ ~Egyszer meg aztán dicsérni kezdtél,~ Ez volt a legfájdalmasabb.~
1284   IV    |                         visszakerült ménjét,~ S dicsérte magában oroszlán erényét.~
1285  VII    |                megmaradt;~ Akadt, ki verje azt, dicsérve rajta~ Asszonyt, hazát és
1286   IV    |                    királyod!~ Mikor az mosolygó dicsfényét kiadta,~ Az egész csarnokot
1287   VI    |                       nő fel,~ Teleirva kérge a dicsők nevével,~ A kik hódítottak
1288   VI    |              pyramidoknál,~ Ilyen síremléke egy dicsőnek sem lett.~ Meg vagy örökítve
1289   IV    |                         több, mint elég, minden dicsőségbül,~ Ugy megforgatják, hogy
1290 VIII    |                        akkor hová legyek épen,~ Dicsőségem legfőbb mértékében?~ A kiből
1291   IV    |                       Székely asszonyoknak nagy dicsőségére.~ ~Hej lett nagy rémület
1292   II    |                       rideg magányán~ Csak hona dicsőségéről~ Álmodott, tett, gondola;~
1293  VII    |                     Installáljuk még ma.~ Ennek dicsőségét hagyom a szomszédra.~ ~29.
1294  III    |                    elmondani,~ Hogy ősi harczos dicsőségünknek~ Hirében volna valami.~
1295   IV    |                  hijános.~ «Három ilyen kérdés! dió ez, de kemény!~ Fog kellene
1296  III    |                       álljon meg?~ Vizen innen, diófán túl?~ ~Megtartsa-e, ha elvette?~
1297 VIII    |                       Az a kandidálás? az a kis diploma?~ Az az egy karosszék -
1298  III    |                         melegebb.~ ~Egynémelyik diplomata~ Még a kályhánál is fázik.~
1299  III    |                                               A diplomatia dolga.~ ~Bemenjen-e, ne
1300  VII    |                      római. -~ Ez is közös ügy; direkte~ Az imádság se mehet be; -~
1301 VIII    |                        ketten összejártak este~ Disputálni; - - de az „vita” nem volt,~
1302   IV    |                    Nagyon rosz törvény van ezen distriktusban! 16~ De jó, hogy két mentét
1303   IV    |                     tarka füzér, a menyasszonyi disz~ Leng fürteiről kigyózva
1304   IV    |                       Péter nagyságos úr! hiják diszebédre,~ Szüksége van ahhoz pompás
1305    I    |                         Bűnösnek, bolondnak van díszes hajléka.~ Csak a tudománynak
1306   IV    |                   valamint a könyvtár,~ Melyben díszkötésű könyvek állnak végig.~ -
1307   IV    |                      Valahányszor nagy ünnepen~ Díszlakomák alkalmával~ Az én kedves
1308   IV    |                  Órjával: - de minthogy nincsen disznótor ma,~ A töpörtyü helyett -
1309   IV    |                  patakoknak a vize veres lett;~ Ditró és Toplicza pusztulása szörnyü,~
1310  III    |                           Sem gyapjuzsák, sem a diván,~ Senkinek sincs arra gondja:~
1311   IV    |                       Ki is megy már Athenben a divatból~ S nem hordják másutt, csak
1312   IV    |                        uj világ van; ifjabb kor divatja~ Rendezé a termet pompás
1313    V    |                       mindenfélit?~ ~Adnál-e ki divatlapot,~ Változatos melléklettel?~
1314   VI    |                          A kor hibáinak, a rosz divatnak,~ S visszhangot adjon korcs
1315    V    |                    melléklettel?~ Czifra bolond divatokat,~ S hozzá egész tisztelettel~
1316   IV    |                         ég!~ ~Az egyik egy szép divatos~ Köntöst hoz: „Nézd muczikám,~
1317 VIII    |                   nadrágot,~ S csinálj abból uj divatot,~ S - hazafiuságot!”~ ~ ~ ~
1318   IV    |                        kávé-estélyt.~ Beszélnek divatról, a belgazdaságról,~ Szomszédból
1319   IV    |                         parthoz, nem volt egyéb dó’ga:~ Jól esett bundáját
1320   IV    |                    mormogása.~ Közelgő ellenség dobaját neszelte,~ Ha veszély volt,
1321   IV    |                       dicső. - E nép szive~ Egy dobbanás volt, hogy ha érezett,~
1322   IV    |                         S még hogy szíve titkos dobbanása~ Se mondja el azt a mit
1323   II    |                     pofád ragyogjon tőle,~ Közé dobod az üszköt.~ - De ha baj
1324   VI    |                         kitaposta,~ Ha megszünt dobogni az utolsó szív is,~ Akkor
1325   IV    |                  halálnak...~ ~Ám harczi robaj, dobogó paripák,~ Bőszült tömegek
1326   II    |                         szinű csillaga!~ Szivem dobogva lejt alattad ismét,~ S büszkébb
1327   IV    |                      szétrepedt, azt már földre dobta,~ Pánczélja, sisakja tört
1328  III    |                        Rég be is ment - s ki is dobták.~ ~ ~ ~
1329  VII    |                      mindenfelé.~ ~25. Vers nem documentum, nem tehetjük belé.~ ~26.
1330   IV    |                  kérdésre a ki jól meg felelt,~ Dömös prépostságát én betöltöm -
1331   IV    |                    könnyen választ.~ Meg lesz a dömösi prépostság számodra,~ Hanem
1332   IV    |                          ki nálamnál vénebb.~ - Dömösnek falai régen romba dültek,~
1333   IV    |                   Lehetnék én bizony prépost is Dömösön,~ Megérdemlettem én azt
1334  VII    |                  halaszthatni.~ ~17. És még sem dönthetjük el egyedül azt mi.~ ~18.
1335   IV    |                    Istent hivád? Legyen jelen.~ Döntsön az ő itélete.~ Hozzátok
1336   IV    |                       Az utolsó ajtó csattanása dördül,~ Kilépünk a keblet szorító
1337   IV    |                      alkonyi égen távol. -~ Nem dörg: méh döng a virágon...~
1338   IV    |                       aztán mind távolabb.~ Úgy dörge fel Mágok boszuszavára~
1339   IV    |                   lágyan könyörgőre.~ Majd mély dörmögéssel hosszúkat sóhajtva,~ Fejét
1340   IV    |                        Ha tudják, ne kérdjék!»» dörmögött a székely;~ A király inte,
1341   IV    |                      Adjatok e ficzkónak, - igy dörög,~ Huszonöt rúbelt! No hát
1342   II    |                  nagyszájú hazafiak.~ ~ Hagymát dörzsölsz a szemedhez~ Ugy siratod
1343 VIII    |                          Azt ő addig nyomkodta, dörzsölte,~ A szerelmi vallomás hevében,~
1344 VIII    |                        Van sok telivér lovad.~ ~Dohányod jó, - pipatartód~ Valóságos
1345   IV    |                      állat tartása?~ (Mivel hús dolgában ott szüken valának;~ Pedig
1346    V    |                        felőlem valamit,~ Viselt dolgaimról minden lap megtanit,~ Jótékony
1347   IV    |                      essék át minden nép a maga dolgán.»»~ A király nevetett: «
1348    V    |                   lótás-futásban.~ ~Én járom el dolgát bajosnak, peresnek,~ Meg
1349   IV    |                       meg rám, hogy ha jól lesz dolgod.»~ ~De biz az oroszlán nem
1350   IV    |                   respublica,~ Hol minden ember dolgozik,~ S az elnök csak egy czéhmester,~
1351   IV    |                    friss tetten kapatott:~ Hogy dolgozni járt valaha,~ Kapától törött
1352   IV    |                     Bábel felé.~ A néma sáppadt dolgozóknak ezre~ Utat nyitott előtte,
1353   IV    |                       maga Apelles suszterénél~ Dolgoztat! Milyen ócska ez a chlamys!~
1354   IV    |                      három parancs - «Hallgass, dolgozz’, fizess».~ ~ III.~ ~Elbusultan
1355    I    |                       mit hordtak őseink;~ Régi dolmány, régi kalpag~ S kik a honért
1356  III    |                         legyen a magyarnak~ Sem dolmányán, sem jó hirén semmi folt.~ ~
1357   IV    |                         szobaajtójánál~ Aranyos dolmányban egy palotás strázsál,~ Ki
1358  III    |                  tánczunk oláh,~ Még a zsinoros dolmányunkat is~ Török volt ki kigondolá.~
1359  VII    |                 Nyilatkoznék: valyon mit tart e dologrul?~ ~4. Jussa vagyon neki
1360   IV    |                       úgy hiják még: «A tatárok dombja!»~ ~A székely vitézek még
1361   IV    |                        szép az!~ Zöld bársony a domboru kúp födele~ Átszőve virággal, -
1362  VII    |                          8. Recognitionem juris dominalis!~ Megállapodhatnánk ezen
1363  VII    |                         Jussa vagyon neki extra dominium,~ De hogy bele jusson, pjum
1364   IV    |                        Ten váradat rohanta meg~ Don Fernando d’Atoya,~ Néped
1365   IV    |                       hordóbul szélylyel dült a donga.»»~ ~Mátyás igy szól erre; «
1366 VIII    |                mértékében?~ A kiből a megfelelő dózis~ Szalonna lesz: s ez metempszichózis.~ ~
1367   VI    |                     bölcsét;~ ~Kinek az árnyéka drágább, mint a fénye,~ Az az önzéstelen,
1368   IV    |                      himzéstől gyöngytől az~ És drágakőtöl terhes,~ S azt Yótának hajítja.~ ~
1369   IV    |                              Itt az első fogás: drágalátos lencse:~ Ezzel tartotta
1370   IV    |                       Mi sorsra hagylak itt, te drágám, te szentem!~ Ha szép szemeidtől
1371   IV    |                      Hogy mind bevehesse gyomra drágaságit!~ ~S mintha jól ismerné
1372 VIII    |                        Diapasont alább hangol;~ Drámajátszó szinész bánja,~ Hogy nem
1373   IV    |                    Hátán tudománya, a négyszögü duda,~ Abban polka, csárdás,
1374   IV    |                        vissza nem tér.~ Vette a dudáját és kereket ódott.~ - Tudja
1375   IV    |                     köles!~ A parlag-földeken a dudva egy öles,~ A górén keresztül
1376   IV    |                   Küzdés közben sebzette meg.~ ~Düh forr a császár sziviben.~
1377   IV    |                        bot volt az adutt.~ S ha dühbe jött, az volt csak a tarka!~
1378   IV    |                        pityereg.~ A nagyherczeg dühösen ráfortyan:~ «Ficzkó! Mi
1379   IV    |                   Haragba jött a daemon, s bősz dühvel~ Hő vérbe mártott szörnyü
1380   IV    |                       az özönviz! Mintha tenger dülne~ A magasból alá, hegyoldaltól
1381   VI    |                     vérrel az ősi szabadságot.~ Dülő pórhadaktól, töröktől, tatártól,~
1382   IV    |                      Dömösnek falai régen romba dültek,~ Hanem Mátyás király hire
1383   IV    |                         egész sereg,~ A szájába dugott furúglyán kesereg,~ Gondolja
1384   IV    |                   ártatlan hitvesre haragszik!~ Dul ful! zsörtölődik, konyhapénzt
1385   IV    |                     légbe, hempergnek a porba,~ Dulakodva egymást földhöz verik sorba.~
1386  III    |                Muzulmánnak de jól esik~ Egy kis dulcsász kóstolóra,~ Vérrel rózsaszinre
1387   IV    |                        Walternek van még neje.~ Dult hajjal a császár elé~ Rohan;
1388   IV    |                        palotákon,~ Hát a széles Dunán úszó nagy gályákon!~ ~Budára
1389   IV    |                 szobájába,~ Szépen lefeküdött a dunnás ágyába.~ Egy miatyánkot
1390   IV    |                        dolga, nem paraszttal.~ ~Dupla tányért rak föl, a mi arra
1391   IV    |                         hős indula szavára;~ - ‘Dus lakomám nekem és fiaimnak...~
1392 VIII    |                     termést várunk;~ Keblünkben duzzad - a tárcza~ S tele lesz
1393 VIII    |                        csak nem járok~ Az idei »dzsekk«-ben”~ „Mondok egyet, hogy
1394   IV    |                    magas vártól visszatartják,~ Ebbe az alsóba majd csak befogadják.~
1395  III    |                 enyimből ne egyél!”~ Egyébiránt ebéd végén~ Kölcsönösen mind
1396   IV    |                     Mátyás diákhoz, míg meg nem ebédel!~ Mondja, hogy itten van
1397   IV    |                         Mátyás diák mostan:~ Az ebédet épen számára felhoztam.»~ ~«
1398   IV    |                         úgy hittem.~ ~Ülj le az ebédhez: asztalod terített.» -~
1399  III    |                      mezőt tisztára,~ Várják jó ebédre, gazdag vacsorára.~ ~De
1400   IV    |                     hogy ez a vőlegényi mente,~ Eben menyasszonyát oltárhoz vezette;~
1401   IV    |                       Kivül a magyar táborban.~ Éber őrszem nem hall semmi hangot;~
1402   IV    |                       Megijed a tatár és tovább eblábol.~ ~De te édes hugom, jó
1403   VI    |                     fölállítál,~ - Már most hát ébredj föl! már most hát jőjj haza:~
1404   IV    |                      hagyd el, a sziv fenekén,~ Ébredjen a megnevezetlen erény:~
1405   IV    |                      életre tér vissza. -~ ~Itt ébredt életre a hős Róbert lovag.~
1406   IV    |                       ha alvó rémek szerteszét~ Ébredve mindent visszamondanak.~ ~. ~ ~
1407   VI    |                       tovább aludt. Te maradtál ébren~ S folytattad a munkát nehéz
1408   VI    |                           De te, örök élő, örök ébrenlévő,~ Mindig itt vagy köztünk,
1409   IV    |                        magyarok királya,~ Akkor ébreszté föl jó házi gazdája:~ Erdőkön
1410   VI    |                        S templom lett, a hol az ébresztőt danolták~ S hol lángot gyújtottak,
1411  III    |                       kegyetlenül,~ És páczolva eczettel be.~ Összerágja kaviárral,~
1412   IV    |                        gondját viselik, mint az édesanyja.~ ~Másnapig marasztják, -
1413   IV    |                         volt az özvegy csókja?~ Édesb a férj máglyalángja?~ Legédesb
1414    I    |                           Ezt a keserü poharat~ Édesítsétek meg neki~ Nemzetem gazdasszonyai.~ ~
1415  III    |                        kopott~ Alkotmánya s más efféle~ ~Chinai furcsaságai,~ Hozza
1416   IV    |                 Szájában pipája, azt sem tudja, ég-e?~ Se étel, se ital nem esik
1417   II    |                         magyar vére!~ ~S mintha égből hullna a pénz,~ Úgy pazalják;
1418   IV    |                  kimulék?~ S kit vesz föl a hir ege, csillagul ég!~ Nem hangszere
1419 VIII    |                      Csak midőn a gyertya végig ége.~ ~„Ez igy nem jó”, rájövének
1420   VI    |                   bölcső volt a fényes csónak,~ Egek országából mi a világra
1421  VII    |                         a végrehajtást bizni az egekre.~ ~10. Au contraire. Először
1422   IV    |                        Yótám, hölgyem, édenem,~ Egemben égő csillag.~ Nem vesztelek,
1423    V    |                         kinek nincs hol hálni,~ Egeret, madarat, ki tud bújni,
1424  III    |                    akadt köztünk talán.~ De ugy egészben véve nem lehet~ Rólunk épen
1425   IV    |                 betegének,~ Ez fog erőt adni új egészségének.~ ~Róbert lovag erre szomorún
1426 VIII    |                      sok mocsárt,~ A mely annyi egészséges~ Felhőnek való gőzt bocsát.~ ~
1427   IV    |                        is;~ De annyi igaz, hogy egészségesebb nincs. -~ ~A király borvizzel
1428   IV    |                  Kivánom, hogy költsd el teljes egészséggel.»~ ~Héj, de a mint a tálfedőt
1429  III    |                    Kölcsönösen mind igy kiált:~ Egészségükre kivánjuk.~ Prosit, prosit,
1430   IV    |                         a nap, alul meg a homok éget. -~ ~Napokig utaztak e nagy
1431   IV    |                       Tűz van a szemébe’: olyan égető láng,~ Sötét pillák alól
1432  III    |                     fizet,~ Hogy boszorkányokat égetünk,~ S vámpyrt hiszünk, azt
1433  III    |                         mely tetté válik, -~ Az eggyé forrott hazát:~ Megpróbálta
1434 VIII    |                    érteném bár, de magasztalnám égig.~ Semmi ujítással nem orczátlankodnám,~
1435  III    |                         A magyar név dicsősége~ Égjen, mint nap, ne változzék,
1436   IV    |                  csendes éjjelen~ A mérhetetlen égmagaslatig?~ ~Felhallik. - Isten szóla: «
1437 VIII    |                        elég:~ A sok nagy kérdés égve ég;~ Napoleon talentoma,~
1438   VI    |                        miben holt és élő lelkek egybeforrnak:~ Egy „rézpénz”, a mit e
1439   IV    |               nagyherczeg, vizsgálva~ Hátha még egyebet is találna?~ Csakugyan lelt. -
1440  III    |                         az enyimből ne egyél!”~ Egyébiránt ebéd végén~ Kölcsönösen
1441  III    |                      mivel, mikép és hogy él?~ „Egyed azt, mi neked tetszik,~
1442    V    |                        még,~ Fényes alakok közt egyedüli árnyék:~ Egy szegény czigánylány,
1443  III    |                   tetszik,~ Csak az enyimből ne egyél!”~ Egyébiránt ebéd végén~
1444   IV    |                         tiszta.~ ~Az ellenpápát egyenest,~ Küldé a paradicsomba.~
1445   II    |                    mondják, hogy minden embert~ Egyenlővé tesz a halál...~ Ne higyjétek,
1446   IV    |                    szárhegyi nőket,~ Férfiakkal egyenrangba tette őket,~ A diadalnapnak
1447   VI    |                      világosság lettél.~ ~Neved egyértelmű lett a szabadsággal;~ Él
1448   II    |                       erőre, mind szellemre,~ S egyesülne minden magyar,~ Még is csoda
1449  III    |                         nem volt.~ ~Adjon Isten egyetértést!~ Hadd találjon minden testvér~
1450  III    |                         jut hivatlanul.~ ~Kinek egyetlenegy gondja,~ A jó pincze és
1451   IV    |                      Yóta!~ ~Kit ugy szerettél, egyfelől~ Melletted fekszik kardod,~
1452   IV    |                     arczok.~ Egy tőről levágva, egyformán vitézek;~ De kiknek halála
1453   IV    |               szokásforma;~ A lencsét trágyázni egygyel-mással sorba; -7~ - Órjával: -
1454   IV    |                    Fényes zászlós urak, tisztes egyháznagyok,~ Boglár és drágakő valamennyin
1455  III    |               Szövetsége hüléséről~ Panaszkodik egyik-másik;~ Harmadik, hogy melegedjék,~
1456  III    |                        van: nyugaton, keleten,~ Egyiktől másikhoz kell untalan járnod,~
1457 VIII    |                      nem volt,~ Mert hogy ha az egyikük elkezdte,~ Ugyanaz nap át
1458   II    |                       lenne,~ Hős is, bölcs is, egyként jeles,~ Mind erőre, mind
1459   IV    |                      ellenség fogja a másikat,~ Egymásba szoritva négy sor fogaikat;~
1460   IV    |                      megijedjenek.)~ ~„Verjétek egymáshoz azt az ócska vasat,~ Puffanjon
1461  III    |                         annyival is melegebb.~ ~Egynémelyik diplomata~ Még a kályhánál
1462  III    |                        hazán.~ ~S népek hazája, egységes~ Osztrák birodalom,~ Husz
1463   IV    |                   kinálnak.~ Kántor megfelel rá egyszerű eszével,~ Se eget se földet
1464  VII    |                       mig meghal a másik.~ ~15. Egyuttal elvárhat a feltámadásig.~ ~
1465 VIII    |                      fiam uram,~ Nem veszünk el éhen.”~ ~„Kedves édes apám uram,~
1466  III    |                   felhajtott.~ El se verte vele éhét:~ „Gyorsan! pinczér! ugorj
1467   VI    |                         vér melegét felszitja:~ Ehető drágakő a hegyeknek titka.~ ~
1468 VIII    |                   volnék elégedve,~ Az embernek ehhez vagyon elég kedve.~ Hiszen
1469   IV    |                     Bente, a gazdája!~ Annak is éhkoppot nyelt még ma a szája.»~ ~
1470   IV    |                    Nemsokára megjön farkas nagy éhséggel.~ ~Azok a vacsorát ugyan
1471   IV    |                látogatójukat,~ Míg a falu végén éhszomjan kilyukad. 15~ ~Hanem vette
1472   IV    |                       ilyenkorig bizony meg nem éhül!~ ~Bente úr okos volt: mind
1473   IV    |                       csak nem nyitá szélyel.~ «Ej ha! Ezt gondolá magában
1474   II    |                     alvó szerelmese.~ Ki a nagy éjben úgy tüntél elém föl,~ Miként
1475   IV    |                         a goromba szél feltámad éjente,~ Ott van oltalomnak ellene
1476   IV    |                      Könyei patakja!~ ~S hogyha éjfélenként azok oda által,~ Amaz ősi
1477   IV    |                   hivása az alvót,~ És megjelen éjféli óra előtt: -~ Ugy tündököl
1478   IV    |                     megjelen ujra, megtartja az éjfélt:~ Elmondja, mit álmodik
1479  III    |                   ezekre szebb lesz áldoznia.~ „Ejh, mit, lirum lárom, de minek
1480   IV    |                Csillagfénynél fárad tovább késő éjig.~ ~És hogy tartós legyen
1481   IV    |                       Nem hallik az föl csendes éjjelen~ A mérhetetlen égmagaslatig?~ ~
1482   IV    |                      meg valahára!~ Nem rettegi éjjeli jöttödet, várja,~ Várja
1483   VI    |                         szavának csábja meg nem ejte.~ ~Te a szegény, a megvetett
1484   IV    |                        kardot még félholtan sem ejté le,~ Öklébe szoritva az
1485    I    |                  nyelvén~ Egy igét ki nem tudsz ejteni!~ ~Jártál-e már ott a délibábos~
1486   IV    |                         Csontvágó bárd, sulyok, eke csoroszlyája,~ Mind jó az,
1487   IV    |                        korbácscsal fizetnek; -~ Ekébe, malomba fogva, mint a barom;~
1488 VIII    |                          Az ember szíve örül.~ ~Ekéd, szántóvető géped~ A korral
1489 VIII    |                        szomjaztam.~ Barátságunk ekép fejlett.~ ~Karon fogott,
1490 VIII    |                  Köszöntöm ordináncz Gyurkát is eképen,~ Ki speizczedlit hordott
1491   IV    |                     szem,~ S befejezé az arczot ékesen~ Egy olyan orr, hogyha rinóczerosz~
1492   IV    |                         A vőlegénykori hírneves ékesség,~ A mit arra tart, hogy
1493   IV    |                     melyik nagyobb hibás volt,~ Ekklézsiát fog követni:~ Nem kap perselyt
1494  III    |                  Gazdaember csizmájába~ Egy kis ekzekúcziót,~ Az ázsió romlásáért~ Hoz
1495    I    |                         Az szólna világra, hogy él-e?~ Oh halva bizonynyal a
1496   IV    |               megforditva,~ Még a miatyánkot is el-el hibitja.~ S mentől közelebb
1497   IV    |               összefüzve roszabbul tánczolták.~ El-elfelejtette a ki volt a férfi,~ Hogy
1498  III    |                     miként a ház,~ Rideg évszak el-elkerget innen téged,~ De mikor visszajösz,
1499 VIII    |                     belőlem már papiros támad:~ Eladom a tulajdon gazdámat.~ ~ ~ ~
1500   IV    |                    szedett szélyel.~ «Ha Jézust eladták harmincz ezüst pénzen,~
1501 VIII    |                          Az ellenség, kit öklük elagyalt,~ Megtanulta, hogy „ne bántsd
1502   IV    |                        Mikben a keresztül járók elakadnak. -~ - Mintha mondanák, hogy
1503 VIII    |                     lovakat,~ Itt az ok, hogy ő elakadt;~ Jól hajt ő, de rosszul
1504   IV    |                    talpaival a hullámot verve:~ Elakarja érni a távozó gályát!~ Tusakodni
1505   IV    |                        karja.~ - -~ Szeme szája eláll a jámbor művésznek,~ Karjaira
1506   IV    |                      kigyógyítasz,~ Ha e férget elaltatod:~ Adok Neked - még nem mondom~
1507   IV    |                     érthető,~ De egy némely izé elárulá,~ Hogy azt nem irhatá más
1508   II    |                    összeveszés.~ ~Hát csakugyan elátkozott~ Nép vagyunk, az már igaz!~
1509   IV    |                           semmi sem olyan jó.»~ Elbámul a király: «Vágjatok hát
1510   IV    |                      hitvese nyakában találta!~ Elbámult rebegve e csodatalányon:~ «
1511   IV    |                                             IV. Elbeszélő és leiró költemények~ ~
1512   IV    |                       lánczot, vitézkötést?»~ ««Elbirnék biz én még, ha kell ötvenet
1513   IV    |                lánczostúl! Dolog azt emelni!~ ~«Elbirod-e ezt a sok mentét, kaczagányt?»~ -
1514  VII    |                     lelket gyújtogatni~ Világot elborító lángival!~ Oh mily hideg
1515   IV    |                         karja oly nehéz, a lába elbotlik.~ ~Im egyszerre szörnyű
1516   IV    |                      dicső arcz, mily merész!»~ Elbüvölten kiáltja~ Szép Yóta őt ölelve.~ ~«
1517   IV    |                     segíts rajtam!»~ ~Róbert az elbukott királyt fogta pártul:~ Kirántotta
1518   IV    |                        űzve,~ Azok a csuprokban elbuktak a földre,~ Az asszonyok
1519   IV    |                        Hát mikor a koldusbotot~ Elcserélik - irigységből!~ Meg a kik
1520 VIII    |                         nagyon -~ Hogy pártáját elcserélte;~ Vén legény, - hogy ifju
1521   IV    |               elfoghatja, az árát megiszsza!~ - Elcsipik, elfogják, - viszszahozzák
1522   IV    |                 csenddel:~ Ajkat, szemet édesen elcsuk a szender;~ Csak két sziv
1523  III    |                      uram.~ Porzó biz ez: rossz élczemen~ Lőpor volna, se’ sülne
1524    V    |                    régit” hát feledd el!~ ~Vagy élczlapot szerkesztenél?~ Próbálgatva,
1525   IV    |                          Kard s lant keziben. - Eldobja magától, -~ Más dolga! Szeretve
1526  III    |                         magyar nadrágot maga is eldobta?~ „Ugyan hagyjon békét már
1527 VIII    |                        az esetben?~ ~Mit tavaly eldobtál, vedd fel,~ A magyar nadrágot,~
1528 VIII    |                         ország készen volna~ Az eldöntő viadalra;~ A tartalék ugráskészen,~
1529   IV    |                      sor.~ Ottó császár hanyatt eldül.~ Ottó, mi lelt? Ottó, alszol?~ ~
1530   IV    |                     Haza ment, a kardot ágy alá eldugta,~ Kezeiről a vért jól lemosta
1531  III    |                        barbar, és még abból is~ Eldugtál egy pár milliót.~ Egy tollvonásod
1532   IV    |                     sorban végig visszazengnek~ Eléb közelb, aztán mind távolabb.~
1533 VIII    |                       Testvérnek hivd, mikor jő elébed.~ Megkináld őt fehér kenyereddel,~
1534   IV    |                        a lába fáj: nem jöhetett eléd.»~ Azt mondja a király a
1535   IV    |                       Óriás nagy vadak, szörnyü elefántok,~ Szarvorrú, ki otthon nagyon
1536   IV    |                      lehetett ő,~ Milyen nagyon elégedett,~ Mikor úgy végig nyujtózott~
1537   IV    |                    Voltunk mink székelyek odaát elegen!»»~ ~Azzal parolát is csapott
1538   IV    |                csodálkozunk, miként e vár maga~ Elégett általa.~ ~- Az ősi pompás
1539   IV    |                      beszél ki semmit!~ Werklis elégült volt ezen kis concertért.~
1540   IV    |                         S ott a zarándokok közé elegyedik.~ ~Akadnak nehányak, a kik
1541   IV    |                   hetedhét országon. -~ Mindent eléhordnak, a mire van vágya:~ Végre
1542   IV    |                        bástyánk tartott,~ Ha mi elejtők a kardot,~ Többé sehol ellene
1543 VIII    |                       csipnek nagyon,~ Minthogy elektriczitással~ A levegő tele vagyon.~ ~
1544   II    |                         a nagy éjben úgy tüntél elém föl,~ Miként egy álom, mint
1545   IV    |                      széljel;~ Megtömik zsebeit elemozsinával,~ Drága töpörtyűvel, finom
1546   II    |                       angyal,~ A ki fegyverének élén~ Önkezét is megsebezte.~
1547   IV    |                         feje is szédül.~ Náncsi elereszti, Terka odábbrántja~ A szussza
1548   IV    |                      Egy karácsony napon Pétert eleresztik,~ Azt se mondják neki, mi
1549   IV    |                   mellette meglátják.~ ~Békében eléri már a tábor szélét:~ Szemközt
1550   IV    |                     csak egy jó hajtás,~ A hova elérni volt közös óhajtás.~ ~Tele
1551   IV    |                       mért annyi sziv szakadt,~ Elesküvé hazája szent nevét!~ - Ur
1552   IV    |                         pinczéje, mindig gazdag éléstára,~ A mezein nyája, erdeiben
1553   IV    |                       Milyen szép lehetett ifju életébe’!~ Tűz van a szemébe’: olyan
1554   IV    |                      Crescentiust,~ A ki már az életéhez~ Nem is tarthatott semmi
1555 VIII    |                         Boldogított volna egész életemre,~ Ha egyszer megkapom, soha
1556   IV    |                     napján.~ ~Ő vigyázzon drága életére;~ Mert az ellenséges árnak,~
1557   IV    |            Öngyilkosoknál veszve a malaszt:~ Ki életéről önmaga lemond,~ Többé az
1558  VII    |                         fia kezétől,~ Nyolcznak életét kiolták~ Orvok, méreg, lázadóhad,~
1559   IV    |                      lovagot szeret,~ És miatta élethalálharcznak ered,~ Az egyik, a kinek
1560   IV    |                        rab,~ De énnekem a másik életig.~ ~Tiéd az égi gyöngy, ezüst,
1561   IV    |                         magyar lélek nyert tőle életöt.~ Hej ha minden magyar asszony
1562   IV    |                                          Művész életpályája.~ ~Csizmája még nincsen;
1563 VIII    |                                                 Életphilosophia.~ ~Minthogy mostan a legjobb
1564   VI    |                            Legyen világos tükre életünknek.~ A népszokást, az ősi hagyományt~
1565   IV    |                  pallosával,~ S ütötte a tatárt élével, fokával.~ S mikor már a
1566  III    |                         A bizalom zöld bimbója~ Elfagy, alighogy kifakadt.~ ~A
1567   IV    |                       föld ölébe.~ ~Ujra támadt elfajult csodáknak~ Nemzedékét elseperte
1568    I    |                        sem a véres aczél;~ Sziv elfeledé, elhordta a szél:~ Álom
1569   II    |                       élt ragyogva,~ A másik az elfeledés~ Önkereste homályában, -~
1570   IV    |                      élnek a holtak alant?~ Rég elfeledettet: a multba mi hir van?~ Hajdankori
1571  VII    |                    egymásnak,~ Hogy úgy, de úgy elfeledjük~ Ebben az életben~ E földi
1572   IV    |                   Látszik, hogy az őrlést régen elfeledte.~ ~Mit is őrölne itt! Se
1573    V    |                        ki megbánt reggel, estig elfelejtem;~ S nem gondolok reá, a
1574   IV    |                     hagyta,~ Mert azt ugy tudta elfintorgatni,~ Hogy nem lehetett rá pictort
1575   IV    |                     Gyertyákat elkoppantani,~ S elfogad érte kóser pénzt:~ «Korbács
1576  VII    |                        11. Nem úgy van, mi mind elfogadjuk az elvet,~ Hanem a személy
1577  VII    |                         nagy hatalmak~ Követeit elfogadni,~ Ajándékot adni, venni,~
1578  III    |                       ellopatik sem nagy kár.~ ~Elfogadunk azonkivül~ Mindenféle régiséget,~
1579   IV    |                       hozzák ide viszsza,~ A ki elfoghatja, az árát megiszsza!~ - Elcsipik,
1580   IV    |                         megiszsza!~ - Elcsipik, elfogják, - viszszahozzák épen:~
1581   IV    |                            De én nem öllek meg: elfoglak életben. -~ Van nekem már
1582   VI    |                        épít és terjed, hódít és elfoglal,~ Mi halottnak látszott,
1583   IV    |                       Miből még nem vált por.~ ~Elfoglalja a pók, penész és a moha,~
1584   IV    |                       Az országút az én hazám.~ Elfoglalnak nagy hazákat~ A mongolok,
1585   IV    |                 Levágnod Royas őreit,~ Bástyáit elfoglalnod?~ Mit ér a kincs, a zsákmány!~ ~
1586   IV    |                       földre telepedni mertek:~ Elfoglalták Krisztus urunk drága sírját,~
1587   IV    |                         nagy haragban;~ A vizük elfogyott, forrást meg nem leltek;~
1588  III    |                      magas uraságoknak~ Azoknak elfojtására~ Jeles tűzi fecskendőink.~ ~
1589   IV    |                           pirul a nő~ És arczát elforditja.~ «Ne nézz rám, mert megigézsz!~ ~
1590   IV    |                       levél!»~ ~De hogyha Isten elfordítta is~ Arczát, utána törtek
1591   IV    |                        kik ott látszanak háttal elfordultan.~ Egy anyának szive szakadt
1592   IV    |                     ottan veszett szinte:~ A ki elfuthatott onnan hirmondónak~ Képpel
1593   IV    |                veszedelmére jött ide véletlen;~ Elgyöngült karjai a hőst meg nem védik:~
1594   IV    |                         tudja mért lett koldus, elhagyatva,~ Ki tudja egykor mennyit
1595   IV    |                          Örült, a mikor a hajót elhagyhatta,~ S szilaj hullám helyett
1596    I    |                            Hadd kaczagjon, majd elhagyja:~ Magyar, ne szégyeld magad!~ ~
1597   IV    |                         látott ilyen komédiát!~ Elhagyta búbánat a jó csizmadiát:~
1598    V    |                     többi poéták?~ Kik a lantot elhajíták,~ S biztosító-, hiteladó-~
1599   IV    |                    Minden birkanyájam nagyhamar elhajtja:~ Hét kecskével csak úgy
1600    I    |                             A Petőfi-keresők.~ ~Elhallgata régen a lanton a húr;~ Megfogta
1601   IV    |                      hadd nézzelek,~ Mig csókom elhalmozna.»~ Egy nyil repül, halált
1602   IV    |                 száműzésbe méne,~ Ottan elmult, elhalt, gyászban érte végét,~ Ez
1603   IV    |                   mélyen is,~ Kardját, lantját, elhantolák vele.~ ~Oh ezred évnek végső
1604  III    |                  idegent,~ Hogy az orrát menten elharapjuk~ Az utazónak idebent.~ Hogy
1605    I    |                    halva bizonynyal a dalnok.~ ~Élhetne-e hangtalan igy? Lehetett-e~
1606   IV    |                         a midőn~ Már együtt nem élhettek:~ Aben Chamot és Yóta.~ ~ ~ ~
1607 VIII    |                 Szeretőm és régi szolgám:~ Mind elhidegült irántam.~ ~Magam voltam,
1608   IV    |                       már a tányérba,~ Bálba is elhiják most már néha néha,~ Van
1609  III    |                 kalitkába,~ Csaló madár-szóval, elhintett étellel,~ Szabad égen által
1610   IV    |                        ezért a főurak és dámák~ Elhitették vele, hogy imádják.~ Ujonczokat
1611    I    |                      Azt, hol született, s ahol elholt.~ Oh halva bizonynyal a
1612   IV    |                    fejsze,~ Kővető parittya, mi elhord jó messze.~ Csontvágó bárd,
1613 VIII    |                       Ki speizczedlit hordott s elhordá ebédem.~ Tudom e jó fiu
1614  VII    |                          ne harapj meg,~ Hiszen elhordom már magam.”~ ~ XIV.~ ~Azt
1615    I    |                    véres aczél;~ Sziv elfeledé, elhordta a szél:~ Álom vala az csak,
1616   IV    |                       Mind másnak az arcza, mit elhoz alantról:~ Álarczai száma
1617   IV    |                         honnak, melyből rabként elhozák.~ És érze édes fájdalmat
1618  III    |                           Ez meg sipolni való!~ Elhozza a Mikulás.~ ~Kinek mire
1619   IV    |                        meg nem leltek;~ Szomjan elhullottak, - sokan fel se’ keltek. -~ ~
1620  III    |                  hordozák~ Sáros zászlóidat,~ S elhulltanak legjobbjaink~ Hosszú asztal
1621   IV    |                        kezeire szállt rég. -~ - Elhunyt birtokoknak falra festett
1622    I    |                    Kinek ilyen szépen odaadsz.~ Elhúzatjuk vele „az én nótám,”~ Sőt
1623   IV    |                     Annak fele is pénz: - felét eligérte;~ Csakhogy bebocsássák,
1624   IV    |                  lánczos sisakjábul:~ Attól meg elijed, a ki reá bámul.~ ~Jön ellenállhatlan,
1625    V    |                      világot,~ A hogy a többiek élik?~ Szorultságból, mint poéta~
1626   IV    |                        keszeg, sügér szerteszét elinal.~ Csuka a farkával jót vág
1627   IV    |                         oroszlán egyet gondol s eliramlik:~ A csalitban futó vadak
1628   IV    |                         mosolygó szem miket úgy elirtott,~ E pirosló szép ajk miket
1629    I    |                   épületet kaptak a lovak is.~ (Elismerjük róluk, hogy ők nemes barmok)~ -
1630    V    |                   vagyok! Már mind a két lábam~ Eljártam a szörnyű sok lótás-futásban.~ ~
1631 VIII    |                    talál kend,~ Annak kiabáljon éljent,~ Kitől maga is élhet kend.~
1632   IV    |                    Nagyon szép volt tőled, hogy eljöttél hozzám:~ Hogy biztál szavamban,
1633   II    |                        S ki a dicsőség elmult s eljövendő~ Fényét ragyogtad két hazánkra
1634   IV    |                         a Krisztus sírját látni eljövének;~ De mind csak a maga sírját
1635   VI    |                     benne élünk, kell hogy érte éljünk.~ ~Volt a magyarnak fényes
1636   IV    |                          A szárazföldön át csak eljut az ember. -~ ~Annyit tudott
1637   IV    |                         hogy ők a paradicsomba~ Eljutottak élve.~ ~Selyem függöny mögött
1638   VI    |                    valaki más rákezd?~ ~A darab elkallott; de a czím megmaradt~ S
1639   IV    |                  csinálna a szellet.~ ~Engem is elkapna a magas paripa.~ Megteremne
1640   IV    |                      csuka a rókának,~ Róka meg elkapta állát a csukának:~ Mind
1641  VII    |                        mily nagyon megcsaltál,~ Elkárhoznál tőle.~ ~ X.~ ~Irigyeid az
1642   IV    |                        szeme kidülled, az arcza elkékül;~ Mire érte mennek, már
1643   IV    |                         császár szent Romábul:~ Elkergette Gergely pápát~ Crescentius
1644   IV    |                        az sem volt elég! Ha már elkergették~ Itt a halastótól azt a
1645   IV    |                     ütnek,»~ Ezt mondja a varga elkeseredetten.~ Gondolva, hogy várnak
1646   IV    |                        itt estebéd is, mindjárt elkészitem.»»~ ~««Szivesen lesz látva
1647  III    |                    semmi sem lesz, vagy magában elkészül”.~ ~Tehát hirlapokban küzdünk,
1648   VI    |                    rangja társát.~ A mit Erdély elkezd, azt végre is hajtja,~ Az
1649   IV    |                       rémület erre a tatárban!~ Elkezdtek szaladni előbb ketten, hárman,~
1650   IV    |                         a házat majd felveszi.~ Elkezdve Zeüszön s jó Hermeszen,~
1651 VIII    |                       Bánja ténor s primadonna~ Elkifogytát s bánatában~ Diapasont alább
1652   IV    |                      készül,~ A villás reggelit elkölti vitézül,~ Csak jön ám a
1653    V    |                       utolsó eszménykép.~ ~Mind elköltözött már: - kit a „cziprus lombja”~
1654   IV    |                         sábesznapon~ Gyertyákat elkoppantani,~ S elfogad érte kóser pénzt:~ «
1655   IV    |                   Többet nem szólt, - szolgáját elküldé~ S a hogy előre kimondá:~
1656   IV    |                    kutyáknak -~ Bőrödet kitömve elküldöm a khánnak; -~ Hogy mutogassanak
1657    I    |                        a viseletet,~ Miben apád ellehetett~ S boldog öregséget ért.~
1658   IV    |                       kezében a dárda,~ Mely az ellen-vezér szivét általjárta.~ Ő vala
1659   IV    |                         oszlop kidől:~ A mi még ellenáll, összeőröli a~ Mindent evő
1660   IV    |                   elijed, a ki reá bámul.~ ~Jön ellenállhatlan, kezében a pallos:~ Szegény
1661   IV    |                        kudarczot valljon egy nő ellenében: -~ Maga indul neki, leszállva
1662   IV    |                           Eredj szolgám, szökve ellenen át,~ Keresd fel Erdődyt,
1663   IV    |                       balt~ Támadja meg! Imádja ellenét!~ Hadd ostromolja egymás
1664   IV    |                 születtél:~ A magyar veled régi ellenfél,~ Arra jó, hogy öljed, tépjed,
1665   II    |                        A tegnapi jó barátok~ Ma ellenként találkoznak,~ Kik tegnap
1666   IV    |                       mind eszes a székely!~ Az ellenkezőjét nekem se’ hinnék el. -~
1667   IV    |                      kelevézt,~ Kiszakitja vele ellensége szivét.~ ~«Hej szép féleségem;
1668   IV    |                        rontsunk mi elől majd az ellenségen!~ ~Vesd ki ránk, hogy hányat
1669   IV    |                         drága életére;~ Mert az ellenséges árnak,~ Melynek gátot eddig
1670   IV    |                         összerokkan. -~ ~Még az ellenségnek szemébe se néztek,~ Már
1671   II    |                         már igaz!~ Két felűl az ellenségünk~ Annyi, mint az útféli gaz,~
1672   IV    |                      eleven aczél fal se állhat ellent!~ Kifáradt ló, ember, a
1673  III    |       Ezernyolcszázötvenhét:~ Negyvennyolczczal ellentét.~ Ezernyolcszázötvennyolcz:~
1674   VI    |                       mely előtt találkozik~ Az ellentétek minden árnyalatja, -~ És
1675   VI    |                   fejedelmi széket.~ ~Te védted ellentől nagy Magyarországot,~ Fegyverrel,
1676    I    |                         fili Brute!” Még te is~ Ellenünk fordulsz, oh nagy zenész?~
1677  III    |                        Félig meddig atyafi is,~ Ellenvetést de még sem tesz.~ Ha megehette,
1678   VI    |                     mikor minálunk a Vesztaláng ellobbant,~ Erdélyben új fényre gyulladt
1679  III    |                        is közhasználatra. -~ Ha ellopatik sem nagy kár.~ ~Elfogadunk
1680    I    |                    lenne,~ Megáznék, megfáznék, ellopnák, vagy épen~ Hozzátennének -
1681    V    |                 megkíván, keze ott nem hagyja.~ Ellopott tárgy után soha nem szaladok,~
1682   IV    |                        az asszonyoktól férjeket elloptok,~ A kik ott napestig ütik
1683   IV    |                    Terka odábbrántja~ A szussza elmarad, szétmegy minden pántja;~
1684   IV    |                     felhányja~ «Hogy milyen sok elmegy! A férj nem pénzbánya!»~
1685   IV    |                  agyaraktól előre áll szája.~ ~„Elmégy innen asszony! Mert mingyárt
1686  VII    |                       temetve~ A ki oda pihenni elmegyen!...~ ~ Fújjad, fújjad én
1687   IV    |                       neki, mi okozta vesztit?~ Elmehet koldulni, s hirdeti a népnek,~
1688   IV    |                       idomulnak körbe:~ Tudósok elméje, rabmunkások karja~ Feszűl
1689 VIII    |                      hálót fonnak.~ Gazda ember elméjében~ Nagy oka van főni gondnak.~ ~
1690  VII    |                      kérnek~ S meg nem adni, ha elmentek,~ Nem törődni, mit beszélhet~
1691   VI    |                    országok gyermeke!~ Hazánkon elmerengő idegen,~ Hogy ezt mi úgy
1692  III    |                   éneklő beszéded~ Milyen sokat elmond mind a két hazáról~ Panaszos
1693  III    |                     véve nem lehet~ Rólunk épen elmondani,~ Hogy ősi harczos dicsőségünknek~
1694   IV    |                  annyival édesebb ajkad, anya.~ Elmondd neki, apja ki volt, hova
1695   IV    |                    állnak~ S hideg rémes szóval elmondják előtte:~ Ki mit tett, miért
1696   IV    |                         ágyába.~ Egy miatyánkot elmondott hiba nékül,~ - És szült
1697   IV    |                        hogy jó álma legyen. -~ ~Elmondta, hogy ez a vőlegényi mente,~
1698   IV    |                         Azután a szennyest mind elmosogatta,~ Tálat, csebret, kondért
1699   IV    |                      moha,~ Miket lebontogat az elmulás roha,~ Menedéknek nézi a
1700   IV    |                       történt mögötte?~ Azt bíz elmulasztá a sövényhez kötni,~ Mikor
1701    I    |                     Hozzá fogunk végre~ S a mit elmulasztánk, azt most helyre ütjük;~
1702   IV    |                    látta Isten küzdeni,~ Sietni elmulasztott év után,~ Előhaladt nagy
1703   IV    |                     kedvük?~ Denique nagyon jól elmulatnak együtt.~ Tánczra kerekedés
1704   II    |                       volt divat.~ Tudjon veled elmulatni~ Nagyságos lányod, fiad.~
1705   II    |                         E nagy szellemből nincs elmúlva itt!~ ~Emlékitől minden
1706  III    |                    Alkotmány, provisorium:~ Ott élned, laknod kell.~ ~Ez a föld,
1707    V    |                      Vajon mihez kezdenél itt?~ Élnéd-e úgy a világot,~ A hogy a
1708   IV    |                    minden ember dolgozik,~ S az elnök csak egy czéhmester,~ A
1709   IV    |                   megkapva, fölveti hátára,~ És elnyargal vele messze a pusztára.~ ~
1710   IV    |                        lássa, ölni mily erős~ S elnyelni azt, kit ölt, mily termetes!~
1711   IV    |                egymástól tiz husz krajczárt igy elnyertek,~ Itt a jó ozsonna «kedveseim,
1712 VIII    |                        a „bálvány” minden népet elnyom.~ ~Ha nyelvük tót, de a
1713   IV    |                       ketté válva.~ ~Egyik fele elnyúlt, tátogó fejével,~ Nagy mérges
1714   IV    |                   tatárban!~ Elkezdtek szaladni előbb ketten, hárman,~ Aztán tizen,
1715   IV    |                         homlokára. -~ ~Oh dicső elődi voltak e családnak!~ (Vajon
1716    I    |                    szólj?~ Kerested-e, annyi jó elődöd~ Maga után mi szépet hagyott?~
1717   IV    |                         tengerét.~ ~És e tenger elönti! - Nevetett~ A daemon a
1718   IV    |                         Távolban a holdsugártól elöntve~ Meglátszik a Bábel alakja.~
1719  III    |                  prokla-~ Mátzió az édes uram.~ Előfizetési programm.~ Mely nem igen
1720  III    |                   komplott, édes uram.~ Tavalyi előfizetők,~ Kiket az idén nem lelek.”~ ~
1721   IV    |                   Sietni elmulasztott év után,~ Előhaladt nagy nemzetek között~ Versenybe
1722   IV    |                         az ételt.~ A főétekfogó előhoz egy tálat;~ De az be van
1723   IV    |                        ostorral.~ ~Nyakán fogva előhozta~ A lázadó Crescentiust,~
1724 VIII    |                   Szokatlanul csipnek, marnak,~ Előjeléül vehetni~ Azt közelgő zivatarnak.~
1725 VIII    |                   Mindennek tudják az okát,~ Mi előjön a földszinen.~ ~Tavaly hogyan
1726   IV(13)|                         meg a közélet is azt az előkelő székelyt, a ki a király
1727   IV    |                   Zoborra; ezért~ Eredetére még előkelőbb százszor,~ Miként Álmos
1728 VIII    |                        Hozzá millió emberszám.~ Elől-hátul töltő puska,~ Granát s egyéb
1729   VI    |                        munka ha jön, nem térünk előle,~ S a jövőnek rakunk jó
1730   IV    |                         bársonyos lovag.~ Rajta előlhátul országczimer lobog.~ ~««
1731    I    |                  években se tanulta?~ Ki bátran előljárt, rémtelenül,~ Az bujt-e
1732   IV    |                      Innen is, onnan is gyorsan előszöknek.~ ~Sirvájó hiéna, aranyfarkas,
1733  VII    |                     egekre.~ ~10. Au contraire. Először az executio.~ Aztán az itélet; -
1734  III    |                   kezébe sem veszi”.~ ~Vagy hát élőszóval a nép között járván~ Buzditjuk
1735  III    |                     nincs. - E két egység~ Több elosztást nem szenved.~ Ha fejétől
1736   IV    |                         üreg,~ Nem láttam ilyen élőt.~ Belül lehetsz a sátán.»~ ~«
1737   IV    |                    valamit megszégyenl:~ Inkább előtárja nagy őszinteséggel. -~ ~««
1738   VI    |                  törzsek~ Özönvíz világból újra előtörnek,~ De a mit most ásnak, alattomos
1739   VI    |                  jobbján a nemzetnek.~ ~Száz év előtti mű: „Titkos ellenkezés.”~
1740   II    |                     Emlék s igéret képe - állsz előttünk,~ Szivárványcsillag, földön
1741  III    |                         restóráczió~ Egy ezrest elpakolt.~ ~Itt küzdtenek borért
1742  VII    |                   vagyunk mostan mind a ketten~ Elpazarolt szerelemben~ Ügyefogyott
1743   IV    |                     másikon~ Chloris, Zephissa, Elpinice!~ S ki tudná a nevét mindannyinak?~
1744   IV    |                      Árát adni szerelmednek.»~ ~Elpirulva szól az asszony:~ «Óh uram,
1745   IV    |                    őseid neve.~ ~Kis emberek ha elpusztulnak is,~ Nem érzeni. Támad helyükbe
1746   IV    |                       oroszlán segíts, ne hagyj elpusztulnom!»~ - Rettentő ordítás felelt
1747   IV    |                  Aczélsisak rostély mögül~ Szól elrabló lovagja.~ «Óh mért irtózol
1748   IV    |                 megfizette vérben,~ Mit csókkal elrabolt; mellette térden: -~ „Tréfa
1749   IV    |                        vár, hagyján a kincs~ De elrabolta hölgyed.~ Most fuss lovag,
1750    I    |                       hang volt,~ Mi a sziveket elragadá.~ Nincs magyar dal! mert
1751   IV    |                         a helységben,~ Azt mind elrakatta a mezőn, mélységben.~ ~A
1752   VI    |                   Tengerpart vidékén nagyon jól elrejtve.~ ~Egy „dal”, mely a drága
1753   IV    |                      kisértetet~ Arczfintorával elriaszt,~ S mikor a «semmi» sír -
1754   IV    |                  kábulat,~ Mely a magyar szivét elringatá:~ Feledni tudta multját;
1755   IV    |                     dicsekedni a maga fajának;~ Elrohan a hires neves Kármel hegyig~
1756   IV    |                      magad ne emelnéd;~ Majd én elsegitem emelni. Menj varga!»~ -
1757   IV    |                  elfajult csodáknak~ Nemzedékét elseperte a víz,~ És lemosta őket
1758   IV    |                          s ugy találja főbe~ Az elsőt, hogy mindjárt ott harap
1759   IV    |                          sakál,~ Mind a magában elszáguldó lónak áll,~ Visszaterelik
1760   IV    |                       Biz a fényes menték régen elszakadtak:~ Rongy se maradt tán meg
1761   IV    |                       ketté vágná,~ Megfordult, elszaladt, gazdátlan világgá. -~ ~«
1762   IV    |                     átcsap rajta. Lelke volt: - elszállott.~ ~ VII.~ ~Róbert, mikor
1763 VIII    |                         bánja háremhölgyét,~ Ki elszökött muzsikussal.~ (A muzsikus
1764   IV    |                      tele. -~ - A sok főúr mind elszörnyűködött bele!~ Mert olyan embert
1765   VI    |                      pengetéssel~ A gondolattól elszoktassa népünk’; -~ Érzékhez szólva,
1766   IV    |                     nyom.»~ ~ II.~ ~Aben Chamot elszórja mind~ Nyergéből zsákmány-terhét,~
1767  VII    |                         népdüh,~ Zengő dal közt elszunyadni;~ Mikor minden tartományban~
1768  III    |                         tulajdonsága van,~ Hogy eltart igen sokáig,~ Ha soha sem
1769   IV    |                          én védlek, én őrzöm az élted:~ Jó helyen vagy itten,
1770    I    |                     régi kalpag~ S kik a honért éltek haltak,~ Feltámadnak hát
1771   IV    |                    Tengernyi időnek kellett már eltelni!~ ~Azt sem tudta, hol van?
1772   IV    |                         volt a gazdaságom:~ Nem éltem én mindig lencséken, tormákon:~
1773   IV    |                       mit arra tart, hogy benne eltemessék.~ ~«Hol a mente?» Bente
1774    I    |                         Csírát ver a földbül az eltemetett mag;~ A régi szabadság ága
1775   VI    |                     Föltámad Te benned, kit ott eltemettek~ S mennybe száll és ott
1776   IV    |                       illata,~ Enyim a kéj, mit eltépése ad.~ S hol a gyönyörnek
1777   IV    |                     fátyolt,~ Oly lenge lepelt, eltépi a szél.~ A férfi vigaszba’
1778   IV    |                    harapja,~ A mig megfojtottan elterülve hagyja,~ Szemei ragyognak
1779  III    |                          Adja, ha kell, lelkét, éltét!~ Nem kiván mást, csupán
1780   IV    |                      szóla: «élj tovább!»~ S az eltiport nép ujra felvirult,~ Helyét
1781  VII    |                  Oldalba lőtt paripával;~ Másik eltört kaszanyéllel~ S teljes mértékben
1782   IV    |                   felbukott a lovas, meg a ló,~ Eltörve a csülkét a rejtett csuprokban,~
1783   IV    |                     sora közt kilelem.»~ Szól s eltünik a siri álom.~ ~És megjelen
1784   IV    |                Büszkesége nagyobb, hogy sem ezt eltürje;~ Kihíja párbajra, egy szál
1785    I    |                       Az bujt-e sötétbe a rémek elül?~ S arczot, alakot, ha cserélt
1786 VIII    |                 gonosztevő lázitót.~ ~Az ostoba elvakult nép!~ És ez a sok éhes firkász!~
1787   IV    |                      Lásd mostan vesztemre majd elváltottalak;~ Ezután hogy többé el ne
1788  VII    |                         a másik.~ ~15. Egyuttal elvárhat a feltámadásig.~ ~16. De
1789   IV    |                       rest, meglopja az őrt,~ S elvárja, míg alszik, hogy költse
1790   IV    |                        félne, nehogy még azt is elvegyék.~ «Száz nekem, - nem arany;
1791   IV    |                  diáknál.~ ~Mit egyszer fejében elvégzett a székely,~ Azt már valamennyi
1792   IV    |            lekönyörögnék még a palástját is,~ S elvennék, ha adna, kétszer akkorát
1793   IV    |                       sír - sohajt,~ Kaczajával elveri azt.~ ~Templomba is (legjobban
1794   IV    |                        szótlan korcsszülöttek,~ Elveszének szörnyű csontjaikkal~ Tüzemésztett
1795   IV    |                     elmulnak,~ Kik leesnek, kik elvesznek,~ Az én népem szaporítják. -~
1796   IV    |                        meg önmagad:~ Ki önmagát elveszni engedi,~ Az áruló, ki nemzetet
1797   IV    |                   szerencse a bajnok vitézzel.~ Elveszté a harczot, de nem büszkeségét,~
1798  III    |                    mikor falja,~ Rá sok mustárt elveszteget,~ S tán a nyögését is hallja.~
1799   IV    |                      völgyem megholt.~ ~Marháim elvesztek, földem parlag maradt,~
1800  VII    |                      egyet el nem birtam,~ Hogy elvesztelek örökre.~ ~Pedig te a bálban
1801   VI    |                     leghűbb fia volt ő;~ Fáynak elvesztén nem csoda szíve ha fáj!~ ~ ~ ~
1802   IV    |                           Valahol a vizét az is elveszthette;~ Száraz malom gátja ott
1803   IV    |                      Mondd el neki, hogy mi itt elvesztünk,~ Híven hordozva keresztünk~
1804  III    |               Megmutatni, hogy még nincs minden elveszve?~ „De iszen hirlapnak nincsen
1805   IV    |                      vegye.~ ~A hű oroszlánt is elvinné magával;~ De a velenczei
1806   IV    |                         férjem, uram!~ Ne hagyd elvinni nődet.~ Aczélvitéz vitt
1807   IV    |                      széttördel,~ S egész ökröt elvisz vállán könnyü szerrel.~ ~
1808   IV    |                   Legédesb a rózsa mérge:~ - Az elvitt a másvilágra.~ ~ ~ ~
1809   IV    |                         középen~ S aztán ölében elvivé haza~ Az archonok s a nép
1810   IV    |                     bánja, a ki kérdé,~ Ide van elzárva mindazok emléke,~ A kiknek
1811  III    |                        Az ázsió romlásáért~ Hoz emanczipácziót~ Jogtudományt tanulóknak,~
1812   IV    |                         még megcsudállak~ S nem ember-fiam lesz, hanem majom-állat!”~ ~
1813   IV    |                  röhögve «kőkapóst»~ Az oktalan emberbarom.~ ~Térdét koptatva a király.~
1814 VIII    |                        Volt hazánknak két hires embere,~ A tudomány s közélet bölcsei:~
1815  VII    |                   örökké~ Az emlék, a mi gyarló emberé?~ ~ Fújjad, fújjad én kedvesem,~
1816   IV    |                   kaszinók és klubbok,~ Hogy jó emberekből lesznek medvék, lumpok.~
1817   IV    |                        mester házában!~ Kicsiny embereknek kicsiny a baja is:~ De mikor
1818   IV    |                        Bakics huszonhatod nap:~ Embereknél nincs segitség;~ Pokolerő
1819   IV    |                        csigák kereke csikorog;~ Emberhang nem, csupán a gördült kő
1820   IV    |                      nagy lomhán szól a szegény emberhez,~ Mintha még a szó is volna
1821  III    |                   Zeitunghoz.~ ~Már hogy mi itt emberhússal élünk,~ Hogy megnyúzzuk
1822   VI    |                       ez emel, odáig nem érnek~ Emberkezek. Örök élte lesz Erdélynek.~ ~(
1823   IV    |                         könybe lábbad:~ ~Mintha emberlélek nézne ki belőle. -~ - Hangját
1824   IV    |                     szégyeltek jönni ketten egy emberre?~ Asszony nyársa ellen öltözni
1825   IV    |                     nyakát átharapja:~ Csinálja emberré, ha Luczifer apja!~ ~No
1826   IV    |                   kezében.~ ~Bente úrnak vagyon emberség tudása.~ ««Nagyságos főispán!
1827 VIII    |                         szerszám,~ Hozzá millió emberszám.~ Elől-hátul töltő puska,~
1828  III    |                       lázit.~ ~Zajlik folyam és emberszív,~ Jég és kormányzat elakad;~
1829   IV    |                     gödör is van alatta,~ Tehát emeletes gunyhót:~ «Annak szálljon
1830    I    |                          be sok csinos helység~ Emelkedett e szép darab földön szerte.~
1831 VIII    |                        Most egy részvényes gyár emelkedik,~ A kiből már készitenek
1832   IV    |                       de most már nem fegyver!~ Emelné, ha tudná, a keze remegve;~
1833   IV    |                           nehéz lesz - magad ne emelnéd;~ Majd én elsegitem emelni.
1834   IV    |                     Százféle nép, százféle szót emelt.~ Egymás szavát nem érték:
1835    V    |                      húr sem a lantból,~ Őt nem emelte föl, ő mindig alant volt.~
1836 VIII    |                      Trattner-ház előtt kalapot emeltem.~ Úgy tiszteltem, mintha
1837   IV    |                 hegyekből kitörve,~ Száz kéztől emelten idomulnak körbe:~ Tudósok
1838   IV    |                         diadal helyén~ Kápolnát emeltet Isten-dicséretül:~ Ma is
1839 VIII    |              napvirradásig,~ Ha azt várta, hogy emez kifárad.~ ~Közbeszólás nem
1840 VIII    |                        Azt a hitelezők építék,~ Emezt pedig az adósok.~ ~(1859)~ ~ ~ ~
1841   IV    |                        is fekete: egy szerecsen emir;~ Fut előtte minden, vele
1842   IV    |                      Egy szökés, s ott terem az emirnek hátán,~ Hiába óriás az,
1843   IV    |                    nyomja,~ Soha el nem évül.~ ~Emitt három vitéz egymással egy
1844   VI    |                  népszokást, az ősi hagyományt~ Emlékbe vésve tartogassa fenn.~ ~
1845   IV    |                        Király a magyar nép örök emlékébe,~ Rosz szolgák deresre,
1846   II    |                  sirodon, hantját letiporva,~ S emlékedre közöny fátylát boritá, feledést
1847   VI    |                         is~ S dicső korának hős emlékeit~ Fegyver hegyével égbe irta
1848   IV    |                    világerőt~ Szolgálni készti, emléket szerez,~ S hitével harczra
1849 VIII    |                    annyit lábolt.~ - Nevére nem emlékezem:~ Azt tudom, hogy porkoláb
1850   IV    |                    hosszú ősz szakálla,~ Áldott emlékezet annak minden szála:~ Az
1851   IV    |                        Tele az a szent táj nagy emlékezettel,~ Alább a nagy tóval, a
1852  VII    |                      szólt igy egy poéta; -~ Ki emlékezik e névre?~ Petőfinek hítták,
1853   IV    |                        Visszajövet erre jó lesz emlékezned.»~ ~Gondolta magában szegény
1854    I    |                    megválogatjuk.~ Multakra nem emlékeztetünk.~ Nem vitázunk; hiszen hallgatásunk~
1855   IV    |                      élj soká s légy boldog;~ S emlékezzél meg rám, hogy ha jól lesz
1856   II    |                 szellemből nincs elmúlva itt!~ ~Emlékitől minden szív nemesebb lesz,~
1857 VIII    |                              Igen sok magyar úr emlékkönyvébe.~ ~Ültem rakott asztalodnál,~
1858   VI    |           csillagkoszorúd ott ragyog az égen.~ ~Emlékköved nagyobb a pyramidoknál,~
1859    V    |                      Csupán egy maradt meg, egy emlékszik rá még,~ Fényes alakok közt
1860   II    |                Félszázad feledett - a dicső hír emlit örökké!~ ~ ~ ~
1861    V    |                      örök fiatalnak.~ Nevét sem említik, ki utolsó híve,~ Azt se
1862   IV    |                        pap, hanem kántor,~ A ki énekel, ha vagyon Czinkotán tor~
1863    V    |                     érte,~ Tánczolok, szavalok, énekelek érte,~ S ha már kifogytam
1864   IV    |                szerelemre felajzva remeg:~ Hadd énekelem meg gyermekemet! -~ - Szerelmi
1865   IV    |                       Még az orgonát is félre-~ Énekeli a templomban.~ Ilyent tesznek
1866 VIII    |                    bánja.)~ Lengyel bánja, hogy énekelt,~ Muszka bánja, hogy ütlegelt,~
1867  VII    |                      szederinda,~ Hajdan sasról énekeltem,~ Most bogár szól dalaimba’.~ ~
1868   IV    |                     Ariostója!~ «Ők» harczoltak énekelve;~ Csaták előtt, csaták után,~
1869   IV    |                    Orgonaszó mellett hallják az énekem.~ A pap köntöse csak, a
1870   IV    |                       támadott,~ S a költő fájó éneklésire~ Fölébredett az alvó tetszhalott.~ ~
1871  III    |                            Szomoru szép hangod, éneklő beszéded~ Milyen sokat elmond
1872 VIII    |                körülvéve nagyon,~ Nem kell neki engedelem,~ Még is, a hol kell megjelen.~ ~ ~
1873   IV    |                     Király gárdistája vagyok: - engedelmes.~ Jól tudom, hogy hol van
1874  VII    |                           Hohó! hát a hatósági~ Engedély hová maradt?~ Nincs? Hát
1875    V    |                   pajtásnak,~ Kifizetésüket sem engedem másnak.~ Kártyázó czimborák,
1876   IV    |                        láss velük, - szobrodnak engedém.~ ~S hogy ott lehess, a
1877   IV    |                   önmagad:~ Ki önmagát elveszni engedi,~ Az áruló, ki nemzetet
1878  VII    |                        Légy szives, hogy te még éngem~ Ments ki azzal, ha mi vétkem:~
1879    V    |                        biró-szolga,~ Annak mind énhozzám van kötve a dolga.~ ~Miniszter
1880   IV    |                        neked szolgál a rab,~ De énnekem a másik életig.~ ~Tiéd az
1881   IV    |                  tituláljam, ugyan?~ Ha még egy ennél is czifrább ember kiáll,~
1882   IV    |                      éhomra,~ Csak volna valami ennivaló forma!~ ~Az egész utjában
1883 VIII    |                           A mig egymást meg nem ennők,~ Nem férne ördög pokolba,~
1884   IV    |                            El az útból félre!~ ~Enyelg a török síp; csakhogy nem
1885   IV    |                   időket látott,~ Forró szívet, enyelgő víg családot,~ „Tréfa volt
1886   IV    |                         minden, mi meghal; - az enyém~ Minden, mi létrejő, mi
1887  III    |                         neked tetszik,~ Csak az enyimből ne egyél!”~ Egyébiránt ebéd
1888   IV    |                      szarmaták, a pogányok:~ Az enyimet el nem veszik. -~ Talán
1889   IV    |                     világom!~ Mint várlak régen epedve lakomba!~ Neked és kicsinyemnek
1890   IV    |                        hanyatthomlok.~ Annak is épenség Pál mester házára~ Volt
1891   VI    |                       áldott legyen a kéz, mely épité,~ Áldott a szív, a mely
1892   IV    |                         uralkodol,~ Egy tornyot építek az égbe fel.~ Túl minden
1893 VIII    |                    nagyon sok:~ Azt a hitelezők építék,~ Emezt pedig az adósok.~ ~(
1894  III    |                    szánt javunkra,~ Közös oltár építésre~ Indul hiven minden munka;~
1895   IV    |                 kuporgatva,~ Hogy saját kunyhót épített;~ Nádbul, kukoriczaszárbul,~
1896 VIII    |                  zsinagóga.~ ~Egyszerre kezdénk építtetni~ Egy templomot, ők is, mi
1897    I    |                       már a bolondok számára is épül~ Az országos nagy ház, (
1898    I    |                    lovarkör, sercsarnok,~ Külön épületet kaptak a lovak is.~ (Elismerjük
1899   VI    |                      nem; - csak szellemünknek~ Épülhetett e ház: - „azért ez oltár.”~ ~
1900   IV    |                         lak,~ Márvány a lépcső, érczből a redőny.~ ~Még gömbölyű
1901   IV    |                     volt, ki alkotott.~ Törendő érczcserép vagy tenmagad.~ Elég a vér,
1902   IV    |                        süvöltve szállt a súlyos érczdorong~ S darabra törve hullt alá
1903   IV    |                        kaczagja.~ Aczél testét, érczhomlokát~ Nem járja lándzsa, szablya.~ «
1904   IV    |                   hölgyed.~ Most fuss lovag, és érd utol,~ Hogy rablóját megöljed.~
1905   IV    |                      éléstára,~ A mezein nyája, erdeiben vadja:~ - Azokat ő mostan
1906   IV    |                 földszinéről~ Terméketlen meddő erdeikkel,~ S méregillatu virágaikkal.~ ~
1907   IV    |                 visszaoson,~ Keresztül rengeteg erdejü havason.~ ~Nagyon megéhezett,
1908   VI    |                        a Vesztaláng ellobbant,~ Erdélyben új fényre gyulladt annál
1909   VI    |                                      Prolog~ Az erdélyi magyar szinészet száz éves
1910   IV    |           ezerhatszázötvennyolczat irtak,~ Szép Erdélyországban hej de sokat sirtak!~ Százezerre
1911   VI    |                   magyar vér áztatja a hantot,~ Erdélytül bennünket semmi szét nem
1912   IV    |                       szent profétákbul,~ Saját érdeme is mind fel volt róva jól.~
1913 VIII    |                     elkelne már szépen,~ Meg is érdemelném, tudom én azt régen,~ Vártam
1914    I    |                     csak viselve,~ Hanem meg is érdemelve,~ A homlokon úgy ragyog.~
1915 VIII    |                           Pedig tudom jól, hogy érdemem is van rá,~ Vidéki levelet
1916   IV    |                       Mindenik ott hordja jelét érdemének.~ Az egyiknél nagy könyv,
1917   IV    |                   fáradsággal, észszel,~ Hazafi érdemmel, takarékos kézzel~ Szentelt
1918   IV    |                         kezdi honn találni,~ Az érdemrendekben már csak ugy válogat,~ Kit
1919    I    |                  tolvajnak.~ Bár azoknak bokros érdemű lakói~ Nem igen örülnek
1920 VIII    |                         derék hű embernek~ Nagy érdemül kell felróvni.~ ~Az Isten
1921  VII    |                      ebben?~ Keresd csak fel az erdőben;~ Majd meg tudod, ha felrebben, -~
1922   IV    |                      őket vacsorára;~ A mint az erdőből a tisztásra értek~ Ott állt
1923   IV    |                        vendégének,~ Míg csak az erdőbül felhangzott az ének.~ ~ ~ ~
1924   IV    |                       törökkel volt ott; ...~ - Erdőd nem tűrt nevén foltot,~
1925   IV    |                         ellenen át,~ Keresd fel Erdődyt, a bánt.~ Mondd el neki,
1926   IV    |                        még képes volt ajka;~ Az erdők visszhangja talán tovább
1927   IV    |                  ébreszté föl jó házi gazdája:~ Erdőkön keresztül vezeté útjára,~
1928   IV    |                        tör. -~ ~Rohan ordítozva erdőnek, pusztának;~ De nem dicsekedni
1929   IV    |                    mingyár;~ Bekalandolt szerte erdőt, ungot, berket:~ Mint afféle
1930   IV    |                        miatta élethalálharcznak ered,~ Az egyik, a kinek hűsége
1931   IV    |                        kitűzé a Zoborra; ezért~ Eredetére még előkelőbb százszor,~
1932  III    |                        tótok vagyunk,~ Hogy ősi eredetünk szláv,~ Vagy hát vérszerinti
1933   IV    |               megaczélozza,~ Tüzes szó a szivek erejét fokozza.~ Megállt a székelység
1934   IV    |                     fegyver!~ Illaberek, nádak, erek és bozótok!~ A ki a föld
1935  III    |               Mindenféle régiséget,~ Antikokat, ereklyéket,~ Rögtön becserélés végett.~
1936   IV    |                        Ébredjen a megnevezetlen erény:~ A honszerelem. Legyen!
1937  III    |                         honnak~ Szerelmében, az erényben.~ S kiket a mult rémes álma~
1938   IV    |                       csak az baj, monda Ottó,~ Erényedet ne védelmezd.~ Egyet intek
1939    V    |                      jön minden lány, a ki csak erényes.~ Iskolák ajtaját én nyikorogtatom.~
1940   IV    |                       dicsérte magában oroszlán erényét.~ Megigazítá a terhelőt
1941   IV    |                          s azért meghalni tud;~ Erényt jutalmaz, bűnt megbünteti;~
1942 VIII    |                       meg nem pihent~ Oda se is eresszen kend,~ Jól megnagyságoljon
1943  III    |                        vagy.~ ~Kegyelet őrzi ez eresz alatt fészked,~ Nem babona,
1944   IV    |                        S valami vonitó ordítást ereszt meg,~ A mitől még az a szikla
1945   IV    |                Panaszost királyhoz csak pénzért ereszti:~ - Azért szokta király
1946   IV    |                         soh’ se fizet vámot!»~ ~Eresztik is szépen. Felbaktat a várba:~
1947   IV    |                     Hosszú láthatatlan szálakat eresztve,~ Mikben a keresztül járók
1948   IV    |                      tenyere:~ «Lökjétek ki! az eretnek!~ Takarodjon kubikolni!»~
1949   IV    |             megmérgeztetém:~ - Hát megbüntettem érette.»~ ~«De azóta nincsen nyugtom.~
1950   IV    |                       bágyadt,~ Nagyokat ásitni érez szörnyü vágyat,~ S ha vesztett
1951   IV    |                      Egy dobbanás volt, hogy ha érezett,~ És hogyha tenni kellett,
1952   IV    |                          Nem csak hallja a nép; érezni is szokta.~ Kérdeni «miért
1953    I    |                     száj,~ Mit belül csak némán érezünk;~ Az a dal, mit egykor istenitél~
1954   VI    |                   féltünk, visszavonom a szót,~ Érezve bizony, de létben nem igaz
1955   VI    |                          A nemzetnek azt is, mi érhetlen távol;~ Saját fejednek még
1956   IV    |                          Vezeti magával; - alig éri végét~ A sok fényes terem,
1957  III    |                          Adja Isten: a jutalom~ Érje eztán a híveket;~ Veritéktől
1958   IV    |                         Az uj nép ellen uj vész érkeze. -~ ~Nem veszté el. - Küzdésből
1959   IV    |                        eléje maga jön a gazda.~ Érkező vendégét szörnyen megurazza:~
1960    V    |                    kóstolok, árvát protegálok,~ Erkölcs-nemesitek, börtönökbe szállok;~ Perselyemmel
1961   IV    |                      hogy kipróbálják jobban az erkölcsét:~ Vedret hoztak, hogy azt
1962   VI    |                        A hol megmaradtak az ősi erkölcsök,~ Ha nálunk megfogytak,
1963   IV    |                    bennem minden úri hiba.~ Sok erkölcsöt megront az a nagy hatalom~
1964   IV    |                       terhelik~ Hősökrül tépett érmek.~ Megvívta Royas várát.~ ~
1965   IV    |                        lenne az,~ A kit utol ne érne?~ «Állj Fernando d’Atoya!»~ ~
1966   VI    |                     fényes multból a végtelenig érő~ Nem halott árnyék, nem,
1967   VI    |                         voltak sziklasánczaid,~ Erőd a szellem volt, a tudomány:~
1968   IV    |                     fogva el,~ Most tüntesd hős erődet.~ Villám légy, hogy ha ő
1969   VI    |                 csüggeszt, siker el nem kábít,~ Erőnket feszítve, gondunk sokszorozva,~
1970 VIII    |                         minden bajtól ment!~ Az erősebbel tartson kend,~ Ha pedig
1971    I    |                      gazdasszonyai.~ ~És míg az erősek lelke~ Csak bút, gondot
1972   II    |                        Tedd fel babér-koronád,~ Erősödjék meg hatalmad~ Hosszú századokon
1973   IV    |                   egyenlő fegyverrel.~ A tenger erőssebb. Ott vesz a hű állat:~ A
1974   IV    |                         minden tábornak legfőbb erőssége,~ Maga a természet: hegy,
1975   IV    |                        nem talája ki?~ Hisz azt errefelé tudja már a vak is,~ Hogy
1976   IV    |                     illető részre.~ Mátyás most érté meg varga praktikáját,~
1977   IV    |                       emelt.~ Egymás szavát nem érték: ám de egyet~ Megérte minden,
1978 VIII    |                        te is benn vagy, czélhoz értél,~ Ülhetsz: ott a széked.~
1979   VI    |                    népünk’; -~ Érzékhez szólva, értelem helyett.~ ~A puritán hit
1980   II    |                        Harczra e miatt: - volna értelme.~ ~De a kinek a háza ég,~
1981 VIII    |                Kvártélyt, fizetést kapsz.*~ ~ * Értendő akadémia helyett börtön
1982  III    |                     hangoztassad bárhol,~ Ki ne értené azt, ki ne értne téged?~ ~
1983   IV    |                         nemzetséged,~ A kik nem értenek engem, csupán téged.»~ ~«
1984 VIII    |                      ott hallgatnék végig;~ Nem érteném bár, de magasztalnám égig.~
1985   IV    |                         Melyek rejtélye meg nem érthető,~ De egy némely izé elárulá,~
1986   IV    |                      Istenigazában tánczolni az érti.~ Csak «egy» férfi volna!
1987  III    |                      téged?~ ~Beszélj, beszélj! Értjük, és felelünk rája,~ S nevezzük
1988  III    |                         Ki ne értené azt, ki ne értne téged?~ ~Beszélj, beszélj!
1989   IV    |                      pecsét,~ A király czímere, értse meg a becsét:~ Ilyen vasgyürüt
1990   IV    |                    melyből rabként elhozák.~ És érze édes fájdalmat szivén,~
1991   VI    |                         elszoktassa népünk’; -~ Érzékhez szólva, értelem helyett.~ ~
1992   IV    |                   minden, azt, hogy a szerelem~ Érzelmi közt legfensőbb, édesebb,~
1993   IV    |                          És a szívbe oltva édes érzés,~ Mennyből szállott: - «
1994   IV    |                 felszökött a könyü;~ A hirtelen érzést titkolni nem könnyü!~ Mit
1995   II    |                          mely egy egész hazával érzett,~ Ha megszakadni birt, óh
1996   IV    |                         olyan jól van!~ ~Hogyha érző szive van e festett képnek,~
1997    V    |                       miként volt hajdan.~ Nagy esést, inséges esztendőt átéltem,~
1998   IV    |                      szekér járna, az már ritka eset:~ Marhanyomot látni; de
1999 VIII    |                       hogy segithetsz~ Ebben az esetben?~ ~Mit tavaly eldobtál,
2000  VII    |                      Itéletet kell hozni minden esetre~ És a végrehajtást bizni
2001  III    |                         jó savoyai sajtot,~ Jól eshetett, ha egy pohár~ Nizzát utána
2002 VIII    |                      egyet füllent~ Azt igaznak esküdje kend;~ Ha igazat mond a
2003  VII    |                            A magyarok Istenére~ Esküszünk!” hohó barátom!~ Tiltja