bold = Main text
     Részgrey = Comment text
2004   IV    |                        Aben Chamot,~ Hanyadszor esküvéd el,~ Ha csókért tetted:
2005 VIII    |                         kitalálták,~ Mért nincs eső az alföldön?~ Nem is lesz
2006 VIII    |                           Száraz a föld; tán az esőt várja?~ Biz elkelne szépen.~
2007   IV    |                       térjünk hazánkba. -~ Hadd essék át minden nép a maga dolgán.»»~
2008   IV    |                 kanóczot, és jól czélozzatok!~ ~Están bá’, Mihály bá’, Áron öcs,
2009   IV    |                       virág állt minden reggel, estve,~ Friss virág bokréta, szép
2010    I    |                        senkitől se fél)~ Mi sem esünk nagyon búnak érte,~ A czigány
2011   IV    |                      fejével rombolója~ Lábához esve, a ki rátevé azt,~ És úgy
2012   IV    |                      égbe vágyó,~ És az arcznak ész, erő a karnak.~ És a szívbe
2013   II    |                          Annyi mostan a dolga,~ Eszébe sincs csárdást járni,~ Elég
2014  III    |                         árticsókát~ Levelenkint eszegetni,~ Szúrna, ha egyszerre falná,~
2015    V    |                       én nekem semmi jó tett az eszemben,~ Mert ki megbánt reggel,
2016   IV    |                        Bente úr okos volt: mind eszes a székely!~ Az ellenkezőjét
2017   IV    |                     Kántor megfelel rá egyszerű eszével,~ Se eget se földet ő nem
2018   IV    |                     tisztességes ételt~ Meg nem eszi! Azt mondja: jobbat ett~
2019   IV    |                        szépség,~ Tégedet én nem eszlek meg,~ Sőt kész vagyok bármilyen
2020   VI    |                         győzött e népen!~ ~S az eszme, a minek egy éltet szenteltél~
2021  III    |                     Vannak is eszembe! az ilyen eszmébűl~ Vagy semmi sem lesz, vagy
2022   II    |                         egyaránt.~ Idegen szót, eszmejárást,~ Ne hagyj többé mondani.~
2023  III    |                        gondja.”~ ~Áh, komolyabb eszmék, vasút, hitelbankok,~ Gazdaság;
2024    V    |            gyógyíthatatlan bolondot?~ ~Az olyan eszmékre, miként~ „Azok” voltak,
2025   II    |                        és a fény csatáztak,~ Az eszmének hősei hordtak ott.~ - Üdvözöllek
2026   IV    |                    Hálnak ott, a hol ledülnek.~ Esznek ott, a hol találnak.~ Hogy
2027   IV    |                       van-e kenve?~ Hát egyszer észrevesz a hadsorban~ Egy ficzkót,
2028   IV    |                     Azonban egyszer csak azt is észrevette,~ Hogy Bente uramnál hiányzik
2029  VII    |                        asszonyokkal,~ Minden uj esztendő napján,~ Mint mi szoktunk
2030  III    |                      cseppenkint adatik~ Minden esztendőben egy csepp,~ Nagyon jót tesz,
2031  VII    |                     Csak a szultán és cselédi,~ Esztendőnkint három hétig. -~ Oh mi szép
2032    V    |                    hajdan.~ Nagy esést, inséges esztendőt átéltem,~ Az telt be, mit
2033    I    |                      nincs háza!~ ~ Jelige: „Az eszterágnak is van fészke.”~ ~Párduczos
2034   IV(9) |                         a padlást a székelyek: «eszterhaj.»~ ~
2035   IV    |                         hamar a választ,~ Gyors eszü a király, nagyon könnyen
2036   IV    |                 felejtse;~ Ha mindennap lencsét eszünk: nagy szerencse!~ ~Nálunk
2037   IV    |                         az «vigasz, orvosság és étek.»~ Kávé után pedig egy kis
2038   IV    |                     vala a második,~ A harmadik étekfogás meg datolya,~ Kedves betegét
2039   IV    |                    király:~ Hozd a másik tálat, étekfogó! kináld!»~ Hát ott meg a
2040  III    |                  paprikát!) keverünk~ Vendégünk étele közé,~ S mindent, ki sauf-conduit
2041  III    |                         madár-szóval, elhintett étellel,~ Szabad égen által jösz,
2042   IV    |                    datolya,~ Kedves betegét igy eteti, ápolja.~ ~Már erőre is
2043   IV    |              Könyörögnek neki mindenféleképen,~ Etetik-itatják, csak ki ne beszélje,~ -
2044  III    |                        a la carte” eszik; -~ Az étkek fel vannak róva.~ Válogathat,
2045   IV    |                        eszi! Azt mondja: jobbat ett~ Otthon a boldogult édes
2046   IV    |                       szavára megeredt a leve!~ Ettűl derül fel az ember jobbik
2047  III    |                    kinek milyen~ A gusztusa, az étvágya;~ Pecsenyének azt a részét~
2048   IV    |                      eleget?»~ ~«De azóta nincs étvágyam!~ Gyomromban egy kigyó mozog:~
2049  III    |                         boltjukat megnyitották~ Európai használatra.~ ~Ajánljuk
2050  III    |                          Egynehány új kötetet;~ Európának örök békét~ Mely Zürichben
2051   VI    |                        A harczok hosszu, súlyos éveiben~ Oly sok viszályt kiállott
2052    I    |                         türelmet~ Még boldogabb években se tanulta?~ Ki bátran előljárt,
2053   IV    |                       embernek való példát, sok évekig.~ ~ VI.~ ~Megjöttek a gályák
2054  VII    |                   fiacskám,~ Mit tanultál annyi éven?~ „Én az alatt jó apácskám~
2055   VI    |                   erdélyi magyar szinészet száz éves jubileumára.~ ~Gyönyörű
2056   IV(6) |                     hogy villát nem használt az evésnél, mégsem piszkolta be az
2057   IV    |                      belé nem fér több:~ Annyit evett-ivott, hogy feje is szédül;~ Holnap
2058   IV    |                     elhantolák vele.~ ~Oh ezred évnek végső százada!~ Anyánknak
2059   IV    |                 ellenáll, összeőröli a~ Mindent evő idő....~ ~Vagy pedig eljön
2060  VII    |                       hát:~ Becsukatunk egy pár évre~ Néhány „bal” journalistát~ -
2061   IV    |                    hamvait nyomja,~ Soha el nem évül.~ ~Emitt három vitéz egymással
2062  VII    |                        Au contraire. Először az executio.~ Aztán az itélet; - én
2063  VII    |                            4. Jussa vagyon neki extra dominium,~ De hogy bele
2064  VII    |                       háromnak volt jó vége,~ - Ezeket bor s nők ölék meg.~ ...
2065   IV    |                     csak a székelyekre.~ ~Mikor ezerhatszázötvennyolczat irtak,~ Szép Erdélyországban
2066   IV    |                         csupán csak meghalva.~ ~Ezerhétszáznyolczvan tatár hevert ottan~ Lezúzva,
2067  III    |                         helyéről sok kegyencz.~ Ezernyolcszázhatvan:~ A mit vártunk, itt van!~ ~ ~ ~
2068  III    |                                       Jóslat.~ ~Ezernyolcszázötvenegy:~ Minden jó ügy hátramegy.~
2069  III    |                        jobb idő még el nem jő.~ Ezernyolcszázötvenhárom:~ Még sulyosabb lesz a járom.~
2070  III    |                        Ohajtásunk be nem tölt.~ Ezernyolcszázötvenhat:~ A mi halad, nem marad.~
2071  III    |                         A mi halad, nem marad.~ Ezernyolcszázötvenhét:~ Negyvennyolczczal ellentét.~
2072  III    |                       Minden jó ügy hátramegy.~ Ezernyolcszázötvenkettő:~ A jobb idő még el nem
2073  III    |                      Ingadoz’ sok magas polcz.~ Ezernyolcszázötvenkilencz:~ Lehull helyéről sok kegyencz.~
2074  III    |                        sulyosabb lesz a járom.~ Ezernyolcszázötvennégy:~ Tűrni tanul minden nép.~
2075  III    |                    Negyvennyolczczal ellentét.~ Ezernyolcszázötvennyolcz:~ Ingadoz’ sok magas polcz.~
2076  III    |                        Tűrni tanul minden nép.~ Ezernyolcszázötvenöt:~ Ohajtásunk be nem tölt.~
2077   VI    |                     Mindig szerettelek, de most ezerszerte.~ - Kit nem félt az ember,
2078   IV    |                        néma sáppadt dolgozóknak ezre~ Utat nyitott előtte, félve
2079   IV    |                   ezredév,~ Magyar nép életének ezrede.~ Mondjuk: tiz százados
2080   IV    |                         próbára tegyem én,~ Egy ezredévre én kezembe add:~ - Egy percz
2081   IV    |              pusztulásakor~ Lélekre hozta a nép ezreit,~ Az istenihlet, a szent
2082  III    |                         minden restóráczió~ Egy ezrest elpakolt.~ ~Itt küzdtenek
2083   IV    |                     lencse:~ Ezzel tartotta jól Ézsaut az öcscse. -~ Asztalunkról
2084  III    |                           Jó ember a Mikulás.~ ~Ezüstbárány, czifra Jankó!~ Piros alma,
2085   IV    |                    ruhás urat épen, -~ Egy nagy ezüstfejü bot volt a kezében.~ ~Bente
2086   IV    |                   pánczélos: -~ Minden öltözete ezüstös aczélos.~ ~««Nagy kegyelmességü
2087   IV    |                         elég volt!»~ ~A kit, ha ezüsttel, aranynyal kinálnak,~ Igy
2088    V    |                       egy kis lárma.~ ~Tartatik ezuttal lelki szépségverseny:~ El
2089  III    |                                          Milyen fából faragják a bibornokot?~ ~
2090   IV    |                        Iszonyú sziklákat, egész faderekat,~ A lerohanó ár mind magával
2091  III    |                     kormányzat elakad;~ Jégcsap fagy a bajuszokra~ S a szájakra -
2092   IV    |                      vége.~ ~Ottan áll a delnő, fagyos, mint a márvány,~ Ajka összeszíva,
2093   IV    |                   beszéd,~ És minden arcz olyan fagyott.~ ~«Talpra bolond!» mond
2094  III    |                      várjuk már a tavaszt:~ Nem fagyott-e ki a vetés?~ Akkor nem lesz
2095   IV    |                    virágaikkal.~ ~Most ez ujabb faj, kit úgy neveznek:~ «Isten
2096   IV    |                      áldás, és közé törő~ Ellen fajából lett uj honrokon.~ ~Haragba
2097   IV    |                        De nem dicsekedni a maga fajának;~ Elrohan a hires neves
2098   IV    |                 Tisztelje, becsülje annak egész faját.~ ~Így becsülte a nép a
2099   IV    |                          De még a szent kereszt fáját is ők birják.~ ~Van Róbertnek
2100  III    |                     szellemet~ Oltson ezen puha fajba.~ Ezekkel ám furcsán nem
2101   VI    |                     széles e világba,~ Színlett fájdalmakkal martir-arczot vágva,~ Nem
2102   IV    |                         hogy lelked adtad át~ E fajnak, csupán védárnyad van ott.~ ~
2103   IV    |                      költő támadott,~ S a költő fájó éneklésire~ Fölébredett
2104  III    |                        Van igen jó sympathiánk~ Fájós kezek lábak számára,~ A
2105   IV    |                      lófő-székely13 volt minden fajzatom. -~ Ha csatára hívnak, felkötöm
2106 VIII    |                       be szép vagy első Május!~ Fák belepve virághóval,~ Piros
2107   IV    |                       mondóka.~ Az ajtónálló is fakadt nevetésre;~ «Már biz ez
2108 VIII    |                 odaszíjja;~ És mert az ültetett fáknak~ Vagyon ottan szörnyü híjja.~ ~
2109   IV    |                       tele gyönyörüségekkel;~ A fákon aranyló gyümölcs, a bokorban~
2110   IV    |                 Isten-dicséretül:~ Ma is áll, a fala vénségtől feketül.~ ~De
2111   IV    |                    nálamnál vénebb.~ - Dömösnek falai régen romba dültek,~ Hanem
2112   IV    |                          Fénytünemény, odavetve falakra,~ S még egyre susog: «óh
2113   IV    |                     Gondolá: ez volna nekemvaló falat!~ És fogta: vadászból felcsapott
2114   IV    |                    Nincsen ijász, a ki az egyik falától~ A másikig birjon nyilat
2115   IV    |                         ló, egy kitömött páva,~ Fali állványokon, üveges szekrényen;~
2116  III    |                eszegetni,~ Szúrna, ha egyszerre falná,~ Úgy kell azt leszedegetni.~
2117 VIII    |                       egy karosszék - akárhol a falnál,~ Az a két arasznyi hely
2118   IV    |                       másik meg, a ki felakarja falni. -~ ~«Édes hű bajtársam,
2119 VIII    |                        sejtene~ Ennyi műkincset falun.~ ~Feleséged, leányaid~
2120   IV    |                      sem hagyott életben.~ ~Égő falvak lángja az égen vereslett,~
2121   IV    |                      lenyugtán,~ Csillagfénynél fárad tovább késő éjig.~ ~És hogy
2122   IV    |                       És tovább tánczolnak, nem fáradnak ők el.~ S ugyan nem gondolnak
2123   IV    |                     gondolva, hogy ennek nagy a fáradsága,~ Szépen lefekteté a maga
2124   IV    |                            Mit ti drága vérrel, fáradsággal, észszel,~ Hazafi érdemmel,
2125  III    |                                    Milyen fából faragják a bibornokot?~ ~Ki legszorgalmasabb
2126   IV    |                     csodálja;~ Oszlopait művész faragta remekbe,~ Ágyus bástyáira
2127  VII    |                         házassága nem volt lári fári.~ ~3. Óhajtandó volna, hogy
2128   IV    |                       vicsorgatva szélylyel,~ A farka meg tánczolt, karikákat
2129   IV    |                  cselédséggel~ Nemsokára megjön farkas nagy éhséggel.~ ~Azok a
2130  III    |                   sivatag vadon,~ Lakói medvék, farkasok;~ Uratlan pusztákon a vadlovak~
2131   IV    |                    milyen hosszú lesz az idén a farsang;~ Nem lesz benne részünk,
2132 VIII    |                          Vénségére a szabadban~ Fás, keserü, haszontalan.~ ~ ~
2133   IV    |                     lesz-e?»~ ~«Mit sem tudok e fattyuról!»~ - «Nem tudsz? úgy vedd
2134   II    |                        leple lelebben, az emlék fátyla aláhull.~ Félszázad feledett -
2135   II    |                  letiporva,~ S emlékedre közöny fátylát boritá, feledést szőtt.~
2136  III    |                         majdan zsirod is,~ S a „fátyol”, mely takar!~ ~Te kivüled
2137   IV    |                          Uj nászéjig az özvegyi fátyolt,~ Oly lenge lepelt, eltépi
2138   VI    |                                                 Fáy András halálára.~ ~A humor
2139   VI    |                   Legjobb, leghűbb fia volt ő;~ Fáynak elvesztén nem csoda szíve
2140   VI    |                        kit sirat oly szomorún?~ Fáynk nincs többé! Legjobb, leghűbb
2141  III    |                   diplomata~ Még a kályhánál is fázik.~ Szövetsége hüléséről~
2142  III    |                                   A tavasz első fecskéi.~ ~Első két hirnöke melegebb
2143  III    |                         uj megjelenését,~ Ah, a fecskék régi házuk el nem hagyják.~ ~
2144  III    |                         elfojtására~ Jeles tűzi fecskendőink.~ ~Ajánltatik figyelembe~
2145  III    |                     melegebb napoknak,~ Első hű fecskepár, légy általam üdvöz.~ Kiket
2146   IV    |                        a tövis és a virág?~ Kit fed feledés moha, hol kimulék?~
2147  III    |                      Megtetted lónak a legyet,~ Fedeztél fel köztünk uj népeket,~
2148  VII    |                      bogár!~ - Földön fekszem - fedjetek be....~ ~ XIII.~ ~„Hazajöttem,
2149   IV    |                         sem veszett el.~ ~Egész fegyver-tár volt a keze ügyében,~ Mind
2150   IV    |                    Asszony nyársa ellen öltözni fegyverbe!~ Nohát én nekem is két
2151   IV    |                         sok asszony:~ Lármával, fegyverek mutogatásával; -~ Megijed
2152   II    |                   Ugyanazon véres angyal,~ A ki fegyverének élén~ Önkezét is megsebezte.~
2153   IV    |                        csak hanyatt esik minden fegyverestül.~ ~Fene Gellen akkor a nyárshoz
2154   VI    |                   szárazon, tengeren,~ A magyar fegyverét népek erős harczán,~ Mit
2155   VI    |                         múzsa lantjával,~ Költő fegyverével: szent gondolatjával.~ ~
2156   IV    |                    tisztét,~ Összeszedve minden fegyverfélét tüstént, -~ Már a milyen
2157   IV    |                           Róbert ellen harczolt fegyverfogó kézzel,~ Nem volt a szerencse
2158   VI    |                        hallják csupán győzelmes fegyvernek,~ S nem látják benned a
2159   IV    |                         ki csak mozdulhat, mind fegyverre kap az,~ „No most már azután
2160 VIII    |                       Ágyú szólna, vér omolna.~ Fegyvert addig le nem tennők,~ A
2161 VIII    |                         Zongoráznak gyönyörűn,~ Fegyvertárad kincseinek~ Az ember szíve
2162   IV    |                        lelki bátorság a legjobb fegyverünk,~ Ha az van, mondhatjuk,
2163   IV    |                        Körül rakta magát minden fegyverzettel,~ Mindent jól számba vett,
2164   IV    |                       majd meglátják, hogy csak fehércseléd,~ Kinek igy fizették meg
2165   IV    |                    almot,~ Ha megharaguvék nagy fejedelmekre,~ Ereszté a tatárt csak
2166   VI    |                       mi érhetlen távol;~ Saját fejednek még azt sem, a mit Isten~
2167   IV    |                     majd visszajövök, ha valódi fejem~ A sok koponyák sora közt
2168 VIII    |                           Nem tudom, mit vitt a fején?~ Oh be nagyon szép volt
2169   IV    |                    feláll kerek sorba;~ Süvegét fejéről mindannyi lekapja;~ Mátyás
2170   IV    |                       Sunkó a kardjával háritja fejérül,~ Mit a cséphadaró szánt
2171  III    |                      elosztást nem szenved.~ Ha fejétől a szivéig~ Egy gondolat
2172   IV    |                       azzal megkennek egyszer a fejlágyon,~ Nem fáj annak többet semmi
2173 VIII    |                   szomjaztam.~ Barátságunk ekép fejlett.~ ~Karon fogott, ha sétáltam,~
2174   IV    |                        cséphadaró, hosszú nyelü fejsze,~ Kővető parittya, mi elhord
2175   IV    |                        bennünket rokonná,~ A ki fejünkre kiontá~ Szent keresztségét
2176   IV    |                        Vad, szörnyü indulat, ha féke nincs;~ Közel, távol szomszédnak
2177   IV    |                      arcza fekete volt:~ Sokkal feketébb a lelke.~ Nem mosolygott
2178   IV    |                        Mint valódi ördög, olyan feketében,~ Orditozik Berrek földön
2179   IV    |                        is áll, a fala vénségtől feketül.~ ~De hát, hogy is szoktuk
2180   IV    |                           Vigyék hát a jámbort, fektessék deresre,~ Ha már grácziának
2181   IV    |                    várjad!~ Száz közt ő legalul fektetten~ Alszik - Gyászoljuk meg
2182  VII    |                           Nem aludnál tőle.~ Ha feküdnél a mély sírban holtan~ Felébrednél
2183   IV    |                           S azt mondja: deresre feküdni nem teszi;~ Ott kinn van
2184   IV    |                       férj nem pénzbánya!»~ Még fekve is morog. Szép szóért letorkol.~
2185   IV    |                      élünk, így kettészakadva:~ Fél-fél szívet egyik a másiknál
2186  III    |                       hazát:~ Megpróbálta már a fél-föld,~ Megpróbálta a fél-hold,~
2187  III    |                        fél-föld,~ Megpróbálta a fél-hold,~ Hogy honáért küzdve, e
2188   VI    |                         az ember, az annak csak fél-kincs,~ Igazán szeretünk akkor, -
2189   IV    |                         még!~ Lantom szerelemre felajzva remeg:~ Hadd énekelem meg
2190   IV    |                     angyali,~ A másik meg, a ki felakarja falni. -~ ~«Édes hű bajtársam,
2191   VI    |                       fénye,~ Az az önzéstelen, feláldozó lélek,~ Kinek lemondása
2192   IV    |                             Eresztik is szépen. Felbaktat a várba:~ Megáll a lovával
2193   IV    |                 Természetében is reá ütött:~ Ha felboszantották, mingyár ütött.~ Szakasztott
2194   IV    |                        Chamot segít nekik.~ S a felbőszült csatában~ Szép Yóta megmenekszik.~ ~
2195   IV    |                     nagy nevetni való;~ A mikor felbukott a lovas, meg a ló,~ Eltörve
2196   IV    |                         át van~ Lőve: mutatja a felbuzogó vér...~ ~És szól, nem az
2197   IV    |                        Mátyás diák pedig magáét felcsapja. -~ ~S aztán Bente uram
2198   IV    |                     falat!~ És fogta: vadászból felcsapott halásznak:~ Szép tudni,
2199   IV    |                             Nem szól a mór: egy félczipőt~ Egyik lábáról elvesz.~
2200   IV    |                     drága bival-tej~ Sok szivet felderit, s sok bánatot hajt el.~
2201   IV    |                    Engedj meg, de most mingyárt feldülök:~ Nem bánom, ha megnyuzatsz
2202   II    |                       mint tündérmese.~ Virrad. Felébredénk. Im ujra látlak:~ Jobb égnek
2203  VII    |                  feküdnél a mély sírban holtan~ Felébrednél tőle.~ ~Ha tudnád, hogy
2204    V    |                     hordják,~ Azt a „régit” hát feledd el!~ ~Vagy élczlapot szerkesztenél?~
2205   II    |                emlékedre közöny fátylát boritá, feledést szőtt.~ Szobrod leple lelebben,
2206   IV    |                        rá, a mért sirt!~ S majd feledi anyja temetésit.»~ ~S odább
2207  VII    |                   egymásnak,~ Hogy addig el nem feledjük~ Ebben az életben~ E földi
2208   IV    |                       magyar szivét elringatá:~ Feledni tudta multját; szenderén~
2209   IV    |                     lengtek gyászos árnyakul.~ ~Feledte nyelvét, ős szokásait,~
2210   IV    |                   sereget állítottak szemközt:~ Feledték a sebet a nagy küzdelem
2211   IV    |                         Jól lakhatál, pihenj, s feledve légy.~ Te nem vagy úr! Ormuzd
2212   IV    |                       Puskás Kalári.~ ~Hej édes feleim, azt a régi időt~ Ne kivánjuk
2213   IV    |                  szörnyü asszonyember!~ A többi feléje közeledni sem mer:~ Azt
2214   IV    |                szőrpányva, - még a gerebent se~ Felejté; lesz, kinek fejéhez teremtse!~ ~
2215   IV    |                       Jó a sír! - még abban sem felejtem.~ ~Lóra bán! Az éj az ozmán
2216   IV    |                      hull a levél!~ Óh mondsza, felejteni tudsz-e te engem?~ - Olcsó
2217   IV    |                         nagy bámulat közt el is felejtette,~ Hogy hát a lovával mi
2218   IV    |                   visszafordulnak s mindent itt felejtnek!~ ~Búcsút kell hát venni
2219   IV    |                      Asztalunkról Isten soha ne felejtse;~ Ha mindennap lencsét eszünk:
2220   IV    |                      igazságot.~ Juryt alkot: a feleket~ Maga elé megczitálja.~
2221   IV    |                     halmán~ Hóra hullott kigyó. Félelem rá nézni!~ - Mért szeme
2222  VII    |                       egyik szem megöl, a másik feléleszt:~ Hogy ha így nem volna,
2223   IV    |                       hat vitézt megölt! - Mi a feleleted?» -~ ~«Te vagy a hetedik!»
2224   IV    |                       fejét megvakarva,~ Mintha feleletet adni nem akarna.~ «Hát bizony
2225   IV    |                  szigony.~ S hogy szörnyetegnek félelmesb legyen:~ A rút csodának
2226   IV    |                      király adta fel, neki kell felelnem,~ De én meg nem tudok birkózni
2227   IV    |                       mit szerze? - Hát te~ Mit felelsz magadról?~ ~- Mit felel
2228  III    |                    Beszélj, beszélj! Értjük, és felelünk rája,~ S nevezzük azt édes,
2229   IV    |                      mondom, megérdemlem,~ Hogy felém forditsd az orczád.»~ ~«
2230   IV    |                         akarna hozzája.~ ~Lábát felemeli, mintha kezet adna,~ Parolára
2231   IV    |                        egy nagy szirtre,~ Fejét felemelve, lábait feszítve,~ S valami
2232   IV    |                         Selyem suhogáskint csap felénk valami;~ Rideg szekrényekben
2233   IV    |                  üldözöttnek;~ Róbert lovag ott felépülhet közöttek. -~ ~Itten sem
2234   IV    |                   ellensége szivét.~ ~«Hej szép féleségem; sohajt Róbert lovag,~ Nem
2235   IV    |                        jó öreg dajkája;~ - De a feleségét, azt nagyon sajnálja.~ ~
2236   IV    |                    Nagyságos kisasszonyt elvesz feleségül,~ S cabanos szivart szí,
2237   IV    |                      Megijedt ám Mátyás a másik félétől!~ Szabódni kezdett, hogy
2238   IV    |                        malom gátja ott gubbaszt felette;~ Látszik, hogy az őrlést
2239 VIII    |                        egész háznál~ Nem bírtam felfedezni.~ ~(1860)~ ~ ~ ~
2240   IV    |                      Nyalánk ölebecske a titkot felfedte,~ A halál italba bele torkoskodva.~
2241  VII    |                  szakadjon meg:~ Folyjon ezután felfelé.~ ~S fogadjuk fel jól egymásnak,~
2242   IV    |                        ezen kis concertért.~ De felfogadta, hogy ide vissza nem tér.~
2243  VII    |                        nekünk sírt nem ásnak.~ ~Felfogadtuk, hogy a patak -~ Hogy a
2244   IV    |                           Int a szó’ga;~ - De a felforditott tenyerével intett,~ A miből
2245   VI    |                    múzsafiak, ifju deli szűzek~ Felgyúltak hevétől a mennyei tűznek.~
2246   IV    |                         veszekedetten.~ Egymást felhajgálva, egymást hempergetve,~ Néző
2247  III    |                         egy pohár~ Nizzát utána felhajtott.~ El se verte vele éhét:~ „
2248   IV    |                     mérhetetlen égmagaslatig?~ ~Felhallik. - Isten szóla: «élj tovább!»~
2249   IV    |                      Nevet a nő,~ De csak olyan félhangon.~ ~A negyedik épen semmi~
2250   IV    |                vendégének,~ Míg csak az erdőbül felhangzott az ének.~ ~ ~ ~ MÁSODIK
2251   IV    |                 Beotiában~ De hogyha újat vesz, felhányatik.~ A férj nem ad csalánszövetre
2252   IV    |                        zsörtölődik, konyhapénzt felhányja~ «Hogy milyen sok elmegy!
2253   IV    |                        Kutyák ugatása rettentőn felharsan;~ Mitől félnek olyan nagyon? (
2254  III    |                       Hát ez mi a hónod alatt?~ Felhívás? proklamáczió!~ Borzasztó
2255   IV    |                    bokor sem ad ottan kölcsön,~ Felhő sohasem jár a kietlen égen;~
2256   IV    |                        Minden kapu aláásva,~ De félhold még sem ragyogott ormán.~ ~
2257   IV    |                  kristály, oly tiszta;~ Ettől a félholt is életre tér vissza. -~ ~
2258   IV    |                         véle;~ Azt a kardot még félholtan sem ejté le,~ Öklébe szoritva
2259 VIII    |                        A mely annyi egészséges~ Felhőnek való gőzt bocsát.~ ~Mert
2260   IV    |                     villát, a mását,~ - S aztán felhoz neki egy tál lencsekását.~ ~««
2261   IV    |                          Az ebédet épen számára felhoztam.»~ ~«No ha kend csak inas;
2262   IV    |                     hogy addig ne nyűjje.~ Dádé felismerte benn’ a talentumot,~ S nem
2263   IV    |                      harag támad szörnyű!~ ~«Ne féljen kegyelmed, Bente úr, így
2264   IV    |                        készen vagy vele, Budára feljöhetsz.~ ~Ez volt a hosszú hét!
2265   IV    |                       hadnagy erre neki indul,~ Felkaptat a Szárhegy fenyőerdein tul,~
2266   VI    |                       nap nyugszik, merre a nap felkel.~ ~Nézd a magyar zászlót
2267   VI    |                    halottnak látszott, álmaiból felkél:~ Helyet kér a földön és
2268   VI    |                         sem, a mit Isten~ Adott felkent ősök dús adományából.~ ~
2269   IV    |                          Hogy biztál szavamban, felkerestél itten. -~ A hogy te én nekem,
2270   IV    |                        asszony, a gyermek.’~ ~S felkölti szerelme hivása az alvót,~
2271   VI    |                      Gyönge sóhajtásom akkor is felköltne;~ Ez a gyönge sóhaj millióknak
2272   VI    |                     leginkább hínak, hogy álmod felköltsék;~ Zaját hallják csupán győzelmes
2273   IV    |                 fajzatom. -~ Ha csatára hívnak, felkötöm a kardom:~ Királyom, hazámat
2274   IV    |                       csókolja meg egymást~ Két felleg az alkonyi égen távol. -~
2275   IV    |                    ettől:~ Örömordítása csaknem felleget tör. -~ ~Rohan ordítozva
2276   IV    |                   kaczagását,~ Mikor kibontotta felleghajtójából~ A két vadat; - saját ékes
2277   IV    |                         kisétál a partra,~ Rosz felleghajtóját a szél felé tartva~ Átballag
2278   IV    |                         csak egy pillantás!»~ A felleghajtóval gyorsan leteriti~ A két
2279  III    |                     ragaszkodásod itt bennünket fellel.~ ~Neked két hazád van:
2280   IV    |                         Magát a pallosát hiszik félmázsásnak.~ Ereje is olyan: patkókat
2281   IV    |                         rajta, hogy kardja nyom félmázsát?~ Mind nem oszlatja el paprika
2282   IV    |                         én a kelmed ruhájába~ S felmegyek helyette király udvarába.~
2283   IV    |                         S mentől közelebb jön a felmenés napja:~ A bátorság annál
2284    V    |                        Tán az ujságodat hagytad felmetszetlen?~ ~Mindennap olvashatsz
2285   IV    |                       az utolsó este,~ Oroszlán felmondta a nagy rokonszenvet:~ S
2286   IV    |                       forgatja süvegét,~ Mintha félne, nehogy még azt is elvegyék.~ «
2287   IV    |                          És teste széles, szája felnyitott:~ Mindenki lássa, ölni mily
2288   IV    |                       ebből a bajból kirántom.~ Felöltözöm én a kelmed ruhájába~ S
2289   IV    |                        is csüggött róla.~ Mikor felöltözött a pap köntösébe,~ Mehetett
2290  III    |                        azt, hogy~ Munkás kezeit feloldd:~ S nem irígyel aztán többé~
2291    V    |                            Mindennap olvashatsz felőlem valamit,~ Viselt dolgaimról
2292 VIII    |                       rangot nem kérte;~ Minden felolvasást ott hallgatnék végig;~ Nem
2293 VIII    |                    hoztak:~ ~„Egy szál gyertyát feloszszunk nyolcz részre”.~ „Ne! csak
2294    V    |                     védelmére fordul.”~ ~„Ugyan felpakoltál!” mond erre szent Pető.~ „
2295   IV    |                     elbusultan a Duna tükrébül~ Felragyogó várat s nagy dologra készül.~
2296   IV    |                     vernék el!~ Bente úr Budára felrándulni készül:~ Ha mindjárt szekercze
2297   IV    |                      hangon,~ Még az orgonát is félre-~ Énekeli a templomban.~
2298  VII    |                    erdőben;~ Majd meg tudod, ha felrebben, -~ A rigó madártól.~ ~
2299   IV    |                       gyorsan asztalt, széket,~ Félretakarítnak, helytágitás végett,~ Kintornát
2300   IV    |                         szólt, az «élő csendet» felriasztva.~ ~ Bál, szörnyű rém, ha
2301   IV    |                       szemem,» mond a lovag.~ S félrostélyát kinyitja.~ «Ah mint ragyog!»
2302 VIII    |                     embernek~ Nagy érdemül kell felróvni.~ ~Az Isten is áldja őt
2303   IV    |                         tréfa dolog:~ Itt meg a felrugott méhkasoknak népe~ Repült
2304   IV    |                kardjával~ Levágta a fejét, s őt felrúgta lábbal.~ ~S akkor azt a
2305   IV    |                         De sokkal nehezebb őtet felruházni!~ ~Erre a főurak, a kik
2306   IV    |                   ivadékkal,~ Egész nemzetségét felruházta vele.~ Csűr, hombár és pincze
2307  III    |                         szép lány) beteríti,~ S felruházza a mezetlent:~ Baréthoz jut
2308   IV    |               nyomtatásbul olvasta volna tán:~ «Felségednek Budán, nekem meg Czinkotán.»~ ~«
2309   IV    |                        Erre minden válasz csupa felségsértés.~ - Zászlós úr becsülné
2310   IV    |                          Ő királyi piros vérét~ Felségsértő szunyogoknak,~ S végig gondolt
2311   VI    |                       folytattad a munkát nehéz félsötétben.~ ~Tanult múzsafiak, ifju
2312   IV    |                     vasat,~ Meglássuk, hogy nem félsz-e te?»~ ~Fehér szikrákat hány
2313  III    |                        Orosz saru nyakig telik~ Felszabadult paraszttal.~ A nagy porta
2314   IV    |                     haczukám.”~ Az asszony csak félszájával~ Mosolyog rá: „Látszik ám!”~ ~
2315 VIII    |                      napot sütni,~ Hogy a szérü felszáradjon.~ ~Mit mondanak a tudósok,~
2316   IV    |                     vagyok~ Én és görbe, pupos, félszeg.»~ ~«De Istenem! Mit tehettem?~
2317   IV    |              legtökéletesebb.~ Sánta, púpos, és félszemü -~ Mikor beszél, akkor dadog.~
2318   VI    |                        mi az emberi vér melegét felszitja:~ Ehető drágakő a hegyeknek
2319   IV    |                  farkával, a róka meg tánczol,~ Felszöknek a légbe, hempergnek a porba,~
2320   IV    |                       trágyázva van.~ ~De Bente felszólal: ««Nem uram, királyom!~
2321   IV    |                   vádlottat s a vádoló felet.~ ~Felszólitásra Hypparata asszony~ (Szép
2322  III    |                    figyelembe~ Az általunk most feltalált~ Szabadság - czhinaezüstből;~
2323   IV    |                        a nagy urak~ Számára van feltalálva.~ Osztoznak a koldusok is:~
2324   IV    |                    kastély~ S ha a goromba szél feltámad éjente,~ Ott van oltalomnak
2325  VII    |                         15. Egyuttal elvárhat a feltámadásig.~ ~16. De isz oly sokáig
2326    I    |                         a honért éltek haltak,~ Feltámadnak hát megint.~ Látásodra bár
2327   IV    |                      imád,~ Sok bálvány képiben feltámadott.~ De a mi Bábel pusztulásakor~
2328   II    |                   legközelébb,~ Azt igéri, hogy feltámaszt;~ Hanem, hogy halj meg elébb. -~ ~
2329   II    |                              Kezdjük ujra!” Nem félted te~ A hazádat a tűztől,~
2330   IV    |                      egész világ. -~ Ők meg nem féltek senkitől.~ Büszkék voltak
2331   IV    |                         dühös győzelmében;~ Két féltékeny asszony így harczol meg
2332   IV    |                     inge színt kapott.~ S még a féltékenyt játsza itthon ő,~ Nejének
2333   IV    |                         magyar nemzet de szépen feltelne!~ ~ ~ ~
2334    V    |                       átéltem,~ Az telt be, mit féltem, soha mit reméltem.~ - Azért
2335   VI    |                      ősi Debreczen!~ Ments-vára féltett szellemkincseinknek!~ ~Sok
2336   IV    |                        bolond:~ Attul ugyan nem féltheti,~ A mit a szent előtt kimond.~ ~
2337   IV    |                         harczol meg épen!~ ~Két féltő asszony, ki «egy» lovagot
2338   IV    |                        De egynek se lenne senki feltörője.~ Hogy úszik ki a pap? mind
2339 VIII    |                       megint más idő lesz?~ „Ne félts engem; akkor megint~ Feltűzöm
2340   IV    |                   helyen vagy itten, álmodat ne féltsed!~ Én hoztam tátogó sebed
2341 VIII    |                       más idő talál jönni?~ „Ne féltsetek ti engemet:~ Ismertek már,
2342 VIII    |                      félts engem; akkor megint~ Feltűzöm a veres tollam.”~ ~ ~ ~
2343   IV    |                   kivánod, nevem Mátyás diák.»~ Felugrik a ficzkó, s aztán nagyot
2344   II    |                      vagyunk, az már igaz!~ Két felűl az ellenségünk~ Annyi, mint
2345   IV    |                          A mint egy szin a mást felváltja, az~ Nép-eltünés s uj ország-támadás.~ ~
2346 VIII    |                         ha magának bármi themát felvett,~ Tudott róla beszélni egy
2347   II    |                    minden lépcső,~ Mely magasra felvezet.~ Ennek zárva minden ajtó.~
2348   IV    |                   palotája,~ Kinek büszke hirét félvilág csodálja;~ Oszlopait művész
2349   VI    |                         Te szülted a tudóst, ki felvilágolt,~ Te szülted a hit buzgó
2350   IV    |                          S az eltiport nép ujra felvirult,~ Helyét betölté népek harcziban,~
2351   IV    |                     esik minden fegyverestül.~ ~Fene Gellen akkor a nyárshoz
2352   IV    |                        Hogy’ rontok keresztül e fene-vad-nyájon?~ Nyakamra csődítéd egész
2353   IV    |                        Meglátja ezt végre vizek fenekérül~ Egy vén pákosz csuka, s
2354   IV    |                  mindjárást:~ ««Jó időért a tál fenekét tisztán lásd!»»~ ~««Most
2355 VIII    |                         mint ég!~ Akár csak egy feneketlen katlan,~ Melyben Janka nagysám
2356   IV    |                      Azt biz az oroszlán kiitta fenékig:~ Így bizonyitá be tiszta
2357   IV    |                          csalódását látja.~ ~Ez fenevad, éhes, vérszopó kegyetlen!~
2358   IV    |                         ősz patriárka~ A népet, fenhangon ily szókat kiáltva:~ «Isten
2359   IV    |                      kardot hord a szűr alatt,~ Feni fogát ellenségre:~ «Fogjátok
2360   IV    |                     csak azon veszi észre, hogy fennakadt,~ S valami szoritja a meztelen
2361   IV    |                        ajtón kivül. -~ - Tessék fenntartani, mert most légvonat van.~
2362   IV    |                         a szókra asszony, leány fennyen~ Kiabálni kezdett: „Megyünk
2363   IV    |                       titulussal,~ Mint - azé a fentczímzetté.~ ~ ~ ~
2364   VI    |                         árnyéka drágább, mint a fénye,~ Az az önzéstelen, feláldozó
2365   IV    |                         S két századon át küzde fényeért,~ Mit ronta mindig daemon
2366   II    |                       hagyd magad,~ Akárki hogy fenyeget.~ Nem esik ki olyan könnyen~
2367   IV    |                         Nyúlszivű hajósok azzal fenyegetnek,~ Hogy visszafordulnak s
2368   IV    |                         lehet a bulldog,~ Olyan fenyegető az egész pofája,~ Hegyes
2369 VIII    |                     segéljen,~ Mind a két szeme fényére;~ Azt mondom, hogy soká
2370   IV    |                      álmot lát. -~ S még mindig fényesebb termek nyílnak elé:~ Király
2371   IV    |                         fövege,~ Sirbolti világ fénylik szemürén,~ Ott szive fölött
2372   IV    |                       rá egyet,»» mond Bente úr fenynyen:~ Fogja az órrost, hogy
2373   IV    |                    indul,~ Felkaptat a Szárhegy fenyőerdein tul,~ S körül megkerülve
2374   VI    |                        ellobbant,~ Erdélyben új fényre gyulladt annál jobban.~
2375   IV    |                         csupán a régi alaknak:~ Fénytünemény, odavetve falakra,~ S még
2376   IV    |                        kezdett, hogy ő belé nem fér több:~ Annyit evett-ivott,
2377   IV    |                       Még is legsilányabb földi féreg,~ Mert bálványt imád és
2378    I    |                                           Liszt Ferenczhez.~ ~ Motto: „Hirhedett zenésze
2379   IV    |                         nép a szárhegyi nőket,~ Férfiakkal egyenrangba tette őket,~
2380   IV    |                         átok volt, mit vettem.~ Férfiaknak lelke, asszonyok erénye~
2381   IV    |                        a mi gyomrot belakatol.~ Férfiorvosság ez. Milyen a quaterka?~
2382   II    |                         igaz!~ Élt ez évben két férfiu;~ Nem rég haltak, nevük
2383   IV    |                    osztja a vas,~ S a sir hideg férge a mátka;~ Jajszóknak kardala! -
2384  VII    |                                                 Férges almák.~ ~Egy szerencsétlen
2385   IV    |                      bajból kigyógyítasz,~ Ha e férget elaltatod:~ Adok Neked -
2386   IV    |                           Itten utolérte valami fergeteg,~ Lát egy nyitott kaput: ««
2387   IV    |                Hyppiáshoz~ És válópert inditott férje ellen.~ ~Az archonok gyülése
2388   IV    |                   klubbok,~ Kik az asszonyoktól férjeket elloptok,~ A kik ott napestig
2389   IV    |                      mezitelen~ Máglyára vitték férjemet:~ Itt minden aszszony hirtelen~ ~
2390   IV    |                    irtózol tőlem?~ ~Mit sirsz a férjen? Ő pogány.~ Pokolra vinne
2391   IV    |                 ütközetből el~ Paizson hozzák a férjet,~ Eddig szerette Yóta őt,~
2392   IV    |                        szavakkal igy a nő~ Szól Fernandnak hizelgve,~ A mig nyilát
2393 VIII    |                     egymást meg nem ennők,~ Nem férne ördög pokolba,~ Annyian
2394    I    |                       országos nagy ház, (el se férnek ebben;~ Még mikor csordultig
2395  VII    |                      jártad.~ Haza mentél három fertály hatkor,~ Csak a korán reggelt
2396 VIII    |                        elég lesz csak négyre!”~ Fertálygyertya jutván egy-egy részre,~
2397   IV    |                  asszonyok.~ ~Átkozott kaszinó! fertelmetes klubbok,~ Kik az asszonyoktól
2398  III    |                        itt áll régi fészked,~ A fészek is olyan régi, miként a
2399    I    |                           Az eszterágnak is van fészke.”~ ~Párduczos apák! és minden
2400   IV    |                         a védszent ólomképe,~ S fetish és amulét egyéb.~ ~«Óh drága
2401   IV    |                         Orditozik Berrek földön fetrengtében:~ Sok halálrakínzott fogolyért
2402   II    |                    elmulatni~ Nagyságos lányod, fiad.~ Casinóban, versenytéren,~
2403   IV    |                        nem kivánom: -~ Uraddal, fiaddal, élj soká s légy boldog;~
2404   IV    |                            Dus lakomám nekem és fiaimnak...~ Én megsiratom; te ne
2405 VIII    |                   Meghagyom, hogyha lesz, még a fiamnak is,~ Hogyha szerkesztő lesz,
2406   IV    |                       És hija nejét, s szerette fiát,~ Nő, gyermek, álmából ijedve,
2407    V    |                         Csak bánata maradt örök fiatalnak.~ Nevét sem említik, ki
2408 VIII    |                        Ezt is nehéz kitalálni:~ Fiatalon börtönbe’ volt.~ Édes, kedves,
2409   IV    |                       összeforrt állat ugrál és ficzánkol.~ Csuka rúg farkával, a
2410   IV    |                ereszteni.~ S meglátva ott a sok ficzkándozó halat,~ Gondolá: ez volna
2411   IV    |                         bámultábul.~ «Adjatok e ficzkónak, - igy dörög,~ Huszonöt
2412   IV    |                   Muszáj rá nevetni, mert csupa figura.~ ~Kapja, nagy búvában kisétál
2413  III    |                      fecskendőink.~ ~Ajánltatik figyelembe~ Az általunk most feltalált~
2414   IV    |                           Hazámnak ősi rende oh figyelj:~ E szó elől hideg szivet
2415    I    |                        a világnak!”~ ~„Et tu mi fili Brute!” Még te is~ Ellenünk
2416   IV    |                      Hát még ki annyira vitte,~ Filléreket kuporgatva,~ Hogy saját
2417    I    |                        A jobb év is visszatér?~ Fintoritsa félre arczát,~ A ki jobb
2418    I    |                        hogy a dallam meg volt,~ Firkált hozzá verset valaki.~ ~Oh
2419   IV    |                   pottyant véletlenül ki,~ Tele firkálva hieroglyphokkal,~ Melyek
2420 VIII    |                 elvakult nép!~ És ez a sok éhes firkász!~ A ki csak azért agitál,~
2421   IV    |                         ugy válogat,~ Kit félig fitymálva, kit szivesen fogad.~ El
2422   IV    |                         Tud szeretni nőt, apát, fiúkat,~ Testvért, jóltevőt, vitéz
2423   IV    |                         hiba nékül,~ - És szült fiut - hármat - minden panasz
2424   IV    |                  parancs - «Hallgass, dolgozz’, fizess».~ ~ III.~ ~Elbusultan néz
2425   IV    |                 közöttük két egyenlő részre,~ S fizessék le nekik az illető részre.~
2426 VIII    |                      első intrádára~ Kvártélyt, fizetést kapsz.*~ ~ * Értendő akadémia
2427   IV(13)|                         költségén: más adót nem fizetett.~ ~
2428   II    |                       vagyunk most a bankárok,~ Fizethet a párttéritő.~ S hiusága
2429   IV    |                     Estebéd és szállás: ennyi a fizetség,~ Harminczkilencz dénár. -
2430   II    |                         adó!” hát ugyan te~ Mit fizetsz Demosthenes?~ Soha egy árva
2431   IV    |                         fehércseléd,~ Kinek igy fizették meg a ravasz cselét?~ ~Mikor
2432 VIII    |               lobogtatja.~ ~Nem kell semmi, nem fizetünk!~ Üssétek le, a ki mást
2433  III    |                  korteskedjenek, -~ S hát a sok főbiró?~ ~Még jönni kell, még jőni
2434   IV    |                         háza fölött szép zöld a födél.~ A rózsabokor rajt öszszeborul,~
2435   IV    |                      Zöld bársony a domboru kúp födele~ Átszőve virággal, - arany,
2436   IV    |                        egy tálat;~ De az be van födve, hogy bele nem láthat. -~ ~«
2437   IV    |                       Hogy Isten, a kiért magát föláldozta,~ Pokol sötétjéből még világra
2438   VI    |                        volt az a bálvány, a kit fölállítál,~ - Már most hát ébredj
2439  VII    |                   idefenn;~ Milyen jó hogy mély földbe van temetve~ A ki oda pihenni
2440    I    |                        a dalnok.~ ~Csírát ver a földbül az eltemetett mag;~ A régi
2441   VI    |                      rabszolga már Magyarország földén;~ A honszerelemnek nincs
2442   IV    |                        hallott kisértet zenére~ Földfeletti tánczot most is vigan járnak -~ -
2443   IV    |                  bűvészet az, a mivel harczol;~ Földfölötti sugár ragyog le ez arczról.~ ~
2444   IV    |                           Mennyből szállott: - «földiek szerelme».~ Mily nemes lett
2445   VI    |                     erős harczán,~ Mit a magyar földje, keze, lelke terem,~ Még
2446   IV    |                         Szent Lajosnak ivadéki~ Földönfutókká lehetnek;~ Szent Péternek
2447   IV    |                          Mint szélmoraj, a mi a földremegést~ Titkon megelőzi, ne tudva,
2448   IV    |                          Igy könnyebben esett a földről fölkelte;~ Kivitette magát
2449 VIII    |                    tudják az okát,~ Mi előjön a földszinen.~ ~Tavaly hogyan kitalálták,~
2450   IV    |                         a víz,~ És lemosta őket földszinéről~ Terméketlen meddő erdeikkel,~
2451   IV    |                      hová a többi?~ ~Égnek őre, földvédő cherub szólt~ Úr szinéhez: «
2452   IV    |                        a költő fájó éneklésire~ Fölébredett az alvó tetszhalott.~ ~S
2453    I    |                      Gyöngéd kézzel járuljatok~ Fölemelni a szenvedőt,~ Nemzetem gazdasszonyai.~ ~
2454  VII    |                          Városokat leégetni,~ S fölépitni palotákat,~ Száz ablakkal,
2455   IV    |                          és ez árt~ Szárasztani fölgyujtá városit,~ S oltásra hozta
2456   IV    |                       által ojtózi szoroson; 4~ Följegyez magának mindent punktumoson:~
2457  III    |                     mindent találsz benne~ Mire fölkelsz, majd megládd!~ Jó ember
2458   IV    |                       halált».~ ~ V.~ ~És Mágok fölkelt; szive uj vala.~ A sziklazúzó
2459   IV    |                        Azért szokta király maga fölkeresni.~ ~No ha ott a magas vártól
2460   VI    |                      kell a kiváltság,~ A nemes fölleli benne rangja társát.~ A
2461   IV(10)|                    savanyúviz forrása, a hol az föllobog.~ ~
2462   IV    |                     nagy bámulatára,~ Egyenesen fölmegy a trón magasára;~ S beleül
2463    I    |                       van, ha azt megolvasnák:~ Fölmenne a száma talán százezerre:~ -
2464   IV    |                       ha «ő» nem szállt közénk, fölmentenek~ Hozzá követekül martyrjaink.~ ~
2465   II    |                        egykor~ S a néma vágynak fölnyitád szavát. -~ A gondolat, a
2466  III    |                     árván?~ „Oh a magyar népnél fölösleges volna,~ Igaz honfi rosszat
2467   IV    |                         Jordán parti pázsiton!~ Fölötte a csillagos ég:~ A legdicsőbb
2468    I    |                     Mulatságuk magunk tora!~ És fölöttünk ég a házunk!~ Ah, nekünk
2469  VII    |                       Vezéreket és basákat~ Hol fölrakni, hol lerakni,~ Kinek nem
2470   IV    |                         bele nem kóstol!~ ~Most fölrohant érte, kitépte tövestül~
2471   VI    |                    mikor mély altából~ A nemzet fölserkent. „A hajnal még távol!”~
2472   IV    |                      törve hullt alá a szörny,~ Fölszarvazott fejével rombolója~ Lábához
2473   IV    |                       még egyszer szólt az Ur: «Föltámadás!»~ S a szellem ujra élő
2474   IV    |                      egy nagy asztal:~ Mindjárt fölteríti sávolyos abroszszal.~ Lássa,
2475   IV    |                       vagy, de tetszel!~ Ha ezt fölteszed egyszer, -~ Lásd, hogy a
2476   II    |                         Te benned egy a nemzet! Föltünésed~ Egész nemzetté tette a
2477   IV    |                      vérez;~ Karjánál megkapva, fölveti hátára,~ És elnyargal vele
2478   IV    |                        Hej öcsém, jó napot!~ De fölvirágoztad a szalmakalapod! -~ Nem
2479   IV    |                        a ház omlani,~ Ki tartja fönn az ősi nemzetet?~ Ki fogja
2480   VI    |                          Áldott a szellem, mely föntartja ezt,~ S áldott a hon, melynek
2481 VIII    |                        Nem a „száz vers” vala a főérdem,~ Sem a pályadráma.~ Hanem (
2482   IV    |                        hogy hozzák az ételt.~ A főétekfogó előhoz egy tálat;~ De az
2483   IV    |                        Csontfő, koszorus kalpag fövege,~ Sirbolti világ fénylik
2484   IV    |       oroszlán-nőstényre;~ Legázolja maga alá a fövényre.~ ~S addig marczangolja,
2485   IV    |                           És kezéről a körmei;~ Foga is mind! Ételt, italt~ Ugy
2486   IV    |                          Kedves vendégének igaz fogadásba.~ S gondolva, hogy ennek
2487 VIII    |                        őt fehér kenyereddel,~ S fogadd szív szerinti szeretettel.~ ~
2488   IV    |                     legyen uzsorás kamat.”~ Ezt fogadják legszivesben,~ Ide nem kell
2489  VII    |                     Folyjon ezután felfelé.~ ~S fogadjuk fel jól egymásnak,~ Hogy
2490 VIII    |                        is sietnének?~ ~Szivesen fogadnak mindenkit e házban,~ Testi
2491   IV    |                     hogy ott győz, vagy meghal, fogadta emberül.~ ~Pedig csak maroknyi
2492   IV    |                    szolgáljon? -~ - Igy még nem fogadták hetedhét országon. -~ Mindent
2493  VII    |               Ügyefogyott koldusok.~ ~ V.~ ~Azt fogadtuk fel egymásnak,~ Hogy addig
2494   IV    |                       Parolára nyújtva, hűséget fogadva.~ Róbert megsímitja azt
2495   IV    |                    tátogó fejével,~ Nagy mérges fogait vicsorgatva szélylyel,~
2496   IV    |                     óriás az, hiába sátán!~ Vas fogaival a nyakát átharapja:~ Csinálja
2497   IV    |                      Hallik csattanása a hegyes fogaknak:~ Abb’ a pillanatban csuka
2498   IV    |                        meg hanyattfekve várja a fogára.~ Egyszerre mindketten gyorsan
2499   IV    |                         Hát hol kel fel a nap?» fogas egy kérdés ez!~ Csillagvizsgáló
2500   IV    |                    Azért csak bevitte királyhoz fogását,~ S hallotta királynak vidám
2501   IV    |                     egyszer megrakta.~ ~Második fogásul hozott reszelt tormát:~
2502   IV    |                         volna halva;~ Nem kap a fogával a sok apró halba;~ Rák megfogja
2503   IV    |                        vihet lába!~ Csipjék el, fogják el, hozzák ide viszsza,~
2504   IV    |                       éles nyelvű, a mint látni fogjuk)~ Elébb kisírva kedvire
2505   IV    |                         a király.~ Lásd, hogyan foglak szavadon.~ ~S mig azoknak
2506   IV    |                         A biz a pitvarban helyt foglal magának,~ S csavarja farkát
2507   IV    |                        két kilincsnek gyöngyház foglalatja,~ Itt állt süvegelve úr
2508 VIII    |                         meg nem tartod a szék-~ Foglaló beszédet,~ (Pedig dehogy
2509   IV    |                    helytartója~ Lehet a Vaticán foglya;~ Csak én alólam nem fut
2510  III    |                          hogy a várt napok jőni fognak.~ ~Házunk héja alatt itt
2511   IV    |               fetrengtében:~ Sok halálrakínzott fogolyért lakol ma,~ Mintha élő testtel
2512 VIII    |               Barátságunk ekép fejlett.~ ~Karon fogott, ha sétáltam,~ Úgy ügyelt
2513   IV    |                        e muzsikaszernek,~ S nem fogták el utban Beczirkszkomiszernek?~
2514    I    |                         majd máskép lesz! Hozzá fogunk végre~ S a mit elmulasztánk,
2515    V    |                         hiteladó-~ Intézetekben fogyasztják -~ Nem a tintát, csak a
2516   IV    |                     szunnyadva, elhagyá magát,~ Fogyott, megolvadt, mássá alakult:~
2517   IV    |                   párbajra, egy szál hegedűre!~ Főherczeg-fiakat tanit muzsikálni,~ Az udvarnál
2518   IV(11)|                      hivatalos méltóság, mint a főispánoké.~ ~
2519   IV    |                    miért tartják zárva?~ Szivet fojt a válasz: bánja, a ki kérdé,~
2520   IV    |                          Hogy nem tudom magamba fojtani.»~ «No várj! ordit reá a
2521   IV    |                      oroszlánt aczél gyűrűivel~ Fojtogatja, ez meg tépi körmeivel;~
2522   IV    |                     Mágok boszuszavára~ A régen fojtva tartott jajkiáltás.~ A néptömegnek
2523   IV    |                         ütötte a tatárt élével, fokával.~ S mikor már a futót karddal
2524    I    |                  szégyeld magad.~ ~Aranycsipkés főkötőben,~ Olyan bűbájos a nőnem,~
2525  III    |                         dehogy csákány,~ Dehogy fokos édes uram.~ Mankó biz ez;
2526   IV    |                       Tüzes szó a szivek erejét fokozza.~ Megállt a székelység Gábor
2527    I    |                      miért zöldebb a mezőn~ Egy folton, a melyre a vér hullt?~
2528  VII    |                    Akadjon meg, szakadjon meg:~ Folyjon ezután felfelé.~ ~S fogadjuk
2529   IV    |                      lángja az égen vereslett,~ Folyó patakoknak a vize veres
2530    I    |                      Mely, mint mondják, egykor folyott mézzel, téjjel.~ - Bizony
2531   VI    |                     aludt. Te maradtál ébren~ S folytattad a munkát nehéz félsötétben.~ ~
2532   IV    |                       egy~ Örökkön örökké élő,~ Folyton folyvást szaporodó~ Birodalomnak
2533   IV    |                         lármás gépeivel szövet, fonat, főzet.~ S alkot, - miben
2534   II    |                        áldja benned a nép,~ S a főnemes - nemes tett zálogát;~ Midőn
2535 VIII    |                         elméjében~ Nagy oka van főni gondnak.~ ~Ha a legyek és
2536   IV    |                        kiséri Sancha Mariát,~ Ő fonja be haját szépen,~ Ő zengi
2537   IV    |                         nyereg, ezüst kengyel,~ Fonott csojtár a lovakon~ (A minek
2538  III    |                     furcsaságai,~ Hozza ide, mi font számra~ Becseréljük, ujért
2539   IV    |                   becsülné egy egész országra,~ Főpapnál csillagos ég volna az ára.~
2540   IV    |                        Bizonyosan viselt valami főrangot.~ ~„De én nem öllek meg:
2541  III    |                        német poéták irják,~ Ugy forditják le magyarra,~ A magyarból
2542 VIII    |                       pedig megszorítják kent:~ Fordítsa jobbra a köpenyt,~ Igy még
2543   IV    |                        megérdemlem,~ Hogy felém forditsd az orczád.»~ ~«Ha e bajból
2544   IV    |                          Álljunk meg e helyben, forduljunk meg arczczal!~ Verjük vissza
2545   IV    |                    nyakat.~ ~Megijed nyavalyás; fordulna már vissza;~ De nyakát a
2546    I    |                     Brute!” Még te is~ Ellenünk fordulsz, oh nagy zenész?~ Ág is
2547   IV    |                      diák belép a csarnokba,~ A főrend egyszerre feláll kerek sorba;~
2548  III    |                      leszen,~ Csak hogy ennek a formája~ Különbözik rendesen.~ Ezt
2549   IV    |                 Czifferblattja ugyan nem valami formás,~ Mert pisze az orra, a
2550   IV    |                      közben sebzette meg.~ ~Düh forr a császár sziviben.~ Parancsol: «
2551  III    |                        Kizáró szabadalmunk van~ Forradalmakat csinálni;~ Mely alkalommal
2552 VIII    |                           Mikor nagy pusztitást forral;~ Biztatják a föld népeit,~
2553   IV(10)|                                    A savanyúviz forrása, a hol az föllobog.~ ~
2554   IV    |                        szeme, szája.~ ~Borvizes forrásnál majd búcsut vevének,~ Ajánlották
2555   IV    |                           Azokkal jelezte, hogy forrásra akadt.~ ~Mindjárt nagy örömre
2556  III    |                        tetté válik, -~ Az eggyé forrott hazát:~ Megpróbálta már
2557   IV    |                        egy halastónak furfangos fortélya,~ Gábor diák mind ezt számba
2558   IV    |                     otthon nyugton addig tollat foszszak,~ Mig szegény urammal vívnak
2559 VIII    |                            Egész télen csak nem foszthat~ Itt az ember tollat!”~ „-
2560  III    |                         hogy ispán, pap,~ Gróf, főtiszt, pressbüró,~ Hiába korteskedjenek, -~
2561   IV    |                     sulyok,~ Egy üstben meg ott főtt a jó drága szurok;~ No meg
2562   IV    |                        aranyat»:~ Nagyot hall a főur s azt kérdezi «hanyat?»~ «
2563   IV    |                 aranynyal volt tele. -~ - A sok főúr mind elszörnyűködött bele!~
2564   IV    |                      egymást hempergetve,~ Néző főuraknak lett erre nagy kedve:~ Soha
2565   IV    |                       Ország zászlósai, vajdák, fővezérek. -~ Csak mentekötőik egy
2566   IV(7) |                        Zsirt, szalonnát, húst a főzelékre rakni úgy mondja a székely,
2567   IV    |                         gépeivel szövet, fonat, főzet.~ S alkot, - miben aztán
2568    V    |                     oltár:~ - Tisztelik; de nem főznek rajt’.~ De jól jártál, hogy
2569   IV    |                         őket látni szép asszony főztével:~ Fel is hordott mindent
2570   IV    |                       egy helyett ezeret.~ «Gnä Frá! A werklissel igy bánni
2571  III    |                        irígyel aztán többé~ Sem francziát, sem angolt. -~ - - Legyen
2572 VIII    |                        Páholyokban:~ Németül és francziául.~ A kritika szól pogányul;~
2573 VIII    |                       Üres már a tonna!”~ „- Jó früstök lesz, fiam uram~ Kenyér
2574   IV    |                       hogy mindjárt ott harap a fűbe.~ ~„Jó volt a galuska? kiált
2575  III    |                           Hogy ki sem hajtott a fü, hogy learassa.~ ~Rozsda
2576   IV    |                  felelet!~ ~A szikláról alá egy fügefa hajla:~ Érett gyümölcsökkel
2577   IV    |                       Eljutottak élve.~ ~Selyem függöny mögött látszik a hölgy képe,~
2578   IV    |                   veszteg maradsz,~ S bedugod a füled, mikor szól a taraczk.”~ ~
2579   VI    |                         a szivekbe.~ ~Nem, hogy fület csiklandó pengetéssel~ A
2580 VIII    |                     kend.~ Hogyha nagy ur egyet füllent~ Azt igaznak esküdje kend;~
2581   IV    |                          De ha rákezd énekelni~ Fülrepesztő, harsány hangon,~ Még az
2582   IV    |                         menyasszonyi disz~ Leng fürteiről kigyózva le hoszszan.~ S
2583  VII    |                       rá semmit, tudom csak kék füst a!~ ~20. A tornaegyletek
2584 VIII    |                        kabátja,~ Érzi szagát, a füstjét is látja:~ Kigyúlt biz az
2585   IV    |                         hirmondója.~ Nézd ottan füstöl a rom.~ ~Hagyján a vár,
2586   IV    |                Parittyával - száz lépésre~ Vagy fütykössel s akkor aztán~ Addig ütik
2587   IV    |                      nyomtató szérű maga is oly füves.~ ~Kecskéket legeltet künn
2588   IV    |                   karján deli asszony;~ A tarka füzér, a menyasszonyi disz~ Leng
2589  III    |                        a nádszál.~ ~Muszka szél fúj s hozzá angol~ Köd lepi
2590 VIII    |                    sarkantyúja,~ Az első riadót fújja.~ ~ ~Hát ezt ki találhatja
2591   IV    |                  oroszlánnal,~ Dühös lélekzetük fújtat, csak úgy lángol!~ ~Derék
2592   IV    |              panaszkodik;~ Libatióival mert nem fukar.~ Bezzeg tud itt nagylelkűt
2593   IV    |                        hitvesre haragszik!~ Dul ful! zsörtölődik, konyhapénzt
2594   IV    |                       nyakát szegi,~ Majd meg a fullánkos méhraj esik neki.~ ~Aztán
2595   VI    |                           S a jövőnek rakunk jó fundamentumot.~ ~Csapás el nem csüggeszt,
2596   IV    |                       panaszkodik, akkor nagyon fura,~ Muszáj rá nevetni, mert
2597   IV    |                       tánczoltunk még! A lesz a furcsa.~ S behíják a werklist.
2598  III    |                         puha fajba.~ Ezekkel ám furcsán nem mi jártunk,~ Hanem ők,
2599  III    |                Alkotmánya s más efféle~ ~Chinai furcsaságai,~ Hozza ide, mi font számra~
2600 VIII    |                      VIII. Humoros költemények, furcsaságok, tréfák, ötletek~ ~
2601    V    |                      lehet! irnom kell sok nagy furcsaságot.~ - Azért az Üstököst csak
2602   IV    |                  átallja:~ De az igazságot nagy furfanggal vallja.)~ ~««Hát ott Czinkotán
2603   IV    |                várkastélya,~ Meg egy halastónak furfangos fortélya,~ Gábor diák mind
2604   IV    |                         legyen hozzája.~ ~Egyéb furfangot is gondolt ki Kalári,~ Miket
2605   IV    |                           Annyi lándzsa és nyil fúrt az oldalába;~ Paizsa szétrepedt,
2606   IV    |                        sereg,~ A szájába dugott furúglyán kesereg,~ Gondolja magában: «
2607  VII    |                      almák.~ ~Egy szerencsétlen furulyás verseiből.~ ~I.~ ~Van nekem
2608   IV    |                        elrabolta hölgyed.~ Most fuss lovag, és érd utol,~ Hogy
2609   IV    |                    nincsen annyi könyü!~ ~Merre fussunk, merre? kiált minden ember;~
2610   IV    |                                           A bán futárja.~ ~(Horvát monda.)~ ~Huszonnégy
2611   IV    |                     rossz néven~ Ha azt tartá: «Futni hasznos, noha szégyen.»~
2612   IV    |                         fokával.~ S mikor már a futót karddal nem találta:~ Vezére
2613    V    |                      gyöngye”,~ Most takar zöld fűvel feledés göröngye.~ A feleség,
2614 VIII    |                     hogy nem volt,~ Mesterséges fűvetésről~ Úgy nem tudunk, mint a
2615   IV    |                         ment, ki rabszijra lett fűzve,~ S lófarkhoz kötötten Krimiáig
2616   IV    |                    földem parlag maradt,~ Azóta gabonát itt senki nem arat;~ A malmom
2617   IV    |                         igaz nemzetséges nevén~ Gáborfi Andorás) a diadal helyén~
2618  III    |                        éhomra.~ Szentséges sült galamb jöjj a tányéromra!”~ ~ ~ ~
2619   IV    |                         karja aczél, de a szive galambé,~ Álmába’ se vét ura ellen.~ ~
2620  VII    |                       hogy ha lecsókolom~ Az én galambomat szőkének gondolom,~ Ha pedig
2621  III    |                                       John Bull Galantéria és vegyeskereskedése.~ ~
2622   IV    |                        mulatott rajta,~ S tudós Galeottit azonnal hivatja:~ «E két
2623   IV    |                      Phrynének egy~ Chignonja a gallérjához ragadt~ S a purpurától,
2624   IV    |                      harap a fűbe.~ ~„Jó volt a galuska? kiált oda Klára,~ Van ám
2625   IV    |                       mikor Róberttel elindul a gálya,~ A hullámzó tengert bámulja,
2626   IV    |                    évekig.~ ~ VI.~ ~Megjöttek a gályák végre Velenczéből:~ A keresztes
2627   IV    |                         szent földre, szélverte gályákkal.~ Örült, a mikor a hajót
2628   IV    |                        a széles Dunán úszó nagy gályákon!~ ~Budára átmenni hosszú
2629   IV    |                          Elakarja érni a távozó gályát!~ Tusakodni hívja a tenger
2630   IV    |                       gyümölcsökkel tele minden galylya.~ Biz az ott lehetett, egész
2631   IV    |                           De csak nem kied az a garabonczás diák?»~ ~«Nem, öcsém, én
2632   IV    |                         is megállt, nem járja a garat:~ Nem látni e tájon még
2633   IV    |                        pedig kegyelmes;~ Király gárdistája vagyok: - engedelmes.~ Jól
2634   IV    |                      vált kántor be is lép nagy garral.~ Ott várja a király az
2635   IV    |                           A szomszédom egy nagy gátat eléje tolt:~ S most másfelé
2636   IV    |                     elveszthette;~ Száraz malom gátja ott gubbaszt felette;~ Látszik,
2637   IV    |                          Aztán a halastó hosszú gátját végig~ Rakatta süveggel,
2638 VIII    |                        szidja a pocsétát,~ A ki gátolja a sétát.~ Gördülne az ő
2639   II    |                         hidegebb;~ Egy árnynyal gazdagabb borult jövendőnk,~ Egy sebbel
2640   IV    |                     Lencsével trágyázva volt az gazdagon át.~ ~Megijedt ám Mátyás
2641   IV    |                    bármi,~ Nem bántja, hazamegy gazdájához véle:~ Jól tudja, neki is
2642   IV    |                     Isten nálunk, derék székely gazdám!~ Nagyon szép volt tőled,
2643 VIII    |                       támad:~ Eladom a tulajdon gazdámat.~ ~ ~ ~
2644  III    |                    eszmék, vasút, hitelbankok,~ Gazdaság; most ezek adják a fő hangot?~ „
2645   IV    |                       Nekem is más forma volt a gazdaságom:~ Nem éltem én mindig lencséken,
2646    I    |                                        A nemzet gazdasszonyaihoz.~ ~Keserű pohár az élet,~
2647   IV    |                           Hát az oroszlánnő igy gazdasszonykodik.~ Terebély narancsfa vala
2648   IV    |                          Megfordult, elszaladt, gazdátlan világgá. -~ ~«Jó tettért
2649   IV    |                reggelenként~ Hozta a szájában a gazella-kecskét,~ Gazdája, szolgástul, abból
2650   IV    |                    inkább azért, ha jobb~ S így gázolnak kiméletlen,~ Nem törődve
2651   VI    |                         csak a mérget s robbanó gázt adnák.~ ~Elébb darabokra
2652   IV    |                           Alább a nagy tóval, a Genezárettel,~ A mely Idvezitőnk csodáitól
2653   IV    |                             Annyit tudott már a geográfiában,~ Hogy szászok felé ne menjen
2654  III    |                    Zeitung!~ ~Irtál rólunk szép geographiát:~ Viznek nevezted a hegyet,~
2655 VIII    |                     egyéb vasgaluska,~ Gömbvető gép, harczborona,~ Rakétafújó
2656 VIII    |                        örül.~ ~Ekéd, szántóvető géped~ A korral szépen halad,~
2657   IV    |                    üstöt, szövőszéket~ S lármás gépeivel szövet, fonat, főzet.~ S
2658   VI    |                    drágakő a hegyeknek titka.~ ~Gépek melegéhez kőszénné vált
2659   IV    |                       nem találta,~ Hogy szeges gereben legyen a halála.~ ~„Ördög
2660   IV    |                       szeg is elég volt,~ Egész gerebentől lett csak Joldog még holt.~
2661  III    |                    terjeszt,~ Testvérgyülöletet gerjeszt,~ És a syllabust hirdeti:~
2662   IV    |                bukottnak. -~ Tolták előre a ser’get:~ Minden királyt és nagymestert,~
2663    V    |                        sincsen éjjel.~ ~Váltóit girálom megszorult pajtásnak,~ Kifizetésüket
2664   IV    |                       lát egy helyett ezeret.~ «Gnä Frá! A werklissel igy bánni
2665   IV    |                        állapot?»~ ~Azt mondja a góbé: «Hát kiedet hogy hívják?»~ «
2666   IV    |                       kukoriczaszárbul,~ S mert gödör is van alatta,~ Tehát emeletes
2667   IV    |                         érczből a redőny.~ ~Még gömbölyű kavicscsal szórt az út~
2668 VIII    |                     Granát s egyéb vasgaluska,~ Gömbvető gép, harczborona,~ Rakétafújó
2669   IV    |                     milyen bolond vagyok~ Én és görbe, pupos, félszeg.»~ ~«De
2670   IV    |                       vontatott ordítása végig~ Gördül a hullámon. A hajón csak
2671 VIII    |                          A ki gátolja a sétát.~ Gördülne az ő kereke~ De a sárnak
2672   IV    |                         Emberhang nem, csupán a gördült kő morog;~ Sohajtás sem
2673    V    |                        takar zöld fűvel feledés göröngye.~ A feleség, a ki a zászlót
2674   IV    |                         hiba?~ Valamennyi szij, gomb van-e rendbe’,~ S a patrontás
2675    I    |                      félnek~ Hajtja fejét alá a gond;~ Lát roskadni, szertehullni~
2676    I    |                     rólunk írtál, nem más~ Mint gondatlan szerzett rágalom;~ Olyan,
2677 VIII    |                    elméjében~ Nagy oka van főni gondnak.~ ~Ha a legyek és bögölyök~
2678  VII    |                      reggelt vártad~ S volt rám gondod, mint a tökre.~ ~ XV.~ ~
2679   II    |                   dicsőségéről~ Álmodott, tett, gondola;~ Áldozott, imádkozék,~
2680   VI    |                        Költő fegyverével: szent gondolatjával.~ ~S mikor minálunk a Vesztaláng
2681   VI    |                      dús adományából.~ ~Hitnek, gondolatnak, földnek szabadsága~ Minden
2682  VII    |                     sírtam.~ Fájt a szivem ezen gondolatnál;~ Azt az egyet el nem birtam,~
2683   IV    |                        a mit tanulni kell,~ Egy gondolatra a tiboldi vár:~ Hazámnak
2684   VI    |                        csiklandó pengetéssel~ A gondolattól elszoktassa népünk’; -~
2685   IV    |                       ha megtalálsz ijedni. -~ ~Gondold meg, ilyenkor hogy nem vagy
2686   IV    |                          vissza ne rettentsed;~ Gondolj reá: hátha én kisérlek ottan?~
2687   IV    |                  legottan,~ Hogy a király miről gondolkodik mostan?»~ A kihallgatásod
2688   IV    |                     bizony Te Fölség mostan azt gondolod,~ Hogy czinkotai pap, a
2689    V    |                        estig elfelejtem;~ S nem gondolok reá, a kivel jót tettem”.~ ~„
2690  VII    |                       Az én galambomat szőkének gondolom,~ Ha pedig a kéket zártam
2691   IV    |                     erre jó lesz emlékezned.»~ ~Gondolta magában szegény jámbor varga:~
2692   IV    |                  jóltartója:~ Azok meg testileg gondoskodnak róla.~ Látja a jó kántor,
2693    I    |                         erősek lelke~ Csak bút, gondot lel a földön,~ A szebb felet
2694   IV    |                         puskafélét bizták férfi gondra,~ Kerékre jár ám az, mint
2695    I    |                       még sincs otthona, a hová gondterhes~ Homlokát lehajtsa, mind
2696   VI    |                       kábít,~ Erőnket feszítve, gondunk sokszorozva,~ Végezzük a
2697   IV    |                        szegény urammal vívnak a gonoszszak.~ ~Az állapotommal senki
2698 VIII    |                       kár volna befogatni~ Mint gonosztevő lázitót.~ ~Az ostoba elvakult
2699    I    |                       barmok.~ ~Vannak házaik a gonosztevőknek is:~ Házgyujtogatónak, gyilkosnak,
2700   IV    |            parlag-földeken a dudva egy öles,~ A górén keresztül látni, olyan üres,~
2701   IV    |                      tették závárnak.~ Rámordul gorombán: «mit hoztál te paraszt?~
2702   IV    |                        sziv - királyok erénye;~ Gorombaság pedig - a szolgák törvénye.)~
2703 VIII    |                       egészséges~ Felhőnek való gőzt bocsát.~ ~Mert nincs cisternánk,
2704  VII    |                      másik az éjfél.~ Két egész gráczia külön mind a két fél.~ Az
2705   IV    |                      fektessék deresre,~ Ha már grácziának épen ezt kereste,~ S számlálják
2706 VIII    |                        Elől-hátul töltő puska,~ Granát s egyéb vasgaluska,~ Gömbvető
2707  III    |                        krámpuszával~ Deríti fel Grand Bretagnet,~ Orosz saru nyakig
2708 VIII    |                    örülök rajta;~ Én bizony nem gratulálok hozzá:~ Ugy sem soká tart
2709   IV    |                        rányit?~ „Gyere friss’ a grófhoz! ott várnak vagy húszan.”~ „
2710   II    |                    honban ne mondhassa~ Gróf és grófné ezután:~ „Nem tudom a magyar
2711   IV    |                      volt a harcz, Aben Chamot~ Guadalquivirnak partján~ Napestig hősleg
2712   IV    |                          Száraz malom gátja ott gubbaszt felette;~ Látszik, hogy
2713   IV    |                        király imádkozik,~ Mellé guggol Bohó Misi -~ ~És a szétszedett
2714    V    |                    kérdem, hányat vet csorda és gulya?~ ~Élhet a szegénynek kicsinyje
2715   IV    |                      mit a tálba vágnom.~ ~Volt gulyám, juhnyájam, tejelő bivalyom:~
2716   IV    |                          S találhat jó szállást gulyás karámjába’. -~ ~A szénaboglyánál
2717   II    |                    költött gyanú,~ Álhír, undok gúnydal, hamis tanú.~ ~A becsületes
2718   IV    |                         alatta,~ Tehát emeletes gunyhót:~ «Annak szálljon a fejére~
2719   IV    |              megszomjazik, elhordja az irhát!»~ Gunyolták Róbertet a többi lovagok.~ «
2720   IV    |                         nyelvét, ős szokásait,~ Gúnyt űze abból, a mért apja halt.~
2721 VIII    |                     felé menend,~ Hagyja szépen gurulni kend,~ Hogy légyen minden
2722  III    |                     Válogathat, kinek milyen~ A gusztusa, az étvágya;~ Pecsenyének
2723   IV    |                meggerebenyezzük, -~ Szakállát a guzsaly szárára kötözzük, -~ Kiszapuljuk
2724   IV    |                         Isten: Te rád hallgat;~ Gyakoroljon a kedvedért~ Velem bűnössel
2725   IV(19)|                          A székely «is» helyett gyakran «és»-t mond, a mi igen jól
2726   II    |                      Volna rajta az az átok~ És gyalázat, mely kiséri,~ S ő e tenger
2727   IV    |                         kardot, lantot, ásót és gyalut.~ ~És győze minddel! - S
2728   IV    |                     Ugy-e; azt szabad félteni?~ Gyanakodtam, hogy rám támad.»~ ~«Aztán
2729   II    |                           Jár a szitok, költött gyanú,~ Álhír, undok gúnydal,
2730  III    |                       tyukszemem.”~ ~Mi itten e gyanus csomag?~ Fekete por! lőpor
2731 VIII    |                   Repczéjére, mely virágzik,~ S gyapjujára, mely legel még.~ ~Óh be
2732  III    |                     szól bele sem kabinet,~ Sem gyapjuzsák, sem a diván,~ Senkinek
2733 VIII    |                   Mexicot franczia,~ Az angol a gyapot árát.~ Szaid pasa azt, -
2734 VIII    |                      pedig~ Most egy részvényes gyár emelkedik,~ A kiből már
2735   IV    |                         járhat, -~ A kastélyból gyárat.~ ~ *~ ~Még ép a híd, még
2736  VII    |                      hát örökké~ Az emlék, a mi gyarló emberé?~ ~ Fújjad, fújjad
2737  III    |                      Csak kolbászt és tarhonyát gyártunk,~ Igy szólsz felőlünk nagy
2738   IV    |                     egyaránt,~ S a győzelmesnek gyász a diadal.~ ~- Még ez sem
2739   VI    |                   mindig édes nemzeteddel~ Sűrű gyászában, mint ritka örömében;~ Hogy
2740   IV    |                           Ottan elmult, elhalt, gyászban érte végét,~ Ez volt szörnyü
2741   IV    |                      lekaszálva a tarló...»~ - ‘Gyászhirnöke harczi mezőnek! izend meg:~
2742  III    |                           A Szózat~ ~leforditva gyászmagyarra.~ ~Jobb pártnak rendületlenül~
2743    I    |                       ne szégyeld magad!~ ~Hadd gyászolja Európa~ Zsákruhába’, gyászzubbonyba’~
2744   IV    |                     legalul fektetten~ Alszik - Gyászoljuk meg a hőst mink ketten.~
2745   IV    |                       pusztulása szörnyü,~ Mi e gyászt lemossa, nincsen annyi könyü!~ ~
2746    I    |                      pompával,~ Ragyogásuk a mi gyászunk,~ Mulatságuk magunk tora!~
2747    I    |                  gyászolja Európa~ Zsákruhába’, gyászzubbonyba’~ Vesztett reménységeit.~
2748  VII    |                       sem kérdve, kinek híják?~ Gyaur népre adót vetni~ Minden
2749   IV    |                  Szidták a rongy ellenséget,~ A gyávákat, kik a harczból~ Megfutottak,
2750   IV    |                          Hős apák nem nemzettek gyávát!~ ~Álljunk meg e helyben,
2751   IV    |                      szép legény vagy szerelmes gyémántom!~ Felel neki Klára, nincs
2752   IV    |                       megveregeté a lova nyakát gyengén.~ ~«De most már azt mondd
2753   IV    |                   halastó előtt volt egy hosszú gyepű,~ A mellé lett rakva egy
2754   IV    |                        ravasz cselét?~ ~Mikor a gyepühöz értek a lovagok,~ Azon átugratni
2755   IV    |                          minden férfi angyal.~ «Gyer elő kintornás! Ne húzd,
2756  III    |                      Mit hozott a Mikulás.~ ~No gyerekek! a ki szépen~ Tudja viselni
2757   IV    |                  szenvedtél én édes magyarom!~ ~Gyergyóba is betört egy nagy sereg
2758   IV    |                     rosszba’, -~ Azok valának a gyergyói székelyek,~ Minthogy legközelebb
2759   IV    |                        a boldog!~ ~Volt azonban Gyergyón egy férfi, úgy hijják~ Rövidség
2760   IV    |                    Képpel sem fordult az ezután Gyergyónak.~ ~Az ütközet heve késő
2761   VI    |                           Óh boldogabb országok gyermeke!~ Hazánkon elmerengő idegen,~
2762   IV    |                       remeg:~ Hadd énekelem meg gyermekemet! -~ - Szerelmi dalt a fiamhoz!»~ ~«
2763   IV    |                    Szeretve karolja ma által~ A gyermeket és az anyát.~ ~És elviszi
2764   IV    |                        csalánszövetre sem.~ S a gyermekét mezitláb hagyja járni,~
2765    I    |                       Tanítsátok meg szeretni,~ Gyermekiteknek a hazát~ Nemzetem gazdasszonyai.~ ~(
2766 VIII    |                       vége vetve,~ Csak midőn a gyertya végig ége.~ ~„Ez igy nem
2767 VIII    |                          Hogy egy szóljon egész gyertyahosszat;~ Ők tehát tanácskozási
2768   IV    |                      Egy zsidóhoz: sábesznapon~ Gyertyákat elkoppantani,~ S elfogad
2769 VIII    |                           S megjegyzék a hosszú gyertyaszálat,~ Tintával rovást csinálva
2770 VIII    |                               Időjóslatok.~ ~Ha Gyertyaszentelő napján~ Medve odujában marad,~
2771    V    |                    poétáit választá ki szépen.~ Gyérülnek, elfogynak, kik még gondolnak
2772    I    |           gonosztevőknek is:~ Házgyujtogatónak, gyilkosnak, tolvajnak.~ Bár azoknak
2773   IV    |                         gonosz abbé tette.~ - A gyilkost megmérgeztetém:~ - Hát megbüntettem
2774   VI    |                    mulva termi meg kalászszát,~ Gyökerei élnek, sarjai kihajtnak:~
2775   IV    |                         Iszonyú körmével; hozta gyökerestül:~ Oda vitte a fát s gyönyörködve
2776  VII    |                      többé,~ Pedig porába verte gyökerét:~ Hogy tartana a szívben
2777  III    |                        lárma a törvényhozás.~ A gyöngébb hang letorkolása,~ Üstöktépés
2778    I    |                        Rá boríták a szemfedőt:~ Gyöngéd kézzel járuljatok~ Fölemelni
2779    V    |                     körül ragyogott a „szerelem gyöngye”,~ Most takar zöld fűvel
2780   IV    |                        És a szétszedett olvasó~ Gyöngyével a márványlapon~ Játszik
2781  VII    |                       gyönyörnek élni.~ Játszni gyöngygyel és virággal~ És mi gyöngynél
2782   IV    |                           Mind a két kilincsnek gyöngyház foglalatja,~ Itt állt süvegelve
2783  VII    |                   gyöngygyel és virággal~ És mi gyöngynél és virágnál~ Szebb, hizelgő
2784   IV    |                       Vérteiken czifra czímer:~ Gyöngyös nyereg, ezüst kengyel,~
2785   IV    |                       számára. -~ - Az a tiszta gyöngysor illik igen szépen~ Tiszta
2786   IV    |                        elvesz.~ Arany himzéstől gyöngytől az~ És drágakőtöl terhes,~
2787 VIII    |                         Május!~ Lánykák szednek gyöngyvirágot~ S osztogatják az ifjaknak,~
2788   IV    |                    rohanva,~ Mig belefáradtak a gyönyörbe, kéjbe.~ Méltán mondják,
2789   IV    |                 Nevetett~ A daemon a veszélynek gyönyörén!~ «Elmulik e nép önmagában
2790   IV    |                      teljesteli.»~ ~«Megölettem gyönyörének~ Legédesebb mámorában,~
2791   IV    |                        Legédesebb mámorában,~ S gyönyörködtem lassú méreg~ Hosszan ölő
2792   IV    |                 gyökerestül:~ Oda vitte a fát s gyönyörködve nézte:~ Vendégénél hogy
2793   IV    |                       Isten és az ördög. - Mély gyönyörrel~ Szól Isten: «Nézd! e szines
2794  III    |                    Egymással átölelkezve,~ Vált gyönyörteljes mosolyt, -~ - - Legyen úgy,
2795   IV    |                      most kel:~ Erdő, mező tele gyönyörüségekkel;~ A fákon aranyló gyümölcs,
2796 VIII    |                Feleséged, leányaid~ Zongoráznak gyönyörűn,~ Fegyvertárad kincseinek~
2797 VIII    |                        levegő tele vagyon.~ ~Ha György nap előtt mennydörög~ Jó
2798   IV    |                        rágja magát,~ Ha meg nem gyógyítasz hamar.»~ ~«Óh aszszonykám,
2799    V    |                       nagy szemekkel, -~ - Mint gyógyíthatatlan bolondot?~ ~Az olyan eszmékre,
2800  VII    |                     Sebes a vállad: -~ Bekötöm, gyógyuljon.~ ~ Éhes vagy, fáradt vagy: -~
2801   IV    |                       De azóta nincs étvágyam!~ Gyomromban egy kigyó mozog:~ S mentül
2802   IV    |                  bakator?~ Mondják: ez az, a mi gyomrot belakatol.~ Férfiorvosság
2803   IV    |                    Minden lépcsőt megcsókolva,~ Gyónogatja bűnös voltát.~ ~Öszszekulcsolt
2804   IV    |                         volt; zivatar és zápor~ Gyorsabb rémerővel pusztítni segítik,~
2805   IV    |                         diák körül,~ S hogy ott győz, vagy meghal, fogadta emberül.~ ~
2806   IV    |                    lantot, ásót és gyalut.~ ~És győze minddel! - S akkor összetépték,~
2807   IV    |                          Szemei ragyognak dühös győzelmében;~ Két féltékeny asszony
2808   IV    |                      fél vesztes egyaránt,~ S a győzelmesnek gyász a diadal.~ ~- Még
2809   VI    |                           Erőszak és ármány nem győzhet az ellen.~ A szellem erősebb,
2810   IV    |                         férfi sereg az ostromot győzi, -~ Addig az asszonynép
2811   IV    |                       harczolnak a bátrak,~ Nem győzni, a dicső meghalásért már
2812   IV    |                        kigyó lesz most mindjárt győztes;~ Nagyobb hatalommal bír
2813   IV    |                        hozsánnákat~ Kiáltának a győztesnek,~ Pereátot a bukottnak. -~
2814   IV    |                        megnyeré a harczot: -~ - Győzve vérezének. -~ ~Közbe egy-egy
2815 VIII    |                           Hogy sok prænumeranst gyüjtsön.~ ~Mind opponál, mind veszekszik,~
2816   IV    |                      curia nélkül)~ Hogy a nagy gyülekezetben~ Kik méltók a társaságra:~
2817   IV    |                        Hosszu ülésszak után.~ A gyülés nem volt Budán,~ Hanem Bécsben,
2818   IV    |                      férje ellen.~ ~Az archonok gyülése szembesité~ A vádlottat
2819   IV    |                         rombol, tagad, pusztít, gyülöl.~ ~Az Isten és az ördög. -
2820   IV    |                      emelni egyetlen kezet.~ ~A gyülölés sötét nemtője szólt:~ «E
2821   IV    |                      tevé!~ ~Isten szemébe köny gyült, látva őt.~ Öngyilkosoknál
2822   IV    |              gyönyörüségekkel;~ A fákon aranyló gyümölcs, a bokorban~ Karcsu antilope
2823 VIII    |                       föld alatt van;~ Virágja, gyümölcse használhatlan.~ ~Hát én
2824   IV    |                        egy fügefa hajla:~ Érett gyümölcsökkel tele minden galylya.~ Biz
2825   IV    |                      minden cseléd.~ ~Mutassa a gyürüt az ajtónállónak:~ Tudom
2826   IV    |                  játszik.~ S az a nagy palota a gyürűs hollóval,~ Mi a többi közül
2827 VIII    |                       lángtól.~ ~Hát egy csomag gyufa volt zsebében,~ Azt ő addig
2828   IV    |                        lángolva jött,~ Országot gyujtó kedvtelésiben,~ Az Isten
2829  III    |                         hogy melegedjék,~ Tüzet gyujtogat és lázit.~ ~Zajlik folyam
2830  VII    |                        Óh mint tudott az lelket gyújtogatni~ Világot elborító lángival!~
2831   VI    |                ébresztőt danolták~ S hol lángot gyújtottak, annak neve oltár.~ Szent
2832   IV    |                       férfiak ide vigyázzatok!~ Gyújtsatok kanóczot, és jól czélozzatok!~ ~
2833   VI    |                 ellobbant,~ Erdélyben új fényre gyulladt annál jobban.~ Mi csak oltárt
2834    I    |                Népismertetés a pamlagon.”~ ~Nem gyűlölünk: azt megválogatjuk.~ Multakra
2835 VIII    |               válaszszon.~ ~Köszöntöm ordináncz Gyurkát is eképen,~ Ki speizczedlit
2836   IV    |              mennyezetje.~ Kárpitját széthúzzák gyűrüttartó hollók, 17~ Tetején korona,
2837   IV    |                        Kigyó az oroszlánt aczél gyűrűivel~ Fojtogatja, ez meg tépi
2838   IV    |                        ott járt nálam,~ S ezt a gyűrűt adta, hogy ezzel találjam?»»~ ~«
2839   IV    |                      szeliden~ A rózsafüzért, a habokba leringót;~ Langy szellet
2840   IV    |                      Szomszédból áthallott nagy háborúságról,~ Kinek milyen baja van
2841   IV    |                     édes marczipán;~ Bizonyítja haczukám.”~ Az asszony csak félszájával~
2842   IV    |                         miért élt? ha béke vagy had volt,~ Mi nyomot hagyott
2843  III    |                küzdtenek borért a hős~ Kortesek hadai,~ Itt törtek össze poharat~
2844   IV    |                       Velenczéből:~ A keresztes hadak romját hogy vennék föl;~
2845   IV    |                       egész férfi csapat,~ A ki hadakozik mostan a hegy alatt.~ ~«
2846   IV    |                       Kerülj a hátába székelyek hadának!”~ ~Bukador, a hadnagy erre
2847   IV    |                       is összegyűjté válogatott hadát:~ A hegytetőrül a végét
2848   IV    |                         Unna tulsó partján~ Áll hadával a kapitány:~ Ahhoz édes
2849   IV    |                          a mór lovag~ Győzelmes hadból tér meg,~ Nyergét zsákmányul
2850   IV    |                   hópénz18 a nagy hadseregnek:~ Hadjárás pénz nékül, tudom én, hogy
2851   IV(13)|                    király hivására lovon ment a hadjáratba, egy hónapig a maga költségén:
2852   IV    |                székelyek hadának!”~ ~Bukador, a hadnagy erre neki indul,~ Felkaptat
2853   IV    |                        Azt sugja titokban egyik hadnagyának:~ „Kerülj a hátába székelyek
2854   IV    |                     tatár vezér Pintye,~ Minden hadnagyával ottan veszett szinte:~ A
2855   IV    |                     mibe sandalgok?~ Tégy engem hadnagygyá ott a végvidéken,~ Hadd
2856   IV    |                         eléje állt futó székely hadnak,~ Mikor látta, hogy már
2857  III    |                     szájjal?~ ~Már mint a török hadsereg~ A kis sziklás Czernagórát.~
2858   IV    |                      majd a sok hópénz18 a nagy hadseregnek:~ Hadjárás pénz nékül, tudom
2859   IV    |                         Hát egyszer észrevesz a hadsorban~ Egy ficzkót, ujoncz volt
2860   IV    |                      nem is kacsintott,~ Még is haeterának szidá miatta~ S képes nejét
2861    I    |                         ez évben:~ Csak tégedet hágy-e az uj kor a mélyben,~ Csak
2862   IV    |                       honnak itt, melyen hamvát hagyá,~ Még ottan is könyörg uj
2863 VIII    |                       ápoló.~ ~Végkép el voltam hagyatva!~ Atyámfia, jó barátom!~
2864  III    |                       fecskék régi házuk el nem hagyják.~ ~Nem csalogatunk mi arany
2865  III    |                        maga is eldobta?~ „Ugyan hagyjon békét már tisztelt uraság,~
2866  III    |                       Buzditjuk hitében, és nem hagyjuk árván?~ „Oh a magyar népnél
2867   IV    |                         a nagy bogrács alá,~ Jó hagymás tokánynyal azt tele vagdalá.~
2868   II    |                        A nagyszájú hazafiak.~ ~ Hagymát dörzsölsz a szemedhez~ Ugy
2869   IV    |                      tarsolyában ugy semmit sem hagynak. -~ - Azért csak bevitte
2870  VII    |                           Jobb lesz annak békét hagyni,~ A mi most húsz éve történt~ -
2871    I    |                        a melyre a vér hullt?~ A hagyomány tudakozza Homérrul~ Azt,
2872   VI    |               életünknek.~ A népszokást, az ősi hagyományt~ Emlékbe vésve tartogassa
2873   IV    |                    Fekszem a föld alatt magamra hagyottan.»~ ~««Nem vagy itt magadban!»»
2874    V    |                   lehetetlen!~ Tán az ujságodat hagytad felmetszetlen?~ ~Mindennap
2875   IV    |                        maga beérte azzal, a mit hagytak.~ ~Éjjel úgy vigyázott,
2876  VII    |                       talpalás csizma.~ ~Együtt hagyták el a csatát;~ Egyik kilőtt
2877   IV    |                      Szentelt bizományul bizton hagytatok rám,~ Azt én elpazarlám».~ ~«
2878   IV    |                         A rém koponyája nevet: «Hahahá!~ Tréfás a világ szörnyen
2879   IV    |                        hírét, hangját hallani,~ Hahogy belőle nagyja elveszett?...~ ~ ~
2880   IV    |                        ölő hatásában.»~ ~«Oh! A haja mind kihullott!~ És kezéről
2881   IV    |                      Sancha Mariát,~ Ő fonja be haját szépen,~ Ő zengi el, ő legyezi~
2882   IV    |                       Mikor vége szakadt a nagy hajczihőnek.~ ~Haza ment, a kardot ágy
2883   IV    |             elfeledettet: a multba mi hir van?~ Hajdankori kéjt, - porlepte reményit; -~
2884   IV    |                        szemében ármány.~ Fekete hajfürte, fehér keble halmán~ Hóra
2885   IV    |                        bir.~ ~Buzogányos dárdát hajigál öklével:~ Keresztül töri
2886   IV    |                    egyedül.~ Koszorút, bokrétát hajigálnak neki.~ Nem haragszik érte: -
2887   IV    |                        találta:~ Vezére fejével hajigálta hátba.~ ~Még az sem volt
2888    I    |                  büntetlenül~ Kövekkel, átokkal hajít,~ A kire már életében~ Rá
2889   IV    |                        A mivel a követ biztosan hajitja.~ ~Egy fazék paprika, mozsártörő
2890   IV    |               drágakőtöl terhes,~ S azt Yótának hajítja.~ ~Mint czélba lőtt nyíl,
2891   IV    |                   Walternek van még neje.~ Dult hajjal a császár elé~ Rohan; de
2892   IV    |                        szikláról alá egy fügefa hajla:~ Érett gyümölcsökkel tele
2893    I    |                  Bűnösnek, bolondnak van díszes hajléka.~ Csak a tudománynak nincsen
2894 VIII    |                       lakunk, fiam uram~ Az ősi hajlékban.”~ ~„Nem mehetek bálba,
2895   IV    |                    sírnak a Tiboldi árvák,~ Ősi hajlékukból miattam kizárvák.~ Kik már
2896   IV    |                     vedrek széléről~ Asszú kóró hajlik.~ ~Szép asszony se’ szép
2897   IV    |                         a végét sem láthaták.~ ~Hajnalhasadtától naplementig tartott: -~
2898   IV    |                       hogy költse fel őt -~ Nem hajnali fény, hanem ostor.~ ~Mint
2899   IV    |                       Ni! itt jön a Bente!» -~ ~Hajnalig aludt ott magyarok királya,~
2900   IV    |                     Harmattal leszedve, a mikor hajnallik.~ Rég lehetett az már, a
2901   II    |                          De a kinek a háza ég,~ Hajója zátonyon akadt,~ Mért tépi
2902   IV    |                       útközben a népet; -~ Az ő hajójára oroszlán nem léphet.~ ~Nem
2903   IV    |                       arczán,~ A mint feje fölé hajol le az arszlán;~ Kinek örvendező
2904   IV    |                      szive erre nagy sor ha nem hajól.~ ~Meg is kapta ám rá nagy
2905   IV    |                      túlig tartott búzám fenn a hajon. 9~ Tálban sült, korsóban
2906   IV    |                        magával;~ De a velenczei hajós olyan gyáva!~ Fél, hogy
2907   IV    |                    gyáva rettegésen,~ Nyúlszivű hajósok azzal fenyegetnek,~ Hogy
2908   IV    |                               A szinét, virágát hajták a nemzetnek,~ Dologra, a
2909   IV    |                        Jordánig már csak egy jó hajtás,~ A hova elérni volt közös
2910   IV    |                       maradék az aljba.~ ~No de hál’ Istennek, még itten a parton~
2911   VI    |                 menhelyet és ápolást talált,~ S hálából kincsét mind e helyre hordta.~ ~
2912 VIII    |                        plajbász,~ Nem barátja a haladás;~ Olló is van a kezében,~
2913   VI    |                            És nem pihenünk meg, haladunk előre,~ Helyt állunk a bajnak,
2914   IV    |                       Térdére a császár előtt.~ Halál-halvány tekintete,~ Dúlt arcza árulja
2915   IV    |                        laknak az égben.~ Csaták halálából a ki megmaradtam;~ Fekszem
2916   II    |                                       Széchenyi halálán.~ ~Pusztább az ég egy fényes
2917   VI    |                                      Fáy András halálára.~ ~A humor és vígság istennőjét
2918   IV    |                         Nyilt résen át orozva.~ Halálcsók volt az Fernand!~ ~Mézes
2919   IV    |                      test. -~ Az oroszlán ordít halálfájdalomban,~ Mintha híva szólna: «Ember,
2920   IV    |                        kigyó, jobb kezében egy~ Halálfő, balban szívbevert szigony.~
2921   IV    |                   uramat hűn szolgálom,~ S mind halálig vele tartok;~ Övé kezem,
2922   IV    |                 megtörlé a száját.~ ~«No még ne hálálkodj! szól hozzá a király:~ Hozd
2923   IV    |                Diadalmas csatában.~ A végin hős halállal.~ ~Nagy volt a harcz, Aben
2924   IV    |                       ég!~ Nem hangszere lant a halálnak...~ ~Ám harczi robaj, dobogó
2925    I    |                           Hallgatsz. Bizonyítja halálodat ez.~ Hű keresőd sirodra
2926   IV    |                         szikla-nép kifog minden halálon:~ Más nemtő lássa hát kimulni
2927   IV    |                         másikat csapásra~ Emeli halálos nagy tusakodásra.~ ~Sunkó
2928   IV    |                        soha, csak ha más sírt.~ Halálra kinzottak sohajtásin~ Pokoli
2929   IV    |                       földön fetrengtében:~ Sok halálrakínzott fogolyért lakol ma,~ Mintha
2930   IV    |                      szóra a sok udvaronczféle~ Halálsápadtan huzódott félre. -~ Mi lesz
2931   IV    |                    kevélyen tekintenek még le.~ Haláluk után is az alacsony népre,~
2932  III    |                          Egy tollvonásod millió halálunk:~ Igaz, hogy tudtunkon kivül:~
2933   IV    |                    Bakics Frankó cselédjének:~ «Halálunkra szól az ének;~ Keserű poharunk
2934   IV    |                      jára;~ De mikor meglátta a halálveszélyét,~ Visszatért, otthagyta
2935   IV    |                  Szárhegy várkastélya,~ Meg egy halastónak furfangos fortélya,~ Gábor
2936   IV    |                           Addig az asszonynép a halastót őrzi.~ ~Nehogy a tatárság
2937   IV    |                       Ha már elkergették~ Itt a halastótól azt a szedtevettét,~ Menjen
2938  VII    |                        De isz oly sokáig el nem halaszthatni.~ ~17. És még sem dönthetjük
2939   IV    |                  meglátva ott a sok ficzkándozó halat,~ Gondolá: ez volna nekemvaló
2940   IV    |                        csupán~ Maradt közönbös, halavány,~ Az ott, a nőd kegyencze
2941   IV    |                      bájos hölgy alakja.~ Arcza halaványabb, miként patyolatja;~ Két
2942   IV    |                        kap a fogával a sok apró halba;~ Rák megfogja farkát s
2943    V    |                      idő,~ Beteg békesség, vagy haldokló háború,~ Jó kedv az országban,
2944   IV    |                        Hol a holtak laknak? -~ ~Halhatatlan holtak, aranyos rámákban~
2945   IV    |                  szállni nagy szellemtusán.~ ~A halhatlanság csarnokába visz~ E föld
2946   II    |                        feltámaszt;~ Hanem, hogy halj meg elébb. -~ ~De te azért
2947   IV    |                      semmit», morgá az oroszlán halkan:~ Aztán egyet ordít, a többi
2948   VI    |                        minden, s higyje, hogyha hallá,~ Hogy nincs a földnek édesebb
2949   IV    |                    Isten szent hirével!~ Ha nem hallaná az ember, nem hinné el.»~ «
2950   IV    |                          És oly bús nyöszörgést hallatott a szája,~ Mintha csak beszélni
2951   IV    |                         Puha szőnyeg felett nem hallatszik léptünk.~ Itt már uj világ
2952   IV    |                         Isten áldása.~ Eddig is hallék már négy poronty sirása;~
2953   IV    |                      tánczos nincs hozzá.~ - -~ Hallga mi szól ott künn? A biz
2954 VIII    |                       avagy tudatlan szent~ Ide hallgasson tehát kend.~ Hogy ha már
2955    I    |                     Valamit a fényes úr-terem?~ Hallgatád-e a mezők danáit,~ Mikből
2956   IV    |                          És a kik olyan hosszan hallgatának:~ Százféle nép, százféle
2957    I    |            emlékeztetünk.~ Nem vitázunk; hiszen hallgatásunk~ Olyan régen jól illik nekünk.~
2958    I    |                  Jajtalan végig élni a multat?~ Hallgathat-e az, ki a gyáva türelmet~
2959 VIII    |                          Minden felolvasást ott hallgatnék végig;~ Nem érteném bár,
2960  VII    |                         jó apácskám~ Tanultam - hallgatni szépen.”~ ~ XII.~ ~Hajdan
2961 VIII    |                      nem volt annak vége,~ Csak hallgató kellett és türelem.~ ~És
2962   IV    |                      bajnokodnak.~ ~- Az ég sem hallgatott már szavára.~ Huszonheted
2963    I    |                       lobogna a két haza most.~ Hallgatsz. Bizonyítja halálodat ez.~
2964    V    |                       porba, lelkem megalázva.~ Hallgattam, mikor üt az óra, mely zengi:~ „
2965   IV    |                      sziv, elhallgat az ember;~ Hallgatva nyitunk be a másik terembe;~
2966    I    |                          Hogy miért az? meg sem hallhatod.~ Mit tudod te, mi egy nemzet
2967   IV    |                       hogy „rajta!” leányszó ne halljon!”~ ~„Rajta! Rajta!” ordit
2968   IV    |             Széllel-béllelt tánczos, se látó se halló!~ - -~ Egy percznyi szünet
2969   IV    |                            Bál, szörnyű rém, ha hallod szózatom,~ Halld meg, Te
2970   IV    |                   bevitte királyhoz fogását,~ S hallotta királynak vidám kaczagását,~
2971    I    |                        után mi szépet hagyott?~ Hallottad-e hirét Lavotának?~ Ki több
2972   IV    |                      igaz a történet.~ Olyantól hallottam, ki nálamnál vénebb.~ -
2973   II    |                    napfényes magasban~ Szennyet halmozott nevére:~ Megcsalá, urát,
2974   IV    |                        senkinek sem tartoznak.~ Hálnak ott, a hol ledülnek.~ Esznek
2975    V    |                        koldúst, kinek nincs hol hálni,~ Egeret, madarat, ki tud
2976   IV    |                   Hulláikat rakták szörnyü nagy halomba:~ - Most is úgy hiják még: «
2977   IV    |                     romnak;~ Ő és társai lettek halottá.~ ~Frankó, a hű cseléd szökve
2978   VI    |                         Egy „dal”, mely a drága halottaknak sírt ás,~ S miben holt és
2979    V    |                         csak megírtam.~ ~Kedves halottam volt csendes ravatalon:~
2980  VII    |                     alatt~ Hat fekete lóval egy halottat.~ Valjon mit véthetett,~
2981   VI    |                          hódít és elfoglal,~ Mi halottnak látszott, álmaiból felkél:~
2982   IV    |                    Gúnyt űze abból, a mért apja halt.~ Oltárán más istennek áldozott;~
2983 VIII    |                         okulárt, könyvek között háltam,~ Magyar Muzeumra is prænumeráltam.~
2984   IV    |                         erre közelebb, arra meg hamarább.»~ ~Sík magyar alföldön
2985   II    |                           Álhír, undok gúnydal, hamis tanú.~ ~A becsületes jó
2986   IV    |                      igazi koldus!»~ «Kend csak hamisan sántikál.»~ «Mit? Nem vagyok
2987   IV    |                     vasat,~ Puffanjon a földhöz hamus fazék, hasadt!~ Hadd higyjék,
2988   IV    |                      kiszedte, tüzet betakarta~ Hamuval, hogy bele ne üljön a tarka.~ ~
2989   IV    |                öszszeborul,~ S hullatja viragit hamva fölé...~ - Elvitte magával
2990   IV    |                       máglyát.~ A mire az porrá hamvad,~ Te drága szép virágszálom,~
2991   IV    |                      hely!» Mind a négy~ Együtt hamvadt a téren el.~ S a circusban
2992   II    |                     minden szív nemesebb lesz,~ Hamvától a hon földe boldogabb,~
2993 VIII    |                                                 Hamvazó szerdán.~ ~Itt van a nap,
2994   VI    |                          ből kifelejtve,~ S egy hamvvedernyi por, Keletország távol~
2995 VIII    |                      pasa azt, - hogy meghalt;~ Handabanda, - hogy született;~ Ujságíró
2996   IV    |                       tánczra hevit!~ ~Nászzene hangjainál repül a pár:~ Uj szerető
2997   IV    |                         volt miden íze,~ Csak a hangjának volt egy kissé boríze.~ ~
2998  III    |                  hazáért fájhat.~ ~Szomoru szép hangod, éneklő beszéded~ Milyen
2999   II    |                       úr tudjon szólni~ A hazai hangokon.~ Hogy e honban ne mondhassa~
3000 VIII    |                      bánatában~ Diapasont alább hangol;~ Drámajátszó szinész bánja,~
3001   IV    |                       Klára a tatárt meglátta,~ Hangos erős szóval jól hátra kiálta:~ „
3002  III    |                   hazáról~ Panaszos szép dalod; hangoztassad bárhol,~ Ki ne értené azt,
3003   IV    |                         megreszket.~ ~Ez üvöltő hangra minden odú, bozót,~ Elevenné