IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Válogatott versei Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Részgrey = Comment text
3004 IV | ege, csillagul ég!~ Nem hangszere lant a halálnak...~ ~Ám 3005 I | bizonynyal a dalnok.~ ~Élhetne-e hangtalan igy? Lehetett-e~ Jajtalan 3006 IV | gazda?~ Lankadt hárfa hurja hangtalanul pendül:~ - Ki játszik most 3007 VIII | Óráját aggódva nézi,~ Hangulata nem vitézi.~ „Mit csinál 3008 V | V. Hangulatok~ ~ 3009 IV | Szavalta az irói segélyegylet hangversenyén~ Jókainé 1867. ápril. 22- 3010 IV | nem rég a hires Ibicus~ És hangversenyt adott. Elvitte tán?~ Dehogy 3011 IV | munkán,~ Mint egy tarka hangyaboly, mely hegyet épít,~ Nincsen 3012 VI | Az égi szép költészet hangzatát~ Zenditse meg művészet hő 3013 II | Félszázad siet el sirodon, hantját letiporva,~ S emlékedre 3014 VI | Mióta magyar vér áztatja a hantot,~ Erdélytül bennünket semmi 3015 IV | Könnyü a szó, Aben Chamot,~ Hanyadszor esküvéd el,~ Ha csókért 3016 IV | hall a főur s azt kérdezi «hanyat?»~ «Mondtam már, hogy százat! 3017 IV | De hire nőtt; s ha tüzbe hányaték,~ Ott is tanubizonyságot 3018 IV | Érzi, hogy vére foly, ereje hanyatlik,~ A karja oly nehéz, a lába 3019 IV | jót vág a rókára;~ Az meg hanyattfekve várja a fogára.~ Egyszerre 3020 IV | Legurult róla egy nagy kő hanyatthomlok.~ Annak is épenség Pál mester 3021 IV | csoportot szerteszélylyel hányja.~ ~Aztán odaszökik kedves 3022 IV | akkor czifrán.~ Ennek azt hányják szemére:~ Kis-sár-füvel 3023 VIII | De nem zúgolódom, nem hánykódom - hm, hm,~ Mert még utóbb 3024 V | Egy-egy ártatlan ötletet?~ S hányni a czigánykereket,~ Mikor 3025 IV | meg tánczolt, karikákat hányva,~ S belekapaszkodott még 3026 IV | könyvbül:~ Mátyásnak szivében harag támad szörnyű!~ ~«Ne féljen 3027 IV | fajából lett uj honrokon.~ ~Haragba jött a daemon, s bősz dühvel~ 3028 IV | látszott lenni velök nagy haragban;~ A vizük elfogyott, forrást 3029 IV | Fordult vissza.~ S a mint haraggal megjelent,~ Lett előtte 3030 IV | miként a zivatar,~ Mikor haragjában szálfákat kifacsar: -~ Ki 3031 IV | szállott le a nap szivük haragján: -~ „Tréfa volt az egész, 3032 I | A szegény czigányra sem haragszunk,~ Kinek ilyen szépen odaadsz.~ 3033 IV | arczunkon a lengő kisértet~ S haragudnék érte. -~ ~Félve nyit a szolga 3034 IV | Szakasztott Pál czár volt, ha haragudt,~ A kinél mindig bot volt 3035 VII | Irigyeid szép szemedért.~ Haragusznak hogy piros vagy,~ Szeretnének 3036 IV | volt.~ Két éles kard két haragvó kézben,~ Beszélt a két kard 3037 IV | Jajszóknak kardala! - Tüzi harang! -~ - És közbe’, ha csend 3038 IV | ital nem esik kedvére.~ Harangoztak-e már, azt sem kérdi, délre?~ 3039 IV | elsőt, hogy mindjárt ott harap a fűbe.~ ~„Jó volt a galuska? 3040 IV | itten kettőt hármat,~ Amott harapással agyonfojt néhányat;~ Az 3041 VII | szavam.~ „Jó szelindek, ne harapj meg,~ Hiszen elhordom már 3042 IV | addig marczangolja, tépi és harapja,~ A mig megfojtottan elterülve 3043 IV | tűzlébe,~ Most is egymásban a harapófogójuk,~ De biz a spiritust rég 3044 II | siratod a népet,~ Vaczkort harapsz, hogy savanyu~ Legyen tőle 3045 IV | ezredév,~ Kisértetek nehéz harcza betölt.~ ~A végső két legsúlyosb 3046 IV | Hatalmasan részt vett vitéz harczaikba.~ ~Szármány völgy szorosa, 3047 VI | magyar fegyverét népek erős harczán,~ Mit a magyar földje, keze, 3048 IV | Mások mentek a szent harczba~ Magas paripákon ülve,~ 3049 IV | nyiltoll,~ Mely szivét a harczban keresztűl szegezte.~ E szép 3050 IV | ellenséget,~ A gyávákat, kik a harczból~ Megfutottak, megdobálták~ 3051 VIII | vasgaluska,~ Gömbvető gép, harczborona,~ Rakétafújó orgona,~ Puskaporhordók 3052 IV | felvirult,~ Helyét betölté népek harcziban,~ S a hir beszélt nehéz 3053 IV | partján~ Napestig hősleg harczola.~ A harcznak alkonyatján~ 3054 IV | keresztvitézre.~ ~Szétszórva magukra harczolnak a bátrak,~ Nem győzni, a 3055 IV | Vörös-tenger partjain túl:~ Harczolni törökkel, pogány szaraczénnal,~ 3056 III | épen elmondani,~ Hogy ősi harczos dicsőségünknek~ Hirében 3057 IV(2) | Mezitelen fekete harczosok a török táborban.~ ~ 3058 VIII | ujat kapni.~ Szultán bánja háremhölgyét,~ Ki elszökött muzsikussal.~ ( 3059 IV | tán a házi gazda?~ Lankadt hárfa hurja hangtalanul pendül:~ - 3060 IV | Még ha túl volna is a Hargita hegyen; -~ Voltunk mink 3061 VI | tengerré lenne,~ Hogy a Hargita-csúcs sziget volna benne.~ ~Az 3062 IV | tusakodásra.~ ~Sunkó a kardjával háritja fejérül,~ Mit a cséphadaró 3063 IV | egymást ölik, s nem egy harmadikat!~ ~Kigyó az oroszlánt aczél 3064 IV | tiportok!»~ ~Sátán Ozmán harmadszor is szólott,~ Most már szólott 3065 IV | bokréta, szép asszony kezéből~ Harmattal leszedve, a mikor hajnallik.~ 3066 IV | szállás: ennyi a fizetség,~ Harminczkilencz dénár. - No lett nagy ijedtség!~ «« 3067 IV | kicsinyemnek vetve az ágyom:~ Hármunknak elég. Nem költ ki se zajjal.~ 3068 VII | börtönben senyvedett el.~ Csak háromnak volt jó vége,~ - Ezeket 3069 IV | Hanem felelj elébb kérdésre, háromra.~ A legelső kérdés, hogy: « 3070 IV | Én? - és Te? meg Ő? - Háromszivü egység!~ Szép hölgyem ölén 3071 IV | naplementig tartott: -~ Háromszor is újra kezdették a harczot;~ 3072 IV | lefekteté a maga ágyába. -~ ~Hárságyat medvebőr tartja jó melegen; -~ 3073 IV | rákezd énekelni~ Fülrepesztő, harsány hangon,~ Még az orgonát 3074 VI | ajkán~ Sokszorozva, vihar harsogását öltve.~ ~De te, örök élő, 3075 II | eddig! No most nevess!~ Hasadnak élsz; de hazádtól pénzt 3076 IV | Puffanjon a földhöz hamus fazék, hasadt!~ Hadd higyjék, hogy ágyú, 3077 IV | mingyárt megeszlek!~ Kétfelé hasitlak, kilenczfelé metszlek.~ 3078 III | boltjukat megnyitották~ Európai használatra.~ ~Ajánljuk mindenek felett~ 3079 VIII | van;~ Virágja, gyümölcse használhatlan.~ ~Hát én akkor hová legyek 3080 III | igen sokáig,~ Ha soha sem használtatik;~ Vég és rőf számra adatik.~ ~ 3081 II | a hinárból:~ Ugyan szép hasznát látod!~ ~Egyiknek nincs 3082 IV | néven~ Ha azt tartá: «Futni hasznos, noha szégyen.»~ S a míg 3083 I | roszul kamatozik,~ Mert haszonbért tőle nem igen fizetnek -~ - 3084 VIII | szabadban~ Fás, keserü, haszontalan.~ ~ ~Hát erre ki ismerne 3085 IV | Másikon sem kopik lábszij hasztalanul,~ ~Péter urfi végzett, lett 3086 IV | hadnagyának:~ „Kerülj a hátába székelyek hadának!”~ ~Bukador, 3087 IV | asszony tartja meg! -~ Te vedd hátadra vérted:~ Én meghalok magamban.»~ ~ 3088 IV | királyának~ Nem csak hogy a hatalma nagy,~ Hanem a bölcsessége 3089 II | babér-koronád,~ Erősödjék meg hatalmad~ Hosszú századokon át,~ 3090 VII | lenni.~ Külországok, nagy hatalmak~ Követeit elfogadni,~ Ajándékot 3091 IV | Ketté is vágja azt; a kard hatalmasabb, -~ Csakhogy az alatt a 3092 IV | völgy, patak, szikla,~ Hatalmasan részt vett vitéz harczaikba.~ ~ 3093 IV | koldusok.~ ~S adnak neki nagy hatalmat -~ Övé ez az egész világ:~ 3094 IV | erkölcsöt megront az a nagy hatalom~ Nem kapok én semmi fényes 3095 IV | mindjárt győztes;~ Nagyobb hatalommal bír ez az erős test. -~ 3096 VI | Ma már óriás lett, nincs határ előtte;~ A hová ez emel, 3097 VIII | Eddig terjed egy beszéd határa,~ Itt kezdődik a más replikája.~ ~ 3098 IV | nemzet! melyik részére állj?~ Határozd el magad, és ne remegj!~ ~ ~ ~ 3099 IV | aztán jobbágy, szolga, rab.~ Határra mérve hogyha nincs a menny,~ 3100 IV | lassú méreg~ Hosszan ölő hatásában.»~ ~«Oh! A haja mind kihullott!~ 3101 IV | Addig seregünket nem támadja hátban~ A tatár, a meddig én állok 3102 III | a szivéig~ Egy gondolat hatja át,~ - Gondolat, mely tetté 3103 VII | Haza mentél három fertály hatkor,~ Csak a korán reggelt vártad~ 3104 VII | mint tudott meleg szivekbe hatni,~ A míg az ő ajkáról szólt 3105 VII | hí a haza!!”~ Hohó! hát a hatósági~ Engedély hová maradt?~ 3106 VIII | nyolcz részre”.~ „Ne! csak hatra! elég lesz csak négyre!”~ 3107 III | Ezernyolcszázötvenegy:~ Minden jó ügy hátramegy.~ Ezernyolcszázötvenkettő:~ 3108 IV | tulnan,~ A kik ott látszanak háttal elfordultan.~ Egy anyának 3109 IV | tudatban,~ Hogy keblükben és hátukon~ Egy egész népet viselnek,~ 3110 III | van még?~ Az egész table d’haut kiált:~ „Váljék kedv’s egészségére,~ 3111 IV | királyt,~ Az a bogárhátu ház-sor ott az aljban;~ Mindenikben 3112 VIII | hunyorít is~ Az is mind hazaáruló.~ ~Szidja a sok gyáva népet:~ 3113 IV | vendéget marasztal,~ Beviszi házába; ott van egy nagy asztal:~ 3114 III | babona, de hit széles e hazában:~ Hogy a ki le próbál onnan 3115 IV | mind meg van Pál mester házában!~ Kicsiny embereknek kicsiny 3116 III | bennünket fellel.~ ~Neked két hazád van: nyugaton, keleten,~ 3117 II | ujra!” Nem félted te~ A hazádat a tűztől,~ Csak pofád ragyogjon 3118 IV | rendelem.~ Hallom, hogy házadnál lenne keresztelő,~ Két fiu 3119 II | nevess!~ Hasadnak élsz; de hazádtól pénzt és munkát megtagadsz,~ 3120 IV | pusztuljon a kevély!~ A mire hazaérsz, már ott lesz a levél.»~ ~«« 3121 IV | VII.~ ~Róbert, mikor hazaért a kastélyába~ Szalagját 3122 II | A nagyszájú hazafiak.~ ~ Hagymát dörzsölsz a 3123 II | II. Hazafias költemények~ ~ 3124 III | de minek is mondja?~ Igaz hazafinak másra van a gondja.”~ ~Áh, 3125 VIII | csinálj abból uj divatot,~ S - hazafiuságot!”~ ~ ~ ~ 3126 II | nagy úr tudjon szólni~ A hazai hangokon.~ Hogy e honban 3127 I | Bizony nemes barmok.~ ~Vannak házaik a gonosztevőknek is:~ Házgyujtogatónak, 3128 IV | ideje,~ Hogy az útját vissza hazájába vegye.~ ~A hű oroszlánt 3129 II | nevére:~ Megcsalá, urát, hazáját,~ S mert bűnös volt, - meghala.~ 3130 VII | fedjetek be....~ ~ XIII.~ ~„Hazajöttem, adj egy csókot”~ Ez volt 3131 IV | hazám.~ Elfoglalnak nagy hazákat~ A mongolok, a törökök,~ 3132 IV | felkötöm a kardom:~ Királyom, hazámat soha el nem hagyom!»»~ ~ 3133 IV | abban bármi,~ Nem bántja, hazamegy gazdájához véle:~ Jól tudja, 3134 IV | gondolatra a tiboldi vár:~ Hazámnak ősi rende oh figyelj:~ E 3135 V | légynek utravalót adok.~ ~Házamnak kapuja soha sincs betéve:~ 3136 III | élhet is,~ Mink élünk a hazán.~ ~S népek hazája, egységes~ 3137 VI | megismerélek.~ ~Mindent a hazának, magadnak semmit sem,~ A 3138 IV | kiki levágta, hadd térjünk hazánkba. -~ Hadd essék át minden 3139 VIII | szónok gyertyája.~ ~Volt hazánknak két hires embere,~ A tudomány 3140 VI | boldogabb országok gyermeke!~ Hazánkon elmerengő idegen,~ Hogy 3141 II | eljövendő~ Fényét ragyogtad két hazánkra le,~ - Emlék s igéret képe - 3142 IV | Annak is épenség Pál mester házára~ Volt kedve leesni: az is 3143 III | sokat elmond mind a két hazáról~ Panaszos szép dalod; hangoztassad 3144 VII | hogy ő Ágostváry~ S apja házassága nem volt lári fári.~ ~3. 3145 VI | honnak megtörhetlen vára:~ Hazaszeretetnek kifogyhatlan tára~ A hol 3146 I | nőnek:~ S tudományunk úri házát felépitjük,~ - Bizony felépitjük.~ ~( 3147 I | népcsaládnak~ Hangja az, mely jött hazátlanul:~ Énekelni édes szülőföldről~ 3148 II | A szív, mely egy egész hazával érzett,~ Ha megszakadni 3149 I | házaik a gonosztevőknek is:~ Házgyujtogatónak, gyilkosnak, tolvajnak.~ 3150 III | nálunk nem zsellér, de hű házitárs vagy.~ ~Kegyelet őrzi ez 3151 IV | Odavezeti a trón elé a háznagy.~ ~«Hát hol kel fel a nap?» 3152 IV | országnak az útja,~ Minden háznak a küszöbe,~ S minden kenyérnek 3153 VIII | De könyvtárt az egész háznál~ Nem bírtam felfedezni.~ ~( 3154 IV | a keze ügyében,~ Mind a háztúl telt ki, nem vették azt 3155 IV | Sőt néha, hogyha a hir nem hazud,~ Sétálni itt jár a vár 3156 VIII | Hogy ottan ülsz máma.~ ~Hazudnám, ha azzal hizelkedném,~ 3157 IV | hivatkozom:~ Mit nőd mondott, hazug a vád.»~ «Megállj!» A császár 3158 IV | ilyen ösztökét;~ (Mert a hazugságot a székely átallja:~ De az 3159 III | megjelenését,~ Ah, a fecskék régi házuk el nem hagyják.~ ~Nem csalogatunk 3160 III | nézzük azt mindig, mint házunknak részét,~ Ugy várjuk lakóját, 3161 IV | De hogy az ellenség rá se hederintsen,~ Mikor ott ókumlál oláh 3162 VII | No bizony azokra sokat hederítünk.~ ~24. Verseket is irnak 3163 II | sebbel szívünk, mely be nem heged.~ ~A szív, mely egy egész 3164 IV | Én hoztam tátogó sebed hegedésre,~ Nincs szükséged másra, 3165 IV | ember, hogyha nagyra vitte.~ Hegedüjét most már ugy hordják mögötte.~ 3166 IV | virtuoz lesz, szinpadon hegedül,~ Megmutatja mit tud, mikor 3167 IV | pazérol;~ Rigolettót huzza, a hegedüt nyúzza,~ Vándor utast egy 3168 IV | Csizmája még nincsen; de van hegedűje,~ Azt majd később vesznek, 3169 IV | Kihíja párbajra, egy szál hegedűre!~ Főherczeg-fiakat tanit 3170 VII | egymástól mérföldet ezeret,~ Hegyek, sivatagok, tengerek vizei~ 3171 IV | által.~ ~Nehéz kőtömegek, hegyekből kitörve,~ Száz kéztől emelten 3172 VI | felszitja:~ Ehető drágakő a hegyeknek titka.~ ~Gépek melegéhez 3173 IV | azt a szörnyű fejet kard hegyére~ Tűzve, felemelte tatár 3174 IV(6) | mégsem piszkolta be az ujjai hegyét.~ ~ 3175 IV | Mikor ott ókumlál oláh hegygerinczen,~ Diákruhát ölt fel, - azt 3176 IV | Elrohan a hires neves Kármel hegyig~ S ott a zarándokok közé 3177 IV | Mellette a vasrúd, a melylyel a hegynek~ Tépdeli sziklaszivét napokon 3178 IV | tenger dülne~ A magasból alá, hegyoldaltól szülve,~ Iszonyú sziklákat, 3179 IV | összegyűjté válogatott hadát:~ A hegytetőrül a végét sem láthaták.~ ~ 3180 VI | egyedül~ Te őrizéd a magyar Helikont.~ ~A harczok hosszu, súlyos 3181 IV | azután egynehány azopardot~ Helybehagy, pofonnal itten kettőt hármat,~ 3182 IV | gyávát!~ ~Álljunk meg e helyben, forduljunk meg arczczal!~ 3183 III | fegyver.~ „Igaz uram van egy helyem,~ A mely maga egy árzenál;~ 3184 VIII | már a szekér;~ Én megyek. Helyembe majd jön tán másik.~ Agyiő! 3185 IV | Tálat, csebret, kondért helyére aggatta.~ Kenyeret kiszedte, 3186 IV | Emberül van, páter!» helyesli a király.~ «Jön a másik 3187 II | magyarán.~ Tisztaságban, helyességben~ Tündökölve egyaránt.~ Idegen 3188 IV | eltiport nép ujra felvirult,~ Helyét betölté népek harcziban,~ 3189 IV | kelmed ruhájába~ S felmegyek helyette király udvarába.~ Meg is 3190 VII | vizen;~ (Ha elfogynak nő helyettük,~ Kár csupán a tépett montúr)~ 3191 III | Spanyol csizmákba mórokat~ Helyez krámpuszok gyanánt,~ Inváziók 3192 IV | elől, hátul, főbe~ Míg helyreáll a becsület -~ Az igazi, 3193 V | örökké beszélnek;~ De arról a helyről, hova lelke lejár,~ Csak 3194 I | ékes város, be sok csinos helység~ Emelkedett e szép darab 3195 IV | Valamennyi csupor, fazék a helységben,~ Azt mind elrakatta a mezőn, 3196 IV | széket,~ Félretakarítnak, helytágitás végett,~ Kintornát az ajtó 3197 IV | lehetnek;~ Szent Péternek helytartója~ Lehet a Vaticán foglya;~ 3198 IV | elpusztulnak is,~ Nem érzeni. Támad helyükbe más;~ De várakon ha fordul 3199 IV | tépi körmeivel;~ Földön hemperegnek, egymás vérit ontva;~ Erős 3200 IV | Egymást felhajgálva, egymást hempergetve,~ Néző főuraknak lett erre 3201 IV | tánczol,~ Felszöknek a légbe, hempergnek a porba,~ Dulakodva egymást 3202 IV | mint a kis macska hátán hempergőzött;~ Róbert a játékán bámulni 3203 IV | királyt s a bálványt.~ ~Hemzseg az izzadó nép a szörnyű 3204 IV | Le mind egész szegény Herákleszig~ De még Pallasz sem megy 3205 IV | Elkezdve Zeüszön s jó Hermeszen,~ Le mind egész szegény 3206 IV | nyomban.»~ ~««No ha kend csak herold, úgy maradjon hátul!»»~ 3207 IV | vagyok csak a királynak heroldja. -~ Mátyás diák pedig, úgy 3208 V | sohase feledett.~ Arczrózsája hervadt, szemlángi kihaltak,~ Csak 3209 IV | feleleted?» -~ ~«Te vagy a hetedik!» kiált erre Klára,~ S belemarkolva 3210 IV | Milyen vidámság volt!~ Hetekig sem jöttek ki a mulatságból.~ 3211 IV | várjad:~ - Van kardod és hétezer vitézed...»~ ~Herbert vitéz - 3212 IV | kihallgatásod mához egy hétre lesz,~ Ha készen vagy vele, 3213 IV | nekem már otthon feleségem hetven.~ Mindenféle népből; csak 3214 IV | Neki iramodik Klárának nagy hetykén;~ Kezében nagy hosszú lófarkas 3215 IV | megváltozott a föld már.~ ~Óriások, hév mocsár lakói,~ Szárnyas 3216 IV | Gyergyónak.~ ~Az ütközet heve késő estig tartott:~ Egészen 3217 VIII | dörzsölte,~ A szerelmi vallomás hevében,~ A míg egyszer lángra lobbant 3218 IV | drága gyöngy~ A pusztában hever szét.~ Repül a mén a síkon.~ ~ 3219 VIII | varrnak.~ De a terv még heverészne,~ Mert itt sincs senkinek 3220 IV | Ezerhétszáznyolczvan tatár hevert ottan~ Lezúzva, leszúrva, 3221 VI | deli szűzek~ Felgyúltak hevétől a mennyei tűznek.~ Látták, 3222 IV | Majd ha a nászzene tánczra hevit!~ ~Nászzene hangjainál repül 3223 III | alighogy kifakadt.~ ~A hévmérő kényesője~ A zéruson mind 3224 VII | 1868.)~ ~„Talpra magyar! hí a haza!!”~ Hohó! hát a hatósági~ 3225 IV | Átszőve virággal, - arany, hiaczint,~ Tarka kavicsmozaik belseje~ 3226 IV | nem volt köztök:~ Csak te hiányoztál: te, a nőstény ördög!”~ ~„ 3227 IV | észrevette,~ Hogy Bente uramnál hiányzik a mente.~ A vőlegénykori 3228 VI | nem, hogy hizelgjen~ A kor hibáinak, a rosz divatnak,~ S visszhangot 3229 IV | mily ferde én vagyok~ És hibákkal teljesteli.»~ ~«Megölettem 3230 VI | torló büntetését,~ Sújtsa hibánkat és javítsa azt,~ Mutassa 3231 IV | itéletet:~ A melyik nagyobb hibás volt,~ Ekklézsiát fog követni:~ 3232 IV | ifju délczeg bajnok mit hibáztál,~ Hogy ide száműznek? -~ ~ 3233 IV | Még a miatyánkot is el-el hibitja.~ S mentől közelebb jön 3234 IV | Mert büszkék ám a hidalgók,~ Büszkébbek az angol lordok,~ 3235 II | A nap egy hő sugárral hidegebb;~ Egy árnynyal gazdagabb 3236 IV | Végül a malomgát átjáró hidjára,~ Odahelyezkedék jó Puskás 3237 IV | gyorsan előszöknek.~ ~Sirvájó hiéna, aranyfarkas, sakál,~ Mind 3238 IV | véletlenül ki,~ Tele firkálva hieroglyphokkal,~ Melyek rejtélye meg nem 3239 VII | mondják, hogy megéltem.~ Ne higyj nekik: alszom, alszom.~ ~ 3240 VI | S hogy hallja minden, s higyje, hogyha hallá,~ Hogy nincs 3241 IV | hamus fazék, hasadt!~ Hadd higyjék, hogy ágyú, kiki vastag 3242 II | Egyenlővé tesz a halál...~ Ne higyjétek, ez nem igaz!~ Élt ez évben 3243 IV | codex nélkül.~ Országgyülést híhat össze,~ Hol ő maga itéli 3244 IV | panaszolja be a Gellért hegyet?~ Híhatja biróhoz! Azt mondja: «nem 3245 VIII | rövidültét~ Várja az idő hijában.~ ~Ha a pókok hálót fonnak,~ 3246 IV | nem volt János, mégis volt hijános.~ «Három ilyen kérdés! dió 3247 IV | csak későre veszik észre híját,~ Annál jobban nyargal, 3248 IV | Gyergyón egy férfi, úgy hijják~ Rövidség okáért: a jó „ 3249 IV | minket,~ Még a nyelvünket is hijjuk anyanyelvnek:~ Legdrágább 3250 IV | Pánczélban, tollas sisakkal,~ Hímvarrott selyem palástban,~ Vérteiken 3251 IV | Egyik lábáról elvesz.~ Arany himzéstől gyöngytől az~ És drágakőtöl 3252 IV | Hitvesétől volt egy hímzett övszalagja,~ Most azt az 3253 II | barátod~ Majd kisegít a hinárból:~ Ugyan szép hasznát látod!~ ~ 3254 IV | a muzsikustól?~ «Be kell híni azt a werklist!» mondja 3255 IV | Az ellenkezőjét nekem se’ hinnék el. -~ Nem nyeli az el, 3256 VII | így nem volna, tán el se hinném ezt.~ ~A fekete szemét hogy 3257 IV | kiáll,~ Azt már ugy kell hínom, hogy «fölséges király!»~ ~ 3258 VI | nemzetünk nevét,~ S port hinte rá, hogy meg se lássa többé.~ ~ 3259 II | Félszázad feledett - a dicső hír emlit örökké!~ ~ ~ ~ 3260 IV | ősi vár~ Minden zugának hír-emlékeit,~ A bibor szőnyegek felett 3261 III | agyonverünk.~ Hogy a külföldön ily hirben álltunk~ Azt nagyján neked 3262 III | alkotmányunk:~ A világnak ezt hirdetéd~ Oh liebe allgemeine Zeitung!~ ~ 3263 III | ruthén, szlovén népnek~ Hirdetjük a közös összetartást szépnek?~ „ 3264 VI | A honni nyelvnek ihlett hirdetője,~ Kinek szivében ég az égi 3265 III | harczos dicsőségünknek~ Hirében volna valami.~ Üres dicsekvés 3266 III | magyarnak~ Sem dolmányán, sem jó hirén semmi folt.~ ~Legyen úgy, 3267 IV | mely Idvezitőnk csodáitól híres:~ Még ma is megható szent 3268 IV | hadd vigye el Isten szent hirével!~ Ha nem hallaná az ember, 3269 III | minden elveszve?~ „De iszen hirlapnak nincsen nálam neszi:~ Igaz 3270 III | magában elkészül”.~ ~Tehát hirlapokban küzdünk, igyekezve~ Megmutatni, 3271 VIII | Péter testamentoma.~ Sőt hirlik, hogy a magyarnak~ Százezer 3272 IV | levágta: én vagyok~ Utolsó hirmondója.~ Nézd ottan füstöl a rom.~ ~ 3273 IV | A ki elfuthatott onnan hirmondónak~ Képpel sem fordult az ezután 3274 IV | a mente.~ A vőlegénykori hírneves ékesség,~ A mit arra tart, 3275 III | első fecskéi.~ ~Első két hirnöke melegebb napoknak,~ Első 3276 III | boldogabb évszak előre küldöz,~ Hirnökül, hogy a várt napok jőni 3277 IV | egészen veres lett~ E rosz hirre. Fordult vissza.~ S a mint 3278 IV | bánj vele csendesen,~ Hogy hírt rólunk ne vihessen,~ Vágd 3279 IV | véka megé.~ A leghivebb história-irók~ Azt mondják, hogy arczszine 3280 III | dicsekvés a mit kiabáltunk,~ Historiád másról tanít,~ Oh liebe 3281 III | boszorkányokat égetünk,~ S vámpyrt hiszünk, azt is hiszed.~ Hogy ököljog 3282 VIII | Jankó;~ Választottját úgy híták hogy Janka;~ Nem volt ugyan 3283 IV | sem tartá fenn, egyedül a hite.~ Hogy Isten, a kiért magát 3284 III | között járván~ Buzditjuk hitében, és nem hagyjuk árván?~ „ 3285 VI | Még a „libertas”-t is a hitel piaczán.~ ~És nem pihenünk 3286 V | elhajíták,~ S biztosító-, hiteladó-~ Intézetekben fogyasztják -~ 3287 III | komolyabb eszmék, vasút, hitelbankok,~ Gazdaság; most ezek adják 3288 VIII | lehet nagyon sok:~ Azt a hitelezők építék,~ Emezt pedig az 3289 IV | meglesék?)~ Jaj, csak erős hitet adjon~ A nőknek a kegyes 3290 IV | no az nem ér semmit)~ De hitét veszik, hogy nem beszél 3291 IV | hazát a föld~ Még nem adott: hitetlen, hontalan.~ ~Mint égő meteor, 3292 IV | készti, emléket szerez,~ S hitével harczra hivja a halált;~ 3293 IV | keresztes tábor:~ Helyre állt a hitök a főpap szavától;~ Látták, 3294 VI | országából mi a világra hítt,~ Hívták száműzésnek, nehéz 3295 IV | a tatárfutásnak. -~ Így hítta a magyar, s valljuk meg 3296 VI | martir-arczot vágva,~ Nem hittak segélyül torló ellenséget~ 3297 VII | emlékezik e névre?~ Petőfinek hítták, vagy mi?~ Sok megváltozott 3298 IV | vagy mindig a gondom.~ Azt hitted tán hogy a férjed~ Ki tudja 3299 IV | te én nekem, én neked úgy hittem.~ ~Ülj le az ebédhez: asztalod 3300 IV | néztünk, s mostohánk levél!~ Hittük: aranykor kezdő napja lészsz;~ 3301 VIII | sok gyáva népet:~ Ezek a hitvány ujságok,~ Ezek közt sincs 3302 IV | a kastélyába~ Szalagját hitvese nyakában találta!~ Elbámult 3303 IV | válaszul~ Nyalábra kapta perlő hitvesét.~ Megcsókolá jobbrul, balrul, 3304 IV | nyakadra ismertető jelet.»~ ~Hitvesétől volt egy hímzett övszalagja,~ 3305 IV | makszit:~ A szegény ártatlan hitvesre haragszik!~ Dul ful! zsörtölődik, 3306 II | Fizethet a párttéritő.~ S hiusága az apáknak~ Koldúsbot lesz 3307 IV | távol város tornyát meglátni hiúz-szem:~ Mehet ott az ember torony 3308 IV | halálfájdalomban,~ Mintha híva szólna: «Ember, segíts rajtam!»~ ~ 3309 IV | Ne mond tovább.~ ~Istent hivád? Legyen jelen.~ Döntsön 3310 IV | nőruhás alak: fiú!»~ ~Istent hivám! - szólt, s a vasat~ Azzal 3311 IV | S felkölti szerelme hivása az alvót,~ És megjelen éjféli 3312 IV(13)| székelyt, a ki a király hivására lovon ment a hadjáratba, 3313 IV | nekik szólni?~ Kisértet hivásra mit tud válaszolni? -~ « 3314 III | legszorgalmasabb alvó,~ Annak lesz a hivatal jó,~ Ki soha semmit se tanul,~ 3315 V | ajtaját én nyikorogtatom.~ Hivatal-betöltés az én vállalatom.~ ~Én felelek 3316 IV | reá a szép lány, s egy kis hivatalka.~ Pálnak is kezében van 3317 IV | Nem kapok én semmi fényes hivatalon!~ ~Hanem azt nem bánnám, 3318 IV(11)| Olyan hivatalos méltóság, mint a főispánoké.~ ~ 3319 IV | tudós Galeottit azonnal hivatja:~ «E két vadat itten, világ 3320 IV | nem ölheted!~ ~Én Istenre hivatkozom:~ Mit nőd mondott, hazug 3321 IV | Hogy be ne jöhessen rajt hivatlan vendég,~ «No most mutasd, 3322 III | se tanul,~ Az be is jut hivatlanul.~ ~Kinek egyetlenegy gondja,~ 3323 VIII | ezt a népet,~ Testvérnek hivd, mikor jő elébed.~ Megkináld 3324 V | Nevét sem említik, ki utolsó híve,~ Azt se kérdik tőle, miért 3325 III | szeretik~ Óh a magyarnál nincs hivebb!~ Az égre is kérünk: ne 3326 VIII | megszolgálnék érte,~ Soha hívebb kebel e rangot nem kérte;~ 3327 IV | angyalvárban.~ Vele voltak a hivei~ A nobilik, ketten hárman.~ ~ 3328 III | Áldozatot hoz két kézzel,~ Hiveinek igaz atyja,~ Hazájának hű 3329 III | a jutalom~ Érje eztán a híveket;~ Veritéktől ázott földön~ 3330 IV | Éjfél az idő, jer alunni hivem!~ ~Jer vélem alunni lakomba! 3331 IV | ilyen nagy varázsló.~ ~Szép hives patakhoz vezeté a serget,~ 3332 IV | szerez,~ S hitével harczra hivja a halált;~ Sírját tuléli, 3333 IV | távozó gályát!~ Tusakodni hívja a tenger dagályát!~ ~Bámul 3334 IV | a góbé: «Hát kiedet hogy hívják?»~ «Ha tudni kivánod, nevem 3335 IV | Fogjátok el e vakmerőt!~ Hivjátok a császárt ide,~ Hadd lássa: 3336 IV | fajzatom. -~ Ha csatára hívnak, felkötöm a kardom:~ Királyom, 3337 VI | sorozatja~ Követte zászlóid. Hivó szózatára~ Tárogatóidnak 3338 VI | országából mi a világra hítt,~ Hívták száműzésnek, nehéz koporsónak~ 3339 IV | A fejét lehajtá szépen hizelegve,~ A lovag kezéhez nyaldosott 3340 III | Osztrák birodalom,~ Husz évi hizelgés kiált:~ „Tányérod hadd nyalom!”~ ~ 3341 VII | lenni!~ Nem hallani, csak hizelgést.~ Nem beszélni soha mással,~ 3342 VI | ez oltár!” És nem, hogy hizelgjen~ A kor hibáinak, a rosz 3343 IV | zengő békák,~ A legőszintébb hizelgők.~ S mikor itten fejedelmi~ 3344 IV | igy a nő~ Szól Fernandnak hizelgve,~ A mig nyilát küldi reá~ 3345 IV | nevet.~ ~Nem szól belőlem a hizelkedés:~ De olyan arcz, mint a 3346 VIII | máma.~ ~Hazudnám, ha azzal hizelkedném,~ Hogy örülök rajta;~ Én 3347 IV | nagy őszinteséggel. -~ ~««Hja biz édes mézem, jó Mátyás 3348 VIII | Pedig dehogy tartod!) egy hó mulva~ Kiteszik a széked.~ ~ 3349 VI | szenteltél~ Küzd, épít és terjed, hódít és elfoglal,~ Mi halottnak 3350 VI | vannak!~ - Ám ősi nyelve hódításait~ Az élő földre irta szellemével.~ ~„ 3351 VI | a dicsők nevével,~ A kik hódítottak a múzsa lantjával,~ Költő 3352 III | megszállja?~ Fegyverrel hóditsa-e meg?~ Vagy elég lesz szóval 3353 VI | egy hazát teremt,~ Ennek hódol, áldoz e földi Istennek,~ 3354 IV | hagyján a kincs~ De elrabolta hölgyed.~ Most fuss lovag, és érd 3355 IV | hány a vas.~ Szép Kinga hófehér keze~ Marokkal átszoritja 3356 VIII | sem soká tart a.~ ~Ha egy hóig meg nem tartod a szék-~ 3357 IV | keziben az aczél!~ ~Távolban a holdsugártól elöntve~ Meglátszik a Bábel 3358 IV | Kárpitját széthúzzák gyűrüttartó hollók, 17~ Tetején korona, melyről 3359 IV | férfit itt hagyta - levágva - hollóknak.~ ~A hová egyszer az a lábát 3360 IV | Vágd ki nyelvét és vesd a hollónak.»~ ~A bakó tett, a hogy 3361 IV | az a nagy palota a gyürűs hollóval,~ Mi a többi közül kimagaslik 3362 III | utczákat:~ Nem hogy jövendő „holnapot”,~ De mai napot se látok;~ 3363 IV | csak!~ Némelyik körül már holtakbul van rakva~ Sáncz, kiket 3364 IV | örül-vigad.~ ~Ez a pohár a holtakért!~ Aludjanak szépen, soká!~ 3365 IV | a hőst mink ketten.~ Én holtig. - Az uj nászéjig az özvegy...’~ ~ 3366 IV | az hajh nem aczél!~ - A holtnak az álmot! A szivnek öröm 3367 IV | azopardok2 jobbra-balra dülnek:~ Holttestek halmán át egy oroszlán rohan~ 3368 IV | takarva.~ Belül titokteljes homály susogása:~ Szőnyegek suttognak, 3369 II | az elfeledés~ Önkereste homályában, -~ Annak tárva nyitva állott~ 3370 IV | felruházta vele.~ Csűr, hombár és pincze lett azután tele.~ ~ 3371 IV | Régi s ujabb bölcsek: Homér, Shakespeare szobra~ Mezetlen 3372 I | A hagyomány tudakozza Homérrul~ Azt, hol született, s ahol 3373 IV | illik igen szépen~ Tiszta homlokára. -~ ~Oh dicső elődi voltak 3374 I | otthona, a hová gondterhes~ Homlokát lehajtsa, mind e mai napig.~ 3375 I | Hanem meg is érdemelve,~ A homlokon úgy ragyog.~ Tüneményes 3376 IV | asszonynyal szembe,~ S mit ér két homogén szivnek rokonszenve?~ - 3377 IV | Felül a nap, alul meg a homok éget. -~ ~Napokig utaztak 3378 III | Megpróbálta a fél-hold,~ Hogy honáért küzdve, e nép~ Megtört, 3379 IV(13)| lovon ment a hadjáratba, egy hónapig a maga költségén: más adót 3380 IV | kitaláljuk tán:~ Idejét a négy honatya,~ Hogy nem töltötte bután.~ ~ 3381 V | Bismarkról~ Pesti Naplóba vagy Honba?~ Épen neked való volna~ 3382 I | dolmány, régi kalpag~ S kik a honért éltek haltak,~ Feltámadnak 3383 VIII | szürkül a szakállam,~ A honestas lassan beköszöntget nálam;~ 3384 I | kit dicső költőnk~ Első honfivá tett szép dalán~ Most kimondja, 3385 IV | általjárta.~ Ő vala az első, ki honfoglaláskor~ Zászlóját kitűzé a Zoborra; 3386 VII | lojális honpolgár:~ Csak közös honhoz van jussa. -~ Pálffy Berti 3387 IV | nemzedékre száll.~ Meglátta távol honja bérczeit.~ ~ S akkor leszállt 3388 IV | Az udvarnál magát kezdi honn találni,~ Az érdemrendekben 3389 II | Oly magasra, mint az ég;~ Honnan őtet minden ország,~ Minden 3390 III | nem lelek.”~ ~Hát ez mi a hónod alatt?~ Felhívás? proklamáczió!~ 3391 VIII | beköszöntget nálam;~ Ilyenkor a honor elkelne már szépen,~ Meg 3392 IV | Szolgáld meg tánczoddal most a honorárjad.»~ Juczi megragadja a kintorna 3393 I | nevel jó embert és igaz honpolgárt,~ Ez alapja minden nemzet 3394 IV | törő~ Ellen fajából lett uj honrokon.~ ~Haragba jött a daemon, 3395 VI | Magyarország földén;~ A honszerelemnek nincs már börtönajtó;~ S 3396 IV | Az istenihlet, a szent honszerelm,~ Az mindig él, és mindig 3397 VIII | Lehet derék hűséges hazafi;~ Honszerelme, - bármi nyelven szóljon, -~ 3398 IV | Még nem adott: hitetlen, hontalan.~ ~Mint égő meteor, lángolva 3399 IV | diadalom!~ ~Kell majd a sok hópénz18 a nagy hadseregnek:~ Hadjárás 3400 IV | hajfürte, fehér keble halmán~ Hóra hullott kigyó. Félelem rá 3401 IV | vagy egyedül:~ Két életet hordasz a sziveden belűl:~ Jobb 3402 IV | sertés-konda.~ Szuszékbul, hordóbul szélylyel dült a donga.»»~ ~ 3403 III | botjai,~ ~Ittasság! Itten hordozák~ Sáros zászlóidat,~ S elhulltanak 3404 VIII | megkapom, soha nem vetem le:~ Hordozom magammal, vele alszom éjjel.~ 3405 IV | mi itt elvesztünk,~ Híven hordozva keresztünk~ A harcz huszonheted 3406 IV | fogadom el ezt,~ Van a kit hordozzak, otthon házi kereszt.~ Hanem 3407 VI | hálából kincsét mind e helyre hordta.~ ~Körül vihar dúlt, villám 3408 IV | asszony, ha már egyszer horkol.~ S mind annak okai kaszinók 3409 IV | Mikor utoljára megöleli hőse;~ Gondolja szivében: nem 3410 II | csatáztak,~ Az eszmének hősei hordtak ott.~ - Üdvözöllek 3411 VI | neve nemzet.~ ~S a szellem hősének nem kell a kiváltság,~ A 3412 IV | Guadalquivirnak partján~ Napestig hősleg harczola.~ A harcznak alkonyatján~ 3413 IV | szép nő miatt a portugál~ Hősnép egymásra támad.~ Aben Chamot 3414 IV | Unos-untig. Annyi a vers~ A hősökről, mint a polyva!~ - Már a 3415 IV | Nyergét zsákmányul terhelik~ Hősökrül tépett érmek.~ Megvívta 3416 IV | Jer ülj mellém. Te nagy hősöm,~ Ki az angyalvárt bevetted.~ 3417 IV | négy széles falra széliben, hosszában~ Művészien festve egy-egy 3418 IV | kezükben,~ Szájukban még hosszabb ének.~ Az igazi, a törzsökös,~ 3419 IV | asszonynyal tánczol szoba hosszat,~ A melyik a férfi, rikkant 3420 IV | Majd mély dörmögéssel hosszúkat sóhajtva,~ Fejét egészen 3421 IV | Leng fürteiről kigyózva le hoszszan.~ S még boldogabb óra, mely 3422 IV | ott nyüzsög és kalatyol;~ ~Hoszszuképü kisértetet~ Arczfintorával 3423 VIII | belepve virághóval,~ Piros hóval a baraczkfák,~ Az orgonafák 3424 IV | hálálkodj! szól hozzá a király:~ Hozd a másik tálat, étekfogó! 3425 IV | jó, hogy két mentét nem hozék magammal!~ Budán a másikat 3426 IV | Bolond vagy - csak te hozhatod.»~ ~A dőre hull két térdire,~ 3427 IV | S nem várta volna, míg hoznak hozzá kalánt.~ ~Hát egyszer 3428 IV | minden nyelvén~ Alleluját, hozsánnákat~ Kiáltának a győztesnek,~ 3429 IV | Titok volt, a férjnek sugva hozták. -~ „Tréfa volt az egész, 3430 IV | kisírva kedvire magát,~ Hozzáfogott a bűnrovás zöméhez~ S meg 3431 IV | parlag;~ Embernek, állatnak hozzájárulhatlan:~ Nyilása lefelé mélyed, 3432 II | az égbe megtért,~ Az ég hozzánk talán irgalmasabb!~ ~(1860)~ ~ ~ ~ 3433 I | megfáznék, ellopnák, vagy épen~ Hozzátennének - és kár történnék benne.~ - 3434 IV | Döntsön az ő itélete.~ Hozzátok a tűzes vasat,~ Meglássuk, 3435 IV | sarunak, csizmának;~ Csak hozzávaló bőrt görögök adnának! -~ 3436 IV | erdő bokor felett:~ Mit hozzon hát néki? Megvan a felelet!~ ~ 3437 IV | Tálaltam galambom! mig el nem hül, jőszte!”~ ~Nem vár két 3438 III | kályhánál is fázik.~ Szövetsége hüléséről~ Panaszkodik egyik-másik;~ 3439 IV | kimond.~ ~Bolond az, bamba és hülye.~ Pofája torz és háta púp.~ 3440 VIII | nagyon jól vigyáznak;~ Bárha hüsre teszik, meghüléstől őrzik,~ 3441 VIII | Kenyér és szalonna.”~ ~„Hugocskáim megszokták már~ A czukrot 3442 IV | tovább eblábol.~ ~De te édes hugom, jó Puskás Kalára,~ Te ne 3443 IV | én - s hozzám a nőm.~ Mi hűk vagyunk; Isten veled!»~ ~« 3444 IV | leszúrva, összeapritottan.~ Hulláikat rakták szörnyü nagy halomba:~ - 3445 IV | S beledobná magát Duna hullámába,~ Mingyárt ott volna, hol 3446 IV | ordítása végig~ Gördül a hullámon. A hajón csak nézik!~ ~Akkor 3447 IV | tengerbe,~ S úszik, talpaival a hullámot verve:~ Elakarja érni a 3448 IV | Róberttel elindul a gálya,~ A hullámzó tengert bámulja, vizsgálja;~ 3449 IV | rózsabokor rajt öszszeborul,~ S hullatja viragit hamva fölé...~ - 3450 II | magyar vére!~ ~S mintha égből hullna a pénz,~ Úgy pazalják; nincs 3451 VI | S a vész szétszórta a hulló levélt.~ ~Balsors kitörlé 3452 IV | fehér keble halmán~ Hóra hullott kigyó. Félelem rá nézni!~ - 3453 IV | Vérengző csatában együtt hulltak porba.~ Mind oly délczeg 3454 VI | Fáy András halálára.~ ~A humor és vígság istennőjét mi 3455 VIII | VIII. Humoros költemények, furcsaságok, 3456 IV(17)| A Hunyadiak czimere.~ ~ 3457 IV | S mintha jól ismerné Hunyady Mátyását,~ Hogy csak kézzel 3458 VIII | mást mond,~ Még a ki csak hunyorít is~ Az is mind hazaáruló.~ ~ 3459 IV | ott tört be hol akart:~ Hurczolta szőrpányván rabságra a magyart.~ 3460 IV | házi gazda?~ Lankadt hárfa hurja hangtalanul pendül:~ - Ki 3461 IV | kis jó pecsenye,~ Egy kis hurka, kolbász, s más gyönge csemege;~ 3462 IV | már vissza;~ De nyakát a hurok annál jobban húzza.~ A kötél 3463 IV | barna folt ki vére itt?~ ~Hűs termeken viszhangzik a beszéd,~ 3464 IV | nagy állat tartása?~ (Mivel hús dolgában ott szüken valának;~ 3465 IV | mindég telik,~ Az a székely hűség; azt most is viselik.~ ~ ~ ~ 3466 IV | ered,~ Az egyik, a kinek hűsége angyali,~ A másik meg, a 3467 IV | Megindult a király: «Nagy a te hűséged!~ Ehez mérve meg is jutalmazlak 3468 IV | veszélyben forog az ország~ Hűségemet hozzá s hozzád, -~ Jó a 3469 IV(7) | Zsirt, szalonnát, húst a főzelékre rakni úgy mondja 3470 IV | ketten, hárman,~ Aztán tizen, huszan, végre egész csata:~ Valamennyi 3471 IV | grófhoz! ott várnak vagy húszan.”~ „Menj pokolba! Most a 3472 IV | magyar, horvát!»~ - Sátán húszezer törökkel volt ott; ...~ - 3473 VII | szultánnak lenni!~ - -~ Huszonhárom szultán közül,~ A kik ültek 3474 IV | mozdult e szóra.~ Szól Bakics huszonhatod nap:~ Embereknél nincs segitség;~ 3475 IV | pénzen,~ Ugy a király ára huszonkilencz lészen.»~ ~Ez is jól volt 3476 IV | Mátyás, a bán hős várnagyja,~ Huszonötödik nap így szólt:~ «Szolgám 3477 IV | Ő maga előre, nagyot is húz menten~ A korsóbul, s aztán 3478 IV | Gyer elő kintornás! Ne húzd, hanem járjad!~ Szolgáld 3479 IV | udvaronczféle~ Halálsápadtan huzódott félre. -~ Mi lesz ebből? 3480 IV | pokolba! Most a szeretőmnek húzom!”~ Solo virtuoz lesz, szinpadon 3481 IV | Siratták apáink, a kik végig húzták.~ ~Minden rosz szomszédunk, 3482 IV | nyakát a hurok annál jobban húzza.~ A kötél végét meg Puskás 3483 IV | neje,~ Haza futott apjához Hyppiáshoz~ És válópert inditott férje 3484 IV | Itt járt nem rég a hires Ibicus~ És hangversenyt adott. 3485 IV | meglátja. Hát pedig~ Az útban Ibicust agyonverék,~ Zsiványok, 3486 IV | hallani.~ Csak egynek áldozik: Idaliának.~ No Aphrodite nem panaszkodik;~ 3487 III | elharapjuk~ Az utazónak idebent.~ Hogy mérget (sőt paprikát!) 3488 VII | Óh mily rövid az emlék idefenn;~ Milyen jó hogy mély földbe 3489 III | élünk,~ Hogy megnyúzzuk az idegent,~ Hogy az orrát menten elharapjuk~ 3490 IV | nyilát küldi reá~ Aben Chamot idegje,~ S torkán üté keresztül.~ ~ 3491 VIII | divat? csak nem járok~ Az idei »dzsekk«-ben”~ „Mondok egyet, 3492 IV | Róbert lovagnak is eljött az ideje,~ Hogy az útját vissza hazájába 3493 IV | volt az olvasója,~ S háboru idején kard is csüggött róla.~ 3494 IV | Könnyen kitaláljuk tán:~ Idejét a négy honatya,~ Hogy nem 3495 IV | a lábán~ «Ki innen! nem idevaló!»~ A ki friss tetten kapatott:~ 3496 IV | poétákbul,~ De még több idézet a szent profétákbul,~ Saját 3497 VI | kérni:~ Miért ez oltár? ezt idézi majd.~ ~Miért ez oltár? - 3498 IV | Áldassék az Isten mind örök időben!»»~ ~- «S ki az a szomszédod?» 3499 IV | kétfelől mindjárást:~ ««Jó időért a tál fenekét tisztán lásd!»»~ ~«« 3500 VIII | tartották:~ Nagyon régi időjel ez.~ Diplomaták - vagy mit 3501 VIII | Időjóslatok.~ ~Ha Gyertyaszentelő napján~ 3502 IV | Tán boldog is volt, jobb időket látott,~ Forró szívet, enyelgő 3503 IV | kitörve,~ Száz kéztől emelten idomulnak körbe:~ Tudósok elméje, 3504 IV | birta emelni;~ Tengernyi időnek kellett már eltelni!~ ~Azt 3505 IV | a Genezárettel,~ A mely Idvezitőnk csodáitól híres:~ Még ma 3506 IV | Itt már uj világ van; ifjabb kor divatja~ Rendezé a termet 3507 VIII | gyöngyvirágot~ S osztogatják az ifjaknak,~ Egy-egy csomót tiz krajczárért.~ ~ 3508 VI | S ápolgatád, míg ujra ifjudott.~ ~S mit fegyver veszte 3509 IV | alá!~ Szép asszony, ime igazad van.»~ ~«Sok társam e házban. 3510 VIII | igaznak esküdje kend;~ Ha igazat mond a jöttment,~ Az ellen 3511 VIII | hogy ütlegelt,~ Kerepesi igazgató~ Bánja ténor s primadonna~ 3512 IV | az, a kit keresek:~ Nem igazitanál útba egy keveset?»»~ ~«Nem 3513 VIII | nagy ur egyet füllent~ Azt igaznak esküdje kend;~ Ha igazat 3514 II | becsületes jó népet,~ Mely igazságért sovárog,~ Forrás helyett 3515 VIII | Konstituczió, vagy ikes ige;~ Költészet, vagy megyei 3516 II | hazánkra le,~ - Emlék s igéret képe - állsz előttünk,~ 3517 II | hozzád legközelébb,~ Azt igéri, hogy feltámaszt;~ Hanem, 3518 I | édes drága nyelvén~ Egy igét ki nem tudsz ejteni!~ ~Jártál-e 3519 III | Tehát hirlapokban küzdünk, igyekezve~ Megmutatni, hogy még nincs 3520 IV | tisztán lásd!»»~ ~««Most igyunk rá egyet,»» mond Bente úr 3521 IV | Állatoknál, lélek lett szivében.~ Ihlesd őt még egyszer ajkaiddal,~ 3522 IV | élő lett belőle.~ ~Másik ihletedtől, a mi pára~ Állatoknál, 3523 VI | áldozat.~ ~A honni nyelvnek ihlett hirdetője,~ Kinek szivében 3524 IV | földön a mennyei szellem.~ ~S ihletve az álmodozóra lehajlik.~ « 3525 IV | kik ma születnek;~ Nincsen ijász, a ki az egyik falától~ 3526 IV | támad, hogy ha megtalálsz ijedni. -~ ~Gondold meg, ilyenkor 3527 IV | senkit: nagyon szelid állat;~ Ijedség helyébe támadt a csodálat. -~ ~ 3528 IV | a székely anyára,~ Hogy ijedtében szül fiat a világra!~ ~Csak 3529 IV | Világgá szalad a jámbor ijedtibe.~ - -~ A tánczos elfutott; 3530 IV | Harminczkilencz dénár. - No lett nagy ijedtség!~ ««Micsoda? hát itten szállást 3531 IV | fiát,~ Nő, gyermek, álmából ijedve, kiált,~ ’Nem! Te nem Ő 3532 III | is van mézes kalács:~ § 4-ik.~ Jó ember a Mikulás.~ ~( 3533 VIII | hétig.~ ~Konstituczió, vagy ikes ige;~ Költészet, vagy megyei 3534 II | Az 1848-iki kokárda.~ ~Keblemre tűzlek 3535 IV | vér, köröskörül fegyver!~ Illaberek, nádak, erek és bozótok!~ 3536 IV | Tiéd a nyilt virágszál illata,~ Enyim a kéj, mit eltépése 3537 IV | kedveseim, jertek!»~ Az illatos kávé, s a drága bival-tej~ 3538 VIII | zeng minden ágon,~ Dallal, illattal dús a lég.~ - De nem ott 3539 IV | mint a piros alma,~ Fejére illenék csepesz helyett csalma.~ ~ 3540 IV | S fizessék le nekik az illető részre.~ Mátyás most érté 3541 IV | apját.~ Hát ugy, a hogy illett igaz magyar nőnek,~ Mikor 3542 IV | hogy annál jobban hozzám illő lehess,~ Felel Klára, itt 3543 IV | Már hogyha szegénynek ilyenje lett volna.~ ~A róka a csukát 3544 IV | feje is szédül;~ Holnap ilyenkorig bizony meg nem éhül!~ ~Bente 3545 VIII | tanácskozási rendszert~ Ilyenmódon megegyezve hoztak:~ ~„Egy 3546 IV | Énekeli a templomban.~ Ilyent tesznek meg királynak~ Az 3547 VI | féltünk.~ ~A mióta magyar ima száll az égnek,~ A mióta 3548 IV | kéz a balt~ Támadja meg! Imádja ellenét!~ Hadd ostromolja 3549 IV | dámák~ Elhitették vele, hogy imádják.~ Ujonczokat hoztak egyszer 3550 II | tett, gondola;~ Áldozott, imádkozék,~ S meghalt, mert dicső 3551 IV | elviszi:~ S mig a király imádkozik,~ Mellé guggol Bohó Misi -~ ~ 3552 IV | most mi kínban vergődöm?~ Imádkoznál értem Isten oltáránál:~ 3553 III | hazafiság végre?~ „Miben? - Imádkozni mindennap éhomra.~ Szentséges 3554 VIII | e jó fiu magában eleget~ Imádkozott értem, - hogy soká itt legyek.~ ~ 3555 VI | halad a korral.~ ~Sokan imádnak, de kevesen ismernek,~ Kik 3556 IV | én e pusztát, puszta bár, imádom.~ Téged pedig, te rút aranycsoda,~ 3557 IV | Én édes szerelmem, örök imádottam!»»~ ~ II.~ ~Tengeren át 3558 VII | is közös ügy; direkte~ Az imádság se mehet be; -~ Csak szent 3559 VI | hát jőjj haza:~ A kit úgy imádtál, az a bálvány itt áll!~ ~ 3560 II | mennek át,~ Az rombolá le íme nemzetének~ Legféltőbb, 3561 VIII | katonának.”~ ~Kenyeremnek javát immáron megettem,~ Harmincz és egynehány 3562 VII | eztán adóztatni?~ ~7. Ez in principio népszavazat lenne,~ 3563 IV | egygyel, de mingyárt párjával inditja.~ - Nem elég. - A Gellért 3564 IV | Hyppiáshoz~ És válópert inditott férje ellen.~ ~Az archonok 3565 IV | szereténk őt!~ Sok deli hős indula szavára;~ - ‘Dus lakomám 3566 IV | honszerelem.~ ~Vad, szörnyü indulat, ha féke nincs;~ Közel, 3567 IV | pápa rokona volt,~ S jó indulattal iránta~ Megtehette biz azt 3568 IV | temetettnek vélték.~ ~Nyomában indulnak a hű oroszlánnak:~ A rejtett 3569 III | Ezernyolcszázötvennyolcz:~ Ingadoz’ sok magas polcz.~ Ezernyolcszázötvenkilencz:~ 3570 IV | Minden király koronája~ Ingadozhat, az enyim nem. -~ A görögök 3571 IV | ez? E bizony pecsenye!~ Ingerkedik vele apraja-kicsinye.~ Róka 3572 V | volt hajdan.~ Nagy esést, inséges esztendőt átéltem,~ Az telt 3573 IV | barna lé,~ Minőt a spartai inségesek~ Szürcsölnek a leves intézetekben.~ 3574 VII | 28. Én többet akarok! Installáljuk még ma.~ Ennek dicsőségét 3575 IV | Erényedet ne védelmezd.~ Egyet intek s a kihez hű~ Maradj, férjed 3576 IV | felforditott tenyerével intett,~ A miből a varga megérthetett 3577 III | van a hazafiság”.~ ~Igaz, intézetink, az akadémia,~ A szinház, 3578 IV | reakcziót teremt,~ S ha már ugy intézte náluk a ferde rend,~ A míg 3579 VIII | várakozhat:~ Te mingyárt az első intrádára~ Kvártélyt, fizetést kapsz.*~ ~ * 3580 III | Helyez krámpuszok gyanánt,~ Inváziók krámpuszával~ Deríti fel 3581 III | piláf~ Nagyon tetszik az ínyének,~ Megpörkölve jól bográcsban~ 3582 IV | Magának, lovának adnak enni, inynya:~ Úgy gondját viselik, mint 3583 VIII | Mikor a toll perczegve ir.~ ~„Alázatos véleményem”~ 3584 IV | egy fiatal legény;~ Neki iramodik Klárának nagy hetykén;~ 3585 IV | rokona volt,~ S jó indulattal iránta~ Megtehette biz azt neki,~ 3586 VIII | szolgám:~ Mind elhidegült irántam.~ ~Magam voltam, magam laktam,~ 3587 IV | Mehet ott az ember torony irányába,~ S találhat jó szállást 3588 IV | Folyt vér: a szél minden irányiból~ Az uj nép ellen uj vész 3589 IV | kiknek szeme ránk van~ Irányozva mindig hideg piros képpel. -~ - 3590 IV | szépen körül.»~ Megirta az irást, meg is pecsételte,~ Ékes 3591 IV | kedvedért~ Velem bűnössel irgalmat!»~ ~«- Én megölettem öcsémet, -~ 3592 IV | parancsolták. -~ «Hogy urának ne irhasson~ Betüiró kezét vágd le tőbül.»~ ( 3593 IV | megszomjazik, elhordja az irhát!»~ Gunyolták Róbertet a 3594 IV | izé elárulá,~ Hogy azt nem irhatá más mint, Lais,~ Sőt rajtakapták, 3595 IV | agyonverék,~ Zsiványok, vagy irigy criticusok.~ - Aztán goromba: 3596 III | Munkás kezeit feloldd:~ S nem irígyel aztán többé~ Sem francziát, 3597 IV | Kávét az asszonytól ne irigyeljétek,~ Hisz annak az «vigasz, 3598 IV | tüzben meg nem ég.~ ~Sátán irigyen bánta rossz müvét:~ «E szikla-nép 3599 V | tavaszodik a boldog természet.~ Irigylém a koldúst, kinek nincs hol 3600 IV | koldusbotot~ Elcserélik - irigységből!~ Meg a kik a templomlépcsőn~ 3601 V | gyertyája megtértemkor égett:~ Irj! csinálj tréfákat, ez a 3602 III | Azt is de német poéták irják,~ Ugy forditják le magyarra,~ 3603 II | költő s tudós lelkét,~ Hogy irjanak magyarán.~ Tisztaságban, 3604 VII | szabadok,~ Azért olyat ne irjatok,~ Melyért becsukassatok. -~ 3605 III | prosit, proficiat!”~ ~Angol irlandi bifszteket,~ Szinte véres, 3606 IV | Egész magyar népből marad-e irmagnak?~ ~S valamennyi között leginkább 3607 V | hozzá egész tisztelettel~ Irnád-e, hogy most ezt hordják,~ 3608 VII | hederítünk.~ ~24. Verseket is irnak szörnyen mindenfelé.~ ~25. 3609 V | kulcsolódni vágyott;~ Nem lehet! irnom kell sok nagy furcsaságot.~ - 3610 IV | Ezer év.~ ~(Szavalta az irói segélyegylet hangversenyén~ 3611 III | édes uram.~ Ludtoll biz ez: irok vele~ Novellákat, meg verseket.”~ ~ 3612 VII | Most húsz éve, egy rab irót~ Szabadíta ki a nép;~ No 3613 VIII | kopjék az állunk.~ ~Biz az irott tudományban~ Semmi segedelem 3614 II | keresed?~ Mindegy már az írott malaszt,~ Akár több, vagy 3615 III | zsebedből itt?~ Hah sorba írt gyanús nevek!~ Komplott, 3616 IV | ezerhatszázötvennyolczat irtak,~ Szép Erdélyországban hej 3617 III | liebe allgemeine Zeitung!~ ~Irtál rólunk szép geographiát:~ 3618 I | Nem tevéd; mit rólunk írtál, nem más~ Mint gondatlan 3619 VIII | Vidéki levelet két izben irtam már;~ Viseltem okulárt, 3620 IV | apja lelküket~ Hogy azt irtózat végig hallani.~ Csak egynek 3621 IV | elrabló lovagja.~ «Óh mért irtózol tőlem?~ ~Mit sirsz a férjen? 3622 IV | Mi lesz ebből? Hisz ez irtóztató!~ Hol van ennek elég magas 3623 IV | Te nem vagy Isten, áldott Isis az;~ A földnek anyja, a 3624 V | lány, a ki csak erényes.~ Iskolák ajtaját én nyikorogtatom.~ 3625 I | termekkel;~ Katonát növelő iskolának valót,~ Mintha azt a magyar 3626 V | vagyon kövér bugyelláris:~ „Ismeri nevemet koldus is, király 3627 IV | rálehelt és monda szót:~ «Ismerj meg engem!» és a büszke 3628 IV | épen nem:~ A király kapusát ismerje kend bennem. -~ Mátyás diák 3629 VI | Ilyennek látlak én, ilyennek ismerlek.~ ~Egykor koronával kináltak: 3630 VIII | haszontalan.~ ~ ~Hát erre ki ismerne rá?~ Minden ujja veres plajbász,~ 3631 VI | Sokan imádnak, de kevesen ismernek,~ Kik leginkább hínak, hogy 3632 VII | zajongó~ Lármázókat nem ismerni,~ Oh mi szép szultánnak 3633 IV | álma nyughatatlan,~ Titkos, ismerős szó híja:~ «Én vagyok itt, 3634 VIII | Ne féltsetek ti engemet:~ Ismertek már, hogy ki vagyok?”~ ~ 3635 VII | hogy szívem ver.~ ~Nem ismertél rám az utczán,~ Azt mondtad, 3636 IV | téveszszelek:~ Tegyünk a nyakadra ismertető jelet.»~ ~Hitvesétől volt 3637 III | approbirt.~ ~Az nem lehet, hogy ispán, pap,~ Gróf, főtiszt, pressbüró,~ 3638 VIII | tánczból.”~ „- Itt van fiam, az istálló~ S tehén, borju tánczol.”~ ~„ 3639 IV | egyszer ajkaiddal,~ És a lélek Isten-arczot ölt fel».~ ~És az Úr még 3640 IV | helyén~ Kápolnát emeltet Isten-dicséretül:~ Ma is áll, a fala vénségtől 3641 IV | nézvést,~ Hogy a jámbor lélek istenadta német:~ Beszél, ha szoritják, 3642 IV | Hajh, de ez a dicső, istenáldott róna,~ De sok vitéznek lett 3643 IV | van; rajta!~ Szent Dávid Istene! Segits diadalra!”~ ~S mig 3644 VII | 15-dikén.~ ~„A magyarok Istenére~ Esküszünk!” hohó barátom!~ 3645 IV | nép~ Keblében hordja élő Istenét!~ ~Hazát teremt, s azért 3646 IV | semmit, a férfi csak férfi!~ Istenigazában tánczolni az érti.~ Csak « 3647 IV | hozta a nép ezreit,~ Az istenihlet, a szent honszerelm,~ Az 3648 I | érezünk;~ Az a dal, mit egykor istenitél~ S lelkesülni tudtál zengzetén~ 3649 VI | halálára.~ ~A humor és vígság istennőjét mi baj érte?~ A ki kaczagni 3650 VI | Csupán az olympi fényes istenséget.~ ~S templom lett, a hol 3651 VII | a feltámadásig.~ ~16. De isz oly sokáig el nem halaszthatni.~ ~ 3652 III | nincs minden elveszve?~ „De iszen hirlapnak nincsen nálam 3653 II | Legyen tőle a képed.~ Nagyot iszol, „csak bor legyék”, lelkednek 3654 IV | mélység,~ Abba beleesni iszontató rémség!~ A mentém lemaradt 3655 IV | A császárnéra mereven.~ Iszonytól Sancha Mária már~ Inkább 3656 IV | Azért oly bús, mivel nem iszsza, a medve.»»~ ~Az bizony 3657 IV | titkot felfedte,~ A halál italba bele torkoskodva.~ Meghalt 3658 IV | részegségre nem visz;~ Az italok között van tán kedvesebb 3659 IV | körmei;~ Foga is mind! Ételt, italt~ Ugy kellett belé tölteni!»~ ~« 3660 III | légyen a magyarnak~ Mind itczéje, mind pinczéje, mind a bolt.”~ ~ 3661 IV | eljutott odáig,~ A nagy itczéjéről hires Czinkotáig.~ Itten 3662 IV | tenni Fölség,~ Adass nagyobb itczét, de azt tele töltsék.»~ « 3663 IV | Hanem a bölcsessége is, -~ Itél peresfelek között.~ Mert 3664 VII | Először az executio.~ Aztán az itélet; - én tudom, hogy mi jó.~ ~ 3665 IV | Tele mind a lapok kemény itélettel. -~ - Sárga már az irás, 3666 I | az élet~ Azért minket ki itélhet?~ Jó az Isten, megsegít!~ 3667 IV | híhat össze,~ Hol ő maga itéli meg.~ (Legfelsőbb curia 3668 IV | talán vezeklés? Meg kell hát itélni.~ «Vigyék hát a jámbort, 3669 VIII | deczemberben akademiai tagságra itéltetett.~ ~No hát te is benn vagy, 3670 VIII | az oláh leány,~ A kit én itt-meg-itt láttam:~ Nem tudom, hogy 3671 IV | emberek közt is megesik az itt-ott:~ Jóltevőjét marja meg a 3672 III | poharat~ Tyukodnak botjai,~ ~Ittasság! Itten hordozák~ Sáros zászlóidat,~ 3673 VIII | Hiszen ha olyan jó nem volna itteneg,~ A szerkesztők ide mért 3674 IV | kis oroszlán, ki a bajban itthágy~ Mikor megszomjazik, elhordja 3675 IV | minket szolgálónak!~ De fejét itthagyja - czinegefogónak!”~ Ezekre 3676 IV | Ékes mondásokkal egy egész ív telt be.~ Volt abban még 3677 I | azokban;~ Örökünk, mit egy ivadék~ A másikra épen hoz át:~ 3678 IV | szilárdul. -~ Szent Lajosnak ivadéki~ Földönfutókká lehetnek;~ 3679 IV | Viselték azt otthon egész ivadékkal,~ Egész nemzetségét felruházta 3680 VI | az égbe lehelted,~ Egyik ivadékról szállva a másikra.~ ~Vele 3681 IV | közepén,~ Mint csillagesés ivülése,~ Mint szélmoraj, a mi a 3682 VII | Jávorfából furulyácska.~ ~ IX.~ ~Ha te tudnád, a mit én 3683 VIII | rá,~ Vidéki levelet két izben irtam már;~ Viseltem okulárt, 3684 IV | érthető,~ De egy némely izé elárulá,~ Hogy azt nem irhatá 3685 IV | tisztelendő úr volt miden íze,~ Csak a hangjának volt 3686 IV | küzd hiven.~ Bárha mingyárt ízekre tiportok!»~ ~Sátán Ozmán 3687 IV | Gyászhirnöke harczi mezőnek! izend meg:~ Hol bajnokom? Hol 3688 VII | tőled,~ Még sem küldtél izenetet:~ Azt mondtad, hogy küldtél 3689 III | barátok~ Levénk előtted izibe.~ S azokhoz, a kik őt így 3690 VI | visszhangot adjon korcs izlés szavának.~ ~Nem, hogy legyezze 3691 IV | És népe annak, népem, Izrael».~ «Te nem vagy Isten: mert 3692 IV | Elmondom királynak mind ezt egy izromba.~ ~Jőjjön fel kegyelmed 3693 IV | a bálványt.~ ~Hemzseg az izzadó nép a szörnyű munkán,~ Mint 3694 VI | tettér’.~ ~S nem mentek jajgatni széles e világba,~ Színlett 3695 IV | nekem ütleg,~ A ki alatt jajgatsz ember, mikor ütnek,»~ Ezt 3696 IV | sir hideg férge a mátka;~ Jajszóknak kardala! - Tüzi harang! -~ - 3697 I | hangtalan igy? Lehetett-e~ Jajtalan végig élni a multat?~ Hallgathat-e 3698 IV | hát itélni.~ «Vigyék hát a jámbort, fektessék deresre,~ Ha 3699 IV | plébános,~ Pedig nem volt János, mégis volt hijános.~ «Három 3700 IV | Soh’ se voltak nyitva.~ ~Japán virágvedrek voltak nagyobb 3701 IV | Két szolga kapja a bot járandóságot,~ A száz aranyat meg hogy 3702 III | sem tud,~ S csupán daczból járat lapot;~ Azt is de német 3703 IV | miben aztán kisértet sem járhat, -~ A kastélyból gyárat.~ ~ *~ ~ 3704 IV | kintornás! Ne húzd, hanem járjad!~ Szolgáld meg tánczoddal 3705 IV | kövezet.~ Hogy itt szekér járna, az már ritka eset:~ Marhanyomot 3706 III | Egyiktől másikhoz kell untalan járnod,~ Te tudhatod még, hogy 3707 IV | eresztve,~ Mikben a keresztül járók elakadnak. -~ - Mintha mondanák, 3708 VI | nemzett~ S ki templomunk járta, annak neve nemzet.~ ~S 3709 VII | akkor,~ Egész éjjel mindig jártad.~ Haza mentél három fertály 3710 VIII | magam laktam,~ Még sem jártak látogatni,~ Pedig ott benn 3711 V | nem főznek rajt’.~ De jól jártál, hogy meghaltál!~ ~ ~ ~ 3712 I | igét ki nem tudsz ejteni!~ ~Jártál-e már ott a délibábos~ Pusztán, 3713 IV | A lovagot, kiben nincs jártányi erő,~ Vállaikra veszik s 3714 IV | Mintha mondanák, hogy mit jártok itt szerte~ Hol a holtak 3715 IV | rengő lépésekkel a nő felé járul.~ ~Bukador nagy termet, 3716 I | szemfedőt:~ Gyöngéd kézzel járuljatok~ Fölemelni a szenvedőt,~ 3717 IV | tekint szélylyel,~ Végig járva körben nagy tekintetével.~ ~ 3718 III | hát élőszóval a nép között járván~ Buzditjuk hitében, és nem 3719 IV | hempergőzött;~ Róbert a játékán bámulni nem győzött. -~ ~ 3720 I | És a mit most, mint avult játékszert,~ Te vén gyermek! könnyen 3721 IV | kapott.~ S még a féltékenyt játsza itthon ő,~ Nejének másra 3722 IV | bolond!» mond a király.~ «Játszál nekünk bohózatot!~ Jó kedvre 3723 IV | Bezzeg tud itt nagylelkűt játszani!~ De nem a házi oltárok 3724 VII | Termiben gyönyörnek élni.~ Játszni gyöngygyel és virággal~ 3725 VII | hazáért:~ Iszik pezsgőt a javából,~ S fényes becsület-szavára~ 3726 VIII | katonának.”~ ~Kenyeremnek javát immáron megettem,~ Harmincz 3727 VI | büntetését,~ Sújtsa hibánkat és javítsa azt,~ Mutassa fel, mi bennünk 3728 III | rontja,~ A mit az ég szánt javunkra,~ Közös oltár építésre~ 3729 III | kigondolá.~ Hogy minden javunktól igy megváltunk~ Ez a te 3730 III | Jég és kormányzat elakad;~ Jégcsap fagy a bajuszokra~ S a szájakra - 3731 II | is annyit tehet:~ Nálad jégkármentesit.~ ~Negyedik mond: avult, 3732 III | se látok;~ No most könnyü jégre vinni~ Napol’jonnak a világot.~ ~ 3733 V | Másikkal az államkölcsönt jegyezem fel.~ ~Segélyt talál nálam 3734 IV | tanult.~ «Te nem vagy Isten; Jehova az úr,~ És népe annak, népem, 3735 II | Szivárványcsillag, földön ég jele.~ Legyen sötét éj, vagy 3736 IV | Istent hivád? Legyen jelen.~ Döntsön az ő itélete.~ 3737 III | Kriminális vallatás.~ ~(Varsói jelenet.)~ ~Ki vagy, mi vagy? megállj! 3738 IV | volt egy kissé boríze.~ ~Jelentik, hogy itt van a pap Czinkotárul!~ 3739 II | váltat,~ Ha addig élsz, jelentsd magad,~ Ha a krizist kiálltad.~ ~ 3740 VI | során:~ Multunk, reményünk, jelenünk,~ S mert benne élünk, kell 3741 IV | Tegyünk a nyakadra ismertető jelet.»~ ~Hitvesétől volt egy 3742 IV | tanácsban;~ Mindenik ott hordja jelét érdemének.~ Az egyiknél 3743 VIII | fonnak,~ Tartós szárazságot jelez;~ Apáink is azt tartották:~ 3744 IV | sáros lábakat:~ Azokkal jelezte, hogy forrásra akadt.~ ~ 3745 I | tudománynak nincs háza!~ ~ Jelige: „Az eszterágnak is van 3746 I | szived kifakad.~ Ez a te régi jellemed:~ Magyar, ne szégyeld magad.~ ~ 3747 III | a sastoll?~ Kalap mellé, jelnek, ugy-e?~ „Dehogy sastoll, 3748 II | Keblemre tűzlek ismét drága jelvény,~ Szivemnek rég alvó szerelmese.~ 3749 IV | volt,~ A pusztán keresztül Jeruzsálem felé,~ A hogy a vezérek 3750 IV | nem szedett szélyel.~ «Ha Jézust eladták harmincz ezüst pénzen,~ 3751 V | emléke nem drága,~ Az igaz jó-szívnek az a bizonysága”.~ ~(1888)~ ~ ~ ~ 3752 VI | elkésett munkáit,~ Remélve a Jóban, de készen a Rosszra.~ ~ 3753 IV | solymát,~ Jó Istenre bízza jobbágyai sorsát,~ Sirhat már miatta 3754 VII | fog aztán válni.~ ~6. A jobbágyainkat kén megszavaztatni,~ Melyiknek 3755 IV | Meg nem eszi! Azt mondja: jobbat ett~ Otthon a boldogult 3756 III | számra~ Becseréljük, ujért jobbért,~ Olyanért, a mely még fényes~ 3757 IV | Ettűl derül fel az ember jobbik kedve:~ Azért oly bús, mivel 3758 VI | mennybe száll és ott ül jobbján a nemzetnek.~ ~Száz év előtti 3759 III | Légy hive rendületlenül~ A jobbnak gyászmagyar!~ Ez osztja 3760 IV | a politizálásba,~ Egynek jobbon, másnak balon az állása.~ 3761 IV | perlő hitvesét.~ Megcsókolá jobbrul, balrul, középen~ S aztán 3762 VIII | régi mondás: „keveset a jóból!”~ Mert már úgy négy szem 3763 IV | elébe rendelték,~ Hogy be ne jöhessen rajt hivatlan vendég,~ « 3764 IV | az,~ „No most már azután jöhet az a kopasz!”~ ~Jött is 3765 IV | viselék,~ Neki a lába fáj: nem jöhetett eléd.»~ Azt mondja a király 3766 III | árzenál;~ De oda te be nem jöhetsz;~ Mert annak nincsen ajtaja.”~ ~ ~ ~ 3767 IV | földön minden mulandó;~ Népek jönnek, népek tünnek;~ Nagy potentátok 3768 IV | nyitva mindég:~ Ha szekeren jönnél, kereked kivennék.~ Légy 3769 V | Hát te ott leghátul, ki jössz nagy sunnyogva,~ Bontsd 3770 III | étellel,~ Szabad égen által jösz, szabadon szállva,~ S hű 3771 I | udvarán él, mint valami jött-ment:~ Keserű, keserves zsellérségben 3772 IV | körömmel.~ «Tán rosszkor is jöttem?» - «De legjobb órában!~ 3773 VIII | kend;~ Ha igazat mond a jöttment,~ Az ellen tiltakozzék kend;~ 3774 IV | valahára!~ Nem rettegi éjjeli jöttödet, várja,~ Várja sóhajtva 3775 IV | Aben Chamot ne félj, jövel!»~ Cseng halvány Yóta hangja.~ 3776 IV | szunyogoknak,~ S végig gondolt a jövendőn:~ Akkor így beszélt magában:~ « 3777 II | árnynyal gazdagabb borult jövendőnk,~ Egy sebbel szívünk, mely 3778 IV | tartozának.)~ - «Ők» pedig jövének gyalog;~ Nem is gyalog; 3779 IV | ütik a tarokkot,~ S haza jövet mást nem kérnek, csak schlafrokkot.~ 3780 VI | nem térünk előle,~ S a jövőnek rakunk jó fundamentumot.~ ~ 3781 IV | hogy a szivembe’ voltál?~ Jövőre is ereszsz el!”~ Az asszonyka 3782 II | Negyedik mond: avult, ócska~ Jogod mit is keresed?~ Mindegy 3783 IV | rontott,~ Aranyos kezével jogot, áldást osztott.~ Héj pedig 3784 III | romlásáért~ Hoz emanczipácziót~ Jogtudományt tanulóknak,~ Egynehány új 3785 VIII | loyolális.~ De még azok sem elég jók.~ Még a „Hirnök” is rebellis.~ ~ 3786 IV | segélyegylet hangversenyén~ Jókainé 1867. ápril. 22-kén.)~ ~ 3787 III | levágja.~ S ha megette, ha jóllakott~ Az egész table d’hot kiált:~ „ 3788 VIII | mindenkit e házban,~ Testi jóllétére nagyon jól vigyáznak;~ Bárha 3789 IV | Ő is belső ember, lelkek jóltartója:~ Azok meg testileg gondoskodnak 3790 IV | is megesik az itt-ott:~ Jóltevőjét marja meg a szabadított.~ ~ 3791 V | Engemet neveznek közös jóltevőnek”.~ ~„E bizony nagyon szép!” 3792 IV | apát, fiúkat,~ Testvért, jóltevőt, vitéz vezérét;~ Még a holtak 3793 IV | dádé, barna lány könyörögve jőnek.~ Öt forintos bankót oszt 3794 III | könnyü jégre vinni~ Napol’jonnak a világot.~ ~Alig várjuk 3795 IV | úgy végig nyujtózott~ A Jordán parti pázsiton!~ Fölötte 3796 IV | patak csergett:~ Onnan a Jordánig már csak egy jó hajtás,~ 3797 III | Jóslat.~ ~Ezernyolcszázötvenegy:~ 3798 IV | első családalapító,~ A ki e jószágot vérével szerezte,~ Melle 3799 IV | galambom! mig el nem hül, jőszte!”~ ~Nem vár két kinálást 3800 V | dolgaimról minden lap megtanit,~ Jótékony rovatbul nevem el nem marad,~ 3801 V | megbántásnak~ S az adott jótétnek emléke nem drága,~ Az igaz 3802 VII | Sürgeti ezt a pört a sok journalista!~ ~19. Nem adok rá semmit, 3803 VII | egy pár évre~ Néhány „bal” journalistát~ - Mártzius 15-dikén.~ ~„ 3804 IV | a többi közül kimagaslik jóval:~ Az ottan a könyvtár, az 3805 VI | magyar szinészet száz éves jubileumára.~ ~Gyönyörű szép Erdély: 3806 IV | károgja busan~ Lombhagyta juharról a holló.~ «A vér mezején 3807 IV | tálba vágnom.~ ~Volt gulyám, juhnyájam, tejelő bivalyom:~ Újon 3808 IV | Még meg is traktálnak juhos pakulárok3».~ ~Igy megy 3809 IV | azt a werklist!» mondja Julcsa.~ Werklin sem tánczoltunk 3810 IV | Szopogatják a bort, mit Juliska hozott,~ Nagyokat borzadva: « 3811 IV | Péter urfi végzett, lett juratus nyalka,~ Vár reá a szép 3812 VII | benne.~ ~8. Recognitionem juris dominalis!~ Megállapodhatnánk 3813 IV | Ő aztán lát igazságot.~ Juryt alkot: a feleket~ Maga elé 3814 IV | tisztítni,~ És azért kap jusculumot,~ Vagy ki pláne beszegődött~ 3815 VII | dominium,~ De hogy bele jusson, pjum desiderium.~ ~5. Azt 3816 IV | Nem is tarthatott semmi just.~ ~Ámde volt egy felesége:~ 3817 IV | azért meghalni tud;~ Erényt jutalmaz, bűnt megbünteti;~ Tudást 3818 IV | hűséged!~ Ehez mérve meg is jutalmazlak téged.~ Te légy királybiró: 3819 III | nem volt.~ ~Adja Isten: a jutalom~ Érje eztán a híveket;~ 3820 III | Alkonyodik is már, még se juthat bérhez.~ ~Neki sok a dolga, 3821 IV | tornyával lefelé.~ «Hej csak én juthatnék valahogyan belé!»~ Gondolja 3822 IV | jámbor művésznek,~ Karjaira jutva tündéri szélvésznek,~ Hisz 3823 VIII | négyre!”~ Fertálygyertya jutván egy-egy részre,~ Mig az 3824 IV | Pusztitsa el a lassu, kába álom.~ ~Ugy muljon el mint 3825 VIII | Egyszer csak kigyulad a kabátja,~ Érzi szagát, a füstjét 3826 III | kiván;~ Nem szól bele sem kabinet,~ Sem gyapjuzsák, sem a 3827 VI | csüggeszt, siker el nem kábít,~ Erőnket feszítve, gondunk 3828 IV | S jött a hizelgő lassu kábulat,~ Mely a magyar szivét elringatá:~ 3829 IV | Hogy Thersitesre ő nem is kacsintott,~ Még is haeterának szidá 3830 IV | Vendégsereg hasát tartja,~ Úgy kaczag e tréfa felett;~ Még ilyen 3831 IV | hallotta királynak vidám kaczagását,~ Mikor kibontotta felleghajtójából~ 3832 IV | vért, sisak,~ A portugal kaczagja.~ Aczél testét, érczhomlokát~ 3833 I | kaczajra fakad...~ Hadd kaczagjon, majd elhagyja:~ Magyar, 3834 VI | istennőjét mi baj érte?~ A ki kaczagni szokott, kit sirat oly szomorún?~ 3835 IV | Kérdezi a király, kedvére kaczagván -~ «Meg azt a sok nehéz 3836 IV | asszonyszívbe.~ Van nevetés, kaczaj és kitörő jó kedv,~ Minden 3837 IV | a «semmi» sír - sohajt,~ Kaczajával elveri azt.~ ~Templomba 3838 IV | se maradt tán meg belőlük kaczatnak,~ De a mi nem szakad, miből 3839 VIII | panganét,~ Montirozva tiszt és kadét,~ Áll mindenki harczra készen,~ 3840 VIII | zöld asztalnál?~ Egy kis kalamáris, egy tubákos pikszis,~ Aztán 3841 IV | volna, míg hoznak hozzá kalánt.~ ~Hát egyszer rábukkan 3842 III | Minek neked ez a sastoll?~ Kalap mellé, jelnek, ugy-e?~ „ 3843 IV | gyönge asszony könyje.~ ~A kalapács csattog; dal se’ hangzik 3844 VIII | 1861.~ ~Vörös toll a kalapjánál,~ Vörös beszéd a szájában.~ 3845 III | mézes kalács!~ Porczelánbáb, kalapos!~ Aszalt szilva-ördögöcskék!~ 3846 VIII | mentem,~ A Trattner-ház előtt kalapot emeltem.~ Úgy tiszteltem, 3847 VI | századok mulva termi meg kalászszát,~ Gyökerei élnek, sarjai 3848 IV | körül,~ Ki ott nyüzsög és kalatyol;~ ~Hoszszuképü kisértetet~ 3849 IV | magyar alföldön nem kell kalauz sem,~ S távol város tornyát 3850 IV | De a kántornak nem kell kalendáriom~ Se csizió hozzá, mégis 3851 IV | szultánjának,~ A szaraczén kalifáknak~ Trónja reszket, az enyim 3852 IV | Ama jó könyvek ez aranyos kalitba’~ Soh’ se voltak nyitva.~ ~ 3853 III | Nem csalogatunk mi arany kalitkába,~ Csaló madár-szóval, elhintett 3854 VIII | Tóth Kálmán barátomnak~ midőn 1861. 3855 III | Egynémelyik diplomata~ Még a kályhánál is fázik.~ Szövetsége hüléséről~ 3856 VIII | ha már egyszer odabent~ A kályhapadon ülhet kend:~ Mást, a ki 3857 IV | megadd,~ S legyen uzsorás kamat.”~ Ezt fogadják legszivesben,~ 3858 I | mi pedig megvan, roszul kamatozik,~ Mert haszonbért tőle nem 3859 IV | Törvényterem mellett rejtekajtós kamra:~ Most már szakadozott szőnyeggel 3860 I | kik itt laktok a boldog Kanahánban,~ Mely, mint mondják, egykor 3861 IV | pisze az orra, a szeme meg kancsal,~ De a hol maga van, minden 3862 IV | kedvet szerzek:~ Huszonöt kancsukát rá, a mért sirt!~ S majd 3863 VIII | mibe került volna?~ Az a kandidálás? az a kis diploma?~ Az az 3864 IV | pótolta mankó.~ Rongyos kankó a nyakukban,~ Hosszú nagy 3865 IV | vigyázzatok!~ Gyújtsatok kanóczot, és jól czélozzatok!~ ~Están 3866 IV | de ki nem találják.~ De a kántornak nem kell kalendáriom~ Se 3867 IV | még nem hordtak akkoriba.~ Kantust viselt a pap zsinórost, 3868 IV | tánczos elfutott; hát vigye a kánya!~ De mit csináljon most 3869 III | Ő bezzeg a mezőn nagyot kanyarithat.~ ~Van ott mit kaszálni, 3870 IV | kigyó: olyan, mintha szálfa~ Kanyarogna szörnyen, elevenné válva,~ 3871 IV | csodálhasson Joldog pofájába,~ Kapá a gerebent mind a két markába.~ 3872 IV | Hogy dolgozni járt valaha,~ Kapától törött tenyere:~ «Lökjétek 3873 IV | idevaló!»~ A ki friss tetten kapatott:~ Hogy dolgozni járt valaha,~ 3874 IV | magában a szép Marion,~ Kaphat még másik koronát,~ Akár 3875 IV | minden pap mellett kántor is kapható,~ Ő is belső ember, lelkek 3876 IV | tulsó partján~ Áll hadával a kapitány:~ Ahhoz édes szolgám gyorsan 3877 IV | Herbert vitéz! Krajna kapitánya,~ Huszonnégy nap óta nézed~ 3878 VIII | czukrot és kávét.”~ „- Czukrot kapnak - a méhesben~ S pörkölhetnek - 3879 III | vagy kis szamár,~ Hivatalt kapnod kell.~ ~ ~ ~ 3880 IV | megront az a nagy hatalom~ Nem kapok én semmi fényes hivatalon!~ ~ 3881 IV | előtt~ Ép a XI-ik áll.~ ~A kápolnában senki sincs~ Rajta kivül, 3882 IV | Andorás) a diadal helyén~ Kápolnát emeltet Isten-dicséretül:~ 3883 IV | Kendőzi arczát, inge színt kapott.~ S még a féltékenyt játsza 3884 IV | megnézni a pompát:~ A szeme káprázik, azt hiszi, álmot lát. -~ 3885 I | sercsarnok,~ Külön épületet kaptak a lovak is.~ (Elismerjük 3886 IV | már minden bástya,~ Minden kapu aláásva,~ De félhold még 3887 IV | vendég;~ Tanór-ajtóm, 5 kapum tárva nyitva mindég:~ Ha 3888 IV | bejelentsék.»~ ~««No ha kend a kapus, fogja kend a lovam!»»~ 3889 IV | főispán épen nem:~ A király kapusát ismerje kend bennem. -~ 3890 IV | kedve leesni: az is az ő kára.~ Kinek panaszolja be a 3891 IV | Szerelem, -~ Imádott hölgy karában.~ Mi a szép élet? küzdelem~ 3892 IV | csizmáját megvarrja.~ ~Egy karácsony napon Pétert eleresztik,~ 3893 IV | találhat jó szállást gulyás karámjába’. -~ ~A szénaboglyánál sem 3894 IV | Meglátja kegyelmed, nem válik kárára!~ ~De hogy rám találjon, 3895 IV | szétcsap: a többi hal,~ Kárász, keszeg, sügér szerteszét 3896 IV | pénzcsörgés sem~ Minden kárba vész a gyáva rettegésen,~ 3897 IV | aranyló gyümölcs, a bokorban~ Karcsu antilope delel egy csoportban.~ ~ 3898 IV | férge a mátka;~ Jajszóknak kardala! - Tüzi harang! -~ - És 3899 IV | Gellen.~ Régi öldökléstül kardjuk most is véres:~ De sok ártatlan 3900 IV | csatára hívnak, felkötöm a kardom:~ Királyom, hazámat soha 3901 IV | látni csupa csuda.~ ~Tán a kardunk megvált a markolatjátul?~ 3902 IV | A farka meg tánczolt, karikákat hányva,~ S belekapaszkodott 3903 IV | ide véletlen;~ Elgyöngült karjai a hőst meg nem védik:~ Maga 3904 IV | eláll a jámbor művésznek,~ Karjaira jutva tündéri szélvésznek,~ 3905 IV | repül a pár:~ Uj szerető karján deli asszony;~ A tarka füzér, 3906 IV | esett, minden sebe vérez;~ Karjánál megkapva, fölveti hátára,~ 3907 IV | császár, s jobb keze~ A nő karját ragadja meg.~ «Hát erre 3908 VIII | tót, de a szívük honfi,~ S karjuk tud még csak magyarul szólni.~ 3909 IV | Elrohan a hires neves Kármel hegyig~ S ott a zarándokok 3910 IV | veszik s akként hozzák elő.~ ~Kármelhegyi zárda nem messze van onnan;~ 3911 IV | messze van onnan;~ Derék kármeliták szent háza az ottan:~ Biztos 3912 IV | És az arcznak ész, erő a karnak.~ És a szívbe oltva édes 3913 IV | Már nyugszik a harcz,» károgja busan~ Lombhagyta juharról 3914 IV | Más dolga! Szeretve karolja ma által~ A gyermeket és 3915 VIII | akadémia helyett börtön a Károlykaszárnyában katonai törvényszék itélete 3916 IV | S hát még az, a mikor káromkodik!~ Pedig mindig teszi, ha 3917 IV | protestál;~ Néma ő; csak káromkodni~ Tud, ha kell; de akkor 3918 VII | Akkor barna leányt ölelek karommal.~ ~ II.~ ~Mi az a messzeség, 3919 VIII | kis diploma?~ Az az egy karosszék - akárhol a falnál,~ Az 3920 VI | visszavívták.~ ~És ujra Kárpátoktól Adriáig~ Lett élő nemzet 3921 IV | másiknak minden zsebe~ Tele van karpereczczel.~ „Jaj de szép vagy, de 3922 IV | piros bársony mennyezetje.~ Kárpitját széthúzzák gyűrüttartó hollók, 17~ 3923 VIII | az embernek~ Télen hogy kártyázik?”~ „- Hát: - krétára fiam 3924 V | Kifizetésüket sem engedem másnak.~ Kártyázó czimborák, mikor összejőnek,~ 3925 III | És vadtehenek száma sok.~ Kasszelből ide tóduljon eztán~ Hát 3926 IV | álmokat ád az, mint akármi kastély~ S ha a goromba szél feltámad 3927 IV | Róbert, mikor hazaért a kastélyába~ Szalagját hitvese nyakában 3928 IV | se’ terem már,~ Az egész kastélyban senki rájuk nem vár,~ Csak 3929 IV | Az országuton, mely a kastélyhoz vezet,~ Kaszálni való fű 3930 IV | asszonynak marad nyárs, vasvilla, kasza,~ S más afféle, minek végén 3931 III | hajt alatta.~ ~Csorba a kaszája, a tenyere véres,~ Alkonyodik 3932 VI | Hiába tapossák, hiába kaszálják.~ ~Mi maradt e nagy kor 3933 VII | paripával;~ Másik eltört kaszanyéllel~ S teljes mértékben mezitláb.~ ~ 3934 IV | horkol.~ S mind annak okai kaszinók és klubbok,~ Hogy jó emberekből 3935 IV | benne részünk, nem adja a kaszszánk.~ Sok elment az idén a korteskedésre,~ 3936 IV | volt, csak Örzse, Zsuzska, Kató,~ Meg a sorbarakott nagy 3937 VIII | börtön a Károlykaszárnyában katonai törvényszék itélete következtében.~ ~ ~ ~ 3938 IV | szerelé.~ Nagy kedve telt a katonásdiba’,~ Nézte, hogy hol van valami 3939 IV | Rendeznek maguk közt vidám kávé-estélyt.~ Beszélnek divatról, a 3940 VIII | háború?”~ ~Kereskedő ül a kávéházban,~ Ott van most a dolga.~ 3941 III | eczettel be.~ Összerágja kaviárral,~ És leönti rostopsinnal,~ 3942 IV | kavicscsal szórt az út~ És a kavics közt emberek nyoma.~ Sőt 3943 IV | a redőny.~ ~Még gömbölyű kavicscsal szórt az út~ És a kavics 3944 IV | arany, hiaczint,~ Tarka kavicsmozaik belseje~ És butora, - halld 3945 IV | megszolgálták,~ Arattak, csépeltek, kazalba is rakták.~ El kell őket 3946 VIII | megszolgálnék érte,~ Soha hívebb kebel e rangot nem kérte;~ Minden 3947 I | bennetek példaadó~ Anyai kebelre leltek;~ Ah, a hon egész 3948 IV | kerevetek selyemmel bevonva,~ Kebleiket tárják kéjelgő álomra.~ 3949 II | Az 1848-iki kokárda.~ ~Keblemre tűzlek ismét drága jelvény,~ 3950 IV | csattanása dördül,~ Kilépünk a keblet szorító légkörbül.~ Nem 3951 IV | azon biztos tudatban,~ Hogy keblükben és hátukon~ Egy egész népet 3952 IV | renegát!»~ Taszítsák ki a keblükből~ Az igazi, a törzsökös.~ 3953 II | itthon.~ ~Hozott az ég! keblünkbe zárt~ Rég várt vendég, magyar 3954 VIII | aratást, termést várunk;~ Keblünkben duzzad - a tárcza~ S tele 3955 II | erőszak bárhová taszít:~ Keblünkre tüzve légy és mondd el annak,~ 3956 IV | pásztorgyerek,~ Hét darab kecskéből áll az egész sereg,~ A szájába 3957 IV | Kiszemeli a leggyöngébb kecskegidót.~ (A betegnek kell ám hozni 3958 IV | szérű maga is oly füves.~ ~Kecskéket legeltet künn egy pásztorgyerek,~ 3959 IV | nagyhamar elhajtja:~ Hét kecskével csak úgy maradék az aljba.~ ~ 3960 IV | ne rontsd el!~ Alkotád és kedved megnyeré ez.~ Rá lehelltél, 3961 IV | hallgat;~ Gyakoroljon a kedvedért~ Velem bűnössel irgalmat!»~ ~«- 3962 IV | nevettem ez egyszer,~ A kinek a kedvem kiforditott bunda,~ Hát 3963 IV | Az italok között van tán kedvesebb is;~ De annyi igaz, hogy 3964 IV | elnyertek,~ Itt a jó ozsonna «kedveseim, jertek!»~ Az illatos kávé, 3965 IV | hozni valami jót!)~ Viszi kedveskedve drága betegének,~ Ez fog 3966 IV | Neked majd mindjárt más kedvet szerzek:~ Huszonöt kancsukát 3967 IV | székely;~ A király inte, hogy kedvét ne vegyék el:~ Mert könnyü 3968 IV | látni fogjuk)~ Elébb kisírva kedvire magát,~ Hozzáfogott a bűnrovás 3969 IV | Játszál nekünk bohózatot!~ Jó kedvre e mogorva kört~ - Bolond 3970 IV | lángolva jött,~ Országot gyujtó kedvtelésiben,~ Az Isten rálehelt, mondá: « 3971 V | is csak megírtam.~ ~Rossz kedvü a magyar, s széles rossz 3972 IV | tudják már, mért van oly jó kedvük?~ Denique nagyon jól elmulatnak 3973 III | elég gyorsan,~ A míg jó kedvükben vannak.~ ~A míg ezen tanácskoztak~ 3974 IV | mondani tréfásan,~ Mikor jó kedvünk van, ugy Magyar Miskásan?~ « 3975 II | tudva.~ Az egyik a napfényes kegy~ Melegében élt ragyogva,~ 3976 IV | urak ezt a szobát tarták~ Kegyelemosztásra.~ ~Rejtett csigalépcső vezet 3977 III | de hű házitárs vagy.~ ~Kegyelet őrzi ez eresz alatt fészked,~ 3978 IV | Ajánlották egymást Isten kegyelmének;~ Bente úr utána nézett 3979 IV | vagyok én nádor, sem pedig kegyelmes;~ Király gárdistája vagyok: - 3980 IV | ezüstös aczélos.~ ~««Nagy kegyelmességü nádorispán uram!~ Engedj 3981 IV | örvitézeit,~ Nem kért egy sem kegyelmet.~ Rom lett a vár és temető~ 3982 III | Ezernyolcszázötvenkilencz:~ Lehull helyéről sok kegyencz.~ Ezernyolcszázhatvan:~ 3983 IV | halavány,~ Az ott, a nőd kegyencze az!»~ A császár szólt: - « 3984 IV | hitet adjon~ A nőknek a kegyes ég!~ ~Az egyik egy szép 3985 IV | Orpheus lantjával a szép kegyetlenek?~ Férjnek utjában lesz a 3986 IV | virágszál illata,~ Enyim a kéj, mit eltépése ad.~ S hol 3987 IV | belefáradtak a gyönyörbe, kéjbe.~ Méltán mondják, hogy ők 3988 IV | bevonva,~ Kebleiket tárják kéjelgő álomra.~ Alabástrom óra, 3989 IV | mi hir van?~ Hajdankori kéjt, - porlepte reményit; -~ 3990 VII | szőkének gondolom,~ Ha pedig a kéket zártam le ajkammal~ Akkor 3991 IV | sugárinál~ Meglátta távol kéklő bérczeit~ A honnak, melyből 3992 IV | Sirján a tövis megtépi, ha kél,~ És öltönye mind szakadottabb;~ 3993 IV | a lágy sár:~ Lenne nagy kelete sarunak, csizmának;~ Csak 3994 III | két hazád van: nyugaton, keleten,~ Egyiktől másikhoz kell 3995 VI | S egy hamvvedernyi por, Keletország távol~ Tengerpart vidékén 3996 IV | visszarántja lánczczal a kelevézt,~ Kiszakitja vele ellensége 3997 IV | az álmodozóra lehajlik.~ «Kelj, álmodat hagyd el, a sziv 3998 VII | A tizenkét bécsi pont?~ Kell-e még néhány millió?~ Mondja 3999 IV | szólnak róluk kénytelen, kelletlen,~ A kik rég leveték már 4000 IV | szül fiat a világra!~ ~Csak kelmetek vigyék el a férfi tábort:~ 4001 II | inség,~ S ember ember ellen kelne~ Harczra e miatt: - volna 4002 IV | elhullottak, - sokan fel se’ keltek. -~ ~Mikor már a végső inség 4003 IV | szavára.~ Huszonheted napra kelve,~ Monda Bakics Frankó cselédjének:~ «