IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Válogatott versei Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Részgrey = Comment text
4004 IV | hideg szivű üzlet,~ Magas kéményt rakat a torony helyébe,~ 4005 IV | túrod a tajtékot!»~ Ezt itt kémnek gyanusítják,~ Amazt titkos 4006 IV | székelyföldre egy szép reggel,~ Kémszemlét tartani, a hogy vezérnek 4007 VIII | nagyra magát miért tartja?~ Kendből csak az jó, mi föld alatt 4008 IV | fogja.~ „Hej asszonyok, kendert tilolni most gyerünk:~ Kutyafejü 4009 IV | Kutyafejü tatár lesz ma a kenderünk!~ ~Pozdorjává törjük, - 4010 IV | purpurától, a mivel Zoe~ Kendőzi arczát, inge színt kapott.~ 4011 IV | Gyöngyös nyereg, ezüst kengyel,~ Fonott csojtár a lovakon~ ( 4012 IV | ordit tatárok murzája,~ Kengyelvasát lova oldalába vágja:~ Arra 4013 III | proficiat!”~ ~Franczia kenyérre keni~ A jó savoyai sajtot,~ Jól 4014 IV | a patrontás jól ki van-e kenve?~ Hát egyszer észrevesz 4015 IV | Rendezé a termet pompás kényelemnek.~ Minden, mi a testet édesen 4016 IV | kincseid,~ Nem hogy szokott kényelmedet ne lásd,~ Hogy az előre 4017 VIII | früstök lesz, fiam uram~ Kenyér és szalonna.”~ ~„Hugocskáim 4018 IV | két hű jó barát,~ Megosztá kenyere felét egymással~ Megosztá 4019 VIII | elébed.~ Megkináld őt fehér kenyereddel,~ S fogadd szív szerinti 4020 VIII | bejutottam lovas katonának.”~ ~Kenyeremnek javát immáron megettem,~ 4021 IV | kedves hű pajtásim,~ Az én kenyeres társaim~ Rám köszöntik a 4022 IV | hozzá fordul, megosztja kenyerét,~ Tőle nem vették el jó 4023 IV | háznak a küszöbe,~ S minden kenyérnek a héja.~ Adót szedhet minden 4024 III | proficiat!”~ ~Franczia kenyérre keni~ A jó savoyai sajtot,~ 4025 VIII | szeretettel.~ ~Hazánk neki fekete kenyért ád,~ De ő a hazáért piros 4026 III | alighogy kifakadt.~ ~A hévmérő kényesője~ A zéruson mind alább száll;~ 4027 IV | megsüvegelni~ Ne legyenek kénytelenek,~ Fel sem teszik a süveget.~ 4028 IV | Hősök, alapítók dicső kép-sorába,~ Kik előre mentek. -~ ~ 4029 IV | Repült zudulva a támadók képébe.~ ~Száz vitéz egy ellen! 4030 II | hogy savanyu~ Legyen tőle a képed.~ Nagyot iszol, „csak bor 4031 IV | Enyim pedig, mint földi képedé,~ Mit itt alant az álló 4032 IV | Válogatott titulusok~ Egymás képéhez repülnek.~ Még az apák vétkei 4033 IV | paprikába,~ Ugy teremti képen nagy Bukadort vele,~ Hogy 4034 IV | pénzt sem veretett a saját~ Képére, oly jól utálta magát.~ 4035 IV | érző szive van e festett képnek,~ Mint fájhat neki, hogy 4036 VI | annak neve oltár.~ Szent képük egy angyal, kit más angyal 4037 VII | nem is vártál,~ Azt sem kérded, merre jártam?~ Bizony rózsám, 4038 V | szabad lopás a regula,~ Sose kérdem, hányat vet csorda és gulya?~ ~ 4039 IV | kinjában-zengő,~ S bámulva kérdendi: «Hát e mi a menkő?»~ Mit 4040 IV | nép; érezni is szokta.~ Kérdeni «miért ez?» vakmerő ki volna?~ 4041 IV | sipkáján a csörgő.~ Király kérdéseit tudják mind előre,~ De egynek 4042 IV | ráhagyja;~ Hanem most jön már a kérdések legnagyja:~ Mit gondol a 4043 IV | nehéz az én gondom,~ Három kérdést kaptam, várj, mingyárt elmondom.~ 4044 IV | lovam!»»~ S tovább ment kérdezni: Mátyás diák hol van?~ A 4045 IV | Kalára hogy végezte napját?~ Kérdezzük meg, (épen onnan jön) az 4046 IV | itcze?»~ ~««Ha tudják, ne kérdjék!»» dörmögött a székely;~ 4047 VII | hosszú per lesz.~ A népet ne kérdjük, mert verfluchter Kerl ez.~ ~ 4048 VII | fejét levágatni,~ Azt sem kérdve, kinek híják?~ Gyaur népre 4049 IV | Száz kell nekem - pálcza. - Kérek igen szépen:~ Pálcza - palotai - 4050 IV | mindég:~ Ha szekeren jönnél, kereked kivennék.~ Légy itthon házamnál, 4051 IV | elmulatnak együtt.~ Tánczra kerekedés talpuk csiklandozná,~ - 4052 IV | tér.~ Vette a dudáját és kereket ódott.~ - Tudja patvar, 4053 IV | puskafélét bizták férfi gondra,~ Kerékre jár ám az, mint valami óra.~ 4054 VIII | Muszka bánja, hogy ütlegelt,~ Kerepesi igazgató~ Bánja ténor s 4055 IV | bűnt megbünteti;~ Tudást keres, s teremtés titkaig~ Mélyiti 4056 II | avult, ócska~ Jogod mit is keresed?~ Mindegy már az írott malaszt,~ 4057 IV | A sötétben maga körül keresgéle:~ Megtalálta kardját, az 4058 VIII | Valjon lesz-e háború?”~ ~Kereskedő ül a kávéházban,~ Ott van 4059 V | a kik hivatalt és állást keresnek.~ Akár szolgabiró, akár 4060 I | Bizonyítja halálodat ez.~ Hű keresőd sirodra tapos.~ Oh halva 4061 IV | kegyelmed ős Budavárába: -~ Keressen fel engem király udvarába’; -~ 4062 IV | már grácziának épen ezt kereste,~ S számlálják le, a mig 4063 I | tért, miről világra szólj?~ Kerested-e, annyi jó elődöd~ Maga után 4064 IV | Tiboldoknak földe, ősöktől keresve. -~ - Most is megvannak 4065 IV | Én leszek azoknak majd a keresztapja,~ Ki a száz aranyat komapénzül 4066 V | nem tartanak nálam nélkül keresztelőt.”~ ~„E már megint nagy sor!” 4067 IV | végig.~ Pogányt soha meg nem kereszteltek még igy!~ ~Mint valódi ördög, 4068 IV | ki fejünkre kiontá~ Szent keresztségét a honfi vérnek.~ ~Azért 4069 IV | Két fiu is volna, de nincs keresztszülő,~ Én leszek azoknak majd 4070 IV | szaraczénnal,~ Mellén a kereszttel, öklében aczéllal.~ ~Mit 4071 IV | elvesztünk,~ Híven hordozva keresztünk~ A harcz huszonheted napján.~ ~ 4072 IV | Mely szivét a harczban keresztűl szegezte.~ E szép uradalmat 4073 IV | Három ellenség jut egy keresztvitézre.~ ~Szétszórva magukra harczolnak 4074 IV | végső inség környékezte~ A keresztyén tábort, az utolsó este,~ 4075 IV | kedves a szemnek.~ ~Rengő kerevetek selyemmel bevonva,~ Kebleiket 4076 VI | czédrusfának nő fel,~ Teleirva kérge a dicsők nevével,~ A kik 4077 IV | Tőle nem vették el jó kérges tenyerét.~ Jó hely az a 4078 IV | menyecskék pedig jöttek tűzbe,~ Kergették a tatárt árkon, bokron űzve,~ 4079 IV | volna, hol bőr árát nem kérik,~ S hol az igazságot nem 4080 IV | két vadat s azzal nyakába keriti.~ Aztán egyenesen fel Buda 4081 I | ki jobb jövőt tagad.~ Te kérjed azt s hidd, hogy eljön.~ 4082 II | táblabiróra,~ A ki azzal kérkedik,~ Hogy más nyelven, mint 4083 VII | kérdjük, mert verfluchter Kerl ez.~ ~32. Sőt gyorsan kell 4084 IV | Mintha tőle holtan bocsánatot kérne.~ ~Hat férfit leölt e szörnyü 4085 IV | Levágta örvitézeit,~ Nem kért egy sem kegyelmet.~ Rom 4086 VIII | hívebb kebel e rangot nem kérte;~ Minden felolvasást ott 4087 VI | nálunk megfogytak, Tőled kértük kölcsön.~ ~Mikor a magyar 4088 IV(16)| Országos kerület.~ ~ 4089 IV | titokban egyik hadnagyának:~ „Kerülj a hátába székelyek hadának!”~ ~ 4090 IV | maga~ Ha jő, térjen ki! és kerülje el!~ ~Árnyéka a föld egyik 4091 IV | van; tessék~ Csak beljebb kerülni, majd ott bejelentsék.»~ ~«« 4092 IV | jó szokását, 6~ Nem teszi kés mellé a villát, a mását,~ - 4093 I | beszélsz?~ Mit tudod te, hogy e keserédes~ „Ki-ne-mondd-mi” tán több, 4094 I | tele;~ Férfi könynél mi keserűbb?~ Mitől e pohár megtele.~ 4095 IV | pipafüsttől bepáczolva,~ Megjön, s keserűen fekszik a vaczokba,~ Politizálástól 4096 III | kiket a mult rémes álma~ Oly keserűn széttagolt,~ Lássuk meg 4097 IV | paizs~ Sírt az egész nemzet keserve ás.~ ~Ha a tetőn kezd a 4098 VIII | Árva fiú keservei.~ ~(1858. decz. 20-án)~ ~ 4099 I | valami jött-ment:~ Keserű, keserves zsellérségben lakik.~ - 4100 IV | van hegedűje,~ Azt majd később vesznek, hogy addig ne nyűjje.~ 4101 VIII | Negyven nappal a szokottnál~ Későbben látjuk a nyarat.~ Napoleon - 4102 IV | árkon bokron át.~ Azok csak későre veszik észre híját,~ Annál 4103 IV | szétcsap: a többi hal,~ Kárász, keszeg, sügér szerteszét elinal.~ 4104 IV | Ime egy tál lencsét készite szakácsom:~ Tormávál trágyázni 4105 VIII | emelkedik,~ A kiből már készitenek most is~ Lisztet, vásznat, 4106 IV | a világerőt~ Szolgálni készti, emléket szerez,~ S hitével 4107 IV | neki ahhoz szörnyü nagy készülés:~ Van paripa, nyereg; kész 4108 V | testem reszketett a lázba’.~ Készültem a porba, lelkem megalázva.~ 4109 IV | Mert mingyárt megeszlek!~ Kétfelé hasitlak, kilenczfelé metszlek.~ 4110 III | leszedegetni.~ Iszik rá kétféle bort is,~ Az egyik „lacryma 4111 IV | kinálást;~ Hozzá látnak ketten kétfelől mindjárást:~ ««Jó időért 4112 VII | persze! A személy nem szenved kétséget.~ Hogy mit adjunk neki! 4113 IV | Lehetett a számok tálán kétszázötven,~ A tatárok pedig tizszerte 4114 IV | Hogy élünk, ha élünk, így kettészakadva:~ Fél-fél szívet egyik a 4115 VII | vágott?~ ~30. Legyen mind kettőé egyszerre a birtok.~ Jobbágyok, 4116 IV | pompás templom, melynek kettős tornya~ Ide látszik, egykor 4117 IV | Helybehagy, pofonnal itten kettőt hármat,~ Amott harapással 4118 IV | érik,~ A milyen büszkék, kevélyek~ Az igazi, a törzsökös,~ 4119 IV | képpel. -~ - Most is oly kevélyen tekintenek még le.~ Haláluk 4120 IV | Unott férj számára mérget kevert mézbe,~ Nyalánk ölebecske 4121 III | Hogy mérget (sőt paprikát!) keverünk~ Vendégünk étele közé,~ 4122 VI | korral.~ ~Sokan imádnak, de kevesen ismernek,~ Kik leginkább 4123 IV | fegyver jól áll asszony kézbe:~ Hogyan ütnek vele? azt 4124 IV | Két éles kard két haragvó kézben,~ Beszélt a két kard és 4125 V | most élnél,~ Vajon mihez kezdenél itt?~ Élnéd-e úgy a világot,~ 4126 VIII | pesti zsinagóga.~ ~Egyszerre kezdénk építtetni~ Egy templomot, 4127 III | álmot láttak,~ Megérhessük a kezdetét~ Egy jövendő jobb világnak:~ 4128 IV | tartott: -~ Háromszor is újra kezdették a harczot;~ Új meg új sereget 4129 II | maga a jámbor paraszt.~ ~ „Kezdjük ujra!” Nem félted te~ A 4130 IV | levél!~ Hittük: aranykor kezdő napja lészsz;~ S te azt 4131 VIII | egy beszéd határa,~ Itt kezdődik a más replikája.~ ~És azontul 4132 IV | bünlajstrom pedig hosszú vala.~ ~Kezdték a pénzen. Alcibiades~ Marokkal 4133 III | Egyszer meg aztán dicsérni kezdtél,~ Ez volt a legfájdalmasabb.~ 4134 IV | szól véled.~ Csak nyelve és keze-lába híjja.~ ~Megcsonkítva, mélyen 4135 IV | szépen hizelegve,~ A lovag kezéhez nyaldosott a nyelve,~ És 4136 VII | Pedig még egymásban tartjuk kezeinket, -~ A te hideg szíved, az 4137 IV | tájkép:~ Mind a négy idegen kezeire szállt rég. -~ - Elhunyt 4138 IV | kardot ágy alá eldugta,~ Kezeiről a vért jól lemosta lúgba.~ 4139 III | csupán azt, hogy~ Munkás kezeit feloldd:~ S nem irígyel 4140 III | igen jó sympathiánk~ Fájós kezek lábak számára,~ A mik talán 4141 IV | tegyem én,~ Egy ezredévre én kezembe add:~ - Egy percz az néked - 4142 V | Szórok alamizsnát az egyik kezemmel,~ Másikkal az államkölcsönt 4143 IV | vitéz, a ki oroszlánt hoz kézen?~ Boszorkányság van itt! 4144 IV | erdő körül~ Török portyázók kezére került.~ Sátán Ozmánhoz 4145 IV | haja mind kihullott!~ És kezéről a körmei;~ Foga is mind! 4146 VII | ölt meg,~ Négy meghalt fia kezétől,~ Nyolcznak életét kiolták~ 4147 VII | hazát és tele poharat;~ Jár kézrül kézre; más kezében is szól,~ 4148 IV | hegyekből kitörve,~ Száz kéztől emelten idomulnak körbe:~ 4149 IV | nyakukban,~ Hosszú nagy bot a kezükben,~ Szájukban még hosszabb 4150 IV | Megsokalta ezt már a tatárok khánja,~ Sok vitéz murzája pusztulását 4151 IV | Bőrödet kitömve elküldöm a khánnak; -~ Hogy mutogassanak mint 4152 VIII | Nem mehetek bálba, mind ki-~ Maradok a tánczból.”~ „- 4153 I | tudod te, hogy e keserédes~ „Ki-ne-mondd-mi” tán több, mint szeszély?~ 4154 IV | nyargal, mentül jobban híják,~ Kiabálhatnak már utána: «jer ide!»~ Világgá 4155 VIII | urnak talál kend,~ Annak kiabáljon éljent,~ Kitől maga is élhet 4156 IV | asszony, leány fennyen~ Kiabálni kezdett: „Megyünk valamennyen!”~ ~„ 4157 III | valami.~ Üres dicsekvés a mit kiabáltunk,~ Historiád másról tanít,~ 4158 IV | Mikor az mosolygó dicsfényét kiadta,~ Az egész csarnokot bevilágította.~ ~« 4159 IV | Nem uram, királyom!~ Te is kiadtál lám a második tálon.~ Tudom 4160 IV | másik kérdés: ennek is úgy kiállj!~ Mennyit ér a király?» - 4161 IV | meg sem rándul, csendesen kiállja.~ Meglátja ezt végre vizek 4162 VI | éveiben~ Oly sok viszályt kiállott nemzetünknek~ Meghódithatlan 4163 II | jelentsd magad,~ Ha a krizist kiálltad.~ ~A másiknak magának is~ 4164 VI | Helyt állunk a bajnak, kiállunk ostromot;~ Nehéz munka ha 4165 IV | Alleluját, hozsánnákat~ Kiáltának a győztesnek,~ Pereátot 4166 IV | élte kinos végit!~ ~De egy kiáltásra még képes volt ajka;~ Az 4167 VI | az utolsó szív is,~ Akkor kiálthatják: romanus sum civis.~ ~Nem 4168 IV | mily merész!»~ Elbüvölten kiáltja~ Szép Yóta őt ölelve.~ ~« 4169 IV | maradt nála.~ ~ III.~ ~Nagy kiáltozás lett erre a táborban:~ Nem 4170 IV | ágyú, kiki vastag hangon~ Kiáltsa, hogy „rajta!” leányszó 4171 IV | népet, fenhangon ily szókat kiáltva:~ «Isten csodája ez, és 4172 IV | rátalálnak;~ A lovagot, kiben nincs jártányi erő,~ Vállaikra 4173 IV | vidám kaczagását,~ Mikor kibontotta felleghajtójából~ A két 4174 IV | mennyi baj van a világban:~ Kicsiben mind meg van Pál mester 4175 IV | Szép hölgyem ölén nevető kicsinyem,~ Óh kérlek! óh kérlek az 4176 IV | epedve lakomba!~ Neked és kicsinyemnek vetve az ágyom:~ Hármunknak 4177 V | gulya?~ ~Élhet a szegénynek kicsinyje és nagyja,~ Mit szeme megkíván, 4178 VII | galambom, sirdogálj egy kicsinyt,~ Régi bohó szeretődön - 4179 VIII | megy haza a kocsmábul,~ Egy kicsit elkésett barátságbul,~ Pedig 4180 IV | lehull a nyergébül,~ A szeme kidülled, az arcza elkékül;~ Mire 4181 IV | haragja.~ ~Róbert alól is kidült már paripája:~ Annyi lándzsa 4182 IV | nagyot kiált:~ «De csak nem kied az a garabonczás diák?»~ ~« 4183 IV | Azt mondja a góbé: «Hát kiedet hogy hívják?»~ «Ha tudni 4184 IV | szeme kimered,~ Nyelvét kiejti, lát egy helyett ezeret.~ « 4185 IV | kezd kapni a megsérült:~ Kiépül lassankint nagy nehéz sebébül;~ 4186 IV | Művészien festve egy-egy kies táj van.~ Mindenik kép egy-egy 4187 IV | kölcsön,~ Felhő sohasem jár a kietlen égen;~ Felül a nap, alul 4188 IV | ellen:~ A moldvai Sunkó, s a kievi Gellen.~ Régi öldökléstül 4189 IV | Mikor haragjában szálfákat kifacsar: -~ Ki bizony, szálfákat, 4190 I | mondasz,~ Hogyha szived kifakad.~ Ez a te régi jellemed:~ 4191 III | bimbója~ Elfagy, alighogy kifakadt.~ ~A hévmérő kényesője~ 4192 IV | aczél fal se állhat ellent!~ Kifáradt ló, ember, a nagy küzdelemben,~ 4193 VIII | porkoláb uram!~ Már nekem kifelé áll innen a rudam.~ Ágyam 4194 VI | név” az „aranykönyv”-ből kifelejtve,~ S egy hamvvedernyi por, 4195 IV | Mert könnyü a szegényt ám kifigurázni:~ De sokkal nehezebb őtet 4196 IV | vitesse,~ A királyi sáfár árát kifizesse.~ ~Régen volt; de mégis 4197 V | girálom megszorult pajtásnak,~ Kifizetésüket sem engedem másnak.~ Kártyázó 4198 IV | rossz müvét:~ «E szikla-nép kifog minden halálon:~ Más nemtő 4199 VIII | halad,~ Minden sportsman kifogásán~ Túl van kopód, agarad.~ ~ 4200 VI | megtörhetlen vára:~ Hazaszeretetnek kifogyhatlan tára~ A hol megmaradtak 4201 V | énekelek érte,~ S ha már kifogytam az emberi nyomorbul,~ Gondom 4202 IV | maga körül~ Árasztva a kifolyt vér tengerét.~ ~És e tenger 4203 IV | egyszer,~ A kinek a kedvem kiforditott bunda,~ Hát még más e tréfán 4204 VII | dolga, hogy azt valahogy kifussa.~ ~2. Bizonyitsa be azt, 4205 IV | nyakambul.~ Csak alig birtam kigázolni lovastul.»»~ ~Nevetett a 4206 VII | a földgömb?~ De hogy egy kigondolt kis szó,~ A mi itt a sziven 4207 IV | szomjúhozok!»~ ~«Ha e bajból kigyógyitasz,~ Ha kigyómat kikergeted,~ 4208 IV | orczád.»~ ~«Ha e bajból kigyógyítasz,~ Ha e férget elaltatod:~ 4209 IV | bajból kigyógyitasz,~ Ha kigyómat kikergeted,~ Neked adom, - 4210 IV | leugrott lovárul,~ S a kigyóra olyat vágott a kardjával,~ 4211 IV | szégyen.»~ S a míg lovagja a kigyót ketté vágná,~ Megfordult, 4212 III | Nekünk adni muszáj.~ Bár kigyót-békát kiabál~ Ránk sok nagy torku 4213 IV | menyasszonyi disz~ Leng fürteiről kigyózva le hoszszan.~ S még boldogabb 4214 VIII | keble lángol:~ Egyszer csak kigyulad a kabátja,~ Érzi szagát, 4215 VIII | szagát, a füstjét is látja:~ Kigyúlt biz az a szerelmi lángtól.~ ~ 4216 VI | Gyökerei élnek, sarjai kihajtnak:~ Hiába tapossák, hiába 4217 IV | gondolkodik mostan?»~ A kihallgatásod mához egy hétre lesz,~ Ha 4218 V | Arczrózsája hervadt, szemlángi kihaltak,~ Csak bánata maradt örök 4219 IV | védelmezd.~ Egyet intek s a kihez hű~ Maradj, férjed mingyárt 4220 IV | hogy sem ezt eltürje;~ Kihíja párbajra, egy szál hegedűre!~ 4221 IV | Mosolyog az arczkép, büszke kihivóan,~ Mint ki olyan jól van!~ ~ 4222 IV | nép, próbáld meg őt!»~ S kihozta bölcsőjéből a magyart,~ 4223 V | nincs bolt-ár;~ A te lángod kihült helye~ Nem tűzhely már, - 4224 IV | hatásában.»~ ~«Oh! A haja mind kihullott!~ És kezéről a körmei;~ 4225 VI | drága.~ ~És a szabadságért kihullt vér olyan mag,~ Mely századok 4226 IV | utast egy réz pénzért majd kihúzza.~ Primásságig vitte, van 4227 IV | Egy nemzet hangja, mely kiirtatik!~ Nem hallik az föl csendes 4228 I | Meddig laktál köztük, hogy kiismerd~ Azt a tért, miről világra 4229 IV | teletöltsék;~ Azt biz az oroszlán kiitta fenékig:~ Így bizonyitá 4230 IV | De a barlangjábul még kijönni nem mer;~ Próbálgatja kardját: « 4231 IV | elébb kezét csipejére~ Téve, kikaczagta magát nagy kedvére,~ Akkor 4232 IV | kigyógyitasz,~ Ha kigyómat kikergeted,~ Neked adom, - még nem 4233 V | alatta.~ Megannyi eszménykép, kikért szive lángolt,~ S zengett 4234 V | volt csendes ravatalon:~ Kikisértem, néztem, mint nő a sírhalom.~ 4235 IV | rettegtetője,~ A ki azzal kiköt, sült bolond az, dőre!~ ~ 4236 VIII | s nem marad szárazon:~ Kikötőül mindig csak ide válaszszon.~ ~ 4237 III | Szelleme mesze világol,~ Kilátszik a sokaságból,~ S kit hive, 4238 IV | A sok koponyák sora közt kilelem.»~ Szól s eltünik a siri 4239 IV | megeszlek!~ Kétfelé hasitlak, kilenczfelé metszlek.~ Nem is tisztességes 4240 IV | ajtó csattanása dördül,~ Kilépünk a keblet szorító légkörbül.~ 4241 V | kötve a dolga.~ ~Miniszter kilincse tenyeremtül fényes,~ Hozzám 4242 IV | czifrák rajta,~ Mind a két kilincsnek gyöngyház foglalatja,~ Itt 4243 VII | hagyták el a csatát;~ Egyik kilőtt töltényekkel,~ Oldalba lőtt 4244 IV | Míg a falu végén éhszomjan kilyukad. 15~ ~Hanem vette útját 4245 IV | hollóval,~ Mi a többi közül kimagaslik jóval:~ Az ottan a könyvtár, 4246 V | rosszul tanult diák helyett,~ Kimaradt cselédnek én keresek helyet.~ 4247 III | lábak számára,~ A mik talán kimarjultak~ Lánczok viselése közben.~ 4248 IV | ha jobb~ S így gázolnak kiméletlen,~ Nem törődve a világgal,~ 4249 IV | benn’ a talentumot,~ S nem kiméli tőle - a kolofónjumot.~ 4250 IV | sem ragadja nyakon,~ Utczu kimenekül a nyitott ablakon.~ S azzal 4251 IV | Soh’se vártak volna ilyen kimenetelt!~ ~A nagy mészárlásban tatár 4252 IV | meglelik a nyitját,~ Hogy kimenjen, egyik ablakot kinyitják,~ 4253 IV | belőle:~ ~Éjjel a pusztára kiment s reggelenként~ Hozta a 4254 IV | egyre viszik odább, a szeme kimered,~ Nyelvét kiejti, lát egy 4255 IV | elfogott zsákmányát,~ S kimeríti magyar nyelvben tudományát:~ « 4256 IV | féltheti,~ A mit a szent előtt kimond.~ ~Bolond az, bamba és hülye.~ 4257 IV | király szólott, s a mit ő kimonda,~ Nem csak hallja a nép; 4258 IV | elküldé~ S a hogy előre kimondá:~ Huszonheted napján az 4259 IV | hogyan?~ Kínjába kerül azt kimondani nagyon.~ S még ha panaszkodik, 4260 IV | rongy!~ Áruld el és mindent kimondj:~ Ki tudja, mily magas rangra 4261 IV | És még is itt a vég. Kimondva rád~ A kőfalak halála; lassu 4262 IV | Kit fed feledés moha, hol kimulék?~ S kit vesz föl a hir ege, 4263 IV | halálon:~ Más nemtő lássa hát kimulni őt:~ Pusztitsa el a lassu, 4264 IV | a másik tálat, étekfogó! kináld!»~ Hát ott meg a reszelt 4265 IV | nem várta, hogy kétszer kinálják:~ Megtölté tarsolyát, - 4266 IV | égbolt,~ Kinek, ha pénzt kinálsz, azt mondja «elég volt!»~ ~ 4267 VI | ismerlek.~ ~Egykor koronával kináltak: nem kellett.~ Az a korona 4268 IV | tudnád, hogy én most mi kínban vergődöm?~ Imádkoznál értem 4269 VI | Te akkor is megőrzéd kincsedet:~ Fegyver nem, tűz nem vette 4270 IV | áldozást,~ Nem véredet, nem úri kincseid,~ Nem hogy szokott kényelmedet 4271 VIII | gyönyörűn,~ Fegyvertárad kincseinek~ Az ember szíve örül.~ ~ 4272 IV | ölt fel, - azt nem veszik kincsen,~ Nem diákköntös, ha könyökén 4273 IV | vissza nyerte.~ Két vára, kincses városa~ S két világrészben 4274 II | mely alkotott sok drága kincset,~ Mik késő századokra mennek 4275 IV | osztozásnak itten nincs helye.~ E kincsnek is felét a nő megosztá,~ 4276 IV | utókor számára.»~ Aztán a kincstartó zászlós úrnak inte,~ Szegény 4277 IV | anyanyelvnek:~ Legdrágább kincsünknek csak e szó felel meg.~ ~ 4278 VII | olyan szép vagy.~ ~ VII.~ ~Kinevettél, mikor legelőször láttál,~ 4279 IV | szoritják, magyarul; de hogyan?~ Kínjába kerül azt kimondani nagyon.~ 4280 IV | magát földhöz vágja,~ S kinjában még a zöld pázsitot is rágja.~ ~ 4281 IV | Férjnek utjában lesz a kinjában-zengő,~ S bámulva kérdendi: «Hát 4282 III | Nyelné, nyelné, de nagy kínnal.~ Szánják szegényt (azt 4283 IV | sötétségben:~ Nem láthatják kinom, kik laknak az égben.~ Csaták 4284 IV | Maga előtt látja élte kinos végit!~ ~De egy kiáltásra 4285 IV | a vizbe, csak a feje van kint.~ Odajön a sok hal egész 4286 IV | a lovag.~ S félrostélyát kinyitja.~ «Ah mint ragyog!» pirul 4287 IV | kimenjen, egyik ablakot kinyitják,~ És tovább tánczolnak, 4288 IV | Marokkal átszoritja azt,~ S kinyujtott karja nem rezeg.~ ~S az 4289 IV | csak ha más sírt.~ Halálra kinzottak sohajtásin~ Pokoli örömét 4290 VII | kezétől,~ Nyolcznak életét kiolták~ Orvok, méreg, lázadóhad,~ 4291 IV | rokonná,~ A ki fejünkre kiontá~ Szent keresztségét a honfi 4292 VI | széthullva ödöngjön,~ Elébb a kiontott vér tengerré lenne,~ Hogy 4293 IV | czéhmester,~ A ki a munkát kiosztja.~ A koldusoknak király kell.~ 4294 IV | szél barangol~ S néha a kipányvázott mén horkan.~ ~Erdődy bán 4295 IV | a csodálat. -~ ~De hogy kipróbálják jobban az erkölcsét:~ Vedret 4296 IV | zománczos~ Áll a mozaikkal kirakott asztalkán,~ Mind a két mutató 4297 IV | méltóság volt~ A koldusok királyáé!~ Milyen büszke lehetett 4298 IV | valóságos koldusok.~ ~A koldusok királyának~ Nem csak hogy a hatalma 4299 VIII | lett.~ Görög bánja volt királyát,~ Kiért nem tud ujat kapni.~ 4300 IV | jutalmazlak téged.~ Te légy királybiró: pusztuljon a kevély!~ A 4301 IV | De ez kettő együtt: ez a királybíró! 11~ A népe mind síró, maga 4302 VII | kedvesem,~ Voltam én is királyleány,~ Vagyok mostan jávorfácska,~ 4303 IV | tekintet mondá: én vagyok királyod!~ Mikor az mosolygó dicsfényét 4304 IV | Mert a nyájas jó sziv - királyok erénye;~ Gorombaság pedig - 4305 IV(6) | Mátyás királyról meg van irva, hogy villát 4306 IV | már többszörösön.~ Mátyás királyunknak egy szavába kerül:~ Próbáljunk 4307 IV | fogaikat;~ A róka a csukát kirántja a partra,~ A csuka a rókát 4308 IV | Fogadom, hogy ebből a bajból kirántom.~ Felöltözöm én a kelmed 4309 IV | elbukott királyt fogta pártul:~ Kirántotta kardját, leugrott lovárul,~ 4310 I | Kövekkel, átokkal hajít,~ A kire már életében~ Rá boríták 4311 IV | Ennek azt hányják szemére:~ Kis-sár-füvel úgy csinálta~ Tagjaira a 4312 IV | maga bált ad.~ Nagyságos kisasszonyt elvesz feleségül,~ S cabanos 4313 VIII | szerettem volna,~ Csak valamivel kisebb lett volna egy ölnél;~ De 4314 II | Hogy a sok jó barátod~ Majd kisegít a hinárból:~ Ugyan szép 4315 IV | oroszlánom;~ Hogy tovább is kisérj, azt már nem kivánom: -~ 4316 IV | Gondolj reá: hátha én kisérlek ottan?~ Én édes szerelmem, 4317 IV | zöldül a tetőn,~ Még nem kisért a bántó gondolat,~ Hogy 4318 IV | évtized még, és az ezredév,~ Kisértetek nehéz harcza betölt.~ ~A 4319 IV | szem, mint két csillag,~ Kisértetes fénynyel a sötétben csillog.~ ~ 4320 IV | kalatyol;~ ~Hoszszuképü kisértetet~ Arczfintorával elriaszt,~ 4321 I | Igen sok nem jó már, csupán kisértetnek.~ A mi pedig megvan, roszul 4322 IV | porrá tört Bált ujra önteni~ Kisértgeték a késő századok,~ A sárga 4323 IV | A négy falra festve négy kisértő tájkép:~ Mind a négy idegen 4324 IV | figura.~ ~Kapja, nagy búvában kisétál a partra,~ Rosz felleghajtóját 4325 IV | asszony~ Kopott koldusruha, kisírt szemek.~ Ki tudja mért lett 4326 IV | mint látni fogjuk)~ Elébb kisírva kedvire magát,~ Hozzáfogott 4327 IV | Ordit a hős, hogy majd kiszakad a torka,~ Olyan lett az 4328 IV | visszarántja lánczczal a kelevézt,~ Kiszakitja vele ellensége szivét.~ ~« 4329 IV | bedagasztott, befűtött a pestbe,~ Kiszakitott s kilencz kenyeret vetett 4330 II | magad majd szokás szerint kiszaladsz,~ S megadja a tréfa árát 4331 II | nyakán.~ ~És a másik el kiszálla~ Oly magasra, mint az ég;~ 4332 VII | a tudósok~ Milyen szépen kiszámiták,~ Hogy milyen nehéz a földgömb?~ 4333 VII | nehezebb annál,~ Azt nem tudják kiszámítni.~ ~ ~ ~ 4334 IV | guzsaly szárára kötözzük, -~ Kiszapuljuk mint a diákné a vásznát, -~ 4335 IV | de azt is keveset.~ ~Egy kiszáradt folyam árka fut mellette:~ 4336 VIII | a Tiszát szabályozták,~ Kiszáraszták a sok mocsárt,~ A mely annyi 4337 III | ajándékot~ A csizmákból kiszedik:~ Nekünk is van mézes kalács:~ § 4338 IV | helyére aggatta.~ Kenyeret kiszedte, tüzet betakarta~ Hamuval, 4339 IV | előtt talál vadat, százat.~ ~Kiszemeli a leggyöngébb kecskegidót.~ ( 4340 IV | kissé kombinálunk~ Könnyen kitaláljuk tán:~ Idejét a négy honatya,~ 4341 IV | halálba,~ A ki a kaszinó nevét kitalálta!~ - -~ No de hát akczió 4342 VIII | földszinen.~ ~Tavaly hogyan kitalálták,~ Mért nincs eső az alföldön?~ 4343 VI | Testünkből a lelket balsors kitaposta,~ Ha megszünt dobogni az 4344 IV | azt sem kérdi, délre?~ Kitárt könyv előtte, hanem megforditva,~ 4345 IV | hoz időt Isten: addig csak kitartom;~ Hazám el nem hagyom, itten 4346 IV | kell ereszteni! Az ajtó kitárul.~ A pappá vált kántor be 4347 V | Miniszterek előtt a ládám kitárva.~ S ha én azt becsukom s 4348 IV | Most fölrohant érte, kitépte tövestül~ Iszonyú körmével; 4349 III | prezenteli meg.~ Az ablakba kitett csizma~ Bizonyosan teli 4350 VI | Egy-egy óriásnak alakja kitódul,~ Ki ez új korszakot nemzette 4351 IV | Közbe egy-egy ércz ló, egy kitömött páva,~ Fali állványokon, 4352 IV | csontod a kutyáknak -~ Bőrödet kitömve elküldöm a khánnak; -~ Hogy 4353 VI | hulló levélt.~ ~Balsors kitörlé a lét könyviből~ Önnön vérünkkel 4354 IV | Van nevetés, kaczaj és kitörő jó kedv,~ Minden semmiség 4355 IV | Nehéz kőtömegek, hegyekből kitörve,~ Száz kéztől emelten idomulnak 4356 IV | Tudja patvar, hogyan? Mégis kitudódott.~ ~ ~ ~ 4357 I | a földön,~ A szebb felet kitünteti~ Könnyelmü szív, divat öltöny.~ 4358 IV | honfoglaláskor~ Zászlóját kitűzé a Zoborra; ezért~ Eredetére 4359 VI | mikor hazájának szivéből kiűzte~ A múzsát az ármány, új 4360 IV | megevett.~ Baraczkfát én kivágattam,~ Hát nem tettem-é eleget?»~ ~« 4361 IV | senki sem fogad szót. -~ Kiválasztják maguk közül,~ A ki legtökéletesebb.~ 4362 VI | szellem hősének nem kell a kiváltság,~ A nemes fölleli benne 4363 VII | magyar számára nincsen~ Külön kiváltságos Isten:~ „Egy” van, és ez 4364 IV | Róbert is hoz egyet: most kivan a három!~ ~Ebben megnyugodott 4365 IV | szolga nyitja a kaput,~ Kiváncsi vendég hogyha jön. Szegény,~ 4366 III | ide tóduljon eztán~ Hát a kivándorlók rajja,~ Csak azért is, hogy 4367 II | követnek;~ Az Isten trónjához kivánkozék.~ ~Jó néki ott! Nálunk emléke 4368 IV | jó Puskás Kalára,~ Te ne kivánkozzál mostan a csatára;~ Ilyen 4369 VII | magyar nemzet?”~ Ugyan mit kivánna még?~ Hiszen minden kivánsága,~ 4370 VII | megszavaztatni,~ Melyiknek kivánnak eztán adóztatni?~ ~7. Ez 4371 IV | Ámen-mondásoddal nekem jót kivánnál.~ ~Itt fekszem egyedül, 4372 IV | hogy hívják?»~ «Ha tudni kivánod, nevem Mátyás diák.»~ Felugrik 4373 IV | Egyszer a szivében ily kivánság támad:~ «Lehetnék én bizony 4374 VII | kivánna még?~ Hiszen minden kivánsága,~ De mind végrehajtaték.~ 4375 IV | mogyoró: nagyon jó,~ Varga kívánsága, - semmi sem olyan jó.»~ 4376 IV | méhser az asztalon:~ Még kívánságnak sem tudtam, hogy mi bajom?~ ~ 4377 IV | varga, monda, meg lesz kivánságod,~ Két szolga kapja a bot 4378 V | zengett ajkán a dal forró kivánságról.~ S ki valamennyi közt volt 4379 IV | ördög.~ ~Ámde ha én rám is kivánsz bízni dolgot,~ Megmondom 4380 IV | azt neki,~ Ha olyan nagyon kivánta.~ ~A császárné szép asszony 4381 VIII | akademikusnak.~ ~Pedig de kivántam, az Isten is látja:~ Miként 4382 V | S nem gondolok reá, a kivel jót tettem”.~ ~„Neked adom 4383 IV | szekeren jönnél, kereked kivennék.~ Légy itthon házamnál, 4384 IV | esett a földről fölkelte;~ Kivitette magát a szép verőfényre: -~ 4385 III | nyugdíjba ez takar.~ ~Rajtad kívül itt senkinek~ Nincsen számára 4386 III | fátyol”, mely takar!~ ~Te kivüled itt senkinek~ Nincsen számára 4387 IV | el,~ Ha csókért tetted: kivülem~ Nincsen számodra élet.~ 4388 III | jót tesz, tessék hinni!~ ~Kizáró szabadalmunk van~ Forradalmakat 4389 IV | Ősi hajlékukból miattam kizárvák.~ Kik már őseiktől mást 4390 VI | De töviskoszorúd újra kizöldellett~ És csillagkoszorúd ott 4391 IV | fiatal legény;~ Neki iramodik Klárának nagy hetykén;~ Kezében nagy 4392 IV | mint a bogár, ajka mint a kláris.~ Két orczája olyan, mint 4393 IV | S ugyan nem gondolnak a klubban levőkkel?~ Pedig hát csak 4394 IV | ferde rend,~ A míg a férj klubboz, addig a menyecskék~ Rendeznek 4395 IV | azon lap.~ ~Véssétek föl e kőbe majd:~ A kik hiven szerettek~ 4396 IV | Arcza, mintha volna kőbül)~ «Bánj vele, hogy fájjon 4397 VIII | Mért hajtott a gazba?~ ~Kocsis szidja a lovakat,~ Itt az 4398 VIII | akkor nagy veszekedés,~ A kocsist szidja a gazda,~ Minek hajtott 4399 VIII | Jámbor férj megy haza a kocsmábul,~ Egy kicsit elkésett barátságbul,~ 4400 IV | mindig teszi, ha veszt a koczkán,~ Olyankor a házat majd 4401 IV | nincs már messze Buda:~ Koczogva még délre el is jutott oda.~ 4402 VIII | Úgy üti pofon, hogy arrul kódul!~ ~ ~ ~ 4403 III | szél fúj s hozzá angol~ Köd lepi el az utczákat:~ Nem 4404 VIII | Házak tetejérül,~ Szeme a ködöket nézi:~ Lát-e? vagy csak 4405 VIII | Másik volt a lánglelkű Kölcsey.~ ~Mind a kettő birta jól 4406 III | Egyébiránt ebéd végén~ Kölcsönösen mind igy kiált:~ Egészségükre 4407 IV | őrölne itt! Se buza, se köles!~ A parlag-földeken a dudva 4408 II | még uj gazda,~ Most veti a kölesit.~ Mindössze is annyit tehet:~ 4409 IV | ágyom:~ Hármunknak elég. Nem költ ki se zajjal.~ Jó hosszu 4410 II | rágalmaznak,~ Jár a szitok, költött gyanú,~ Álhír, undok gúnydal, 4411 IV | A tiboldi vár.~ ~Költői rajz.~ ~Még ép a híd, még 4412 VI | tartogassa fenn.~ ~S amit költőknek lelke ránk hagyott,~ Az 4413 VI | hit buzgó pásztorát,~ S a költőt, kinek lángja most is ég.~ ~ 4414 IV | szelidséggel.~ «Kivánom, hogy költsd el teljes egészséggel.»~ ~ 4415 IV | elvárja, míg alszik, hogy költse fel őt -~ Nem hajnali fény, 4416 IV(13)| hadjáratba, egy hónapig a maga költségén: más adót nem fizetett.~ ~ 4417 IV | szivet áldozunk,~ Nekem jut a könny, néked a sohaj.~ ~Te engem, - 4418 II | te mostani mulatásod~ Nem könnybe, de vegyül szégyenpírba,~ 4419 IV | a nő: Ottó hiszen;~ Lám könnye foly, keble remeg,~ Sőt 4420 IV | oroszlán nyakát átölelte,~ Igy könnyebben esett a földről fölkelte;~ 4421 IV | földre hullt a köny,~ S Isten könnyéből költő támadott,~ S a költő 4422 VII | És a fekete kenyeret~ Könnyeivel öntözi;~ S mert rongyos: 4423 I | A szebb felet kitünteti~ Könnyelmü szív, divat öltöny.~ Nem 4424 I | a házunk!~ Ah, nekünk e könnyelmün szép,~ De hiú ragyogás elől~ 4425 IV | hallják az énekem.~ A pap köntöse csak, a mit most viselék,~ 4426 IV | Mikor felöltözött a pap köntösébe,~ Mehetett a kántor a király 4427 IV | egyik egy szép divatos~ Köntöst hoz: „Nézd muczikám,~ Hogy 4428 IV | szeméből csordultig omolni~ Könyei patakja!~ ~S hogyha éjfélenként 4429 IV | városit,~ S oltásra hozta könyek záporát.~ ~Egyetlen jajkiáltás, 4430 IV | hulljon abba gyönge asszony könyje.~ ~A kalapács csattog; dal 4431 I | Csordultig ürömmel tele;~ Férfi könynél mi keserűbb?~ Mitől e pohár 4432 IV | kincsen,~ Nem diákköntös, ha könyökén folt nincsen.~ ~Arany, ezüst 4433 IV | hamvát hagyá,~ Még ottan is könyörg uj életet.~ ~Hogy nincsen 4434 IV | majd magam is csak azért könyörgök,~ Hogy őt is csak félig 4435 IV | Hangját próbálgatja lágyan könyörgőre.~ Majd mély dörmögéssel 4436 IV | viszszahozzák épen:~ Könyörögnek neki mindenféleképen,~ Etetik-itatják, 4437 IV | nélkül.~ Vén dádé, barna lány könyörögve jőnek.~ Öt forintos bankót 4438 IV | várat uralta; abban a nagy könyvben~ Tele mind a lapok kemény 4439 IV | diák, ez csizmadiafi,~ Diák könyvből egyik bölcsességet tanul,~ 4440 IV | ember beszélt, nem tanulják könyvbül:~ Mátyásnak szivében harag 4441 IV | is kezében van a vándor könyve,~ Mikor utnak indul, szeme 4442 II | Hanem olvasgatni is kell~ Könyvekben és ujságban,~ Hogy e honban 4443 VI | Balsors kitörlé a lét könyviből~ Önnön vérünkkel nemzetünk 4444 VIII | Növényzete ezernyi;~ De könyvtárt az egész háznál~ Nem bírtam 4445 III | asztal alatt.~ ~És annyi köpeny-forgatás~ S szinváltozás után~ Ha 4446 VIII | kent:~ Fordítsa jobbra a köpenyt,~ Igy még nagyraviheti kend.~ ~ ~ ~ 4447 IV | kéztől emelten idomulnak körbe:~ Tudósok elméje, rabmunkások 4448 IV | szélylyel,~ Végig járva körben nagy tekintetével.~ ~De 4449 VIII | 1862.~ ~Vedlett toll a körme között,~ Szelid betűk tolla 4450 IV | kihullott!~ És kezéről a körmei;~ Foga is mind! Ételt, italt~ 4451 IV | Fojtogatja, ez meg tépi körmeivel;~ Földön hemperegnek, egymás 4452 IV | kitépte tövestül~ Iszonyú körmével; hozta gyökerestül:~ Oda 4453 IV | rakás,~ A trágya meg arany; körmöczi máriás!~ ~««Ezzel ember 4454 IV | Jobbágyok perében; mind az egész környék~ E várat uralta; abban a 4455 IV | Mikor már a végső inség környékezte~ A keresztyén tábort, az 4456 IV | kezet szorít vele mind a tiz körömmel.~ «Tán rosszkor is jöttem?» - « 4457 IV | ember;~ Elől tűz, hátul vér, köröskörül fegyver!~ Illaberek, nádak, 4458 V | Perselyemmel járom a várost körösztül;~ Ugy félnek már tőlem, 4459 IV | bohózatot!~ Jó kedvre e mogorva kört~ - Bolond vagy - csak te 4460 IV | Hogyha néma állat körül-körül repked,~ Nyomodba jár távol; - 4461 IV | hogy vaspánczélból van a körülete?~ Mit segit rajta, hogy 4462 VIII | sokkal jobban páczban,~ Körülnézi az ujságot,~ Árkeletet, 4463 IV | Róbert lovag.~ Sötét volt körülte, olyan volt, mint a vak;~ 4464 IV | széttörte rárakott bilincseit;~ Körültekinte, és lelkébe tért;~ Magasan 4465 II | Legyen sötét éj, vagy napfény körültünk,~ Balsors, erőszak bárhová 4466 VIII | inge néki vagyon,~ Karddal körülvéve nagyon,~ Nem kell neki engedelem,~ 4467 V | Forró lélekzése szívem körűl-lengé.~ Két kezem imára kulcsolódni 4468 IV | Lakománál ül a király,~ Körűle az országnagyok. -~ - Nincs 4469 III | nem mi jártunk,~ Hanem ők, köszönjék neked~ Oh liebe allgemeine 4470 III | álltunk~ Azt nagyján neked köszönjük~ Oh liebe allgemeine Zeitung!~ ~ 4471 IV | Hol az utazónak messziről köszönnek;~ Magának, lovának adnak 4472 IV | én kenyeres társaim~ Rám köszöntik a poharat~ Olyanforma titulussal,~ 4473 VIII | mindig csak ide válaszszon.~ ~Köszöntöm ordináncz Gyurkát is eképen,~ 4474 VIII | A pattantyusok a résen,~ Köszörülve kard, panganét,~ Montirozva 4475 IV | A pajkos apródok vele kötekedtek,~ Ő csak a farkával ütött 4476 III | tanulóknak,~ Egynehány új kötetet;~ Európának örök békét~ 4477 IV | készül.~ Ha ő most egy követ kötne a nyakába~ S beledobná magát 4478 IV | bíz elmulasztá a sövényhez kötni,~ Mikor kedve támadt nyergéből 4479 IV | lett fűzve,~ S lófarkhoz kötötten Krimiáig űzve. - -~ ~A szinét, 4480 IV | máglya már!»~ S egymás mellé kötözve néz~ Egymásra a dalia pár.~ ~« 4481 IV | Szakállát a guzsaly szárára kötözzük, -~ Kiszapuljuk mint a diákné 4482 III | örök békét~ Mely Zürichben köttetett.~ Jó ember a Mikulás.~ ~ 4483 V | Annak mind énhozzám van kötve a dolga.~ ~Miniszter kilincse 4484 IV | emészti a varázst,~ A mit kövekből támaszt a művész.~ ~Kopasz 4485 I | Kit a végzet büntetlenül~ Kövekkel, átokkal hajít,~ A kire 4486 V | versem.~ ~Az egyiknél vagyon kövér bugyelláris:~ „Ismeri nevemet 4487 VII | Külországok, nagy hatalmak~ Követeit elfogadni,~ Ajándékot adni, 4488 IV | közénk, fölmentenek~ Hozzá követekül martyrjaink.~ ~És látta 4489 V | Egy embertől több már nem követelhető.~ Hát te ott leghátul, ki 4490 V | sor!” szól az égi portás.~ Következik nyomban rá egy másik kortárs.~ „ 4491 V | szó!” mond Péter. - Jön a következő,~ „Uram, csak én rólam danol 4492 VIII | katonai törvényszék itélete következtében.~ ~ ~ ~ 4493 II | legnagyobb királyhoz ment követnek;~ Az Isten trónjához kivánkozék.~ ~ 4494 IV | hibás volt,~ Ekklézsiát fog követni:~ Nem kap perselyt a nyakába,~ 4495 VI | harczok egész sorozatja~ Követte zászlóid. Hivó szózatára~ 4496 IV | Kaszálni való fű vala a kövezet.~ Hogy itt szekér járna, 4497 IV | teremtni.~ ~ IV.~ ~A puszta kövön a csillag alatt,~ Fáradtan 4498 IV | csak még sem tette meg:~ Közbejövén holmi tréfás véletlenek.~ ~ 4499 VIII | várta, hogy emez kifárad.~ ~Közbeszólás nem volt megengedve~ „Mostan 4500 IV | Megállj!» A császár közbeszólt.~ «Nőmet ne sértsd! Ne mond 4501 VII | Én csak bátorkodom egyet közbevetni:~ Hát a perköltséget ki 4502 IV | végig visszazengnek~ Eléb közelb, aztán mind távolabb.~ Úgy 4503 IV | párod, azt látom:~ Ne gyere közelébb, mert még megcsudállak~ 4504 IV | tetézve;~ Mégis ki a kardja közelébe botol,~ Annak a számára 4505 IV | asszonyember!~ A többi feléje közeledni sem mer:~ Azt hiszik bűvészet 4506 IV | vallja kárát.~ Pedig itt közelget medárdusi vásár;~ Negyven 4507 IV | sóhajink;~ S ha «ő» nem szállt közénk, fölmentenek~ Hozzá követekül 4508 IV | vérével szerezte,~ Melle közepéből még kiáll a nyiltoll,~ Mely 4509 IV | Mint álomi szózat az éj közepén,~ Mint csillagesés ivülése,~ 4510 IV | Megcsókolá jobbrul, balrul, középen~ S aztán ölében elvivé haza~ 4511 IV | haddal,~ A keresztes tábor közepének nyargal.~ ~Az eleven aczél 4512 IV | szél?»~ ~Vitéz csoportja közepett.~ Vágtat Fernand előre,~ 4513 III | mint az igazi,~ Legjobb is közhasználatra. -~ Ha ellopatik sem nagy 4514 III | nagykereskedőknek~ Van szerencséjük közhirré tenni~ A magas Uraságoknak,~ 4515 II | unokáknak!~ ~Dicső nemzet! Kiről közmondás volt,~ Hogy a magyar vigad 4516 IV | pirult el! Egy csupán~ Maradt közönbös, halavány,~ Az ott, a nőd 4517 II | letiporva,~ S emlékedre közöny fátylát boritá, feledést 4518 IV | Róbert lovag ott felépülhet közöttek. -~ ~Itten sem marad el 4519 IV | azoknak szolgáló;~ Oszszák fel közöttük két egyenlő részre,~ S fizessék 4520 IV | népből; csak egy nem volt köztök:~ Csak te hiányoztál: te, 4521 I | roskadni, szertehullni~ Közügyet és ősi vagyont;~ Mikor mindennap 4522 VII | nehezebb:~ Kék és fekete szem közűl melyik a szebb?~ Boldogabb 4523 IV | itt a vég. Kimondva rád~ A kőfalak halála; lassu vész~ Láthatlanul 4524 IV | márványlapon~ Játszik röhögve «kőkapóst»~ Az oktalan emberbarom.~ ~ 4525 II | Az 1848-iki kokárda.~ ~Keblemre tűzlek ismét 4526 IV | pecsenye,~ Egy kis hurka, kolbász, s más gyönge csemege;~ 4527 III | kulcscsináló s varga.~ Csak kolbászt és tarhonyát gyártunk,~ 4528 IV | felejtsük el.”~ ~Kopott ruhában koldul özvegy asszony~ Kopott koldusruha, 4529 IV | okozta vesztit?~ Elmehet koldulni, s hirdeti a népnek,~ Hogy 4530 IV | szólt Ozmán a cselédhez.~ «Koldús urad; - egész országod rongy!~ 4531 II | S hiusága az apáknak~ Koldúsbot lesz majd az unokáknak!~ ~ 4532 IV | verekedés!~ Hát mikor a koldusbotot~ Elcserélik - irigységből!~ 4533 IV | Nem törődve a világgal,~ A koldusi becsületben.~ Válogatott 4534 IV | Csak az enyim tart örökké.~ Koldusnép sohasem vész el! -~ Minden 4535 I | tanult,~ Délczegségét lopta koldusoktól,~ Hő tüzét bohócz szeszély 4536 IV | koldul özvegy asszony~ Kopott koldusruha, kisírt szemek.~ Ki tudja 4537 V | boldog természet.~ Irigylém a koldúst, kinek nincs hol hálni,~ 4538 IV | S nem kiméli tőle - a kolofónjumot.~ Rajkó megszökött a szülői 4539 IV | hogy tudna!~ Megállj róka koma, megállj csuka pajtás.~ 4540 IV | keresztapja,~ Ki a száz aranyat komapénzül adja.»~ Mindenki eljutott, 4541 IV | Bécsben, ez után~ Hogyha kissé kombinálunk~ Könnyen kitaláljuk tán:~ 4542 IV | Soha szem nem látott ilyen komédiát!~ Elhagyta búbánat a jó 4543 IV | kell a koldusoknak!~ Ez nem komisz respublica,~ Hol minden 4544 IV | azért karddal is megtette a kommát.~ ~Hát ez eléje állt futó 4545 III | másra van a gondja.”~ ~Áh, komolyabb eszmék, vasút, hitelbankok,~ 4546 IV | tömérdek:~ Van vén, - fiatal, - komorabb, szelidebb;~ Kik mind a 4547 IV | kilencz lépésnyire,~ Ne kompromittálja a mesterség hire.~ Most 4548 IV | szüken valának;~ Pedig nagy koncz kell az ilyen nagy kutyának.)~ ~ 4549 IV | elmosogatta,~ Tálat, csebret, kondért helyére aggatta.~ Kenyeret 4550 IV | beszéd,~ Üres tornáczokon úgy kong a hang,~ Miként ha alvó 4551 VII | hohó barátom!~ Tiltja azt a konkordátum; -~ A magyar számára nincsen~ 4552 VIII | róla beszélni egy hétig.~ ~Konstituczió, vagy ikes ige;~ Költészet, 4553 IV | Pedig ugy csúfolják, hogy «konty alá-való.»)~ S a lángbakatornak, 4554 IV | melyik a férfi, rikkant s kontyához kap.~ «Hogy volt, hogy?»- 4555 IV | egész csata:~ Valamennyi kontyos mind megfutamoda.~ ~A székely 4556 IV | bandája.~ Bandának állandó, konvenczjós csárdája,~ Nem krajczár, 4557 III | gondja,~ A jó pincze és jó konyha:~ Várhat jót a Vatikántul,~ 4558 IV | Dul ful! zsörtölődik, konyhapénzt felhányja~ «Hogy milyen 4559 VIII | egynehány év maradt megettem.~ Kopaszul a tarkóm, szürkül a szakállam,~ 4560 IV | bölcsességet tanul,~ Másikon sem kopik lábszij hasztalanul,~ ~Péter 4561 VIII | árkoljunk?~ Hogy fel ne kopjék az állunk.~ ~Biz az irott 4562 VIII | sportsman kifogásán~ Túl van kopód, agarad.~ ~Angolkerted, 4563 IV | Nem viszi magával hű kopóját, solymát,~ Jó Istenre bízza 4564 IV | ha valódi fejem~ A sok koponyák sora közt kilelem.»~ Szól 4565 VI | Hívták száműzésnek, nehéz koporsónak~ Azt a gyászos hajót, mi 4566 IV | Aczélodat és nődet.~ ~Ezüst koporsót, tágasat,~ Hogy ketten beleférjünk.~ 4567 IV | oktalan emberbarom.~ ~Térdét koptatva a király.~ Körül csúszmászsza 4568 V | kellett írnom.~ ~Levert a kór, testem reszketett a lázba’.~ 4569 VI | magyarnak fényes éve is~ S dicső korának hős emlékeit~ Fegyver hegyével 4570 IV | elfogad érte kóser pénzt:~ «Korbács neki a hátára!~ Verjétek 4571 IV | nemzetnek,~ Dologra, a melyben korbácscsal fizetnek; -~ Ekébe, malomba 4572 I | ért.~ Ki tudja e boldog korbul,~ Mikor a ruha megfordul~ 4573 VI | divatnak,~ S visszhangot adjon korcs izlés szavának.~ ~Nem, hogy 4574 IV | Szárnyas szörnyek, szótlan korcsszülöttek,~ Elveszének szörnyű csontjaikkal~ 4575 IV | az is.~ A görög sürgeti a kordovány árát,~ Addig talpbőrt nem 4576 IV | Nagyon megéhezett, úgy korgott a gyomra,~ Mintha csak igazi 4577 III | folyam és emberszív,~ Jég és kormányzat elakad;~ Jégcsap fagy a 4578 IV | a vedrek széléről~ Asszú kóró hajlik.~ ~Szép asszony se’ 4579 IV | birkózni egygyel sem.~ Diák korom óta, hogy kis pappá lettem,~ 4580 IV | vész el! -~ Minden király koronája~ Ingadozhat, az enyim nem. -~ 4581 IV | Mit tehettem?~ Féltém tőle koronámat!~ - Ugy-e; azt szabad félteni?~ 4582 IV | Marion,~ Kaphat még másik koronát,~ Akár tőlem is, csak várjon.~ ~ 4583 IV | szemürén,~ Ott szive fölött a koronátlan~ Ország czimer, - éppen 4584 VI | ilyennek ismerlek.~ ~Egykor koronával kináltak: nem kellett.~ 4585 IV | a hajon. 9~ Tálban sült, korsóban méhser az asztalon:~ Még 4586 IV | nagyot is húz menten~ A korsóbul, s aztán átadja pihenten.~ ~«« 4587 V | Következik nyomban rá egy másik kortárs.~ „Szent atyám! Nem ismersz? 4588 III | küzdtenek borért a hős~ Kortesek hadai,~ Itt törtek össze 4589 IV | kaszszánk.~ Sok elment az idén a korteskedésre,~ Az ember csak mostan veszi 4590 III | főtiszt, pressbüró,~ Hiába korteskedjenek, -~ S hát a sok főbiró?~ ~ 4591 V | Hol adakozás van, tartom a kosarat.~ ~Népkonyhát kóstolok, 4592 IV | mészárszékre járni,~ Szájában kosárral; - legyen abban bármi,~ 4593 IV | elkoppantani,~ S elfogad érte kóser pénzt:~ «Korbács neki a 4594 IV | oroszlán miatt, az bele nem kóstol!~ ~Most fölrohant érte, 4595 V | a kosarat.~ ~Népkonyhát kóstolok, árvát protegálok,~ Erkölcs-nemesitek, 4596 III | jól esik~ Egy kis dulcsász kóstolóra,~ Vérrel rózsaszinre festve,~ 4597 IV | hall semmi hangot;~ Csak a kósza szél barangol~ S néha a 4598 VI | titka.~ ~Gépek melegéhez kőszénné vált törzsek~ Özönvíz világból 4599 IV | sirbeli rém?~ Csontfő, koszorus kalpag fövege,~ Sirbolti 4600 IV | tud, mikor van egyedül.~ Koszorút, bokrétát hajigálnak neki.~ 4601 IV | lidérczek anyja! te sárkány kotlója!»~ Haragos Bukador fakad 4602 IV | nyilat lőni által.~ ~Nehéz kőtömegek, hegyekből kitörve,~ Száz 4603 IV | többi elhallgat;~ Sunnyogva kotródnak a lovag útjából,~ Csak a 4604 IV | cséphadaró, hosszú nyelü fejsze,~ Kővető parittya, mi elhord jó messze.~ 4605 VIII | ifjaknak,~ Egy-egy csomót tiz krajczárért.~ ~Óh be szép vagy első 4606 IV | S ha egymástól tiz husz krajczárt igy elnyertek,~ Itt a jó 4607 IV | vigy szót.~ ~Herbert vitéz! Krajna kapitánya,~ Huszonnégy nap 4608 III | sok drága holmi között~ A krámpusz is ott leszen,~ Csak hogy 4609 III | krámpuszok gyanánt,~ Inváziók krámpuszával~ Deríti fel Grand Bretagnet,~ 4610 III | csizmákba mórokat~ Helyez krámpuszok gyanánt,~ Inváziók krámpuszával~ 4611 III | porta papucsában~ Holmi kravállt tapasztal.~ Jó ember a Mikulás.~ ~ 4612 VIII | hogy kártyázik?”~ „- Hát: - krétára fiam uram.~ Vesztünk, nyerünk 4613 V | Nem a tintát, csak a krétát.~ ~Vagy, nem! Volnál, a 4614 IV | fűzve,~ S lófarkhoz kötötten Krimiáig űzve. - -~ ~A szinét, virágát 4615 III | Kriminális vallatás.~ ~(Varsói jelenet.)~ ~ 4616 IV | hideg, mint a jég, s mint kristály, oly tiszta;~ Ettől a félholt 4617 VIII | Németül és francziául.~ A kritika szól pogányul;~ Vagyunk 4618 II | élsz, jelentsd magad,~ Ha a krizist kiálltad.~ ~A másiknak magának 4619 VIII | Felelet a büszke krumplinak a még büszkébb kukoriczától.~ ~ 4620 IV | az eretnek!~ Takarodjon kubikolni!»~ Ki kardot hord a szűr 4621 IV | ugyan nem küld kelmed a kuczkóba.~ Hogy én otthon nyugton 4622 II | Untauglik ezred! Te csak~ A kuczkód védelmezed.~ S ha megjön 4623 IV | vissza ezt a rongy népet kudarczczal!~ Látott már az ország elég 4624 IV | restelli a szégyent,~ Hogy kudarczot valljon egy nő ellenében: -~ 4625 IV | Az ellenpápát egyenest,~ Küldé a paradicsomba.~ S a kulcsot 4626 III | ki után~ Vezetni egykor küldeténk,~ Vezetjük ujra tán.~ ~Vagy 4627 IV | hizelgve,~ A mig nyilát küldi reá~ Aben Chamot idegje,~ 4628 IV | bolondjában:~ Mind szomszédba küldik látogatójukat,~ Míg a falu 4629 III | Kiket boldogabb évszak előre küldöz,~ Hirnökül, hogy a várt 4630 I | felőlünk~ Nem beszél hir, külföld ránk se néz.~ Csupán ősi 4631 III | Kegyetlenül agyonverünk.~ Hogy a külföldön ily hirben álltunk~ Azt 4632 III | Csak hogy ennek a formája~ Különbözik rendesen.~ Ezt tudja a Mikulás.~ ~ 4633 III | tért;~ Se nyelv, se hit különbsége~ Szíveink közt gát ne légyen!~ 4634 VII | szép szultánnak lenni.~ Külországok, nagy hatalmak~ Követeit 4635 IV | az útja,~ Minden háznak a küszöbe,~ S minden kenyérnek a héja.~ 4636 IV | világ!~ ~S két századon át küzde fényeért,~ Mit ronta mindig 4637 IV | Kifáradt ló, ember, a nagy küzdelemben,~ Bomlik a rend; oszlik 4638 IV | Egy Isten és egy daemon küzdenek:~ Magyar nemzet! melyik 4639 IV | S e népet látta Isten küzdeni,~ Sietni elmulasztott év 4640 IV | Sőt vérzik is; a vakmerő~ Küzdés közben sebzette meg.~ ~Düh 4641 IV | érkeze. -~ ~Nem veszté el. - Küzdésből lett a hir;~ Vércsepptől 4642 VI | dicsőség;~ Méltó, hogy a miért küzdtél, mire vártál,~ A késő utódok 4643 III | Egy ezrest elpakolt.~ ~Itt küzdtenek borért a hős~ Kortesek hadai,~ 4644 III | elkészül”.~ ~Tehát hirlapokban küzdünk, igyekezve~ Megmutatni, 4645 III | fél-hold,~ Hogy honáért küzdve, e nép~ Megtört, de meg 4646 II | tépi a közös bajjal~ Együtt küzködő társakat?~ Segítségét kitől 4647 IV | ne lásd,~ Hogy az előre küzködőt segítsd;~ ~De kérjük azt, 4648 IV | kunyhót épített;~ Nádbul, kukoriczaszárbul,~ S mert gödör is van alatta,~ 4649 VIII | krumplinak a még büszkébb kukoriczától.~ ~Hát kend tartja magát 4650 IV | a két pápa~ Mennyország kulcsáért egymást~ Húzta vonta taszigálta.~ ~ 4651 IV | Ott lehetnek. - Senki abba kulcscsal nem jár.~ Őket csak a pompás 4652 III | nem telik ki egyéb~ Csak kulcscsináló s varga.~ Csak kolbászt 4653 V | körűl-lengé.~ Két kezem imára kulcsolódni vágyott;~ Nem lehet! irnom 4654 IV | Küldé a paradicsomba.~ S a kulcsot elvette tőle;~ Nem tudom, 4655 IV | jár.~ Őket csak a pompás kűlsejükért nézik.~ Ama jó könyvek ez 4656 IV | Mihály bá’, Áron öcs, Kund apó!”~ (Pedig hát nem volt, 4657 IV | kuporgatva,~ Hogy saját kunyhót épített;~ Nádbul, kukoriczaszárbul,~ 4658 IV | Zöld bársony a domboru kúp födele~ Átszőve virággal, - 4659 IV | annyira vitte,~ Filléreket kuporgatva,~ Hogy saját kunyhót épített;~ 4660 IV | lélek volt!~ ~„Ejnye kutya kurta!” kiált erre Joldog,~ Kutyafejüek 4661 IV | félnek olyan nagyon? (Egy se kustol)~ A muzsikától-e vagy a 4662 IV | kis lélek volt!~ ~„Ejnye kutya kurta!” kiált erre Joldog,~ 4663 IV | kurta!” kiált erre Joldog,~ Kutyafejüek közt ez lehet a bulldog,~ 4664 IV | Te Erdődy bánnak vagy kutyája;»~ - Igy szólt Ozmán a cselédhez.~ « 4665 IV | illik a Rákóczy marson.~ Kutyák ugatása rettentőn felharsan;~ 4666 IV | megfojtalak: - csontod a kutyáknak -~ Bőrödet kitömve elküldöm 4667 IV | koncz kell az ilyen nagy kutyának.)~ ~A hogy látunk uszkárt 4668 VIII | mingyárt az első intrádára~ Kvártélyt, fizetést kapsz.*~ ~ * Értendő 4669 IV | minden magyar asszony igy kvittelne,~ Ez a magyar nemzet de 4670 III | neve Európa,~ Mindenki „a la carte” eszik; -~ Az étkek 4671 IV | Mikor utnak indul, szeme lábad könybe.~ ~Péter nagyságos 4672 IV | Van itt elég «termet,»~ Ha lábadra toppant, jaj a tyúkszemednek!~ 4673 IV | Fölszarvazott fejével rombolója~ Lábához esve, a ki rátevé azt,~ 4674 IV | szirtre,~ Fejét felemelve, lábait feszítve,~ S valami vonitó 4675 III | sympathiánk~ Fájós kezek lábak számára,~ A mik talán kimarjultak~ 4676 IV | Mutatja, mit hozott? Hát sáros lábakat:~ Azokkal jelezte, hogy 4677 V | Fáradt vagyok! Már mind a két lábam~ Eljártam a szörnyű sok 4678 IV | vadállat~ Odacsúszott hozzá s lábánál megállott.~ ~A fejét lehajtá 4679 IV | mór: egy félczipőt~ Egyik lábáról elvesz.~ Arany himzéstől 4680 IV | megsímitja azt a nyújtott lábat,~ S látja, hogy a hős vad 4681 IV | Levágta a fejét, s őt felrúgta lábbal.~ ~S akkor azt a szörnyű 4682 I | regéit;~ Itt vérnyoma; - lábnyoma ott! Halld,~ Ő volt, ki 4683 VIII | meg,~ A mért értem annyit lábolt.~ - Nevére nem emlékezem:~ 4684 IV | Mingyárt~ Hozzád vágom a fél lábom!»~ Az egyiket gyanusítják~ 4685 IV | Nem is gyalog; de fél lábon:~ Másikat pótolta mankó.~ 4686 IV | tanul,~ Másikon sem kopik lábszij hasztalanul,~ ~Péter urfi 4687 IV | S csavarja farkát négy lábu orgonának,~ S kezdi a mint 4688 IV | Hangját próbálgatja lágyan könyörgőre.~ Majd mély dörmögéssel 4689 IV | azt nem irhatá más mint, Lais,~ Sőt rajtakapták, hogy 4690 IV | Térdel vezeklőn a király:~ Lajos, kinek neve előtt~ Ép a 4691 IV | áll szilárdul. -~ Szent Lajosnak ivadéki~ Földönfutókká lehetnek;~ 4692 III | nevek!~ Komplott, rebellek lajstroma!~ „Dehogy komplott, dehogy 4693 IV | Kivülről nézve büszke uri lak,~ Márvány a lépcső, érczből 4694 IV | s a férfi küzdelem.~ Jól lakhatál, pihenj, s feledve légy.~ 4695 IV | Gazdája, szolgástul, abból jól lakhattak,~ Ő maga beérte azzal, a 4696 IV | uram,~ Ki a napot választja lakhelyül,~ E rémtorony, e szörnyű 4697 VII | fáradt vagy: -~ Pihenj meg, lakjál jól;~ ~ De ha a szived fáj: -~ 4698 VII | oszloppal,~ A mikben nem fog más lakni~ Csak a szultán és cselédi,~ 4699 III | provisorium:~ Ott élned, laknod kell.~ ~Ez a föld, melyen 4700 VII | hull a könyü,~ Akkor ülni lakodalmat -~ Oh mi szép szultánnak 4701 III | házunknak részét,~ Ugy várjuk lakóját, mind családunk tagját,~ 4702 IV | halálrakínzott fogolyért lakol ma,~ Mintha élő testtel 4703 IV | De rajta innen én magam lakom.~ ~Tiéd minden, mi meghal; - 4704 IV | indula szavára;~ - ‘Dus lakomám nekem és fiaimnak...~ Én 4705 IV | Hogy két fogás étel lesz a lakomán itt.~ A vendég előre jó, 4706 IV | boszantsd az ördögöt!»~ ~Lakománál ül a király,~ Körűle az 4707 IV | egyszer rábukkan egy szép úri lakra:~ Üvegből volt annak egynehány 4708 I | őshang bűbája szól?~ Meddig laktál köztük, hogy kiismerd~ Azt 4709 I | tekintsetek széllyel.~ A kik itt laktok a boldog Kanahánban,~ Mely, 4710 IV | Rajta veszté szemét lelkét~ Lamberten, a hős lovagon.~ Ki milyen 4711 IV | hegyével,~ S mikor visszarántja lánczczal a kelevézt,~ Kiszakitja 4712 III | Ejnye urambátyám, milliom lánczhordta!~ A magyar nadrágot maga 4713 III | A mik talán kimarjultak~ Lánczok viselése közben.~ Ez csak 4714 IV | Mert bálványt imád és lánczokat hord.~ Muljon ő is el, hová 4715 IV | tagja,~ Csak a képe látszik lánczos sisakjábul:~ Attól meg elijed, 4716 IV | valamennyi.~ Húsz mente, lánczostúl! Dolog azt emelni!~ ~«Elbirod-e 4717 IV | Meg azt a sok nehéz lánczot, vitézkötést?»~ ««Elbirnék 4718 IV | konty alá-való.»)~ S a lángbakatornak, mit szürcsölve szív be,~ 4719 IV | mondá: «szeress!»~ S az égő lángból lett honszerelem.~ ~Vad, 4720 VI | égnek,~ A mióta szivek honfi lánggal égnek,~ Mióta magyar vér 4721 VII | gyújtogatni~ Világot elborító lángival!~ Oh mily hideg most a szivek 4722 III | Megpörkölve jól bográcsban~ Lángjainál Csettinyének.~ S ha a száját 4723 VIII | tudós Szemere,~ Másik volt a lánglelkű Kölcsey.~ ~Mind a kettő 4724 V | most nincs bolt-ár;~ A te lángod kihült helye~ Nem tűzhely 4725 IV | hontalan.~ ~Mint égő meteor, lángolva jött,~ Országot gyujtó kedvtelésiben,~ 4726 VI | ébresztőt danolták~ S hol lángot gyújtottak, annak neve oltár.~ 4727 VI | lelked,~ Egy nemzetnek szívét lángragyujtó szikra,~ Olyan tisztán, 4728 VIII | Kigyúlt biz az a szerelmi lángtól.~ ~Hát egy csomag gyufa 4729 IV | rózsafüzért, a habokba leringót;~ Langy szellet a bokrot, a méh 4730 IV | fogja tán a házi gazda?~ Lankadt hárfa hurja hangtalanul 4731 V | nem jutott egy húr sem a lantból,~ Őt nem emelte föl, ő mindig 4732 IV | Hogy csörren kardja, pendül lantja ott;~ Hogy siró nemzetének 4733 IV | eltemették, mélyen is,~ Kardját, lantját, elhantolák vele.~ ~Oh ezred 4734 IV | kérlek az égre, nevess még!~ Lantom szerelemre felajzva remeg:~ 4735 I | Petőfi-keresők.~ ~Elhallgata régen a lanton a húr;~ Megfogta a rozsda 4736 VII | Jávorfából furulyácska.~ ~Jó lantos volt szegény! - Sors úgy 4737 VIII | Nem volt ugyan valami szép lányka;~ De birtoka volt igen sok 4738 VIII | be szép vagy első Május!~ Lánykák szednek gyöngyvirágot~ S 4739 II | veled elmulatni~ Nagyságos lányod, fiad.~ Casinóban, versenytéren,~ 4740 VIII | fordul a földgömb.~ ~Mivel lapos, nincsen hegye,~ Mely a 4741 III | S csupán daczból járat lapot;~ Azt is de német poéták 4742 IV | majom-~ Koponyája, olyan lapult.~ ~Ezért szereti a király:~ 4743 VII | apja házassága nem volt lári fári.~ ~3. Óhajtandó volna, 4744 IV | termekbe üstöt, szövőszéket~ S lármás gépeivel szövet, fonat, 4745 IV | állja utját a sok asszony:~ Lármával, fegyverek mutogatásával; -~ 4746 VII | más alkalmatlan zajongó~ Lármázókat nem ismerni,~ Oh mi szép 4747 III | áldoznia.~ „Ejh, mit, lirum lárom, de minek is mondja?~ Igaz 4748 IV | ophirjaim, szemek gyanánt,~ Hogy láss velük, - szobrodnak engedém.~ ~ 4749 IV | Yóta őt ölelve.~ ~«Hadd lássalak, hadd nézzelek,~ Mig csókom 4750 V | sunnyogva,~ Bontsd ki, hadd lássam hát, mi van a butyrodba!”~ ~ 4751 VII | egyszerre a birtok.~ Jobbágyok, lássátok, fizetni hogy birtok?~ ~ 4752 IV | elég tatárfutást;~ Hadd lásson már egyszer tatár-kardbafutást!”~ ~ 4753 IV | mámorában,~ S gyönyörködtem lassú méreg~ Hosszan ölő hatásában.»~ ~« 4754 III | Oly keserűn széttagolt,~ Lássuk meg a megjövendölt~ Egy 4755 IV | nyitott Mózses és Szent László:~ Az oroszlán lett most 4756 VIII | Szeme a ködöket nézi:~ Lát-e? vagy csak szagát érzi?~ „ 4757 IV | hogyha jön. Szegény,~ Itt láta ő is annyi szép napot,~ 4758 I | Feltámadnak hát megint.~ Látásodra bár a léha~ Itt ott kaczajra 4759 IV | van födve, hogy bele nem láthat. -~ ~«Ime egy tál lencsét 4760 IV | hegytetőrül a végét sem láthaták.~ ~Hajnalhasadtától naplementig 4761 VIII | elkelne szépen.~ Körülnéz a láthatáron,~ Tán felhőt, vagy mit vár 4762 IV | sűrű sötétségben:~ Nem láthatják kinom, kik laknak az égben.~ 4763 IV | vérfoltot most is a padlón láthatjuk:~ Soha fel nem mosták. -~ ~ 4764 IV | kőfalak halála; lassu vész~ Láthatlanul emészti a varázst,~ A mit 4765 VI | s igaz.~ ~Hirdesse élő, látható alakban~ A megdicsőült ősök 4766 IV | a táborban,~ Hogyha nem láthatták, azt kérdezték, hol van?~ 4767 VIII | nappal a szokottnál~ Későbben látjuk a nyarat.~ Napoleon - vagy 4768 IV | a könnyelmű lélek,~ Bút látna arczunkon a lengő kisértet~ 4769 IV | Széllel-béllelt tánczos, se látó se halló!~ - -~ Egy percznyi 4770 II | hinárból:~ Ugyan szép hasznát látod!~ ~Egyiknek nincs apró pénze,~ 4771 VIII | laktam,~ Még sem jártak látogatni,~ Pedig ott benn olyan szépen~ 4772 IV | Mind szomszédba küldik látogatójukat,~ Míg a falu végén éhszomjan 4773 III | holnapot”,~ De mai napot se látok;~ No most könnyü jégre vinni~ 4774 IV | arczképe az tulnan,~ A kik ott látszanak háttal elfordultan.~ Egy 4775 VII | távol látlak, hogy csak alig látszol,~ Pedig még egymásban tartjuk 4776 IV | Császár! a bűnös a te nőd!~ Láttad, midőn mezitelen~ Máglyára 4777 III | miről~ Apáink csak álmot láttak,~ Megérhessük a kezdetét~ 4778 IV | Arczod nem övé. - Nem láttalak én. -~ Hagyj nyugtot - eredj 4779 IV | Megpörget, mártogat, soh’se láttunk olyat!~ Suhogó viganó repül 4780 IV | a pusztára.~ ~Ez a csoda látvány mindenkit megijeszt:~ Még 4781 VI | puritán hit ősi városában~ Hiú látványnak nem; - csak szellemünknek~ 4782 I | hagyott?~ Hallottad-e hirét Lavotának?~ Ki több volt, mint te; 4783 IV | Nyakán fogva előhozta~ A lázadó Crescentiust,~ A ki már 4784 VII | életét kiolták~ Orvok, méreg, lázadóhad,~ Négy börtönben senyvedett 4785 V | kór, testem reszketett a lázba’.~ Készültem a porba, lelkem 4786 III | melegedjék,~ Tüzet gyujtogat és lázit.~ ~Zajlik folyam és emberszív,~ 4787 VIII | befogatni~ Mint gonosztevő lázitót.~ ~Az ostoba elvakult nép!~ 4788 IV | asszonynak marad a barna lé,~ Minőt a spartai inségesek~ 4789 IV | csináljon most az ember leánya~ Itt maradt werklivel! Mit 4790 VIII | műkincset falun.~ ~Feleséged, leányaid~ Zongoráznak gyönyörűn,~ 4791 IV | Kiáltsa, hogy „rajta!” leányszó ne halljon!”~ ~„Rajta! Rajta!” 4792 III | ki sem hajtott a fü, hogy learassa.~ ~Rozsda megeheti vasát, 4793 III | ott mit kaszálni, de ha learatta,~ A levágott mákfej sarjut 4794 IV | Sisakrostély alsó felét~ Fernando lebocsátja.~ «Ah mily dicső arcz, mily 4795 IV | penész és a moha,~ Miket lebontogat az elmulás roha,~ Menedéknek 4796 III | is szokták szánni.~ ~Ha leborotválta a mezőt tisztára,~ Várják 4797 VII | A fekete szemét hogy ha lecsókolom~ Az én galambomat szőkének 4798 VI | hogy legyezze könnyelmű ledérség~ Tréfának öltözött botlásait,~ 4799 IV | Hogy az idő lassan mindent ledönt.~ ~De megtanit, a mit tanulni 4800 IV | tartoznak.~ Hálnak ott, a hol ledülnek.~ Esznek ott, a hol találnak.~ 4801 VIII | egy-egy részre,~ Mig az leég, ügyét addig védje.~ ~S 4802 VII | tépett montúr)~ Városokat leégetni,~ S fölépitni palotákat,~ 4803 IV | azok, kik elmulnak,~ Kik leesnek, kik elvesznek,~ Az én népem 4804 IV | rókák mi módon halásznak?~ Lefekszik a vizbe, csak a feje van 4805 IV | nagy a fáradsága,~ Szépen lefekteté a maga ágyába. -~ ~Hárságyat 4806 IV | a mire van vágya:~ Végre lefektetik superlátos ágyba. -~ ~Másnap 4807 IV | belső szobájába,~ Szépen lefeküdött a dunnás ágyába.~ Egy miatyánkot 4808 III | Tedd ki fiam az ablakba~ Lefekvéskor a csizmád:~ Mennyi mindent 4809 IV | mint az apja,~ Ki arczát lefestetni nem hagyta,~ Mert azt ugy 4810 III | A Szózat~ ~leforditva gyászmagyarra.~ ~Jobb pártnak 4811 IV | ne várjad!~ Száz közt ő legalul fektetten~ Alszik - Gyászoljuk 4812 IV | másik oroszlán-nőstényre;~ Legázolja maga alá a fövényre.~ ~S 4813 IV | meg tánczol,~ Felszöknek a légbe, hempergnek a porba,~ Dulakodva 4814 IV | Fölötte a csillagos ég:~ A legdicsőbb trónmennyezet.~ Körüle a 4815 IV | Édesb a férj máglyalángja?~ Legédesb a rózsa mérge:~ - Az elvitt 4816 IV | Megölettem gyönyörének~ Legédesebb mámorában,~ S gyönyörködtem 4817 VIII | virágzik,~ S gyapjujára, mely legel még.~ ~Óh be szép vagy első 4818 II | hozzád a dal:~ „Békülj ki legelébb önmagaddal!”~ ~ ~ ~ 4819 VII | VII.~ ~Kinevettél, mikor legelőször láttál,~ Megsirattál, mikor 4820 IV | is oly füves.~ ~Kecskéket legeltet künn egy pásztorgyerek,~ 4821 IV | nem mosták. -~ ~S az ott a legeslegsötétebb zugolyban:~ Férfi arcza, 4822 III | dicsérni kezdtél,~ Ez volt a legfájdalmasabb.~ Neveztél minket derék 4823 IV | Hol ő maga itéli meg.~ (Legfelsőbb curia nélkül)~ Hogy a nagy 4824 II | rombolá le íme nemzetének~ Legféltőbb, drága kincsét, - önmagát.~ ~ 4825 IV | a szerelem~ Érzelmi közt legfensőbb, édesebb,~ Szeretni egy 4826 IV | nekilódult,~ A mikor az idő éppen legforróbb volt,~ A pusztán keresztül 4827 IV | rohan~ Oda, hol a harcznak a legforrója van.~ ~Róbert rá ismer a 4828 IV | vadat, százat.~ ~Kiszemeli a leggyöngébb kecskegidót.~ (A betegnek 4829 V | követelhető.~ Hát te ott leghátul, ki jössz nagy sunnyogva,~ 4830 IV | rejthetjük a véka megé.~ A leghivebb história-irók~ Azt mondják, 4831 VI | S a való erősebb, mint a leghőbb álmok.~ ~S a szellem az 4832 VI | Fáynk nincs többé! Legjobb, leghűbb fia volt ő;~ Fáynak elvesztén 4833 III | zászlóidat,~ S elhulltanak legjobbjaink~ Hosszú asztal alatt.~ ~ 4834 IV | Kilépünk a keblet szorító légkörbül.~ Nem jó lég van ott benn, 4835 II | ötödik jó barátod,~ Ki hozzád legközelébb,~ Azt igéri, hogy feltámaszt;~ 4836 IV | most jön már a kérdések legnagyja:~ Mit gondol a király most 4837 IV | Körüle a zengő békák,~ A legőszintébb hizelgők.~ S mikor itten 4838 IV | harmadik kérdés: «találd ki legottan,~ Hogy a király miről gondolkodik 4839 IV | levőt, - reményét.~ - Még is legsilányabb földi féreg,~ Mert bálványt 4840 IV | harcza betölt.~ ~A végső két legsúlyosb évtized,~ Mely minden titkát 4841 IV | Társaikat leszorítva.~ - És a mi legsűrűbb panasz~ Köztük: a becsületsértés!...~ .. 4842 IV | Aranyból alkotálak téged én:~ Legszebb ophirjaim, szemek gyanánt,~ 4843 IV | uzsorás kamat.”~ Ezt fogadják legszivesben,~ Ide nem kell több adat.~ ~( 4844 III | faragják a bibornokot?~ ~Ki legszorgalmasabb alvó,~ Annak lesz a hivatal 4845 IV | Kiválasztják maguk közül,~ A ki legtökéletesebb.~ Sánta, púpos, és félszemü -~ 4846 VIII | éljen.~ ~De kivált a szabad légtül~ Igen jól meg tudott óvni,~ 4847 IV | Gellért hegye is megbomlott:~ Legurult róla egy nagy kő hanyatthomlok.~ 4848 VII | láttál,~ Megsirattál, mikor legutólszor láttál.~ Én édes galambom, 4849 IV | Tessék fenntartani, mert most légvonat van.~ Ember feje meghül.~ ~ 4850 II | Nagyot iszol, „csak bor legyék”, lelkednek ez a malaszt, -~ 4851 III | falut,~ Megtetted lónak a legyet,~ Fedeztél fel köztünk uj 4852 IV | haját szépen,~ Ő zengi el, ő legyezi~ Pávatollal szendergtében.~ ~ 4853 VI | izlés szavának.~ ~Nem, hogy legyezze könnyelmű ledérség~ Tréfának 4854 V | nem szaladok,~ Borba esett légynek utravalót adok.~ ~Házamnak 4855 IV | valék:~ Bocsáss meg, hogy legyőztelek.»~ ~De Walternek van még 4856 I | megint.~ Látásodra bár a léha~ Itt ott kaczajra fakad...~ 4857 IV | S ihletve az álmodozóra lehajlik.~ «Kelj, álmodat hagyd el, 4858 IV | lábánál megállott.~ ~A fejét lehajtá szépen hizelegve,~ A lovag 4859 I | hová gondterhes~ Homlokát lehajtsa, mind e mai napig.~ Mások 4860 IV | csillog.~ ~Majd érzi a forró lehelletet arczán,~ A mint feje fölé 4861 IV | kedved megnyeré ez.~ Rá lehelltél, s élő lett belőle.~ ~Másik 4862 IV | pirosló szép ajk miket úgy lehelt szét,~ E fehér kicsiny kéz 4863 VI | tisztán, a hogy az égbe lehelted,~ Egyik ivadékról szállva 4864 IV | tőle oroszlánja;~ Hogy nála lehessen, azt senki se bánja;~ Virtusát 4865 IV | utóda,~ Alszik-e a sirban, lehet-e ott boldog?~ Találkozott-e 4866 VII | Boldogabb mint vagyok, immár lehetek-e?~ Az egyik szeme kék, a 4867 I | Élhetne-e hangtalan igy? Lehetett-e~ Jajtalan végig élni a multat?~ 4868 IV | vennénk hírét,~ Ha mást is lehetne kérni «frische vierét!»)~ 4869 IV | szivében ily kivánság támad:~ «Lehetnék én bizony prépost is Dömösön,~ 4870 IV | láttam ilyen élőt.~ Belül lehetsz a sátán.»~ ~«Lásd hát szemem,» 4871 IV | a kutyafejü,~ - Soha sem lehettünk nyugodtan a felül.~ ~Ugy 4872 II | megsebezte.~ És az egyik im lehullt~ Olyan mélyen, mintha tenger~ 4873 IV | magával aprópénzt a vendég.~ Lehúzzák nyakából a nyestprémes mentét,~ ~«« 4874 V | mint verseng,~ Azt fogja leírni mindjárt az én versem.~ ~ 4875 IV | IV. Elbeszélő és leiró költemények~ ~ 4876 IV | De biz a spiritust rég leitták róluk.~ ~ ~ ~ 4877 V | arról a helyről, hova lelke lejár,~ Csak a barna föld tud 4878 IV | berekből egy nagy ordas róka~ Lejöve a parthoz, nem volt egyéb 4879 IV | Mentét és kaczagányt sorban lekapcsoltak~ S Bente úr vállára szállott 4880 IV | Süvegét fejéről mindannyi lekapja;~ Mátyás diák pedig magáét 4881 IV | megurazza:~ A kezében tartja lekapott sipkáját,~ Majd hogy meg 4882 IV | nincs több aratás;~ Már mind lekaszálva a tarló...»~ - ‘Gyászhirnöke 4883 IV | kell az a királynak!»~ - De lekönyörögnék még a palástját is,~ S elvennék, 4884 III | a mely még fényes~ S ha lekopik a politúr,~ Mi ingyen belakirozzuk.~ ~ ~ ~ 4885 I | lelke~ Csak bút, gondot lel a földön,~ A szebb felet 4886 IV | ez a földre levonja;~ ‘Oh leld igaz arczodat meg valahára!~ 4887 IV | tégedet, gaz ficzkó, mi lele?»~ «Már nagyherczeg, felel 4888 II | feledést szőtt.~ Szobrod leple lelebben, az emlék fátyla aláhull.~ 4889 III | előfizetők,~ Kiket az idén nem lelek.”~ ~Hát ez mi a hónod alatt?~ 4890 IV | képiben,~ Csupán az ősi lélekakarat.~ ~És adj e népnek vaskemény 4891 II | helyett a csap alá~ Viszik a lélekkufárok:~ Ráuszítják önfelére,~ 4892 IV | mi Bábel pusztulásakor~ Lélekre hozta a nép ezreit,~ Az 4893 V | kedves betegemnél,~ Forró lélekzése szívem körűl-lengé.~ Két 4894 IV | nőstény oroszlánnal,~ Dühös lélekzetük fújtat, csak úgy lángol!~ ~ 4895 IV | bilincseit;~ Körültekinte, és lelkébe tért;~ Magasan járt a nap: - 4896 VI | mindenekfölött imádott és drága,~ Kit lelkében visel, nem csupán a száján.~ ~ 4897 II | iszol, „csak bor legyék”, lelkednek ez a malaszt, -~ Akkor aztán „ 4898 IV | az is lássa!~ Vad indus lelkesül a szilaj muzsikán.~ Csak 4899 VI | megdicsőült ősök tetteit:~ Hogy lelkesüljön rajtuk nemzedékünk.~ ~Hirdesse 4900 I | mit egykor istenitél~ S lelkesülni tudtál zengzetén~ És a mit 4901 IV | Ugy szidja mind az apja lelküket~ Hogy azt irtózat végig 4902 II | várt vendég, magyar nyelv!~ Lelkünk lelke, szivünk vére,~ Velünk 4903 IV | Együtt mi lakunk; -~ Nem leltem az arczom; téved a kéz;~ 4904 IV | iszontató rémség!~ A mentém lemaradt ottan a nyakambul.~ Csak 4905 IV | malaszt:~ Ki életéről önmaga lemond,~ Többé az ég sem szabaditja 4906 VI | feláldozó lélek,~ Kinek lemondása volt legfőbb erénye,~ A 4907 IV | pusztulása szörnyü,~ Mi e gyászt lemossa, nincsen annyi könyü!~ ~ 4908 IV | kis torma.»»~ ~S a tormás lencséhez mond nagy asztaláldást,~ 4909 IV | aztán felhoz neki egy tál lencsekását.~ ~««Itt az első fogás: 4910 IV | gazdaságom:~ Nem éltem én mindig lencséken, tormákon:~ Nekem is volt 4911 IV | is megadta ám a módját:~ Lencsével trágyázva volt az gazdagon 4912 IV | szaraczénnak;~ Valamennyi, mind lenézi~ A másikat, hogyha rosszabb;~ 4913 IV | füzér, a menyasszonyi disz~ Leng fürteiről kigyózva le hoszszan.~ 4914 IV | azon, a mi csak haj, szakál lengett,~ Olyan szine volt, akár 4915 IV | Bút látna arczunkon a lengő kisértet~ S haragudnék érte. -~ ~ 4916 IV | nagy őseit, kik ott~ Körüle lengtek gyászos árnyakul.~ ~Feledte 4917 III | kopár aszú.~ ~A szegény lengyelnek baja megfordítva:~ Ő bezzeg 4918 IV | Olyan szine volt, akár a lennek.~ Gyorsan pislogó ólomszürke 4919 IV(18)| Zsold, lénung a katonának.~ ~ 4920 IV | megtakaritám~ Mind az egész lénungom,~ S neked adom!” Nevet a 4921 IV | király borvizzel lencsét lenyomtatta,~ Gazda áldomását szépen 4922 IV | Nincsen pihenése a napnak lenyugtán,~ Csillagfénynél fárad tovább 4923 IV | bocsánatot kérne.~ ~Hat férfit leölt e szörnyü asszonyember!~ 4924 III | Összerágja kaviárral,~ És leönti rostopsinnal,~ Mégis kemény, 4925 IV | vitázni vélük.~ ~Lassan majd leomlik, pusztulásra válva:~ - Mindennek, 4926 IV | pappá vált kántor be is lép nagy garral.~ Ott várja 4927 IV | csúszmászsza az oltárt:~ Minden lépcsőt megcsókolva,~ Gyónogatja 4928 IV | vicsorgatják távol.~ ~Ő maga ott lépdel a lovag oldalán,~ Azt hinné 4929 IV | özvegyi fátyolt,~ Oly lenge lepelt, eltépi a szél.~ A férfi 4930 IV | leszállva lovárul,~ S rengő lépésekkel a nő felé járul.~ ~Bukador 4931 IV | Inas, az is távol, kilencz lépésnyire,~ Ne kompromittálja a mesterség 4932 IV | verekedni -~ Parittyával - száz lépésre~ Vagy fütykössel s akkor 4933 IV | tudja, mily magas rangra léphetsz!»~ ~Felelt rá a szolga erős 4934 III | szél fúj s hozzá angol~ Köd lepi el az utczákat:~ Nem hogy 4935 IV | Nem félt a halott! Szép lepke, te röpkedj,~ Majd ha a 4936 II | feledést szőtt.~ Szobrod leple lelebben, az emlék fátyla 4937 IV | szőnyeg felett nem hallatszik léptünk.~ Itt már uj világ van; 4938 IV | ajtó nyilik, más terembe lépünk,~ Puha szőnyeg felett nem 4939 VII | basákat~ Hol fölrakni, hol lerakni,~ Kinek nem tetszik a képe,~ 4940 IV | rejtett csuprokban,~ A lovas lerepül, a ló összerokkan. -~ ~Még 4941 IV | A rózsafüzért, a habokba leringót;~ Langy szellet a bokrot, 4942 IV | sziklákat, egész faderekat,~ A lerohanó ár mind magával ragad.~ ~ 4943 I | sarkába;~ - Az elfut, vagy lesbe áll.~ Szembenézesz, valót 4944 VIII | adta a szót.~ ~Hasztalan lesé a végét a másik,~ Hasztalan 4945 IV | pedig, te rút aranycsoda,~ Lesujtalak. Ne égbe fel, hanem~ A porba 4946 IV | És mikor a vitéz lováról leszálla,~ Odasímult hozzá és ott 4947 IV | Tiboldok~ Legközelebb sírba leszállott utóda,~ Alszik-e a sirban, 4948 IV | honja bérczeit.~ ~ S akkor leszállt és ment Bábel felé.~ A néma 4949 IV | oda~ Mindketten e sirba leszállunk...’»~ ~«Olcsó a halál, hova 4950 IV | ellenében: -~ Maga indul neki, leszállva lovárul,~ S rengő lépésekkel 4951 III | egyszerre falná,~ Úgy kell azt leszedegetni.~ Iszik rá kétféle bort 4952 IV | asszony kezéből~ Harmattal leszedve, a mikor hajnallik.~ Rég 4953 III | között~ A krámpusz is ott leszen,~ Csak hogy ennek a formája~ 4954 IV | Mikor kedve támadt nyergéből leszökni. -~ ~A paripának meg ne 4955 IV | elfoglalják,~ Társaikat leszorítva.~ - És a mi legsűrűbb panasz~ 4956 IV | Hittük: aranykor kezdő napja lészsz;~ S te azt mondád: «az utolsó 4957 VIII | Kedves édes apám uram,~ Hogy’ leszünk a télen?”~ „Kedves édes 4958 IV | tatár hevert ottan~ Lezúzva, leszúrva, összeapritottan.~ Hulláikat 4959 VI | levélt.~ ~Balsors kitörlé a lét könyviből~ Önnön vérünkkel 4960 VI | szót,~ Érezve bizony, de létben nem igaz volt;~ A mely honnak 4961 IV | Sötét pillák alól a mint letekint ránk,~ Hogy nem csodálkozunk, 4962 IV | fehér kicsiny kéz miket úgy letépe! -~ Senki sem hinné azt, 4963 IV | A felleghajtóval gyorsan leteriti~ A két vadat s azzal nyakába 4964 II | siet el sirodon, hantját letiporva,~ S emlékedre közöny fátylát 4965 IV | vissza; - örüljünk, hogy letölt.~ Nem boldogság volt az; 4966 IV | fekve is morog. Szép szóért letorkol.~ Örül rajt az asszony, 4967 III | törvényhozás.~ A gyöngébb hang letorkolása,~ Üstöktépés és pofozás,~ 4968 IV | az enyém~ Minden, mi létrejő, mi születik,~ Halál után 4969 IV | lett romnak;~ Ő és társai lettek halottá.~ ~Frankó, a hű 4970 IV | vadásztanyát,~ A puliszkához is leült volna talán,~ S nem várta 4971 IV | pártul:~ Kirántotta kardját, leugrott lovárul,~ S a kigyóra olyat 4972 VII | tetszik a képe,~ Annak fejét levágatni,~ Azt sem kérdve, kinek 4973 III | részét~ Melyik neki kell, levágja.~ S ha megette, ha jóllakott~ 4974 IV | Mit használ diadalmad?~ Levágnod Royas őreit,~ Bástyáit elfoglalnod?~ 4975 IV | kinek szavára megeredt a leve!~ Ettűl derül fel az ember 4976 VIII | Minthogy elektriczitással~ A levegő tele vagyon.~ ~Ha György 4977 III | Olasz szeret árticsókát~ Levelenkint eszegetni,~ Szúrna, ha egyszerre 4978 VIII | érdemem is van rá,~ Vidéki levelet két izben irtam már;~ Viseltem 4979 VIII | Hogy legalább - hm, hm - levelező - hm, hm.~ Soha sem vétettem 4980 VI | vész szétszórta a hulló levélt.~ ~Balsors kitörlé a lét 4981 VII | 26. Az aviticitás el lévén törülve,~ Én azt tartom 4982 III | Miveltek, hősök és jó barátok~ Levénk előtted izibe.~ S azokhoz, 4983 IV | kénytelen, kelletlen,~ A kik rég leveték már az emlék gondját,~ Mint 4984 IV | nem gondolnak a klubban levőkkel?~ Pedig hát csak asszony 4985 IV | szive nehéz; ez a földre levonja;~ ‘Oh leld igaz arczodat 4986 IV | szeretni -~ És szeretni nem levőt, - reményét.~ - Még is legsilányabb 4987 IV | csak inas; menjen hévvel lévvel~ A Mátyás diákhoz, míg meg 4988 IV | Ezerhétszáznyolczvan tatár hevert ottan~ Lezúzva, leszúrva, összeapritottan.~ 4989 IV | Aphrodite nem panaszkodik;~ Libatióival mert nem fukar.~ Bezzeg 4990 III | mindenek felett~ Pompás liberalismusunkat,~ Melynek azon tulajdonsága 4991 IV | mostan a hegy alatt.~ ~«Te lidérczek anyja! te sárkány kotlója!»~ 4992 IV | költő szerelme.~ ~Zeng a liget a csalogány dalain:~ Mélázza 4993 IV | zeng a csalogány a tavasz ligetén. -~ Költőnk dala sir pásztorfurulyából. -~ 4994 VIII | baraczkfák,~ Az orgonafák lilával.~ ~Óh be szép vagy első 4995 III | lesz áldoznia.~ „Ejh, mit, lirum lárom, de minek is mondja?~ 4996 I | Liszt Ferenczhez.~ ~ Motto: „Hirhedett 4997 VIII | már készitenek most is~ Lisztet, vásznat, sőt még papirost 4998 IV | A bort is Czinkotán már literrel mérik,~ Hanem Hollós Mátyást 4999 VIII | hevében,~ A míg egyszer lángra lobbant szépen~ S Jankó urfi majd 5000 IV | Rajta előlhátul országczimer lobog.~ ~««Méltóságos vajda! Tudom 5001 I | büszke dalodtól~ Lángra lobogna a két haza most.~ Hallgatsz. 5002 IV | mennyi elég nékem.~ Itt a «lobogóban»10 borvizem bőségben:~ Áldassék 5003 VIII | vérben forog,~ Ha a zászlót lobogtatja.~ ~Nem kell semmi, nem fizetünk!~