bold = Main text
     Részgrey = Comment text
5004   IV    |                          Bente úr ott ült a kis lóczán, a melyet~ Szakálszáritónak
5005   IV    |                      parittyából egy nagy követ lódit~ A tatárok közé, s ugy találja
5006   IV    |                       Kapától törött tenyere:~ «Lökjétek ki! az eretnek!~ Takarodjon
5007   IV    |                   hetykén;~ Kezében nagy hosszú lófarkas dárdát hoz,~ Azt hiszi,
5008   IV    |                        rabszijra lett fűzve,~ S lófarkhoz kötötten Krimiáig űzve. - -~ ~
5009   IV    |                        úr rátámad:~ «Nix tájts! Lófő székely soh’ se fizet vámot!»~ ~
5010   IV    |                         azt el nem adom;~ Mivel lófő-székely13 volt minden fajzatom. -~
5011   IV(13)|                                                 Lófő-székelynek nevezi az irás is, meg a
5012   IV    |                        ki nem is versz. -~ Igaz lófőszékely, Bente úr a nevem:~ Hol
5013   IV    |                      korona, melyről arany bojt lóg.~ ~A mint Mátyás diák belép
5014   IV    |                  melegen; -~ Egy czifra mentéje lógott még a szegen,~ Rókamállal
5015   IV    |                     Nosza nyargoncz menjen mind lóhalálába~ Futott werklis után, kit
5016  VII    |                    Hagyja kinn a náczióját,~ Ki lojális honpolgár:~ Csak közös honhoz
5017   IV    |                     vagyok bent én is az udvari lomba’; -~ Elmondom királynak
5018   IV    |                        a harcz,» károgja busan~ Lombhagyta juharról a holló.~ «A vér
5019    V    |               elköltözött már: - kit a „cziprus lombja”~ Tündér suttogással ringat
5020    V    |                         volna~ Ez a munka, ez a lomha!~ ~Vagy te is ott volnál
5021   IV    |                         strázsál,~ Ki csak nagy lomhán szól a szegény emberhez,~
5022   IV    |                       családot sérté~ S gyászos lőn a vége.~ ~Ottan áll a delnő,
5023   IV    |                         A másikig birjon nyilat lőni által.~ ~Nehéz kőtömegek,
5024    V    |                        mező.~ Házamnál a szabad lopás a regula,~ Sose kérdem,
5025   IV    |                           Embert ölt és csirkét lopott~ S boszorkánynak volt a
5026    I    |                     ettől tanult,~ Délczegségét lopta koldusoktól,~ Hő tüzét bohócz
5027   IV    |                    megindulna fekete sereggel,~ Lopva, szép titokban, maga lovat
5028   IV    |                       még abban sem felejtem.~ ~Lóra bán! Az éj az ozmán napja:~
5029   IV    |                  hidalgók,~ Büszkébbek az angol lordok,~ Azoknál is a braminok,~
5030   IV    |                      holmi tréfás véletlenek.~ ~Lőrinczi berekből egy nagy ordas
5031    V    |                          Eljártam a szörnyű sok lótás-futásban.~ ~Én járom el dolgát bajosnak,
5032 VIII    |                       ménesed,~ Van sok telivér lovad.~ ~Dohányod jó, - pipatartód~
5033   IV    |                      hárman.~ ~Szól Ottó Walter lovaghoz:~ «Vedd be e várat ostrommal!»~
5034   IV    |                        hogy vennék föl;~ Róbert lovagnak is eljött az ideje,~ Hogy
5035   IV    |                        lelkét~ Lamberten, a hős lovagon.~ Ki milyen hős, olyan derék.~ ~«
5036 VIII    |                        gazba?~ ~Kocsis szidja a lovakat,~ Itt az ok, hogy ő elakadt;~
5037   IV    |                      kengyel,~ Fonott csojtár a lovakon~ (A minek az árával még~
5038  VII    |                       ablakom alatt~ Hat fekete lóval egy halottat.~ Valjon mit
5039   IV    |                      kend a kapus, fogja kend a lovam!»»~ S tovább ment kérdezni:
5040   IV    |                  messziről köszönnek;~ Magának, lovának adnak enni, inynya:~ Úgy
5041    I    |                         Szinházak, táncztermek, lovarkör, sercsarnok,~ Külön épületet
5042   IV    |                        előre,~ És mikor a vitéz lováról leszálla,~ Odasímult hozzá
5043   IV    |                      Csak alig birtam kigázolni lovastul.»»~ ~Nevetett a király,
5044   IV(13)|                          a ki a király hivására lovon ment a hadjáratba, egy hónapig
5045 VIII    |                     veszekszik,~ Csak egy kettő loyolális.~ De még azok sem elég jók.~
5046   IV    |                átharapja:~ Csinálja emberré, ha Luczifer apja!~ ~No még azután egynehány
5047  III    |                      Dehogy sastoll édes uram.~ Ludtoll biz ez: irok vele~ Novellákat,
5048   IV    |                     Kezeiről a vért jól lemosta lúgba.~ Aztán bedagasztott, befűtött
5049   IV    |                      emberekből lesznek medvék, lumpok.~ Még az az olasz is veszett
5050   IV    |                         érte.~ Majd, mint a kis macska hátán hempergőzött;~ Róbert
5051  III    |                         arany kalitkába,~ Csaló madár-szóval, elhintett étellel,~ Szabad
5052   IV    |                     mint a diákné a vásznát, -~ Madárijesztőnek meghagyjuk a vázzát. -~ ~
5053   IV    |                    hagyottan.»~ ~««Nem vagy itt magadban!»» felel rá egy szózat:~
5054   VI    |              megismerélek.~ ~Mindent a hazának, magadnak semmit sem,~ A nemzetnek
5055   IV    |                   szerze? - Hát te~ Mit felelsz magadról?~ ~- Mit felel magáról?
5056   IV    |                     neked semmit,~ Hanem csupán magamat!~ Semmit, csupán ezt a csókot,~
5057   IV    |                         valami,~ Hogy nem tudom magamba fojtani.»~ «No várj! ordit
5058   IV    |                    hátadra vérted:~ Én meghalok magamban.»~ ~Nem szól a mór: egy
5059   IV    |              megmaradtam;~ Fekszem a föld alatt magamra hagyottan.»~ ~««Nem vagy
5060   IV    |                         szereti a király:~ Hogy magányában valahol~ Egy embert lát
5061   II    |                       meghala.~ Ez sötét, rideg magányán~ Csak hona dicsőségéről~
5062   IV    |                         magadról?~ ~- Mit felel magáról? Mit tud nekik szólni?~
5063   IV    |                       vezet csavarogva~ Innen a magasabb úri csarnokokba:~ Édes meglepetés,
5064   IV    |                 Körültekinte, és lelkébe tért;~ Magasan járt a nap: - fizetni kell~
5065   IV    |                        Egyenesen fölmegy a trón magasára;~ S beleül a trónba s onnan
5066   II    |                        nyílik.~ Az, a napfényes magasban~ Szennyet halmozott nevére:~
5067   IV    |                          Mintha tenger dülne~ A magasból alá, hegyoldaltól szülve,~
5068 VIII    |                     végig;~ Nem érteném bár, de magasztalnám égig.~ Semmi ujítással nem
5069   IV    |                   szentegyházba mentek,~ Istent magasztalni a diadal után,~ A ki megsegité
5070   IV    |                    sziviben.~ Parancsol: «Ott a máglya már!»~ S egymás mellé kötözve
5071   IV    |                    özvegy csókja?~ Édesb a férj máglyalángja?~ Legédesb a rózsa mérge:~ -
5072   IV    |                        Láttad, midőn mezitelen~ Máglyára vitték férjemet:~ Itt minden
5073   IV    |                          Nézd, ott rakják már a máglyát.~ A mire az porrá hamvad,~
5074 VIII    |                    tárcza~ S tele lesz csűrünk, magtárunk.~ Ágyudörgés - vagy mit
5075   IV    |                    keresztvitézre.~ ~Szétszórva magukra harczolnak a bátrak,~ Nem
5076    I    |                        mi gyászunk,~ Mulatságuk magunk tora!~ És fölöttünk ég a
5077  III    |                       forditják le magyarra,~ A magyarból nem telik ki egyéb~ Csak
5078   IV    |                      Csak én visszamenjek haza, Magyarhonba:~ Ott vagyok bent én is
5079   IV    |                               Hanem vette útját magyarlakta földnek,~ Hol az utazónak
5080  III    |                       kik őt így szeretik~ Óh a magyarnál nincs hivebb!~ Az égre is
5081   IV    |                       tizszerte is többen.~ ~De magyarokkal volt Isten segitsége,~ Az
5082   IV    |                        sokat szenvedtél én édes magyarom!~ ~Gyergyóba is betört egy
5083   VI    |                           Nincsen rabszolga már Magyarország földén;~ A honszerelemnek
5084   VI    |                         Te védted ellentől nagy Magyarországot,~ Fegyverrel, vérrel az
5085   IV    |                        bajuszt, szakállt, igazi magyarost.~ Az övébe dugva volt az
5086  III    |                        irják,~ Ugy forditják le magyarra,~ A magyarból nem telik
5087 VIII    |                     Kiteszik a szűröm innen már maholnap.~ ~Nem mondom, hogy meg
5088   IV    |                       mostan?»~ A kihallgatásod mához egy hétre lesz,~ Ha készen
5089  III    |                      gyászmagyar!~ Bölcsed itt, majdan zsirod is,~ S a „fátyol”,
5090   IV    |                        púp.~ A lelke is, miként majom-~ Koponyája, olyan lapult.~ ~
5091   IV    |                      nem ember-fiam lesz, hanem majom-állat!”~ ~S hogy ne csodálhasson
5092  III    |                        ha learatta,~ A levágott mákfej sarjut hajt alatta.~ ~Csorba
5093   IV    |                        ezüst nem volt rajta egy mákszemnyi,~ Kopott süvegével mehetne
5094   IV    |                 vesztett a négyszin dámákon sok makszit:~ A szegény ártatlan hitvesre
5095 VIII    |                      méhesben~ S pörkölhetnek - málét.”~ ~„Itten lesz a nevem
5096   IV    |                  gabonát itt senki nem arat;~ A malmom is megállt, nem járja a
5097   IV    |                 korbácscsal fizetnek; -~ Ekébe, malomba fogva, mint a barom;~ De
5098   IV    |                        katonát mutat.~ ~Végül a malomgát átjáró hidjára,~ Odahelyezkedék
5099 VIII    |                       czikked,~ Hogy ottan ülsz máma.~ ~Hazudnám, ha azzal hizelkedném,~
5100   IV    |                         Otthon a boldogult édes mamánál,~ Mit hallani egy asszonynak:
5101   IV    |                        A görögök császárjának,~ Mamelukok szultánjának,~ A szaraczén
5102   IV    |                       még nem támadt soha ilyen mámor!~ A hogy forrást nyitott
5103   IV    |                         gyönyörének~ Legédesebb mámorában,~ S gyönyörködtem lassú
5104   IV    |                        ki a mulatságból.~ Egyik mámorból a másikba rohanva,~ Mig
5105  VII    |                        föld reng alatta,~ Akkor mámortánczot járni.~ Mikor ott künn zúg
5106   IV    |                         braminok,~ Még jobban a mandarinok;~ Ámde összevéve mind a~
5107   IV    |                       csak az ő dolga;~ Azért a mángorlórudat kézre fogja.~ „Hej asszonyok,
5108   IV    |                       népnél,~ S a magáét brevi manu~ Megverheti - ha bir vele.~
5109   IV    |                          Hét kecskével csak úgy maradék az aljba.~ ~No de hál’ Istennek,
5110 VIII    |                          Ott van most a dolga.~ Maradhat a boltja,~ Van ő annál sokkal
5111 VIII    |                       még teteje nincs.~ Hogyan maradhatánk mi így el?~ Ok arra lehet
5112   II    |                         szabaddá lett, a lélek~ Maradhatott-e rabnak még tovább?~ A szellemet
5113   IV    |                       el nem hagyom, itten kell maradnom. -~ ~Még van egy paripám;
5114    I    |                         kor a mélyben,~ Csak te maradsz-e halva magad?~ Oh élve ha
5115   VI    |                        S ismét tovább aludt. Te maradtál ébren~ S folytattad a munkát
5116  VII    |                       is kaptam,~ Adósod én sem maradtam,~ Választ reá mingyárt adtam -~
5117  VII    |                        azt tartom jobb lesz, ha maradunk ülve.~ ~27. Annyit tegyünk,
5118   IV    |                         nem oszlatja el paprika marását.~ ~Ordit mint a medve, a
5119   IV    |                        úr szép szókkal vendéget marasztal,~ Beviszi házába; ott van
5120   IV    |                        az édesanyja.~ ~Másnapig marasztják, - Isten áldásával~ Megtömik
5121   IV    |                       alá a fövényre.~ ~S addig marczangolja, tépi és harapja,~ A mig
5122   IV    |                        gondoltam,~ Te rád, édes marczipán;~ Bizonyítja haczukám.”~
5123  VII    |                      van jussa. -~ Pálffy Berti Márcziussa~ Jobb tanácscsal is szolgál~ -
5124   IV    |                        az én völgyem megholt.~ ~Marháim elvesztek, földem parlag
5125   IV    |                      járna, az már ritka eset:~ Marhanyomot látni; de azt is keveset.~ ~
5126 VIII    |                  szóllal;~ - Adjon Isten búzát, marhát~ Tele csűrrel, tele óllal!~ ~ ~ ~
5127   IV    |                        özvegy aszszony vagy.»~ ~Maria Sancha a császárné~ Rajta
5128   IV    |                      trágya meg arany; körmöczi máriás!~ ~««Ezzel ember nem él!
5129   IV    |                      találja.~ ~Ő kiséri Sancha Mariát,~ Ő fonja be haját szépen,~
5130   IV    |                             Szól magában a szép Marion,~ Kaphat még másik koronát,~
5131   IV    |                         az itt-ott:~ Jóltevőjét marja meg a szabadított.~ ~De
5132   IV    |                         jó, hogy öljed, tépjed, marjad.»~ ~Frankó vitéz monda: «
5133   IV    |                        ha aranynyal telik meg a marka,~ Annak fele is pénz: -
5134   IV    |                        át varga!»~ Pál mester a markát azonban nem tartja;~ Csak
5135   IV    |                     épen:~ Látunk más oroszlánt Márkkal az oltáron.~ Róbert is hoz
5136   IV    |                         a keze remegve;~ Csak a markolatját emeli ajkához,~ Az a kereszt
5137   IV    |                         Tán a kardunk megvált a markolatjátul?~ Vagy a dér csipte meg
5138   IV    |                                               A mármarosi vig asszonyok.~ ~Átkozott
5139 VIII    |                  bögölyök~ Szokatlanul csipnek, marnak,~ Előjeléül vehetni~ Azt
5140    I    |                    boldogtalan maga ura immár.~ Mars, Mercur és Bacchus fel van
5141   IV    |                    kezdi a mint illik a Rákóczy marson.~ Kutyák ugatása rettentőn
5142   VI    |                           Színlett fájdalmakkal martir-arczot vágva,~ Nem hittak segélyül
5143   IV    |                  egymást átkarolja,~ Megpörget, mártogat, soh’se láttunk olyat!~
5144   IV    |                         s bősz dühvel~ Hő vérbe mártott szörnyü ujjait~ Végig söpré
5145   IV    |                    fölmentenek~ Hozzá követekül martyrjaink.~ ~És látta Isten, hogy
5146   IV    |                         toppannak;~ Tarka szinü márványfala vagyon annak. -~ Ennek a
5147   IV    |                          Ugy muljon el mint sír márványiról~ Avult irás lassankint elenyész,~
5148   IV    |                    templom.~ ~De a mi pompásabb márványoszlopoknál:~ Az az úri népség, a ki
5149   IV    |                     teszi kés mellé a villát, a mását,~ - S aztán felhoz neki
5150   IV    |                           Csak feje nem. - Az a másé. -~ ~Mind másnak az arcza,
5151   IV    |                       gátat eléje tolt:~ S most másfelé folyik, s az én völgyem
5152   IV    |                        az ördöggel szitkozódtak máshol,~ «Vigyen el a tatár!» nagyobb
5153   IV    |                      Melletted fekszik kardod,~ Másikfelől, ki szeretett~ Palástoddal
5154  III    |                    nyugaton, keleten,~ Egyiktől másikhoz kell untalan járnod,~ Te
5155    V    |                  alamizsnát az egyik kezemmel,~ Másikkal az államkölcsönt jegyezem
5156   IV    |                          Fél-fél szívet egyik a másiknál hagyva?»~ ~««Nem maradok
5157  VII    |                      mit kiván; de ugy,~ Hogy a másiktól meg ne vegyünk el sehogy.~ ~
5158   IV    |                         Az egyiknél nagy könyv, másnál csatabárd van.~ - Kár, hogy
5159   IV    |                lefektetik superlátos ágyba. -~ ~Másnap aztán, a mint tova menni
5160   IV    |                   viselik, mint az édesanyja.~ ~Másnapig marasztják, - Isten áldásával~
5161  III    |                      mit kiabáltunk,~ Historiád másról tanít,~ Oh liebe allgemeine
5162   IV    |                     magát,~ Fogyott, megolvadt, mássá alakult:~ Nem látta meg
5163  VII    |                   hizelgést.~ Nem beszélni soha mással,~ Csak alázatos szolgával.~
5164   IV    |                     rózsa mérge:~ - Az elvitt a másvilágra.~ ~ ~ ~
5165   IV    |                        az inkább az ellenségre~ Mászott: csak hogy ne legyenek~ «
5166   IV    |                      mintha jól ismerné Hunyady Mátyását,~ Hogy csak kézzel eszik,
5167   IV    |                   literrel mérik,~ Hanem Hollós Mátyást örökké dicsérik!~ ~ ~ ~
5168  III    |                        prokla-, dehogy prokla-~ Mátzió az édes uram.~ Előfizetési
5169   VI    |                   örökítve jobban mindazoknál,~ Mauzoleumod az egész magyar nemzet.~ ~
5170   IV    |                      kárát.~ Pedig itt közelget medárdusi vásár;~ Negyven napig esik,
5171   IV    |                       földszinéről~ Terméketlen meddő erdeikkel,~ S méregillatu
5172   IV    |                       egy katlan.~ ~Vizzel tölt medencze az üreg fenekén,~ Mibe a
5173   IV    |                      maga ágyába. -~ ~Hárságyat medvebőr tartja jó melegen; -~ Egy
5174  VII    |                     Mindenfelé folyik a miatt a meeting.~ ~23. No bizony azokra
5175 VIII    |                       Végre saját magának is.~ ~Meetinget tart Deák ellen~ A kocsmában: „
5176    I    |                       él, ott holt hire támad.~ Meg-megjelen! s nyomtalan úgy elenyész;~
5177   IV    |                         A hogy a lágy vasat tűz megaczélozza,~ Tüzes szó a szivek erejét
5178 VIII    |                       vártál tavaly óta hiven,~ Megadatott néked.~ ~Hiszen velem együtt
5179   IV    |                   csókot,~ Azt is kölcsön, hogy megadd,~ S legyen uzsorás kamat.”~
5180   II    |                   szokás szerint kiszaladsz,~ S megadja a tréfa árát itthon a jámbor
5181   IV    |                     orrát. -~ Csakhogy ennek is megadta ám a módját:~ Lencsével
5182    V    |                       Készültem a porba, lelkem megalázva.~ Hallgattam, mikor üt az
5183   IV    |                         nézték~ S látták, midőn megálla Bál előtt.~ ~ Bál szörnyű
5184  VII    |                 Recognitionem juris dominalis!~ Megállapodhatnánk ezen vivmánynál is.~ ~9.
5185   IV    |                     Odacsúszott hozzá s lábánál megállott.~ ~A fejét lehajtá szépen
5186    V    |                        már, s a zászló alatta.~ Megannyi eszménykép, kikért szive
5187   IV    |                          s teljesíti szótlan.~ ~Megásták alapját a rémépületnek:~
5188    I    |                     törvény az ég alatt lenne,~ Megáznék, megfáznék, ellopnák, vagy
5189 VIII    |                     Mikor minden ember egyszer~ Megbánja, a mit vétkezett.~ Ifju
5190    V    |                      tett az eszemben,~ Mert ki megbánt reggel, estig elfelejtem;~
5191    V    |                        Mert a kinél soha a vett megbántásnak~ S az adott jótétnek emléke
5192   IV    |                     érte: - tessék! Megengedi.~ Megbántja osztályát nagy müvész Reményi;~
5193 VIII    |                       és sírt a „tót” velünk.~ ~Megbecsüld, óh magyar, ezt a népet,~
5194   VI    |                           Halld, a magyar nevét megbecsüli minden.~ Édes nyelvünk versenyt
5195   IV    |                   elestén.»~ ~«Csináld ki, hogy megbocsásson~ A jó Isten: Te rád hallgat;~
5196  VII    |                         Óhajtandó volna, hogy a megboldogult~ Nyilatkoznék: valyon mit
5197   IV    |                      elég. - A Gellért hegye is megbomlott:~ Legurult róla egy nagy
5198   IV    |                           Erényt jutalmaz, bűnt megbünteti;~ Tudást keres, s teremtés
5199   IV    |                 gyilkost megmérgeztetém:~ - Hát megbüntettem érette.»~ ~«De azóta nincsen
5200   II    |                     Szennyet halmozott nevére:~ Megcsalá, urát, hazáját,~ S mert
5201  VII    |                        tudnád, hogy mily nagyon megcsaltál,~ Elkárhoznál tőle.~ ~ X.~ ~
5202   IV    |                 Nyalábra kapta perlő hitvesét.~ Megcsókolá jobbrul, balrul, középen~
5203   IV    |                         oltárt:~ Minden lépcsőt megcsókolva,~ Gyónogatja bűnös voltát.~ ~
5204   IV    |                    nyelve és keze-lába híjja.~ ~Megcsonkítva, mélyen eltemetve~ Csendes,
5205   IV    |                        gyere közelébb, mert még megcsudállak~ S nem ember-fiam lesz,
5206   IV    |                      alkot: a feleket~ Maga elé megczitálja.~ Egyiket is, másikat is~
5207   VI    |                         élő, látható alakban~ A megdicsőült ősök tetteit:~ Hogy lelkesüljön
5208   IV    |                        a harczból~ Megfutottak, megdobálták~ Sárral, földi czitromokkal.~ (
5209   IV    |                       az ellenség hadja.~ ~A ki megduplázza az örömeinket,~ S megfelezi
5210   IV    |                       Ezt nem rejthetjük a véka megé.~ A leghivebb história-irók~
5211   IV    |                      sem perzselé;~ De a padlót megégeti.~ ~Beppo lovag sápadva hull~
5212 VIII    |              tanácskozási rendszert~ Ilyenmódon megegyezve hoztak:~ ~„Egy szál gyertyát
5213  III    |                         hogy learassa.~ ~Rozsda megeheti vasát, nyelét a szú,~ Száraz
5214  III    |                Ellenvetést de még sem tesz.~ Ha megehette, s jól lakott,~ Az egész
5215   IV    |                        erdejü havason.~ ~Nagyon megéhezett, úgy korgott a gyomra,~
5216   IV    |                       mi a földremegést~ Titkon megelőzi, ne tudva, ne sejtve:~ Jár
5217  VII    |                  asszony,~ Ha azt mondják, hogy megéltem.~ Ne higyj nekik: alszom,
5218   IV    |                        A por és a férgek lassan megemésztik,~ A mi porlandó volt; zivatar
5219   IV    |                    harczoltak a «lovagok?»~ Azt megénekelték mások~ Unos-untig. Annyi
5220   IV    |                       haragszik érte: - tessék! Megengedi.~ Megbántja osztályát nagy
5221 VIII    |                            Közbeszólás nem volt megengedve~ „Mostan én beszélek, még
5222  III    |                    pinczér! ugorj frissen!~ Még megenném egy portio~ Szárdiniát”. - „
5223   IV    |                         Mindenki eljutott, hová megérdemlé,~ Varga a szerencsés felesége
5224   IV    |                         Hozzád,~ Bizony mondom, megérdemlem,~ Hogy felém forditsd az
5225   IV    |                     bizony prépost is Dömösön,~ Megérdemlettem én azt már többszörösön.~
5226   IV    |                        a neve,~ A kinek szavára megeredt a leve!~ Ettűl derül fel
5227  III    |                      Apáink csak álmot láttak,~ Megérhessük a kezdetét~ Egy jövendő
5228   IV    |                         nem érték: ám de egyet~ Megérte minden, azt, hogy a szerelem~
5229    V    |                     csak megirom.~ ~Sok rosszat megértem, sok baj átment rajtam.~
5230   IV    |                        intett,~ A miből a varga megérthetett mindent:~ «Bemehetsz; hanem
5231   IV    |                         Dajkadana!~ Majd hogyha megérti, szivébe bevésse~ Ah annyival
5232   IV    |                       oly halvány,~ Hogy a szív megérzi? -~ ~Az a fehér kéz ott
5233   IV    |                    olyan gyáva!~ Fél, hogy mind megeszi útközben a népet; -~ Az
5234   IV    |                    innen asszony! Mert mingyárt megeszlek!~ Kétfelé hasitlak, kilenczfelé
5235   IV    |                       meg:~ A baraczk volt, mit megevett.~ Baraczkfát én kivágattam,~
5236    I    |                         alatt lenne,~ Megáznék, megfáznék, ellopnák, vagy épen~ Hozzátennének -
5237   IV    |                      nem igen kinálnak.~ Kántor megfelel rá egyszerű eszével,~ Se
5238 VIII    |                  legfőbb mértékében?~ A kiből a megfelelő dózis~ Szalonna lesz: s
5239   IV    |                   megduplázza az örömeinket,~ S megfelezi a bút, ha bánat ér minket,~
5240   IV    |               mulatságér,~ A jó ajándékot velem megfelezzed,~ Visszajövet erre jó lesz
5241   IV    |                  satyrái, egymás mellett állva~ Megférnek szerényen.~ ~Czifraságnak
5242   IV    |                        szépen,~ A csábító volt, megfizette vérben,~ Mit csókkal elrabolt;
5243 VIII    |                      Olló is van a kezében,~ Ha megfog, - köszönöm szépen.~ ~ ~ ~
5244   IV    |                            S az átok méregmagva megfogant.~ Harczolt a nemzet önfiaival;~
5245   IV    |                  fogával a sok apró halba;~ Rák megfogja farkát s ollóval czibálja:~
5246   IV    |                        e vasat,~ Hah! Nem mered megfogni? Úgy,~ Isten legyen irgalmasabb!~ ~
5247   VI    |                       ősi erkölcsök,~ Ha nálunk megfogytak, Tőled kértük kölcsön.~ ~
5248   IV    |                          te torontál!~ ~Én most megfojtalak: - csontod a kutyáknak -~
5249   IV    |                         tépi és harapja,~ A mig megfojtottan elterülve hagyja,~ Szemei
5250  III    |                         szegény lengyelnek baja megfordítva:~ Ő bezzeg a mezőn nagyot
5251    I    |                    boldog korbul,~ Mikor a ruha megfordul~ A jobb év is visszatér?~
5252   IV    |                  lovagja a kigyót ketté vágná,~ Megfordult, elszaladt, gazdátlan világgá. -~ ~«
5253   IV    |                        minden dicsőségbül,~ Ugy megforgatják, hogy a feje is szédül.~
5254   IV    |                          Jól esett bundáját jól megfüröszteni:~ Ilyenkor a szőrét kezdi
5255   IV    |                         Valamennyi kontyos mind megfutamoda.~ ~A székely menyecskék
5256   IV    |                       gyávákat, kik a harczból~ Megfutottak, megdobálták~ Sárral, földi
5257   IV    |                         És mindegyik, ki szólt, meggázolá,~ Míg por lett, a mi volt,
5258   IV    |                            Pozdorjává törjük, - meggerebenyezzük, -~ Szakállát a guzsaly
5259 VIII    |                   pinczéd legjobb rendben van:~ Meggyőződtem általa.~ ~Utaztam a szekereden,~
5260   IV    |                     vásznát, -~ Madárijesztőnek meghagyjuk a vázzát. -~ ~De tatár nem
5261 VIII    |                       adja a tiszt uraknak is,~ Meghagyom, hogyha lesz, még a fiamnak
5262   IV    |                         ez?» vakmerő ki volna?~ Meghajlik előtte, s teljesíti szótlan.~ ~
5263   IV    |                     hova engemet hinak. -~ Majd meghal-e nálad is árva szerelmem?~ - ‘
5264   II    |                  hazáját,~ S mert bűnös volt, - meghala.~ Ez sötét, rideg magányán~
5265   IV    |                    bátrak,~ Nem győzni, a dicső meghalásért már csak!~ Némelyik körül
5266    V    |                        Miattad, nemzetem, ma is meghalhatnánk.~ - - Azért az Üstököst
5267   IV    |                           Hazát teremt, s azért meghalni tud;~ Erényt jutalmaz, bűnt
5268   IV    |                         hiven szerettek~ Együtt meghaltak, a midőn~ Már együtt nem
5269    V    |                     rajt’.~ De jól jártál, hogy meghaltál!~ ~ ~ ~
5270   IV    |                       ott ellenség, csupán csak meghalva.~ ~Ezerhétszáznyolczvan
5271 VIII    |                     magas szépség~ Ha valamivel megharagítja,~ Úgy üti pofon, hogy arrul
5272 VIII    |                         Mert még utóbb hm, hm - megharagu ... hm, hm.~ Majd kedvében
5273   IV    |                         hagyta el az almot,~ Ha megharaguvék nagy fejedelmekre,~ Ereszté
5274  III    |                   nemzetnek,~ Óh a szivünk majd meghasadt.~ Miveltek, hősök és jó
5275   IV    |                     csodáitól híres:~ Még ma is megható szent erővel bír ez.~ ~Hajh,
5276   VI    |                 viszályt kiállott nemzetünknek~ Meghódithatlan vára Te valál.~ ~Pedig nem
5277   IV    |                       légvonat van.~ Ember feje meghül.~ ~Ebben a teremben tartották
5278 VIII    |                 vigyáznak;~ Bárha hüsre teszik, meghüléstől őrzik,~ Hej nagy sor lett
5279   IV    |                      magában oroszlán erényét.~ Megigazítá a terhelőt a nyergén,~ S
5280  VII    |                         Ajándékot adni, venni,~ Megigérni, a mit kérnek~ S meg nem
5281   IV    |                 elforditja.~ «Ne nézz rám, mert megigézsz!~ ~Szebb két szemed, miként
5282   IV    |                           De hogy a tatárok jól megijedjenek.)~ ~„Verjétek egymáshoz
5283   IV    |                trágyázva volt az gazdagon át.~ ~Megijedt ám Mátyás a másik félétől!~
5284   IV    |                         csoda látvány mindenkit megijeszt:~ Még az ellenség is bámulva
5285   II    |                         el.~ Ülj a székbe, mely megillet,~ Tedd fel babér-koronád,~
5286   IV    |                        mit nevetni azon.~ ~Mert megilleti a legnagyobb dicséret,~
5287   IV    |                        akkor üt rajta!~ ~De míg megindulna fekete sereggel,~ Lopva,
5288   IV    |                     adna, kétszer akkorát is!~ ~Megindult a király: «Nagy a te hűséged!~
5289    V    |                        az Üstököst most is csak megírom.~ ~(1864)~ ~ ~ ~
5290   IV    |                          vegyük szépen körül.»~ Megirta az irást, meg is pecsételte,~
5291   VI    |                   erénye,~ A milyennek téged én megismerélek.~ ~Mindent a hazának, magadnak
5292   IV    |                        A ki elfoghatja, az árát megiszsza!~ - Elcsipik, elfogják, -
5293 VIII    |                   Reggel, délben, este eljött,~ Megitatott, ha szomjaztam.~ Barátságunk
5294 VIII    |                          ügyét addig védje.~ ~S megjegyzék a hosszú gyertyaszálat,~
5295  III    |                   tagját,~ Várjuk bizonyosul uj megjelenését,~ Ah, a fecskék régi házuk
5296   IV    |                      vissza.~ S a mint haraggal megjelent,~ Lett előtte a tér tiszta.~ ~
5297   IV    |                     Róbert sok viszontagsággal~ Megjött a szent földre, szélverte
5298   IV    |                    példát, sok évekig.~ ~ VI.~ ~Megjöttek a gályák végre Velenczéből:~
5299  III    |                       széttagolt,~ Lássuk meg a megjövendölt~ Egy pásztort és egy akolt! -~ - -
5300 VIII    |                     egész életemre,~ Ha egyszer megkapom, soha nem vetem le:~ Hordozom
5301   IV    |                    minden sebe vérez;~ Karjánál megkapva, fölveti hátára,~ És elnyargal
5302   IV    |                     magyar buzogány?~ Kit azzal megkennek egyszer a fejlágyon,~ Nem
5303   IV    |                         Nem megy az oly simán.~ Megkérdik elébb az embertől: mit kiván?~
5304   IV    |                       fenyőerdein tul,~ S körül megkerülve székelyek állását,~ Viszi
5305   IV    |                         a gáton!”~ ~Ezt mondva, megkezdé a vezéri tisztét,~ Összeszedve
5306 VIII    |                         hivd, mikor jő elébed.~ Megkináld őt fehér kenyereddel,~ S
5307    V    |                 kicsinyje és nagyja,~ Mit szeme megkíván, keze ott nem hagyja.~ Ellopott
5308   IV    |                      császárnéstul,~ Hogy ottan megkoronázzák.~ ~Gergely pápa rokona volt,~
5309  III    |                      benne~ Mire fölkelsz, majd megládd!~ Jó ember a Mikulás.~ ~
5310   IV    |                      dér csipte meg a szivünk s meglágyult.~ A régi székely vér tán
5311   IV    |                        Hozzátok a tűzes vasat,~ Meglássuk, hogy nem félsz-e te?»~ ~
5312   IV    |                    lovával király udvarába’. -~ Meglát ott egy czifra ruhás urat
5313   IV    |                           S távol város tornyát meglátni hiúz-szem:~ Mehet ott az
5314   IV    |                         a holdsugártól elöntve~ Meglátszik a Bábel alakja.~ A munka
5315   IV    |                      szőrét kezdi ereszteni.~ S meglátva ott a sok ficzkándozó halat,~
5316   IV    |                          Ám visszamegyek s majd meglelem azt:~ A válogatás ott bármi
5317   IV    |                     lenne!~ A nagy pornak is de meglelik a nyitját,~ Hogy kimenjen,
5318   IV    |                 magasabb úri csarnokokba:~ Édes meglepetés, boldog titkok útja,~ Melynek
5319   IV    |                      remeteség!”~ (Hátha még is meglesék?)~ Jaj, csak erős hitet
5320   IV    |                         de azt tele töltsék.»~ «Meglesz!» szól a király, s rögtön
5321   IV    |              pihenéstelenül.~ De Mágok, a rest, meglopja az őrt,~ S elvárja, míg
5322   IV    |                       más.~ És mind azért, hogy megmaradjanak.~ ~De adj egy népet, mit
5323   VI    |                        kifogyhatlan tára~ A hol megmaradtak az ősi erkölcsök,~ Ha nálunk
5324   IV    |                           Csaták halálából a ki megmaradtam;~ Fekszem a föld alatt magamra
5325   IV    |                  felbőszült csatában~ Szép Yóta megmenekszik.~ ~ III.~ ~Aben Chamot mit
5326   IV    |                       abbé tette.~ - A gyilkost megmérgeztetém:~ - Hát megbüntettem érette.»~ ~«
5327 VIII    |                      közt sincs egy, ki bátran~ Megmondaná, - a mit ő mond.~ ~Mind
5328   IV    |                      táskáját: úti pogácsával;~ Megmondják az útat neki jó magyarán,~
5329   IV    |                       is kivánsz bízni dolgot,~ Megmondom magam is, hogy mibe sandalgok?~
5330   IV    |                       lesz, szinpadon hegedül,~ Megmutatja mit tud, mikor van egyedül.~
5331  III    |                 hirlapokban küzdünk, igyekezve~ Megmutatni, hogy még nincs minden elveszve?~ „
5332 VIII    |                      szóljon, -~ Miként lángol: megmutatta Zólyom.~ ~Azért, hogy ők
5333 VIII    |                       se is eresszen kend,~ Jól megnagyságoljon mindent,~ A kit nagy urnak
5334   IV    |                       jó kedv,~ Minden semmiség megnevetteti őket.~ Maguk sem tudják
5335   IV    |                       sziv fenekén,~ Ébredjen a megnevezetlen erény:~ A honszerelem. Legyen!
5336   IV    |                       Már biz ez érdemes lesz a megnézésre;~ Vidd fel a királyhoz! -
5337   IV    |                    udvarnok.~ ~Rá sem ér igazán megnézni a pompát:~ A szeme káprázik,
5338 VIII    |                          Utaztam a szekereden,~ Megnéztem az aklodat;~ Gyönyörű szép
5339   IV    |                     édes fájdalmat szivén,~ Mit megnövelni olyan jól esik,~ Fájdalmat,
5340   VI    |                      debreczeni nemzeti szinház megnyitásának ünnepélyéhez.~ ~Egy kincse
5341  III    |                  publicumnak:~ Hogy a boltjukat megnyitották~ Európai használatra.~ ~
5342   IV    |                     most kivan a három!~ ~Ebben megnyugodott a keresztes tábor:~ Helyre
5343   IV    |                      ördögség lészen.~ ~De majd megnyugtatá az ősz patriárka~ A népet,
5344   IV    |                        feldülök:~ Nem bánom, ha megnyuzatsz is élve,~ Ily csúf pofát,
5345  III    |                        emberhússal élünk,~ Hogy megnyúzzuk az idegent,~ Hogy az orrát
5346  VII    |                         két fél.~ Az egyik szem megöl, a másik feléleszt:~ Hogy
5347   IV    |                         lángol,~ Mikor utoljára megöleli hőse;~ Gondolja szivében:
5348   IV    |                        érd utol,~ Hogy rablóját megöljed.~ Nézd ottan porzik a nyom.»~ ~
5349   IV    |                      lett volna az.~ Nem inkább megölnéd-e?~ Szent zálog ez a mórnál.~ ~«
5350   IV    |                         ő.~ ~«Uram, hogy férjem megölöd,~ Azt teheted: élte tied.~
5351   IV    |                    szörnyeteget,~ Ki hat vitézt megölt! - Mi a feleleted?» -~ ~«
5352  VII    |                 született?~ ~Azt beszélik, hogy megölte magát,~ Szerelmes volt,
5353  VII    |                   kezébe’ kard, másikba’ lant:~ Megölték, eltemették. Csöndes álma.~ -
5354   IV    |                     majd a férgek;~ Aben Chamot megölve!~ ~Nem úgy! Szól halvány
5355   IV    |                        elhagyá magát,~ Fogyott, megolvadt, mássá alakult:~ Nem látta
5356    I    |                         hány palota van, ha azt megolvasnák:~ Fölmenne a száma talán
5357   VI    |                      lássa többé.~ ~Te akkor is megőrzéd kincsedet:~ Fegyver nem,
5358   VI    |                        nemzetnek adva,~ Míg azt megőrzi híven, addig él.~ E kincs
5359   IV    |                         hogy ne légy kénytelen~ Megosztani velük, majd máskép rendelem.~
5360   IV    |                           Pál, ha hozzá fordul, megosztja kenyerét,~ Tőle nem vették
5361   IV    |                      kiált, egymást átkarolja,~ Megpörget, mártogat, soh’se láttunk
5362  III    |                     Nagyon tetszik az ínyének,~ Megpörkölve jól bográcsban~ Lángjainál
5363   IV    |                    évtized,~ Mely minden titkát megpróbálja majd:~ Hogyan teremtse ujra,
5364   IV    |                      most a honorárjad.»~ Juczi megragadja a kintorna nyelét,~ S Náncsival
5365   IV    |                       közbe nagyot röhögött.~ S megrázva a csörgő sipkát,~ Szólt: «
5366 VIII    |                     szekeret,~ Ez oka, hogy igy megrekedt,~ Ők jól húznak, az jár
5367   IV    |                         azt nem bánnám, hogyha, megrendelnéd,~ Hogy az Olt vizének adná
5368   IV    |                         Csak ugy döng alattuk a megrengett palló.~ Széllel-béllelt
5369   IV    |                        mitől még az a szikla is megreszket.~ ~Ez üvöltő hangra minden
5370 VIII    |                       harczoltak ők mindég,~ Ha megrohant „nem szeretem” vendég,~
5371   IV    |                        úri hiba.~ Sok erkölcsöt megront az a nagy hatalom~ Nem kapok
5372   IV    |                         egy átkozott szomszédom megronta:~ Azóta lett aztán a portám
5373   IV    |                Boszorkány-varázszsal hat vitézt megrontál~ Te béka, te varangy, te
5374   II    |                    fegyverének élén~ Önkezét is megsebezte.~ És az egyik im lehullt~
5375   IV    |                      hely az a műhely! Az Isten megsegit~ - S onnan a miniszter nem
5376    I    |                       ki itélhet?~ Jó az Isten, megsegít!~ Önbecsülés, hazafiság~
5377   IV    |                magasztalni a diadal után,~ A ki megsegité őket a nagy csatán.~ ~Mert
5378   IV(6) |                        nem használt az evésnél, mégsem piszkolta be az ujjai hegyét.~ ~
5379  VII    |                       ez volna még a szép;~ Igy megsérteni a birót!~ Ám e nagy nap
5380   IV    |                       Már erőre is kezd kapni a megsérült:~ Kiépül lassankint nagy
5381   IV    |                        hűséget fogadva.~ Róbert megsímitja azt a nyújtott lábat,~ S
5382   IV    |                        nekem és fiaimnak...~ Én megsiratom; te ne várjad!~ Száz közt
5383   IV    |                         az a vesztett csatát.~ ~Megsokalta ezt már a tatárok khánja,~
5384  III    |                      Átszurkálva, megspékelve,~ Megsózva nagy kegyetlenül,~ És páczolva
5385  III    |                   lengyel nyelvet~ Átszurkálva, megspékelve,~ Megsózva nagy kegyetlenül,~
5386   IV    |                      hol találnak.~ Hogy senkit megsüvegelni~ Ne legyenek kénytelenek,~
5387   IV    |                      vér tán melegebben ver:~ A megszabadított rettentő vadállat~ Odacsúszott
5388   IV    |                    ajkához,~ Az a kereszt talán megszabadulást hoz.~ ~«Angyalkám, szentecském,
5389   II    |                       egész hazával érzett,~ Ha megszakadni birt, óh ne csodáld,~ Nagy
5390  III    |                      elvette?~ Visszaadja, vagy megszállja?~ Fegyverrel hóditsa-e meg?~
5391   IV    |                      most kapja az asszony, még megszaporitja,~ S nem egygyel, de mingyárt
5392  VII    |                          6. A jobbágyainkat kén megszavaztatni,~ Melyiknek kivánnak eztán
5393   IV    |                         nyeli az el, ha valamit megszégyenl:~ Inkább előtárja nagy őszinteséggel. -~ ~««
5394   IV    |                          a kolofónjumot.~ Rajkó megszökött a szülői kastélyból,~ És
5395 VIII    |                        szalonna.”~ ~„Hugocskáim megszokták már~ A czukrot és kávét.”~ „-
5396   IV    |                        Száz nekem, - nem arany; megszólal aképen;~ Száz kell nekem -
5397 VIII    |              akademikusnak.~ ~Oh pedig be híven megszolgálnék érte,~ Soha hívebb kebel
5398   IV    |                           Azok a vacsorát ugyan megszolgálták,~ Arattak, csépeltek, kazalba
5399   IV    |                         a bajban itthágy~ Mikor megszomjazik, elhordja az irhát!»~ Gunyolták
5400 VIII    |                         tartson kend,~ Ha pedig megszorítják kent:~ Fordítsa jobbra a
5401    V    |                        éjjel.~ ~Váltóit girálom megszorult pajtásnak,~ Kifizetésüket
5402    I    |                       és minden párducz nélkül~ Megszületett fiak, tekintsetek széllyel.~
5403   IV    |                    alatt~ E nép elmulik s téged megtagad!»~ ~Szólt Isten: «Itt a
5404   II    |                        hazádtól pénzt és munkát megtagadsz,~ S azt várod, hogy még
5405   IV    |                        hol barangol?~ Pedig hát megtakaritám~ Mind az egész lénungom,~
5406   IV    |                         Nagy baj támad, hogy ha megtalálsz ijedni. -~ ~Gondold meg,
5407   IV    |                 sötétben maga körül keresgéle:~ Megtalálta kardját, az ottan volt véle;~
5408 VIII    |                  ellenség, kit öklük elagyalt,~ Megtanulta, hogy „ne bántsd a magyart!”~ ~
5409  VII    |                      mig olyan messze jártam?~ „Megtanultam jól beszélni;~ Most beszélek
5410   IV    |                    felől:~ Egyik teremt, éltet, megtart, szeret; -~ Másik rombol,
5411   IV    |                        Teremtéd, - s tetszik őt megtartanod; -~ S mig azt hiszed, hogy
5412   IV    |                       álom.~ ~És megjelen ujra, megtartja az éjfélt:~ Elmondja, mit
5413  III    |                      Vizen innen, diófán túl?~ ~Megtartsa-e, ha elvette?~ Visszaadja,
5414   IV    |                         S jó indulattal iránta~ Megtehette biz azt neki,~ Ha olyan
5415    I    |                        keserűbb?~ Mitől e pohár megtele.~ Mikor az erősebb félnek~
5416   IV    |                    szakadatlan,~ Sirján a tövis megtépi, ha kél,~ És öltönye mind
5417   IV    |                        elkapna a magas paripa.~ Megteremne bennem minden úri hiba.~
5418  III    |                   süvegig viheti.~ ~Ki a bünöst megtéríti,~ (Hogyha szép lány) beteríti,~
5419   II    |                       szellemétől, mely az égbe megtért,~ Az ég hozzánk talán irgalmasabb!~ ~(
5420    V    |                    sírhalom.~ Ravatal gyertyája megtértemkor égett:~ Irj! csinálj tréfákat,
5421   IV    |                    tollát,~ De azért karddal is megtette a kommát.~ ~Hát ez eléje
5422  III    |                  városból csináltál kis falut,~ Megtetted lónak a legyet,~ Fedeztél
5423   IV    |                         hogy kétszer kinálják:~ Megtölté tarsolyát, - s megtörlé
5424   IV    |                       nép:~ Mindig lesznek, kik megtöltik!~ Az igazi, a törzsökös,~
5425   VI    |                   bontott.~ ~Te voltál e honnak megtörhetlen vára:~ Hazaszeretetnek kifogyhatlan
5426   IV    |                         Megtölté tarsolyát, - s megtörlé a száját.~ ~«No még ne hálálkodj!
5427  III    |                    Csettinyének.~ S ha a száját megtörölte,~ Az egész table d’hot kiált:~ „
5428   IV    |                        nagy müvész Reményi;~ De megtorlás nélkül nem marad merényi:~
5429   IV    |                      elveszett vezérnek;~ Erről megtudják, hogy Róbert lovag él még:~
5430    V    |                       De melyik az igaz?~ Nehéz megtudni, ki tiszta búza, ki gaz?~
5431   IV    |                       valami alakban, -~ S majd megtudod akkor, hogy abban én laktam!»»~ ~««
5432   IV    |                        Érkező vendégét szörnyen megurazza:~ A kezében tartja lekapott
5433   IV    |                        A kántor mosolyog, fejét megvakarva,~ Mintha feleletet adni
5434   IV    |                       kezedben!»~ ~Jámbor ujocz megvallá remegve:~ «Megholt anyám
5435 VIII    |                     Mert már úgy négy szem közt megvallhatom titkon,~ Hogy bizony csak „
5436    I    |                 pamlagon.”~ ~Nem gyűlölünk: azt megválogatjuk.~ Multakra nem emlékeztetünk.~
5437   IV    |                    csupa csuda.~ ~Tán a kardunk megvált a markolatjátul?~ Vagy a
5438  III    |                       Hogy minden javunktól igy megváltunk~ Ez a te sűrű érdemed~ Oh
5439   IV    |                   ősöktől keresve. -~ - Most is megvannak még mind a négyen - rajzban~
5440   IV    |                       nagyságos urnak csizmáját megvarrja.~ ~Egy karácsony napon Pétert
5441    V    |                         feleség, a ki a zászlót megvarrta,~ Maga is nyugszik már,
5442   IV    |                         van ott.~ ~Egy nemzetet megvéd a sokaság,~ Mást védi tenger,
5443   IV    |                        a terhelőt a nyergén,~ S megveregeté a lova nyakát gyengén.~ ~«
5444   IV    |                          S a magáét brevi manu~ Megverheti - ha bir vele.~ Ha szamár
5445 VIII    |                  papirost is.~ ~„Mint papiros”, megveszem a földet,~ Melyen nőttem,
5446   VI    |                         ejte.~ ~Te a szegény, a megvetett anyának,~ Ős szellemünknek
5447   IV    |                         Hősökrül tépett érmek.~ Megvívta Royas várát.~ ~Levágta örvitézeit,~
5448 VIII    |                         Tiszánk úgy van, a hogy megvolt,~ Árkunk ugy nincs, a hogy
5449   IV    |                      belűl:~ Jobb lesz, ha haza mégy, s szépen veszteg maradsz,~
5450 VIII    |                      ikes ige;~ Költészet, vagy megyei sérelem:~ Ha rákezdték,
5451    I    |                          hogy kell!~ ~Városnak, megyének van mindenütt háza,~ Nem
5452   IV    |                     fennyen~ Kiabálni kezdett: „Megyünk valamennyen!”~ ~„Hiszen
5453 VIII    |                              Czukrot kapnak - a méhesben~ S pörkölhetnek - málét.”~ ~„
5454 VIII    |                       Az ősi hajlékban.”~ ~„Nem mehetek bálba, mind ki-~ Maradok
5455   IV    |                   felöltözött a pap köntösébe,~ Mehetett a kántor a király elébe.~
5456   IV    |                   mákszemnyi,~ Kopott süvegével mehetne rák-szedni;~ De az ellenséget
5457    V    |                        Elég volt; - végeztél; - mehetsz már pihenni.~ - Azért az
5458 VIII    |                         az utban.~ Hogy még sem mehetünk Bécsbe.~ ~... De hát tisztelt
5459   IV    |                    uborka.~ ~A mig a tatárhad a méhhel bajlódik,~ Klára parittyából
5460   IV    |                     dolog:~ Itt meg a felrugott méhkasoknak népe~ Repült zudulva a támadók
5461   IV    |                         lett rakva egy nagy sor méhköpü,~ Hogyha jön a tatár, majd
5462   IV    |                    szegi,~ Majd meg a fullánkos méhraj esik neki.~ ~Aztán a halastó
5463   IV    |                           Tálban sült, korsóban méhser az asztalon:~ Még kívánságnak
5464   VI    |                    nemzet a magyar, s Te abban~ Mekkája a tudós zarándokoknak.~ ~
5465    I    |                    szavad messzehangzó:~ Hogy e méla dallam nem mienk;~ Hogy
5466   IV    |                      liget a csalogány dalain:~ Mélázza a völgyi tilinkót;~ A bérczi
5467  VII    |                   furulyácska.~ ~Oh mint tudott meleg szivekbe hatni,~ A míg az
5468   IV    |                       szürcsölve szív be,~ Édes melege átmegy az asszonyszívbe.~
5469   IV    |                          Szívében a vad vér tán melegebben ver:~ A megszabadított rettentő
5470   II    |                         egyik a napfényes kegy~ Melegében élt ragyogva,~ A másik az
5471  III    |                    egyik-másik;~ Harmadik, hogy melegedjék,~ Tüzet gyujtogat és lázit.~ ~
5472   VI    |                        hegyeknek titka.~ ~Gépek melegéhez kőszénné vált törzsek~ Özönvíz
5473   IV    |                    Hárságyat medvebőr tartja jó melegen; -~ Egy czifra mentéje lógott
5474   VI    |                        jövő század,~ Míg a szív melegít, meg az Isten napja.~ ~(
5475   IV    |                         melynek keble hő még~ A melegtől, melyből vette létét,~ Annyiszor
5476   IV    |                     jószágot vérével szerezte,~ Melle közepéből még kiáll a nyiltoll,~
5477   IV    |                           Félve nyit a szolga a mellék szobába.~ Miért ez oly sötét,
5478    V    |                         divatlapot,~ Változatos melléklettel?~ Czifra bolond divatokat,~
5479   IV    |                         olyan derék.~ ~«Jer ülj mellém. Te nagy hősöm,~ Ki az angyalvárt
5480   IV    |                 törökkel, pogány szaraczénnal,~ Mellén a kereszttel, öklében aczéllal.~ ~
5481   IV    |                        ugy szerettél, egyfelől~ Melletted fekszik kardod,~ Másikfelől,
5482 VIII    |                       bántsd a magyart!”~ ~Mert mellettünk harczoltak ők mindég,~ Ha
5483   IV    |                         nagy gyülekezetben~ Kik méltók a társaságra:~ Az igazi,
5484   IV    |                      élve:~ Oda vigye magával a mélybe~ A veszélylyel terhes titkot....~ ~ ~
5485    I    |                      tégedet hágy-e az uj kor a mélyben,~ Csak te maradsz-e halva
5486   IV    |               hozzájárulhatlan:~ Nyilása lefelé mélyed, mint egy katlan.~ ~Vizzel
5487   IV    |                      firkálva hieroglyphokkal,~ Melyek rejtélye meg nem érthető,~
5488  VII    |                        Azért olyat ne irjatok,~ Melyért becsukassatok. -~ Most húsz
5489   IV    |               Visszatért, otthagyta a barlangja mélyét.~ ~Egy szökés, s ott terem
5490  VII    |              jobbágyainkat kén megszavaztatni,~ Melyiknek kivánnak eztán adóztatni?~ ~
5491   IV    |                      keres, s teremtés titkaig~ Mélyiti le merész tekintetit;~ ~
5492    I    |                  zöldebb a mezőn~ Egy folton, a melyre a vér hullt?~ A hagyomány
5493   IV    |                     hollók, 17~ Tetején korona, melyről arany bojt lóg.~ ~A mint
5494   IV    |                         mind elrakatta a mezőn, mélységben.~ ~A halastó előtt volt
5495   IV    |                    ugyan mi a patvar?~ Mi ilyen mélységről nem tudunk semmit se’;~
5496  III    |                        hogy az általános öröm,~ Melytől minden újjongat,~ Hadd részesítsen
5497   IV    |                   Magától jött ide, s aztán nem mene ki?»~ Nosza nyargoncz menjen
5498   IV    |                    szent háza az ottan:~ Biztos menedéke minden üldözöttnek;~ Róbert
5499   VI    |                       Nemzetünk Te nálad talált menedéket:~ Otthon pusztát, - itten
5500   IV    |                    lebontogat az elmulás roha,~ Menedéknek nézi a denevér fia,~ Földi
5501   IV    |                       rombol Sátán Ozmán népe:~ Menekülj.... Körül vagy véve....~
5502  VII    |                                     Két lengyel menekült.~ ~Együtt mentek a csatába;~
5503 VIII    |                     tolja kend;~ De ha alá felé menend,~ Hagyja szépen gurulni
5504 VIII    |                       aklodat;~ Gyönyörű szép a ménesed,~ Van sok telivér lovad.~ ~
5505  III    |                         dolga.~ ~Bemenjen-e, ne menjen-e?~ Elől rontson be, vagy
5506   IV    |                    megfogta Róbert visszakerült ménjét,~ S dicsérte magában oroszlán
5507    I    |                       Üdvet adó jó példával~ Ti menjetek mostan elől~ Nemzetem gazdasszonyai.~ ~
5508   IV    |                   bámulva kérdendi: «Hát e mi a menkő?»~ Mit mondjanak neki? «
5509   IV    |                    Határra mérve hogyha nincs a menny,~ Osztatlanul a föld is
5510   IV    |                          Te, meddig földet ér a menny-azur.»~ ~ II.~ ~Nimród király
5511   VI    |                   benned, kit ott eltemettek~ S mennybe száll és ott ül jobbján
5512   IV    |                         földön; - hát még ott a mennyben~ Ki számol meg érte?»~ ~«
5513   IV    |                       szívbe oltva édes érzés,~ Mennyből szállott: - «földiek szerelme».~
5514 VIII    |                  Ágyudörgés - vagy mit mondok?~ Mennydörgés már itt ott szóllal;~ -
5515 VIII    |                   vagyon.~ ~Ha György nap előtt mennydörög~ Jó aratást, termést várunk;~
5516   IV    |                         lesz az!) piros bársony mennyezetje.~ Kárpitját széthúzzák gyűrüttartó
5517  VII    |                       mi itt a sziven fekszik,~ Mennyivel nehezebb annál,~ Azt nem
5518   IV    |                         akkor aztán a két pápa~ Mennyország kulcsáért egymást~ Húzta
5519  VII    |                szeretett?~ ~ XVII.~ ~ Rongyos a mentéd: -~ Befoldom: légyen jó.~ ~
5520 VIII    |                        Ha nincsen feneke.~ ~Sár mentegetőzik nagyon,~ Hiba nem ő benne
5521   IV    |                       jó melegen; -~ Egy czifra mentéje lógott még a szegen,~ Rókamállal
5522   IV    |                     azután tele.~ ~Biz a fényes menték régen elszakadtak:~ Rongy
5523   IV    |                      vajdák, fővezérek. -~ Csak mentekötőik egy országot érnek!~ ~S
5524  VII    |                      éjjel mindig jártad.~ Haza mentél három fertály hatkor,~ Csak
5525  VII    |            Szerelmünkhöz hűtlen.~ ~ IV.~ ~Azzal mentelek, hogy nő vagy,~ A mi hát
5526   IV    |                   beleesni iszontató rémség!~ A mentém lemaradt ottan a nyakambul.~
5527   IV    |                         tudja.~ S hazám a Nilus mentén Mizraim».~ «Te por vagy,
5528   IV    |                 miatyánkot is el-el hibitja.~ S mentől közelebb jön a felmenés
5529  VII    |                      szives, hogy te még éngem~ Ments ki azzal, ha mi vétkem:~
5530   VI    |                 Magyarnak épült ősi Debreczen!~ Ments-vára féltett szellemkincseinknek!~ ~
5531   IV    |                         ragadja meg.~ «Hát erre mentséged lesz-e?»~ ~«Mit sem tudok
5532   IV    |                        a vőlegényi mente,~ Eben menyasszonyát oltárhoz vezette;~ Ebben
5533   IV    |                      asszony;~ A tarka füzér, a menyasszonyi disz~ Leng fürteiről kigyózva
5534  VII    |                       naptárt,~ Akként venni uj menyasszonyt.~ S minden boldogitó csókért~
5535   IV    |                           Vereshaju Ottó az uj~ Menyaszszonynyal örül-vigad.~ ~Ez a pohár
5536   IV    |                     átérni; -~ Megesik biz az a menyecskén, hiába!~ Azt mondják ilyenkor,
5537   IV    |                        kintornát~ S a négy szép menyecskét, fut árkon bokron át.~ Azok
5538 VIII    |                         Isten is látja:~ Miként menyegzőjét a szerelmes mátka.~ Boldogított
5539    V    |                     bizony nagyon szép!” mond a menynyek őre.~ Most egy másik alak
5540    I    |              boldogtalan maga ura immár.~ Mars, Mercur és Bacchus fel van palotázva,~
5541   IV    |                     vedd fel e vasat,~ Hah! Nem mered megfogni? Úgy,~ Isten legyen
5542   IV    |                 Terméketlen meddő erdeikkel,~ S méregillatu virágaikkal.~ ~Most ez ujabb
5543   IV    |                        szét e nép!»~ ~S az átok méregmagva megfogant.~ Harczolt a nemzet
5544   IV    |                      megtorlás nélkül nem marad merényi:~ Büszkesége nagyobb, hogy
5545   IV    |                   vassal rámutat~ A császárnéra mereven.~ Iszonytól Sancha Mária
5546  VII    |                     szeret?~ Mehet az egymástól mérföldet ezeret,~ Hegyek, sivatagok,
5547   IV    |                 máglyalángja?~ Legédesb a rózsa mérge:~ - Az elvitt a másvilágra.~ ~ ~ ~
5548   IV    |                  elnyúlt, tátogó fejével,~ Nagy mérges fogait vicsorgatva szélylyel,~
5549 VIII    |                      Nem veszik be csábszó édes mérgit,~ „Hol van a szabad hon?”
5550   IV    |                       az föl csendes éjjelen~ A mérhetetlen égmagaslatig?~ ~Felhallik. -
5551   IV    |                         Hős fiak csontkoponyája merőn...»~ ~‘Csontkoponya! - Te
5552   IV    |                        a szent földre telepedni mertek:~ Elfoglalták Krisztus urunk
5553  VII    |                   eltört kaszanyéllel~ S teljes mértékben mezitláb.~ ~Egyik búsul
5554 VIII    |                       épen,~ Dicsőségem legfőbb mértékében?~ A kiből a megfelelő dózis~
5555    I    |                        Azt beszéled, - s szavad messzehangzó:~ Hogy e méla dallam nem
5556   IV    |                       földnek,~ Hol az utazónak messziről köszönnek;~ Magának, lovának
5557   IV    |                         De a legnagyobb baj Pál mesterre nézvést,~ Hogy a jámbor
5558   IV    |                lépésnyire,~ Ne kompromittálja a mesterség hire.~ Most már nem muzsikál,
5559    V    |                          csinálj tréfákat, ez a mesterséged!~ - Azért az Üstököst csak
5560 VIII    |                        nincs, a hogy nem volt,~ Mesterséges fűvetésről~ Úgy nem tudunk,
5561   IV    |                      ilyen kimenetelt!~ ~A nagy mészárlásban tatár vezér Pintye,~ Minden
5562  III    |                         hű magzatja.~ ~Szelleme mesze világol,~ Kilátszik a sokaságból,~
5563   IV    |                           Az egész utjában nagy meszsze nem talált~ Se egy pásztorgunyhót,
5564   IV    |                   zajjal.~ Jó hosszu az éj ott, meszszi a hajnal,~ Éjfél az idő,
5565 VIII    |                      dózis~ Szalonna lesz: s ez metempszichózis.~ ~A kinek a szalmájáért
5566   IV    |                  hitetlen, hontalan.~ ~Mint égő meteor, lángolva jött,~ Országot
5567   IV    |                   Kétfelé hasitlak, kilenczfelé metszlek.~ Nem is tisztességes asszony,
5568 VIII    |                         tanult énekelni.~ Bánja Mexicot franczia,~ Az angol a gyapot
5569   IV    |                      férj számára mérget kevert mézbe,~ Nyalánk ölebecske a titkot
5570   IV    |                      mindig gazdag éléstára,~ A mezein nyája, erdeiben vadja:~ -
5571   IV    |               őszinteséggel. -~ ~««Hja biz édes mézem, jó Mátyás diákom!~ Nekem
5572   IV    |                      Homér, Shakespeare szobra~ Mezetlen tánczoló nymphákkal egy
5573  III    |                       beteríti,~ S felruházza a mezetlent:~ Baréthoz jut okvetetlen.~ ~
5574    I    |                        úr-terem?~ Hallgatád-e a mezők danáit,~ Mikből az őshang
5575 VIII    |                   lesz-e háború?~ ~Gazdaember a mezőket járja: -~ Mi fő a fejében?~
5576   IV    |                             Gyászhirnöke harczi mezőnek! izend meg:~ Hol bajnokom?
5577  III    |                     szánni.~ ~Ha leborotválta a mezőt tisztára,~ Várják jó ebédre,
5578   IV    |                 fennakadt,~ S valami szoritja a meztelen nyakat.~ ~Megijed nyavalyás;
5579    V    |                        kik még gondolnak ránk.~ Miattad, nemzetem, ma is meghalhatnánk.~ - -
5580   IV    |                         árvák,~ Ősi hajlékukból miattam kizárvák.~ Kik már őseiktől
5581   IV    |                       anyának szive szakadt meg miattuk,~ Egy asszonyt szerettek,
5582   IV    |                         volna neki terhes:~ «No mid van ott varga?» s botjával
5583    I    |                          Hogy e méla dallam nem mienk;~ Hogy az nem a magyar ősi
5584 VIII    |                      övéké rég készen áll már,~ Mienknek még teteje nincs.~ Hogyan
5585 VIII    |                        azt a falut?~ Nem tudom, miféle forrás mellett?~ Nem tudom,
5586    V    |                   Petőfi, ha most élnél,~ Vajon mihez kezdenél itt?~ Élnéd-e úgy
5587    I    |                    Hallgatád-e a mezők danáit,~ Mikből az őshang bűbája szól?~
5588  III    |                         arra gondja:~ Ki mivel, mikép és hogy él?~ „Egyed azt,
5589   IV(1) |                                     Constantin, Miklós czár bátyja.~ ~
5590  III    |                      Uraságoknak,~ A méltóságos Militärnek,~ Az érdemes publicumnak:~
5591   VI    |                        nincs már börtönajtó;~ S milliók felett csak egy úr áll:
5592    I    |                         ütjük;~ Áldozatfillérek milliókká nőnek:~ S tudományunk úri
5593   VI    |                   felköltne;~ Ez a gyönge sóhaj millióknak ajkán~ Sokszorozva, vihar
5594  III    |                  hazafiság?~ ~Ejnye urambátyám, milliom lánczhordta!~ A magyar nadrágot
5595  III    |                      abból is~ Eldugtál egy pár milliót.~ Egy tollvonásod millió
5596   VI    |                         volt legfőbb erénye,~ A milyennek téged én megismerélek.~ ~
5597   II    |                      lenne a diadal.~ ~Ha volna min osztozkodnunk,~ Prédálnók
5598   IV    |                         sorba;~ Süvegét fejéről mindannyi lekapja;~ Mátyás diák pedig
5599   IV    |                   Elpinice!~ S ki tudná a nevét mindannyinak?~ Mindennap új csalás tanujele!~
5600   IV    |                       eszembe jut~ Önkénytelen, mindannyiszor,~ Valahányszor nagy ünnepen~
5601   IV    |                         kérdé,~ Ide van elzárva mindazok emléke,~ A kiknek élete
5602   VI    |                        Meg vagy örökítve jobban mindazoknál,~ Mauzoleumod az egész magyar
5603   VI    |                    fényes őserényt; -~ Szeretni mindazt, a mi szép, s igaz.~ ~Hirdesse
5604   IV    |                      ásót és gyalut.~ ~És győze minddel! - S akkor összetépték,~
5605    I    |                       nemzet életének~ És mégis mindeddig senki sem gondolt rá -~ -
5606   IV    |                        por vagy! semmi más»~ És mindegyik, ki szólt, meggázolá,~ Míg
5607  III    |                         használatra.~ ~Ajánljuk mindenek felett~ Pompás liberalismusunkat,~
5608   VI    |                       szívében egy bálvány,~ Ki mindenekfölött imádott és drága,~ Kit lelkében
5609   IV    |                         épen:~ Könyörögnek neki mindenféleképen,~ Etetik-itatják, csak ki
5610    V    |                        mint poéta~ Mit tehetnél mindenfélit?~ ~Adnál-e ki divatlapot,~
5611   IV    |                         Ámde jól rendezte azt a Mindenható,~ Hogy minden pap mellett
5612   IV    |                         ház-sor ott az aljban;~ Mindenikben tudja a király, mi baj van?~
5613  VII    |                     asszony szive~ Tárva áll az mindenkinek,~ Nem tartja azt szentnek
5614   IV    |                    Hozzá látnak ketten kétfelől mindjárást:~ ««Jó időért a tál fenekét
5615   VI    |                      annak,~ Részvétit más: - s mindkettő áldozat.~ ~A honni nyelvnek
5616   II    |                     meghalt, mert dicső vala.~ ~Mindkettőért egy halál jött,~ Ugyanazon
5617   IV    |                        Panaszkodjék mi értünk,~ Mindkettőnkért azon lap.~ ~Véssétek föl
5618   II    |                           Most veti a kölesit.~ Mindössze is annyit tehet:~ Nálad
5619  III    |                     lőpor ugy-e?~ Hol az ágyud? mingy’ add elő!~ „Dehogy lőpor,
5620    V    |                     nálam minden özvegy, árva:~ Miniszterek előtt a ládám kitárva.~
5621  III    |                     menni fog, ha menni kell~ A miniszterium,~ S utána jön vagy Tiszapárt,~
5622   IV    |                   imádkozik,~ Mellé guggol Bohó Misi -~ ~És a szétszedett olvasó~
5623   IV    |                         kedvünk van, ugy Magyar Miskásan?~ «Dicsértessék!» mi rá
5624  III    |                        szivünk majd meghasadt.~ Miveltek, hősök és jó barátok~ Levénk
5625   IV    |                          S hazám a Nilus mentén Mizraim».~ «Te por vagy, por vagy,
5626   IV    |                        föld már.~ ~Óriások, hév mocsár lakói,~ Szárnyas szörnyek,
5627 VIII    |               szabályozták,~ Kiszáraszták a sok mocsárt,~ A mely annyi egészséges~
5628   IV    |                  Csakhogy ennek is megadta ám a módját:~ Lencsével trágyázva volt
5629   IV    |                          Szép tudni, a rókák mi módon halásznak?~ Lefekszik a
5630   IV    |                     hangja.~ Aczélsisak rostély mögül~ Szól elrabló lovagja.~ «
5631   IV    |                     szépen:~ Pálcza - palotai - mogyoró: nagyon jó,~ Varga kívánsága, -
5632   IV    |                      lassankint elenyész,~ Idők mohája, rozsda törli el,~ Nem bántja
5633   IV    |                       úszik ki a pap? mind azon mókáznak.~ - Odavezeti a trón elé
5634   IV(4) |                          A székely havasokon át Moldvába vezető szoros út.~ ~
5635   IV    |                         napja lészsz;~ S te azt mondád: «az utolsó levél!»~ ~De
5636   IV    |                    nevem:~ Hol van Mátyás diák? mondanád meg nekem.»»~ ~«Semmi méltóságos,
5637   IV    |                         a szalmakalapod! -~ Nem mondanád-e meg, hogy az a ház amott,~
5638   IV    |                    járók elakadnak. -~ - Mintha mondanák, hogy mit jártok itt szerte~
5639 VIII    |                       hogy jó volt.~ Hanem régi mondás: „keveset a jóból!”~ Mert
5640   IV    |                        meg is pecsételte,~ Ékes mondásokkal egy egész ív telt be.~ Volt
5641    I    |                       áll.~ Szembenézesz, valót mondasz,~ Hogyha szived kifakad.~
5642    I    |                         Mely beszél, mit el nem mondhat a száj,~ Mit belül csak
5643   IV    |                         fegyverünk,~ Ha az van, mondhatjuk, hogy Isten van velünk!~ ~
5644   IV    |                         tengerrel~ Küzd; de nem mondhatni: egyenlő fegyverrel.~ A
5645   IV    |                         Hát e mi a menkő?»~ Mit mondjanak neki? «Négy lába van neki?~
5646 VIII    |                      kell megjelen.~ ~ ~Hát ezt mondjátok meg, hogy mi?~ Nincsen veres
5647   IV    |                       fogta kettő!» - ez volt a mondóka.~ Az ajtónálló is fakadt
5648   IV    |                        a mire hull a levél!~ Óh mondsza, felejteni tudsz-e te engem?~ -
5649 VIII    |                  birtoka volt igen sok bankó.~ ~Mondta Jankó, hogy a szive mint
5650   IV    |                         azt kérdezi «hanyat?»~ «Mondtam már, hogy százat! Eredj
5651   IV    |                     Elfoglalnak nagy hazákat~ A mongolok, a törökök,~ A szarmaták,
5652 VIII    |                       Mindennek az oka Deák,~ A montagnardok vezére,~ Ki leginkább áll
5653 VIII    |                     Köszörülve kard, panganét,~ Montirozva tiszt és kadét,~ Áll mindenki
5654  VII    |                 helyettük,~ Kár csupán a tépett montúr)~ Városokat leégetni,~ S
5655   IV    |                     téged.»~ ~«Ne félj semmit», morgá az oroszlán halkan:~ Aztán
5656   IV    |                      Róbert sátra előtt hallott mormogása.~ Közelgő ellenség dobaját
5657   IV    |                      Felel puszták vadja szelid mormogással:~ ~««Én vagyok, én védlek,
5658   IV    |                   megölnéd-e?~ Szent zálog ez a mórnál.~ ~«A mily igaz, hogy e
5659  III    |                    Mikulás.~ ~Spanyol csizmákba mórokat~ Helyez krámpuszok gyanánt,~
5660   IV    |                   merész szeme villan,~ És ajka mosolyg, a miként azelőtt.~ Kard
5661   IV    |                      Mint fájhat neki ott egyre mosolyogni,~ Hogy kezével arczát el
5662   IV    |                        rámában fogva:~ Folyvást mosolyogva....~ .. Az utolsó ajtó csattanása
5663  III    |                átölelkezve,~ Vált gyönyörteljes mosolyt, -~ - - Legyen úgy, mint
5664   IV    |                        láthatjuk:~ Soha fel nem mosták. -~ ~S az ott a legeslegsötétebb
5665   II    |                    vigad mindig sírva,~ Ez a te mostani mulatásod~ Nem könnybe,
5666   IV    |                        Péter a beczézett, Pál a mostohafi,~ Az urfi és diák, ez csizmadiafi,~
5667   IV    |                  százada!~ Anyánknak néztünk, s mostohánk levél!~ Hittük: aranykor
5668   IV    |                        pálczát le neki, ha az a motosza.~ S aztán hadd vigye el
5669    I    |                            Liszt Ferenczhez.~ ~ Motto: „Hirhedett zenésze a világnak!”~ ~„
5670   IV    |                       aranyos, zománczos~ Áll a mozaikkal kirakott asztalkán,~ Mind
5671   IV    |                      azt helyéből egy ló ki nem mozdithatja.~ ~Szegény kicsiny Burzuk,
5672   IV    |                  apraja-kicsinye.~ Róka meg sem mozdul, mintha volna halva;~ Nem
5673   IV    |                       valahány lány,~ A ki csak mozdulhat, mind fegyverre kap az,~ „
5674   IV    |                   hajitja.~ ~Egy fazék paprika, mozsártörő sulyok,~ Egy üstben meg
5675   IV    |                          A hogy forrást nyitott Mózses és Szent László:~ Az oroszlán
5676   VI    |                     nemzetnek.~ ~Száz év előtti mű: „Titkos ellenkezés.”~ Volt
5677   IV    |                     divatos~ Köntöst hoz: „Nézd muczikám,~ Hogy a férjed nem czigány,~
5678   IV    |                        Megbántja osztályát nagy müvész Reményi;~ De megtorlás nélkül
5679   IV    |                       Sátán irigyen bánta rossz müvét:~ «E szikla-nép kifog minden
5680   IV    |                         tenyerét.~ Jó hely az a műhely! Az Isten megsegit~ - S
5681   IV    |                   pompás öltözékre.~ Pálnak van műhelye, hires mester, varga;~ A
5682 VIII    |                     ember nem is sejtene~ Ennyi műkincset falun.~ ~Feleséged, leányaid~
5683   IV    |                      magában:~ «E földön minden mulandó;~ Népek jönnek, népek tünnek;~
5684   II    |                         sírva,~ Ez a te mostani mulatásod~ Nem könnybe, de vegyül
5685   IV    |                csináltak.~ A király is igen jól mulatott rajta,~ S tudós Galeottit
5686   IV    |                        rücskös volna;~ Az egész mulatság csak mindjárt más volna!~ - -~
5687   IV    |                         Hetekig sem jöttek ki a mulatságból.~ Egyik mámorból a másikba
5688   IV    |                       Hanem aztán a mit kapsz a mulatságér,~ A jó ajándékot velem megfelezzed,~
5689   IV    |                   mezitláb hagyja járni,~ Nejét mulatságokba nem viszi,~ Aristophanes
5690  VII    |                        29. Köszönöm alásan a jó mulatságot.~ Hátha Boldogváry engem
5691    I    |                          Bizony nem jó lenne.~ ~Mulatságra való házunk is van már sok.~
5692    I    |                      Ragyogásuk a mi gyászunk,~ Mulatságuk magunk tora!~ És fölöttünk
5693  III    |                         az erényben.~ S kiket a mult rémes álma~ Oly keserűn
5694    I    |                  gyűlölünk: azt megválogatjuk.~ Multakra nem emlékeztetünk.~ Nem
5695   VI    |                választották ezt?~ Hátha száz év multán valaki más rákezd?~ ~A darab
5696    I    |               Lehetett-e~ Jajtalan végig élni a multat?~ Hallgathat-e az, ki a
5697   IV    |                     alant?~ Rég elfeledettet: a multba mi hir van?~ Hajdankori
5698   IV    |                       elringatá:~ Feledni tudta multját; szenderén~ Magát önellenének
5699   VI    |                     kincs volt századok során:~ Multunk, reményünk, jelenünk,~ S
5700   VI    |                      Végezzük a multak elkésett munkáit,~ Remélve a Jóban, de készen
5701   IV    |                        nincsen élő szava,~ Az ő munkájába beszélni nem szabad.~ Aczéltáblára
5702   IV    |                         az izzadó nép a szörnyű munkán,~ Mint egy tarka hangyaboly,
5703  III    |                         mást, csupán azt, hogy~ Munkás kezeit feloldd:~ S nem irígyel
5704    V    |                    nevet?~ ~Vagy beállnál, mint munkatárs~ Egy-egy taposó-malomba:~
5705   IV    |            Szakálszáritónak hínak a székelyek;~ Munkavégeztével itt töltik a delet,~ A vándor
5706   VI    |                     dæmontábor ellen.~ ~Parányi mustármag czédrusfának nő fel,~ Teleirva
5707   IV    |                 kirakott asztalkán,~ Mind a két mutató az egy órán áll most,~ Dél-
5708   IV    |                     elküldöm a khánnak; -~ Hogy mutogassanak mint egy szörnyeteget,~
5709   IV    |                   asszony:~ Lármával, fegyverek mutogatásával; -~ Megijed a tatár és tovább
5710  VII    |                  kincsem”,~ Mert az én galambom mutogatni való,~ Akkor is csak üveg
5711    V    |                          A költő alszik már, de művei élnek,~ Imádott szép nőkről
5712   IV    |                         el az uj világba!~ Igaz művészetet egyszer az is lássa!~ Vad
5713   IV    |                       rajta.~ ~S azután odajő a művészi véső,~ S a betű, még ekkor
5714   IV    |                      falra széliben, hosszában~ Művészien festve egy-egy kies táj
5715   IV    |                      Szeme szája eláll a jámbor művésznek,~ Karjaira jutva tündéri
5716 VIII    |                           pipatartód~ Valóságos múzeum;~ Az ember nem is sejtene~
5717 VIII    |                  könyvek között háltam,~ Magyar Muzeumra is prænumeráltam.~ S a hányszor
5718   VI    |                     nehéz félsötétben.~ ~Tanult múzsafiak, ifju deli szűzek~ Felgyúltak
5719   IV    |                        Légy itthon házamnál, te múzsanövendék!»»~ ~Bente úr szép szókkal
5720   VI    |                    hazájának szivéből kiűzte~ A múzsát az ármány, új életet szülsz
5721   IV    |                    csiklandozná,~ - Csakhogy se muzsika, se tánczos nincs hozzá.~ - -~
5722   IV    |                   mesterség hire.~ Most már nem muzsikál, hanem muzsikáltat:~ Nem
5723   IV    |                          Főherczeg-fiakat tanit muzsikálni,~ Az udvarnál magát kezdi
5724   IV    |                         már nem muzsikál, hanem muzsikáltat:~ Nem ő huzza a bált; hanem
5725   IV    |                         indus lelkesül a szilaj muzsikán.~ Csak az kár, hogy ottan
5726   IV    |                      Hogy maradt meg «ez egy» e muzsikaszernek,~ S nem fogták el utban
5727   IV    |                      nagyon? (Egy se kustol)~ A muzsikától-e vagy a muzsikustól?~ «Be
5728 VIII    |                     háremhölgyét,~ Ki elszökött muzsikussal.~ (A muzsikus is azt bánja.)~
5729   IV    |                           A muzsikától-e vagy a muzsikustól?~ «Be kell híni azt a werklist!»
5730  III    |                   Prosit, prosit, proficiat!”~ ~Muzulmánnak de jól esik~ Egy kis dulcsász
5731   IV    |               Baktriában~ Beszélnek és csupán a myrmidonok.~ Cselédre hogyha zsémbel
5732  VII    |                         szólani.~ Hagyja kinn a náczióját,~ Ki lojális honpolgár:~
5733   IV    |              Ostorütéstől a váll, a minek~ Mint nád forog a keziben az aczél!~ ~
5734   IV    |                 köröskörül fegyver!~ Illaberek, nádak, erek és bozótok!~ A ki
5735   IV    |                         saját kunyhót épített;~ Nádbul, kukoriczaszárbul,~ S mert
5736   IV    |                     keveset?»»~ ~«Nem vagyok én nádor, sem pedig kegyelmes;~ Király
5737   IV    |                              Nagy kegyelmességü nádorispán uram!~ Engedj meg, hogy
5738   IV    |                              Minden birkanyájam nagyhamar elhajtja:~ Hét kecskével
5739   IV    |                           De olyan arcz, mint a nagyherczegé, 1~ Egész birodalmában volt
5740  III    |                         ily hirben álltunk~ Azt nagyján neked köszönjük~ Oh liebe
5741  III    |                      Compagnie,~ Szabadalmazott nagykereskedőknek~ Van szerencséjük közhirré
5742   IV    |                      nem fukar.~ Bezzeg tud itt nagylelkűt játszani!~ De nem a házi
5743   IV    |                         get:~ Minden királyt és nagymestert,~ S az inkább az ellenségre~
5744  VII    |                      Pálma és sas magas képek,~ Nagyratörő szivek kedve;~ Szederinda,
5745 VIII    |                      jobbra a köpenyt,~ Igy még nagyraviheti kend.~ ~ ~ ~
5746 VIII    |               feneketlen katlan,~ Melyben Janka nagysám szakadatlan~ Tüzesíthet
5747   II    |                                               A nagyszájú hazafiak.~ ~ Hagymát dörzsölsz
5748    I    |                  odakinn, jó Pest város végén,~ Nagyszerű palotát, szép tágas termekkel;~
5749   IV(9) |                                           Haj» -nak híják a padlást a székelyek: «
5750   IV    |                          Olyantól hallottam, ki nálamnál vénebb.~ - Dömösnek falai
5751    I    |                    egész jövendő~ Sorsa most ti nálatok van.~ Kincs a gyermek ifju
5752   IV    |                   teremt,~ S ha már ugy intézte náluk a ferde rend,~ A míg a férj
5753   IV    |                megragadja a kintorna nyelét,~ S Náncsival tánczba megy a muzsikus
5754   IV    |                      öröklét percze tart.~ ~Vad napba-néző nép volt az: - merész~ Önvérét
5755   II    |                           Legyen sötét éj, vagy napfény körültünk,~ Balsors, erőszak
5756   IV    |                      Puskás Kalára hogy végezte napját?~ Kérdezzük meg, (épen onnan
5757   IV    |                    láthaták.~ ~Hajnalhasadtától naplementig tartott: -~ Háromszor is
5758    V    |                 Schleswigről, Bismarkról~ Pesti Naplóba vagy Honba?~ Épen neked
5759   IV    |                       épít,~ Nincsen pihenése a napnak lenyugtán,~ Csillagfénynél
5760  III    |                           Hirnökül, hogy a várt napok jőni fognak.~ ~Házunk héja
5761   IV    |                      alul meg a homok éget. -~ ~Napokig utaztak e nagy sivatagban,~
5762  III    |                       Első két hirnöke melegebb napoknak,~ Első hű fecskepár, légy
5763   IV    |                   hegynek~ Tépdeli sziklaszivét napokon át~ És véres a válla az
5764  III    |                        most könnyü jégre vinni~ Napol’jonnak a világot.~ ~Alig
5765   IV    |                      megvarrja.~ ~Egy karácsony napon Pétert eleresztik,~ Azt
5766 VIII    |                        odujában marad,~ Negyven nappal a szokottnál~ Későbben látjuk
5767  VII    |                          Mint mi szoktunk venni naptárt,~ Akként venni uj menyasszonyt.~
5768 VIII    |                     pauzára,~ S várhatott ugyan napvirradásig,~ Ha azt várta, hogy emez
5769   IV    |                     gazdasszonykodik.~ Terebély narancsfa vala a második,~ A harmadik
5770   IV    |                   szaladnak,~ Azt mondá: „Ne te né! hisz nem oda Buda,~ Ennyi
5771   IV    |                           Mibe a tetőrül hull a nedv cseppenként:~ Oly hideg,
5772   IV    |                      nézi a denevér fia,~ Földi nedvességtől fal és oszlop kidől:~ A
5773   IV    |                    szörnyű orditás zendül meg:~ Néger azopardok2 jobbra-balra
5774 VIII    |                      csak hatra! elég lesz csak négyre!”~ Fertálygyertya jutván
5775   IV    |                        vágyat,~ S ha vesztett a négyszin dámákon sok makszit:~ A
5776   IV    |                      végez.~ Hátán tudománya, a négyszögü duda,~ Abban polka, csárdás,
5777  III    |                       emberek;~ Régen értünk, - negyvennyolczban~ Ilyen hosszú kemény telet. -~
5778  III    |                         Ezernyolcszázötvenhét:~ Negyvennyolczczal ellentét.~ Ezernyolcszázötvennyolcz:~
5779   IV    |                       közé elegyedik.~ ~Akadnak nehányak, a kik ráismérnek:~ Látják
5780   IV    |                      Amott harapással agyonfojt néhányat;~ Az egész csoportot szerteszélylyel
5781 VIII    |                      sipka nélkül.~ Hamar küzd, nehezen békül,~ Vagyon neki sarkantyúja,~
5782   IV    |                    féltékenyt játsza itthon ő,~ Nejének másra nézni sem szabad,~
5783   IV    |                       Sajnál egy sandáltalpat a nejétől,~ Pedig maga Apelles suszterénél~
5784   IV    |                       Aztán goromba: úgy beszél nejével,~ A hogy Athenben nem, csak
5785   IV    |                       halat,~ Gondolá: ez volna nekemvaló falat!~ És fogta: vadászból
5786   IV    |                       Egyszer a keresztes tábor nekilódult,~ A mikor az idő éppen legforróbb
5787    I    |                         a száj,~ Mit belül csak némán érezünk;~ Az a dal, mit
5788  III    |                         Dicsőséges tetteket is, nemcsak szót.~ ~Legyen úgy, mint
5789   IV    |                        meg nem érthető,~ De egy némely izé elárulá,~ Hogy azt nem
5790   IV    |                    dicső meghalásért már csak!~ Némelyik körül már holtakbul van
5791   II    |                           Emlékitől minden szív nemesebb lesz,~ Hamvától a hon földe
5792   II    |                   Czimer helyett vagy pórnak és nemesnek:~ Egymásra ismer rólad,
5793 VIII    |                          ráczul.~ Páholyokban:~ Németül és francziául.~ A kritika
5794   IV    |                         ura a sok cselédséggel~ Nemsokára megjön farkas nagy éhséggel.~ ~
5795   IV    |                      kifog minden halálon:~ Más nemtő lássa hát kimulni őt:~ Pusztitsa
5796   IV    |                       kezet.~ ~A gyülölés sötét nemtője szólt:~ «E fajt nem fogja
5797   IV    |                      támadt elfajult csodáknak~ Nemzedékét elseperte a víz,~ És lemosta
5798   IV    |                   porszemünkben~ És nemzedékről nemzedékre száll.~ Meglátta távol honja
5799   IV    |                        minden porszemünkben~ És nemzedékről nemzedékre száll.~ Meglátta
5800   VI    |                         Hogy lelkesüljön rajtuk nemzedékünk.~ ~Hirdesse bünnek torló
5801   VI    |                         Vele voltál mindig édes nemzeteddel~ Sűrű gyászában, mint ritka
5802   IV    |                        év után,~ Előhaladt nagy nemzetek között~ Versenybe szállni
5803  III    |                         nyárral~ Isten a magyar nemzetét!~ ~ ~ ~
5804   IV    |                        koldusok.~ ~- A koldusok nemzetsége~ Királyt is választ magának.~ -
5805   IV    |                         Nyakamra csődítéd egész nemzetséged,~ A kik nem értenek engem,
5806   IV    |                      velünk!~ ~Gábor diák (igaz nemzetséges nevén~ Gáborfi Andorás)
5807   IV    |                         egész ivadékkal,~ Egész nemzetségét felruházta vele.~ Csűr,
5808   VI    |                      egy angyal, kit más angyal nemzett~ S ki templomunk járta,
5809   VI    |                    kitódul,~ Ki ez új korszakot nemzette utódul.~ Örök Wesselényi,
5810   II    |                       nemzet! Föltünésed~ Egész nemzetté tette a magyart;~ Czimer
5811   IV    |                        Nem biz az! Hős apák nem nemzettek gyávát!~ ~Álljunk meg e
5812   VI    |                       Oly sok viszályt kiállott nemzetünknek~ Meghódithatlan vára Te
5813   IV    |                      szin a mást felváltja, az~ Nép-eltünés s uj ország-támadás.~ ~S
5814    I    |                        nyomtalan úgy elenyész;~ Népajk szövi róla regéit;~ Itt
5815    I    |                        Csak egy vándor, züllött népcsaládnak~ Hangja az, mely jött hazátlanul:~
5816    I    |                     délibábos~ Pusztán, a hol a népdal terem?~ Dal és dallam együtt.
5817  VII    |                        nevess megint.~ ~ VIII.~ Népdalocska~ ~ „Fújjad, fújjad én kedvesem,~
5818  VII    |                    járni.~ Mikor ott künn zúg a népdüh,~ Zengő dal közt elszunyadni;~
5819   IV    |                          Don Fernando d’Atoya,~ Néped levágta: én vagyok~ Utolsó
5820 VIII    |                       forral;~ Biztatják a föld népeit,~ Ölje meg, a hol teheti.~ ~ ~
5821   VI    |                    nyelvünk versenyt fut mívelt népekkel,~ A magyart tisztelve emlegetik
5822   VI    |                    annyi ellenség nem győzött e népen!~ ~S az eszme, a minek egy
5823   IV    |                          A népe mind síró, maga népetnyíró.~ ~De még eddig ez sem volt
5824  III    |                        proklamáczió!~ Borzasztó népfelkelésre,~ „Dehogy prokla-, dehogy
5825   IV    |                       ne találja itt!»~ ~Hozott népirtó csordát ellene,~ Árt önte
5826    I    |                    minőt szoktak irni többen:~ „Népismertetés a pamlagon.”~ ~Nem gyűlölünk:
5827   IV    |                      ott;~ Hogy siró nemzetének népivel~ Együtt sir ezer millió
5828    V    |                        van, tartom a kosarat.~ ~Népkonyhát kóstolok, árvát protegálok,~
5829   IV    |                        szines kis tekét~ Lakják népmilliók. És mind e nép~ Keblében
5830  III    |                       ki áldást osztogat,~ És a néppel jót tesz sokat,~ Ki másnak
5831   IV    |                  márványoszlopoknál:~ Az az úri népség, a ki körül ott áll:~ Ország
5832  VII    |                 adóztatni?~ ~7. Ez in principio népszavazat lenne,~ Gonosz példaadást
5833   VI    |                    világos tükre életünknek.~ A népszokást, az ősi hagyományt~ Emlékbe
5834   IV    |                   fojtva tartott jajkiáltás.~ A néptömegnek néma ajka nyilt~ És mindenik
5835   VI    |                         gondolattól elszoktassa népünk’; -~ Érzékhez szólva, értelem
5836   IV    |                           Felel Klára, itt van, nesze ez a leves!”~ S az egész
5837   IV    |                        Közelgő ellenség dobaját neszelte,~ Ha veszély volt, gyorsan
5838  III    |                         hirlapnak nincsen nálam neszi:~ Igaz honfi azt most kezébe
5839   IV    |                        erre,~ De csak olyan fél neszszel.~ ~A harmadik praktikus
5840   VI    |                       nem, világosság lettél.~ ~Neved egyértelmű lett a szabadsággal;~
5841  III    |                      itt?~ Hah sorba írt gyanús nevek!~ Komplott, rebellek lajstroma!~ „
5842    I    |                         pedig ez a törvény,~ Ez nevel jó embert és igaz honpolgárt,~
5843    V    |                     kövér bugyelláris:~ „Ismeri nevemet koldus is, király is!~ Szórok
5844   IV    |                   paripának meg ne vegyük rossz néven~ Ha azt tartá: «Futni hasznos,
5845   IV    |                       fajának;~ Elrohan a hires neves Kármel hegyig~ S ott a zarándokok
5846    I    |                         az nem czenk,~ A bámész nevesse bár.~ Az órgyilkos és a
5847   IV    |                   átmegy az asszonyszívbe.~ Van nevetés, kaczaj és kitörő jó kedv,~
5848   IV    |                          Az ajtónálló is fakadt nevetésre;~ «Már biz ez érdemes lesz
5849   IV    |                      egység!~ Szép hölgyem ölén nevető kicsinyem,~ Óh kérlek! óh
5850   IV    |                tor-asztalnak vevé a ravatalt.~ ~Nevette azt, mért annyi sziv szakadt,~
5851   IV    |                   mester,~ Ha már én is ily jót nevettem ez egyszer,~ A kinek a kedvem
5852   VI    |                         Teleirva kérge a dicsők nevével,~ A kik hódítottak a múzsa
5853   IV    |                       sohajt Róbert lovag,~ Nem nevezlek többé lelkem angyalomnak!»~
5854  III    |                       szép geographiát:~ Viznek nevezted a hegyet,~ Nagy városból
5855  III    |                        volt a legfájdalmasabb.~ Neveztél minket derék nemzetnek,~
5856  III    |                    Értjük, és felelünk rája,~ S nevezzük azt édes, rokon társalgásnak,~
5857   IV    |                       öröklének,~ Mint terhét a névnek».~ ~Oh ha e kép látja, oh
5858 VIII    |                                                 Névtelen ábránd.~ ~Oh be szép volt
5859   II    |                        férfiu;~ Nem rég haltak, nevük tudva.~ Az egyik a napfényes
5860   IV    |                  kapitánya,~ Huszonnégy nap óta nézed~ Hogyan víjja török ezt
5861   IV    |                        hal egész csapatonkint:~ Nézegetik, mi ez? E bizony pecsenye!~
5862   IV    |                    kegyelmének;~ Bente úr utána nézett vendégének,~ Míg csak az
5863   IV    |                             Ah milyen boldogság nézhetni az égre!~ ~A föld is szép
5864   IV    |                     lábbad:~ ~Mintha emberlélek nézne ki belőle. -~ - Hangját
5865   IV    |                        Ez azt mutatja, hogy nem néznek ki rajta.~ ~Az országuton,
5866  III    |                      tán a nyögését is hallja.~ Nézők közül is igen sok~ A bifsztekkel
5867   IV    |                      Utat nyitott előtte, félve nézték~ S látták, midőn megálla
5868   IV    |                       végső százada!~ Anyánknak néztünk, s mostohánk levél!~ Hittük:
5869   IV    |                     legnagyobb baj Pál mesterre nézvést,~ Hogy a jámbor lélek istenadta
5870   IV    |                         arczát elforditja.~ «Ne nézz rám, mert megigézsz!~ ~Szebb
5871   IV    |                        ütnek vele? azt senki se nézze.~ ~Mert a puskafélét bizták
5872   IV    |                             Hadd lássalak, hadd nézzelek,~ Mig csókom elhalmozna.»~
5873  III    |                         ismét reátalálsz.~ ~Ugy nézzük azt mindig, mint házunknak
5874   IV    |                      táplálni tudja.~ S hazám a Nilus mentén Mizraim».~ «Te por
5875   IV    |                    beleköt: Bente úr rátámad:~ «Nix tájts! Lófő székely soh’
5876  III    |                         eshetett, ha egy pohár~ Nizzát utána felhajtott.~ El se
5877   IV    |                          Vele voltak a hivei~ A nobilik, ketten hárman.~ ~Szól Ottó
5878    I    |                       tágas termekkel;~ Katonát növelő iskolának valót,~ Mintha
5879 VIII    |                         Angolkerted, üvegházad~ Növényzete ezernyi;~ De könyvtárt az
5880   IV    |                      azt tartá: «Futni hasznos, noha szégyen.»~ S a míg lovagja
5881   IV    |                       ellen öltözni fegyverbe!~ Nohát én nekem is két kezem van;
5882   VI    |                        ezt a magas házat,~ S az nőjjön oly nagyra, hogy azt befogadja,~
5883   IV    |                     parancsot:~ Czinkotai itcze nőjön egy arasztot.~ Czinkotai
5884   IV    |                        Otthon egy egy feleség.~ Nojszen lesznek szép mesék:~ „A
5885   IV    |                      becsülte a nép a szárhegyi nőket,~ Férfiakkal egyenrangba
5886   IV    |                        csak erős hitet adjon~ A nőknek a kegyes ég!~ ~Az egyik
5887    V    |                      művei élnek,~ Imádott szép nőkről örökké beszélnek;~ De arról
5888   IV    |                         A császár közbeszólt.~ «Nőmet ne sértsd! Ne mond tovább.~ ~
5889   IV    |                         lovag rá igy felelt;~ A nőmhöz én - s hozzám a nőm.~ Mi
5890    I    |                     főkötőben,~ Olyan bűbájos a nőnem,~ Miként tündér-asszonyok.~
5891   IV    |                       vassal Kinga rámutat:~ «E nőruhás alak: fiú!»~ ~Istent hivám! -
5892   IV    |                   szerelme által!~ Tud szeretni nőt, apát, fiúkat,~ Testvért,
5893   IV    |                         szünet lett. Változik a nóta,~ A werklis pihenni sem
5894 VIII    |                        1858. decz. 20-án)~ ~ Ad notam: „Soha sem vétettem Székes-Fehérvárnak~
5895    I    |                          Elhúzatjuk vele „az én nótám,”~ Sőt még össze is csókoljuk
5896   IV    |                        polka, csárdás, s minden nótát tud a!~ Friss vérü menyecskék
5897 VIII    |                     megveszem a földet,~ Melyen nőttem, s mely látott, mint zöldet,~
5898  III    |                      Ludtoll biz ez: irok vele~ Novellákat, meg verseket.”~ ~Hát ez
5899   II    |                     kincsét,~ Vagy ha volna res nullius~ A mi mostan közös inség,~
5900   IV    |                      ronda.~ Nincsen csorda, se nyáj, nincsen sertés-konda.~
5901   IV    |                      gazdag éléstára,~ A mezein nyája, erdeiben vadja:~ - Azokat
5902   IV    |                         kinn maradsz!»~ (Mert a nyájas jó sziv - királyok erénye;~
5903   IV    |                       volt a lova.~ S más ilyen nyájasságokat,~ A míg a csetepaténak~
5904   IV    |                   kastélyába~ Szalagját hitvese nyakában találta!~ Elbámult rebegve
5905   IV    |                   aprópénzt a vendég.~ Lehúzzák nyakából a nyestprémes mentét,~ ~««
5906   IV    |                        téveszszelek:~ Tegyünk a nyakadra ismertető jelet.»~ ~Hitvesétől
5907   IV    |                         mentém lemaradt ottan a nyakambul.~ Csak alig birtam kigázolni
5908   IV    |                   keresztül e fene-vad-nyájon?~ Nyakamra csődítéd egész nemzetséged,~
5909 VIII    |                    öntöző árok,~ S végül mert - nyakasak vagyunk~ S hozzá - tudatlan
5910   IV    |                      valami szoritja a meztelen nyakat.~ ~Megijed nyavalyás; fordulna
5911  III    |                    Grand Bretagnet,~ Orosz saru nyakig telik~ Felszabadult paraszttal.~
5912   IV    |                        a mint senki sem ragadja nyakon,~ Utczu kimenekül a nyitott
5913   IV    |                         mankó.~ Rongyos kankó a nyakukban,~ Hosszú nagy bot a kezükben,~
5914   IV    |                     Szakadjon az minden vizével nyakukra!~ ~Klára nagy hirtelen rést
5915 VIII    |                       tudunk, mint a megholt.~ ~Nyakunk is kemény, mint tavaly,~
5916   IV    |                    Alcibiad mind erre válaszul~ Nyalábra kapta perlő hitvesét.~ Megcsókolá
5917   IV    |                   számára mérget kevert mézbe,~ Nyalánk ölebecske a titkot felfedte,~
5918   IV    |                     hizelegve,~ A lovag kezéhez nyaldosott a nyelve,~ És oly bús nyöszörgést
5919   IV    |                      urfi végzett, lett juratus nyalka,~ Vár reá a szép lány, s
5920  III    |                 hizelgés kiált:~ „Tányérod hadd nyalom!”~ ~Az nem lehet, hogy annyi
5921   IV    |                       Szeliden, - nyelvével ott nyalta, hol érte.~ Majd, mint a
5922  III    |                    telet. -~ No, hanem azután a nyár~ Volt annyival is melegebb.~ ~
5923 VIII    |                   szokottnál~ Későbben látjuk a nyarat.~ Napoleon - vagy mit mondok?~
5924   IV    |                      Kiabál utána, látja, merre nyargalt; -~ A ló annál jobban vágtat,
5925   IV    |                      aztán nem mene ki?»~ Nosza nyargoncz menjen mind lóhalálába~
5926  III    |                    setét. -~ Vigasztalja meg jó nyárral~ Isten a magyar nemzetét!~ ~ ~ ~
5927   IV    |                         egyik öklébe szoritja a nyársat,~ A cséphadaróban talál
5928   IV    |             fegyverestül.~ ~Fene Gellen akkor a nyárshoz hozzá csap,~ Ketté is vágja
5929   IV    |                      mondják:~ «Nem tör téged a nyavalya,~ Szappant vettél csak a
5930   IV    |                      meztelen nyakat.~ ~Megijed nyavalyás; fordulna már vissza;~ De
5931   IV    |                  Gondolja magában: «Így valamit nyelek.»~ ~Megszólitja Mátyás: «
5932   IV    |                     nekem se’ hinnék el. -~ Nem nyeli az el, ha valamit megszégyenl:~
5933   IV    |                     gazdája!~ Annak is éhkoppot nyelt még ma a szája.»~ ~No ugyan
5934   IV    |                        Nehéz cséphadaró, hosszú nyelü fejsze,~ Kővető parittya,
5935   VI    |         templom-ünnepélyen, mert bizonnyal~ Hol nyelv-oltárod áll, egy templom az.~ ~A
5936   IV    |                  zsákmányát,~ S kimeríti magyar nyelvben tudományát:~ «Róka fogta
5937   IV    |                        vele tartok;~ Övé kezem, nyelvem, szemem, szivem,~ Érte sír,
5938   IV    |                     rátette fejére~ Szeliden, - nyelvével ott nyalta, hol érte.~ Majd,
5939   VI    |                    mindkettő áldozat.~ ~A honni nyelvnek ihlett hirdetője,~ Kinek
5940   IV    |                         menyecske még;~ De éles nyelvű, a mint látni fogjuk)~ Elébb
5941 VIII    |                       minden népet elnyom.~ ~Ha nyelvük tót, de a szívük honfi,~
5942   IV    |                         bánat ér minket,~ Még a nyelvünket is hijjuk anyanyelvnek:~
5943   IV    |                   behíják a werklist. Hisz nagy nyereség ez,~ A ki egy magában egész
5944   IV    |                          Vágtat Fernand előre,~ Nyergében átkarolva ül~ Aben Chamot
5945   IV    |                        kicsiny Burzuk, lehull a nyergébül,~ A szeme kidülled, az arcza
5946   IV    |                       szép titokban, maga lovat nyergel,~ S elindul a székelyföldre
5947   IV    |                         Megigazítá a terhelőt a nyergén,~ S megveregeté a lova nyakát
5948   IV    |                      Győzelmes hadból tér meg,~ Nyergét zsákmányul terhelik~ Hősökrül
5949   IV    |                        orr, hogyha rinóczerosz~ Nyerné el, még annak se lenne rossz.~
5950   IV    |                      ölt,~ S három magyar lélek nyert tőle életöt.~ Hej ha minden
5951   IV    |                          mind~ Kétszerte vissza nyerte.~ Két vára, kincses városa~
5952 VIII    |                   krétára fiam uram.~ Vesztünk, nyerünk százig.”~ ~„Drága Pesten
5953   IV    |                    vendég.~ Lehúzzák nyakából a nyestprémes mentét,~ ~««Hogy a kő üsse
5954   IV    |                     szegen,~ Rókamállal bélelt, nyestprémmel beszegett:~ Azzal betakarta,
5955   IV    |                       arszlán;~ Kinek örvendező nyihogása támad,~ A mivel örömét mondja
5956    V    |                    erényes.~ Iskolák ajtaját én nyikorogtatom.~ Hivatal-betöltés az én
5957   IV    |                       Állj Fernando d’Atoya!»~ ~Nyilaktól cseng a vért, sisak,~ A
5958   IV    |                     állatnak hozzájárulhatlan:~ Nyilása lefelé mélyed, mint egy
5959   IV    |                       falától~ A másikig birjon nyilat lőni által.~ ~Nehéz kőtömegek,
5960   IV    |                     Fernandnak hizelgve,~ A mig nyilát küldi reá~ Aben Chamot idegje,~
5961  VII    |                     volna, hogy a megboldogult~ Nyilatkoznék: valyon mit tart e dologrul?~ ~
5962   IV    |                    szörnyü bűne.~ ~Még egy ajtó nyilik, más terembe lépünk,~ Puha
5963   II    |                     mely le~ A sírbolt-lépcsőre nyílik.~ Az, a napfényes magasban~
5964   IV    |                         mindig fényesebb termek nyílnak elé:~ Király maga előtt
5965   IV    |                     Melle közepéből még kiáll a nyiltoll,~ Mely szivét a harczban
5966   IV    |                      fegyverrel is bánni,~ S ha nyilzápor hull is, nem kell őket szánni!~ ~
5967   IV    |                       por belepte szörnyen,~ Ne nyissuk őket fel. -~ ~Törvényterem
5968   IV    |                      haragudnék érte. -~ ~Félve nyit a szolga a mellék szobába.~
5969   IV    |                         csuka a száját csak nem nyitá szélyel.~ «Ej ha! Ezt gondolá
5970   IV    |                     művész.~ ~Kopasz vén szolga nyitja a kaput,~ Kiváncsi vendég
5971   IV    |                  elhallgat az ember;~ Hallgatva nyitunk be a másik terembe;~ Ez
5972   IV    |                       szobra~ Mezetlen tánczoló nymphákkal egy sorba,~ Közbe egy-egy
5973   IV    |                       se’ hangzik hozzá;~ Kötél nyög, a csigák kereke csikorog;~
5974  III    |                   mustárt elveszteget,~ S tán a nyögését is hallja.~ Nézők közül
5975   IV    |                nyaldosott a nyelve,~ És oly bús nyöszörgést hallatott a szája,~ Mintha
5976 VIII    |                       szál gyertyát feloszszunk nyolcz részre”.~ „Ne! csak hatra!
5977  VII    |                      Négy meghalt fia kezétől,~ Nyolcznak életét kiolták~ Orvok, méreg,
5978   IV    |                        És a kavics közt emberek nyoma.~ Sőt néha, hogyha a hir
5979   IV    |                        is temetettnek vélték.~ ~Nyomában indulnak a hű oroszlánnak:~
5980 VIII    |                     volt zsebében,~ Azt ő addig nyomkodta, dörzsölte,~ A szerelmi
5981   IV    |                      állat körül-körül repked,~ Nyomodba jár távol; - vissza ne rettentsed;~
5982    V    |                         már kifogytam az emberi nyomorbul,~ Gondom az állatok védelmére
5983    I    |                         eget, s az úti port,~ A nyomornak annyiféle~ Változatos alakjait,~
5984   IV    |                         ha e kép tudja,~ Milyen nyomorral küzd bujdosó utódja!~ Milyen
5985   IV    |                        boldogság volt az; hanem nyomorúság:~ Siratták apáink, a kik
5986   IV    |                         béke vagy had volt,~ Mi nyomot hagyott fenn? és mit szerze? -
5987    I    |                         támad.~ Meg-megjelen! s nyomtalan úgy elenyész;~ Népajk szövi
5988   IV    |                      mégis olyan finom,~ Mintha nyomtatásbul olvasta volna tán:~ «Felségednek
5989   IV    |                 keresztül látni, olyan üres,~ A nyomtató szérű maga is oly füves.~ ~
5990   IV    |                         lát maga körül,~ Ki ott nyüzsög és kalatyol;~ ~Hoszszuképü
5991  III    |                            Neked két hazád van: nyugaton, keleten,~ Egyiktől másikhoz
5992  III    |                       osztja most a hivatalt~ S nyugdíjba ez takar.~ ~Rajtad kívül
5993   IV    |                       horkan.~ ~Erdődy bán álma nyughatatlan,~ Titkos, ismerős szó híja:~ «
5994   IV    |                      szab.~ S kik ebben meg nem nyugosznak,~ Ki állítja verekedni -~
5995   IV    |                       uj életet.~ ~Hogy nincsen nyugta még a sirba’ sem:~ Hogy
5996   IV    |                    érette.»~ ~«De azóta nincsen nyugtom.~ Valami belül ugy mar,
5997   IV    |                       Nem láttalak én. -~ Hagyj nyugtot - eredj sirodba - nekem!’~ -
5998   IV    |                   később vesznek, hogy addig ne nyűjje.~ Dádé felismerte benn’
5999   IV    |                         Róbert megsímitja azt a nyújtott lábat,~ S látja, hogy a
6000   IV    |                     elégedett,~ Mikor úgy végig nyujtózott~ A Jordán parti pázsiton!~
6001   IV    |                    mintha kezet adna,~ Parolára nyújtva, hűséget fogadva.~ Róbert
6002   IV    |                       vész a gyáva rettegésen,~ Nyúlszivű hajósok azzal fenyegetnek,~
6003   IV    |                    vajda fejéhez üsd.»»~ ~S nem nyúlt a tálhoz, mely aranynyal