Hypparata.

Alcibiádot elhagyá neje,
Haza futott apjához Hyppiáshoz
És válópert inditott férje ellen.

Az archonok gyülése szembesité
A vádlottat s a vádoló felet.

Felszólitásra Hypparata asszony
(Szép volt és ifju a menyecske még;
De éles nyelvű, a mint látni fogjuk)
Elébb kisírva kedvire magát,
Hozzáfogott a bűnrovás zöméhez
S meg sem pihent mig el nem végezé,
A bünlajstrom pedig hosszú vala.

Kezdték a pénzen. Alcibiades
Marokkal szórja mindenütt a pénzt,
De bezzeg otthon annál zsugoribb.
Ő a kocsmában cyprusit iszik,
S az asszonynak marad a barna lé,
Minőt a spartai inségesek
Szürcsölnek a leves intézetekben.
Sajnál egy sandáltalpat a nejétől,
Pedig maga Apelles suszterénél
Dolgoztat! Milyen ócska ez a chlamys!
Ki is megy már Athenben a divatból
S nem hordják másutt, csak Beotiában
De hogyha újat vesz, felhányatik.
A férj nem ad csalánszövetre sem.
S a gyermekét mezitláb hagyja járni,
Nejét mulatságokba nem viszi,
Aristophanes új darabjait
Még egyszer sem mutatta meg neki.
Itt járt nem rég a hires Ibicus
És hangversenyt adott. Elvitte tán?
Dehogy vitte! Mind azzal biztatá:
Majd Delphiben meglátja. Hát pedig
Az útban Ibicust agyonverék,
Zsiványok, vagy irigy criticusok.
- Aztán goromba: úgy beszél nejével,
A hogy Athenben nem, csak Baktriában
Beszélnek és csupán a myrmidonok.
Cselédre hogyha zsémbel a neje,
Biblisnak fogja pártját, a leánynak.
Lencsét, babot s más tisztességes ételt
Meg nem eszi! Azt mondja: jobbat ett
Otthon a boldogult édes mamánál,
Mit hallani egy asszonynak: halál!
S hát még az, a mikor káromkodik!
Pedig mindig teszi, ha veszt a koczkán,
Olyankor a házat majd felveszi.
Elkezdve Zeüszön s jó Hermeszen,
Le mind egész szegény Herákleszig
De még Pallasz sem megy ki szárazon,
Ugy szidja mind az apja lelküket
Hogy azt irtózat végig hallani.
Csak egynek áldozik: Idaliának.
No Aphrodite nem panaszkodik;
Libatióival mert nem fukar.
Bezzeg tud itt nagylelkűt játszani!
De nem a házi oltárok mögött. -
Egyik nap Arsinoé, másikon
Chloris, Zephissa, Elpinice!
S ki tudná a nevét mindannyinak?
Mindennap új csalás tanujele!
Nem régen is a bőrövéből egy
Kis obeliszk pottyant véletlenül ki,
Tele firkálva hieroglyphokkal,
Melyek rejtélye meg nem érthető,
De egy némely izé elárulá,
Hogy azt nem irhatá más mint, Lais,
Sőt rajtakapták, hogy Phrynének egy
Chignonja a gallérjához ragadt
S a purpurától, a mivel Zoe
Kendőzi arczát, inge színt kapott.
S még a féltékenyt játsza itthon ő,
Nejének másra nézni sem szabad,
Mert van csetepaté, ha rajtakapják.
Pedig Diána légyen a tanú,
Hogy Thersitesre ő nem is kacsintott,
Még is haeterának szidá miatta
S képes nejét Sapphotul félteni!
Szóval: Alcibiad egy szörnyeteg!

Mi védelem van e szavakra vádlott?
Kérdé az archon a deli vitézt.

Alcibiad mind erre válaszul
Nyalábra kapta perlő hitvesét.
Megcsókolá jobbrul, balrul, középen
S aztán ölében elvivé haza
Az archonok s a nép bámulatára.
S ezzel a válópernek vége lett.