A ki sir, és a ki nevet.

Nem szól belőlem a hizelkedés:
De olyan arcz, mint a nagyherczegé, 1
Egész birodalmában volt kevés:
Ezt nem rejthetjük a véka megé.
A leghivebb história-irók
Azt mondják, hogy arczszine volt pirók,
S azon, a mi csak haj, szakál lengett,
Olyan szine volt, akár a lennek.
Gyorsan pislogó ólomszürke szem,
S befejezé az arczot ékesen
Egy olyan orr, hogyha rinóczerosz
Nyerné el, még annak se lenne rossz.
Szóval olyan csuf volt, mint az apja,
Ki arczát lefestetni nem hagyta,
Mert azt ugy tudta elfintorgatni,
Hogy nem lehetett rá pictort kapni.
Sőt még pénzt sem veretett a saját
Képére, oly jól utálta magát.
Természetében is reá ütött:
Ha felboszantották, mingyár ütött.
Szakasztott Pál czár volt, ha haragudt,
A kinél mindig bot volt az adutt.
S ha dühbe jött, az volt csak a tarka!
Akkor egész torzkép lett az arcza.

De ezért a főurak és dámák
Elhitették vele, hogy imádják.
Ujonczokat hoztak egyszer elé,
Azokat mind ő maga szerelé.
Nagy kedve telt a katonásdiba’,
Nézte, hogy hol van valami hiba?
Valamennyi szij, gomb van-e rendbe’,
S a patrontás jól ki van-e kenve?
Hát egyszer észrevesz a hadsorban
Egy ficzkót, ujoncz volt még a gyerek:
S azt látja, hogy a kölyök pityereg.
A nagyherczeg dühösen ráfortyan:
«Ficzkó! Mi lelt? nem tudnál még szebben?
Te sirsz? Mikor puska a kezedben!»

Jámbor ujocz megvallá remegve:
«Megholt anyám jutott az eszembe!
Olyan nagyon fáj itten valami,
Hogy nem tudom magamba fojtani.»
«No várj! ordit reá a nagyherczeg,
Neked majd mindjárt más kedvet szerzek:
Huszonöt kancsukát rá, a mért sirt!
S majd feledi anyja temetésit.»

S odább ment a nagyherczeg, vizsgálva
Hátha még egyebet is találna?
Csakugyan lelt. - Ott a végső sorban
Egyszer csak egy ficzkó nagyot horkan,
S olyat röhög, csakúgy csuklik bele.
«Hát tégedet, gaz ficzkó, mi lele?»
«Már nagyherczeg, felel rá a kölyök,
Engedj meg, de most mingyárt feldülök:
Nem bánom, ha megnyuzatsz is élve,
Ily csúf pofát, mint a tied, soha
Még az apám se látott, - bruhaha!»

E szóra a sok udvaronczféle
Halálsápadtan huzódott félre. -
Mi lesz ebből? Hisz ez irtóztató!
Hol van ennek elég magas bitó?
A nagyherczeg pedig nagyot bámult,
S aztán kaczajra kelt bámultábul.
«Adjatok e ficzkónak, - igy dörög,
Huszonöt rúbelt! No hát csak röhögj!»