VII. Satirák.

Oh mi szép szultánnak lenni!

Oh mi szép szultánnak lenni!
Három világrész birtokán
Uralkodni könnyű szivvel,
Vezéreket és basákat
Hol fölrakni, hol lerakni,
Kinek nem tetszik a képe,
Annak fejét levágatni,
Azt sem kérdve, kinek híják?
Gyaur népre adót vetni
Minden protokollum nélkül,
S a begyült pénzt szerteszórni,
Számadással nem vesződve,
Oh mi szép szultánnak lenni!

Oh mi szép szultánnak lenni.
Száz, meg százezernyi haddal
Verekedni földön, vizen;
(Ha elfogynak nő helyettük,
Kár csupán a tépett montúr)
Városokat leégetni,
S fölépitni palotákat,
Száz ablakkal, száz oszloppal,
A mikben nem fog más lakni
Csak a szultán és cselédi,
Esztendőnkint három hétig. -
Oh mi szép szultánnak lenni!

Oh mi szép szultánnak lenni.
Külországok, nagy hatalmak
Követeit elfogadni,
Ajándékot adni, venni,
Megigérni, a mit kérnek
S meg nem adni, ha elmentek,
Nem törődni, mit beszélhet
A sok ringy-rongy ujságíró?
(Száz bambusbot talpaikra!)
Parlamentet, adresseket,
Szabadsajtót, szavazatot
S más alkalmatlan zajongó
Lármázókat nem ismerni,
Oh mi szép szultánnak lenni!

Oh mi szép szultánnak lenni!
A szerálynak titkos, édes
Termiben gyönyörnek élni.
Játszni gyöngygyel és virággal
És mi gyöngynél és virágnál
Szebb, hizelgő asszonyokkal,
Minden uj esztendő napján,
Mint mi szoktunk venni naptárt,
Akként venni uj menyasszonyt.
S minden boldogitó csókért
Mely édesebb, mint a többi,
Odaadni egy országot!
Oh mi szép szultánnak lenni.

Oh mi szép szultánnak lenni!
Nem hallani, csak hizelgést.
Nem beszélni soha mással,
Csak alázatos szolgával.
Mikor a föld reng alatta,
Akkor mámortánczot járni.
Mikor ott künn zúg a népdüh,
Zengő dal közt elszunyadni;
Mikor minden tartományban
Hull a vér a férfi sebből,
Asszonyszemből hull a könyü,
Akkor ülni lakodalmat -
Oh mi szép szultánnak lenni!

Oh mi szép szultánnak lenni!
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Huszonhárom szultán közül,
A kik ültek már a trónon,
Négyet ön testvére ölt meg,
Négy meghalt fia kezétől,
Nyolcznak életét kiolták
Orvok, méreg, lázadóhad,
Négy börtönben senyvedett el.
Csak háromnak volt jó vége,
- Ezeket bor s nők ölék meg.
... Oh mi szép szultánnak lenni!

(1859)