Árva fiú keservei.

(1858. decz. 20-án)

                    Ad notam: „Soha sem vétettem Székes-Fehérvárnak
                                       Mégis bejutottam lovas katonának.”

Kenyeremnek javát immáron megettem,
Harmincz és egynehány év maradt megettem.
Kopaszul a tarkóm, szürkül a szakállam,
A honestas lassan beköszöntget nálam;
Ilyenkor a honor elkelne már szépen,
Meg is érdemelném, tudom én azt régen,
Vártam is rá régen, hogy majd mostan - hm, hm.
Engemet is - hm, hm - tán csak mégis - hm, hm.
Pedig nem vétettem a nagy Intrikusnak,
Még sem jutottam be akademikusnak.

Pedig de kivántam, az Isten is látja:
Miként menyegzőjét a szerelmes mátka.
Boldogított volna egész életemre,
Ha egyszer megkapom, soha nem vetem le:
Hordozom magammal, vele alszom éjjel.
Csak a halál karja szakít minket széjjel.
Mindig csak a felől ábrándoztam, hm, hm,

Hogy legalább - hm, hm - levelező - hm, hm.
Soha sem vétettem a nagy Intrikusnak,
Még sem jutottam be akademikusnak.

Pedig tudom jól, hogy érdemem is van rá,
Vidéki levelet két izben irtam már;
Viseltem okulárt, könyvek között háltam,
Magyar Muzeumra is prænumeráltam.
S a hányszor az úri-utczán végig mentem,
A Trattner-ház előtt kalapot emeltem.
Úgy tiszteltem, mintha magam is ott hm, hm.
Kis gyülésen hm, hm, nagy gyülésen hm, hm.
Soha sem vétettem a nagy Intrikusnak,
Még sem jutottam be akademikusnak.

Oh pedig be híven megszolgálnék érte,
Soha hívebb kebel e rangot nem kérte;
Minden felolvasást ott hallgatnék végig;
Nem érteném bár, de magasztalnám égig.
Semmi ujítással nem orczátlankodnám,
Szavazatom mindig a többséghez adnám.
Keresni kellene az ily embert hm, hm,
A ki olyan - hm, hm - mint a milyen - hm, hm.
Soha sem vétettem a nagy Intrikusnak,
Még sem jutottam be akademikusnak.

Pedig hát az nékik mibe került volna?
Az a kandidálás? az a kis diploma?
Az az egy karosszék - akárhol a falnál,
Az a két arasznyi hely a zöld asztalnál?
Egy kis kalamáris, egy tubákos pikszis,
Aztán rámondhatták volna: „fiat piscis!”
De nem zúgolódom, nem hánykódom - hm, hm,
Mert még utóbb hm, hm - megharagu ... hm, hm.
Majd kedvében járok a nagy Intrikusnak,
Tán csak becsuszszanok akademikusnak.