A tudománynak nincs háza!

                      Jelige: „Az eszterágnak is van fészke.”

Párduczos apák! és minden párducz nélkül
Megszületett fiak, tekintsetek széllyel.
A kik itt laktok a boldog Kanahánban,
Mely, mint mondják, egykor folyott mézzel, téjjel.
- Bizony mézzel, téjjel!

Be sok ékes város, be sok csinos helység
Emelkedett e szép darab földön szerte.
A hány palota van, ha azt megolvasnák:
Fölmenne a száma talán százezerre:
- Bizony százezerre.

Várat is épiténk, a mennyi csak kellett.
Igen sok nem jó már, csupán kisértetnek.
A mi pedig megvan, roszul kamatozik,
Mert haszonbért tőle nem igen fizetnek -
- Bizony nem fizetnek.

Épiténk odakinn, jó Pest város végén,
Nagyszerű palotát, szép tágas termekkel;
Katonát növelő iskolának valót,
Mintha azt a magyar nem tudná, hogyan kell?
- Bizony tudja, hogy kell!

Városnak, megyének van mindenütt háza,
Nem jó, ha a törvény az ég alatt lenne,
Megáznék, megfáznék, ellopnák, vagy épen
Hozzátennének - és kár történnék benne.
- Bizony nem jó lenne.

Mulatságra való házunk is van már sok.
Szinházak, táncztermek, lovarkör, sercsarnok,
Külön épületet kaptak a lovak is.
(Elismerjük róluk, hogy ők nemes barmok)
- Bizony nemes barmok.

Vannak házaik a gonosztevőknek is:
Házgyujtogatónak, gyilkosnak, tolvajnak.
Bár azoknak bokros érdemű lakói
Nem igen örülnek azon, hogy ott vannak,
- Bizony nem ők annak!

Sőt már a bolondok számára is épül
Az országos nagy ház, (el se férnek ebben;
Még mikor csordultig tele lesz bolonddal,
Akkor is odakinn lesznek sokkal többen,
- Bizony sokkal többen).

Boldog, boldogtalan maga ura immár.
Mars, Mercur és Bacchus fel van palotázva,
Bűnösnek, bolondnak van díszes hajléka.
Csak a tudománynak nincsen nálunk háza
- Bizony nincs még háza.

Pedig ez a fegyver! pedig ez a törvény,
Ez nevel jó embert és igaz honpolgárt,
Ez alapja minden nemzet életének
És mégis mindeddig senki sem gondolt rá -
- Bizony nem gondolt rá.

Hogy még sincs otthona, a hová gondterhes
Homlokát lehajtsa, mind e mai napig.
Mások udvarán él, mint valami jött-ment:
Keserű, keserves zsellérségben lakik.
- Bizony csak ugy lakik.

No de majd máskép lesz! Hozzá fogunk végre
S a mit elmulasztánk, azt most helyre ütjük;
Áldozatfillérek milliókká nőnek:
S tudományunk úri házát felépitjük,
- Bizony felépitjük.

(1859)