Csahosi úr.

1861.

Vörös toll a kalapjánál,
Vörös beszéd a szájában.
A szeme is vérben forog,
Ha a zászlót lobogtatja.

Nem kell semmi, nem fizetünk!
Üssétek le, a ki mást mond,
Még a ki csak hunyorít is
Az is mind hazaáruló.

Szidja a sok gyáva népet:
Ezek a hitvány ujságok,
Ezek közt sincs egy, ki bátran
Megmondaná, - a mit ő mond.

Mind alkuszik, mind hizeleg!
Csak egyedül ő nem rendül.
Csak ő opponál mindennek,
Végre saját magának is.

Meetinget tart Deák ellen
A kocsmában: „táblabíró!
Conservativ! Ahol van ni!
Még Budára is által megy!”

...De majd tisztelt citoyen úr,
Ha más idő talál jönni?
„Ne féltsetek ti engemet:
Ismertek már, hogy ki vagyok?”

1862.

Vedlett toll a körme között,
Szelid betűk tolla alatt,
A szeme lesütve szépen,
Mikor a toll perczegve ir.

„Alázatos véleményem”
A ki ezzel egyet nem ért,
Nem kár volna befogatni
Mint gonosztevő lázitót.

Az ostoba elvakult nép!
És ez a sok éhes firkász!
A ki csak azért agitál,
Hogy sok prænumeranst gyüjtsön.

Mind opponál, mind veszekszik,
Csak egy kettő loyolális.
De még azok sem elég jók.
Még a „Hirnök” is rebellis.

Mindennek az oka Deák,
A montagnardok vezére,
Ki leginkább áll az utban.
Hogy még sem mehetünk Bécsbe.

... De hát tisztelt honpolgár ur,
Ha majd megint más idő lesz?
„Ne félts engem; akkor megint
Feltűzöm a veres tollam.”