III. Politikai költemények

Mit hozott a Mikulás.

No gyerekek! a ki szépen
Tudja viselni magát,
Annak majd a jó Mikulás
Mindenféle szépet ád;
Tedd ki fiam az ablakba
Lefekvéskor a csizmád:
Mennyi mindent találsz benne
Mire fölkelsz, majd megládd!
      Jó ember a Mikulás.

Ezüstbárány, czifra Jankó!
Piros alma, aranyos!
Czukorangyal, mézes kalács!
Porczelánbáb, kalapos!
Aszalt szilva-ördögöcskék!
Hát még a szép tarka ló!
Síp van belé dugva hátul,
Ez meg sipolni való!
      Elhozza a Mikulás.

Kinek mire fáj a szive
Azzal prezenteli meg.
Az ablakba kitett csizma
Bizonyosan teli megy.
A sok drága holmi között
A krámpusz is ott leszen,
Csak hogy ennek a formája
Különbözik rendesen.
      Ezt tudja a Mikulás.

Spanyol csizmákba mórokat
Helyez krámpuszok gyanánt,
Inváziók krámpuszával
Deríti fel Grand Bretagnet,
Orosz saru nyakig telik
Felszabadult paraszttal.
A nagy porta papucsában
Holmi kravállt tapasztal.
      Jó ember a Mikulás.

Gazdaember csizmájába
Egy kis ekzekúcziót,
Az ázsió romlásáért
Hoz emanczipácziót
Jogtudományt tanulóknak,
Egynehány új kötetet;
Európának örök békét
Mely Zürichben köttetett.
      Jó ember a Mikulás.

S hogy az általános öröm,
Melytől minden újjongat,
Hadd részesítsen minket is
Szegény ujságirókat:
Mikor a sok ajándékot
A csizmákból kiszedik:
Nekünk is van mézes kalács:
§ 4-ik.
      Jó ember a Mikulás.

(1859)