Nagy a hideg.

Nagy a hideg mindenfelé;
Panaszkodnak az emberek;
Régen értünk, - negyvennyolczban
Ilyen hosszú kemény telet. -
No, hanem azután a nyár
Volt annyival is melegebb.

Egynémelyik diplomata
Még a kályhánál is fázik.
Szövetsége hüléséről
Panaszkodik egyik-másik;
Harmadik, hogy melegedjék,
Tüzet gyujtogat és lázit.

Zajlik folyam és emberszív,
Jég és kormányzat elakad;
Jégcsap fagy a bajuszokra
S a szájakra - aranylakat;
A bizalom zöld bimbója
Elfagy, alighogy kifakadt.

A hévmérő kényesője
A zéruson mind alább száll;
Még alább a börze-papir:
Zérust mutat - üres tárczát;
Bankár urak üzérlete
Reszket széltől, mint a nádszál.

Muszka szél fúj s hozzá angol
Köd lepi el az utczákat:
Nem hogy jövendő „holnapot”,
De mai napot se látok;
No most könnyü jégre vinni
Napol’jonnak a világot.

Alig várjuk már a tavaszt:
Nem fagyott-e ki a vetés?
Akkor nem lesz olyan hideg,
Akkor nem lesz olyan setét. -
Vigasztalja meg jó nyárral
Isten a magyar nemzetét!