Kriminális vallatás.

(Varsói jelenet.)

Ki vagy, mi vagy? megállj! felelj:
Minek neked ez a sastoll?
Kalap mellé, jelnek, ugy-e?
      „Dehogy sastoll, dehogy sastoll,
Dehogy sastoll édes uram.
Ludtoll biz ez: irok vele
Novellákat, meg verseket.”

Hát ez mi a kezedben itt?
Gyilkos csákány, tiltott fegyver,
Kit akartál agyonütni?
       „Dehogy csákány, dehogy csákány,
Dehogy fokos édes uram.
Mankó biz ez; támaszkodom
Reá, mert fáj a tyukszemem.”

Mi itten e gyanus csomag?
Fekete por! lőpor ugy-e?
Hol az ágyud? mingy’ add elő!
       „Dehogy lőpor, dehogy lőpor,
Dehogy lőpor, édes uram.
Porzó biz ez: rossz élczemen
Lőpor volna, se’ sülne el.”

Mi áll ki a zsebedből itt?
Hah sorba írt gyanús nevek!
Komplott, rebellek lajstroma!
       „Dehogy komplott, dehogy komplott,
Dehogy komplott, édes uram.
Tavalyi előfizetők,
Kiket az idén nem lelek.”

Hát ez mi a hónod alatt?
Felhívás? proklamáczió!
Borzasztó népfelkelésre,
       „Dehogy prokla-, dehogy prokla-
Mátzió az édes uram.
Előfizetési programm.
Mely nem igen kelt föl senkit.”

Pedig látom a szemedből,
Hogy nálad még valami van,
A mi tiltott, a mi fegyver.
       „Igaz uram van egy helyem,
A mely maga egy árzenál;
De oda te be nem jöhetsz;
Mert annak nincsen ajtaja.”