Mi hát az igaz hazafiság?

Ejnye urambátyám, milliom lánczhordta!
A magyar nadrágot maga is eldobta?
       „Ugyan hagyjon békét már tisztelt uraság,
      Nem a viseletben van a hazafiság”.

Igaz, intézetink, az akadémia,
A szinház, ezekre szebb lesz áldoznia.
       „Ejh, mit, lirum lárom, de minek is mondja?
      Igaz hazafinak másra van a gondja.”

Áh, komolyabb eszmék, vasút, hitelbankok,
Gazdaság; most ezek adják a fő hangot?
       „Vannak is eszembe! az ilyen eszmébűl
      Vagy semmi sem lesz, vagy magában elkészül”.

Tehát hirlapokban küzdünk, igyekezve
Megmutatni, hogy még nincs minden elveszve?
       „De iszen hirlapnak nincsen nálam neszi:
      Igaz honfi azt most kezébe sem veszi”.

Vagy hát élőszóval a nép között járván
Buzditjuk hitében, és nem hagyjuk árván?
       „Oh a magyar népnél fölösleges volna,
      Igaz honfi rosszat fel sem tehet róla”.

Tehát a szerb, román, ruthén, szlovén népnek
Hirdetjük a közös összetartást szépnek?
       „Oh ezekkel ugyan ki állna vitába?
      Igaz honfi erre nem is reflektál ma”.

De hát urambátyám, mondja meg az égre!
Miben áll az igaz hazafiság végre?
       „Miben? - Imádkozni mindennap éhomra.
      Szentséges sült galamb jöjj a tányéromra!”