Prosit!

Annál a nagy vendéglőnél,
Kinek neve Európa,
Mindenki „a la carte” eszik; -
Az étkek fel vannak róva.
Válogathat, kinek milyen
A gusztusa, az étvágya;
Pecsenyének azt a részét
Melyik neki kell, levágja.
      S ha megette, ha jóllakott
      Az egész table d’hot kiált:
       „Váljék kedv’s egészségére,
      Prosit, prosit, proficiat!”

Angol irlandi bifszteket,
Szinte véres, mikor falja,
Rá sok mustárt elveszteget,
S tán a nyögését is hallja.
Nézők közül is igen sok
A bifsztekkel rokonszenvez;
Félig meddig atyafi is,
Ellenvetést de még sem tesz.
      Ha megehette, s jól lakott,
      Az egész table d’hot kiált.
       „Váljék kedv’s egészségére,
      Prosit, prosit, proficiat!”

Franczia kenyérre keni
A jó savoyai sajtot,
Jól eshetett, ha egy pohár
Nizzát utána felhajtott.
El se verte vele éhét:
„Gyorsan! pinczér! ugorj frissen!
Még megenném egy portio
Szárdiniát”. - „Az még nincsen”.
      Fogát piszkálja csendesen
      Az egész table d’hot s kiált:
       „Váljék kedv’s egészségére,
      Prosit, prosit, proficiat!”

Muzulmánnak de jól esik
Egy kis dulcsász kóstolóra,
Vérrel rózsaszinre festve,
Melyet terme Czernagóra;
Az apróra vágott piláf
Nagyon tetszik az ínyének,
Megpörkölve jól bográcsban
Lángjainál Csettinyének.
      S ha a száját megtörölte,
      Az egész table d’hot kiált:
       „Váljék kedv’s egészségére,
      Prosit, prosit, proficiat!”

Olasz szeret árticsókát
Levelenkint eszegetni,
Szúrna, ha egyszerre falná,
Úgy kell azt leszedegetni.
Iszik rá kétféle bort is,
Az egyik „lacryma Christi”,
A másik „lacryma papae”.
      Aztán körülnéz, mi van még?
      Az egész table d’haut kiált:
       „Váljék kedv’s egészségére,
      Prosit, prosit, proficiat!”

Muszka eszik lengyel nyelvet
Átszurkálva, megspékelve,
Megsózva nagy kegyetlenül,
És páczolva eczettel be.
Összerágja kaviárral,
És leönti rostopsinnal,
Mégis kemény, mégis rágja,
Nyelné, nyelné, de nagy kínnal.
      Szánják szegényt (azt ki eszik)
      S az egész table d’hot kiált.
       „Váljék kedv’s egészségére,
      Prosit, prosit, proficiat!”

És ez igy megy szép csendesen,
Kiki választ a mit kiván;
Nem szól bele sem kabinet,
Sem gyapjuzsák, sem a diván,
Senkinek sincs arra gondja:
Ki mivel, mikép és hogy él?
„Egyed azt, mi neked tetszik,
Csak az enyimből ne egyél!”
      Egyébiránt ebéd végén
      Kölcsönösen mind igy kiált:
      Egészségükre kivánjuk.
      Prosit, prosit, proficiat!”