Legyen úgy, mint még nem volt.

Adja Isten, hogy a miről
      Apáink csak álmot láttak,
Megérhessük a kezdetét
      Egy jövendő jobb világnak:
A hol ember el nem rontja,
      A mit az ég szánt javunkra,
Közös oltár építésre
      Indul hiven minden munka;
Viruló föld fel az égre
      S viszsza a derült égbolt,
Egymással átölelkezve,
      Vált gyönyörteljes mosolyt, -
      - - Legyen úgy, mint még nem volt.

Adja Isten: a jutalom
      Érje eztán a híveket;
Veritéktől ázott földön
      Arassanak, a kik vetnek;
Nem ingyen, nem alamizsnát
      Kér e nemzet! A jobb létért
Adja vérét, veritékét,
      Adja, ha kell, lelkét, éltét!
Nem kiván mást, csupán azt, hogy
      Munkás kezeit feloldd:
S nem irígyel aztán többé
      Sem francziát, sem angolt. -
      - - Legyen úgy, mint még nem volt.

Adjon Isten egyetértést!
      Hadd találjon minden testvér
Édes közös szülőföldén
      Tetteinek egy nemes tért;
Se nyelv, se hit különbsége
      Szíveink közt gát ne légyen!
Versenyezzünk csak a honnak
      Szerelmében, az erényben.
S kiket a mult rémes álma
      Oly keserűn széttagolt,
Lássuk meg a megjövendölt
      Egy pásztort és egy akolt! -
      - - Legyen úgy, mint még nem volt.

Legelső magyar: a király,
      A második: a nemzet.
Harmadik - nincs. - E két egység
      Több elosztást nem szenved.
Ha fejétől a szivéig
      Egy gondolat hatja át,
    - Gondolat, mely tetté válik, -
      Az eggyé forrott hazát:
Megpróbálta már a fél-föld,
      Megpróbálta a fél-hold,
Hogy honáért küzdve, e nép
      Megtört, de meg nem hajolt!

      Legyen úgy, mint hajdan volt!