Az augsburgi allgemeine Zeitunghoz.

Már hogy mi itt emberhússal élünk,
      Hogy megnyúzzuk az idegent,
Hogy az orrát menten elharapjuk
      Az utazónak idebent.
Hogy mérget (sőt paprikát!) keverünk
      Vendégünk étele közé,
S mindent, ki sauf-conduit nélkül jár,
      Kegyetlenül agyonverünk.
Hogy a külföldön ily hirben álltunk
      Azt nagyján neked köszönjük
Oh liebe allgemeine Zeitung!

Hogy a tudatlan nép most kezdi még
      Tanulni az ábéabot,
A táblabiró olvasni sem tud,
      S csupán daczból járat lapot;
Azt is de német poéták irják,
      Ugy forditják le magyarra,
A magyarból nem telik ki egyéb
      Csak kulcscsináló s varga.
Csak kolbászt és tarhonyát gyártunk,
      Igy szólsz felőlünk nagy bölcsen
Oh liebe allgemeine Zeitung;

Hogy tulajdonképpen tótok vagyunk,
      Hogy ősi eredetünk szláv,
Vagy hát vérszerinti atyafiak
      A czigányokkal legalább.
Hogy a mink van, azt mind összeloptuk,
      Zenénk czigány, tánczunk oláh,
Még a zsinoros dolmányunkat is
      Török volt ki kigondolá.
Hogy minden javunktól igy megváltunk
      Ez a te sűrű érdemed
Oh liebe allgemeine Zeitung!

Hogy hazánk egy nagy sivatag vadon,
      Lakói medvék, farkasok;
Uratlan pusztákon a vadlovak
      És vadtehenek száma sok.
Kasszelből ide tóduljon eztán
      Hát a kivándorlók rajja,
Csak azért is, hogy harczi szellemet
      Oltson ezen puha fajba.
Ezekkel ám furcsán nem mi jártunk,
      Hanem ők, köszönjék neked
Oh liebe allgemeine Zeitung!

Hogy a paraszt minálunk rabszolga,
      Kit a nagy úr bottal fizet,
Hogy boszorkányokat égetünk,
      S vámpyrt hiszünk, azt is hiszed.
Hogy ököljog volt nálunk a törvény,
      Nagy lárma a törvényhozás.
A gyöngébb hang letorkolása,
      Üstöktépés és pofozás,
Ebből állt ősi alkotmányunk:
      A világnak ezt hirdetéd
Oh liebe allgemeine Zeitung!

Irtál rólunk szép geographiát:
      Viznek nevezted a hegyet,
Nagy városból csináltál kis falut,
      Megtetted lónak a legyet,
Fedeztél fel köztünk uj népeket,
      Neked tetsző civilizatiót,
A többi barbar, és még abból is
      Eldugtál egy pár milliót.
Egy tollvonásod millió halálunk:
      Igaz, hogy tudtunkon kivül:
Oh liebe allgemeine Zeitung!

Végül még azt is bebizonyitád,
      Hogy csak vitézek sem valánk.
Ugy néha egy hires verekedő
      Akadt, akadt köztünk talán.
De ugy egészben véve nem lehet
      Rólunk épen elmondani,
Hogy ősi harczos dicsőségünknek
      Hirében volna valami.
Üres dicsekvés a mit kiabáltunk,
      Historiád másról tanít,
Oh liebe allgemeine Zeitung!

Egyszer meg aztán dicsérni kezdtél,
      Ez volt a legfájdalmasabb.
Neveztél minket derék nemzetnek,
      Óh a szivünk majd meghasadt.
Miveltek, hősök és jó barátok
      Levénk előtted izibe.
S azokhoz, a kik őt így szeretik
      Óh a magyarnál nincs hivebb!
Az égre is kérünk: ne fogd pártunk!
      A többi ment; ez fáj: - ne tedd,
Oh liebe allgemeine Zeitung!