IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 3 1 7vir 1 800 1 a 7756 á 1 abba 13 abban 40 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 7756 a 3382 az 2323 hogy 1953 s | Jókai Mór Kárpáthy Zoltán Concordances a |
Rész
1 I | üres pincécskéjét, melyhez a bortermő vesszőt még most 2 I | s megdicséri csírájában a vetést.~ ~Emeletes házak, 3 I | Elébb-utóbb meg kell szakadnod a munkában, le kell roskadnod 4 I | munkában, le kell roskadnod a teher alatt, úgysem éred 5 I | Istennel szívében ülteti el a jobb jövők reményét, minden 6 I | háza van akárkinek, de ez a mienk, és mi örülünk neki; 7 I | és nemigen fényes.~ ~Ez a ház: a pesti nemzeti színház.~ ~ 8 I | nemigen fényes.~ ~Ez a ház: a pesti nemzeti színház.~ ~ 9 I | már buzgó hazafiak, hogy a nemzeti míveltség oltárának 10 I | bölcsője, emléke legyen a hazai művészetnek, hogy 11 I | Beszéltek róla, hogy a művészet, az irodalom szerzi 12 I | az irodalom szerzi meg a nyelv értékét, méltóságát, 13 I | nyelv értékét, méltóságát, s a nyelvben él a nemzet. Másutt 14 I | méltóságát, s a nyelvben él a nemzet. Másutt régen tudják 15 I | régen tudják már ezeket a dolgokat, míg itt mondogatni 16 I | meglett férfi volt már, amidőn a sikert megérte. De mégis 17 I | Művészet, és magyar? Jó az a falukon, ahol nincs. De 18 I | csúfjára? Hagyjátok el! A kétkedők fejöket rázták; 19 I | másra sem telik.~ ~És midőn a fillérek lassan összegyűltek, 20 I | Nem készül az el soha; a pénz egyéb, sok kézen forgó 21 I | kicsiny kis helyecskét ebben a nagy kevert városban, ahova 22 I | nekünk ezt az örömünket.~ ~A József-külvárosban, a Kerepesi 23 I | A József-külvárosban, a Kerepesi úton lőn kimérve 24 I | kimérve egy szerény telkecske a hazai művészet leendő lakhelyéül. 25 I | elegáns úri fogat arra tévedt a belvárosból, csodálkozva 26 I | csodálkozva tekintének a benn ülők a szerteszét felrakott 27 I | csodálkozva tekintének a benn ülők a szerteszét felrakott kő- 28 I | Egy félben maradt ruina a városszélen!” – szóltak 29 I | elkészül” – tréfálódzék a praktikusabb elme, míg a 30 I | a praktikusabb elme, míg a hozzáértők előre elhatározák, 31 I | össze kell annak dőlni, mert a falak nem bírhatják meg 32 I | falak nem bírhatják meg a tetőt.~ ~És íme, mégis felépültek 33 I | És íme, mégis felépültek a falak, a tetőt is feltették 34 I | mégis felépültek a falak, a tetőt is feltették rájok, 35 I | fog megnyílni!” – mondának a clairvoyant-ok. Határidő 36 I | Lett hahota és gúnykiáltás! A lustaság, a részvétlenség 37 I | gúnykiáltás! A lustaság, a részvétlenség szeret mindig 38 I | lesz belőle semmi.~ ~Végre a mondott év augusztus 22- 39 I | augusztus 22-ére lőn kitűzve a végső határidő, melyben 40 I | végső határidő, melyben a honi művészet templomának 41 I | templomának meg kelle nyittatni a közönség előtt.~ ~A vállalat 42 I | nyittatni a közönség előtt.~ ~A vállalat élén vasakaratú 43 I | vasakaratú férfiak álltak; a kimondott szónak meg kelle 44 I | szónak meg kelle tartatni. A kétkedők mosolyogva csoportosultak 45 I | mosolyogva csoportosultak a Kerepesi úton azon nap reggelén, 46 I | gyalu és szekerce dolgozott a világot ábrázoló deszkákon, 47 I | világot ábrázoló deszkákon, a fúró-faragó emberek jobbra-balra 48 I | ki papírköteggel kezében a színpadra tévedt. Talán 49 I | Ugyan, ki fogja őket nézni? A polgárság nem tud magyarul, 50 I | úrhoz van híva, ki Budán, a Svábhegyen pompás szőlejében 51 I | ezek tehát nem lesznek a színház megnyitásán; a jurátusoknak 52 I | lesznek a színház megnyitásán; a jurátusoknak nincs pénzök; 53 I | pénzök; hátra volna még a mesterlegény és az alsó 54 I | napok óta el van terjedve a városban, miszerint a páholyok 55 I | terjedve a városban, miszerint a páholyok oly gyengén vannak 56 I | gyengén vannak építve, hogy ha a karzat véletlenül megtelik, 57 I | Eljött végre az est, ütött a sok szívdobogással várt 58 I | szívdobogással várt óra, megnyíltak a magyar művészet templomának 59 I | minden téreiben megtelt a ház, és nem szakadt le, 60 I | túlsúlyában; ott voltak a főnemesek bársonyos páholyaikban, 61 I | bársonyos páholyaikban, a deli úrnők, kiknek hattyúkeblében 62 I | voltak az együgyű emberek a tömött karzaton, kik hat 63 I | napon át dolgoznak, hogy a hetediket megünnepelhessék; 64 I | napszámos, ki ingyen dolgozott a nemzeti színház felépítésében; 65 I | mindenki örült annak, hogy a másikat ott látja, a főúr 66 I | hogy a másikat ott látja, a főúr a szegénynek, a pór 67 I | másikat ott látja, a főúr a szegénynek, a pór a nemesnek, 68 I | látja, a főúr a szegénynek, a pór a nemesnek, és a szentelt 69 I | főúr a szegénynek, a pór a nemesnek, és a szentelt 70 I | szegénynek, a pór a nemesnek, és a szentelt öröm rózsavilágán 71 I | minden; és ah, most fellebben a függöny, elhangzik az első 72 I | másutt jobbak vannak, mi a magunkéról beszélünk.~ ~ 73 I | beszélünk.~ ~Milyen szépek a díszítmények, milyen célszerű 74 I | díszítmények, milyen célszerű a gépezet, az egész elrendezés 75 I | tanulmánnyal fogja emelni a szellemet, a közönség kegyes, 76 I | fogja emelni a szellemet, a közönség kegyes, elnéző 77 I | hogy azok úgyis törekesznek a tökély felé, elfogadják 78 I | tökély felé, elfogadják a jó tanácsadást; hisz akik 79 I | nagy család tagjai, s ez a csecsemő művészet, mely 80 I | volna eszébe az ítélethozás? A fitymálás, a részvétlenség, 81 I | ítélethozás? A fitymálás, a részvétlenség, a közöny 82 I | fitymálás, a részvétlenség, a közöny a kapukon kívül maradt. 83 I | részvétlenség, a közöny a kapukon kívül maradt. Itt 84 I | kívül maradt. Itt benn csak a szeretet és a néma gyönyör 85 I | benn csak a szeretet és a néma gyönyör volt, és öröm 86 I | széles és tág lesz az – a részvétlenségnek.~ ~Mindenki 87 I | méltósága volt!” – mond a költő.~ ~S midőn az utolsó 88 I | sóhaj látszott megingatni a lehulló függönyt; és midőn 89 I | függönyt; és midőn elhagyták a házat, senki sem volt, aki 90 I | kívülről is szép az, tán a hold és a csillagok világa 91 I | is szép az, tán a hold és a csillagok világa tette szebbé 92 I | ne nézzen az égre?~ ~Néha a szelíd fehér csillagok közé 93 I | röppentyű tolakodott fel a távoli Svábhegy ormairól, 94 II | mondhatni botrányos dolog, hogy a költői képzeletnek szabad 95 II | ember hiába állítja oda a kapust, hiába írja fel nagy 96 II | táblára: „idegeneknek tilos a bejárás”, hiába oszt ki 97 II | meghívójegyeket, melyek csupán a meghívottak személyére szólanak; 98 II | találkozhatnak, s anélkül, hogy a háziúrnak, asszonyságnak 99 II | köszönne valaki, összejárják a pompás termeket – pedig 100 II | minden ajtón, kihallgatják a legtitkosabb beszélgetéseket, 101 II | ifjabb éveiben éppen nem volt a fényűzéshez szoktatva. Akik 102 II | Cserép Dániel úrnak hítták. A ház asszonya éltes matróna 103 II | asszonya éltes matróna volt, s a fiatal nevelő nem restellt 104 II | arra senkinek semmi gondja, a gyermekek iparkodtak megélni, 105 II | megélni, ki hogy tudott, a gazdag örökös pedig hozzáfogott 106 II | korában deli legény volt a tanácsos úr, a hölgyeknél 107 II | legény volt a tanácsos úr, a hölgyeknél nagy kegyben 108 II | alispánnak volt két leánya, a másodiknak volt három; Dániel 109 II | udvarolt mind az ötnek. Mind a két alispán segíté emelkedni 110 II | alispán segíté emelkedni a reményteljes ifjút. Nemsokára 111 II | aljegyzőből lett főjegyző. A legközelebbi tisztújításon 112 II | legközelebbi tisztújításon a második alispán meg akará 113 II | Kőcserepy megbuktatta mind a kettőt. Őt kandidálták harmadiknak; 114 II | harmadiknak; azok kimaradtak mind a ketten, s ő lett az első 115 II | már csak egy lépés volt a tanácsosság. Nemsokára újra 116 II | megházasodott, természetesen sem a két, sem a három exalispán-kisasszonyok 117 II | természetesen sem a két, sem a három exalispán-kisasszonyok 118 II | őt életútjain kísérte.~ ~A körülmények ügyes felfogása, 119 II | ügyesség mások érdekeit a magunkéival összekötni, 120 II | összekötni, s elég higgadt vér a legszorosabban összefűzött 121 II | nemegyszer mutatták már csodáit a gyors emelkedésnek, s nem 122 II | hirtelen felemelt alakokat a magasokban lenézik, sőt 123 II | meddig fognak még haladhatni. A fensőbb körökben éppen a 124 II | A fensőbb körökben éppen a parvenük imponálnak legjobban; 125 II | fel oda, hová más embert a jó isten helyezett.~ ~Kőcserepy 126 II | Kőcserepy úr háza egyike a leglátogatottabbaknak, az 127 II | leglátogatottabbaknak, az ő termei a divatvilág orákuluma. Amíg 128 II | botrány volna másnak elkezdeni a szezont; aki fényes táncvigalmairól 129 II | táncvigalmairól kimaradna, azt a karnevál minden gyönyörei 130 II | Hanem egy gyöngéje van a nagyságos úrnak; azért mondjuk 131 II | később sok bajt okoztak neki a végrendelet végrehajtásánál 132 II | végrendelet végrehajtásánál a kitagadott gyermekek javára 133 II | igazságot szemébe mondogattak a fiatalúrnak.~ ~Azóta a szerencse 134 II | mondogattak a fiatalúrnak.~ ~Azóta a szerencse igen felvitte 135 II | szerencse igen felvitte a derék úr dolgát, s midőn 136 II | nekik elfeledni még most is a régi megbántásokat, az akkori 137 II | pompásabb volt valamennyinél; a jó sógorok mindennap láthatták 138 II | Hátul aranyos hajdú állt a bakon. Az egykori nevelőnek 139 II | irigykedjenek most rá.~ ~Többen a jámbor polgárok közől szorgalmuk 140 II | vagyonnal bírtak, s bár ha a közrendű ember nem ért is 141 II | módon tudja felhasználni, de a jólét és kényelem előtte 142 II | kereskedéssel bírt, szokásuk volt a tehetősebb pesti polgároknak 143 II | tehetősebb pesti polgároknak a budai hegyeken telkeket 144 II | úgszólván, hazaláthat.~ ~A pesti polgárság tehát régóta, 145 II | az ígéret földét ismeri a budai svábhegyeket, s közelgető 146 II | valódi lelkesüléssel beszél a már lombosuló fákról, a 147 II | a már lombosuló fákról, a friss forrásvizekről, mikre 148 II | gondolni is gyönyörűség a pesti kutak kénköves és 149 II | és salétromos vize után, a zengő fülemülékről, a szép 150 II | után, a zengő fülemülékről, a szép kilátásokról és a fölséges 151 II | a szép kilátásokról és a fölséges levegőről, mely 152 II | az ember jó kedélye, mint a fű, melytől a gond, hipochondria, 153 II | kedélye, mint a fű, melytől a gond, hipochondria, hemorrhoid 154 II | hemorrhoid eloszlik, mint a köd; még a szegényebb is 155 II | eloszlik, mint a köd; még a szegényebb is félmérföldes 156 II | legyenek megfosztva attól a büszke érzettől, hogy ott 157 II | büszke érzettől, hogy ott a hegyek között ők a legnagyobb 158 II | hogy ott a hegyek között ők a legnagyobb urak, s legyenek 159 II | nehézséggel kellett találkoznia. A jámbor atyafiak, amint észrevették, 160 II | nem az ablakon repül be a pénze, nem ígérhetett rajta 161 II | rajta túl. Rajta hagyták a jó atyafiak, elvárva, hogy 162 II | keményebb kőre akadtak, mind a két oldalát vízmosás rongálta, 163 II | azon ember emlékezetére.~ ~A tanácsos úr egypár év alatt 164 II | mindent meg lehet nyerni, még a természetet is. Száz meg 165 II | Száz meg száz munkás fogott a dologhoz, a köves réteget 166 II | munkás fogott a dologhoz, a köves réteget szekerekre 167 II | szekerekre rakták, azzal betölték a mély vízmosásokat, ezernyi 168 II | friss erdei földet hordtak a sovány telepre, az omladékos 169 II | nagy gonddal és költséggel a kertbe, melynek közepén 170 II | emelkedett, s néhány év alatt a puszta, kopár helyen virágos 171 II | kinek hasonló nincsen.~ ~A szomszéd villák és kertek 172 II | által homályosítva, hanem a jó atyafiak vigasztalták 173 II | magokat azzal, hogy amíg a tanácsos úr itt tizenkét 174 II | vadzsályának és lapunak a kietlen földet, mint hiú 175 II | kerülhettek nagyobb fáradságba. A tanácsos úr, valahányszor 176 II | Ilyenfélékkel vigasztalta magát a jámbor irigység…~ ~Az 1837- 177 II | különösen nehéz okai voltak a környékben lakó szomszédoknak 178 II | mindenféle keserűséggel nézni a szomszéd pompás kertre.~ ~ 179 II | nekijött három éjszakai fagy, s a gyümölcsfák mintha le lettek 180 II | forrázva, elfagytak mindenütt, a gyümölcs lehullott, szomorú 181 II | szomorú szürettel terítve a földet, a levél összezsugorodott, 182 II | szürettel terítve a földet, a levél összezsugorodott, 183 II | megfakulva, elpusztulva.~ ~Csak a nagyságos úr kertje maradt 184 II | füst nem engedé odatapadni a vészes zúzmarát. Ezerekbe 185 II | általános romlás szomorú képe a lehervadt környéken meglátszott, 186 II | kertje zöld volt, mint a paradicsom, s midőn az egész 187 II | gyümölcsöt nem lehete látni a fán, augusztus vége felé 188 II | felé az ő fái meghajoltak a sárga-piros gyümölcs terhe 189 II | gyümölcs terhe alatt, s a gyönyörű lugasokon ezerszemű 190 II | Híre volt messze vidéken a boldog kertnek, senki sem 191 II | hogy megtekinthessék ezt a rendkívüli tüneményt, úgyhogy 192 II | alig lehete kétségeskedni a siker felől, midőn augusztus 193 II | augusztus huszonkettedikén, a nemzeti színház megnyitása 194 II | színház megnyitása napján a tanácsos úr az egész pesti 195 II | összegyűlve s szétoszolva a Kőcserepy-mulatókertben; 196 II | hozza magával, először is a mulatólak csarnokaiba lépünk, 197 II | csak azután keressük fel a labirint-parkokban, gloriette-ekben 198 II | csíkos ernyő tartja vissza a nyári napsugárt, egy csoport 199 II | hányszor főznek itt és itt a cselédek számára darapépet, 200 II | kisasszonynak hogy kézbesítik a szerelmes levelet, mit szoktak 201 II | így és így mennyivel adós a szabójának? Báró ez amaz 202 II | azonban menjünk beljebb.~ ~A nagy teremben, melybe innen 203 II | belépünk, meglepne bennünket a pazar pompa, mely a függönyök 204 II | bennünket a pazar pompa, mely a függönyök arabeszkjeitől 205 II | függönyök arabeszkjeitől a padozat hímzett szőnyegéig 206 II | padozat hímzett szőnyegéig a legválasztékosabb ízléssel 207 II | felhalmozva (mert nem elég a pompát megvenni, annak elrendezésében 208 II | kellem! Akárhová tekint a szem, elragadó szépségekkel 209 II | nincs egyéb feladata, mint a lélek nemesítése, s annak 210 II | viszik át ifjú lovagjaink azt a csintalan társalgási modort, 211 II | magok is, annyira, hogy még a feketevérű momusz-ivadék 212 II | még nincsenek bemutatva a díszes társaság előtt, és 213 II | viszont.~ ~Szerencsénkre a komornyik kisegít bennünket 214 II | profil is meg lehet ismerni a minden fantázia határain 215 II | szárnyakkal, nyaka körül a roppant hőség dacára pompás 216 II | Atlaszt ábrázolja, hátán a földtekével. A feszes, bokáig 217 II | ábrázolja, hátán a földtekével. A feszes, bokáig érő fekete 218 II | selyemharisnyákat engednek láttatni a ragyogó cipők körületéig, 219 II | pillanat, és ő otthon van a teremben. Őelőtte senki 220 II | személy van, s ilyenformán a legkényelmesebben eligazodunk 221 II | ismeretlen világban.~ ~Legelső a háziasszonyság és háziúr, 222 II | háziasszonyság és háziúr, kiket a zseniális báró üdvözletével 223 II | megtisztel.~ ~Eveline – ez a méltóságos asszony neve – 224 II | szerkezett gesztenyeszín hajzat, a simára borotvált arc s a 225 II | a simára borotvált arc s a hibátlanul kipótolt fogak 226 II | első tekintetre feledtetik a termet alsóbb körületének 227 II | arra hivatva, hogy mikor a nap nem süt, arcmosolygásával 228 II | arcmosolygásával világítsa a földet. Határtalanul örvend, 229 II | minden bók után visszavárja a viszonzást.~ ~Engedjük őt 230 II | pedig folytassuk körutunkat a báró kalauzolása mellett.~ ~ 231 II | báró kalauzolása mellett.~ ~A méltóságos asszony egy negyven 232 II | nézhessen az ő lelkébe senki.~ ~A bárót egy mosoly illeti 233 II | kereszteltek engemet Ádámnak.~ ~A delnő kérdőleg tekinte a 234 II | A delnő kérdőleg tekinte a furcsa lovagra, míg a többi 235 II | tekinte a furcsa lovagra, míg a többi közel állók kíváncsian 236 II | várva, hogy mi baja neki a keresztnevével.~ ~– Mert 237 II | fogadtatott vissza Ádám a paradicsomba!~ ~– Valódi 238 II | annyit tudott, hogy átúszta a dardanellai szorost, s hihetőleg 239 II | lehetett, mint báró Berzy; a tanácsos úr átaljában semmiféle, 240 II | mintha mindannyit ismerné.)~ ~A tanácsosné asszonyság mellett 241 II | látszott minden igényekről a női szépség iránt, mert 242 II | szépség iránt, mert még csak a divattal sem kívánt előrehaladni, 243 II | viselvén most is, melyben a bécsi kongresszuson jelen 244 II | de azért most is vágyik a népes társaságok után, s 245 II | szócskát meg bír hallani a vidám fecsegésekből, melyek 246 II | megint? – S emellett sikerült a báró frakkjának egyik szárnyát 247 II | fogva magához húzni, míg a hallótülköt füléhez illeszté.~ ~ 248 II | hallótülköt füléhez illeszté.~ ~A megfogott lovag belekiáltott 249 II | megfogott lovag belekiáltott a hallócsőbe:~ ~– Legalázatosabb 250 II | mintha már most értené, hogy a többiek min nevetnek. – 251 II | min nevetnek. – Tehát ön a kaszinóból jön?~ ~(Azt értette, 252 II | jön?~ ~(Azt értette, hogy a báró a kaszinóból jött.)~ ~– 253 II | Azt értette, hogy a báró a kaszinóból jött.)~ ~– Én 254 II | Misztizláv jön onnan – viszonza a kelepcébe jutott lovag, 255 II | ügyesen martalékul vetett a mindent kérdező és semmit 256 II | lábatlankodó fiatalembert, akin a világon semmi egyéb nevezetes 257 II | nevezetes nincsen, mint hogy a bajusza befelé van kunkorítva, 258 II | minthogy keresztszüléi a magyar naptárban nem találtak 259 II | Ezzel cserélte ki magát a báró igen ügyesen, s ő maga 260 II | s ő maga visszafordult a tanácsosnéhoz, könnyeden 261 II | Két lyánka sétált végig a termen, karját egymáséba 262 II | érzi ujjain keresztül azt a lázas, fuldokló lihegést, 263 II | hallhatják táncosai azt a veszélyes száraz köhintést, 264 II | veszélyes száraz köhintést, ami a koporsókra emlékeztet; de 265 II | gondolna ilyenkor arra?~ ~A másik lyánka még alig több, 266 II | Arca hosszúkás, halavány, a titoktartás és érzékenység 267 II | leánya, második férjétől, a tanácsos úrtól.~ ~Wilhelmine 268 II | s úgy beszélgetnek, mint a legjobb barátnék. Vilma 269 II | idősebbnek akar látszani, a gyermeki társaságokat kerüli, 270 II | kerüli, sohasem társalgott a magával egykorúakkal, mindig 271 II | meg van fordítva, s így a két lyánka a legjobb barátné 272 II | fordítva, s így a két lyánka a legjobb barátné együtt, 273 II | ahogy mondani szokás.~ ~A báró észrevette a tanácsosnő 274 II | szokás.~ ~A báró észrevette a tanácsosnő arcán azon gyöngédséget, 275 II | Mily ideál gyermek! Ez a komoly, magasztos arc egészen 276 II | Hedvighez, kinek arcképét a krakkói székesegyházban 277 II | bámulhassa e ritka tökélyét a szépségnek.~ ~A két lyánka 278 II | tökélyét a szépségnek.~ ~A két lyánka figyelmét nem 279 II | mit parancsolnak rokonaik. A tanácsosnő arcára komolyságot 280 II | komolyságot erőtetett vissza, mert a leánynak nem jó észrevenni, 281 II | megigazít Laura öltözetén, a báró hóna alá csapja chapeau 282 II | chapeau bas-ját, s azzal a kis szilfiddel együtt tovább 283 II | Misztizláv ezalatt belemelegedett a kiabálásba, s szép szónoki 284 II | szónoki tűzzel mondá el a hallótülökbe ordítva, amik 285 II | amik egy hét óta történnek a kaszinóban, saját véleményét 286 II | azáltal téve érvényessé, hogy a hozzá legközelebb állót 287 II | magától disputálni.~ ~Az a mulatságos törekvés, miszerint 288 II | hallhatókká bírja tenni a derék asszonyságra nézve, 289 II | nézve, lassankint odavonta a társaság nagy részét, mi 290 II | sem, s nem lenne-e erre a legtöbb tetszéssel találkozó 291 II | nekünk időnk marad végignézni a kérdezőt.~ ~Ez tekintetes 292 II | tekintetes”, mert amellett egyike a legnevezetesebb férfiaknak, 293 II | cselszövő, kinek nem egy a jelenlevők közől köszönhet 294 II | könyökkel küzdi fel magát a társadalomba.~ ~Az egész 295 II | frakkja szárnya alá dugja, a másikkal hatalmasan gesztikulál, 296 II | gesztikulál, arca nekihevül, és a füle hegyéig piros lesz; 297 II | nagy indulatrohamokban a lába hegyére emelkedik, 298 II | emberrel beszélni, mint a kriminális rabbal.~ ~– Nos, 299 II | ön róla semmit? – vallatá a szorongatott ifjút, fel-felemelkedve 300 II | Hisz ön kaszinóból jön, a kaszinóban pedig nagy viták 301 II | annak jelen kell lenni a megnyitáson. De mi lelte 302 II | megnyitáson. De mi lelte ezt a Szentirmayt? Hát mit ért 303 II | alatt? Mi köze az önérzetnek a teátrálistákhoz? Még megérem, 304 II | aktust csinálnak ebből is!~ ~A tanácsos úr, mint finom 305 II | ember, restellette, hogy a tekintetes úr úgy lármázik 306 II | jó fennhangon beszélni.~ ~A tekintetes úr erre mellényébe 307 II | jól tudom, hogy arra valók a törvények s azoknak végrehajtói, 308 II | törvények s azoknak végrehajtói, a dikasztériumok, hogy a honpolgárokat 309 II | a dikasztériumok, hogy a honpolgárokat védelmezzék, 310 II | mintha észrevenné, hogy a delnőket ily replikák kevéssé 311 II | reánk, ott valóban nem nehéz a választás jól nevelt emberre 312 II | emberre nézve, ha vajon a nagyságos tanácsos úr és 313 II | neje meghívását kövesse-e a legélvezetesebb ünnepélyre, 314 II | mulatságba.~ ~Ez bók akart lenni a társaságnak, de nagyon sok 315 II | haladásban keresni elébb a nemzet jólétét, de azért 316 II | nemzet jólétét, de azért a világért sem állanék útjába 317 II | szemrehányásokat – sietett közbevágni a fiskális úr –, én biztosíthatom, 318 II | nem mennék oda soha.~ ~A tanácsos úr újólag bizonyítá, 319 II | barátja, hanem azt elébb a szellemi téren kellene megkísérleni.~ ~ 320 II | vonta egyszerre másfelé a figyelmet; künn kocsizörgés, 321 II | négylovas hintóval jő vágtatva a teraszra Tarnaváry főispán 322 II | Tarnaváry főispán úr, ki a nyarat családjával együtt 323 II | családjával együtt Budán a Császár fürdőben tölti már 324 II | semmi más fürdőre nem jár.~ ~A hátulsó ülésben ült a főispán 325 II | A hátulsó ülésben ült a főispán úr, vele szemközt 326 II | vele szemközt az elsőben a jurátus, ámbár csak ők ketten 327 II | ámbár csak ők ketten ültek a hintóban, de azt az illendőség 328 II | meg nem engedheté, hogy a jurátus főnöke mellett foglaljon 329 II | foglaljon helyet.~ ~Amint a hintó megállt – a jurátus 330 II | Amint a hintó megállt – a jurátus kipattant az üléséből, 331 II | lesegíté principálisát.~ ~A főispán úr rövid, zömök 332 II | volt, és ripacsos, mint a kordován, melyből hatalmasan 333 II | minden kenőcs mellett mind a kétfelől három-négy ágra 334 II | fejét, s úgy teszi lábát a földre, mintha éreztetni 335 II | rendesen úgy hangzik, mint aki a sok mérgelődésben el van 336 II | szokott bánni, s nem válogatja a szót; írása olyan, mint 337 II | most is egy nyári jött el a fényes mulatságra; ő bizony 338 II | kedveért sem öltözik.~ ~A jurátusnak azonban feszes 339 II | hátrafordítva kurta nyakát a principális – audiát, itt 340 II | Várakozik, amíg parancsolok.~ ~A fiatal joggyakornok meghajtá 341 II | ahol mondva volt neki, a tarka-barka cselédek között, 342 II | kik ihogva-vihogva gyűltek a háta mögé s nemigen iparkodtak 343 II | Be furcsa hajdúja van a főispán úrnak – szólt báró 344 II | urasági huszár.~ ~– Mi az a jurátus? – kérdezősködék 345 II | valami magyar lord.~ ~– A méltóságos urak fő pipahordozója – 346 II | kellett egy kicsinyt.~ ~A jámbor jurátus csak hallgatott, 347 II | hallgatott, és pirult. Hol a jobb lábára, hol a balra 348 II | Hol a jobb lábára, hol a balra állította magát, s 349 II | kedéllyel pödörgeté azt a kicsi bajuszt, mely ajka 350 II | fölött serkedezni kezdett.~ ~A főispán úr pedig a teremajtó 351 II | kezdett.~ ~A főispán úr pedig a teremajtó felé sietett, 352 II | már elfogadáskészen várta a tanácsos úr, oly nyájasan 353 II | hajtva meg magát előtte, hogy a főispánnál fél fejjel kisebb 354 II | egyszer oly magasra, midőn a terembe bevezeté őt, mintha 355 II | bevezeté őt, mintha mondaná a jelenlevőknek: „Látjátok, 356 II | keresi hiúsága kielégítését a piperében, míg egyik gyémántokat 357 II | gombokat aggat magára, addig a másik fényes vendégekkel 358 II | ékesíti fel magát, s ezek a válogatott delnők és hazafiak 359 II | vannak összegyűjtve, mire a ritka szépségű rododendronok, 360 II | más afféle csecsebecsék.~ ~A főispán úr nem szokta magát 361 II | bizonyít azáltal, hogy senkinek a köszönését sem fogadja el. 362 II | köszönését sem fogadja el. Amint a háziúr által a méltóságos 363 II | el. Amint a háziúr által a méltóságos asszony elé vezettetik, 364 II | Alázatos szolgájá”-hoz. A tanácsos úr hátralép, szabad 365 II | hátralép, szabad tért engedve a főispán és neje közti társalgásnak, 366 II | sokat törődve vele, hogy az a zsebje kifordulva maradt, 367 II | kihúzta.~ ~Misztizláv és a báró sietnek őt üdvözölni. 368 II | után mindjárt azt kérdezni a főispántól, hogy reményli, 369 II | hogy reményli, miszerint a nagyságos asszonyhoz is 370 II | asszonyhoz is leend szerencséje a társaságnak, mire Tarnaváry 371 II | szemeket fúr bele, hogy a fiatal dandy szinte elsápad 372 II | kérdezősködöl, Miszti! – súgá fülébe a báró. – A főispán papucs 373 II | súgá fülébe a báró. – A főispán papucs alatt van 374 II | saját akaratja után jár.~ ~A főispán egy ideig gondolkozni 375 II | azután ki is tört:~ ~– A feleségemhez nem lesz szerencséjök. 376 II | utána az öklével – nagyot.~ ~A komornyik jelentése hangzott 377 II | kezdett észrevehető lenni a társaságban; sokan meglepetteknek 378 II | ő maga is átjön Pestről a tanácsos meghívására, mégpedig 379 II | leányával, sőt gyámfia, a fiatal Kárpáthy Zoltán is 380 II | Kárpáthy Zoltán is ott lovagol a hintó mellett. Ezt senki 381 II | senki sem foghatja meg. Arra a gondolatra ki merne jönni, 382 II | minek fogadta volna el a meghívást? Márpedig megfoghatatlan 383 II | ellenzék egyik vezérét, a nemzeti vállalatok hatalmas 384 II | vállalatok hatalmas bajnokát ezen a helyen, ahol legkevésbé 385 II | maga után nyomot, középen a két szemöld között a gondolkodás, 386 II | középen a két szemöld között a gondolkodás, a mély szemlélődés 387 II | szemöld között a gondolkodás, a mély szemlélődés redője, 388 II | szemlélődés redője, megvastagítva a szemöldök feletti izmokat, 389 II | ha akarna is.~ ~Leánya, a tízéves Katinka sokban hasonlít 390 II | abból leánya arcán; azt a gyermeteg szendeséget, a 391 II | a gyermeteg szendeséget, a szemek ártatlan, tiszta 392 II | tiszta tekintetét, s azt a nyugodt, szeretetre méltó 393 II | szeretetre méltó ajkmetszést. A lyánka egyszerű perkálruhába 394 II | előtt nem ismertetik meg a selyemviselést.~ ~Abból 395 II | Abból egyébiránt, hogy a grófné nem hozta el leányával 396 II | szenvelgő szigorúságot mutatni a világ előtt, és nem bízza 397 II | gondokat egészen másra.~ ~A család negyedik tagja a 398 II | A család negyedik tagja a mi Kárpáthy Zoltánunk.~ ~ 399 II | Zoltánunk.~ ~Valóban van oka rá a kíváncsiságnak, hogy őt 400 II | közelebbről megtekintse.~ ~A férfigyermekek rendesen 401 II | kamaszévekben, midőn már elveszték a gyermeteg naivságot, és 402 II | az ifjúkor deliségét.~ ~A fiatal Kárpáthy e tekintetben 403 II | arca leggyönyörűbb vetülete a napsütötte barna férfiszínnek 404 II | napsütötte barna férfiszínnek s a gyermeki rózsapírnak, arcvonásaiban 405 II | lángoló csillagai hirdetik a férfilelket.~ ~– Szép gyermek! 406 II | Lehetetlen, hogy ez… – a többit súgva mondják egymás 407 II | természetes és egyszerű dolog; a gyermeki kedély, mint a 408 II | a gyermeki kedély, mint a lágy viasz, úgy idomul ideálja 409 II | egy kedvenc oktatónknak az a szokása volt, hogy orrhangokon 410 II | tőle ez orrhangokat; sőt a figyelmesebb szemlélő képes 411 II | szemlélő képes felismerni a középosztály növendék ifjain 412 II | Rudolf gyermekei előtt.~ ~A bemutatások, elfogadások 413 II | után elvégződnek; Flóra a tanácsosné mellett foglal 414 II | foglal helyet, Rudolfot a báró, a főispán és a háziúr 415 II | helyet, Rudolfot a báró, a főispán és a háziúr fogják 416 II | Rudolfot a báró, a főispán és a háziúr fogják körül, Katinka 417 II | már régóta egyedül sétál a teremben, nem találva hirtelen 418 II | társnéját; Zoltánt pedig a nagyothalló asszonyság foglalja 419 II | ugye? Zivataruk is volt a tengeren. Hallom, hogy maga 420 II | híven felel minden kérdésére a jó öreg asszonyságnak, s 421 II | jó öreg asszonyságnak, s a tengeri zivatart oly élénk 422 II | arcjátékkal festi le előtte, hogy a jó néne siketsége dacára 423 II | megérti azt, s elhallgatná ezt a fiút napestig, ki oly komolyan, 424 II | vagy éppen szemébe, mint a többiek; úgy el tudná nézni 425 II | ott már az öreget, s gyere a kisasszonyokhoz! – kiált 426 II | kiált egy idétlen kappanhang a háta mögött, s egyike az 427 II | csakhogy vékonyabb, mint a többi, aki, úgy látszik, 428 II | Tisztelni kell az öregeket és a gyöngéket, Emánuel – monda 429 II | gyöngéket, Emánuel – monda a fiatal bölcs gyermektársának; 430 II | minő vignette alatt lelhető a legfölségesebb pezsgő, hol 431 II | gavallérnak nevelték.~ ~A kis gavallér úrias szelességgel 432 II | szelességgel ragadá magával a karjára öltött Zoltánt, 433 II | Zoltán elpirult, midőn a még soha nem látott lyánka 434 II | elpirulása legszebb színe a lélek épségének. Vilma büszke 435 II | büszke főhajtással fogadá a gyermeket, s nagy, okos 436 II | Zoltán alig tudott mit szólni a lyánkához, kit mulattatnia 437 II | kísérje.~ ~– Jerünk ki innen a szabadba! – szólt Katinka, 438 II | kifelé. – Én nem szeretek a szobában lenni, mikor odakünn 439 II | van.~ ~Emánuel törte magát a kisasszonyok napernyőiért, 440 II | körül szemérmesnek lenni. A leány mind egyforma, csakhogy 441 II | hogy egy óra alatt mind a két leánynak elcsavarom 442 II | két leánynak elcsavarom a fejét.~ ~Zoltánnak sehogy 443 II | Zoltánnak sehogy sem tetszett ez a beszéd, sőt azt nyílt kihívásnak 444 II | kihívásnak kezdte tekinteni. Neki a nőkről általában és különösen 445 II | valamit érzett szívében; de a gondolatnak előtte szentségei 446 II | hogy az messze van még, a boldogság; odáig sokat kell 447 II | képes volt előre elszaladni a kertben egy lepkét kergetve, 448 II | Emánuel, ki el akarta fogni a lepkét, keresztülbukott 449 II | féltékenyen követé Katinkát és a fiatal szeleburdit.~ ~Emánuel 450 II | ajándékul nyújtá Katinkának, mit a lyánka könnyelműen fűzött 451 II | leszakítva egy másikat, a fiúnak nyújtá azt.~ ~– Önnek 452 II | Zoltán gomblyukába fűzte a virágot, s még egyszer oly 453 II | akarja azt észrevenni.~ ~A két lyány azonban nem tudta 454 II | azonban nem tudta elindítani a nehéz hintát. Emánuel mint 455 II | rajtok segíteni, s megragadta a hinta kötelét, amivel azt 456 II | kesztyűje keresztülrepedt, s a hinta mégsem lebegett. Nagyon 457 II | kiálta türelmetlenül Katinka a gyermekre, ki összefont 458 II | elégültséggel –, mit nézed a nyomorúságunkat, és nem 459 II | megragadva izmos kezeivel a csónakot, olyat lódított 460 II | rajta, hogy az felrepült a légbe. A két lyány sikoltott, 461 II | hogy az felrepült a légbe. A két lyány sikoltott, mintha 462 II | hogy lódítsa meg erősebben a hintát. A diadal ezúttal 463 II | meg erősebben a hintát. A diadal ezúttal az övé volt.~ ~ 464 II | övé volt.~ ~Mikor aztán a fiú elégnek találta a hintázást, 465 II | aztán a fiú elégnek találta a hintázást, akkor megragadá 466 II | hintázást, akkor megragadá a csónak szélét, s egy perc 467 II | azt; azután kezét nyújtá a lyánkáknak a kiszállásra. 468 II | kezét nyújtá a lyánkáknak a kiszállásra. Vilma figyelmét 469 II | dűl Katinka Zoltán vállára a kiszállás közben, s engedi 470 II | segítség fejében. Ő hirtelen a túlsó oldalon szállt le, 471 II | oldalon szállt le, mielőtt a két fiatal udvarló segélyére 472 II | lett volna reá.~ ~Azzal a két lyány előrefutott. Emánuel 473 II | kedvére nem is pezsgőzhet.~ ~A két lyánka pedig, amint 474 II | Vilma –, rokonod neked ez a Kárpáthy?~ ~– Nem éppen – 475 II | siet, hirtelen eltűntek a verandába. Mire Zoltán az 476 II | előtt Tarnaváry jurátusát.~ ~A szegény fiú meg volt már 477 II | szegény fiú meg volt már főve a kánikulai melegben, a feszes 478 II | főve a kánikulai melegben, a feszes atillában és a cselédek 479 II | melegben, a feszes atillában és a cselédek elménckedéseiben, 480 II | Zoltán. Nem emlékezik rám?~ ~A jó fiú egészen meg volt 481 II | hagyták; azt mondják, hogy a főispán úr az alispánok 482 II | olyan örömest hallgattam.~ ~A szájtátó cselédhad vihogása 483 II | tartá illetlen dolognak a jurátussal barátságosan 484 II | gyermekeknél sokkal kifejlettebb a büszkeség, mint az éltesebbeknél, 485 II | véletlenül viszontláthatá, s az a kézszorítás, az a mosoly, 486 II | s az a kézszorítás, az a mosoly, az a melegség a 487 II | kézszorítás, az a mosoly, az a melegség a szavakban nem 488 II | a mosoly, az a melegség a szavakban nem volt kiszámított 489 II | átgondolni, hogy ezáltal ő a szegény ifjúnak, ki órák 490 II | elpirulhatnának sokan, kik odabenn a termekben ölik az időt, 491 II | kellett azoknak gyökeret verni a szívben, s a mély gyökér 492 II | gyökeret verni a szívben, s a mély gyökér ágya mély seb.~ ~ 493 II | kikereste magának közőlök a legimpertinensebb arcot; 494 II | legimpertinensebb arcot; a „szép” melléknévvel ismert 495 II | hozz ki gyorsan két széket a veranda alá számunkra.~ ~ 496 II | keze az úrfinak, aminek a szennyét azután semmi pártfogolás 497 II | tétovázás nélkül karon fogta és a termekbe vezette volna; 498 II | csak vendég volt; e helyen a jószívűség hasonló nyilatkozata 499 II | zavarba ejtendé. – Jerünk a kertbe – monda neki –, ott 500 II | beszélgethetünk, úgyis nagyon idesüt a nap a verenda alá.~ ~Adolf 501 II | úgyis nagyon idesüt a nap a verenda alá.~ ~Adolf éppen 502 II | Adolf éppen akkor ért oda a székekkel.~ ~– Köszönöm, 503 II | továbbment, karjára öltve a jurátust.~ ~Később, midőn 504 II | szerencsénk leend ezzel a derék Adolffal megismerkedhetni, 505 II | Zoltán, ki különben maga volt a jóság, türelem és emberiség 506 II | emberiség alárendeltjei iránt. A libériás Adonisznak igen 507 II | s szerette megalázni.~ ~A két ifjú elbolyongott a 508 II | A két ifjú elbolyongott a kert tekervényein. Zoltánnak 509 II | kérdeznivalója volt, mikre a fiatal joggyakorló igen 510 II | el vagyok foglalva.~ ~– A főispán igen sok munkával 511 II | terheli joggyakorlóit.~ ~– Aki a jurátusi éveket mulatságnak 512 II | sár van az úton, leszállít a hintóbul, hogy vigyük a 513 II | a hintóbul, hogy vigyük a lámpást a lovak előtt; de 514 II | hintóbul, hogy vigyük a lámpást a lovak előtt; de mindezek 515 II | korunkban könnyen elkapja a világ a fiatalembert, a 516 II | könnyen elkapja a világ a fiatalembert, a nagyságos 517 II | a világ a fiatalembert, a nagyságos úr minden órában 518 II | fogok egykor köszönhetni a főispán úrnak.~ ~Zoltán 519 II | mi annak az értéke, ami a szíven belül van.~ ~A teremben 520 II | ami a szíven belül van.~ ~A teremben ezalatt megszólalt 521 II | teremben ezalatt megszólalt a zene, természetesen nem 522 II | parasztmulatságokban használták; a nemzeti táncoknak, körnek, 523 II | uralkodott az előkelők termeiben. A báró úr igen jó táncos volt, 524 II | úr igen jó táncos volt, a keringőt különösen remekül 525 II | egymást hirtelen eleresztik, a terem két különböző részébe 526 II | francia négyest járnak. A szemközti párok báró Berzy 527 II | kénytelen beérni táncosával. A szövevényes quadrille nem 528 II | bajról volna szó. Báró Berzy a francia négyesben csak egyszerűen 529 II | okvetlenül bámultatik.~ ~A körülülő éltesb asszonyságok 530 II | ifjak mulatságát; köztük ül a tanácsosné és Szentirmayné 531 II | keresett volna ugyan még, hogy a mulatságban részt vegyen, 532 II | vegyen, de az anyáknak az a véleményök, hogy ha leányaik 533 II | nekik nem illik táncolni.~ ~A város felé nyíló erkélyen 534 II | felé nyíló erkélyen voltak a férfiak éltesebbjei, kik 535 II | férfiak éltesebbjei, kik a könnyebbvérűek vigalmaihoz 536 II | szokás szerint vitatkoztak a nap érdekeiről.~ ~Nem azok 537 II | Mai nap alig van ember a hazában, aki előremenni 538 II | ne akarjon, s legfeljebb a haladás útjai tesznek a 539 II | a haladás útjai tesznek a nézetek között különbséget; 540 II | mozdíthatlan tömeg ült a nemzet lelkén, melynek nem 541 II | nem hagyni nőni maga körül a füvet, a nemértés bámulatával 542 II | nőni maga körül a füvet, a nemértés bámulatával fogadni 543 II | menni, minden új vállalatnál a bíráló háladatos szerepét 544 II | eszmevilág új életforgást hoz a közéletbe, az eddig nem 545 II | fognak rajtok nőni, s ha a két lefolyt évtized után 546 II | évtized után végignézünk a közéleten, el kell ismernünk, 547 II | félelmük nem volt alaptalan, a világ növése eltakarta őket, 548 II | s az újabb ivadék, midőn a „maradók”-ról hall beszélni, 549 II | azt hiheti, hogy azok csak a költő képzeletében éltek; 550 II | örömüket, hogy őt itt láthatják a tanácsos villájában, kinek 551 II | igen erős kötelékek, mikkel a tanácsosnak sikerült a lélekerős 552 II | mikkel a tanácsosnak sikerült a lélekerős férfit akaratához 553 II | nézi annyit azt az órát a gróf? – riad rá Tarnaváry, 554 II | hidegen.~ ~– Tán csak nem akar a komédiaház megnyitásán ott 555 II | megnyitásán ott lenni? – monda a főispán, homéri kacagással 556 II | Sőt igen.~ ~E szóra a tanácsos úr közbefurakodott, 557 II | volna eltéveszteni Pesten a Kerepesi utat. Aki kísértetni 558 II | kérdék egyszerre mind a körülállók.~ ~– Ki az, ki 559 II | sürgeté aggodalommal a tanácsos úr. Rudolf benső 560 II | gyönyörűséggel legelteté szemeit a két férfi arcán – Nem akarom 561 II | hogy kárt okozok ebben a szép társaságban.~ ~A tanácsos 562 II | ebben a szép társaságban.~ ~A tanácsos úr és a főispán 563 II | társaságban.~ ~A tanácsos úr és a főispán közelebb hajoltak 564 II | csendesen odasúgta nekik:~ ~– A nádor…1~ ~A tanácsos úr 565 II | odasúgta nekik:~ ~– A nádor…1~ ~A tanácsos úr hüledezve tekinte 566 II | átlátni – szólt Rudolf –, hogy a kíséret tiszteletét ezúttal 567 II | kiálta fütyköt vetve a főispán, s jobbra-balra 568 II | előtte álltak, rohant ki a teremen keresztül az előszobába. – 569 II | Hol van? Merre van? Hol a pokol fenekében jár?~ ~A 570 II | a pokol fenekében jár?~ ~A jurátus hallva főnöke szavát, 571 II | szavát, sietett Zoltánnal a kertből vissza.~ ~– Miért 572 II | itt maradjon? – rivall rá a főnök, tatár szemeit végigvillogtatva 573 II | szemeit végigvillogtatva rajta a sok kukta és groom újabb 574 II | Nem sokra szokta becsülni a fiatalembereket. Ennek ugyan 575 II | van, de az meg nem őrizné a lehordatástól, csak oly 576 II | Miután eléggé megnézte a fiút, ismét jurátusához 577 II | parancsát.~ ~– Audiát! Fogja be a fakóit (értsd a saját lábait) 578 II | Fogja be a fakóit (értsd a saját lábait) menten, s 579 II | menten, s kutyagoljon (műszó a gyalogolás kifejezésére) 580 II | kifejezésére) le Budára szaporán a szállásomra; mondja meg 581 II | szállásomra; mondja meg a kocsisomnak, hogy fogjon 582 II | jöjjön vissza, hanem azonnal. A befogásnál maga is segítsen 583 II | jó fél mérföld gyalog.~ ~A cselédhad vihogva tekintgetett 584 II | cselédhad vihogva tekintgetett a gyalogpostának alkalmazott 585 II | bosszantani kezdett az, hogy ez a fiú olyan szelíden beszél 586 II | fiú olyan szelíden beszél a lovászával, mintha mellékletet 587 II | miután ő saját maga ajánlotta a lehető legnagyobb sietséget.~ ~ 588 II | legnagyobb sietséget.~ ~A lovász elővezette a gyönyörű 589 II | sietséget.~ ~A lovász elővezette a gyönyörű angol paripát és 590 II | s mennyire húzza össze a kantárszárat.~ ~A jó fiú 591 II | össze a kantárszárat.~ ~A jó fiú bizony nem sokat 592 II | lovászok vinnyogni kezdtek a főispán úr körül.~ ~– Ki 593 II | megfordult sarkán, s visszament a terembe, kiirtva minden 594 II | kiirtva minden mosolygást a vele szembejövők arcáról 595 II | úton barátjára, s azután a vezetékeket vigye egyenesen 596 II | vigye egyenesen haza, mert ő a gróf kocsiján fog visszatérni, 597 II | fog emlékezni őreá, s az a kicsiny mag, mit gyermeteg 598 II | mit gyermeteg ragaszkodása a hű szívbe ültetett, lombos 599 II | lombos fája lesz egykor a hálának, melynek baráti 600 II | alatt jó lesz megpihenni a most mindenkitől irigyelt 601 II | ifjúnak.~ ~Midőn Zoltán a terembe ért; már vége volt 602 II | terembe ért; már vége volt a táncnak. Katinka reá támadt.~ ~– 603 II | szemeit.~ ~„Miért néz ez a leány minduntalan reám?– 604 II | már báró Berzyt táncolni a cancanont? Fameuse táncolja 605 II | cancanont? Fameuse táncolja a cancanont és a chahut-t 606 II | táncolja a cancanont és a chahut-t is; ma foi.~ ~– 607 II | hogy e derék táncnemek még a párizsi közhelyekről is 608 II | miért nem táncolják azokat a mi szalonjainkban? Báró 609 II | azok sokkal szebbek, mint a magyar csárdások, amiket 610 II | magyar csárdások, amiket a parasztlakodalmakban táncolnak. 2~ ~ 611 II(1)| személyesen jelen kívánt lenni a színház megnyitásán, s e 612 II | körül, s ezzel megzavarták a fiatal táncreformátor eszmejárását; 613 II | elméncségeket ne hordjon fel a kisasszonyok mulattatására, 614 II | gazdálkodott el.~ ~– Ez a fagylalt olyan édes, mint 615 II | fagylalt olyan édes, mint a kisasszony – monda Vilmához 616 II | azért nem szeretném, ha a kisasszony fagylalt volna, 617 II | tudtul adni.~ ~Ezalatt mint a futótűz terjedt el a társaságban, 618 II | mint a futótűz terjedt el a társaságban, hogy nemcsak 619 II | készül eltávozni, hanem még a ispán is, ki intézkedéseit 620 II | sugdosni, szörnyűködni: „Még a főispán is elmegy a színházba!” 621 II | Még a főispán is elmegy a színházba!” Ki-ki fészkelődni 622 II | Ki-ki fészkelődni kezdett a helyén, többen példálózni 623 II | többen példálózni kezdtek a háziúr előtt, hogy talán 624 II | jó későre maradniok, mert a hegyen nyaktörők az utak 625 II | utak stb.; úgyhogy midőn a gróf neje vállára segíté 626 II | gróf neje vállára segíté a bajadérfátyolt, a tanácsos 627 II | segíté a bajadérfátyolt, a tanácsos úr azon vevé észre, 628 II | úr azon vevé észre, hogy a társaságnak fele talpra 629 II | készülni kezd hazafelé.~ ~A tanácsos úr iparkodott mosolyogni. 630 II | pedig ezt gondolta: „Ez a Szentirmay úgy tett, mintha 631 II | megvonni tőle. Mit mondana a közönség, ha a páholyokat 632 II | Mit mondana a közönség, ha a páholyokat üresen látná? 633 II | látná? Itt eleget tettünk a barátságnak, s oda most 634 II | barátságnak, s oda most a kötelesség hí.~ ~Egyszóval, 635 II | az öregek félbenhagyták a fitymálást; a főispán úr, 636 II | félbenhagyták a fitymálást; a főispán úr, kinek kocsiját 637 II | menjünk már!”.~ ~Az volt a legnagyobb bosszúság, hogy 638 II | marasztani sem lehetett a távozni készülőket; Rudolffal 639 II | Rudolffal együtt egy egész sora a hintóknak hagyta el a kéjlakot.~ ~ 640 II | sora a hintóknak hagyta el a kéjlakot.~ ~Szentirmay bírt 641 II | mély bosszúságát, midőn a távozókkal kezet szorít.~ ~– 642 II | tartóztathatom méltóságodat. De a grófnét talán mégis itt 643 II | egyenes választ.~ ~– Legalább a fiatalokat hagyják itt nőm 644 II | is.~ ~Zoltán megköszönte a szívességet.~ ~– Nekem ez 645 II | ünnep, nagyságos uram.~ ~A hintó a teraszra járatott, 646 II | nagyságos uram.~ ~A hintó a teraszra járatott, Zoltán 647 II | neki szembe jutott az ülés a lyánkával.~ ~Midőn búcsút 648 II | lyánkával.~ ~Midőn búcsút vett a Kőcserepy-családtól, s Vilmára 649 II | találkozék.~ ~„Miért haragszik ez a lány rám? Hiszen oly távol 650 II | kicsikéjével szemközt ülhetett, s a kéjlakot nem látta többé 651 II | Csak egy zavarta még; az a rózsabimbó, melyet Emánuel 652 II | Mi szükség volt neki azt a hajába tűzni? Föltette magában, 653 II | rajta hatalma van. „Ah, a rózsa!” – végre rájött. 654 II | állt benne, akkor kihajolt a hintóból, mintha valamit 655 II | mintha valamit nézne, s a rózsa a legelső zökkenőnél 656 II | valamit nézne, s a rózsa a legelső zökkenőnél kihullott 657 II | fűzve, s azt tűzte hajába.~ ~A két gyermek azután oly jókedvű 658 II | volt az egész úton, mintha a mítoszi istenek itala cserélte 659 II | kedélyeiket.~ ~Katinka egész a színházig tartotta vidám 660 II | Hét órakor tömve volt a színház, díszes, ünnepélyes 661 II | néppel; tele minden páholy a főúri renddel, és senki 662 II | pedig érintetlen maradtak a zselék és torták, a pompás 663 II | maradtak a zselék és torták, a pompás mulatság leszállított 664 II | magát, senki sem vivázott a ragyogó röppentyűknek, mik 665 II | fennyen villogó tűzgolyóikkal a távol nézőknek, hogy ez 666 II | nézőknek, hogy ez órájában a nemzeti lelkesülésnek egy 667 II(2)| nem restelli felkeresni a lipcsei képes újság tavalyi 668 II(2)| gyöngéd nemzeti táncunkat a francia kocsmák erkölcstelen 669 III | III. A kedves barátom uram~ ~Valaki 670 III | inni. Mert vagy megtisztelő a cím, s akkor minek oda a „ 671 III | a cím, s akkor minek oda a „kedves”, vagy bizalmas, 672 III | olvasóm uram”, visszaadni neki a látogatást saját becses 673 III | építeni, ami sokat tesz a város szépségére; az egész 674 III | órára egy aranyat jövedelmez a tulajdonosának; aki tekintetes 675 III | urat keresi, az őt ebben a házban fogja találhatni, 676 III | találhatni, természetesen a negyedik emeleten, minthogy 677 III | bútor, szekrény, pörtár a tompa és hegyes szegletekhez 678 III | mégis minden időben, hogy a gyakori látogató csak azon 679 III | változatosságot előidézni a rendetlenségben.~ ~Innen 680 III | rendetlenségben.~ ~Innen a velünk szemközt levő ajtón 681 III | roppant szekrény foglalja el a főhelyet; az egyik barnára 682 III | egyik barnára van festve, a másik szürkére; amelyiknek 683 III | protokollumok foliantjaival; a másiknak zárja van kettő, 684 III | féltettebb irományok lehetnek.~ ~A fal mellett vásott bőrszékek 685 III | némelyiknek nagyon jólesik, hogy a hátát a falnak vetheti, 686 III | nagyon jólesik, hogy a hátát a falnak vetheti, mert bizony 687 III | széjjelmenne, ha kiszólítanák a középre; valamennyinek inogbinog 688 III | ek tartják megpántolva, s a kikopott bőrből szabad után 689 III | bőrből szabad után vágyik a lószőr töltelék. Régen milliomos 690 III | Régen milliomos lehet már az a zsibárus, kitől ezeket a 691 III | a zsibárus, kitől ezeket a fiskális úr még ifjú korában 692 III | harmadik esztendőben, mint a cserebogárnak, hogy a fiskális 693 III | mint a cserebogárnak, hogy a fiskális úr újra bútoroztatja 694 III | az ismét, s marad minden a réginél.~ ~Középen áll egy 695 III | mutat, hogy az íródiák még a hasznosban is szereti a 696 III | a hasznosban is szereti a szépet.~ ~Ott ül pedig a 697 III | a szépet.~ ~Ott ül pedig a megvetemedett székek egyikén 698 III | megvetemedett székek egyikén a vén jurátus, Bogozy, és 699 III | esztendeje már annak, hogy a „juratus tabulae regiae 700 III | hangzatos címét viseli a vén sas, anélkül, hogy attól 701 III | oly fonák feleleteket ad a jámbor a vizsgáló bizottmány 702 III | feleleteket ad a jámbor a vizsgáló bizottmány előtt, 703 III | s annyira nincs ideája a törvénytudományról, hogy 704 III | hogy egy aranyat szokás a diplomáért fizetni, s ezt 705 III | jött Verbőczy ideje óta a jurátusokról, az mind a 706 III | a jurátusokról, az mind a jámbor Bogozyra vitetődik 707 III | hogy ő volt az, kitől midőn a Rákóczi-féle notáról (hűtlenségi 708 III | cenzor, azt felelte rá, hogy a verseire nem emlékezik, 709 III | csak régi anekdota.~ ~Ő a bűnbakja és mulatságtárgya 710 III | mulatságtárgya húsz éven át a megújuló ifjabb ivadéknak, 711 III | köreikbe vonni, s tréfát űznek a jámbor fiúból, ki egynémelyiknek 712 III | lehetne.~ ~Néha egy éjszakáról a másikra eltivornyázik az 713 III | kilenc órakor pontosan ott ül a kancelláriában, hol húsz 714 III | hol húsz év óta másolja a diák és magyar replikákat, 715 III | által felváltatott volna; az a sok tintafeccs ott körül 716 III | sok tintafeccs ott körül a padlón, mind az ő sokévi 717 III | nemkülönben annak, hogy ezt a szobát sohasem szokták felsikálni.~ ~ 718 III | amit eléje adnak, mint a gép, mint a rajzoló gólyaorr, 719 III | adnak, mint a gép, mint a rajzoló gólyaorr, s mikor 720 III | gólyaorr, s mikor leírta, ha a fejét leütnék, sem tudna 721 III | disputál, nem akar okos lenni, a kíváncsiság nem gyötri, 722 III | kíváncsiság nem gyötri, hogy a processzusok titkaiban fürkésszen 723 III | ki nem jön. Mintha csak a fiskális úr számára volna 724 III | teremtve.~ ~Most kocogtassunk a benyíló ajtaján. „Szabad!” 725 III | hosszú és keskeny, hogy a középen álló fénymázas, 726 III | valaki az egyik végéről a másikra akar menni, hogy 727 III | hogy legyen mire lerakni a sok patvar pörös ügyet és 728 III | teli van halmozva, hogy a látogatónak nem marad hova 729 III | hova letelepedni.~ ~Körül a szoba falain szép hölgyek 730 III | válogatott imádottai voltak a fiskális úrnak, kiknek udvarolgatott, 731 III | családos anyák, boldog nők és a többi…~ ~Egy tükör nincs 732 III | ami azt bizonyítja, hogy a fiskális úr nem hiú ember. 733 III | odahaza nem sokat törődik a világgal, aki őt látogatni 734 III | őhozzá, semmi ürügy alatt; a fiskális úr otthon legkevésbé 735 III | ember. Másutt egészen más a dolog; ott az ember nem 736 III | úr, s akinek nem tetszik a poros székre leülni, maradjon 737 III | spanyolfal mellett, melyből csak a feje látszik ki.~ ~Ha észrevenné, 738 III | meggyőződhetünk, amidőn a vén huszár belép az ajtón, 739 III | jelenti hangosan, mintha a gazdája is süket volna:~ ~– 740 III | szolgája, á–szolgája!~ ~A jövevény köszön jobbra-balra 741 III | jobbra-balra mindenkinek, még a zárt almáriomoknak is. Azt 742 III | körös-körül, pedig nincs a teremben senki más, mint 743 III | fejét úriasan hátraveti, s a lefüggő hajbodor eltakarja 744 III | lefüggő hajbodor eltakarja a fülébe alkalmazott hallócsigát, 745 III | Éspedig ő még folyvást szereti a vidám társaságokat, ahol 746 III | egyszer meghajtja magát a szobában, roppant nádpálcájával 747 III | rátámaszkodjék, s azzal benyit a tekintetes úrhoz.~ ~Első 748 III | hanem egyszerre kinyúlik a spanyolfal mellől Maszlaczky 749 III | Csak még három percig kell a vízben ülnöm. Ne oda tessék 750 III | ülnöm. Ne oda tessék ülni a papirosokra, inkább amoda; 751 III | audiát Bogozy, mondja meg a Tamásnak, hogy hozzon be 752 III | hogy hozzon be egy széket a nagyságos úrnak.~ ~Minthogy 753 III | Minthogy pedig Bogozy éppen a sor közepén van, s ki akarja 754 III | közepén van, s ki akarja a tintát írni a tollából, 755 III | ki akarja a tintát írni a tollából, s minthogy Tamás 756 III | miszerint menjen el zsemlyéért a pékhez, s azt meg is cselekszi, 757 III | s azt meg is cselekszi, a jurátusnak pedig nem kötelessége 758 III | kötelessége széket hordani a kliensek után; tehát a nagyságos 759 III | hordani a kliensek után; tehát a nagyságos úrnak módjában 760 III | úrnak módjában van addig a három percig állva maradni, 761 III | számára egy széket kiszabadít a papírcsomagokból, amire 762 III | amire leülhessen.~ ~– Ebben a pillanatban szolgálatjára 763 III | akarok mosdani. Megengedi a nagyságos báró.~ ~Vagy engedi, 764 III | miként ledörzsöli róla a régi bőrt, s új ábrázattal 765 III | pálcája nagy, aranyos gombját a szájába fúrja, s titkos 766 III | titkos bosszankodással tekint a fiskális úr szürke fejére, 767 III | Ahogy először láttuk a fiskális urat, akkor szép 768 III | bántja az Abellinót, hogy ez a lateiner, ez a diákból lett 769 III | hogy ez a lateiner, ez a diákból lett nevezetesség 770 III | felöltve, szolgálatjára áll a nagyságos úrnak, kinek, 771 III | még Párizsban lakott, még a látogatójegyét átvenni is 772 III | Hát, hogy mint van a kedves nagyságos úr? Mivel 773 III | nagyságos úr? Mivel szolgálhatok a kedves nagyságos úrnak? 774 III | úrnak? Minek köszönjem ezt a szerencsét? Javul-e a köszvénye 775 III | ezt a szerencsét? Javul-e a köszvénye a kedves nagyságos 776 III | szerencsét? Javul-e a köszvénye a kedves nagyságos úrnak?~ ~ 777 III | kedves nagyságos úrnak?~ ~A kedves nagyságos úr nem 778 III | tartotta érdemesnek erre a sok haszontalan csiribiri 779 III | kérdezett:~ ~– Hogy áll a pörünk, uram?~ ~A fiskális 780 III | Hogy áll a pörünk, uram?~ ~A fiskális úr felhúzta az 781 III | válaszolt:~ ~– Bizony nem a legjobban, kedves nagyságos 782 III | Igen olyanformán, hogy a pörünket aligha újra nem 783 III | caligulai hidegvérrel folytatá a kínozást.~ ~– Valóban, ezt 784 III | dűljön jobbra vagy balra a pör; én ítélet alá akarom 785 III | túlkiabálva tűzbe jött kliensét; a pör éppen úgy az én érdekem, 786 III | nagyságodé. Ha én elvesztem a pert, költségemet, fáradságomat 787 III | kevés; azért hagyjon engemet a nagyságos úr a magam útján 788 III | hagyjon engemet a nagyságos úr a magam útján menni, s ne 789 III | csak megengedi talán, hogy a saját ügyem mibenállását 790 III | olyan gyerekség az. Azt a leggyakorlottabb prókátornak 791 III | Mintha azzal jobb lenne a dolog, ha nagyságodnak elmondom. 792 III | tessék hozzám közelebb húzni a székét!~ ~Ezzel zárt szekrényét 793 III | nehogy egy szót elszalasszon a mondandókból.~ ~– Mielőtt 794 III | nagyságodnak emlékezetébe hoznom a pör alapját, mindenekelőtt 795 III | gyújtsak.~ ~– Csak tessék.~ ~A pipa füstölt; az ügyvéd 796 III | füstölt; az ügyvéd elkezdé a Kárpáthy-pör körülményeinek 797 III | ezt nem látja soha, kivéve a bírákat és az ügyfelek prókátorait; 798 III | előveszik az ítélőszékeken, még a jurátusokat is kiküldik 799 III | jurátusokat is kiküldik a teremből. Ebből láthatja 800 III | fontos és rendkívüli per a Kárpáthy contra Kárpáthy.~ ~ 801 III | úr nagy lélegzetet vett a pipából, s folytatá:~ ~– 802 III | folytatá:~ ~– Kedves nagyságod, a dolog így áll. Kedves nagyságod 803 III | Azonban az évek haladtak, s a gazdag nagybátyja mégsem 804 III | kedves nagyságodra nézve a körülmények nyomasztósága 805 III | nagyságod nem vala rest a késedelmes halál siettetésére 806 III | úgy van, ahogy mondom, ezt a törvényszék előtt sem lehet 807 III | szinte halálosan megütötte a guta. No, jól van; tréfa 808 III | No, itt tessék megfogni a történetek csomóját, mert 809 III | minden. Nemde azért vette el a leányt, hogy nagyságod bosszújára 810 III | családból való leányt, hogy ez a föltétel annál valószínűbb 811 III | nagyságod vesztére megtörtént; a nő anya lett, s midőn kedves 812 III | nagyságodnak kellett volna a megürült kárpátfalvi jószágba 813 III | kis fiúcskát kereszteltek a kastély templomában Kárpáthy 814 III | nagyságod boldog álmait a legelső sírásával, mellyel 815 III | legelső sírásával, mellyel a világra jött, semmivé tette.~ ~– 816 III | kegyetlenül meg volt csalva; a dolus malum világos; ez 817 III | Hiszen vannak rá esetek a bibliában meg a krónikákban, 818 III | rá esetek a bibliában meg a krónikákban, hogy hetvenéves 819 III | állanak rendelkezésére, míg a felperesi ügyvéd – megbocsát 820 III | nagyságod e kitételért – a pör bevégeztéig még a költségeket 821 III | a pör bevégeztéig még a költségeket is maga kénytelen 822 III | mintha időt akarna engedni a bárónak, hogy e szívességeérti 823 III | szenvedélyem. Nekem szenvedélyem a szép per. És ez szép per 824 III | keresztülvitt ügy gyönyörűbb a legnagyobbszerű ütközetnél. 825 III | közbehajított Brennus-kardja, a pszichológiai hálózat, mely 826 III | az ellenfelet megkötözi, a figyelem félrevonása a veszélyes 827 III | a figyelem félrevonása a veszélyes helyekről s élénk 828 III | helyekről s élénk ostromlása a talált gyöngéknek; az igazság 829 III | nem képes magát beleélni a pörébe, s csak a tripartitumból 830 III | beleélni a pörébe, s csak a tripartitumból puskázik, 831 III | tripartitumból puskázik, az maradjon a falujában tyúkprókátornak…~ ~– 832 III | Éspedig, íme, ön is elveszti a pörömet! – szólt közbe Abellino, 833 III | kit bosszantani kezdett ez a felszított dicsekvési tűz.~ ~– 834 III | mondtam, hogy elveszítjük a pert. Megvertek, de le nem 835 III | Kárpáthy Jánost illeti, a másik meghalt nejét. Az 836 III | Az az előnyünk van, hogy a fővádlottak meghaltak, és 837 III | orvosait, egykori cimboráit, a parasztleányokat, kiket 838 III | Reménylem, hogy ez a per nemigen fog nyomtatásban 839 III | kinek e percben is leginkább a helyzetek frivolitása tűnt 840 III | emberek, kiket esküvés kötelez a hallottakból semmit ki nem 841 III | hallottakból semmit ki nem mondani. A közönségre nézve mindez 842 III | mély titok marad.~ ~– De a végeredmény? Ez mégsem maradhat 843 III | én tudom, mit cselekszem. A néhai Kárpáthy Jánost érdeklő 844 III | föltételezett hűtlensége. És ez volt a fő pont, ez volt az Achilles-sark. 845 III | ez volt az Achilles-sark. A megholt úrnőre senki sem 846 III | gyanút okozó tényt felhozni. A világ szemei előtt feddhetetlen 847 III | égre kiáltó dolgokat, mik a Mayerék házánál történtek, 848 III | felkelve helyéből Abellino, a felháborodás teljes indulatosságával.~ ~– 849 III | nekünk szükségünk volt erre a perben. Ha bebizonyíthattuk 850 III | egyszerű körülmény miatt: a tekintetes királyi tábla 851 III | contra pudicitiam!~ ~Abellino a bosszú és csalatkozás keservével 852 III | kiálta felugorva élénken a fiskális, mint egy kis bodzabélbáb. – 853 III | éppen azáltal adták kezembe a kulcsot, mellyel én e rejtély 854 III | engedtem embereimet belehevülni a munkába. Most következik 855 III | munkába. Most következik majd a specifikus támadás, az eddigi 856 III | hadkészület volt; most következik a réslövés, az ostrom.~ ~– 857 III | megszállás volt; tovább tartott a trójainál.~ ~– Csendesen, 858 III | Nekem szükségem volt erre a tizenkét esztendőre, okvetetlen 859 III | folytatá az ügyész. – Nem a megholt Kárpáthy, nem annak 860 III | Maszlaczky súgni akarta a nevet, azonban eszébe vevé, 861 III | meghallani, azzal kinyitá a kancellária ajtaját, s rákiálta 862 III | Maszlaczky sebtében összeköté a percsomagot, elzárta szekrényébe, 863 III | Hozott egypár vajasszarvast a péktől, s azokat letette 864 III | Maszlaczky úr elvette a szarvasokat a tányérról, 865 III | úr elvette a szarvasokat a tányérról, megropogtatá, 866 III | megropogtatá, egyet kettétört, és a szájába dugá:~ ~– Felséges 867 III | kettőt, ez az én reggelim. A kávé nekem nem jót tesz. 868 III | jót tesz. Ellenben ezeket a szarvasokat igen jól tudják 869 III | parancsol egyet, kedves báró?~ ~A becsületes férfiúnak igen 870 III | nyugodt lélekkel ropogtatta a vajasszarvasokat, teljesen 871 III | teljesen átengedé magát a szibaritai élvezetnek. Abellino 872 III | is, s leütve tenyereiről a morzsákat, folytatá magyarázatát:~ ~– 873 III | Azon buzgóság, melyet a gróf gyámfia ügyében tanúsított, 874 III | alkalmat nyújtott nekem a közte és a fiú szülői közt 875 III | nyújtott nekem a közte és a fiú szülői közt létezett 876 III | egy egész hetet töltött a Kárpáthyak madarasi kastélyában, 877 III | engedé őket mulatni egyedül, a grófnő egy akkori szobalyánya 878 III | éles családi viszály támadt a gróf és neje között, hogy 879 III | gróf és neje között, hogy a grófnő több napokon át bezárta 880 III | felől tiszteletlenül szól; a haldokló nő halálos ágyán 881 III | gyámsága alá adassék; mit a halál révén levő férje meg 882 III | férje meg is erősített; a gróf éltes nőrokona, Marion 883 III | Rudolf gróféhoz; azontúl a gróf gyöngéd, valóban atyai 884 III | kompromittálják. Ha megvan a kezdet, önként jön a folytatás; 885 III | megvan a kezdet, önként jön a folytatás; egy pont, egy 886 III | adat tízet húz maga után. A grófnak vannak ellenségei, 887 III | miknek összegéből én, mint a napvilágot fogom kideríteni 888 III | napvilágot fogom kideríteni a súlyos vád eltagadhatlan 889 III | voltak elásva, sikerült a törvénytudóknak lélektan 890 III | Ah, az öröm elfojt annál a gondolatnál, hogy ezt az 891 III | embert összetörjük. Nem a vagyon, nem a gazdagság 892 III | összetörjük. Nem a vagyon, nem a gazdagság reménye éleszt 893 III | ez jólesik.~ ~– No, ebben a gyönyörűségben aligha fog 894 III | amennyit teljesíteni fogok: a Kárpáthy-uradalmakat mostani 895 III | gróf ellen odáig vihetem a dolgot, ameddig nekem tetszik; 896 III | oly egyszerű. Ha értené a törvénykezések folyamát, 897 III | törvénykezések folyamát, belátná a bizonyítékok súlyát kedves 898 III | ha nyilvánosság elé kerül a pör, ami végítélet folytán 899 III | ezáltal gróf Szentirmay a világ szemei előtt meg van 900 III | kérlelhetlenül egzekválja.~ ~– Ez a Zoltán úrfi jelenleg mintegy 901 III | küzdelmekre kész; kész a legnagyobb áldozatra azért, 902 III | kedves nagyságos úr. Ez mind a dolog érdemére tartozik. 903 III | sokkal szorosabban van fűzve a Szentirmay-családhoz. Én 904 III | Szentirmay-családhoz. Én láttam a minap, minő gyöngéd féltékenységgel 905 III | féltékenységgel viseltetett a gróf lyánkája irányában; 906 III | megróni valót nem találok a fentebbi eszmében. Ezt csak 907 III | közt mondom.~ ~Abellino a szobát érzé maga körül forogni 908 III | ártatlannak tartom ebben a grófot, mint saját magamat; 909 III | magamat; hanem ez nem tartozik a dologra. Kárpáthy Zoltán 910 III | ábrándozott már gyermekésszel a kis Katinka szép szemeiről, 911 III | Abellino fölkelt, s félretolta a széket.~ ~– Alászolgája, 912 III | regényt akarok olvasni, megyek a kölcsönző könyvtárba.~ ~ 913 III | könyvtárba.~ ~Maszlaczky megfogta a báró kezét, s kényszeríté 914 III | ülni.~ ~– Én egész komolyan a tárgyról beszélek, és én 915 III | tudom, hogy nincs szoktatva a hosszas figyelmezéshez; 916 III | érzékeny jellem legyen, és hogy a Szentirmay-család magas 917 III | korúvá nem leend, addig a növelési rendszer ellen 918 III | odáig elhúzódik.~ ~– Elébb a kérdés meritumára azt felelem, 919 III | miszerint húzódjék bármeddig ez a per, azért rám nézve nem 920 III | jó fejőstehén), miután a perköltségeket is saját 921 III | mely súlyosítani fogja a pert, s iparkodom ezalatt 922 III | köntösét venné is magára, a puszta érintkezés által 923 III | oly tarkává legyen, mint a gyöngytyúk. (A fiskális 924 III | legyen, mint a gyöngytyúk. (A fiskális úr nem állhatá 925 III | kacagjon.) Én valóban sajnálom a nemes grófot, neki ez sok 926 III | reményben vagyok, hogy mindez a legjobbra forduland, s végtére 927 III | forrásukban vannak, amidőn a fiatal szív oly hirtelen 928 III | nagyságos úr, kezdi-e ön érteni a többit? Ha e romlatlan kedélyű, 929 III | Engedni fogja talán, hogy a per tovább folyjon, hogy 930 III | atyja lett, családja előtt, a világ előttt gyanúsítva, 931 III | megbélyegezve álljon, hogy a féreg bevegye magát azon 932 III | oly soká közös volt? Hogy a világi balítélet kitiltsa 933 III | inkább tűzbe hajítandja-e a pert, nem várva be a kétségbeejtő 934 III | hajítandja-e a pert, nem várva be a kétségbeejtő végítéletet, 935 III | lélegzetvétel nélkül bámult a beszélőre. Oly borzasztó 936 III | szív idegei is érzették a nyomást, amit rájok gyakorolt.~ ~ 937 III | ügyvéd úr kiverte pipájából a hamut. Őt magát nem hatotta 938 III | előadás. Meg volt elégedve a hatással, mely védence arcvonásaiban 939 III | irtana, s időközben dicsérte a dohányát; elmondta, hogy 940 III | lassankint zsebeibe mélyeszté, s a magasba tévedező tekintetén 941 III | valószínűnek tartja ön ezt?~ ~A fiskális elébb egyet-kettőt 942 III | egyet-kettőt billentett a fején, s olyakat szítt a 943 III | a fején, s olyakat szítt a csibukból, hogy az orcája 944 III | felelni, be-bedugva száját a borostyánkő szipával, mikor 945 III | mikor több ige jött ki rajta a szükségesnél.~ ~– Csalhatatlanul. 946 III | szükségesnél.~ ~– Csalhatatlanul. A filozófia nem csal. Amely 947 III | filozófia nem csal. Amely ügyvéd a pszichológiához nem ért, 948 III | meghökkent:~ ~– Mégsem elég.~ ~A pipa rosszul kezdett égni; 949 III | Végre elsült egy gyufa. A pipa újra füstölt, de ki 950 III | füstölt, de ki kellett tölteni a fejéből a narkotikus nedvet: 951 III | kellett tölteni a fejéből a narkotikus nedvet: csak 952 III | narkotikus nedvet: csak a padlóra.~ ~– Az a fő-fő 953 III | csak a padlóra.~ ~– Az a fő-fő baj, kedves nagyságos 954 III | legjobb ismeretségben van a főtörvényszékek minden tagjaival.~ ~– 955 III | érettünk; aki sürgesse, hajtsa a pört, aki mindennel megküzdjön, 956 III | ki már azáltal is, hogy a semmiből küzdötte fel magát 957 III | semmiből küzdötte fel magát a magasra, tanúsítá azon erélyt, 958 III | Eljárjak pikétpartikra a nagyságos úrhoz, vagy udvaroljak 959 III | nagyságos úrhoz, vagy udvaroljak a nagyságos asszonynak? Nőül 960 III | asszonynak? Nőül vegyem a leányát, vagy mi?~ ~Maszlaczky 961 III | kedves nagysád; dehogy. A tanácsos úr nem kártyázik 962 III | tanácsos úr nem kártyázik soha; a nagyságos asszony nincs 963 III | törődik velök. Ami pedig a kisasszony nőül vételét 964 III | csaléteknek?~ ~Abellino szétnézett a levegőben, mintha azon gondolkoznék, 965 III | nem értette egészen.~ ~A fiskális most tökéletesen 966 III | komoly arcot öltött, s még a pipát is letéve, egész szelíd 967 III | szelíd hangoztatással monda a bárónak:~ ~– Nem úgy, kedves 968 III | est que diable que cela ez a „cessio”? Mi az?~ ~– A cesszió 969 III | ez a „cessio”? Mi az?~ ~– A cesszió olyan törvényes 970 III | én azt?~ ~– Mert ezáltal a per sikerét csalhatatlanul 971 III | De mit használ nekem a siker, ha másnak engedtem 972 III | siker, ha másnak engedtem a jogokat?~ ~– No, az természetes, 973 III | nagyságodnak, hogy Kőcserepy a kedvező eredmény esetére 974 III | beszéljen énelőttem diákul. – Mi a hét mennykőrül gondoskodik?~ ~– 975 III | adósságait kifizeti.~ ~– A saját birtokomból?! – kiálta 976 III | először azért, mert az a birtok kedves nagyságodnak 977 III | és nagyon kétséges, hogy a mondott föltétel nélkül 978 III | halmozva adósságokkal, hogy a Kárpáthy-uradalmak minden 979 III | örökölt vagyon elment, s a kárpátfalvi kastély előtt 980 III | előtt éppen úgy megütik a dobot, miként megütötték 981 III | dobot, miként megütötték a madarasi kastély előtt, 982 III | jó bolond nábob, ki azt a család számára megvásárolja, 983 III | szét fog diribdaraboltatni a gyönyörű ősi telek, és soha 984 III | korában született fia.~ ~A fiskális nagyon jóízűen 985 III | úr egyet-kettőt rántott a vállán és a szemöldein, 986 III | egyet-kettőt rántott a vállán és a szemöldein, egyik lábát 987 III | szemöldein, egyik lábát a kezébe vette, fejét feltartva 988 III | hosszú füstkötelet fújt a padlásig, s kirontott a 989 III | a padlásig, s kirontott a felelettel.~ ~– Úgy hiszem, 990 III | kellett kisujjával nyomkodnia a pipa tüzét) évenkint huszonnégyezer 991 III | meggondolni, kedves nagysád, hogy a kifizetendő adósságok mennyisége 992 III | törlesztve nincsenek, addig a csekély apanagiumon kívül 993 III | tehát le kell róni elébb a jószág jövedelméből. És 994 III | jövedelméből. És azután ez a jövedelem csak név szerint 995 III | félmillió, mert annyi ugyan a bevétel, de a kiadás felemészti 996 III | annyi ugyan a bevétel, de a kiadás felemészti kétharmadát. 997 III | birtokomat.~ ~– Birtokát? A holdban! Hát hol van nagyságod 998 III | nagyságod birtoka? – förmedt fel a kis ember, ki nagyon hamar 999 III | ilyenkor goromba volt, mint a pokróc.~ ~Abellino mindjárt 1000 III | és nem tudjuk, mit hoz a holnap. Új eszmék kezdenek