Rész

 1       V|           járni, s megrázva azokat hevesen, még egyszer keblére veté
 2      IX|     vörösre kigyulladt arccal járt hevesen az asztal mellett fel s
 3       X|          elfakadt sírva e szóra, s hevesen átölelé kis úrnőjét, zokogva:~ ~–
 4       X|           üvegeit bezúzta.~ ~Vilma hevesen szökött fel e hangra ágyából.~ ~–
 5       X|          magát kis úrnője keblére, hevesen könyörögve:~ ~– Menjünk
 6       X|        nyakamat erősen!~ ~A lyánka hevesen, lázasan lihegett. Ő reáboruljon?
 7     XVI|          úr felpattant helyéről, s hevesen közbevágott.~ ~– Semmi alku!
 8   XVIII| gyámoltalan társnéját, ki szintoly hevesen sírt, mint ő, világtalan
 9   XVIII|           rohanva, átölelé azt oly hevesen, oly erősen, mintha szíve
10     XXI|    eltávozott.~ ~A felszólító ifjú hevesen kérkedett még azután társai